Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-03-11 / 10. szám
Í956. március M. Földműves A gyümölcsfa-telepítés kérdései Ahol az ember a legnagyobb érték, ott az állam a gyümölcstermelés fellendítésére nagy gondot fordít. így van ez a Szovjetunióban, ahol a legészakibb vidékeken; (Murmanszk, Narym, Igarka, Kamcsatka, stb.) telepítenek gyümölcsfa-ültetvényeket. Sok helyen délen, kedvező feltételek mellett nem ritka a többszáz hektáros, sőt ezer-kétezer hektáros gyümölcsös. Gyümölcstermelésben népi demokratikus áilamunk sem marad le. Távlati tervünk szerint 1963-as évig gyümölcsfa-állományunkat duplájára kell gyarapítanunk. Kitelepítendő gyümölcsfáknál a fősúlyt a téli almafára fektetjük. Ebből a fajtából 15 millió darab csemetét kell telepítenünk. S ha újonnan kiültetett almafáinkról 15—20 év elteltével egy termő fáról csak fél mázsa almát is szüretelnénk évente, a már meglévő almafáink termésével együtt a lakosság télialma szükséglete biztosítva volna. Annak ellenére, hogy az almafa a legészakibb fekvésű területeken is él, mégis az időjárással szemben igényes. Éghajlat szempontjából mérsékelt, inkább hűvös, párás, mint száraz viszonyokat kíván, amellett bőséges csapadékot, harmatot, napfényt kedvel. A télialma termesztéséhez a legkedvezőbb éghajlati viszonyokat a dombvidéki és alacsony hegyvidéki területek nyújtják. Telepítésnél ismernünk kell, a vidék széljárási viszonyait. Kerüljük a széljárta, vagy őszi viharos szelektől kedvelt helyeket. Mélvfekvésü, zárt völgykatlanok, dombaljak, jellegzetes fagyzugok nem alkalmasak a gyümölcsfa telepítésére, Itt a tavaszi utófagyok kárt okoznak, különösen a törpe gyümölcsfák esetében. A talaj kiválasztásánál ne feledkezzünk meg az árterületekről sem. Ezeket a helyeket, ha a víz elönti is, a fák mégsem pusztulnak el. Bőséges nedvességet és termékeny iszapot hagy vissza az áradás. Olyan árterületek, ahonnan nem húzódik vissza gyorsan a víz — nem alkalmasak. Árterületeknek meg van az a hátrányuk, — hogy a téli áradáskor zajló jég megsértheti a fák törzsét, vagy melegebb időben a felmelegedett felső vízréteg kipállasztja a fák kérgét. Igen lényeges kérdés a talajkiválasztásnál az altalaj szerkezete is. A gyökereknek levegőre van szükségük, ami csak a laza talajon át jut el hozzájuk. Sekély rétegű talajban, amely alatt szikla van, vagy nagyon köves az altalaj, a fák rövid életűek és a kiültetés után csúcsszáradást kapnak. Láttunk már almafákat 15—20 éves korban, melyeknek teljes termést kellett volna adniok, ehelyett csúcshajtásaik elszáradtak, amint a gyökerek a meg nem felelő talajréteget (kő, márga, talajvizet át nem eresztő anyag) elérték. Ilyen fákon hamarosan megtelepszenek a pajzstetvek, esetleg a gombakártevők. Ennek elkerülése végett mindenkor vizsgáljuk meg az altalajt, legalább másfél méter mélységig. Talajkiválasztásnál fontos szerepet játszik a talajvíz is. A talajvizet egy méteren aluli mélységben bírja a szilvái«. Ott, ahol a talajvíz magasan van, a késői tavaszi fagyok kártétele is jelentkezik. A nedves talajon élő gyümölcsfa könnyebben elfagy. Almafáinkat kétméteren aluli talajvizes területekre telepítsük. Ne telepítsünk gyümölcsöst erdőírtás helyére. Itt a fás növények gyökereit hamar megtámadja a gyökérpenész és a mézesgalóca, melyek tetemes károkat okozhatnak. Erdőírtás helyére csakis akkor ültetünk gyümölcsfát, ha előzetesen, 4-5 évig ezen a helyen mezőgazdasági művelés folyt. Terjedelmes erdő közelében sem ajánlatos gyümölcsfát telepíteni, mert sűrű erdei növényzetben nagyon gyakori a kártevő, s a leggondosabb védekezés ellenére is ellepik gyümölcsfáinkat. Ezenkívül a vadak is (szarvas, őz, nyúl) lényeges károkat okozhatnak. Gyümölcsösünket lehetőleg ne kerítsük be élősövénnyel, mert ez jó búvóhelyet szolgáltat a kártevőknek. Nem tanácsos nagyobb számú fűz és nyárfa közelébe sem gyümölcsfát ültetni. Ezek elsőrendű gazdanövényei a legkülönbözőbb növényi kártevőknek. A gyümölcsös területének megválasztásánál legbiztosabb támpontunk, ha megfigyeljük a környéken levő fák fejlődését. Ahol egészséges fejlődésű gyümölcsfákat találunk, ott biztosan jó eredménnyel telepíthetünk. Ahol a gyümölcsfa sínylődik, ott alaposan meg kell vizsgálnunk annak okát, és rájövünk; vagy magas a talajvíz, nem megfelelő a talaj, illetve az altalaj. Badonics Mihály Kassa Ötéves tervünk feladatait sikeresen csak úgy oldhatjuk meg, ha igény bevesszük a tudomány és gyakorlat legújabb ismereteit és tapasztalatait. Gyakran tanácstalanok vagyunk bizonyos problémák megoldásánál, megfeledkezünk a legjobb tanácsadóról — a szakkönyvről, amely ma mindenki tulajdona lehet. Mezőgazdaságunk nagy feladatok előtt áll. Minden dolgozónak meg kell állnia a helyét úgy is, mint szakembernek. Itt természetesen a felelősség oroszlánrésze a szocialista nagyüzemi termelés dolgozóira hárul. Az állami gazdaságok Megbízotti Hivatalának Főigazgatósága is a feladatok teljes tudatában dolgozóik szakismereteinek elmélyítése érdekében a Szlovákiai Mezőgazdasági Kiadóval egyetemben az elmúlt hetekben néhány értékes szakkönyről a szerzők jelenlétében értekezletet tartott. A kassai állatorvosi főiskola előadóterme „öreg diákokat" fogadott padjaiba. Az állami gazdaságok zootechnikusai és állatgondozói gyűltek egybe, hogy meghallgassák Plesník mérnök előadását, aki a „Teheneink kitőgyeltetése“ c. könyvecske szerzője. A jelenlevők még otthon áttanulmányozták a könyvecskét. Itt nyilvánosan összehasonlították saját eredményeiket a könyvben ismertetett tapasztalatokkal. Az értekezletet az Állami Gazdasá-Gyümölcsfáink és az idei tél Az idei szokatlan tél hidege valószínűleg fagykárokat okoz gyümölcsöseinkben. Most még nem tudjuk megállapítani a fagykárt, ez csak az első nedvkeringési időszak' után lesz észlelhető. A december és majdnem egész január hónap enyhe lefolyású volt, és a helyenként túlsók nedvességgel telített földben a gyümölcsfa rendesnél több nedvességet szedett fel és idöelöít megpezsdült benne az élet. Az érzékenyebb természetű őszibarack, dió, mandula, sárgabarack, szőlő, birs, szilva, cseresznye és meggyfajták már 25 Celsius hidegben egészben, vagy részben fagykárt szenvednek, ha mindjárt teljes nyugalmi állapotban is éri őket a fagy. Gyakorlati tapasztalataim alapján az elfagyás nem az egyes gyümöícsnemektől, hanem főleg valamely fajta származási helyétől függ. Enyhébb éghajlat alól származó fajta kevesebb hideget képes kiáltani, mint a hidegebb éghajlat szülötte. Milyen fagykárokra lehet számítani? A fiatal gyümölcsfák hamarább esnek áldozatul a fagynak, mert a laza sejtszövetyk több vizet halmoz fel, mint az idősebb, tömött, szűk sejtszövet. Befolyással van a talaj is Laza földek hamarább melegszenek és hülnek le. mint a kötött talajok. Ezért az utóbbiban kisebb fagy vár ható. Az őszi, új ültetésű csemetéknél az a veszély is előállhat, hogy a gyökérzet megfagy a nem ülepedett talajban. Idősebb gyümölcsfáknál láttam már nagyon csúnya, vastag-ág- és törzs részleges fagyást. Különösen veszélyes a törzsekre az északi és északnyugati oldalról jövő csapadék. — Ugyancsak az éjszaka és nappal közötti hőkülönbség okozhat törzs repedéseket is. Fagykár lehet tehát gyökérzetben, fában és terméshozamban, mert a termőrügyek érzékenyebbek, mint a fa, illetve levélrugyek. Mik a teendők a fagykáros fákkal? Ha fiatal fáknál a gyökérzet megmenekült az elfagyástól és a törzs is a hóvonalig, — akkor az erőteljes hajtásokat nevel vagy a vad alanyból. vagy a nemes törzsből. Hagyjunk meg 2—3 erőteljes hajtást, a többit idejében távolítsuk el és alvószemzés idején rakjunk nemes szemet. Ha mind megfogamzott volna, akkor a következő tavasszal kiválasztjuk a legalkalmasabb helyen lévőt és ebből a nemes szemből neveljük az új törzset, mintha újat ültetnénk. Különösen áll ez a tétel a csontárokra. Ha a nemes részből kapunk hajtást, mindjárt nevelhetjük, — ha alkalmas helyen tört elő, — új törzsnek. Ázon fáknál, ahol a törzs épségben maradt, de a korona elhalt és előtörnek kisebb hajtások, kiválogatjuk és kikötözzük a csonkokhoz az új korona megalapozásához szükséges hajtásokat. A többit eltávolítjuk. A csonkokat meghagyjuk 30—40 cm hosszúságban, mert ezekre nagy szükség van. Ezt különösen a barackoknál ajánlom! Ezeket a csonkokat, augusztus második felében szabad eltávolítani, amikor a második nedvkeringés lassúvá válik, mert ígv tudjuk a csontároknál előforduló mézgázosodást megakadályozni. A sebhelyeket, késsel simára faragjuk és sebkátránnyal bekenjük, hogy a hegedési folyamat még időben megindulhasson. Az idősebb fákat ért fagykároknál már nehezebb a helyzet. Ha a törzs és a vastag á^ak épek maradtak, akkor az ifjítás nagyon alkalmas módszer, természetesen ha helyesen hajtjuk végre. Az egészen kifagyott fákat, melyek gyökerestől elpusztultak, az elhalás megállapítása után haladéktalanul vágjuki ki, nehogy a „púpos szú“nak hajlékot adjunk s ezáltal veszályeztessük az egészséges fákat. A fagykár elleni védekezés szempontjából a sokat vitatott törzsbemeszelés, — véleményein szerint — a legjobban bevált védekezési módszer. Feszty István „Mélyalmozásos44 csirkenevelés a bodoki farmon A hőmérő oly mélyre süllyedt, félő, wgy fel sem bír újra kapaszkodni. Húsz fokot mutat fagypont alatt. Kinn semmi jele az életnek, mindent vastag hólepel borít. Tél van a javából. .... Hosszú épület mellé érünk. Bentről csibe csipogás hallik. Miután ■ipőnket megfürdetjük a fertőtlenítőszerben, bemegyünk. Egyszeriben kellemes meleg csap meg bennünket. A hosszú folyosón 30' szoba sorakozik egymás mellett. Több mint a felében gyönyörű, egészséges 2-3 hetes kis■sibék szaladgálnak, kapargáinak, vagy éppen napkúráznak. Igen. Napkúráznak az infravörös lámpák alatt. Ezek a lámpák nagymértékben pótolják a nap éltető sugarait. A ■ Nyitrai Állami Gazdaság bodoki farmján vagyunk. Ebben az évben uár 9200 darab csirkét keltettek, s helyeztek részben „batériás“ nevelőben, részben pedig a százhatvan méter hosszú, központi fűtéses meleg nevelőházban. A kis csibékre „anyai” szeretettel vigyáznak a csirkegondozó lányok: Ács Irén, Goga Mária, Tichanský Anna, Laca Ilona és Lidik Rozália. Mindegyik 1500—1800 kiscsibének lesi minden kívánságát. Éppen készül a csirke-eledel. Csupa jókat kevernek össze. Legelőször a keverötálcára öntik az apróra darált takarmány-keveréket, melyben kukorica-, árpa-, búzakorpa, szárított hús- és halliszt van összekeverve. Erre ráöntik a frissen reszelt sárgarépát, beáztatott szárított káposztát, takarmány-meszet és tápsót, majd az egészet egy kevés halolajjal alaposan többszörösen átpaszírozzák. A tiszta vályúkba helyezett takarmányt sok éhes apró száj várja. Etetéskor a nevelőház olyan, mint a megbolygatott hangyaboly. Nyugalom csak úgy 10—12 perc elteltével lesz, amikor jól megrakott begyekkel elül a sok apróság, megindul minden zavartól mentesen az emésztés. Nagy gonddal és körültekintően, kellő szakértelemmel végzik munkájukat a lányok. Ennek eredménye: naponta a kilencezer csirkéből csak 2-3 darab az elhullás. Lelkiismeretes munkájuk jutalmául havonta 1100— 1200 koronát is kapnak. Évvégén pedig pótjutalomban részesülnek. A folyosón tovább megyünk. Olyan szobákhoz érünk, ahol már 80—90 dekás csirkék láthatók kapargálás közben. Érdeklődésünkre megtudjuk, hogy négy szobában még a múlt év novemberében kikelt ezer darab csirkét helyeztek el „mélyalmozáson” Ez a csibenevelési módszer hazánkban még ismeretlen. Harminc centiméter magasságú, döngölt lótrágyára pelyvát szórtak és erre helyezték a tíznapos csirkéket. E szobákat nem fűtik és nem is takarítják. A lótrágya a melegen kívül В 12. vitamint termel, mely nagyban elősegíti a csirkék fejlődését és csökkenti az elhullást is. A „mélyalmozásos” szobákban nevelt csirkékből a három hónap alatt mindössze 4 százalék volt az elhullás, ugyanakkor az ellenőrző szobákban a 12 százalékot is meghaladta. Természetesen a fejlődés és a tollasodás is a „mélyalmozás”-on volt jobb. E „mélyalmozásos" csibenevelési módszert már pár éve Magyarországon, Németországban és Amerikában sikerrel alkalmazzák. A Nyitrai Állami Gazdaság bodoki baromfifarmján most a tavaszi csibenevelés folyamán' újabb csoportokat nevelnek ezzel az új módszerrel, hogy további tapasztalatokat szerezzenek és azután átadhassák a többi állami gazdaság és EFSZ baromfigondozójának. Ezzel is elősegítik a csibenevelés olcsóbbá és veszteségmentessé tételét. Péterfalvi László Bodok. A szakkönyv-kiállítást érdeklődéssel tanulmányozzák a bratislavai értekezlet részvevői. Folman mérnök a zólyomi ÁG zootechnikusa sok könyvet rendelt gazdaságúik könyvtára számára. gok Megbízotti Hivatala Kassai Főigazgatóságának idősebb zootechnikusa Timko elvtárs nyitotta meg. Ismertette az értekezlet küldetését s átadta a szót Plesník mérnöknek, a Víglaši Állattenyésztési Kutatóintézet tudományos dolgozójának, aki sorba vette mindazon problémákat, amelyek az állami gazdaságokon sürgős megoldásra várnak. A fejőstehén a leggazdaságosabb háziállatunk mondotta Plesník mérnök. - Arra kell törekednünk, hogy átlagos életkorát minél jobban meghosszabbítsuk s teheneinket minél tovább produktív állapotban tarthassuk. Természetesen felelősségteljesen kell végeznünk a tenyészmunkát és kedvezőbb feltételeket kell létesítenünk az állatok magas termelékenységének biztosítására. Ezután áttért a tehenek takarmányozásának tárgyalására. — Bár tudjuk — mondotta Plesník mérnök —, hogy a jó minőségű, helyesen begyűjtött és tárolt vitamindús és gazdag fehérjetartalmú széna nélkülözhetetlen a hasznosság növelésénél, Szlovákiában, ahol minden előfeltételünk megvan a gazdag szénatermés biztosítására a minöséges szénahiány napirenden van. Ez igen súlyos hiányosság, amit fokozottabb gondoskodással ki lehet és ki is kell küszöbölnünk. Arra kell törekednünk, hogy teheneink tejtermelése folyamatos legyen, hogy a téli és nyári tejhozamok között ne legyenek eltérések. Ezt pedig csak úgy bizonyíthatjuk, ha a nyári hónapokban gazdaságosan bánunk a zöldtakarmánnyal, ha nem pazaroljuk el az értékes tápanyagokat, hanem siló formájában tartósítjuk a téli hónapokra. Nyáron szénhidráttartalmú kukorica silót iktatunk az állatok takarmányrendjébe, télen pedig fehérjetartalmú silót, — amelynek készítésére kiválóan alkalmasak az őszi takarmánykeverékek — valamint jó minőségű teljesértékü szénát. Ezután Plesník mérnök a tehenek fejésre való helyes előkészítését magyarázta meg. Az előkészítés igen igen egyszerű, de annál fontosabb. Igen szükséges a tőgyét meleg vízzel alaposan lemosni, majd tiszta törlővel szárazra törülni. Ezzel a művelettel elérjük, hogy a tehén gyorsan „leadja a tejet”. Nagy hiba történt nálunk a kifejéssel is. A helytelen kifejés káros hatással van a tej képződésére, míg a tökéletes kifejés meggyorsítja a tejképzödést. ami nagyon fontos, mert ezáltal zsírosabb tejet nyerünk. Sző volt a tehenek szabad mozgásának fontosságáról és a szakaszos legeltetés gazdaságosságáról is. Az állatok közérzetére nagy hatással van az istálló hőmérséklete is Tejtermelésre legideálisabb a 8—10 C hőmérséklet. Az ennéľ alacsonyabb hőmérséklet csökkenti a tejhozamot a 14 C-nál magasabb hőmérséklet pedig már ártalmas. . Az előadást gazdag vita követte. A zootechnikusok és gondozók megfigyeléseikkel és tapasztalataik közlésével termékeny vitát indítottak. Sok problémát érintettek és sikeres megoldásukhoz megtalálták a helyes utat. Plesník mérnök könyvét, mint kiváló tanácsadót és segítőtársat értékelték. Az értekezletet Barát elvtárs a. kassai főigazgatóság főmérnöke értékelte s kiemelte az ilyen hasznos összejövetelek jelentőségét. A másik magas színvonalú értekezletet „A takarmányozási technika alapjai" és „Gazdaságos hizlalás és hústorme’és” c. könyvekről Bratislavában a Devin-szálló tanácstermében^ tartottak meg. Ezen az összejövetelen az Állami Gazdaságok Megbízotti Hivatala bratislavai főigazgatóságának hatáskörébe tartozó ÁG-ok igazgatói és zootechnikusai vettek részt. Az értekezlet jelszava „Az állami qazdaságok dolgozóinak magasabb szakmai színvonaláért” volt s ezt hangsúlyozta megnyitó szavaiban Hučkó elvtárs a főigazgatóság főmérnöke is. Ezután bemutatta az előadókat dr. Herzig mérnököt a Brnoi Mezőgazdasági Kutatóintézet igazgatóját, aki világszerte híres tudós, dr. ftechka egyetemi tanárt és Páleník mérnököt a Víglaši Állattenyésztési Kutatóintézet tudományos dolgozóját, akik a szóban levő könyvek társszerzői. Hučkó főmérnök ezután átadta a szót dr. Herzig mérnöknek, aki elmondta, hogy mind a két könyv kísérleti munkák eredménye és gyakorlati tapasztalatok alapján íródott. Minden adat a mi viszonyainkra vonatkozik. Megjegyezte, hogy a Gazdaságos hizlalás és hústermelés c. könyv egyedüli a maga nemében egész Európában, mivel öszszefoglalja az összes gazdasági állatok hizlalásáról szóló ismereteket. Majd ftechka tanár behatóan ismertette a takarmányozási technika alapjait. Nagy figyelmet szentelt a takarmányok konzerválásának, tartósításának és tárolásának. Értékes tapasztalat és ismeretközlésből a hallgatóság sokat tanult. Paleník mérnök az állami birtokokon végzett összehasonlító Kísérletek eredményét ismertette. Ahol a hasznosság növelése a zootechnikus szívügye, ott a sikeres munka nem meglepő, ahol azonban a jelszó „Ej, ráérünk arra még“, ott van bírálni való elég. Mind a három előadás gazdag vitára adott alkalmat, ami nem is maradt el. Az értekezletet Magna elvtárs a megbízott helyettese értékelte. Befejező szavaiban hangsúlyozta, hogy a szakkönyvekről való beszélgetések csak akkor teljesítik küldetésüket, akkor szolgálnak a termelés növelésére, ha minden gazdaságban és minden farmon rendeznek majd ehhez hasonló értekezletet azokról a szakkönyvekről, amelyek szorosan összefüggnek a helyi termelési viszonyokkal és hozzájárulhatnak a problémák sikeres megoldásához. A mezőgazdasági szakkönyvekbol rendezett kiállítás élénk érdeklődést keltett, amit meggyőzően bizonyít 160 megrendelés különféle szakkönyvekre. Ez évben a Szlovákiai Mezőgazdasági Kiadó még sok ehhez hasonló összejövetelt tervez, amely mezögaz-I lasági dolgozóink szakismereteinek elmélyítését jelenti. Lizonyné, Máté íren Tanulságos beszélgetés az állami gazdaságok zootechnikusaival
