Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-07-24 / 30. szám

10 F&JiiÜV©S 1955. július 24. 1 íl. éit. 29 szán VADÁSZATI SZEMLE A S ÍL VÄKíAI VADÄSZVÉDEGYI.ETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK .IIVATAI OS MEI I ÉKI ЕГЕ. НШ!1Ш|1||1ЖМ1ШММ11М1ПШ1М1МШ1Н«М1|1ПШ1Н1ШПМ|1П11М1<М1||<1Н1||||||1П1111|1Ш1||1111МИ||1Н II lllllll IIIIIHI III I III lllllll I Ilii Hill III IIIIIIIIIIIIIIIK lllll llllill IIII III Ilii 11111111111111111111 IMI III A H A hiúz mai élettere Európában a szlovákiai hegycsoportokban végződik. Nyugatabbra hiába keressük, kive­szett. Ez a gyönyörű nagy macska csak élővaddal táplálkozik. Hivatása a nagy természet háztartásában a se­lejtezés, s ezt a feladatot különös te­hetségével el is végzi. Nem üldöző, mint a farkas, A hiúz a havasok legügyesebb cser­­készője és leső vadásza. Óriási terü­leteket kóborol be. Kiszögelő pontok­ról órákhosszat szemlét tart; ha kár­tevő vadat pillant meg, ezt a köz­vetlen közelségig megtéri módon becserkészi és egy-két ugrással rajta terem, nyakán ütőerét feltépi, erős fogazatával eltöri nyakcsigolyáját, s ha nagyon éhes, a vérét kiszívja.; — Kedves csemegéje az agyvelő. A zsákmány fejét szétharapja, ellentét­ben a farkassal, nagy ritkán a comb­ból is harap egy-két falatot El­­satnyúlt (degeneráit) vadállományban kis területen az összes satnya őze­ket kipusztítja. E tekintetben könyör­telen, innen van vérengző természe­tének híre. Lesőheiyét vadváltók közelében, sziklákon, előreugró földpadmalyokon, éldöntvényeken, terjedelmes tüskö­kön, öreg tölgyek, bükkök alacsony vastag ágain választja és sohasem zárt erdők fenyőágain, melyeknek ág­koronái igen magasak. Előszeretettel’ cserkészik az olyan gerincek útjain, ahol a vágásokba, havasi rétekre jó a kilátás. Kimondottan éjjeli állat, mint minden macska, de nappal is kóborog. Sütkérező és lesőhelyein esik legtöbbször tőrbe. Ahol 'vadszegény a terület, a vé­nebb példányok a juhokat is megtá­madják, de a tinókat nem bántják. Ennyit ír errő’. a vadról egy híres tátrai öreg vadász. A vad .4 • szabad természetben járó em­ber tréfából is utánozza a vad hang­ját;. galambok búgását, varjak káro­­gását, rigófüttyöt és nagyobb vadak hangját is. Sok vadász és erdész Oly ügyesen tudja utánozni őket, hogy egész kö­zeire csalja a vadat. Az egércinco­gásra, mint villámcsapás, úgy fel­figyel a róka. EzenMvül a kutya és a hiúz is odafigyel.-Ладу vadunk a madarak hangjára figyel, elsősor­ban yészhangjukra. Ha nyugodt csi­csergést hall, megnyugszik. Számos vadászatot megzavar a szaj­kó csacsogása. Ha valaki utánozza a héja kiáltását, akkor ezek a pelyhes zsivani'ok azonnal szétröppennek és a vad izgalmát nyugalom váltja fel. A nyűlak is érdekesen viselkednek a nyúlvisítás utánzására. Ahol kevés a károsvad, a nyúlvisításra a kannyú­­lak két méteres ugrásokkal is jönnek a szorongatott nőstényt keresni. A • • Őrizzük meg a A mai kor forradalmi gyorsasággal fejlődik. A dolgozók munkáját meg­könnyítették a gépek. A munkamód­szerek megváltoztatásával a régi szo­kásokat újak váltották fel. így van ez a vadászatban is, bár itt nem a gé­pesítés és a hasznos új szokások szo­rítják háttérbe a régit. Sokan csak kényelemből és nemtörődömségből mellőzik az őseinktől örökölt kedves szokásokat. Régen másképpen bántak az elejtett vaddal, a jő szórakozások­nak és gyűléseknek is vadászízük volt, úgy mint ma is a jól működő egyesületekben. Az elejtett vadat gondosan kizsige­relték, feldíszítve szállították haza. Kamrájukban a zöld ágak olyan illa­tot terjesztettek, hogy senki sem gondolhatott mészáros raktárra. Pihe­nőidejük tele volt humorral, vadász­virtussal. A vadászgyülések is igazi vadászgyülések voltak. A termet zöld ággal, erdei virágokkal és vadász­­diadaljelekkel, trófeákkal díszítették. Számos szép ősi szokást sorolhat­nánk fel, amit nem engedhetünk fe­ledésbe menni. A régi szép szokáso­kat sok helyen drága kincsként őrzik IÚ z , Hiuzt lőni a vadász szerencséjéhez tartozik. Az utóbbi években ismét elszaporodott s több helyen a vad­állományban érzékeny károkat okoz. Oly területeken, ahol kevés a csülkös vad, rákapott a birkahúsra és a ha­vasok ’.»rámáiból kicsenve áldozatát, ügyesen eltűnt az éjszakában. A hiú­­zok között vannak olyan éhező kita­nult öregek, melyek csak a karámokat támadják. Jó félszázaddal ezelőtt hoztak le a havasokról egy ilyen gyö­nyörű példányt, amely addig a ju­hok valóságos réme volt. Több éjsza­kán át beugrott a karámba, s ju­hokat tépett, Az egyik ügyes bojtár befeküdt a juhok közé. Amikor a ra­vasz támadó beugrott a karámba, fo­kosával fültövöm vágta. Amikor a szálas juhászlegény a kocsin állva, felmutatta a hatalmas állatot, bizony hosszabb volt a legénynél a szép kandúr, mert hátsó mancsa a földet súrolta. A hiúztól retteg a vad, különösen az özek, de a farkast«'! még jobban félnek. Ha azonban farkas je'enik meg a közelben, végigzúg az erdőkön a vad riadó hangja, melyet a hiúz ■megért, továbbadja és figyelmezteti fajtájabelijét a veszedelemre. A hiúz mindamellett, hogy vesze­delmes ragadozó, néha egerészik is. Egy híres természetbúvárunk rajta­kapta. Amikor azután lelőtték,' 35 egeret találtak a gyomrában, egyebet semmit. Fiatal példány volt. A 1 iúzt meg lehet szelídíteni. — Fogságban úgy viselkedik, mint a macska, nála nem ütközik ki a - far­kas jel'egzetes alattomossága. Ez a vad vadászterületeink valóságos dí­sze. Minden vérbeli vadász hő vágya hogy^ legalább egyet lőhessen, gyö­nyörű^ bundáját hazavihesse és laká­sát díszítse a szép zsákmánnyal. hívása vadász ilyenkor boldogan megállapít­hatja, hogy területe rendben van. Ha a hívásra nem nyúl jön, hanem héja suhan el felettünk, vagy róka, vagy kutya jelenik meg, az annak a jele. hogy vadállományukat a károsvad veszélyezteti. A nyúlvisítás utánzása különösen a hegyvidéken szükséges, ahol a károsvadak könnyebben el­szaporodnak. A hívásra lötávolságra jönnek a veszélyes ragadozók és könnyen elbánhatunk velük. Nyáron a finom gidaszóra minden ragadozó bejön. Némely „hívóművé­szek’’ egyszerűen kezükre csókolják a hangot. Ajkukkal szívnak egyet és olyan állati hangot idéznek elő vele, amely sokszor még az embert is meg­téveszti. Az ügyes utánzás a vad­­galambot, vadluáat, sőt a nagyvada­kat is becsalja. Aki idejében meg­tanulja a radhívás művészetét, szép agancsú szarvast, vagy bakocskát lő­het területén. jó szokásokat a vadászok, de találkozunk ellenkező jelenségekkel is. Némely vadász szép zöld ruhába öltözötten, sörtéskalappal a fején, tűri, hogy a hajtők rángassák, dobál­ják az elejtett vadat. Ezek a „dísz­vadászok“ vadászzsákmányt olcsó pia­ci árunak tekintik, de a durrogatás­­ban és a vacsorákon elsők akarnak lenni. A vadászaton mindig van annyi idő, hogy az elejtett vadat végtisztesség­ben részesítsük a vadászat rendje, módja szerint. A kizsigerelt nagyva­dat fenyőágakra ágyazva, rangsorban egymás mellé fektetjük, hasüregét fenyögallyal megtöltjük és a száját harantcsíkba fektetve, vadászgallyal díszítjük. A vad szállításánál Is gon­doljunk a feldíszítésre. Postai szállí­tásnál ajándéknyúlhoz, fácánhoz a névjegy mellé vadászhoz illő dolog, zöld gallyat is tenni. A kiállításokat is ízlésesen rendez­zük meg. Vadászatokon az elejtett vad friss vérébe mártott zöld gally a vadászkalap legszebb ékessége. őrizzük meg az ősi szép szokáso­kat és másokat is ismertessünk szó­ban, írásban, baráti beszélgetések al­kalmával és az újságok hasábjain! Az edzőtáborban A kezdő vadászok tanfolyama négy napig tartott Trencsénben. Az összes kerületekből húszán vettünk részt az oktatásokon. Az idő rövid volt, mégis hasznos dolgokat sajátítottunk el mind az elméletben, mind a gyakor­latban. Szlovákia legjobb agyagga­­lamblövői, Gluch és Miksi elvtársak, tanítottak bennünket. A tanfolyamon bővebben megismertük azt az irányt, amelyen haladnunk kell. Példaképünk a szovjet lövészek, akik tudásukat a Nagy Honvédő Háborúban oly jól fel­használták. Azokat a tapasztalatokat, amelyeket a tanfolyamon elsajátítottunk, hasz­­n sítani fogjuk otthon és ügy tanít­juk majd fiatal vadásztársainkat, hogy belőlük is jó lövők legyenek. Tóth Lajos, Csallóközaranyos fi Zsellzi Vadvédö Egyesület idei munkájáról A károsvad irtásának fokozására versenyt kezdtek. A vadásztársaságok a legtöbb pontot elérőket jutalmaz­zák. Első díj: 20 élő fogoly; Második dij: 12 élő fogoly; Harmadik díj: 8 élő fogoly. A foglyokat az 1956. vadászati év­ben engedik a területre. Kötelezettséget vállaltak, hogy minden vadász részt vesz a károsvad irtásácan. És elhatározták, hogy aki nem teljesíti az előírt 100 pontot, az minden hiányzó pontért 1 koronát fizet a Vadvédő Egyesületnek. Az így begyűjtött pénzt vadtelepítésre fordítják. Az egyes vadásztársaságok pontos jegyzéket vezetnek a károsvad irtásáról s a lőjeleket havonta egy­szer elszámolják a védegy’etnél. A politikai szakoktatást minden társa­ságba bevezetik és olyan időben fog­ják megtartani, amikor nem zavarják a mezőgazdasági munkákat. Minden vadásztársaságnak kötelezővé tették, hogy a vadászatra használható kutyát tartson. A pontos ellenőrzés végett a kutyákat nyilvántartják. Elfutott szerencse Jalcsák erdővéd Turcevce határá­ban (homonnai járás) június 24-én szolgálati úton járt. Ráakadt egy farkasvacokra. Sikerült egy kölyköt megfognia. A többi négy kölyök és az anyafarkas, amely csak később ért oda, elmenekült és háromszáz lé­pésről fájdalmas üvöltéssel hívogatta a fogságba került kölyköt. Jalcsák hamar felismerte a helyzetet, eszébe jutott a szép jutalom, amely több farkasért jár. Hamar le.oldotia pus­kájáról a szíjjat. Az elfogott köly­köt fához kötötte és igyekezett a töb­bi farkast megközelíteni. Az anya­farkas azonban észrevette a vadász szándékát és idejében elmenekült négy kölykérel. Jalcsák azután visz­­sziliért, hogy legalább a megkötözött farkaskölyköt hazavigye. De bizony már ez sem volt ott. Kirángatta fe­jét a nyakúira hurkolt szíjból és el­tűnt. Hiába mozgósították a helyi vadászokat, nem sikerült az ordasok nyomára bukkanni. Vadászkutya vezetők szaktanfolyamáról Az eperjesi Vadvédő Egyesület a tanfolyamot jól megszervezte, minden kinológust és vadászgazdát meghí­vott. A tanfolyamon 25-en vettek részt. Az elméleti oktatást a Had­sereggel Együttműködő Egyesület kerti helyiségében tartották, melyen a vizs'a oktatását és vezetését is­mertették. Azután következett a gya­korlati rész. Az eperjesi vadászterü­let vadban gazdag részén mutatták be a vizsla munkáját vadászat köz­ben. Nagy érdeklődéssel' figyelték a vad állását, felhajtását, elhozását, stb A kopó- és vérébtenyésztők és ve­zetők tanfolyamát június 5-én Brusz­­nó fürdőn tartották. A tanfolyamon 32-en vettek részt. A tanfolyamon bemutatták a kopók és vérebek mun­káját és az elméleti oktatást is meg­tartották. Terebesen június 26-án a vizsla­­tenyésztők , és vezetők tanfolyamán 18-an jelentek meg. Ott is az el­méleti oktatással egyidejűleg bemu­tatták a gyakorlati munkát MÉHÉSZET Olcsóbb a méhetetö cukor A Földművelésügyi megbízotti hiva­tal a következő tudósítást közii: 1. Л FMH az 1955. év harmadik negyedévben adja ki a méhek eteté­sére szánt cukrot családonként 7 ki­le grammot. Ára: 1 kilogramm 7,— Kčs. Kedvezményes cukrot azonban csak azok kaphatnak, akik az állami méz­felvásárló szervvel szerződést kötnek. A szerződések nem vonatkoznak ez éven telepített családokra. Az 1955. évi méhetetésre szánt tiszta kristály­­cukor a Szlovák Fogyasztási Szövet­kezet (Jednota) árusító helyein kap­ható. 2. Az ÁG-ok és az állami erdők méhészetei számára a kedvezményes cukorra a FM ad ki utalványokat a tervezett méhcsaládok száma szerint. Az ÁG-ok, valamint az állami erdők a tervezett családok keretében csak annyi cukrot vehetnek át, amennyi az 1955. évben telelő családok számának megfelel. A családok valóságos létszá­mát és a kedvezményes cukorra való igényt a felelős üzemvezető igazolja ott, ahol a méhcsaládok találhatók. 3. EFSZ-eknek, valamint a nyilvá­nos szektor vállalatainak a kedvez­ményes cukorra a FMH ad ki utalvá­nyokat, a méhészeti szövetkezet pri­­vigyei központjának útján, (Ústredie včelárských družstiev, v Prievidzi). Mégpedig annyi családra, amennyit 1955-ben telelnek majd be: A méhész-gyesületek következőkép­pen adják ki az utalványokat: a) azonnal szerződéskötés útján, annyi családra ad utalványt, amennyi­re a mézbeadási szerződés szól; b) a többi családra beleszámítva az idén telepített rajokat a méhészek szövetkezete ad utalványokat, az 1955. március 20-i állomány szerint még­pedig legkésőbb 1955. szeptember 1-ig. A méhcsaládok számát a JNB tanácsa, mezőgazdasági ügyosztályá­nak, valamint a méhészek szövetkeze­tének szervei ellenőrzik. 4. A magánszektor méhészeinek a kedvezményes cukorra, a FMH ad ki utalványokat a méhészszövetkezeti központ útján, mégpedig annyit, amennyi családjuk volt 1954. szep­tember 31-én. Az összeírás szerint 10 százalékos emeléssel. A méhészegyesületek a kedvezmé­nyes cukorra csupán olyan családok számára adhatnak utalványokat, me­lyeket 1955-ben telelni fognak és csak azoknak a méhészeknek, akik szerző­dést kötnek a mézbeadásra az állami felvásárló szervekkel. 5. A méz egységes ára kilogram­monként 24,50 Kčs. 6. A kedvezményes cukorra szóló utalványok kiadásáról a méhészegye­sületek ellenőrizhető nyilvántartást vezetnek, a privigyei központ utasítá­sai szerint. a) a méhészegyesületek nem cse­rélhetik egymás közt az utalványokat; b) a felmaradt utalványokat a mé­hészegyesületek visszaszármaztatják a privigyei méhészegyesületi központ­nak; c) az utalványokért és azok elszá­molásáért a méhészegyesület funkcio­náriusai személyesen felelnek; d) az, aki a cukor juttatás valamely fontos körülményét mellőzi, vagy jog­talanul ad ki utalványt, annak meg kell téríteni az okozott kárt és bün­tetőjogilag is felelősségre vonható; e) a méhész köteles a méhészegye­sülettől kapott utalványokon olvasha­tóan kitölteni a nevét és cimét (a megjelölt helyen) és jóváhagyatni, őket az illetékes HNB-nél, (ajánljuk az utalványok tömeges leadását jóvá­hagyás végett); f) az elveszett utalványokért nem jár megtérítés; g) az utalványok 1955. szeptember 31-ig érvényesek; h) a méhcsaládokról hamis adatok, valamint az utalványokkal való visz­­szaélés büntetéssel jár. 7. Megbízzuk a JNB tanácsának me­zőgazdasági ügyosztályát, hogy tájé­koztassák a HNB-kat ezekről az irányvonalakról, valamint a reájuk háruló feladatokról. 8. A nyilvántartásra, a nyújtott kedvezmény folyósítására és az ellen­őrző intézkedésekre a Begyűjtési Mi­nisztérium D/41-17/238/54 számú, a Hivatalos Közlöny, (Úradný Vestník) 66/54 részében közzétett irányelvek érvényesek.-* *-ALEKSZEJ MALIN, У/ légiké és Virágos réten szálldosott a Lepke. Panaszkodott a kába emberekre. Barátnői közt könnyített a lelkén: —^ Nem értékelnek, bár megérdemelném! Hát nem vagyuk én kecses, bájos, könnyed? Mily más a Méh! Hát láttál már ily szörnyet? Esetlen forma, ósdi öltözékben. Komor tekintet, mintha szúrna éppen. És ráadásul nevelése sincsen. Akárkit megcsíp! Hogy rangot tekintsen, Eszébe nem jut... Én gonosznak tartom! Látom, neki jut új, kényelmes kaptár. A hízelgés körötte roppant nagy már. Kijár neki az emberek figyelme. És nekem semmi? Hát, megáll az elme! Felé fordulnak arccal, — nékem háttól! A Hangya közbeszólt: — E sírás rád vaül De onthatod a vádakat hiába. Az Embert nem csapod be, nem te dáma! Közönséges a Méh! S divatra lompos? És mégis ő a becses és a fontos! Mert mézet ad, s az ember vágyva vágyik az édességre, mézre. — Mindhalálig... Fordította: K. Tóth Lenke. Mázas wvűrt Egv tálba beleszitálunk 80 dkgr lisztet, 2 dkgr szalalkálival; 2 kávés­kanál ánizsmagot 6 evőkanál vízben felére főzünk és levét rászűrjük a lisztre 20 dgkr mézet, 20 dkgr cu­korral kavargatva felfűzünk és lan­gyosan ezt is hozzáadjuk, 4 evőkanál langyos vízzel; végül 3 egész tojással jól kigyúrjuk a tésztát és egy napig hidegen pihenni hagyjuk. Másnap lisztes kézzel diónyi gömbölyűket, vagy kisújjnyi vastag 15 cm hosszú rudacskákat formálunk belőle, és vé­konyan kikent, lisztezett tepsit, jól bemelegített sütőben egyen] tesen meg­mézeskalács sütjük. A kisült tésztát fehér mázzal kenjük be. FEHER CUKORMÁZ. Egy tojás fe­hérjét felverünk jó kemény habnak, közben 22 dkgr cukrot, 1 csomag va­níliás cukorral és kevés vízzel ad­dig főzzük, amíg a vízbe csepegtetve gyöngyöt nem alkot. Ekkor folyto­nos verés közben forrón becsurgatjuk lassan a tojáshabba. A fele cukor­mázba tehetünk csokoládét, vagy ka­kaót is. A mázzal a süteményeket bekenjük, majd langyos sütőben megszárítjuk. *=' 4.

Next

/
Thumbnails
Contents