Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-08-07 / 32. szám
m !9SÍ. íógufirtut 7. Г fSídmöves 5 S ANDOR GÁBOR Tikkasztó meleg van. Török Gáspár homlokáról gyöngyöző veríték hull a kaszanyélre. Forrón tűz a nap, de nem bírja öt megtörni. Sietni kell, biztonságba kell helyezni a drága mindenitapi kenyeret. Feszül аз izma, dől a rend. Piriké alig gyOzi a munkát. Sarlóját kétszer-háromszor a rendbe süllyeszti, s megvan egy marok. Szaporodnak a kévék. Török gazda kiér a renddel, s kezefejével töröl egyet vizes homlokán. — Tyjű, az áldóját, Piriké <— szói megfordulva a lányához. — Annyi a kéve, mint csillag az égen. Ki gondolta, ki hitte volna? Hideg, szárazság, szél, minden volt, csak jó idő nem. Nézd, hogy húz a kalász — s emelgeti a bekötött búzakévéket. A hosszú, súlyos kalászok összefonódnak, a kéve emelkedik, de az érett maggal teli kalászok anyjukat, a termőföldet simogatják. — Ügy nézem Piriké, húsz kereszten felül lesz ezen a holdon. Megadhatja a 15 mázsát is. Ügy jó, édesapám, — szólt a lány csengő hangján, miközben fehérpettyes ruháját tisztogatta a hozzátapadó toklászoktól — legalább édesanyám megnyugszik. Ma délben is, amikor eljött 'az ebéddel, még a kévére sem engedett ráülni. Azt mondta, hogy vétkezem, ha kigyúrom a szemet a kalászokból. * * * ' Torok néni már vagy tizedszer néz végig az utcán, nem-e jönnek övéi. Sötétedik, a szem már alig magyaráz, s még nem érkeztek meg. Nyugtalan, majd idegessé válik. Hogyne, kihűl a túrós-rétes. A húsleves tészta is elázik, hisz már rég befűzte. De még van itt más is. Két üveg sör áll a friss vízzel teli kannában. Node, ez közvetlen a vacsorához. Utána pedig... Kövérségét meghazudtoló fürgeséggel fordul meg, s elOhúz egy üveget a kredencből. Bezzeg lesz meglepetés. Pecsételt üveg. Igaz, az olcsóbbikat hozta, de a vörös bor minden cseppje vérré változik. Tiszta vér lesz belőle. . Kutyavakkantás jelzi az érkezőket. Törökné vizet, szappant, inget készít, s tálalja a fejedelntf vacsorát. — Ha végeztetek az aratással, ha nem, — peteg a nyelve az asszonynak, mint a kereplő — áldomást készítettem. A vacsorához van friss sör is. Jóízűen nekifogtak a vacsorának. — A smkácsné az egyszer dicséretet érdemel — incselkedik a gazda, — finom volt a leves, a kirántott hús, de még finomabb a túrós rétes, — mondja, miközben nyeli a finom falatokat. — Vacsora után dicsérj meg, ne az elején — és az asszony a borra gondol. * * * Piriké a bort meg sem kóstolta, fáradt volt, lefeküdt. Az asszony már hatodszor tölt férje poharába. — Igyál, apjuk — bíztathatja, Ő még nem ivott meg egy decit sem. Hadd igyák az ember. Nem számit, — ha egy kicsit a fejébe szül. Holnap alkálik akár délig. Pihenje ki magát, — Megkezditek holnap délután a f hordást, úgy, ahogy terveztük? — Igen, ha az idd engedi, hogy minél hamarább csépelhessünk. — De a beadásnál óvatosnak kai! lennünk, suttogja az asszony, mintha a falnak к füle volna. Mi lenne velünk jövőre, ha a kürt gabonát mind beadnánk. Vagy akárcsak a felét. Sok, nagyon sok van kiírva. Szerencsétlenség az is, hogy nem öt — hanem hat hektár földünk van. ötön alul jóval kevesebb a beadás. Országszerte rossz a termés. Az eléírt gabonát senkisem fogja mind bevinni. Tudod, mit suttognak a faluban. Éhhalál, nincstelensig lesz, megismétlődik a hét szűk esztendő. A biblia minden szava bebéjaseéik. Nyár már nincs, egész éven keresztül egyforma az időjárás Vigyázni kell a készlettel. — Ugyan, Margit, ne beszélj ostobaságokat. Nekem jobb termésem van, mint' tavaly volt. Éppen saccolgattuk Pirikével. Alsódűlőn az a hold megad 15 mázsát is. — A miénk jó, de csak a miénk! Azt mondják, hogy máshelyütt nagyon gyöngék a gabonák. Drága lesz minden. Milyen jó lesz pár mázsát csak „úgy" elcsúsztatni. Az ember már horkolt, de az aszszony nem tudott aludni. Minduntalan az új termésre gondolt, s arra, hogy nem és nem adják be mind a kiírt gabonát. * * * Tudta ezt a nemzeti bizottság titkára Jakab István is. Szemfüles ember volt, s nem vált az irodába ,.papirgaluskává”, sokat járt a földművesek között. Ahogy neszét vette a propaganda hadjáratnak — ami a falu esküdt ellenségeitől, a kulákoktól indult ki — népgyűlést hívott össze, de a vitával -nem volt megelégedve. Az emberek zárkózottabbak voltak, mint máskor. Nem tettek ígéretet, hogy a cséplőgéptől egyenesen a raktárba viszik a gabonát. Már javában folyik a cséplés, mégsem hozzák a gabonát úgy mint kellene a begyűjtőhelyre. Egymásra várnak az emberek. Valamit kell csinálni. A termés átlagosan jó, csak a késönvetett árpák lettek gyengébbek. Nincs semmi akadálya a beadásnak. Agitkettüsöket kell szervezni, minden nemzeti bizottsági tag végezzen felvilágosító munkát a maga körzetében. Az elhatározást tett követte. Sikerült a „jeget” megtörni. Másnap kocsioszlop állt a raktárhelyiség elOtt, Törők Gáspár is ott volt. Amikor lerakodott, a nagyhangú Fodor Béla felvásárlási megbízott, behívta öt az irodába. — Ma hozza a többit is, Török gazda ... ? — kérdi barátságos mosollyal. — A többit?... A gazda arca színt játszik, s mindenhová néz, csak Fodorra nem. — Hozhatja holnap is, ma úgyis nagyon sokan vannak. Töröknek melege lett, szinte fojtogatta a levegő. — A többit nem hozhatom .. gyönge volt a termés. Kell vetőmag, no, meg az élelem, soká lesz új. — Az a hír járta, hogy a maga gabonája fizetett legjobban a faluban. Hazugság, nem igaz, — hisz a Duna-saroknál csak araszös volt az árpá-',. ^- Mondhat amit akar, mindenki tudja, hogy Török Gáspárnak bőven termett. Mindenki tudja? Ennek jele sem tréfa! Utóbb még valaki körülnéz a házatáján. Épp csak ez hiányzott. Azt sem tudta, hogyan került haza. A gabona árát otthon olvastatta meg az asszonnyal. — Csak estig ne jönnének, sóhajtotta. Nem volt egy perc nyugalma. Hogyne, hisz tele a kamra. В Oven marad akkor is, ha beviszi, amivel adós akar maradni. A sötétség beálltával mint a tolvaj surrant kamrájába, ,s felesége segítségével 10 zsák búzát a kertben lévő üres pincéjébe dugott, — Most már jöhetnek — susogta kimerültén, s betaszította a pinceajtót. Eltelt egy nap, öt nap, senkisem látogatott el Törökékhez, A gazdát ez is nyugtalanította. Szeretett volna túlesni a dolgon. 'Egyszer, véletlen meglátta Jakab Istvánt, amint házuk felé tartott. Szíve a torkában dobogott. Mi lesz, ha rájön a csalásra? Am a HNB titkára elment a ház előtt, nem őhozzá tartott. * * * Július Hl-én váratlanúl betoppant Zoltán fiuk — aki már három év óta a komáromi mezőgazdasági iskola tanulója volt. Tanév végén 1 hónapos brigádra ment a kerekest állami gazdaságba. Most 1 hónapot otthon tölt. Zoli frissen meg volt nyírva — borotválkozva. Pirospozsgás pufók arca majd kicsattant az egészségtől. — Anyja percekig nézte az 0 szép legényfiát. — jó dolgod volt, fiam, úgy látszik — mondja az asszony gyöngéden. Kerek az arcod, mint az alma. Kövér vagy. — Igen,' édesanyám. Az iskolában is, a brigádon is, nagyon jó kosztunk volt. Ötször ettünk naponta. Zoli agronómusnak készül, s minden érdekli, ami a gazdasághoz tartozik. Már rég nem járt itthon, így körülnézte az udvart, a kertet. Benézett a pincébe is ... Telt zsákok. Vajon mi van bennük. Megborzongott a hűvös, nedves pincében. Búza ... Micsoda, apja a nedves pincében tartja a búzát? Hát elment a jobbik esze? Beszélnie kell apjával. Igen, de nincs itthon. Tarlót hant, csak este érkezik. Anyja üzletbe ment, Piriké elutazott a városba. Bement a szobába. Bizonyítványa az asztalon feküdt. Eltette a szekrénybe a több' iratok közé. Egy könyvecske kerp.lt a kezébe. Gazdakönyv. Kinyitja. Hat hektár szántó. Búza, rozs, árpa, sertés, marha és a többi kiírt köteles beadás. A másik oldalon a beadás teljesítése. Teringettét. Roszszúl állunk a beadással. Sertésből sincs teljesítve félévre. Itt valami nincs rendj&n. Izgatottan várta az anyja érkezését. Végre... nyílt a kiskapu, s anyja jött, hátán zsákot cipelve. — Mit hoz, édesanyám? — _ Daralisztet. Húsz kilogramm. Jaj, de kutyanehéz, egészen beleizzadtam. — Édesanyám, minek nekünk liszt, bő termésünk volt. — Jaj, fiam, nem tudsz te semmit. Mi volt 'itt еду-két hónappal ezelőtt. Az emberek zsákokkal hordták a lisztet. Volt, aki minden pénzét beleadta. — Miért volt ez a hajsza? — A termés, fiam, a termés. Hisz ez évben még nem volt eső. Hideg szél fújt, nem is volt tavasz. Oly idOk járnak, hogy éhen hal az emberiség. — Ezt a Szabad Európa mondta, ugye? — Dehogy a Szabad Eumpa, a szomszédasszony. A faluban mindenki ezt beszélte. — Persze, a kontyos rádió. A 'vénasszonyok vannak úgy kétségbeesve, hogy 80 éves korukban éhenhalnak, mert még életükben nem volt ilyen rossz időjárás. — Bizony, édesem, még én sem emlékszem hasonlóra. — Édesanyám, ne mondjon ilyet, hisz jó termés volt, tele a kamra. Sőt el sem fért,% mert a pincébe is jut. — Istenem, — merevedett meg az asszony. — Hát észrevetted? Nagyon kérlek, ne szólj apádnak. Ö nem szeret erről hallani. * * * Török gazdának. a szoba levegője kevésnek bizonyult, s melle '" járt, mint a újtató, miko fia kiteregette elő a látottakat. — Be kell adni a gabonát, apa, hisz marad még annyi, hogy hárman két évig se fogyasztják el. Mit mondanak az emberek, ha megtudják, hogy Török Gáspár ellopta a saját gabonáját s pincében rejtegeti? — Elég legyen — csap az asztalra vérvörösen a gazda. — Vedd tudomásul, hogy az én dolgomba ne avatkozz. — Beavatkozom — állt fel Zoli az izgalomtól sápadtan. — De kinyílt e csipád, te taknyos. Csak engedje el az ember hazulról, mindjárt dirigálni akar. Arra nem számítasz,* hogy jövO nyáron már te itthon pusztítod a kenyeret? — JövOre itthon, de egy évig még Komáromban. Mondja, arra nem gondol, hogy itthon a kamra tele, egerek, zsizsikek pusztítják a kenyérnek valót, a városiaknak, az ipari munkásságnak pedig kopjon fel az álla. Hát ki adjon búzát, ha nem az, aki termeli? Török már csendesebben válaszolgat, míg a mama jobbnak látja hallgatni. Kinek fogja pártját. Nem akarja, hogy apa és fia veszekedjenek. Zoltán kihasználja •ezt az alkalmat. — Édesanyám, ugye örül, hogy jól nézek ki. Mondják meg, ha visszamegyek, jóízű lesz nekem a kenyér, a szalonna, amikor tudom, hogy a mi földünk, termékünk, apám, anyám és húgom keze-, nem járult hozzá az ételemhez? Bizony nem. Megakad a falat a torkomon, elsülyedek szégyenemben, ha megtudják osztálytársaim. Ugye arra sem gondol, hogy ösztöndíjat kapok s így nem kell fizetni a kosztért és az iskoláztatásért. Piriké ront a szobába. Kezében tömött táskákkal. A beszélgetés megakad. A lány csicseregve, hízelegve csomagol ki az asztalra. — Apámnak két gyönyörű ing. Egy hófehér, egy barnacsíkos. Anyunak kendő, ünnepi cipő, festett kö-Minden szem rámered. A ruhadarabok szint játszanak a villanyfényben. — Tiszta gyapjú — csendül Piriké hangja, de mintha senkisem hallaná, süket fülek, néma csend. Törökné a fösvénység, a kapzsiság és a hízelgés mintaképe, felkapta a szvettert és Zolihoz rohant vele. — Zolikám jé lesz télre. Ezt kapod az új termésből. Mint ti'ízből a szikra, úgy pattant fel Zoli a székrOl és hátrált anyja elöl, — Egy újjal sem nyúlok hozzá. — Nekem semmi közöm a szvetterhez. A mi búzánkat, sertésünket nem élvezi az ipari munkás, nekünk sincs jogunk az ő munkájuk gyümölcsét élvezni. Pirikének elment a jókedve, megijedt. Mit mond Zoli? Akkor neki sincs joga a szép kosztümanyaghoz, hisz itt lapul a táskában. A gazda arcán, homlokán, mélyebbek lettek a barázdák. Hallgatagon felkelt, s kiment az udvarra. Dél felől hatalmas felhő közeledett, dörgöti az ég. A sertésólak mellett ment el. Hangos szuszogás jelezte a három hízó jelenlétét. Észre sem vette, már a kertben járt. NekidOlt a pince ajtajának. Szemeit behunyta, gondolkodott. Van valami igazság Zoli beszédében. De ennyire függne az ipar a mezőgazdaságtól? Ha nem teljesítik a beadást, hiánya lesz az ipari munkásnak? S mi Чеппе akkor, ha az ipar nem termelne? Oh.. nem jó rá gondolni. Hát ennyire szoros a kapcsolatuk, az életük egymással? Egércincogás, fulkosás riasztotta fel gondolataiból. Összerezzent. Csak nem az egerek lakmároznak az ö acélos búzájából? Hirtelen lelrántotta az ajtót és benézett. A pincében koromsötét van, nem lát semmit. Lebotorkál a lépcsőn, gyufát gyújt. — Megborzad, szemeit erőlteti és nézi a piros búzát, amint folyik a zsákból, az egerek által rágott lyukon. — Ezt már nem!!! Egy percig sem tovább. Ide a kocsit a színből. S húzta, vonta fel a pincéből a zsákokat. A nagy munkában észre sem vette, hogy már a feje felett dörög, villámuk, nagy cseppekben megeredt az ésö. Most mit csináljon? Elázik a gabona. A szekeret maga nem bírja. Gyorsan be, Zoliért, igen, de mit fog mondani, hogy éjnek idején. No, meg röstelli is egy kicsit a dolgot. A kocsi farához dűlt. A gabona megázik, ázzék 0 is. Kellett ez neki? Egy méterre sem látni, ömlik, zuhog az eső, mintha vödörből öntenék. Már a lábaszárán folyik a nyakánál betörő esőié. Valami ruhadarab huüt a kocsiról, ami betakarta. — Ijedten kap utána, hogy lerántsa magáról, de az nem megy. A nagy esOálló ponyva, amit Zoli terített a zsákokra, nem mozdul egykönnyen. Mre kikecmergett a ponyva alól, Zolit már elnyelte a sötétség. * * * Reggel kábultan, fáradtan ébredt. Az udvaron . esőtócsában lubickoltak a tömnivaló kacsák. Az égen tenyérnyi felhő sem mutatkozott. Zoli a lovakat csutakolta. — Befogjuk a lovakat, Zoli, s a kocsit a kamra elé huzatjuk — szólt Török, mintha este semmisem történt volna. Előkerült a gazdakönyv is. Egy teli zsákot lemértek és a tizet még hattal kiegészítették. — Na, gyű Kese — vette kezébe a gazda a gyeplőszárat. A Kese elindult, de a kocsi nem. Kettétört d kisefa. No most, mi lesz, Zoli a nyitott kapuból figyelte az eseményeket. Apja. tehetetlenül forgott a lovak és c. kocsi körül. Traktorberregés verte fel az utca csendjét. Fröccsent a víz a széles kerekek alól, mig a nyitott kapu előtt a gép, mintha parancsot kapott volna, hirtelen leállt. — Szervusz Zoli — ugrott le az ülésről Katona Bandi — Zoli puszipajtása. — Itthon vagy? Hová mentek? Zuhogtak a kérdések, Katona nem is várt feleletre. — Te mit keresel a faluban a traktorral ? — Hát nem tudod? A tavaszon brigád alakult itt a magángazdák segítségére. Most a raktárszövetkezetbe megyek, a határban dolgozni nem lehet, s így műtrágyát fogok fuvarozni. — Tudod mit, ha már üresen a raktárszövetkezetbe mész, elvihetnéd a gabonánkat. — Nagyon szívesen, úgyis először történik, hogy apádnak traktorral segítünk. A gazdára sem, volt szükség, a két fiatal a kocsiról percek alatt átrakta a zsákokat a szorosan mellette álló pótkocsira. A Török család halIgaton nézte a fejleményeket. Az utca népe ámult-bámult, sehogysem vette be kopopyájuk, mit keres a traktor Törökéknél, hisz ő nem szere ti a gépet. A szomszédok jöttek leselkedni, mint a lakodalmas házhoz. A traktor megindult, Zoli a zsákok tetején ült. Apja a pótkocsi oldalába kapaszkodva lépkedett. Még ki sem értek rendesen az útra, a bámészkodók közt megjelent Jakab István. — Jó reggelt, — üdvözölte bar ats. •osan a jelenlevőket. A traktor megállt, a gazda előjött a kocsi meUOl. — Magához jöttem Török bácsi — mondotta a titkár. — de úgy látom, most nem ér rá. Ügy gondolom, a látogatást elhalasztóm máskorra. A gazda lehajtotta a fejét, a titkár Zolira, majd a traktorosra mosol1 у Ott. tény. Zoltánnak is valami. Egy hoszs-úújjú kötött kékszínű szuetter.
