Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-08-07 / 32. szám
10 Földműves 1955. augusztus ?. VADÁSZATI SZEMLE \ s:l vakiai vadÁszvédegyl etek országos SZÖVETSÉGÉNEK .IIVAT.M OS MÉKÉKIKTE. rtNlltiilHtMHllllUIMilNIIMHIIiiiilhlltlHHIIIiiHlHIIiiiiiltNililHIIMHNMUHIMiiliilllHlllHllilMmiitlIMIlimii iiilHilliltiHilllHIillll • IIHIIIOillllHHIlHlllllllllflHIIIII lllllllllnilHlllltlIIIIII. IIIUIIIHIlllIflHIIIIlllll Vadászélmények a Szovjetunióból Lukács Rudolf egyik elbeszélő könyvének vadásztörténetei valóságot, gyöngyszemek. Apró, kedves élményekben mutatja be a szovjetföld vadászatát és az eseményeket néhány felvilágosító megjegyzéssel kíséri. Vadásztársunk végigjárta a Szovjetunió valamennyi szép és érdekes vidékét; kitlönösen északon élte át legszebb vadászélményeit, melyekből néhányat le is ír. K a r él iái nyár. Ebben, a szabad finnek köztársaságának vadászati viszonyait és érdekességeit írja le. — Megismertet bennünket a néppel, vidékvei és vaddal. Itt, fenn, északon — ahogy írja, — nem a mi méreteinkkel mérik a vadászterületeket. Itt egy méret van. Ez a végtelenség, a határtalanság. A nyári vadászat, nagy élvezet. Az a nehányszáz nyírfajd, melyet a vadász törvényes és méltó módon elejt,, nem hozza zavarba a felügyelő személyzetet s a vadállományon sem venni észre. Ez a föld csak úgy hemzseg a szárnyasvadaktól. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a Szovjetunióban mindenki azt tehet az erdőn, emit akar. A vadásztörvény szabályozza a vadászatot s az olyan „köcavadász", aki tüalmi időben lő vadat, megkapja megérdemelt szigorú bü tetését. Szemelvény a „Karéliai nyárból:" ' Nagy a forróság. A nap reggeli ót órától esti kilencig irgalmatlanul tűz, s szinte hihetetlen, hogy fent, messzi északon, Karéliában vagyunk. A tavak mentén, a köveken és sziklákon csak úgy hemzsegnek a viperák és egyéb' csúszómászók. A növényzet bámulatos gyorsasággal nő. Nem csoda, sietni kell itt, mert hamar beáll a hideg időszak. Itt az ananász izü, hosszúszárú mamurán (sarki málna) kívül az áfonya, a ribizke, és még sokféle erdei gyümölcs terem. Nyáron át a nyírfajdmama reggelenként vezetgeti csibéit a jó epres helyekre. Nagyon válogatósak s csak azt csípik le. ami megtetszik nekik. Néha megtörténik, hogy a lajka (az orosz vadászvizsla) megzavarja a fajdcsütád reggeli kirándulását. A fajdtyúk .vem. igen fél a lajkától, ettől a sarki vadászkutyától. Felröppen s nyugodtan nézi, ahogy kitartóan csaliul. Közben azonban mégis észreveszi, hogy ott tovább más valami is van, ott az ember, aki már veszedelmes, ezzel nem lehet tréfálni. Azonnal szárnyra!cap és menekül. Első dolga azonban, vészjelt adni a csibéknek, melyek abban a pillanatban odalapulva ülnek, mint valami darab kő, vagy fán a csomó. Ilyenkor azután nehéz megtalálni őket. A lajka azonban ehhez is ért. Meglátja a sűrűben lapuló madarakat s farkát csóválva jelzi, hogy vad van előtte. A vadász tovább vár türelmesen s ügyesen utánozva a fajd-him hangját, kicsalja rejtekéböl. A fájd. megindul futva, de egy váratlan lövés máiis vége: vele, mielőtt észrevette volna a. kegyetlen embert, aki életétől megfosztotta. Délben, áfáikor már a hőség tetőfokán van, a fajdcsalád behúzódik az erdő sűrűjébe, rövid pihenésre s csak este jön ki a tisztásra egy kis szamócára. — Ügylgtszik, hogy' itt ■ a fajdok félnek a fákon aludni s mind a földön töltik el az éjszakát, ahol azután a szőrmés ragadozók, mint a róka, hiúz, meg a ■nyuszi támadják meg őket. A nyírfajdnak mégis legjobb dolga nyáron van. Elesége van elegendő, van azonban gondja is. Hiszen ilyen kis nyírfajdtyúknak 8—10 csibére van yondja s ezek csak addig engedelmeskednek, míg ki nem nő a szárnyuk. Amikor azonban veszedelemben vannak, eszükbe jut az unyjuk s hívják segítségül. Á kakas nem törődik a családdal. Ez csak eszik, alszik, de azért éber. A bürüsökben tartózkodik, s ha csak egy gally megroppan, már szárnyra kap s mint a nyíl repül fel a magas sudár fák között s tűnik el az erdő fölött. * * * A siketfajd csendes, félreeső sűrűségekben él. Ennek kevesebb gondja van a csibéire, mint a nyírfajdnak. A fiatalok, mintha tudatában volnának előkelő rangjuknak, hiszen ők képviselik a legértékesebb szárnyasvadat ezen az egész vidéken, — feltűnően fegyelmezetten viselkednek. Jó vadászkutyával kora reggel meg lehet lepni a siketfajdcsaládűt a málna-ok sűrűjében. A siketfajd nagyon értelmes vad s mindjárt tudja, miről van szó. A kutya azonban érti a módját s a menekülő családot — kiugorra a sűrűségből — megkerüli s vége a mulatságnak. Akarva, nem akarva, először a tyúk repül fel. — Elég soká fait, mí£ sikerül neki kivaikolódnia a sűrű ágak közül, a fiatalja még rosszabbul röppen lel s így ran rá elegendő idő, hogy minden egyes darabot egyenként ejtsen el a vadász, ha jó puskája _ van. A párás, forró délutánokat a sűrű páfránúosokban töltik a fajdok s pihennek. Csak alkonyaitól tűnnek elő. A lápok-mocsarak partján termő s. móca kedvenc csemegéjük. A kakas nem igen törődik a családdal. Dölyfös s ha néha valamely csibe a csőre előtt merészel lecsípni egy szamóca szemet, alaposan odakoppint neki hemény csőrével. * * * .4 császármadár, amely ugyanezen helyeket szereti, már egész más családi életet él. Példásan gondoskodik családjáról, a hangyabolyokra vezeti csibéit, vékony cserregéssel hívja őket szerte kapirgálja előttük a bolyt я feltálalja nekik az ízletes hangyatojást. Ezeknek a szép madaraknak olyan furcsa a röptűk, hogy szinte hangos pilléknek nézhetnők őket, amint a kutya előtt elröppennek. Az egész csapat egyszerre száll fel olyan zajjal, hogy az ember színié megijed. Mintha valami szép legyező nyílna ki a levegőben. Pillanatok alatt a lombsátorban vannak. Itt azután nehéz őket megtalálni. A császármadár csibéje olyan, mint az egér. Gyorsan futkosnak s vékony egérhangon csipognak, bukdácsolnak, botlogálnak az avaron s ezért szívesebben a kijárt ösvényeken s tisztásokon szeretne1$ szaladgálni, ami sokszor vesztüket ” hozza. A RAGADOZÓ MADARAK FELISMERÉSE A darázsölyvet sem nehéz felismerni. Figyeljük csak meg a fark sávozását, vagyis, hogy a két utolsó széles, feltűnő sáv milyen messze van egymástól, illetve, hogy a farktö felé eső harmadik, milyen közel van a másodikhoz. Ez a fő ismertetőjele. A mell harántsávozása nem egészen irányadó, mert a darázsölyv melle néha hasonló, teljesen egyszínű, barnás. Mind a három fajta ölyvre jellemző; zömökök, tollazatuk sötétbarna. Meilük többnyire rendszertelenül tarkás. 1. Egerészölyv; a farkon sok keskeny keresztsáv. 2. Gatyásölyv: a fark végén egy széles keresztsáv. 3. Darázsölyv; a farkon három széles sáv, de egymástól nem egyforma távolságra. A has esetleg egyszínű, vagypedig néhány széles keresztsáv van rajta. Az első részben rdtiszkaölyvrőt, sólyomölyvröl, meg sasölyvről is írtunk. Hát ezekkel nem téveszthetjük össze az egerészölyvet? A sasölyvet (másképpen fehérfarkú ölyvet) világos farkáról és vörös színéről ismerjük fel. Egyéb ismertetőjel nem jöhet számításba. A sólyomölyvre akkor ismerünk rá, ha feltétlenül megállapíthatjuk, hogy az előttünk lévő madár az ölyvekhez tartozik. Az egerészölyv aránylag igen kicsiny és karcsú. A muszkaölvv többnyire bőven sávozott, farkénak rozsdásbarna színét repülés közben talán sohsem mutatja ügy, hogy arra teljes bizonyossággal ráismerhessünk. Az ölyvnek ezt a három fajtáját csak a legritkább esetben lehet megkülönböztetni. Ha nem is tudjuk megkülönböztetni egymástól, sokat úgysem veszítünk vele, mert mind a három fajta ritkaság számba megy. Hazafelé a mezőn keresztül haladva, ölyvnagyságú madarat látunk, a farka hosszú és erősen villás. Ez csakis kánya lehet. Egyetlen más ragadozómadárnak sem villás a farka. Csakis a két kányafajnak. Ezt a kettőt egymástól megkülönböztetni könnyű, szinte gyerekjáték. Ha a madár téglavörös és farka erősén villás, vörös kánya Ha barna és a farok inkább csak kivágott s nem villás, barna kánya. Ha olyan ölyvnagyságú madarat látunk, amelynek nyaka, feje sokkal nyúltabb, alsó teste a farkával együtt egyszínű barnás, vagy majdnem tiszta fehéret mutat és a farok nincs kivágva, akkor ez bizony az igen ritka törpe sas (kis hí ja). Ezekből láthatjuk, hogy nem elegendő a ragadozó madarat képró) látni; a természetben is meg kell ismernünk jellegzetes repülésüket figyelembe véve, hogy egymástól meg tudjuk őket külön-AZ ELEJTETT VAD SZÁLLÍTÁSA ES KEZELESE A terítékre került szárnyasvadat a nyakánál fogva akasszuk fel a vadásztarisznyára, vagy aggatóra, tarisznyába gyömöszölni nem szabad. Fácánvadászaton, ha nagyobb mennyiségű az elejtett vad, ritkafonású vesszökosarat használunk a szállításra. Kosárban a szárnyasvad a tarlöléceken szabadon lóg, állandóan szellőzik és lehűl. Ha vadászat közben van egy kis időnk, a szárnyasvadat azonnal belezzük ki (horgos pálcikával, a végbélen át húzzuk ki a többi belet) s azután tegyük az aggatóra. Az erdei szalonkát nem belezzük ki, csak a tollazatát hozzuk rendbe. Vadászat után legjobb a vadat .légre tenni, de ha jegünk nincs, legalább hűvös pincébe, vagy kamrába helyezzük el, száraz szalmára fektetve, a földre nem ajánlatos. Addig hagyjuk ott, míg teljesen kihűl. Mielőtt elraktározzuk a vadat, tollazatát megtisztítjuk a rátapadt sártól s vértől, azután kiválogatjuk a szétlövöldöziilt példányokat, csak a javát visszük a piacra. A vad tisztításához vizét használni nem szabad. Az így gondozott szárnyasvadat 10—12 órai alapos lehűlés után már bátran szállíthatjuk vesszőkosarakban, szalmaréteg közé csomagolva. A nagy vadat, szarvast, őzt, zergét, vaddisznót, hacsak az idő engedi, az elejtés után minél előbb ki kell zeigerelni. Ha azonban erre nem lenne idő, vadászkésünkkel szúrjuk át a bendőt, hogy az ott keletkező gázok elillanhassanak. A kizsigerelés és továbl gondozás A vadat gerincére fektetjük s a nyak első részén a bőrt jó éles késsel felhasítjuk, úgyhogy a bárzsinghoz és a légcsőhöz juthassunk A bárzsingot és a légcsövet a gégetö tájékán átvágva, a bárzsingot kissé kihúzzuk, ezen egy csomót kötünk, hogy a gyomor híg tartalma ki ne folyhasson s a további munka során be ne piszkítsa a húst. Azután felhasítjuk a bőrt és a hashártyát a végbél nyílásától a mellkasig. A medencecsontot Is átvágjuk, hogy a végbelet könnyen kivehessük. Majd a gyomron megkeressük a bárzsing bekötött végét, s ezzel megfogva kihúzzuk a gyomrot és beleket, végül kikerekítjük a végbél nyílásét. A mellhártyát a bordák mentén vágjuk körül. A tüdőt, szívet s májat a légcső segítségével húzzuk ki. A felgyülemlett vért kiszedjük, hogy a húst a romlástól megvédjük. A kizsigerelt vadat nyakánál fogva kössük oszlopra, fára, vagy egyéb alkalmas helyre. Azután jó gyökérkefével, esetleg erős seprűvel a szőrözethez tapadt vért s egyéb piszkot letakaritjuk. A vadat addig hagyjuk lógni, míg a vér teljesen elfolyik, az üreg megszikkad. Ha meleg van, éjjelre tegyük lógni s nappal jégre, vagy hűvös helyen szalmára fektetjük. A „grandlit" a gímszarvas íel.s'i állkapcsában lévő szemfogat, lövés után azonnal kiszoktak venni s a szerencsés vadásznak adják, diadalgallyal együtt. Ha a trófea értékes ritkaságok közé tartozik, az agancsot a teljes koponyával együtt meghagyják. Máskor csak a homlokcsont egy részével szokták kivágni. Napjainkban, amikor a vadászat célja, hogy vadhússal lássuk el a dolgozókat, úgy kell bánni az elejtett vaddal, hogy az tisztán jusson a konyhára és ízletes étel legyen belőle. MÉHÉSZÉT Kérdezz — Felelünk Több olvasónk fordult szerkesztőségünkhöz méhészeti szaktanácsért. A kérdésekre időszerűségüknek megfelelő sorrendben válaszolunk. Húrsv^rágzáskor az időjárás jóra fordult. Azóta méheim a költőteret erősen mézkoszorúzzák, a mézürbe is hordanak. Már pergettem Is. A hordás jó, mürajalm mégis áttértek heresejt építésére. Egy-egy keretbe 10—15 cm szélességű sávot húztak munkásra és a többit heresejtnek építették. A heresejtek kétharmad részébe mézet hordtak és csak egy részüket, petézte be az anya. Nincs elegendő mülépem, mit tegyék, hogy rajaim továbbra Is munkássejtet építsenek. Kis Péter, méhész. VÄEASZ: több ok Is befolyásolja a méhek építkezését, mint amennyit levelében megírt. Ha kisebb lakást' adunk a rajnak, mint amilyet a népessége megkíván, természetellenesen az építkezés kezdetén, úgyszólván a fészek közepén is, aránytalanul sok hereiépet épít. Az építő családnak egy két kerettel adjunk többet, mint amit borítani képes, akkor tovább épít munkáslépet. Mind a raj, mind a rajállapotban helyezett család, ha öreg anyás, hamarabb tér át herelépek építésére. Ha az öreg anyát ezévl kelésú jól petéző anyával kicseréljük, a család újból munkáslépet épít. Ehhez azonban fontos az is, hogy a hereiépeket éles késsel vágjuk le a munkástól. Ha egy keretléc és egy léputca szélessége együttvéve több 35 mmnél, már mi magunk utaljuk a méheket a herelép építésére. ★ Osonka Dénes, méhész: „Egy kaptáromban nagyon el szaporodott a méhtetü. Méhészkönyvek és szaklapok utasítása szerint füstöt és kámfort használtam. Ez nem használt. Milyen módot tudnak ajánlani a méhtetvek eltávolítására?" Válasz: Lehetetlen, hogy a méhtetvek nem hulltak le az anyáról. Valószínűleg később újak másztak rá a munkásokról. Füstöléskor az anyát anyafogó alatt, kalitkában, marokban, vagy pohárban tartjuk, dohányfüstöt fújunk rá és a lehullt méhtetveket megöljük. A dohányfüstölésnek nálunk évszázados mtdtja van, külföldön is általánosan ismert és bevált. A naftalín és kámfor alacsony hő-Az utórajok A rajzás igen gyakran az első — vagy a másodraj kijövetelével végződik; a harmad, negyed vagy éppen ötödrajok már nagyon ritkák. A lerajzott család sorsa annál válságosabb, minél több rajt adott, mert ezáltal népben és vagyonban úgy megfogy, hogy sem a flasitás ápolására, sem újabb vagyon gyűjtésére kellő számú munkással nem rendelkezik; sokáig szűkölködik, mig aztán a legtöbb esetben éhen pusztul el. A vadon élő tnéheknek legtöbbször a rajzás szertelensége okozza pusztulását; de ugyanezzel a jelenséggel a házitenyésztésben is találkozunk. A rajzásra való nagy hajlandóságot tehát nem számíthatjuk a méhek jobb tulajdonságaihoz. Mindezekből a következő tanulságot vonhatjuk le; 1. Az első rajok kivonulásának a szaporodásra való törekvés mellett, három közelebbi oka van, úm. a túlnépesedés, a hőség és az anyabölcsök megalakítása után az anya nyugtalansága. Mivel pedig ezt a harmadik okot rendszerint a két első idézi élő: kétségtelen, hogy a rajzást siettethetjük is a lakás-, illetve a kijárónyílás szűkítésével; vagyis a túlnépesedés, illetve a hőség mesterséges I előidézésével; de hátráltathatjuk is a lakás és a kijárónyílás nagyobbításával. 2. Az első rajok kivonulása nincs kötve meghatározott időhöz; ha tehát alkalmatlanok a külső viszonyok, mindaddig késhetik, míg a fejlőd4 új 1 anyák nem veszélyeztetik az öreg , anya életét. Ellenben az utórajoknál egymás elől menekülnek az anyák, a raj kivonulását tehát яг alkalmatlan idő sem hátráltathatja, úgy, hogy az Hogy több sejtben van méz, mint pete, az a jó hordás jele. Hibás anya esetében inkább a Virágpor gyarapodik, mint a méz. ilyenkor a régi telepítésű kiépített fészekkel bíró család Is szükebb teret hagy az anya petézésére. Ha a hordás megszűnik, az anya elsősorban heresejtbe petézik. A hereiépet teljesen mégse távolítsuk el a kaptárból: kb. az összes építmény tizedrészét képezze a herelép. Ha nincs tartalék fiatal anyánk, a családból vegyünk el egy-két mézes keretet és a bennmaradt lépekről szintén eltávolítjuk a heresejteket az említett módon. Ezzel a család jobban rajállapotba kerül és tovább munkáslépet épít. Ha kétszer megismételjük ezt a műveletet, az előzőleg eltávolított kereteket visszaadjuk a családnak. Azután már nem baj, ha épít is hereiépet, mert elegendő munkáslép biztosítja a család fejlődését. Télre félig beépített kereteket ne tűrjünk meg a fészekben. Két féllépet szabjunk be egy keretbe addig, amíg a méhek* építenek. A lépet raffiával, vagy pamuttal rögzítjük, hogy ki ne dőljön a keretből; amikor a méhek rágni kezdik a raffiát, vagy pamutot, az annak a jele, hogy a lépeket összeragasztották. A kötési foszlányokat távolítsuk el. Ezek a műveletek szükségszerűek. Jobb a „teljes műlép”, de ha nincs elegendő, akkor már a műraj készítésénél számoljunk vele. Ha már a betelepítéskor bőven adunk hereiépeket az építkező rajnak, vagy a rajállapotba helyezett családnak, de mindenkor a leendő fészek szélibe: bizonyosak lehetünk benne, hogy munkássejteket fog építeni. ★' mérsékleten hatástalan, mert nem párolog eléggé. Ez éven az időjárás nagyon váltakozó, egy nap meleg van, másnap hűvös, tavaszkor pedig általánosan hideg volt: Több kísérlet bizonyítja, hogy ezek a vegyszerek a nappali 15—20 fok C közt hatáso,sak a méhtetü ellen, 5 fok C alatt nem. A méhtetü nyár végére, ősz elejére szaporodik el. Méhésztársunk csak akkor próbálkozzék újból a kaptár aljára terített papiroson kámforral, amikor meleg van. Hacsak az anyán van méhtetü, akkor azt füstölje le, cigaretta, vagy pipafüsttel. Külön ezért nem érdemes az egész családot háborgatni. Szerfe keletkezése utőrajzás túlnépesedés és hőség nél* kül is bekövetkezik. 3. Az első rajokkal rendszerint csak egy — vagy az öreg termékeny anya vonul ki; a lerajzott kaptárban íredig fiatal anyák maradnak; az utórajoknál annál több anya lehet, minél inkább késett a kivonulásuk. Az öreg anyák koruk, nehézségük és foszladozó szárnyaik miatt nehezen röpülnek, rajzáskor könnyen le is hullanak; ellenben az utórajoknak fiatal, fürge anyjuk van, ezek a rajzással versenytársnőik elől is menekülnek, ez az oka hogy gyakran meg is szöknek. 5. Ha az utórajhoz több anya csatlakozik, ezek pártokra szaggathatják a rajt; ügy, hogy esetleg 5—6 helyen külön válva telepszik meg: de ha egy tömegben marad is, jövője mindaddig kétséges, míg a fölös számú anyák le nem öletnek s míg a kiválasztott anya meg nem termékenyült. 6. Az első rajoknál bizonytalan až anya kiindulása; az utóra jóknál pedig az elsők sorában, néha éppen a raj élén szokott kivonulni; ha tehát az utóraj kivonulásának vége felé is több anyát látnánk kiröpülni, valószínű, hogy ezek felhasználva a keletkezett zavart, utólagosan csatkoznak a ' rajhoz. A rajzás lefolyása mintegy 14—20 napig tart. Az első raj után 9—11 nap alatt jön ki a másodraj; ezt 2—4 nap alatt követi a harmadraj. A következő rajok pedig 1—3 napi időközökkel de kivételesen egy pár őrá múlva is, sőt nyomban egymásután Is jöhetnek egészen a 20-ik napig, amelyen túl, csak ritka esetben húzódik el a rajzás.
