Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-03-04 / 9. szám

í $56. március 4. Földműves a jó termés alapja Trágya Rút a trágya, de szép cipót ' ád — így tartja ezt egy régi magyar közmondás, amelynek igazságában senki sem kételkedik. Ennek ellenére minden faluban ta­lálunk olyan gazdasági udvarokat, ahol szemétdombra kerül az istál­ló trágya és a táplálékra éhes ter­mőföld legföljebb a szalma érté­kével egyenlő tápértékét kap, de azt is ritkán, 8—10 évenként... Az ilyen földtől aztán hiába vá­runk jó termést. Az istállótrágya erjesztésének, kezelésének legjobb módszereit Az élenjáró szovjet mezőgazdaság­ban az istállótrágyán kívül igen nagy mértékben használják a többi gaz­dasági trágyát is. Nem hagyják ve­szendőbe menni a trágyalevet, a híg állati ürüléket, a baromfitrágyát, az emberi ürüléket (fekália), a gazdasági hulladékot, a szemetet, a hamut, stb. A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy ezek az anyagok egymagukban, vagy komposztálva igen jó eredménnyel al­kalmazhatók. Vizsgáljuk meg ezeket a trágyafé­leségeket külön-külön, hogy képet kapjunk a bennük levő tápanyagokról, elkészítési módjukról és felhasználá­sukról. A trágyalé Az istállótrágyából kifolyó lé és az állatok híg ürüléke. Sok nitrogént és káliumot, de kevés foszfort tartal­maz. A szarvasmarha, a ló, a juh 1 tonna híg ürülékében 8—12 kg nitro­gén, 10—14 kg kálium és 0,5—1 kg foszfor van. Egy kifejlett szarvas­­marhától naponta átlagosan 9—10 kg húgylére számíthatunk. Ugyanennyit ad naponta 3 ló, vagy 10—12 borjú. A trágyalevet és a hűgylevet jól záró trágyalékútba gyűjtsük és onnan a szükséghez mérten használjuk fel. A nitrogénveszteség megakadályozá­sára egyedül a jól záró kűtfedel nem elegendő, öntsünk még a kútban lé­vő trágya- és húgylére vékony ré­tegben felújítására már nem alkalmas fáradt gépolajat is, mert csak így tudjuk tökéletesen elzárni a levegőtől. A trágya- és húgylével leggazdasá­meg kell tanulnia és hasznosítania kell minden állami gazdaságnak, szövetkezetnek és egyéni gazdá­nak. Mert a terméshozamok növe­lését — amelyet pártunk júniusi határozata előír — évről évre csak így lehet megvalósítani. Erre az ország minden részében megvan a lehetőség, hiszen köztudomású, hogy a szántóföldi növények nagy­ságában nem csupán a természeti adottságok, hanem jelentős mér­tékben az ember tudatos munkája a döntő tényező. Bizonyítják ezt hazánkban a teljesen egyező ter­gosabban úgy trágyázhatunk, ha tő­zeggel, törekkej, vagy pelyvával itat­juk be és úgy hordjuk ki a talajra. Ha tőzeggel itatjuk be, akkor 2 ton­na trágyaléhez 1 tonna gyengén el­bomlott, vagy 2 tonna jól elbomlott légszáraz tőzeg kell. Ez a komposzt elég gyorsan beérik, hatása felér a jó" istállótrágyáéval. Folyékony alakban melegágy-készí­téskor (vetéselőtti kultivátorozáskor), vagy fejtrágyaként adjuk. A baromfitrágya Gyorsan ható és tápanyagokban gazdag teljes trágya. Egy mázsa jól tárolt száraz tyúktrágyában 4—5 kg nitrogén, 3—4 kg foszfor és 2—3 kg kálium van. A vizi szárnyasok trá­gyája soványabb, különösen nitrogén és kálium szempontjából. Egy tyúktól évente átlagosan 5,5 kg, egy kacsától 8 kg, egy libától 11 kg és egy galambtól 2,5 kg száraz trágyát kapunk. Leghelyesebb, ha a friss baromfi­trágyát tőzegkorpával, vagy száraz földdel keverjük össze, majd védett helyen (eresz alatt) vékony rétegben elterítjük és így hagyjuk száradni, vigyázva, hogy be ne melegedjen. ,A tőzeget, vagy a száraz földet a tyúk­ólban az ülőlécek alá terítjük, a liba- és a kacsaólban pedig az egész pad­lózatot beszórjuk vele, majd innen a trágyával együtt kihordjuk a tároló helyre. A baromfitrágyát leginkább fejtrá­gyaként használjuk. Ha száraz alak­mészeti és talajviszonyok között sokszor közvetlen szomszédos te­rületeken — gazdálkodó mezőgaz­dasági üzemek, amelyek közül a jó agrotechnikát, s a helyes trá­gyázást alkalmazók évről évre nagy terméseket érnek el. Míg azok, amelyek nem élnek a fejlett agro­technikával, kénytelenek gyenge terméssel megelégedni. Ne elégedjünk meg gyenge ter­méssel: becsüljük meg és kezeljük szakszerűen az istállótrágyát! ban szórjuk ki akkor előzőleg törjük apróra, hogy a talaj felszínén egyen­letesen tudjuk elosztani. Száraz ta­lajra sohase szórjuk ki, hanem víz­ben hígítva folyékonyan adjuk. A jó feloldás céljából ilyenkor is aprít­suk fel előzőleg, majd minden kg baromfitrágyára 6—7 kg vizet szá­mítva, hígítsuk fel, hagyjuk így állni 1—2 órahosszat, utána pedig hígít­suk vízzel tovább úgy, hogy az oldat minden kg-jára 15—20 kg víz jus­son. A komposzt Különböző gazdasági hulladékból (szemét, szőr, toll, vér, levél, hamu) magot nem kötött gazból, emberi ürülékből, elromlott takarmányból, stb. készíthetjük. Ezeket az anyago­kat széltől és esőtő. védett helyen, 1,5—2 m széles, tetszés szerinti hosz­­szú téglaalakú halomija gyűjtjük, ke­vés földdel rétegezzük és kazalsze­­rűen 1,5—2 m magasra építjük. Ügyeljünk arra, hogy a komposztte­lep mindenkor kellőképpen nedves legyen és ezért szükség esetén min­dig öntözzük meg húgylével, trágya­lével, vagy vízzel. A telep egyenletes érése céljából időnként lapátoljuk át, hogy belseje levegőhöz jusson. A be­­érését arról állapíthatjuk meg, hogy egynemű, szétomló földes tömeggé vál. Hatása nagyjából olyan, mint a jó istállótrágyáé ‘ s ugyanúgy is trágyá­zunk vele. Gyümölcsösben különösen előnyös a használata. Egy-egy fa alá 30—40 kg-ot egy-egy bogyós bokor alá pedig 5—10 kg-ot adunk belőle János bácsi az elmúlt héten Csalló­­köznádasdon járt. Ellátogatott az ot­tani EFSZ-be, benézett az istállókba és az állatállomány állapota iránt ér­deklődött. Elbeszéigetett az emberek­kel, itt is hallott valamit, ott is, majd a dunaszerdahelyi járási nemzeti bi­zottságon akadt dolga. Ennek végez­tével tollat ragadott és a következő sorok közlésére kéri szerkesztőségün­ket: A nádasdi fajtehenek'' Furcsa dolog, de a csallóköznádas­­di szövetkezeti tagokkal történt meg az eset. Még az elmúlt évben elhatá­rozták, hogy állatállományukat felja­vítják és azért messze vidéken faj­teheneket vásároltak, amelyet maga a szövetkezet elnöke Horváth Vince és még néhány szövetkezeti tag vá­lasztott ki. A gazdag állatállományból szebbnél szebb teheneket választot­tak. Megalkudtak az árban, megálla­podtak a szállítási határidőben is, és mint akik dolgukat jól végezték, ha­zamentek. érkezniök, amellyel az istálló állatál­lományát feljavítják és a tejhozamot fokozzák. Közben megérkezett a számla is és kereken .74 ezer koro­nát kértek a 18 tehénért, vagyis da­rabonként több mint 4100 koronát. Az állatgondozók egyik ámulatból a másikba estek. Azzal kétségkívül tisztában voltak, hogy a teheneket még napi háromszori etetéssel sem bírják tejelékenységre; nem tudták elképzelni, mit kezdjenek ezekkel az állítólagos „fajtehenekkel”. — Inkább 18 kecskét küldhetett volna a járás, jobban jártunk volna és nem kerülne darabja ilyen méreg­drága pénzbe. — — Nem marad más hátra, mint visszaküldeni a járásnak, vagy pedig felhizlaljuk és eladjuk őket — han­goztatták a szövetkezet tagjai. — Azt nem lehet — mondotta a szövetkezet egyik törvénytisztelő tag­ja — ezek fajállatok és eladásuk ese­tén még bajba is keveredhetnénk. A szövetkezet tagjai azonban nem hagyták annyiban a dolgot. Felkeres­ték a járási állatorvost, aki két te­henet azonnal sürgősen kiselejtezett JÓ, HA TUDJAK A GAZDÄK — Mondja szomszéd, hogy kerültek ezek a sovány, girhes tehenek a szövetkezetünk istállójába? — Csak semmi sértegetés. Ezek fajtchenek, a járás küldte, hogy állat­­állományunkat feljavítsuk. Tárjuk fel a rejtett tartalékokat! Gyűjtsük össze a gazdasági trágyákat! Az istállótrágya ninősége nemcsak i kezelés módjától függ, hanem attól s, hogy milyen fajta állattól szár-' nazik. A ló és a juh trágyája heves és gyorsan bomlik. E trágyák hatása általában rövidebb ideig tart, mint a szarvasmarha- és a sertéstrágyáké. Helyes, ha a gazda­ságban a különböző állatok trágyáját összekeverve erjesztjük, mert így egyenletesebb hatású istállótrágyát tudunk biztosítani a talajnak. * * * Egy számosállat naponta annyi nit­rogént szolgáltat a hígürülékében, amennyi 15 kiló szalma elerjesztésé­­hez bőségesen elegendő. Tizenöt kiló szalmát számosállatonként pedig nem tudunk almozni, legfeljebb 5—é kilót. Ennyit azonban feltétlenül rakjunk a jószág alá, mert így kevesebb nitro­gén megy veszendőbe és lényegesen több lesz a trágya mennyisége is. * * * Az istállótrágya hatása, a benne levő tápanyagok feltáródása nem min­den talajon egyforma. Gyakorlati megfigyelések szerint 200 mázsa érett istállótrágya erősen kötött és mész­­ben szegény talajon általában öt évig, középkötött vályogtalajon négy évig, lazább homoktalajon három évig, és az egészen laza, ún. szélhordta ho­mokon két évig tart. * * * Köztudomású, hogy az alomszalmában és az etetésre ke­rülő takarmányok­ban sok gyommag van, amelynek egy része csíraképes állapotba kerül a trágya közé. Ezek a gyommagvak csak akkor veszítik el csíraképességüket, ha a kazalba ra­kott trágya az erjedés során 60—70 Celsius fokra melegszik fel. Az istál­lóból kikerülő trágyát tehát úgy rak­juk össze, hogy az erjedés kezdetben 60—70, később pedig 40 Celsius fok hőmérsékleten menjen végbe. * * * A trágyakazal készítésénél igyekez­zünk azt minél magasabbra rakni és­pedig úgy, hogy az leföldelés előtt két méternél alacsonyabb ne legyen. Ha leföldelés után a kazal összeesett, a földet hányjuk le róla és ismét rakjunk rá vastag rétegben istállótrá­gyát. Ha egy-egy kazal építése befe­jeződött, közvetlenül mellé építsük a másikat, úgy, hogy levegő ne juthas­son közéjük. Az ilyen szakaszosan épített trágyakazal több nitrogént őriz meg, mintha egyszerre nagy te­rületen kezdjük építeni a kazlat. * * * A trágyakazlakat nem szabad addig megbontani, amíg az erjedés be nem fejeződött és hőmérsékletük 40 Cel­sius fok alá nem szállt. Ez az állapot az összerakástól számítva körülbelül négy hónap múlva következik be. Köztudomású, hogy az erjedés folytán anyagveszteség áll elő és ez a vesz­teség az erjedés befejeződése után rohamosan fokozódik. Ezért helytelen, ha a trágyát évekig, vagy csak akár egy évig is felhasználatlanul hagyjuk. * * * A téli hónapok­ban — amikor sok­kal több tüzelő fogy a ház körül — érdemes össze­gyűjteni a faha­mut. A hamu igen jó káliumtartalmú trágya, amelyben ,az eltüzelt fa féleségétől függően 6—25 százalék káliumoxid és 4—8 százalék foszforsav van. A hamut száraz helyen gyűjtsük és tavasszal lehetőleg gyök- és gumósnövények alá használjuk fel. * * * Gyakorlatban a trágya érésének három fokozatát különböztetjük meg: féligérett, érett és túlérett trágyát. A féligérett istállótrágyában a szal­maszálak sötétszínűek, de még rugal­masak és nem szakadnak el. Az érett trágyában a szalmasiálak már annyira elkorhadtak, hogy köny­­nyen szétfoszlanak. A túlérett trágyában szabadszemmel nem lehet megkülönböztetni a külön­féle növények részeit. A féligérett istállótrágyát homok­talajokon, továbbá nagyon kötött ta­lajokon használjuk. Áz érett istálló­trágya a középkötött talajon a leg­kedvezőbb hatású, míg a túlérett trá­gyát felül trágyázásra használhatjuk legjobban. MÉG MEGRENDELHETŐ A NÉPNAPTÁR! Akik az 1956-os Népnaptárt bármilyen okból eddig nem tudták beszerezni, utólag még megrendelhetik a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó n. v. magyar szerkesztőségénél, Bra­tislava, Bosáková 10. November vége felé aztán egy szép napon táviratot kaptak a járástól, hogy a tehenek megérkeztek a duna­szerdahelyi vasúti állomásra. Az álla­tokat onnan gyalog hajtották Nádasd­­ra, ahová sötét, késő este érkeztek meg. Talán ez volt a hajtők szeren­cséje, mert ha ez világos nappal tör­ténik, a szövetkezet tagjai a faluból tehenestöl kiverték volna őket. A ki­választott fajtehenek helyett ugyanis egészen más, sovány, girhes tehenek érkeztek a faluba. Az állatok alig vánszorogtak. Látszott rajtuk, hogy már kiöregedtek, habár a vágómar­háknak a nyomába sem léphettek, mégis erre a célra feleltek meg a legjobban. Mit akar a szövetkezet ezekkel a sovány marhákkal? — kíváncsiskod­tak másnap az emberek, amikor vi­lágos napnál meglátták áz istállóba bekötött 18 állatot. Legjobban Benkó Jenő, a nádasdi szövetkezet zootechnikusa lepődött meg a tehenek állapotán. Ő úgy érte­sült, hogy fajteheneknek kellett volna és vágómarhának minősített. Csakhamar azonban kitudódott, hogy a tehenek hizlalásra sem alkal­masak. fogaik mozognak, enni nem tudnak, tehát kiöregedett 18—20 éves tehenekről van szó. A dologhoz tar­tozik még az is, hogy négy hónap óta, amióta az istállóban állnak, alig adtak néhány liter tejet és a trágyá­záson kívül semmi hasznos munkát nem végeznek. Ezzel kapcsolatban felmerül a kér­dés: mi célból küldte a járás ezeket a hasznavehetetlen teheneket Ná­dasára ? Milyen segítséget nyújtott ezzel a szövetkezetnek? Hogyan tud­ják majd a tagok beadási kötelezett­ségüket teljesíteni? Minden esetre szeretnénk tudni, hogyan kerültek a nádasdiak által kiválasztott fajtehe­nek -a madi szövetkezetbe és hogy ki csapta be ilyen csúnyán a nádasdi szövetkezeti tagokat. Énnek tisztázását kérjük a Duna­szerdahelyi JNB-tól. Janos bácsi „Két liter korai kukoricát44 Stósz községből levelet hozott a posta. A falut és környékét jól isme­rem. A fenyőerdők rengetegében ö­­zondús levegőtől és az országhírü für­dő gyógyvizétől nagyon sok beteg meggyógyult már. Az erdők lábánál és a dombokon burgonya, zab és ló­here terem. Hosszú legelőin legelé­sző nyájak kolompszava még most is a fülemben cseng ... Minden nö­vény a hegyvidék hűvös éghajlatához, nedves talajához alkalmazkodott. És most ennek a levélnek a írója harc­ba akar szállni az öreg természettel. Üj növényt szeretne termeszteni a hegyek között. Kedves János bácsi! Egy kéréssel fordulok magához. Küldjön nekem két liter korai kukoricát és két deciliter lucernamagot. Ha magának nincs, írja meg, hol szerezhető be. Egyenlőre a kertemben szeretném elvetni, később a mezőre. Hallot­tam, hogy a kukoricát már az északibb vidéken is termelik Nekem sem kukoricám, sem lucer­­namagom nincsen, de megkérem Nyá­­rasdi Magnemesítő Állomás mérnö­két, Fojtík, Károlyt, akit a nép ku­koricatudósnak nevez, hogy küldjön magának abból a száznapos kukoricá­ból, amelyből a pilzeni körzetben első évben 58 mázsás hektárhozamot értek el. Lucernamagot pedig Nagy Sán­dortól, a Nagymegyeri Állami Gaž-Fazekas Alajos, Stósz, 147 daságához tartozó Üj Major részleg vezetőjétől kérek. Ott szintén magas hektárhozamot értek el. A lucerna beporzását méhek és 120 bogarászó pulyka segítette elő. Bízok ezekben az emberekben, hogy a kért vetőmagot elküldik és a száz­as kukorica Stószon nemcsak ker­ti növény lesz, hanem meghonosodik. János bácsi

Next

/
Thumbnails
Contents