Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-03-04 / 9. szám
1956. március ’4. 12 ^ídmfives A DIADALMAS LENINIZMUS KONGRESSZUSA Nem könnyű szavakat találni a XX. kongresszus fontosságának jellemzésére. A szavak ez esetben szegényesek, szürkék és pontatlanok. Hiába írunk le ilyen jelzőket, hogy „rendkívüli”, „történelmi”, „lélegzetállító”. Mindegyik igaz, de mindegyik hiányos, egyik sem fejezi ki annak jelentőségét, ami a moszkvai Kreml nagytermében lezajlott. A kongresszus a marxizmus-leninizmus fényével világította meg a szovjet nép • eddigi útját, azt a sokszor nehéz és hihetetlenül göröngyös utat, amelyen — Hruscsov elvtárs szavaival — olyan hegyre, olyan magaslatra jutottak, ahonnan már szabad szemmel láthatók ennek az útnak a végső célhoz, a kommunista társadalomhoz vezető távlatai. Számokkal is kifejezhetnök a szovjet népnek a beszámolóban és hozzászólásokban sok adattal, ténnyel mélyrehatóan elemzett sikereit és győzelmeit. De talán egyetlen szám sem dobogtatná meg úgy szívünket, mint ez a kép, ez a hasonlat, hiszen egyszerre pillantjuk meg a megjárt utat, s a kommunizmus jövendőjét, amely nemcsak az úttörő szovjet népé, hanem az egész emberiségé. mindezt megvalósítja, akiért mindezt megvalósítják — az ' ember. Megdobogtatja szívünket az a bolsevik bátorság és- nyíltság, amellyel a tanácskozás az építés, a kultúra, a tudomány és á művészet gyors előrehaladásának akadályairól, _ a fogyatékosságokról, valamint az ellenük folyó küzdelemről szólott. A kongresszus a dolgozókhoz fordult, az ő erejükre apellált. Nekünk is szól, a mi utunkat is bevilágítja a leninizmusnak a kongresszusból sugárzó fénye — éreztük napról napra a' beszédeket olvasva. Bizonyos, hogy erőt, lendületet, iránymutatást kölcsönöz a népi demokratikus országok szocialista fejlődésének. Nemcsak azzal, hogy elemezte a szocialista tábor országainak eddigi fejlődését, sajátosságait és az őket szoros testvéri egységbe kovácsoló célok azonosságát, hanem . azzal is, hogy kimerítően feltárva a szovjet nép sikereinek forrásait, a további, még gyorsabb előrehaladás módjait. Arra bíztat: tanulmányozzuk, tanuljunk belőle, munkánkat megkönnyítő, felbecsülhetetlen kincs jűt birtokunkba. A nemzetközi helyzet marxistaA Kara-Kum sivatagon épülő öntözőcsatorna sokezer hektár földet változtat termékennyé. Öriási távlatokat nyitott _ a világ népei előtt ez a kongresszus. A fő gazdasági feladat, miként a határozat leszögezi, a szocialista gazdálkodás fölényére támaszkodva utolérni és .túlszárnyalni a legfejlettebb kapitalista országokat az egy főre jutó terhielés tekintetében. E feladatban nemcsak az acél millió és millió tonnái, a kilowatt órák milliárdjai, a megművelt szüzföldek 10 és 10 millió hektárai, a technikai fejlődés nem hét, hanem ki tudja hány mérföldes haladása foglaltatik, hanem az is, aki leninista elemzése a fejlődés két fő irányának világos kifejtése, felmérhetetlen segítség a békéért küzdő százmillióknak. Az egyik irány: az imperialista hatalmak, élen a reakciós amerikai körökkel, az erőpolitika híveivel, akik új háborús kalandokra, világuralomra törnek, fegyverkezési hajszába kezdtek, támaszpontokat létesítenék a Szovjetunió és a népi demokratikus országok határai mentén; akik el akarják nyomni a munkás-, a demokratikus és nemzeti felszabadító mozgalmakat, alá szeretnék ásni a szocializmus táborát. Igen ám, A moszkvai Kujbisev Transzformátorgyár dolgozói a pártkongresszus tiszteletére vállalt munkaverseny során milliós értékekkel teljesítették túl tervüket. Képünkön: Ezt a transzformátort terven felül készítették el a gyár dolgozói. de ez ma már egyáltalán nem- olyan egyszerű. Rohamosan növekszenek a népek békéjéért és biztonságáért síkra szálló erők. Állandóan növekszik a szocializmus nemzetközi tábora, ez döntő jelentőségű. Megjelent a világ küzdőterén az európai és ázsiai országok békeszerető csoportja. Ez a csoport távol akar maradni a katonai tömböktől. Mint a kongresszus megállapítja, hatalmas, Európa és Ázsia szocialista és nem szocialista békeszerető államait, a föld lakosságának több mint a felét magába foglaló „békeövezet” forrott céljában eggyé. „Bekövetkezett a világtörténelem új korszaka, amelyet a nagy Lenin előre látott, amikor a Kelet népei mind tevékenyebben vesznek részt az egész világ sorsának intézésében, s a nemzetközi viszonyok új, hatalmas tényezőivé válnak”. Ebben a helyzetben a XX. kongresszus az alkotó leninizmus elvei fényében, újszerűén világította meg a háború és béke kérdését. Amíg az imperializmus létezik, megmarad a háború kirobbanásának gazdasági alapja, hiszen a monopóliumok nem mondanak le arról, hogy zsírosra hízzanak a népek pusztulásán. De a háborúk nem végzetszerűen elkerülhetetlenek. Ma már vannak olyan nagy társadalmi és politikai erők, amelyek hatásos eszközökkel rendelkeznek ahhoz, hogy ne engedjék meg az imperialistáknak a háború kirobbantását, ha pedig mégis megpróbálkoznának vele, akkor megsemmisítőén visszaverik az agresszorokat, meghiúsítják kalandor terveiket. Ehhez az kell, hogy a háború ellen síkra szálló valamennyi erő éber és harcra kész legyen, egységfrontba tömörülve tevékenykedjék, s lankadatlanul küzdjön a béke megőrzéséért, megszilárdításáért. Ez az elemzés a békéért harcoló embereknek olyan lélekemelő perspektívát ad, amely megsokszorozza erejüket, új milliókkal gyarapítja világot átfogó soraikat. A kongresszus a marxizmus-leninizmus alkotó alkalmazásával megtermékenyíti az egész nemzetközi munkásmozgalmat. A nemzetközi helyzet új, kedvezőbb alakulásából és a népi erők gyors növekedésének tényéből leszűrt következtetések, a munkásosztály egysége megteremtésének nagyobb lehetőségérői, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet új formáiról szólnak. Arról, hogy a munkásosztálynak — ha maga körül egyesíti a dolgozó parasztságot, az értelmiség széles rétegeit, minden hazafias erőt, és határozottan visszavág az opportunista elemeknek — lehetősége van arra, hogy szilárd többséget vívjon ki egyes országok parlamentjében s vereséget mérve a reakciós, népellenes erőkre, a parlareérthetetlenül kimondották, hogy a munkásosztály és pártjának elmélete egyetlen pillanatra sem rekedhet meg, hanem lépést kell tartania a szüntelenül és gyorsan változó élettel Lenin hangsúlyozta, hogy „Marx elméletét egyáltalában nem tekinthetjük befejezett és érinthetetlen valaminek; ellenkezőleg, az a meggyőződésünk, hogy ez az elmélet csak alapköveit rakja le annak a tudománynak, amelyet a szocialistáknak minden irányba tovább kell fejleszteniük, ha nem akarnak elszakadni az élettől”. A kongresszus tanácskozásvaival és határozataival még hatásosabbá lett és lesz a Lenin kovácsolta fegyver: a párt. A határozat kieifieli: „A kongresszus teljes egészében helyesli azt a nagy munkát, amelyet a központi bizottság végzett a pártélet lenini normáinak, helyreállítása, a párton belüli demokrácia fejlesztése, a kollektív vezetés elveinek a marxistaleninista politika alkalmazása alapján való meghonosítása, a pártmunka stílusának és módszereinek tökéletesítése terén. A pártélet demokratikus alapjainak szem előtt tartásáért az adminisztrálgatás és a bürokratikus vezetési módszerek ellen, a bírálat és önbírálat kibontakoztatásáért folyta-A Szovjetunió a VI. ötéves terv során nagy gondot fordít a lakásépítésre. A képen: Sztálingrádban új lakónegyedek épülnek. mentet a burzsoá-demokrácia eszközéből az igazi népakarat szervévé tegye. De megtermékenyíti a kongresszus az egész nemzetközi forradalmi mozgalmat, a kommunizmus építését a Szovjetunióban, a szocializmus építését a népi. demokráciákban, a kommunista és munkáspártok tevékenységét a kapitalista országokban a dogmatizmus elleni fellépésével, a marxizmus-leninizmus alkotó gazdagításával. Nagy tanítóink, a tudományos kommunizmus klasszikusai féltőit harc biztostította a párttömegek aktivitásának fokozását, a kommunistáknak a párt ügyéért való fokozott felelősségét, a dolgozók újabb politikai és munkalendületét. Az SZKP XX. kongresszusa magasra emelte a marxizmus-leninizmus zászlaját, új erőt, bátorítást ad nekünk s dolgozó embereknek szerte a világon, felbecsülhetetlen segítség a békéért, a szabadságért és a szocializmusért harcolóknak. Ez a kongresszus a diadalmas leninizmus kongresszusa volt. Mi történt a múlt héten a világpolitikában? A demokratikus erők hatalmas előretörése jellemezte a február 19-én megtartott . görög választások lefolyását. Az uralmon levő Radikális Nemzeti Egységpárttal szemben a baloldali centrumpártok Demokratikus Egyesülésére szavazott 1600 000 választó, a szavazók csaknem 55 százaléka. Ennek ellenére Karamanlisz radikális partja 155 képviselőt vitt be az új nemzetgyűlésbe, amelynek összesen 300 tagja van. Közvetlenül a választások előtt elfogadott csalárd választójogi törvény tette lehetővé a jobboldali radikális párt számára, hogy különböző trükkökkel biztosítsa a maga számára a parlamenti többséget. A nyugati sajtó egy része is kénytelen volt megállapítani, hogy a választásokat a hatósági terror légkörében tartották meg. Ez különösen a hadseregen belüli szavazásnál mutatkozott meg. A francia Monde a görögországi választásokkal foglalkozó külpolitikai vezércikkében megfigyelők véleményére támaszkodva megállapítja: „általában a tisztek nyomást gyakoroltak a katonákra Karamanlisz érdekében". A demokratikus erőkre nézve e kedvezőtlep választási légkörben a kommunisták támogatta EDA-párt 18 jelöltje közül valamennyi megkapta a mandátumot. A görög nép a választáson az uralkodó körök önállótlan politikája, az északatlanti szövetséggel együttjáró alárendeltséggel szemben foglalt állást. Bármilyen kormány alakul Görögországban, nem hagyhatja figyelmen kívül az ország többségének véleményét, akaratát, amely a Demokratikus Egyesülés programjára adta le szavazatát és önálló görög külpolitikát követel. Bombarobbanásként hatott az a hír, amely arról számolt be, hogy az észak-rajna-vestfáliai tartománygyűlés megbuktatta az Adenauer-párti miniszterelnököt. _ „Az Arnold-kormány bukása — írja az angliai Star — azt jelenti, hogy Adenauernek nincs többé kétharmados többsége, ami a katonai törvények megszavazásához nélkülözhetetlenül szükséges lenne. Ez elég nagy baj.” Az angol lap sajnálkozása az eddigi koalíciós egység felbomlása felett, mutatja az esemény jelentőségét. A szabad demokrata párt és a szociáldemokrata párt összefogása ebben — a Ruhr-vidéket Nyugat-Németország legnagyobb ipari bázisát, magábafoglaló tartományban, több nyugati lap szerint az egész Adenauer-féle koalíció felborulásához vezet. Nem lehet kétséges, hogy az ellenzéki szociáldemokrata párt és a kormánykoalícióhoz tartozó szabad demokrata párt e „forradalmában” a nyugatnémet tömegek állásfoglalása tükröződik az újrafelíegyverzés amerikai politikájával szemben. Az angol kormány súlyos gazdasági intézkedései élénk visszhangot keltettek az angol belpolitikai életben. Macmillan pénzügyminiszter egyik beszédében kijelentette, hogy a, kormány intézkedései az infláció megakadályozását célozzák. De a bankkamatláb-emelés, a kenyér és tej állami ártámogatásának csökkentése, ami az élelmiszer árak növekedését vonja maga után — erősen sújtja az angol dolgozó tömegeket. „Az ellenzék teljes joggal bírálhatja a kormányt — írja a Times —, mert tévesen ítélte meg a helyzetet és veszedelmes gazdasági helyzetbe hozta az országot.” Annak ellenére, hogy az alsóhoz konzervatív-párti többsége kétnapos vita után elfogadta a kormány „takarékossági” programját, a kérdés nem zárult le. Az Angol Szakszervezetek Szövetségének főtanácsa levelet intézett a pénzügyminiszterhez, amelyben megállapítja, hogy az. intézkedések „mindenekelőtt a lakosság legkevésbé ellátott rétegeit sújtják.” A levél hangsúlyozza: „Rendkívül nyugtalanít bennünket a pénzügyminiszter kijelentése, hogy a kormány ingadozás nélkül megnyirbálja a meglevő szociális ellátási rendszert, ha ez szükségesnek mutatkozik.” A „takarékossági kampány” együttjár azzal, hogy a régóta elhanyagolt állami vállalatok beruházásait csökkentik és megszüntetik az új iskolák építését. Ugyanakkor azonban 30 százalékkal növelik a tisztek fizetését az angol hadseregben. A dolgozók életkörülményeinek „programszerű” romlása ellen az angol szakszervezetek bejelentették, hogy az eddig követelt 7 százalék béremelést 15 százalékra emelik és hogy a szakszervezetek fokozzák a béremelésért vívott harcokat. • Kairóban nyilvánosságra hozták a választási törvény szövegét. A szavazás kötelező minden 21 évnél idősebb egyiptomi számára. Az egyiptomi nők akkor szavaznak, ha akarnak és külön be kell jelenteniük, ha fel akarnak kerülni a választói névjegyzékre. A választójog vonatkozik a nemzetgyűlés tagjai, valamint a köztársasági elnök megválasztására, népszavazás útján. • Az indonéz kormány elhatározta, hogy de jure elismeri a Kambodzsai Királyságot és a Laoszi Királyságot. •a Szabad Demokrata Párt országos vezetősége Stuttgartban megtartott rendkívüli értekezletén jóváhagyta a párt parlamenti csoportjának döntését, hogy kiválik a bonni kormánykoalícióból és ellenzékbe vonul. • Nyugat-Németország vestfáliai körzetében hétfőn reggel 50 ezer faipari dolgozó sztrájkba lépett. A sztrájkolok az órabér 18—22 pfeninges felemelését követelik. A sztrájkot a faipari dolgozók szakszervezete mondta ki. • A Kimojon állomásozó csangkajsekista haderő tüzérsége február 24-én 190 esetben lőtte Amoj és Tateng szigetét. Ennek következtében több lakóház összeomlott, egy személy megsebesült. A csangkajsekista tüzérség hatodik napja bombázza Amojt, Tatenget és Lienhót. A népi felszabadító hadsereig tüzérsége viszonozza a tüzet. • Karamanlisz görög miniszterelnök begyújtotta lemondását. A király újra őt bízta meg a kormány megalakításával. • Az Egyesült Államokban kampány bontakozik ki, hogy támogassa Montgomery város (Alabama állam) néger lakosságának a városi közlekedés ellen 11 hete folyó bojkottját. A néger lakosság a bojkottal tiltakozik a faji megkülönböztetés ellen és támogatja a bojkottmozgalom letartóztatott vezetőit. • A lipcsei tavaszi árumintavásár megnyitásának napján, vasárnap délelőtt zajlott le a vásár keretében rendezett első nemzetközi divatbemutató, amelyet továbbiak követnek. SZaBAD FÖLDMŰVES -- a vákiai Mezügaz ági Kiadó A-65636 Földmű'désügyi Megbízotti n. v., Bratislava, Krivková Hivatal hetilapja - Szerkesztőség B. itislava, Krivková 7. — Tel. 7. — Nyomta ért .mlilné tlačiarne и. p., z. z., Г alislava, 14. Kčs 10,40. — Terjeszti a Posta hírlapszolgálata. 243 46. — Főszerkesztő Ma:or Sándor - Kiadja Nár. povstania 41. - Évi előfizetés Kčs 20,80,' a íél Szloév;1*
