Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-08-07 / 32. szám

1955. augusztus it 4 Földműves Gondos munkát a korai őszi vetéseknél Időben, sekélyen szántsuk a tarlót Korán ősszel, illetve nyárutón ve­tésre kerülő fontosabb növényeink- a blborhere, az őszi káposzta-rept'fe, a nyári telepítésű lucerna, az őszi bor­só, az őszi pillangós takarmánykeve­rékek és az őszi árpa. Általában nyárutói és koraőszi ve­tő«- nem mindig szokott nálunk kifo­gástalanul sikerülni. Rendszerint az aszályban keressük a bűnbakot és el­soroljuk, hogy csapadékhiány miatt nem lehetett a talajt jól előkészíteni, vagypedig — ahogy előkészítettük a vetőágyat, de nem volt érdemes a „lelke fenekéig” kiszáradt, poros ta­lajba beletenni a drága magot'. Ned­vességhiány miatt úgy sem kelt ki, csak az első esőre. Ha pedig mini­mális nedvességre a mag csírázásnak indult, számtalan szomorú példa mu­tatta a múltban, hogy még rosszabb lett a helyzet, mert kelés után nem kapván esőt, a kultúra nagy része szoffijan halt. Mindez valóban igaz, de azzal a kü­lönbséggel, hogy ritka az olyan ka­tasztrófába szárazság, hogy korán le­kerülő elövetemény után, szakszerű, gyors talajmunkával ne lehetne érett 'és a kezdeti fejlődéshez elegendő ned­vességet tartalmazó vetőágyat előké­szíteni. Jól válasszuk meg a vetés időpontját Nem a helyes talajelőkészitésről akarok beszélni, Csak azért említet­tem a fentieket, mert a szárazságra panaszkodók azt a tévhitet terjesz­tik, hogy nálunk nem is szabad korán, augusztus második felében vetni. ,.Nem kell sietni a vetéssel — mon­dogatják. Lehet bíbort vagy repcét szeptember második felében is vetni, amikor már biztosabb a csapadék. Legfeljebb több vetőmag kell, annyi az egész ..." A dolog azonban nem ilyen egy­szerű. Eltekintve attól, hogy a drága vetőmagból 10—20 százalék többlet országosan milliós kárt jelent, a he­lyes, jó! megválasztott vetési időpont éppolyan fontos agrotechnikai köve­telmény, mint a helyes talajmüvelés, trágyázás, a jó vetőmag, vagy a he­lyes tenyészterület, A bíborhere Beszéljünk először a biborheréről, amely gyengébb talajaink értékes egy­éves takarmánynövénye. Vetési ideje augusztus második fele. Előveteménye rendesen őszi vagy tavaszi gabona, a gyors tai'lóhftntás és nyári mélyszán­tás tehát időben végrehajtható. A blborhere gondos talajelókészltést kíván. Ha vetés előtt a talaj nem eléggé ülepedett, a vetőgép előtt és után is henger járjon. A henger Után kötöttebb talajokon könnyű megtaka­ró fogast használjunk. A lucerna nyárvégi vetése Legfontosabb takarmánynövényünk a lucerna. Már évek óta Inkább csak a tavaszi telepítésű lucernák váltak be jól, pedig a sikerült őszi telepítés sokkal előnyösebb. Vetési ideje au­gusztus második fele, legfeljebb szep­tember 8-ig. Fotos, hogy д fiatal lucerna gyö­kere minél gyorsabban megerősödjék. Ezért ajánlatos az elövetemény tarló­ján hántás előtt 40—50 kg pétisót el­szórni. Jól elmunkált talajon is járjon a háromtagú simahenger a vetőgép előtt, nejiogy a mag 2—3 cm-nél mé­lyebbre kerüljön. A káposztarepce Értékes olajat adó növényünk az őszi káposztarepce. Termőterülete egyelőre nem nagy, pedig több figyel­met érdemelne, mert olajat igen sok­oldalúan lehet hasznosítani. Sikeres termeléshez jó erőben lévő, mélyrétegü, húmuszdűs talaj szüksé­ges. Augusztus-szeptemberi gyors fej­lődése igen fontos, mert eléggé él­hetetlen, s fiatal korban a szárazság, de különösen az állati kártevők mgy pusztítást okozhatnak benne. A lu­cernához hasonlóan, aprómorzsás szer­kezetű talajban tud csak jól fejlődni. Vetési ideje augusztus második fe­le. Csapadékos nyáron, erős buja ta­lajon kilSé későbben vessünk, augusz­tus vége felé. Ilyen körülmények kö­zött hiba a túl korai vetés, mert a buján fejlődő reocé „felnyakasodik”, télen pedig könnyebben klpállik a hó alatt. Fagyérzékenysége Is’ nagyobb lesz. Az őszi pillangós keveréktakarmányok Őszi pillangós keveréktakarményok közül igen fontos homok- és könnyű homokos vályog talajokon a szöszös­­bükkönyös rozs-, búzatalajon pedig a pannonbükkönyös búzakeverék. Az előbbinek vetési ideje augusztus vége, szeptember eleje, az utóbbinak a/ őszi búzához viszonyítva szeptember második fele. Hüvelyes keveréktakarmányok elve­tésénél külön helyi kísérletekkel kell tisztázni, hogy milyen arányú legyen a legjobb eredményt — a legtöbb zöldtömeget — adó keverék össze­állítása. Hüvelyesek (borsó-bükköny) és ka­lászos gabonafélék együttes termesz­tésénél, ha van rá mód, Célszerű elő­ször a hüvelyes magját — 2—3 cm­­rel mélyebben — elvetni, utána a ka­lászost keresztirányban, sekélyebben. A borsó, de különösen a bükköny­­félék magja ugyanis hipogaeikus csí­­rázású, azaz mélyebben (8—12 cm) vetve a föld alatt ágazik el és több szárat nevel. Viszont, ha sekélyen vet­jük, (csak a kalászos vetésmélységig) kevesebb hajtást hoz. Emellett ennél a vetésmódnál jobb a tenyészterület­­elosztás is, tehát a keresztsoros vetés előnye érvényesül. Mit silózzunk augusztusban A rendellenesen hideg tavasz kö­vetkezményeként az április végén, május első felében kaszálható takar­mánynövények termése aránylag szű­kös volt, viszont a további, meleggel váltakozó esős időjárás, mind a ta­karmányok, mind pedig a legelő t'ü­­termése kedvezően hatott, nymodon a csalamádéból ebben a hónapban nem egy helyen feleslegek mutatkoz­nak. A feleslegesnek bizonyuló csala­­mádét, esetleg borsós csalamádét, mielőtt elvénlilne, érdemes silózás­sal tartósítani. A csalamádé cukortartalma folytán egymagában is igen jól silózható. Még a borsós csalamádé tftplálóanyagaínak tartósításához is elegendő a benne­­lévö kukoricanövény cukortartalma. Ebből ugyanis a takarmányban lévő tejsavbaktériumok olyan mértékben táplálkoznak és szaporodnak, hogy a tartósításhoz elegendő tejsavat ter­melnek. Amennyiben a lucerna- és lóhere­­sarjú, azaz a lucerna harmadik és ésetleg negyedik kaszálása, a lóheré­nek (vörösherének) pedig második ka­szálása, továbbá a második éves som­­kórő sarjújának vágása idején a szénaszárítást a gyakori esők veszélyeztetik, ezeket a takarmá­nyokat is ajánlatos silózással meg­menteni. Ha a csalamádé és az említett pil­langósvirágú takarmánynövények egyi­­ke-máslka kaszaéretten rendelkezésre áll, akkor ezeket a csalamádéval ke­­verten silózhatjuk. Lényeges az, hogy a csalamádé legalább 30 százaléka le­gyen a silóbakerülö takarmánykeve­réknek. Egyébként az arány tetszőle­ges. A két takarmányt ne rétegezzük a silóba töltéskor, hanem keverjük, vagyis a silótöltögépet vegyesen etes­sük. A főterményként vetett naprafor-* gó-csalamádét sllózásra elvirágzó­­ban, a magérés kezdetén, 30—40 cm tarló visszavágásával, vágjuk. Szénhidrátban gazdag volta miatt egymagában jól silózható. A szudáni cirokfüvet (szudáni fü­vet) nedves időjárás esetén szénaszá­rítás helyett silózhatjuk. Ahol az árokparton, vagy egyéb fü­ves helyeken a gyomok az esőzések következtében vastag szárral, magas­ra nőttek, azokat a silózással tartó­síthatjuk. Ne kerüljenek azonban a silóba a szúrós, tüskés és mérges gyomok. Silözás útján a gyomok ta­karmányozásra jobban használható­vá válnak, mint szénává szárítva. U- gvanígy járhatunk el a dudvaszárú és széleslevelü, magasra nőtt sásokkal. Silózásukkor súlyuk 0,5 százalékát ki­tevő sőt adjunk hozzá Ízesítőül. A sőt kevés vízben oldva juttassuk a szecs­kára. oLkw- híhk* ^ Szabó Károly, Garamszentgyörgy: Édesalma fámról az alma minden éven lehull érés előtt. Mit kell tennem, hogy ez meg ne történjék ? A gyümölcs lehullását leggyakrab­ban az okozza, hogy a talajban nincs ehgendő tápanyag, továbbá a fa e­­gészségi állapota és életkora is erő­sen befolyásolja. Az édesalma igényes. Nedves, de nem vadvize?, televénves talajt ked­vel. Érés előtti hetekben kívánja a legtöbb tápanyagot. Az édes almánál ez az idő nyáron a legszárazabb idő­szakban következik be. A nedvességet öntözéssel pótolhatjuk, de ha a talaj­ban nincs elegendő szerves tápanyag, egy nap alatt úgy kiszáradhat, mint amilyen az. öntözés előtt volt. Szüksé­ges, hogy a talajt minden éven osz­­szel Istállőtrágyával megtrág.vázzuk. Ez nemcsak bőséges tápanyagot nyújt, hanem hosszú Időre leköti a téli ned­vességet, tárolja a tavaszi csapadékot és a talajba a levegő bejutását is elő­segíti. A szervestrágyák mennyiségét megszabja a talaj minősége és a fa nagysága. Az istállótrág.vázáson kívül, fontos a műtrágyázás és a permete­zés is, hogy a gyümölcs lehullását megakadályozzuk. A gyökérzet által benőtt talaj min­den négyzetméterére 5—6 dkg szu­­perfoszíát, 2—4 dkg pétlsó és 3—4 dkg kálisó mennyiséget számítsunk. Fiatal fák ennél nagyobb adagot kap­hatnak. Mind a szerves, mind a mű­trágyázás a csurgón kívül Is történ­jék legalább 2—3 méteres körzetben. Érdekes esetet olvastunk L’Eplat­­tenier Imre „A gyümölcskezelés” c. könyvében. Erdélyben egy 100 év kö­rüli Batul-almafa már pusztulásnak Indult, gyümölcsei egészen aprók, de­­generáltak voltak. Gazdája, akit gyer­mekkori emlékek fűztek az öreg al­mafához, sajnálta kivágni, de a végén egy ősz folyamán mégis hozzáfogott és kÖriilárkolta, hogy a gyökereket el tudja vágni. Közbejött más elfog­laltsága miatt azonban a munka ab­bamaradt és az árok egész télen át nyitva állott. Tavasszal rügyi'akadáskor azt észlelte a tulajdonos, hogy a kü­lönben már szánalmas külsejű fa bu­ján hajt, amit erőteljes virágzás kö­vetett. A fát megtrágyáfta, az átkot behúzta és a fa mintegy megújulva folytatta tenyészetét. Ennek a vélet­lenül adódott élettani jelenségnek elő­idézője kizárólag az volt, hogy a fa gyökérzete és az alsó talajrétegek egész télen át érintkeztek a levegő­vel, a bőséges csapadékkal, mely té­nyezők a talaj tartalék, nyers álla­potban levő tápanyagát felbontották és új anyagot szolgáltattak az éhező gyökérzeteknek”. Ebből az a tanulság, hogy a gyü­mölcsfa gondozása talajonként vál­tozó. Pöthe Rudolf levelezőnk írja: a a Szabad Földműves rendszeresen kö­zöljön gyümölcsészetl szakcikkeket. Mikor és hogyan kell ültetni magról különböző gyümölcsfákat. A magot milyen távolságra és mélységbe te­gyük a földbe. Melyek a legjobb ol­tási módszerek és mely növényeket lehet tősarjről szaporítani. Jó volna, ha lapunkban a vadászathoz és a mé­hészethez hasonlóan megnyílna egy gyümölcsészeti rovat is. Válasz: levelezőnk nagyon sok kérdést vetett fel, amire egyszerre nem lehet válaszolni. Indítványa min­denesetre nagyon értékes, mert ma­napság alig akad falusi dolgozó, aki­nek házalóján ne lenne gyümölcsfa. A gyümölcstermelés azonban vidéken­ként és talajok szerint váltakozik. Tehát valamennyire külön kell szak­cikket írni. Jó lenne, ha olvasóink megneveznék azt a gyümölcsfajtát, aminek gondozásáról bővebb felvilágo­sítást szeretnének nyerni. A talajról Ugyanígy érdeklődjenek. Például, déli lejtésű, északról védett száraz, me­szes talajra milyen gyümölcsfákat ül­tessek? Az őszibarackot magról, vagy oltással jobb-e Szaporítani? A besz­tercei szilva magról, vagy gvökérsarj­­ról szaporítva termobb? Számos kér­dést vethetnek fel olvasóink. Ez az­ért is jő lenne, mert ml először is olyan kérdésekkel akarunk foglalkoz­ni, amelyekről olvasóink érdeklődnek. Hogy Pöthe levelezőnk kérésének leg­alább részben eleget tegyünk, jövő­­heti számunkban cikket közlünk a gyümölcsösben való augusztusi teen­dőkről. Rendkívül fontos a hántás mélységének megállapítása, mert végered­ményben ez a szántóeszköz kérdését is eldönti. A legtöbb tan- és kézi­könyvben olyan utalást találunk, hogy a hántást 7—8 cm mélységig kell végezni, Ez nem helyes. Teljesen nyilvánvaló, hogy a tarló felületét sűrűn borító gyomnövények tflagvai, melyek nagyobbrészt igen aprók, 7—8 cm mélységre beszántva nem lesznek képesek kicsírázni. A tarlóhóntós mély­sége ezért nem haladhatja meg a 4—5 cm-ert. A tarló alászáníása nem a hántás, hanem a keverő, illetve őszi szántás feladata. A hántás célja egy­részt áz, hogy a kipergett gyommagvakat védje a gyors nedvességingado­zástól, másrészt pedig az, hogy a gyommagvak nedves takarórétegbe ke­rüljenek. A tarlóhántáshoz különleges eszközök állnak rendelkezésre: 1. az úgy­nevezett búzaekék; (diszktiller) ezeket azért nevezik búzaekéknek, mert egyetlen helyes rendeltetésük a búzatarló hántása. 2. Széles munkafogású traktorvontatá.sú tárcsás hantok. A többi, tarlóhántásra alkalmazott, kis­teljesítményű eszköz nem tud a megkívánt 4—5 centiméteres sekély mély­ségben dolgozni. A búzaeke és a tárcsáshántók hiányában ezek helyettesítésére egyetlen használható eszköz a tárcsás borona, de lehetőleg csak akkor használjuk ezt, ha könnyű, hogy hántáskor csak kis mélységig hatoljon be. Ha nem állnak rendelkezésre búzaekék és tárcsás híintók, okvetlen szerezzük be ezeket. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a tarlóhántás munkája rohammunka és a lehető legrövidebb idő alatt kell befejezni. Ezért aján­latos tarlóhántásra széles munkaeszközt alkalmazni. Tudnunk kell azt, hogy az idejében végzett hántással biztosítjuk az ősziek jó magágyát. OTTMÄR LAJOS, agronőmus Takarékoskodjunk az árpával A takarmányok betakarításakor la­zul a takarmány adagolásának ellen­őrzése és az a könnyelmű nézet lesz úrrá, hogy van elég, adhatunk bősé­gesen, eddig úgyis „megszorítottuk a nadrágszijjat”, „eléggé” takarékos­kodtunk. Ez a helytelen nézet nem­csak a zöld, szálas, hanem különösen a legkorábban betakarításra kerülő abraktakarmány, az árpa, felesleges, túlzott etetéséhez vezet, tehát pazar­lást eredményez. A lovak' takarmá­nyozásában ez tapasztalható a zab cséplése után is. Ez a káros maga­tartás növeli a termelési költséget, hátrányosan, sőt károsan befolyásolja az egész év okszerű takarmányozását. A fiatal, a fejlődés kezdetén levő állatok testének felépítéséhez, vem­hes állatoknak a magzat kihordásához, kocánál a megfelelő mennyiségű tej biztosításához feltétlenül szükség van árpára. Fiazások nagy számban a tél végén, a tavasz elején vannak, tehát árpára főként ebben az időszakban van nagy szükség. Ezért most, csépléskor, ami­kor bőven van, észszerűen, a takaré­kosság, az egész év takarmányozásá­nak szem előtt tartásával kell az ár­pához nyúlni. Az év ezen szakában, különösen ez évben, amikor a bőséges csapadék következtében dúsan fejlődik a zöld­­takarmány, árpát csak malacokkal, egy éven aluli növendékállatokkal, tenyész­tésre szánt állatokkal, vemhes és apaállatokkal etessünk. Árpával elsősorban a süldők takarmányo­zásánál lehet takarékoskodni. Süldőknél a nagyobb takarmányérté­kesítési adottság figyelembevételével és kihasználásával fontos kérdés a gyomrosítás: Ez természetesen csak az árusüldőkre vonatkozik és nem a tenyészsüldokre. Ennek elérése érde­kében a terméstakarmányok etetése nemcsak indokolt, hanem szükséges is fokozni. Fokozni kell a sertéseknél a zöldlucerna etetését. A kísérletek azt bizonyítják, hogy napi 1,5 kg •zöldlucernát még a hízók is (80—100 kg-osak) jó étvággyal elfogyasztanak és takarmányértékesltésük emelkedik. A süldők 3—6 kg zöldlucernát is el­fogyasztanak főkéífí akkor, ha a le­szecskázott zöldlucernátj, korpával, olajpogácsa-darával moslékszerüen el­keverve etetjük.. Fel kell használni a takarékos Bő termés I ígér a csú A csúzl szövetkezet március hónap első felében versenyre hívta az ér­sekújvári járás többi EFSZ-ét. a cu­korrépa hektárhozamának emelése érdekében. Mint a verseny kezdemé­nyezői, nagy kötelezettséget vállaltak: elhatározták, hogy nemcsak a ver­seny végső értékelésénél lesznek a legjobbak, de példát mutatnak a cu­korrépa ápolásában is a teljes Vegetá­ciós időszak folyamán. A versenyben kötelezték magukat továbbá, hogy 80 hektáron átlagosan 356,25 mázsás hozamot érnek el. A csúzi EFSZ tagjai kötelezettség­vállalásukat példásan teljesítik. Az összes munkákat a talajművelőitől kezdve, az előirt agrotechnikai határ­időre elvégezték. A cukorrépa ápolá­sára fordított rendes munkákon kí­vül nagy gondot fordítanak a vízgaz­dálkodásra, a kártevők és a gyomok elleni harcra, valamint a növények fejlődését elősegítő fejtrágyázásra és a trágyáié használatára is. A tavaszi talajelőkészítés alkalmával hektáron­ként 2,5 mázsa szuperfoszfátöt, 2,5 mázsa kálisót és 2 mázsa kénsavás takarmányozás érdekében a tarlók nyújtotta lehetőséget is. Azokon a gabonatarlókon, amelye­ket másodvetés céljára nem veszünk igénybe, a tarlóhántást ne ekével, hanem tárcsával végezzük. Természe­tesen az idei csapadékos időjárás folytán a minél nagyobb területen tör­ténő másodvetés feltétlenül indokolt. A tarlóhántés célját tárcsázással is elérjük, előnye azonban az, hogy a sertések az elhullott magvak nagy részét ki tudják túrni. A feltört tar­lók jártatásénak még az az előnye is megvan, hogy a sertések a földben található rovarokat is elpusztítják. A tarlón és feltört tarlón legeltetett ser­tések adagjainak megállapításánál fi­gyelembe kell venni a legelőn fogyasz­tott takrmánymennyiséget és annak megfelelően kell csökkenteni adagju­kat. A süldőknél, vemhesség kezdetén lévő kocáknál, az árpát korpa, borsó­alj, ocsu etetésével teljesen _ pótolni lehet. Helytelen gyakorlat az, amit sajnos sok gazdaságban a fejőstehe­nek takarmányozásánál tapasztalha­tunk, hogy zöldet csak alaptakarmány­ként etetnek. Az alaptakarmányt 1 liter tejre állapítják meg és például 10 literes tehénnél 3 literre 60 dkg kukoricát, 36 dkg korpát, 24 dkg olaj­pogácsadarát etetnek. Sőt gyakori eset az Is, hogy kukorica és korpa hiá­nyában 75 dkg árpát és 40 dkg ex­trahált ulajpogácsadarát adagolnak. Teheneknél 10, sőt, 15 kg tej terme­lése esetén is felesleges az abrak etetése. 600 kg súlyú tehénnél 10 kg tej termelése — legelőre nem járó áliatnál — 15 kg zöldlucerna, 20 kg csalamádé és 8 kg árpaszalma eteté­sével is elérhető. A zöldtakarmány könnyen e­mészthető, kitűnő az étrendi ha­tása és a tehenek több, jobb vita­minokban gazdagabb tejet termel­nek. A tehenek zölddel való takarmányo­zása esetén nagymennyiségű abrakta­karmányt tudunk megtakarítani, ame­lyet más célokra fordíthatunk, pl. a sertések és főként a süldők takarj mányozására. Pazarlást követ el az, aki nem használja .ki teljes mértékben a zöldtakarmány előnyeit. Szakszerűt­lenül takarmányoz az, aki az ez idő szerint bőségesen rendelkezésre álló árpát olyan állatokkal is eteti, ame­lyeknél az más takarmányokkal és zoldtakarmánnyal teljesen pótolható. zi EFSZ cukorrépája ammónlumot használtak fel. Amint a répa kizöldült, azonnal kézzel sara­­bották és megszórták dlnocyddal, hogy megelőzzék a kártevők esetleges pusz­títását. Pár nap múlva fogatokkal sa­­rabolták meg és ahol szükségesnek látták, egyes helyeken erősen hígított trágyalével és vízzel öntözték. Mihelyt a növény gyökere megerősödött, a 80 hektárt három és fél nap alatt kie­gyelték, 46—18 cm-es közöket hagy­va. Egyelés után hektáronként 40 kg mészsalétrommal trágyázták a cukor­répát. Rögtön utána újból sarabolták és hengerelték. Amint a répa mege­rősödött, újbői megkapálták. Július elején repülőgépről szórták be a nö­vényt máktetú ellen. Ezekben a na­pokban újból repülőgépről permetezik a répát. A csúzi egységes földmüvesszovet­­kezet cukorrépa állománya a nyftrai kerület legszebbjei közé tartozik. Fgy­­egy répa súlya meghaladja a 90 —95 dkg-ot, levelek nélkül pedig a 60—65 dkg-ot. Ez azt jelenti, hogy 100 000 darabnál már most átlagban 650 má­zra termése van a szövetkezetnek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents