Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-07-24 / 30. szám
10 F&JiiÜV©S 1955. július 24. 1 íl. éit. 29 szán VADÁSZATI SZEMLE A S ÍL VÄKíAI VADÄSZVÉDEGYI.ETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK .IIVATAI OS MEI I ÉKI ЕГЕ. НШ!1Ш|1||1ЖМ1ШММ11М1ПШ1М1МШ1Н«М1|1ПШ1Н1ШПМ|1П11М1<М1||<1Н1||||||1П1111|1Ш1||1111МИ||1Н II lllllll IIIIIHI III I III lllllll I Ilii Hill III IIIIIIIIIIIIIIIK lllll llllill IIII III Ilii 11111111111111111111 IMI III A H A hiúz mai élettere Európában a szlovákiai hegycsoportokban végződik. Nyugatabbra hiába keressük, kiveszett. Ez a gyönyörű nagy macska csak élővaddal táplálkozik. Hivatása a nagy természet háztartásában a selejtezés, s ezt a feladatot különös tehetségével el is végzi. Nem üldöző, mint a farkas, A hiúz a havasok legügyesebb cserkészője és leső vadásza. Óriási területeket kóborol be. Kiszögelő pontokról órákhosszat szemlét tart; ha kártevő vadat pillant meg, ezt a közvetlen közelségig megtéri módon becserkészi és egy-két ugrással rajta terem, nyakán ütőerét feltépi, erős fogazatával eltöri nyakcsigolyáját, s ha nagyon éhes, a vérét kiszívja.; — Kedves csemegéje az agyvelő. A zsákmány fejét szétharapja, ellentétben a farkassal, nagy ritkán a combból is harap egy-két falatot Elsatnyúlt (degeneráit) vadállományban kis területen az összes satnya őzeket kipusztítja. E tekintetben könyörtelen, innen van vérengző természetének híre. Lesőheiyét vadváltók közelében, sziklákon, előreugró földpadmalyokon, éldöntvényeken, terjedelmes tüskökön, öreg tölgyek, bükkök alacsony vastag ágain választja és sohasem zárt erdők fenyőágain, melyeknek ágkoronái igen magasak. Előszeretettel’ cserkészik az olyan gerincek útjain, ahol a vágásokba, havasi rétekre jó a kilátás. Kimondottan éjjeli állat, mint minden macska, de nappal is kóborog. Sütkérező és lesőhelyein esik legtöbbször tőrbe. Ahol 'vadszegény a terület, a vénebb példányok a juhokat is megtámadják, de a tinókat nem bántják. Ennyit ír errő’. a vadról egy híres tátrai öreg vadász. A vad .4 • szabad természetben járó ember tréfából is utánozza a vad hangját;. galambok búgását, varjak károgását, rigófüttyöt és nagyobb vadak hangját is. Sok vadász és erdész Oly ügyesen tudja utánozni őket, hogy egész közeire csalja a vadat. Az egércincogásra, mint villámcsapás, úgy felfigyel a róka. EzenMvül a kutya és a hiúz is odafigyel.-Ладу vadunk a madarak hangjára figyel, elsősorban yészhangjukra. Ha nyugodt csicsergést hall, megnyugszik. Számos vadászatot megzavar a szajkó csacsogása. Ha valaki utánozza a héja kiáltását, akkor ezek a pelyhes zsivani'ok azonnal szétröppennek és a vad izgalmát nyugalom váltja fel. A nyűlak is érdekesen viselkednek a nyúlvisítás utánzására. Ahol kevés a károsvad, a nyúlvisításra a kannyúlak két méteres ugrásokkal is jönnek a szorongatott nőstényt keresni. A • • Őrizzük meg a A mai kor forradalmi gyorsasággal fejlődik. A dolgozók munkáját megkönnyítették a gépek. A munkamódszerek megváltoztatásával a régi szokásokat újak váltották fel. így van ez a vadászatban is, bár itt nem a gépesítés és a hasznos új szokások szorítják háttérbe a régit. Sokan csak kényelemből és nemtörődömségből mellőzik az őseinktől örökölt kedves szokásokat. Régen másképpen bántak az elejtett vaddal, a jő szórakozásoknak és gyűléseknek is vadászízük volt, úgy mint ma is a jól működő egyesületekben. Az elejtett vadat gondosan kizsigerelték, feldíszítve szállították haza. Kamrájukban a zöld ágak olyan illatot terjesztettek, hogy senki sem gondolhatott mészáros raktárra. Pihenőidejük tele volt humorral, vadászvirtussal. A vadászgyülések is igazi vadászgyülések voltak. A termet zöld ággal, erdei virágokkal és vadászdiadaljelekkel, trófeákkal díszítették. Számos szép ősi szokást sorolhatnánk fel, amit nem engedhetünk feledésbe menni. A régi szép szokásokat sok helyen drága kincsként őrzik IÚ z , Hiuzt lőni a vadász szerencséjéhez tartozik. Az utóbbi években ismét elszaporodott s több helyen a vadállományban érzékeny károkat okoz. Oly területeken, ahol kevés a csülkös vad, rákapott a birkahúsra és a havasok ’.»rámáiból kicsenve áldozatát, ügyesen eltűnt az éjszakában. A hiúzok között vannak olyan éhező kitanult öregek, melyek csak a karámokat támadják. Jó félszázaddal ezelőtt hoztak le a havasokról egy ilyen gyönyörű példányt, amely addig a juhok valóságos réme volt. Több éjszakán át beugrott a karámba, s juhokat tépett, Az egyik ügyes bojtár befeküdt a juhok közé. Amikor a ravasz támadó beugrott a karámba, fokosával fültövöm vágta. Amikor a szálas juhászlegény a kocsin állva, felmutatta a hatalmas állatot, bizony hosszabb volt a legénynél a szép kandúr, mert hátsó mancsa a földet súrolta. A hiúztól retteg a vad, különösen az özek, de a farkast«'! még jobban félnek. Ha azonban farkas je'enik meg a közelben, végigzúg az erdőkön a vad riadó hangja, melyet a hiúz ■megért, továbbadja és figyelmezteti fajtájabelijét a veszedelemre. A hiúz mindamellett, hogy veszedelmes ragadozó, néha egerészik is. Egy híres természetbúvárunk rajtakapta. Amikor azután lelőtték,' 35 egeret találtak a gyomrában, egyebet semmit. Fiatal példány volt. A 1 iúzt meg lehet szelídíteni. — Fogságban úgy viselkedik, mint a macska, nála nem ütközik ki a - farkas jel'egzetes alattomossága. Ez a vad vadászterületeink valóságos dísze. Minden vérbeli vadász hő vágya hogy^ legalább egyet lőhessen, gyönyörű^ bundáját hazavihesse és lakását díszítse a szép zsákmánnyal. hívása vadász ilyenkor boldogan megállapíthatja, hogy területe rendben van. Ha a hívásra nem nyúl jön, hanem héja suhan el felettünk, vagy róka, vagy kutya jelenik meg, az annak a jele. hogy vadállományukat a károsvad veszélyezteti. A nyúlvisítás utánzása különösen a hegyvidéken szükséges, ahol a károsvadak könnyebben elszaporodnak. A hívásra lötávolságra jönnek a veszélyes ragadozók és könnyen elbánhatunk velük. Nyáron a finom gidaszóra minden ragadozó bejön. Némely „hívóművészek’’ egyszerűen kezükre csókolják a hangot. Ajkukkal szívnak egyet és olyan állati hangot idéznek elő vele, amely sokszor még az embert is megtéveszti. Az ügyes utánzás a vadgalambot, vadluáat, sőt a nagyvadakat is becsalja. Aki idejében megtanulja a radhívás művészetét, szép agancsú szarvast, vagy bakocskát lőhet területén. jó szokásokat a vadászok, de találkozunk ellenkező jelenségekkel is. Némely vadász szép zöld ruhába öltözötten, sörtéskalappal a fején, tűri, hogy a hajtők rángassák, dobálják az elejtett vadat. Ezek a „díszvadászok“ vadászzsákmányt olcsó piaci árunak tekintik, de a durrogatásban és a vacsorákon elsők akarnak lenni. A vadászaton mindig van annyi idő, hogy az elejtett vadat végtisztességben részesítsük a vadászat rendje, módja szerint. A kizsigerelt nagyvadat fenyőágakra ágyazva, rangsorban egymás mellé fektetjük, hasüregét fenyögallyal megtöltjük és a száját harantcsíkba fektetve, vadászgallyal díszítjük. A vad szállításánál Is gondoljunk a feldíszítésre. Postai szállításnál ajándéknyúlhoz, fácánhoz a névjegy mellé vadászhoz illő dolog, zöld gallyat is tenni. A kiállításokat is ízlésesen rendezzük meg. Vadászatokon az elejtett vad friss vérébe mártott zöld gally a vadászkalap legszebb ékessége. őrizzük meg az ősi szép szokásokat és másokat is ismertessünk szóban, írásban, baráti beszélgetések alkalmával és az újságok hasábjain! Az edzőtáborban A kezdő vadászok tanfolyama négy napig tartott Trencsénben. Az összes kerületekből húszán vettünk részt az oktatásokon. Az idő rövid volt, mégis hasznos dolgokat sajátítottunk el mind az elméletben, mind a gyakorlatban. Szlovákia legjobb agyaggalamblövői, Gluch és Miksi elvtársak, tanítottak bennünket. A tanfolyamon bővebben megismertük azt az irányt, amelyen haladnunk kell. Példaképünk a szovjet lövészek, akik tudásukat a Nagy Honvédő Háborúban oly jól felhasználták. Azokat a tapasztalatokat, amelyeket a tanfolyamon elsajátítottunk, haszn sítani fogjuk otthon és ügy tanítjuk majd fiatal vadásztársainkat, hogy belőlük is jó lövők legyenek. Tóth Lajos, Csallóközaranyos fi Zsellzi Vadvédö Egyesület idei munkájáról A károsvad irtásának fokozására versenyt kezdtek. A vadásztársaságok a legtöbb pontot elérőket jutalmazzák. Első díj: 20 élő fogoly; Második dij: 12 élő fogoly; Harmadik díj: 8 élő fogoly. A foglyokat az 1956. vadászati évben engedik a területre. Kötelezettséget vállaltak, hogy minden vadász részt vesz a károsvad irtásácan. És elhatározták, hogy aki nem teljesíti az előírt 100 pontot, az minden hiányzó pontért 1 koronát fizet a Vadvédő Egyesületnek. Az így begyűjtött pénzt vadtelepítésre fordítják. Az egyes vadásztársaságok pontos jegyzéket vezetnek a károsvad irtásáról s a lőjeleket havonta egyszer elszámolják a védegy’etnél. A politikai szakoktatást minden társaságba bevezetik és olyan időben fogják megtartani, amikor nem zavarják a mezőgazdasági munkákat. Minden vadásztársaságnak kötelezővé tették, hogy a vadászatra használható kutyát tartson. A pontos ellenőrzés végett a kutyákat nyilvántartják. Elfutott szerencse Jalcsák erdővéd Turcevce határában (homonnai járás) június 24-én szolgálati úton járt. Ráakadt egy farkasvacokra. Sikerült egy kölyköt megfognia. A többi négy kölyök és az anyafarkas, amely csak később ért oda, elmenekült és háromszáz lépésről fájdalmas üvöltéssel hívogatta a fogságba került kölyköt. Jalcsák hamar felismerte a helyzetet, eszébe jutott a szép jutalom, amely több farkasért jár. Hamar le.oldotia puskájáról a szíjjat. Az elfogott kölyköt fához kötötte és igyekezett a többi farkast megközelíteni. Az anyafarkas azonban észrevette a vadász szándékát és idejében elmenekült négy kölykérel. Jalcsák azután viszsziliért, hogy legalább a megkötözött farkaskölyköt hazavigye. De bizony már ez sem volt ott. Kirángatta fejét a nyakúira hurkolt szíjból és eltűnt. Hiába mozgósították a helyi vadászokat, nem sikerült az ordasok nyomára bukkanni. Vadászkutya vezetők szaktanfolyamáról Az eperjesi Vadvédő Egyesület a tanfolyamot jól megszervezte, minden kinológust és vadászgazdát meghívott. A tanfolyamon 25-en vettek részt. Az elméleti oktatást a Hadsereggel Együttműködő Egyesület kerti helyiségében tartották, melyen a vizs'a oktatását és vezetését ismertették. Azután következett a gyakorlati rész. Az eperjesi vadászterület vadban gazdag részén mutatták be a vizsla munkáját vadászat közben. Nagy érdeklődéssel' figyelték a vad állását, felhajtását, elhozását, stb A kopó- és vérébtenyésztők és vezetők tanfolyamát június 5-én Brusznó fürdőn tartották. A tanfolyamon 32-en vettek részt. A tanfolyamon bemutatták a kopók és vérebek munkáját és az elméleti oktatást is megtartották. Terebesen június 26-án a vizslatenyésztők , és vezetők tanfolyamán 18-an jelentek meg. Ott is az elméleti oktatással egyidejűleg bemutatták a gyakorlati munkát MÉHÉSZET Olcsóbb a méhetetö cukor A Földművelésügyi megbízotti hivatal a következő tudósítást közii: 1. Л FMH az 1955. év harmadik negyedévben adja ki a méhek etetésére szánt cukrot családonként 7 kile grammot. Ára: 1 kilogramm 7,— Kčs. Kedvezményes cukrot azonban csak azok kaphatnak, akik az állami mézfelvásárló szervvel szerződést kötnek. A szerződések nem vonatkoznak ez éven telepített családokra. Az 1955. évi méhetetésre szánt tiszta kristálycukor a Szlovák Fogyasztási Szövetkezet (Jednota) árusító helyein kapható. 2. Az ÁG-ok és az állami erdők méhészetei számára a kedvezményes cukorra a FM ad ki utalványokat a tervezett méhcsaládok száma szerint. Az ÁG-ok, valamint az állami erdők a tervezett családok keretében csak annyi cukrot vehetnek át, amennyi az 1955. évben telelő családok számának megfelel. A családok valóságos létszámát és a kedvezményes cukorra való igényt a felelős üzemvezető igazolja ott, ahol a méhcsaládok találhatók. 3. EFSZ-eknek, valamint a nyilvános szektor vállalatainak a kedvezményes cukorra a FMH ad ki utalványokat, a méhészeti szövetkezet privigyei központjának útján, (Ústredie včelárských družstiev, v Prievidzi). Mégpedig annyi családra, amennyit 1955-ben telelnek majd be: A méhész-gyesületek következőképpen adják ki az utalványokat: a) azonnal szerződéskötés útján, annyi családra ad utalványt, amennyire a mézbeadási szerződés szól; b) a többi családra beleszámítva az idén telepített rajokat a méhészek szövetkezete ad utalványokat, az 1955. március 20-i állomány szerint mégpedig legkésőbb 1955. szeptember 1-ig. A méhcsaládok számát a JNB tanácsa, mezőgazdasági ügyosztályának, valamint a méhészek szövetkezetének szervei ellenőrzik. 4. A magánszektor méhészeinek a kedvezményes cukorra, a FMH ad ki utalványokat a méhészszövetkezeti központ útján, mégpedig annyit, amennyi családjuk volt 1954. szeptember 31-én. Az összeírás szerint 10 százalékos emeléssel. A méhészegyesületek a kedvezményes cukorra csupán olyan családok számára adhatnak utalványokat, melyeket 1955-ben telelni fognak és csak azoknak a méhészeknek, akik szerződést kötnek a mézbeadásra az állami felvásárló szervekkel. 5. A méz egységes ára kilogrammonként 24,50 Kčs. 6. A kedvezményes cukorra szóló utalványok kiadásáról a méhészegyesületek ellenőrizhető nyilvántartást vezetnek, a privigyei központ utasításai szerint. a) a méhészegyesületek nem cserélhetik egymás közt az utalványokat; b) a felmaradt utalványokat a méhészegyesületek visszaszármaztatják a privigyei méhészegyesületi központnak; c) az utalványokért és azok elszámolásáért a méhészegyesület funkcionáriusai személyesen felelnek; d) az, aki a cukor juttatás valamely fontos körülményét mellőzi, vagy jogtalanul ad ki utalványt, annak meg kell téríteni az okozott kárt és büntetőjogilag is felelősségre vonható; e) a méhész köteles a méhészegyesülettől kapott utalványokon olvashatóan kitölteni a nevét és cimét (a megjelölt helyen) és jóváhagyatni, őket az illetékes HNB-nél, (ajánljuk az utalványok tömeges leadását jóváhagyás végett); f) az elveszett utalványokért nem jár megtérítés; g) az utalványok 1955. szeptember 31-ig érvényesek; h) a méhcsaládokról hamis adatok, valamint az utalványokkal való viszszaélés büntetéssel jár. 7. Megbízzuk a JNB tanácsának mezőgazdasági ügyosztályát, hogy tájékoztassák a HNB-kat ezekről az irányvonalakról, valamint a reájuk háruló feladatokról. 8. A nyilvántartásra, a nyújtott kedvezmény folyósítására és az ellenőrző intézkedésekre a Begyűjtési Minisztérium D/41-17/238/54 számú, a Hivatalos Közlöny, (Úradný Vestník) 66/54 részében közzétett irányelvek érvényesek.-* *-ALEKSZEJ MALIN, У/ légiké és Virágos réten szálldosott a Lepke. Panaszkodott a kába emberekre. Barátnői közt könnyített a lelkén: —^ Nem értékelnek, bár megérdemelném! Hát nem vagyuk én kecses, bájos, könnyed? Mily más a Méh! Hát láttál már ily szörnyet? Esetlen forma, ósdi öltözékben. Komor tekintet, mintha szúrna éppen. És ráadásul nevelése sincsen. Akárkit megcsíp! Hogy rangot tekintsen, Eszébe nem jut... Én gonosznak tartom! Látom, neki jut új, kényelmes kaptár. A hízelgés körötte roppant nagy már. Kijár neki az emberek figyelme. És nekem semmi? Hát, megáll az elme! Felé fordulnak arccal, — nékem háttól! A Hangya közbeszólt: — E sírás rád vaül De onthatod a vádakat hiába. Az Embert nem csapod be, nem te dáma! Közönséges a Méh! S divatra lompos? És mégis ő a becses és a fontos! Mert mézet ad, s az ember vágyva vágyik az édességre, mézre. — Mindhalálig... Fordította: K. Tóth Lenke. Mázas wvűrt Egv tálba beleszitálunk 80 dkgr lisztet, 2 dkgr szalalkálival; 2 kávéskanál ánizsmagot 6 evőkanál vízben felére főzünk és levét rászűrjük a lisztre 20 dgkr mézet, 20 dkgr cukorral kavargatva felfűzünk és langyosan ezt is hozzáadjuk, 4 evőkanál langyos vízzel; végül 3 egész tojással jól kigyúrjuk a tésztát és egy napig hidegen pihenni hagyjuk. Másnap lisztes kézzel diónyi gömbölyűket, vagy kisújjnyi vastag 15 cm hosszú rudacskákat formálunk belőle, és vékonyan kikent, lisztezett tepsit, jól bemelegített sütőben egyen] tesen megmézeskalács sütjük. A kisült tésztát fehér mázzal kenjük be. FEHER CUKORMÁZ. Egy tojás fehérjét felverünk jó kemény habnak, közben 22 dkgr cukrot, 1 csomag vaníliás cukorral és kevés vízzel addig főzzük, amíg a vízbe csepegtetve gyöngyöt nem alkot. Ekkor folytonos verés közben forrón becsurgatjuk lassan a tojáshabba. A fele cukormázba tehetünk csokoládét, vagy kakaót is. A mázzal a süteményeket bekenjük, majd langyos sütőben megszárítjuk. *=' 4.
