Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-03-04 / 9. szám
6 Földműves 1956. március ’4. Készen, vagy készületlenül? Készen... mit is mondhatnának mást a fegyvernekiek, tervét. A munkaversenyt is jóeiőre megszervezték, mégakikröl eddig csak jót hallottunk. A szövetkezet a trak- pedig „különben", mint a múlt évben. Aki kételkedik torosbrigáddal karöltve elkészítette a tavaszi munkák benne, tartson velünk. Már itt van Mikusik elvtárs is a HNB szemfüles titkára, aki gondolatolvasónak is beillene. Elmond mindent tövéről, hegyére. — Készen várjuk a tavaszt. A szövetkezet két munkacsoportja nagy dolgokat művel. Egyenlően elosztották a munkát, a gépeket is. A traktorosokkal egyetértve készítették a tervet. Ők is versenyeznek, mint a szövetkezet. És a HNB is mindent megtesz. — Ugye, hogy milyen nagyszerűen beszél ez az ember? Minden szava újságba való. Ez évben a villanyt is bekapcsoljuk. Járdát is készítenek, stb., stb. — És mi lesz a traktoros brigáddal? — Arról a brigádvezető tudna többet mondani, de sajnos az nincs — magyarázza Mikusik elvtárs. A régi elment, újat meg nem kaptunk. Dé itt van az agronómus, ő szívesen szolgál felvilágosítással. Ne fárasszuk Pasztierovics József agronómust a beszéddel, inkább nézzünk körül a traktorosbrigád udvarán. Könnyű ide bejutni. A kerítés raktáron van. A drótot a rozsdásodástój féltik, az oszlopokat pedig a rothadástól. Őr sem kell ide, hiszen ki tudna valámit ellopni? Műtrágyaszóró, eke, borona, tárcsa, úgy befagyott a földbe, hogy nem „hat ökör”, de még a traktor sem húzza ki onnan addig, amíg a fagy nem enged. De minek is húzná, hiszen ezeket a gépeket már régen megjavították. Az igaz, hogy a látszat csal, de az irodában a papír kellő bizonyíték. Az iroda be van csukva, no de sebaj, higgyjük el, hogy ott úgy van minden lefektetve fehéren feketével, ahogy most az agronómustól, titkártól és az idesettenkedett traktorosoktól halljuk. A hosszú csűrbe, ami már évek óta garázs, bátran bemehetünk, nem dől el tavaszig. A fagy és néhány vaspálca úgy összetartja a falakat, hogy a drága jó cseréptető és az azonmódon ép gerendák még szégyenszemre sem tudnak elköltözni a brigádközpontot megcsúfoló helyről. Egy Škoda az ajtóban, két Zetor a sarokban áll saját lábán. A Zetorok fázva, sárosán, mocskosán, ahogy ősszel a mezőről - behozták. Újak, tavalyiak, jól bírják a strapát. A gumik hadd revesedjenek, miért emelnék cölöpökre a gépeket, hisz a fa is anyagspórolást és munkamegtakarítást jelent. Az egyik traktor a magas termetű Dolog Árpádé, akinek ilyenkor nem sok dolga akad. Bár ő dolgozni szeretne, de műhelyben és megbízható födél alatt. A másik Zetor Subert Istváné. A két traktornak közös sors jutott, traktorosaik is megértik egymást. Egymással versenyeznek. Nézzük meg a versenyről szóló iratokat, hiszen az iroda kulcsa is előkerült. A kötelezettségvállalások is egyformák. Vígkedélyű traktorost ábrázol a rajz, s alatta a szöveg. 1.) pont: 20 hektárral túlteljesítem a tervet. 2.) 300 korona értékű üzemanyagot megtakarítok. 3.) Gépkíméléssel 1000 koronás megtakarítás. A szöveg alatt két aláírás: egyfelől, aki a versenyre, hívta a társát, másrészről, aki a versenyt elfogadta. A versenyfelhívások között nem sok az eltérés. Az új gépeiméi nagyobb értéket számítottak a gépkímélésre, üzemanyagmegtakarításra, hektárra. A régieknél kevesebbet. Ez már magától értetődő. A múlt évben is így csinálták és ez a módszer milyen nagyszerűen bevált. A versenyt senki sem értékelte és nem is ellenőrizte, s talán ez évben sem okoz komolyabb gondot. A múlt évhez viszonyítva így is javulás történt. Most a szövetkezet és a . traktorosbrigád is a füzesgyarmatiakkal versenyez. Tavaly a szövetkezet a füzesgyarmati szövetkezettel, a traktorosbrigád a garamszentgyörgyi brigáddal versenyezett. Erről nyerjen valaki tiszta áttekintést. Idő múltán minden feledésbe megy. Jó is, rossz is. A munka nélkül eltöltött téli napokat sem kell a traktorosoknak kéménybe korommal feljegyezni, hiszen az iroda fala is elég fekete. Befestette a fáradt olaj mocskos füstje. Hiába, nincs tüzelő! Nem lehet csodálkozni, hogy ilyen állapotok mellett tavaly a mezőn kellett rendbehozni a gépeket. Ez érthetőbbé teszi azt is, hogy miért nem fejezték be Fegyvemeken az őszi mélyszántást. A szövetkezeti munkaegységek értékének csökkenéséhez ezek is hozzájárultak. A traktorosbrigádban uralkodó tűrhetetlen állapotokért elsősorban a zselízi gépállomás vezetősége felelős. De a szövetkezeti dolgozók sem hunyhatnak fölötte szemet, a traktorosok pedig éppen nem. Nem pató-páloskodhatnak tovább („Hej, ráérünk arra még ... ”) Közeledik a tavasz, a gépeket rendbe kell hozni, hogy bepótolhassák, amit tavaly elmulasztottak. Gép nélkül nincs nagyüzemi gazdálkodás. A nagyüzemi gazdálkodásban uralkodó hibák pedig kihatnak mind a szövetkezeti dolgozók, mind a traktorosok jövőjére. Csurilla József A boldoguláshoz vezető utat a közösben találtam Ordít, fütyül a szél, mint a részes csavarsó. A hőmérő 20 fok is is lesüllyedt. Ilyen ítéletidőben nyitottam ba Bakmann Kálmánhoz, a fa'kasdl szövetkezet egyik legszorgalmasabb tagfához. A fiatal gazdasszony kipiruttan szorgoskodik a tűzhely körül. Bakmann elvtárs kétéves fiacskájával játszadozik. A rádió szól, Mozart valamelyik szimfóniáját közvetítik. A háziak barátságosan hellyel kínálnak, s megindul a beszélgetési Először az időjárásról, majd a szövetkezetről, a napi munkáról folyik a szó. Bakmann elvtárs elmondja, hagy éppen négy esztendeje lépett a közösen gazdálkodók nagy családjába. Szeme csillog, arca örömtől sugárzik, majd így folytatja: — Négy esztendeje, hogy munkám után emberhez méltóan élhetek. Látod ezeket a bútorokat — és körülmutat a konyhában — majd a szoba ajtaját is kinyitja. — Nézzél be ide is, — bíztatgat. Amiket itt látsz, négy év alatt szereztem. Igen. Mindenhol csillogó, új bútorok ékeskednek s akaratlanul is osztozkodom a házigazda örömeiben De ez csak a bútor. A ház is új. Ennyi minden négy év alatt. Szinte hihetetlen. A múltban jóformán a be-Bakmann Kálmán tevő falatot is elég volt megkeresni, most pedig íme. Üj ház, új bútorokkal, rá4ió, könyvszekrény s minden, amire szüksége van a családnak. — Bakmann elvtárs megérzi gondolataimat, mert beszédét így folytatja: — Most 32 éves vagyok, de soha még álmodni sem mertem volna, hogy munkámból valamikor még házat is fogok építeni. Elérhetetlennek láttam s mesébe. illőnek. Ma ez valóság. Arra kérem, írd meg azt is — mondja Bakmann elvtárs, — hogy a boldoguláshoz vezető utat a közösben találtam meg. Ezt én mondom Bakmann Kálmán, az egykori egyénileg gazdálkodó. Azonban nem elég csak szövetkezeti tagnak lenni, de becsületesen kell ott dolgozni is. A házigazda ezután elmondja, hogy 14 tehenet gondoz és fej. A munka nem könnyű, mert reggel korán kezdenek, s télen a nagy hidegben, nyáron a forróságban is pontosán helyt kelI állni a munkában. Évi terve a múlt évben a 14 darab tehéntől 25 200 liter volt. Ezt a tejmennyiséget már augusztus 15-re elérte. December 15-ig túlteljesítette tervét 10 200 literrel. Ezért pótjutalmul 5200, a zárszámadásnál pedig 7200, így őszszesen 12 400 korona ütötte a markát az elmúlt hónapban. Ezenkívül 18 mázsa búzát és öt mázsa árpát is kapott. Múlt évi keresete a természetbenieken kívül pénzben 20 080 koronát tett ki. Ez a szép jutalom arra serkenti Bakmann elvtársat, hogy jobb munkát végezzen és még több tejet fejjen. Még ki tudja meddig beszégetnénk, de a falióra két órát mutat s a gazdának mennie kell a munkába, hogy kitűzött célját elérje. Tóth Gyula, Vágfarkasd Takarékosabban gazdálkodjunk a takarmánnyal Az elmúlt év kedvezőbb takarmány- . termése megkönnyíti a sikeres áttelelést. Szálas és szemes takarmányokból nagy mennyiséget takarítottunk be. A silózási tervek teljesítésével is jelentős mértékben növeltük takarmánykészletünket és ezáltal télire is rendelkezésünkre áll a vitaminokban gazdag takarmány. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a téli időszak majdnem fele még előttünk áll. Ez arra kötelez, hogy a meglevő takarmányokat gondosan kezeljük, okszerűen használjuk fel, és ne pazaroljuk. A jó takarmánytermés ellenére akad néhány olyan gazdaság, ahol az állattenyésztés további fejlesztésének és a hozamok növelésének gátat vet az, hogy nem tudnak helyesen és takarékosan gazdálkodni a meglevő takarmánnyal. Nincs takarmányozási tervük, s ha van, az asztal fiókjában eszi a por. Több helyen ősszel,’ amikor istállóba szorultak az állatok, tervszerűtlenül éppen a legjobb minőségű takarmányt kezdték etetni az állatokkal. Vannak olyan szövetkezeteink is, hogy előnyben részesítik a lovakat. Azokkal etetik a lucernát, azok kapják a legjobb réti szénát és a teheneknek nem jut csak kukoricaszár, vagy gyenge minőségű széna. _ így gazdálkodnak néhol az abrakfélékkel is. A lovak sok helyen télen ugyanúgy megkapják az abrakjukat, mint a legnehezebb őszi munkák idején. Sajnos, számos EFSZ-nek a kedvező időjárás ellenére nincs kielégítő takarmánykészlete. így van ez többek között a kéméndi szövetkezetben. A nagy tábla kukoricaszár még most is lábon áll. Az árpaszalmájuk mind a földön rothadt. Nincs takarmány, az állattenyésztésből eredő bevétel alacsony, s így nem csoda, hogy több hónap óta a munkaegységekre járó előleget sem tudják kifizetni. A pótori EFSZ-ben is ugyanez a helyzet. Tervszerint 300 köbméter silót kellett volna készíteniök, de ők nem ragaszkodtak a terv teljesítéséhez. Egyesek azt hangoztatták, hogy nincs mit silózniuk. Ugyanakkor a kukoricaszár nagy részét beszántották, ezenkívül 2 hektár herét nem kaszáltak le. Mindez alaposan megbosszúlja magát s visszatükröződik a tagok jövedelmében. Más a helyzet a felsőszeli, szimöi, farkasdi, vágsellyei, leleszi, rózsahegyi és még sok más szövetkezetben. Például a felsőszeli EFSZ á tervezett 3740 köbméter helyett 5600 köbméter silót készíteti. Ezenkívül gondoskodtak elengendő szálas és szemes takarmányról is. A takarmányózást tervszerűen s nagy gonddal hajtják végre. Ennek eredményeként az elmúlt évben 156 342 liter tejet adtak terven felül közellátásunknak. Természetes, ez megmutatkozik a szövetkezet és a tagok jövedelmében is. Tanácsos, hogy télen ne etessük fel a legjobb takarmányokat, hanem hagyjunk belőlük a tavaszi hónapokra is. A takarmányellátás helyes megszervezésében fontos szerepük van az állattenyésztési csoport vezetőknek, zootechnikusoknak, de nagyon sok múlik az állattenyésztőkön is. A zootechnikusok még egyszer vegyék számításba a meglevő takarmánykészletet — s ha eddig nem készítették el külön a tehenek, külön a lovak, sertések és juhok takarmányozási tervét — úgy ezt sürgősen pótolják. A takarmányozás helyes megszervezésében alkalmazzuk a kiváló állattenyésztők tapasztalatait, továbbá a fejlett takarmányozási módszereket, amelyek jól beváltak s amelyeket könnyen bevezethetünk minden gazdaságban. Ilyen módszer a teheneknél az egyedi takarmányozás, borjúknál az itatásos nevelés, továbbá sertések részére a takarmányok párolása és főzése. Ezenkívül vezessük be a takarmányok élesztősítését, amely nemcsak az abraktakarmány emészthetőségét, hanem magas В-vitamin tartalmával az étvágyat is fokozza. Ha takarékosan, okosan gazdálkodunk a meglevő készletekkel, úgy tavasszal nem csökken a tejhozam, végeredményben több lesz az állattenyésztésből származó jövedelem és még több hús, zsír, tej jut a dolgozók asztalára. Az okos gazda mindig előre gondol s tervez. Most van az ideje annak, hogy egyre szaporodó állatállományunknak megfelelően felkészüljünk a takarmánytermesztésre. A takarmány termelés területén is ’ fel kell venni a harcot až aszály, á maradiság ellen és_ a fejlett agrotechnikával, a trágyázás és műtrágyázás terméstfokozó hatásának kihasználásával, az öntözéses gazdálkodás bevezetésével sokkal több és jobb minőségű takarmányt kell termelnünk. Fordítsunk nagyobb gondot a takarmány minőségére, és lehetőleg ne szárítsuk azt a földön. A téli hónapokat használjuk fel takarmányszárítók készítésére. Ez nagyon is kifizetődő, ha számításba vesszük, hogy á földön szárított takarmány 30 százaléka fehérjecsökkenést s mintegy 40 százalék keményítőegység-veszteséyet von maga' után. Esős időjárás esetén a veszteség még jóval több. Megéri tehát mind az EFSZ-eknek, mind až egyénileg gazdálkodóknak takarmányszárítókat alkalmazniuk. Sokkal tervszerűbbé kell termi állatállományunk takarmányellátásának ügyét, hogy az ötéves tervben előírt eredményeket elérjük, sőt túlszárnyaljuk. Sándor Gábor Tulajdonképpen milyen károkat is okoznak az állatbetegségek? Beteg állat nem hoz hasznot, beteg igásállattal nem lehet dolgozni, vagy teljesítő képessége csekélyebb. A beteg tehén teje kevesebb, a hízó nem gyarapodik. A beteg juh gyapja kevés és rossz minőségű. Vannak betegségek, amelyek során az állat elveszíti tenyészértékét és csak a hús értéke marad meg. Elhullás esetén esetleg nemcsak az állat, hanem az értéke, az elfogyasztott takarmány, és az ápolási díj is elvész. Bizonyos állatbetegségek veszélyeztetik az ember egészségét, sőt az életét is. Ilyenek a lépfene, takonykór, száj- és körömfájás, sertésorbánc, gümőkór. Különféle bőrbetegségek és sömörök ragadhatnak a beteg állatról az emberre. Az ember többfajta belső férgét az állatok terjesztik. Ahhoz, hogy valamelyik állat megbetegedjék, két dologra van szükség. Először is, hogy az állat szervezetét valami ártalom érje, azután, hogy az illető ártalom iránt az állat szervezete fogékony legyen. Vizsgáljuk meg azokat a gyakori ártalmakat, amelyek betegséget váltanak ki. A legdurvább takarmányozási hiba, ha romlott takarmányt etetünk. De ezek között is a legveszélyesebbek az állati eredetű takarmányok, húsliszt, vérliszt, halliszt. Ha ezeket romlott állapotban etetjük, úgy a malacok a következő fél órában elhullanak. Veszélyes az is, ha az etető a vályút nem tisztítja ki etetés után. Idejében védekezzünk az állatbetegségek ellen Az állatbetegségek elleni küzdelem annál eredményesebb, minél szorosabb az együttműködés a dolgozók, vezetők és az állatorvosok között. Az együttműködés Ez különösen nyáron veszélyes, amikor a takarmány gyorsan romlik. Az is hiba, ha az állat nem kapja meg mindazt, amire szervezetének szüksége van. Betegségek elleni védekezésnél fontos, hogy a takarmányadagot helyesen állítsuk össze. Mészhiány, vagy a mész helytelen adagolása súlyos bajokat okozhat. Vigyázni kell a fiatal választás körüli malacokkal, hogy sok korpát és darát ne kapjanak, mert emésztési zavarok keletkeznek és elhullás a vége. A takarmány előkészítésének hibái közül meg kell említeni a rövid és hosszú szecskát. A szecskázásnál a só használatával is vigyázni kell. Ha rétegenként sózunk, sok juthat egy-egy helyre s emiatt sómérgezés állhat elő. Legjobb, ha a sót vízben oldjuk fel és folyékony állapotban locsoljuk a szecskára. Az idegen anyagokat tartalmazó takarmány is bajt okozhat. Tudjuk, hogy a répafejtől hasmenése van az állatnak. Nem a répa okozza a hasmenést, hanem a répára rátapadt föld és a földben levő talajbaktériumok. Etetési hibának számít az is, ha nem tartjuk be az etetési időt. Ha korán etetünk, akkor még az állat nem emésztette meg az előbbi takarmányt. Az sem jó, ha későn etetünk, mert az állat mohón eszik, a lovak kólikájának sokszor a mohó evés az oka. Takarmányváltozás esetén fokozatosan kell az új takarmányt etetni. Mérgezést okoznak a takarmányok között termett mérges növények. Különösen az erdei takarmányban fordulnak elő, de a vegyi takarmányban is akad méreg. A mérgezést arról lehet megismerni, hogy egyszerre több állat betegszik meg hasonló tünetek között. Például az állatok egy része nem eszik a szokott étvággyal, testüknek magasabb a hőmérséklete, esetleg sok vizet isznak. Mérgezés Elkerülése céljából a takarmányt ki kell próbálni, esetleg a legelőkön és réteken irtani kell a mérges gyomokat. Ha az állat mérgezésben szenved, azonnal orvoshoz kell fordulni, előzőleg azonban adhatunk az állatnak szenet. Sok olyan eset is előfordult, hogy az etető a rábízott állatot megütötte és az állat emiatt pusztult el, vagy sérülést szenvedett. Az állatoknak gondatlan „ megkötése is sok bajt. okozhat. A i sertéseknél fontos, hogy a kutricák oldalfalai erősek legyenek, lehetőségeit elősegítik, ha a dolgozók és vezetők ismerik az elhullások okait és az elhullás elleni küzdelem eszközeit. nehogy a sertések kidöntsék és öszszekeveredjenek, mert megtépik egymást, rendszerint a beteget. Az esetleges sebet nem szabad vízzel mosni, hanem jódtinktúrával megtörülgetjük és ha lehet bekötjük, hogy a szennyeződéstől megóvjuk. Az állatbetegségek nagy csoportját képezik a fertőző betegségek, melyeket szabad szemmel nem látható baktériumok okoznak. A fertőzött anyag a fertőzött állatból az egészséges állatba leggyakrabban váladék (trágya, vizelet) és a kiköhögött nyállal kerül. Kényszervágások alkalmával az ember is terjesztheti a fertőző betegséget, ha kellőképpen nem óvakodik. Nem szabad a fertőzött állatokat vágni az istálló közelében. A fertőzött részeket meg kell semmisíteni, és a vele dolgozó ember kezét, és ruháját fertőtleníteni keli. A beteg állat testéből kikerült kórokozó hosszabb, rövidebb ideig megőrzi fertőző képességét. A lépfenében elhullott állat testében bizonyos alakban húsz évig is fertőzőképes a kórokozó. Emiatt van az, hogy hosszabb időközökben is felbukkannak a fertőző betegségek. Mivel a fertőző betegség széthurrolható, ezért idegent ne engedjünk be az istállóba, vagy a takarmány közelébe. Az állatokkal dolgozó emberek munkaruhát vegyenek magukra, a munka megkezdésénél és bevégzésékor más ruhába öltözzenek. Vigyáznunk kell az állatok etetésére, ápolására szolgáló tárgyakra, etetövályúk, rácsok, kefék, vakarok, nyírógépek használatára, mert ezekkel is terjesztjük a fertőző betegséget. Az állatbetegségek további csoportját az élősködők által okozott betegségek alkotják. Ilyenek a bolhák, tetvek, rühatkák, a belső élősködők a giliszták, galandférgek, métely és tüdőférgek. A külső élősködők azzal okoznak kárt, hogy nyugtalanítják az állatokat és szívják a vérüket, esetleg terjesztik a fertőző betegségeket. A belső élősködők táplálékot és vért vonnak el az állattól, mérgezik a szervezetet és sok más káros hatást fejtenek ki. Minden állatfajnak megvan az .élősködője, például a szarvasmarha, ló, sertés tetvei nem élnek meg a többi állaton. Ezeket a betegségeket szellős, tiszta istállóval, jó állatgondozással lehet megakadályozni. Ez sokkal könnyebb munka, mint a gyógyítás. Tanácsos, hogy az állatgondozók minél több szakkönyvet áttanulmányozzanak mind az állatgondozásról, mind a betegségek elleni védekezésről. Keszthelyi. D. V-l
