Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-08-14 / 33. szám
4 ílídműves Í955. amgtwSes ÍR. Már most teremtsük meg a jövő évi bő termés alapját Az augusztusi talajelőkészítő munkáknak idejében való kialakulását, a talajnedvesség kívánatos felszaporodását, elvégzése nemcsak időnyereséget jelent a termelő síá- a talajélet előnyös' kifejlődését és nem utolsó sorban — mára, hanem a korán végrehajtott alaptalajmunkák biz- az időjárástól függetlenül — lehetővé teszi az idejében tosítják a talaj kellő beérését, legkedvezőbb szerkezeti való korai őszi vetést. Tarlóhántás az alap A tarlóhántások ott, ahol azoknak idejében való elvégzésére súlyt fektettek, már befejeződtek. A hántással lefordított gyom- és kultúrmagvak kikeltek, a talaj beéredett és ezzel elkövetkezett augusztus hónap legfontosabb talajelőkészítési munkája, a keverőszántás. A keverőszántás célja egyfelől idejében megsemmisíteni a tarlóhámással életrehívott gyomokot, továbbá a gyomokon és az árvakeiésen élősködő kártevőket, másfelől megvastagítani és szerkezetileg javítani a megművelt talajréteget. Miután ennek a munkának sikere szorosan összefügg a jó szerkezeti állapot megteremtésével és a sok tápanyagot gyűjtő -és feltáró baktériumélet fellendítésével, világos, hogy ezt a célt csakis gondos és jő minőségben végzett keveröszántással érhetjük el. Jól kezelt tarlőhántás révén a tulaj jól beérlelődött és a felső porhanyó takaróréteg alatti talaj megkelt. Éppen ezért jelentékenyebb rögösojjés nélkül és akadálytalanul lehet szántani akkor, amikor éppen elérkezik a szántás ideje, nem pedig akkor, amikor majd megjön az eső. A nyári keveröszántás szerepe Ezért, ha a meghántott tarló kizöldült, ne halogassuk a munkát, hanem haladéktalanul kezdjük meg a 15— 20 cm-es keverőszántást, melynek végrehajtásánál a fő követelmény ne a mélységen, hanem a munka elérhető legjobb minőségén legyen. Ezért az eke munkamélységét ügy kell beállítani, hogy a szántás szerkezeti minősége a lehető legkedvezőbb legyen, tehát a rögösítéstől mindenekelőtt óvakodjunk. Nyári talajművelésröl lévén szó — bármennyire is bőségében vagyunk pillanatnyilag a nedvességnek — fokozott gondot kell fordítanunk a keverőszöntás haladéktalan elmunkálására, mert az elmunkálatlanul hagyott szántás sok értékes nedvességet veszít; ezenkívül a nyári melegben való gyors kiszáradással mindig velejár a szerkezeti romlás, kérgesedés, rögösödés. Ezért az ekét nyomban kövesse a fogasborona, sőt ha csak nem nagyon nyirkos a szántás, a henger is. Az eke útján fellazított, megnyitott talajnak legtöbbször csak о zzel a kettős — fogas és henger, vagy simító — utánmunkával adhatjuk meg azt a zárt, összefüggő, legkisebb fe’ületet és a barázdafenékkel is kapcsolatban levő kellő tömörséget, mely az egész megszántott réteg egyöntetű szerkezeti kialakítására, a tala.'élet felszaporítására és a tökéletes beérlelésére is legalkalmasabb. Nyári istállótrágyázás Ugyancsak augusztus hónapra esik a nyárvégi vetésű növények alá adott istállótrágya leszántása. A repcét és őszi takarmánykeveréket megfelelően beért és megüllepedett talajba augusztusban elvethetjük. Ezek alá a trágyaigényes növények alá az istállótrágyát azonnal ki kell hordani, mihelyt az elővetemény meghántott tarlója kizöldül. A kihordott s a tarlón egyenletesen elteregetett istállóirágyát még a szétteregetés napján le kell szántani, mert a leszántatlanul hagyott trágya nitrogénvesztesége óráról-órára fokozódik. Az istállótrágya elbomlása a talajban akkor lesz_a legkedvezőbb, ha azt középmélyen, 15—20 cm-re szántjuk le. Az eke nyomában itt is fogast és hengert, vagy fogast és simítót. de a legkedvezőbb körülmények mellett is legalább simítót járassunk. A rögésödés és kérgesedés nélküli szikkadást — különösen a repce alá — enélkül biztosítani nem lehet. Egyébként trágyaleszántásnál a henger, vagy simító használata azért is indokolt, mert a tömörített talajban az istállótrágya bomlásét és kész tápanyaggá való átalakulását ezáltal gyorsítani lehet, ami az augusztusban vetésre kerülő repcére és őszi keverékre csak előnyös. A hüvelyesek helyes tárolása télire A hüvelyeseknél igen fontos, hogy aratásuk után ne feküdjenek soká a földön; lehetőleg 48 órán belül fuvarozzuk be és csépeljük ki a termést Ha a hüvelyesek magja nyirkos, kiteregetjük a napra és három napig szárítjuk; utána 50—60 kg-ként zsákoljuk. Ezután a legelső és legfontosabb tennivaló a hüvelyesek sterilizálása, szénkénegezése, vagyis a hüvelyesek legnagyobb ellenségének, a zsizsiknek ártalmatlanná tétele. A szénkénegezést nagyobb mennyiség esetén erre alkalmas, jó! elzárható helyiségben, kisebb mennyiségnél vastartályban, vagy nagyobb, jól zárható hordóban végezzük. Ha zárt helyiségben sterilizálunk, ügy ennek térfogatához mérten, 1 köbméterhez 200—300 köbcentiméter szénkéneget használunk. Ha vastartályban vagy hordóban sterilizálunk, úgy ennek megfelelően 1 hl űrtartalomra 50 köbcentiméter szénkéneget adunk. A nagyobb mennyiségű hüvelyeseket jutazsákokba szedjük (ne papírzsákba, mert ezen keresztül a szénkéneg nem tud olyan jól behatolni a hüvelyesek magjába) a szénkénegező helyiségben ketrecbe rakjuk. A zsákok tetején helyezzük el az edényeket, amelyekbe a helyiség nagyságához mért szénkénegmennyiséget öntjük. A helyiség ablakait beragasztjuk papírral, vagy betapasztjuk sárral, hogy a szénkéneggáz sehol ki ne hatoljon. Ha mindezzel elkészültünk, úgy az edénybe beleöntjük a szükséges szénkéneget, a helyiséget gyorsan lezárjuk és az ajtót kívülről sárral betapasztjuk. A helyiséget 24 érán át zárva tartjuk. Ennyi idő alatt a szénkéneg gáza behatol a hüvelyesek magjába és megöli a zsizsik lárváit. A helyiség kinyitása után ebbe belépni nem szabad, mert a szénkéneg gáza az emberi egészséget veszélyezteti. A helyiséget még egy napig nyitva tartjuk és jól kiszellőztetjük. Ha a szénkénegezéshez vasládát, vagy hordót használunk, ezt csak háromnegyed részéig töltjük meg a hüvelyesekkel, s a tetejére edénybe, vagy rongyokra öntjük a megfelelő mennyiségű szénkéneget. A vasládát, vagy hordót azután gyorsan légmentesen lezárjuk és csak 24 óra elteltével nyitjuk ki. A kinyitás után ezt is a nagyobb helyiséghez hasonlóan, szellőztetjük és csak azután rakjuk a zsákokat a magtárba, vagy kiszemelt helyükre. Tanácsos az ilyen hüvelyesekkel telt szénkénegezett zsákokat néhány napig egyenként, szétrakva szellőztetni. A sterilizáció, szénkénegezés csak akkor lehet hatásos, ha azonnal cséplés után végezzük el. A szénkéneg igen könnyen gyúlékony folyadék, ezért óvatosan kell vele bánni. Szénkénegezés közben a közelben tilos minden dohányzás. Sőt egyes esetekben igen veszélyes, ha ilyenkor a dolgozókon vasalt lábbeli van. Kőre lépve, a patkó szikrát vethet, ami könnyen robbanást okozhat. Éppen ezért a biztonság kedvéért jobb, ha ilyenkor gumitalpú lábbelit húzunk. Abban a helyiségbe!!, ahol szénkénegezünk, nem szabad semmiféle világítóeszközt, sőt még villanyt sem gyújtani mert a villanykapcsolónál szikra támadhat, mely szintén könnyen robbanást idézhet elő. A helyiséget még a szellőztetés idején is őriztetni kell, hogy mindennemű szerencsétlenségnek elejét vegyük. Ezt az óvintézkedést a vasládában vagy ' hordóban való szénkénegezésnél is be kell tartani. A szénkénegezett borsó és lencse átszellőzése után két héttel már élvezhető. Ha a fent leírt módon végeztük a szénkénegezést, nemcsak jő vetőmagot, hanem ízletes táplálékot is nyertünk. A következő számban a babzsizsikkel foglalkozunk majd. Mittag Gertrud a Kutató és Nemesítő’ állomás Dvor. Lótücsök, népi nyelven lótetű A lótücsök (lótetű) rendkívül kártékony állat. Sok bosszúságot okoz a kertésznek, többször a földműveseknek is. Hossza kifej Vdött állapotban 65 mm. Földben élt) rovar és csak éjszaka búvik elő, a talaj felszíne alatt alig két centiméternyire fúrt folyosókból. Első pár lábai ásásra alkalmasak, rövidek és szélesek. Ezekkel végtzi a túrásokat, melyeknek sok palánta — különösen fiatal korában — áldozatul esik. A lótücsök lárvákból, drótférgekből él, de ezek hiányában a növények hajszálgyökereit sem kíméli. Ha élelem után kutat, úgy viselkedik, mint a közönséges vakond, irgalom nélkül mindent kifordít helyéből vagy kettérágja, ami elébe kerül. Előtora erősen páncélozott, feje a rákhoz hasonló. A rövid felső szárnyak alól a hegyes formájú repülö-szárnvak bújnak ki, melyeket csak az éjjeli órákban használ repülésre. Csak alacsonyan, a föld felett repül, mert testsúlya nem engedi a magasabb repülést. Leginkább a homokos talajt kedveli, a nehéz agyagos talajt kerüli. Szlovákiában különösen Bratislavétói délre, az egész Csallóközben igen elterjedt. Sűrűn található öregebb trágyadombok alatt, ahol gyorsan szaporodik. A párzás .június és jú'ius hónapokban történik. Ezután a nőstény készülődik a tojáslerakásra. Szerpentínes folyosót túr, amely függőleges irányban körülbelül 15—20 centimétemyire halad, azután hirtelen könyököt alkot. A folyosó ezután tovább halad felfelé, míg a föld felszíne alatt mintegy 5—10 cm-re tyúktojás formájú kamrában végződik. A nőstény itt rakja 'e 200—300 l'ehéressárgás tojásait. Három hét alatt kikelnek az apró, hangyákhoz hasonló, fehéres, későbben fekete színű lótücskök. A fiatal rovarok 2-3 hétig együtt maradnak. Ezen idő alatt a szülök gondoskodnak az élelmezésük; ül. Augusztus hónapban másodszor vedlenek, szeptemberben harmadszor, s ekkor már elérik a 26 mm nagyságot. Ilyenkor lyukat fúrnak maguknak, ahol áttelelnek. Tavasszal megtörténik a negyedik vedlés és májusra — júniusra teljesen kifejlődnek. Hogyan védekezünk a lótücsök ellen A leghatásosabb módszer a következő: Olyan területen, ahol a lótücsök i rrje'enik, több helyen 30—50 cm mélyen és 50 cm négyzetben gödröcskéket ásunk, amelyekbe'friss istállótrágyát teszünk, a felületre pedig ismét kevés földet szórunk. Két három nap után megvizsgáljuk a gödröcskék tartalmát, a lótrágyát felkavarjuk és benne talá’juk a rovarokat. Mindezt reggel és este villanylámpa fényénél végezzük. A friss lótrágya a kert minden részéből odacsalogatja a hívatlan vendégeket, amelyeket azután elpusztítunk. DREXLER BÉLA dipt, tennéíísetkutató Ápoljuk gondosan másod vetéseinket Az idei kedvező csapadékelosztás már jórészben elősegíti az év másodtermésének bő hozamát. A másodvetések eredményét csak úgy biztosíthatjuk, ha a sokrétű feladatok mindegyikét pontosan és idejére elvégezzük. Gondoljunk arra, hogy a másodvetéssel tulajdonképpen a nap energiájának azt a részét használjuk fel, amely eddig kárba ment. A nap fénye és melege segítségével a növények feldolgozzák a talaj tápanyagait, a levegő szénsavát, felépítik szervezetüket és tárolhatóvá alakítják a naplény eddig fel nem használt energiáját. A növények ezt a tőlük várt feladatot csak akkor teljesíthetik, 1« gondos növényápolással minden akadályt elhárítunk fejlődésük útjából. Kikelés után másodvetésű növényeinket ügy kell ápolnunk, mintha azokat fővetésként vetettük volna. A feladatok: 1. kapálás, illetve boronálás útján a talaj lazítása. 2. egyeiés útján a megfelelő tenyészterület biztosítása, 3. a gyomok elleni küzdelem. 4. a kártevők elleni védekezés. Fokozottabb mértékben ügyeljünk az ápolási munkák gyors elvégzésére, tekintettel a rövidebb tenyészidöre. Az egyes ápolási munkákat a növény természetének és művelési módjának megfelelően kell végeznünk. A gabonasortávolságra vetett növényeket: a kölest, a mohart, csalamá<Jét, stb. kikelés után — ha a sorok már jól látszanak, — fogasoljuk meg. A gyorsan növő gyomokat kiszúrással, vagy kinyűvéssel távolítsuk el. A ritkább sorba vetett növényeket, a rövid tenyészidejű magnak termett kukoricát, a kapás csaiamádét, a pohánkát, tarlórépát, ritka sorba vetett kölest, borsót, stb. kikelésük után saraboljuk meg, majd kigyomosodásuk, vagy a talaj összetömődése után a szükséges mérten kapáljuk meg sekélyen. »ý Egyelésre csak a magnak vetett kukoricánál és a tarlórépánál lesz szükség. Igyekezzünk mindezt minél hamarabb elvégezni, gondoljunk arra, hogy a másodnövények fejlődésére kevesebb idő áll rendelkezésre! Augusztusi teendők a gyümölcsösben A gyümölcs talaját gondosan munkáljuk. A hó közepéig még adhatunk gyorsan oldódó trágyaféléket, a nitrogént azonban lehetőleg már kerüljük, mert az erősen növekedő hajtások nem érnek be az őszön. Ha a területet pillangós virágúakkal vetettük be, teljes virágzásban aláássuk, vagy beszántjuk azokat zöldtrágyának. A gyümölccsel túlterhelt fákat alátámasztjuk. A diófák száraz ágának levágását még e hóban folytathatjuk. A hullott gyümölcsöt gondosan, naponta gyűjtjük. Az előző hónapokban készített hajtószemezéseket átvizsgáljuk, a megmaradt hajtásokat csaphoz kötjük, a vadhajtásokat letördeljük. A meg nem eredt tavaszi szemzéseket a hó végétől kezdődően újra szemezzük. Elsősorban a cseresznye, meggy, barack, majd az alma és körte szemzését végezzük el. (Tapasztalat szerint a szeptember vége felé végzett őszibarack szemzések nagyobb százalékban erednek, mint a korábban végrehajtottak.) Az eredményes szemzéshez szükséges, hogy az alany könynyen adja a héját. Az esetben, ha nehezen válik, ismételt bő öntözéssel fok zott nedvkeringésre serkenthetjük az alanyt, minek következtében a szemzést könnyeben végezhetjük. A szemzendő alany töve körül a földet eltisztítjuk úgy, hogy a gyökérnyak szabadon álljon, majd egy zsákdarabban a szemzendő felületet tisztára dörzsöljük, hogy földes, homokos ne legyen. A „T” alakú bemetszést a gyökérnyakban végezzük, majd az éles késsel, egy húzással lemetszett szemet gyorsan beoltjuk a héj alá és raffiával szorosan átkötjük. A szemzéseket két hét múlva átvizsgáljuk, a megeredtekről a raffiát levágjuk, a hibásak helyett új szemzéseket készíthetünk. A hónap második felében megkezdhetjük a bogyósgyümölcsűek félfásdugványozását. Ha az idei hajtás két ujjunk közt meghajlítva már el nem pattan, a még nem teljesen megfásodott, 8—12 cm hosszúságú darabokat kihűlt melegágyba, vagy a szabadföldbe készített — erősen homokos talajú — ágyasba 4 ujjnyi távolságra bedugdossuk, miután a két felső le-j. Riska is rászorul Gyakran láthatjuk, főként az istállózott tehenek és birkák körmén, hogy azok kellő mozgás hiányában papucs, illetőleg olló formájuakká váltak. Különösen a csülök szarujának hegye és a hordós szél növekszik erősen. így az állat súlya a gyenge, puha sarki részt terheli. Ennek folytán a sarki részen zúzódások, kipál'ások, süt fájdalmas és gennyesedő repedések is keletkezhetnek. Az ilyen eltorzult körmű állat nehezen mozog, gyakran lesántúl. Ez eleinte könnyen orvosolható, de ha elhanyagoljuk, tartós sántaságot és nem ritkán teljes elértéktelenedést okoz. A fájós lábú tehén gyengébben tejel, a hízómarha alig gyarapodik. Legelőre járó tehenek körmei ’-endszerint szabályosan kopnak, s a tiszta vél kivételével lombozatától megtisztítottuk. Beárnyékoljuk és ismételt óvatos permetezéssel nyirkosán tartjuk. Augusztusban telepíthetünk szamócát, ez esetben a jövő évben már egy gyenge termést is hoz. A friss telepítést néhány napra letakarjuk papírral, vagy nagy levelekkel (tök, lapu), hogy a tűző naptól védjük. A hónapos szamócát tőosztássai szaporíthatjuk. A .szamócaágyasokat bőven megtrágyázzuk érett trágyával. E hónapban végezzük a csonthéjasok és az őszibarack ifjítását. Az őszibarack csakis az éves vesszőkön hoz termést. Hogy a felkopaszodott, de jó termést hozó fákat új termőfelülettel több termésre serkentsük, időnként részeinek fokozatos levágásával megújítjuk. Néha feltűnően sok alsó fattyúhajtást fejleszt egy-egy öreg gyümölcsfa, ami annak a jele, hogy a meglévő korona nem. tudja betölteni hivatását. Még ha 3Ó—40 éves is egy ilyen fa, késő ősszel vagy kora tavasszal vissza kell nyesni összes ágait, hogy új koronát nevelhessen. Az ifjítás keresztülvitelénél a fa régi korona alakját nem szabad figyelmen kívül hagyni, vagyis képzeletben ugyanazt a korona alakot mutassák a megújított fa ágai, mint az eredeti korona volt. Ifjítás szükséges olyan esetekben is, ha például jégverés következtében elpusztul a termőágak nagy része, vagy ha az ágak erősen felkopaszodtak, esetleg betegség, vagy rovarkártevők pusztították el a korona nagy részét. Lehetőleg mindig megmaradt ágak hajtásából vagy fattyúhajtásból alakítsuk ki az új koronát és sohase végezzük részletekben, hanem egyidőben történjék az összes ágak visszainetszése. Két-három év múlva az ilyen módon megújított gyümölcsfa erőteljesen és szépen teremni kezd. A cseresznye, dió és gesztenye kivételével a többi gyümölcsfák jó eredménnyel ifjíthatók. Ajánlatos az újítással együtt a trágyázást és a mély talajmunkát is elvégezni. a körömápolásra almozáson, időnkénti lemosáson ki» vül, más ápolást nem igényelnek. A* istállózott állatokét évente legalább kétszer, tavasszal és ősszel hozzáértő szakembetrel faragtassuk, a legelőre járókét is célszerű a kihajtás előtt 3—4 héttel. Azért ne végezzük a körmözést közvetlenül kihajtás előtt, mert a talpszaru elvékonyítása következtében könnyen zúzódás keletkezhetik. A faragást mindig óvatosan végezzük, mert a csülök szaruja sokkal vékonyabb, mint a ló patájáé — Főként a túlnőtt köröm hegyét és a túlnőtt hordósszélt távolítsuk el. Ha a szarvasmarháink körmét szakszerűen ápoljuk, akkor nem kell félnünk, hogy áMataink sánták, hibás állásúak lesznek. VARGA LAJOS
