Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-08-14 / 33. szám
1955. augusztus 14. Földműves VÁLTSUK VALÓRA A CSKP KB JÚNIUSI HATAROZATAT! „Közös munka... szövetkezet..Ezek a szavak villantak fel Fábián Gábor 5 hektáros nagycsalomjai gazdálkodó agyában. Elgondolkodott. . — Közösen dolgoztunk akkor is, amikor az uraság tarlóján hullajtottuk verejtékünket a tizedik szemért. Közösen vonultunk fel a járásbíró úr elé „munkát, kenyeret” kérni Közösen tüntettünk május elsejéken és közösen Űztük el egyszer és mindenkorra a bitangokat, a munkások bérén élősködőket. És most, amikor gazdái vagyunk a földnek, utunk tiszta és egyenes, mennyi szépet, mennyi újat tudnánk alkotni közösen. Arca a mély gondolatoktól kipirosodott, szíve erősen dobogott, majd határozott: aláírta a szövetkezetbe való belépési nyilatkozatot. — Már öten vagyunk, akik az új élet útjára léptünk Megállni azonban nem fogunk. Tovább élesztjük a parazsat: a szövetkezeti gondolatot. Nekünk ez a kötelességünk. A párt katonái vagyunk, harcolnunk kell pártunk határoznának megvalósításáért. Dénes István négy hektáros kisparaszt belépési nyilatkozatát is ott találjuk a nagycsolnmjai HNB irodájában. Mint kommunista az elsők között értette meg a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit. — Mi vagyunk az élcsapat, nekünk kell példát mutatnunk. Dénes elvtársat, mint jó gazdát ismeri mindenki Nagycsalomján. Az ő földjei tiszta búzát, kövér krumplit és kukoricát teremnek. Állatainak is legfényesebb szőre van a faluban. — A gazdaság csak úgy jó, ha azt okosan vezetjük — jegyezte meg a bátor tekintetű gazda. Dénes elvtárs mindig tervezett és tervez most is. — Ha megsokasodunk, szövetkezetét alakítunk, óban dolgokat valósítunk meg, amilyeneket még nem látott közséqünk dolgozó népe Az Ipoly vizét öntözésre, szárnyas állatok tenyésztésére használjuk fel. Foglalkozni fogunk öntözéses takarmánytermesztéssel, kertészettel, de különös súlyt helyezünk majd az állattenyésztésre. Ha végignézünk falvainkon, sok, sok Fábiánt és Dénest találunk, akikben megért a szövetkezeti gondolat; új terveket szőnek, építeni, alkotni vágynak. (z. j.) Ma 17 család - holnap az Anyáresti szél mint gyorsvonat a nyílt pályán rontott végig a sötétben meglapuló kis falucskán, Dacsókeszi határán. Magávalragadta az út porát, megcibálta a fák sűrű Králik János, a helyi pártszervezet elnöke lombját, össze-vissza kócolta az utcán járó-kelő fiatalok hullámos haját. A magasbanyúló Mészhegy és Kőhegy oldalán a bükk, tölgy, cser és a tűlevelű fenyőfák ágai mély suhogással, csattogással engedelmeskedtek a felbőszült természetnek. Ez azonban mind a régi, a megszokott szerint történik ... Az ősrégi sziklák is éppen úgy „kacsingatnak” az est homályában fürdő falura, mint évekkel ezelőtt. A bagoly is úgy huhukol az erdő szélén, mint bármikor. A takaros házak előtt a kiskapukban a szerelmesek is oly édesen, kedvesen ölelgetik egymást, mint máskor ... — Mi tehát az új, a feltűnő Dacsókeszin? Az újonnan átalakított, tisztára meszelt középiskola tükörablakai a szokottnál fényesebbek voltak. Az iskola mellett embercsoport állt s nagyban szórakozott... — Ki hitte volna, hogy még ez évben szövetkezet alakul falunkban? — jegyezte meg egy magastermetű fiatalember. — Ki? Én már egy hónappal ezelőtt tudtam, hogy megalakul a szövetkezet — felelt ró Huszár József középparaszt. — Tudtad és mégsem vagy tagja. — Még nem, de ... Ez az, ami új Dacsókeszin. A kommunisták, a nemzeti bizottság jó munkája, eredményt hozott: megalakult az egységes földművesszövetkezet. — Nehéz volt a munkánk elvtárs — mondja Králik János, a helyi pártszervezet elnöke — de megérte. — Eddig 17 kis- és középparaszt család értette meg, hogy jobb, Zatykó Mihály, a HNB elnöke előnyösebb a szövetkezeti gazdálkodás. Ez a 17 család ült össze a múlt hét szombatján először, hogy megnyissák az utat a közös gazdálkodás felé .. — A kezdeti nehézségeket közös erővel majd leküzdjük, — mondotta Vankó József, a szövetkezet elnöke. — Arra kell törekednünk, hogy megértsük egymást, jó munkát végezzünk, példát mutassunk a többi kis- és középparasztoknak, hogy megszeressenek és hozzánk csatlakozzanak. — Ügy bizony. Az eddiginél is jobban kell dolgozni. Meg kell mutatnunk, be kell bizonyítanunk, hogy a községben van az erő, — fűzte tovább a beszélgetést Zatyko Mihály, a HNB elnöke. — Arra is nagyon kell vigyáznunk, hogy soraink közé kulákok, vagy spekulánsok be ne férkőzzenek. Mert bizony nem szívesen dolgoznék együtt azokkal, akiknek azelőtt nagy kalapot kellett emelni — jegyezte meg Lendvai László, az egykori cselédember. A CSKP X. kongresszusa után számos dolgozó jelentkezett a mezőgazdaságba. A szövetkezetekben, áliami gazdaságokban és a gépállomásokon szívesen fogadták az újonnan érkezetteket, akik mezőgazdaságunk munkaerőhiányát igyekeznek csökkenteni A martini IV. típusú EFSZ-be tavasz óta hatan jelentkeztek. Némelyik már azelőtt is dolgozott a mezőgazdaságban. «. A növénytermelésben a dolgozók nagy része Brn János szövetkezeti elnökkel (második jobbról) beszélget. Az elnök az új tagoknak a háztáji gazdaságok tervezett helyét mutogatja. Balról: Striško Vladimír, aki áprilisban érkezett, Pavlovié Ferenc és Est Jozefa, (mindketten májusban jöttek) Kabala János (jobbról) februárban jött a szövetkezetbe dolgozni. A képen Striško Vladimírt, a szövetkezet lógondozóját és a növényterméfeztő csoport tagját látjuk a szövetkezeti földeken. egész falu Így tervezgették, fontolgatták jövőbeli feladataikat az új nagy család tagjai. Majd sorrakerült az is, hogy a 250 hektárnyi szövetkezeti gazdaságot, hogy állítsák be, hol helyezzék el állataikat, mire fordítsák a legfőbb súlyt a termelésben. — Én úgy gondolom, hogy legkifizetődőbb volna állattenyésztéssel foglalkozni. Erre már most is megvannak az előfeltételek, hiszen 99 hektár legelőnk és 21 hektár rétünk elég ahhoz, hogy meginduljunk Állataink részére 3 urasáSi istálló áll rendelkezésre, — így tervez az elnök. — Jó pénzforrást nyújtana a kertészet is. A Gerhát-réti. megypataki dűlőn olyan kertészet volna, hogy megbámulná a környék. — No és nem gondoljátok, hogy a Mészhegy és a Kőhegy alján milyen gyönyörű Vankó József, az EFSZ elnöke gyümölcsöst lehetne létesíteni. — — A rohoti, bérei dűlőn már most is acélos búza terem. Milyen lesz még akkor, ha eltűnnek a mesgyék és a tehenesfogatok helyett traktor vágja majd a mély barázdát — vetették föl sorra a szebbnél-szebb terveket az új szövetkezet tagjai. És ezek a tervek mind-mind megvalósulnak. Minden csepp víz, minden calpalattnyi föld a becsületes dolgozóknak: a szövetkezet tagjainak ontja majd kincsét. Zatykó József SZÖVETKÉZ ТЕК Négy éve járják az új élet útját a fegyvemeki szövetkezet tagjai. Kezdetben sok göröngyöt kellett maguk elől elrúgniv hogy orra ne bukjanak, de megbirkóztak a nehézségekkel. S ha gazdálkodásuk első évében kevesen is voltak, szorgos munkájuk eredményét, boldogulásukat látva, egyre többen követték példájukat. Felhagytak a kis parcellás egyénigazdálkodással ... És ma közel 130 család van a szövetkezetben. Az elűző évekhez viszonyítva a munkaszervezés megjavult, tapasztaltabbak a vezetők, növekszik a tagok felelősségérzete és öntudata. Nem kell már a csoportvezetőknek reggelenként kilincselni a tagoknál, hogy menjenek munkába. A szorgalmas tagok munkalelkesedése átragadt az eaész tagságra. Pár "zóban összegezzük: a szövetkezeti tagok munkájának gyümölcse már jórészt biztos helyen van. Gabonabeadási kötelezettségüket 100 s ázalékra teljesítették, de kilátás mutatkozik terven felüli beadásra is. Biztosították az egyes szövetkezeti alapokat. Búzából pedig már kiosztották a természetbeni járandóságot. Tavalyi gabona Dubáéknál Múlt évben összesen csaknem 60 mázsa gabonát vittek Duba Jánosék udvarába. A fiatal házigazda elújságolta, hogy amíg egyénileg gazdálkodott öt hektár földjén, összes gabonatermése nem volt több 40—45 mázsánál. Ebből persze teljesítenie kellett gabonabeadását, ami 20—22 mázsát tett ki. Most meg a tavalyi gabonarészesedésemből — mondja örömmel az ifjú Duba szövetkezeti tag — az idei kény ér nekvalót is biztosítani tudnám. Majd a szövetkezetbe való belépésre terelődött a szó. — Párszor ellátogattam Tőrére a sógoromhoz. Ö már akkor szövetkezeti tag volt. Elbeszélgettünk a szövetkezeti gazdálkodásról. De a beszélgetésnél is többet mondott számomra, amit láttam: bőven kaptak gabonát, meg időnként pénzt is — то dotta ifjú Duba János. Ezentúl nem mit nyugta a fiatal gazdálkodónak. Jobb megélhetését már nem az egyéni gazdálkodásban, hanem a szövetkezetben látta biztosítottnak. Amikor megalakult Fegyvemeken a szövetkezet, nem is tétovázott a belépéssel... A szorgalmas EFSZ tagot lelkiismeretes munkája miatt a szövetkezet tagsága rövidesen a kertészeti csoport vezetőjévé választotta. A Duba család igyekezetét bizonyítja, hogy munkaegységnyilvántartó könyvecskéjében egy hijján 600 munkaegység van bejegyezve az első félévben. De a közös munkába — JOBBAN ÉLNÉK nemcsak az ifjú Duba, hanem félesége és édesapja is tevékenyen bekapcsolódik. A szorgalmas munkának az idén is meglesz a gyümölcse. Már eddig búzából több mint 20 mázsát kapott a napokban, amit mind egy kilóig szabadáron eladhat államunknak, hiszen kenyérnek ott a tavalyi gabona. Lesz bőven mit aprítani a tejbe. Egy középparasztéval sem cserélné fel jövedelmét .4 szorgos kezű Kulik Lajos szövetkezeti tagról és családjáról sokat beszélnek Fegyverneken. — Azoknál sok a kenyérkereső, szaporodhatik a munkaegység — stb. — Igen ám, de Kulik mama tíz gyomorra főz naponta, tíz testet kell ruháznia, ami elég anyagi kiadást jelent a család számára. A „rossz nyelvek” beszélhetnek akármit, a nagycsaládos apának helyen van az esze. — Egy helyen dolgozunk, egy konyhán étkezünk. így sokkal gazdaságosabb, mintha széieregetném családomat a világba. Az élet iskolája megtanított. Árvagyerek voltam. Tizenkét éves koromtól a más kenyerén éltem, addig, amíg meg nem nősültem. Kulik szövetkezeti tag, hat és fél hektár földdel lépett az EFSZ-bé„■ Három marhát, két sertést, egy lovat és két birkát adott a közösbe. — Amíg egyénileg gazdálkodtam is — mondotta — soha nem maradtam adósa az államnak. Az EFSZ-be senki nem kényszerített, önmagam határoztam el magam a belépésre. — És milyen érzéssel indúlt sorsdöntő útjára? — Ötször is elmentem oda-vissza a szövetkezet irodájáig. Nagyon különös érzés volt. Az emberek beszéltek, ezt is, azt is, de leginkább a rosszul gazdálkodó szövetkezetekre mutogattak, ugyanakkor hallgattak a jólműködő szövetkezet eredményeiről. Nyitott szemmel jártam, összehasonlításokat tettem. Figyeltem a vezetők munkáját, és csak akkor írtam alá a belépési nyilatkozatot, mikor biztos kezekben láttam a szövetkezet vezetését. Most is azt mondom: ha olyan emberek vennék át a szövetkezet kormánykerekét, akik nem értenek a gazdálkodáshoz, bizony nem bíznék bennük, s küépnék. A jó vezetés a szövetkezet lelke. A Kulik család a múlt évben 1500 munkaegység után 58 mázsa gabonát kapott természetbeni járandóságként, antí tisztán megmaradt neki. De ez csak a gabona. Ennyi jövedelme egy középparasztnak sincs évente. Hát még a munkaegységre járó pénzösszeg és a háztáji föld termése! KOVÁCS ISTVÁN
