Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-08-07 / 32. szám
1955. augusztus 7. Földműves 9 Bevált az új csehszlovák kombájn A múlt héten jó hír terjedt országszerte. „Három új csehszlovák kombájn arat a Gaiántai Állami Gazdaság gabonatábláin.” Szakemberek véleménye: az új kombájnok, jobbak az eddigieknél. munkaérdemrenddel kitüntetett kombájnos dolgozik feleségével, Jifinával. A kedvezőtlen id!'járás ellenére is nyolc nap alatt 95 hektárt arattak le, amelyen 28 vagón és 55 mázsa gabona termett. Loukota elvtárs öt éve kombájnos. Már többfajta géppé! Ružička József, a kombájn tervezője, boldogan hallgatta a kombájnnst és beszédét néhány megjegyzéssel egészítette ki. — A gyárban úgy terveztem, hogy a garaton másodpercenként két és fél kilogram mag halad keresztül. A gyakorlatban ez a szám megnőtt. — Kombájnosaink 4—4 kilogrammos teljesítményt értek el. Tervezd, szerelő és kombájnos együtt dolgozik, közösen vizsgá’ja a gépet, nem kell-e valamit módosítani rajta. Az eddigi eredmény is kiváló, éppen ez serkenti a szakembereket a további újításokra. A próbaaratásoknál óránként 30—70 mázsáig emelkedett a kombájn teljesítménye. A szemveszteség pedig alig ha'adta rm az 1—1.5 százalékot. Üzemanyagfogyasztása olyan csekély, amilyet eddig egyetlen gépnél sem tapasztalhattunk. Érdemes más kombájnéval összehasonlítani. Az S-4-es kombájn átlagos fogyasztása hektáronként 33 liter benzin, ára 132 korona. 2M 330 kombájn átlagos fogyasztása hektáronként 9,6 liter nyersolaj, <nafta) ára 15 korona 30 fillér. E csekély fogyasztáshoz viszonyítva, a teljesítmény óriási és a minőség is kiváló. A gépnek két tisztítóberendezése van. Ezért a terményt nem kell mégegyszer tisztítani. A jövőben az új kombájn tömeges alkalmazása nagyobb és jobb aratási teljesítményt és olcsó gépierőt jelent. ami új szövetkezetek megalakításához és a régiek megerősödéséhez vezet. Csurilla József Teljesítményük nagyobb, kevesebb üzemanyagot fogyasztanak, kezelésük egyszerű és sok újítás van rajtuk. Az új hír megfelelt a valóságnak, mégis nézzük meg közelebbről gépiparunk újdonságát, büszkeségét. Az új kombájn jelzése „ŽM 330”. Az arató és cséplőszerkezet meghajtását 60 lóerős Tatra Diesel 924-es motor végzi. Az indításhoz sem benzines gyújtás, sem izzó gyertya nem szükséges. Egy gombnyomással az önindító megforgatja a motort és az abban a pillanatban berregni kezd. A kaszát, forgólapátot és az egész első részt, olajnyomásos szerkezet mozgatja. A kasza alatt az önműködő tapogatókarok a talaj különböző szintje szerint emelik, vagy süllyesztik az egész kaszáóberendezést. A kasza szélessége 330 cm. Az új kombájn a próbaaratáson jól bevált, ezért a kormánybizottság jóváhagyta tömeges gyártását. Érdekes, hogy míg a többi kombájnok közepes terménynél tudnak nagyobb teljesítményt elérni és tisztább magot csépelni, addig az új kombájn dús szalma- és bő szemtermésnél is tökéletesen dolgozik. Az egyik kombájnon Loukota László, dolgozott, de ezt szereti a legjobban — Egy hete dolgozom az új géppel — mondotta a híres kombájnos. de máris a szívemhez nőtt Igaz, hogy a magas búza és az időjá.ás próbára tett bennünket, mégis sikerült jó eredményt elérnünk. Ez éven még Morvaországban és otthon, Csehországban szeretnék véle aratni. Akkorra még több lesz a gyakorlatom és ezért nagyobb teljesítményt is tudok ipajd elérni. Jó agrotechnikával emelkedett a hektárhozam Szlovákia nagyobb részében ai állami gazdaságok már ' befejezték az aratást. A kombájnos aratás erősen elősegítette a cséplési munkálatokat is. A diszpécserek jelentése szerint idén gabonából három mázsával magasabb hektárhozamot érnek el a norma által előírtnál. Ez évben az időjárás nem volt a legkedvezőbb. Tavaszkor a hűvös napok, kevés csapadék hátráltatták a növények fejlődését. A meleg időjárás, ami legfontosabb a növények fejlődésében, csak érés előtt állt be, az eredmény mégis felülmúlja mind azokat az eredményeket, amelyeket régi módszerrel a legkedvezőbb esztendőkben értek el. A jövőben még nagyobb termés várható, mert ez évben több gépet alkalmaztak az állami gazdaságok. A kombájnos aratást is jobban megszervezték, mint a múltban. A legszebb példát mutatta az Oroszvári Állami Gazdaság, ahol bevezették a komplex aratást. A kombájn után mindjárt gyűjtötték a szalmát, a tarlót is felszántották és tarlókeverékkel be is vetették a földet. A gépek helyes kihasználásában még kitűnt a bajcsi, gaiántai és a csallóközaranyosi állami gazdaság, ahol a tarló nagy részét már felhántották és a jövő évi jóminőségű vetőmagról is gondoskodtak. Kombájnnal arattak a magángazdák A nyitrai járásban fekvő Mojmírovce község határában ez éven aratott először a kombájn a magángazdák földjén. Palátický Imre és Tirol József kombájnosok úgy dolgoztak, hogy a földművesek bizalmát meg ne ingassák. Két napi aratás után újabb magángazdák hívták a kombájnosokat. Ez az aratás sok előnyt jelentett az egyénileg gazdálkodó parasztoknak. 315 Kcs-t fizettek egy hektár kombájnos aratásáért. Ez az összeg alacsonyabb bármely másfajta aratás és cséplés bérénél. A kombájn jó! és gyorsan aratott, de munkáját megnehezítette az egymástól távol eső sok kis parcella. Egy földről a másikra az út tovább tartott mint az aratás. Például Rumanovský Lajos egy és fél hektár gabonáját 40 percig aratták és Kukán József 43 ár árpáját 30 percig. Az öszszes 11 hektárhoz vezető út pedig 12 óra időt vett igénybe. Az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok nagyon elégedettek a kombájnos aratással. A žselízi gépállomáshoz tartozó brigádközpontok traktorosai is sokat arattak kombájnnal az egyénileg gazdálkodó parasztok földjein. Jurik Simon 2,2 hektár összterületéből háromnegyed hektárba búzát, 38 árba pedig árpát vetett. Mind a búzát, mind az árpát kombájnnal arattatta. Arra a kérdésre, hogy miért határozta el magát a kombájnos aratásra, így válaszolt: „Könnyíteni akartam a munkámon. Habár kevés is a bevetett földem, mégis sok munkám lett volna az aratással. A kombájn egy-kettőre végzett, learatott és kicsépelt. A mag tiszta. A tarlót nem kellett gereblyézni, mer a kombájn szépen csomókba rakta a szalmát. A jó munkaszervezés eredménye Az időjárás nem kedvezett, mégis tíz nap alatt learatták gabonájukat a Fejszési Állami Gazdaság dolgozói. Ez annak tudható be, hogy a munkát jól megszervezték és sokat segített a két kombájn és az öt önkötözőgép. Ahol pedig géppel nem lehetett, kézzel arattak. Érdemes volt igyekezniök, mert a gabona szépen fizetett, őszi árpából 39 mázsa Ю kg-ot értek el hektáronkint. Az őszi búza 28 mázsa, a rozs 25, a tavaszi búza hektárhozama pedig 33 métermázsa volt. Z. J. ................................ I, Amikör megálltam a kombájnnal, úgy éreztem, elfáradtam ... Meleg éjszaka volt. A folyó felül olykor szellő libbent felém. A mélyfekebe égboltról, sűrűn siklottak le a csillagok. A második brigád mezei szállásán megszólalt egy harmonika, daloltak a lányok. Szépen énekelnek, bizonyosan Rasida is köztük van. Sok lány él az Ak-ídel partján, a baskír falvakban, de nyomába sem érnek. Egyiknek sincs olyan szép szeme, mint neki! De, hogy milyen ez a szem, nem tudná megmagyarázni... Nem tudná azt más sem! Egy legénynek se volt mersze idáig, hogy a szemébe nézzen. És hogy tud dolgozni! Kaszáláskor a legizmosabb legény is alig-alig mérkőzhet vele. Most kévét köt, de most is ü az első! M:helyt arra gondoltam, hogy Rasida valahol a kőzetemben van, egyszeriben eltűnt minden fáradtságom. Fogtam hát magam, megmosakodtam, átöltöztem. Sajhúlla-agaj, a segítőtársam mosolygott; — Eredj csak, mulass jól! Ráérsz majd aludni, ha megvénülsz. No, erre mit válaszolhattam? Ezt csak nem mondhattam: „Ugyan már, Saj-huÜa agaj, hiszen a te lányod az, aki miatt nem adhatom. Igazán szólhatnál értem egy jó szót!" — Megjövök hamarosan! — vetettem oda és elindultam a fiatal erdősáv mentén. Mentem, szaporán szedegettem a lábé iát és közben ábrándoztam. Hogy miről ábrándozik az ember húszesztendős korában? Persze, hogy Rasidáról... Ügy éreztem: minden jól megy. A gépállomáson én állok a harmadik helyen. Tegnap két normát teljesítettem, alighanem ma is legalább annyit. Nem régen az újságokban is benne volt a fényképem... Mi lenne, ha szerencsét próbálnék? Ki tudja, talán hozzám jönne Rasida, ez az önérzetes é' tisztalelkü- lány, aki яшшввввшвшшшавяаявашвашай*я9Ящмвввшяшшшшвяшшшшшяшввм яяяяняяяяяяяаяяяяяаяаяяяяяяяяяняяяняяяяяяяявяяяяаяяаяямяяяяяяаяяяяяяяяяяяяяяняяяяяяяяяяяяяяяаяяяняяня1 A KUBANIVENDEG и. után annyit sóhajtozik errefelé minden dzsigit... Észre sem vettem, hogy közbe odaértem a mezei szálláshoz. Megláttam Rasidát és — mintha tűz perzselt volna végig. Egyszeriben inamba szállt minden bátorságom. Futólag rám villant a pillantása, mintha azt mondaná: „Hát te is a világon vagy?” A szívem szinte elállt erre a sértésre. Elvégre engem se akármilyen fából faragtak! Eh, mit — gondolom, lesz, ami lesz! Szép csendesen odalopakodom mellé és már suttogom is: — Rasida. beszélnem kell veled ... Gyors pillantást vet rám és dúdolni kezd.. Most mi lesz? Hiába no, nin.s bátorságom! Ez a baj! Ügylátszik, ma sem jutok előbbre. Ki tehet róla? Te magad, egyes-egyedül te magad, Arszlangarej. No, rendben van, egyszer mégis * csak megmondom neki. De későre jár, mennem kell. — Nyugodalmas jóéjszakát lányok! De lám, milyen ez a Rasida! Tíz lépést sem teszek, amikor utolér. — Mit akartál mondani, Arszlangarej? Már nem emlékszem, hol kezdtem a beszédet: azt hiszem a hulló csillagoknál. Rasida álmélkodó pillantást vetett rám: — ..zért hívtál, hogy a csillagokról beszélj velem? Erre végképp meg zavarodtam, ö meg csak nézett rám, csodálkozva, értetlenül. — Legyünk jóbarátok! — böktem ki végül elszántan. Rasida elmosol ygott. — Miért, eddig tán ellenségek voltunk? — kerdezte — Ej, nem így gondolom... Másképp ... Legyünk nagyon közeli barátok ... kössünk örök barátságot. — Örök barátság, örök barátság — D. Iszlanov elbeszélése ★ ism .elgette Rasida és lesütötte a szemét. — Furcsa fiú vagy te, Arszlangarej! Hiszen eddig is nagyon jó barátok voltunk... Zavaromban két tenyerem közt morzsolgattam a búzakalászokat. — Mit tehetnek errül a búzakalászok? — nevetett Rasida. Nem haboztam tovább. — Mind a ketten dolgozunk. Mindkettőnknek rengeteg a munkaegysége. Majd végleg elszántam magam: — Hej, Rasida micsoda nagyszerű életünk lenne!__ Hiszen szeretlek! Még a szívem verése is megállt, mit felel erre? De ö egy csöppet sem jött zavarba: — Lassan, Arszlangarej. Beszéljünk másról... Akárhogyan is van, mégiscsak én vagyok a komszomolszervezet titkára. És most téged, mint komszomoltagot, fontos dologgal kell megbíznom. Te már 160 hektáron betakarítottad a termést... Nagyszerű! De ott van melletted Száfa, aki még a 150-nel sem tud megbirkózni. Segítened kellene neki! Gondolkozzál erről és holnap mondd meg, mit határoztál. Jó? — Hej, Rasida! Teérted nemcsaJT Száfának segítek szívesen, hanem még a tűzbe is beugróm, ha akarod! Rasida közbevágott. — Természetesen, nem értem kell megtenned, hanem a közös ügyért, a kolhozért. Valami nagyon szép, nagyon kedves feleleten törtem a fejem, de hiába. Rasida már búcsúzott is— Nézd csak, már virrad. És holnap is munkanap van. Jóéjszakát Arszlangarej! Néztem utána, amíg csak el nem tűnt a szemem elöl. Elromlott az idd. Záporesü jött, majd viharos szélvész. Dolgozni lehetetlen, csak nyeljük a mérget. A brigádvezető bejelentette, hogy egy kübányi kombájnbezető látogat el hozzánk. Elhatároztuk, hogy amíg a gabona szárad az eső után, elébe megyünk. A révnél már sokan várakoztak. Az Ak-ldel megduzzadt, zavarossá> vált; a heves szél meredek hullámokat hajtott. Rasida is ott állt a parton. Barátságosan üdvözöltük egymást és én sietve elmondtam, hogy két nap egymásután segítettem Száfának. A szalmától eldugult a dobja, együtt javítottuk meg ... — Tudom, tudom! — felelte vidáman Rasida. — Tegnap Száfa is két normát teljesített. Köszönöm Arszlangarej! N Ez a „köszönet” olyan volt, mintha hirtelen kisütött volna a nap. Szerettem volna még valamit mondani Rasidának: azt, hogy tegnap 28 hektáron gyűjtöttem be a gabonát ... De erre már nem volt időm. A folyó túlsó partján megállt egy kombájn. Révészünk az ősz Gimadi apó, kurta fejbólintással üdvözölte a kombájn vezetőjét, egy hirtelenszőke kubányi legényt. Nem tudom, elöfordult-e már, hogy Gimadi apó valaha ekkora terhet vitt át a folyón, különösen amikor ilyen vadul tombol az Ak-ldel a viharban, Gimadi apó rendszerint igen óvatos. Ma azonban egy pillanatig sem habozott: még az innenső partról is hallottuk, hogy reccsent meg a komp a kombájn súlya alatt. Minél messzebb került a komp a parttól, annál erősebben dobálta a hullám. A deszkapalló szélét is elelöntötte. A folyó közepén hirtelen megállt, mert a csomóhoz ért, amely a drótkötél két szárát összekötötte. Miközben megpróbált átjutni a csomón, a hullámok ereje elszakította a drótkötelet. Gimadi apónak még arra sem volt ideje, hogy kiáltson, — átcsapott rajta a víz és a folyóba sodorta... Kezében még ott szorongatta a drótkötél rövidebb végét. Valamennyien a csónakhoz rohantunk. A szőke legény azonban nem vesztetet Л lélekjelenlétét, azonnyomban az öreg után ugrott és egy perccel később már ki is húzta Gimadi apót a vízb , majd óvatosan lefektette a deszkapallóra. Közben a drótkötél hosszabbik vége is gyorsan lendült a komp széle felé... Mi teljes erőből eveztünk, de mindenképpen el késtünk volna — csak másodpercek kérdése volt, hogy az Ak-ldel elragadja a kor..pót. Szerencsére a kubányi látta, hogy miről van szó: a drótkötél hosszabbik fele a szétpattanás erejétől rácsavarodott a komp egyik facölöpére, az tartotta még a kompot — de most lassan lefelé tekerzdett róla. A kubányi egyetlen ugrással a komp túlsó végében termett, megragadta a lefelé sikló drótkötelet és gyorsan a cölöphöz kötözte. Megkönnyebbülten fellélegzettünk. Mire a csónakkal odaértünk, a legény már átázott ingét csavargatta. Gimadi apó köpködte a vizet és szidta a kolhozelnököt, mint a bokrot: — Hányszor mondtam neki: Gata fiam, új drótkötél kell! Jó, jó, lehet valaki takarékos, de azért mindennek van határa!... Egy félórával később a komp végre kikötött. Mindenki ott szorongott a révnél: mindenki közelről akarta látni a messze Kubányból érkezett vendéget. (folytatás a köv. számban.)
