Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-07-24 / 30. szám

1935. július 24 földműves 11 Megkezdődött a genfi tanácskozás A négy kormányfő világszerte nagy érdeklődéssel várt értekezlete hétfőn nyílt meg az ENSZ genfi pa­lotájában. Az épületet az érdeklődök hatalmas tömege rette körül. Az épületbe azonban csak néhány fény­képész és televíziós közvetítő juthatott be. Miután n küldöttek elfoglalták helyüket, Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára, üdvözölte az értekezlet részvevőit az Egyesült Nemzetek Szervezetének nevében. Rámutatott arra, hogy a négyhatalmi kormányfői értekezlet cél­kitűzései szoros kapcsolatban állnak az ENSZ és vala­mennyi tagállamának érdekeivel. Az értekezleten rész­vevő küldöttek megállapodtak abban, hogy az ül.éseken a küldöttségvezetök sorban fognak elnökölni. Az első rapón Eisenhower elnökölt. Megnyitó beszédében an­nak a reményének adott kifejezést, hogy nemcsak a hivatalos, hanem a baráti érintkezést is felújíthatja kol­légáival. Eisenhoiver elnök, az Egyesült Államok kül­döttségének vezetőjeként bevezető nyilatkozatot tett. Utána E. Faure francia miniszterelnök olvasta fel nyi­latkozatát. A délutáni ülésen elsőként Anthony Eden, angol miniszterelnök tett nyilatkozatot, majd utána Bulganyín elvtárs, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke mondott beszédet. A népi Kína a fejlődés útján Bulganyin elvtárs nyilatkozata Bulganyín elvtáis, a szovjet kor­mány nevében üdvözölte a tárgyalás részvevőit és megelégedésének adott kifejezést, hogy az értekezleten sze­mélyes érintkezést teremthet az Egye­sült Államok, Franciaország és Nagy- Britannia kormányfőjével. Beszédé­ben többek között a következőket mondotta: „A négy nagyhatalom kormány­főinek értekezlete, amely az összes érdekelt felek óhajára ült össze, olyan időszakban zajlik le, amikor világszerte a nemzetközi feszültség bizonyos envhűíése tapasztalható és kedvező feltételek jelentkeztek a megoldatlan nemzetközi problémák rendezéséhez. A hidegháború azonban még min­dig tart. El kell ismerni, hogy az utóbbi években korántsem történt meg minden annak érdekében, hogy felhasználják a kínálkozó lehetőséget az országaink közötti kapcsolatok megjavítására és hogy a bizalmatlan­ság, valamint a feszült kapcsolatok légkörében a kormányok részéről olyan tépések történtek, amelyek még rosszabbá tették kapcsolatainkat. — Mindez arra kötelez bennünket, a négy hatalom itt összegyűlt állam­férfiak, hogy teljes komolysággal vizsgáljuk meg a kialakult helyzetet és minden lehetőt megtegyünk an­nak érdekében, hogy elősegítsük a kellő bizalom kialakulását az álla­mok, mind a nagy államok, mind a kis államok közötti kapcsolatokban. A szovjet kormány véleménye sze­rint a jelen értekezlet feladata nein az, hogv itt ilyen, vagy olyah váda­kat emeljünk egymás elten, hanem az. hogy megkeressük a nemzetközi feszültség enyhítésének írtjait ég módjait, hogy az államok közötti kapcsolatokban megteremtsük a biza­lom légkörét. Értekezletünk fófelada­­ta az, hogy megtalálja az utat a szükséges megegyezés etetéséhez a megoldásokat követelő problémákban. A Szovjetunió küldöttsége azzal az őhajjal jött erre az értekezletre, hogy az értekezlet valamennyi részvevőjé­nek közös erőfeszítésével megtalálja a rendezetten kérdések megoldását és a maga részéről kész figyelmesen megvizsgálni az értekezlet más rész­vevőinek javaslatait. Nem kétséges, hogy pontosan ezt várják tőlünk a népek, amelyeknek tekintete ma Genf felé irányul. Nem véletlen az, hogy sok álliamférfi, számolva a né­pek következetes békeakaratával, mind határozottabban száll síkra azért, hogy a megoldatlan problémá­kat az Összes érdekelt felek törvé­nyes jogainak kellő figyelembevéte­lével oldják meg. A szovjet kormány azon a véle­ményen van, hogy a négy' hatalom kormányfőinek ez az értekezlete tör­ténelmi szerepet játszhat, ha vala­mennyien őszinte törekvést tanusíta­­tunk a nemzetközi feszültség enyhí­tésére és az államok közötti biza­lom megteremtésére. ♦ A Német Demokratikus Köztár­saság kormánya, mint azelőtt, a gen­fi értekezlet idején is — mondotta Otto Grotewohl — eszmecserét foly­tat a Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetségének kormányával min­den Németországra vonatkozd kérdés­ben. ♦ New Yorkba érkezett a Szovjet­unió mezőgazdasági küldöttsége, élén V. Mackeviccsel, a Szovjetunió me­zőgazdasági miniszterének első he­lyettesével, ♦ Bolgár küldöttség utazott Gö­rögországba, hogy- részt vegyen a bol­gár—görög határincidensek és ha­társértések meggátlásáról és rendezé­séről megkötendő egyezménnyel kap­csolatos tárgyalásokon. ♦ A három nyugati nagyhatalom első megbeszélését tartottál: meg Eisenhower genfi szállásán. A meg­beszélésen a kormányfőkön kívül részt vett a három külügyminiszter A Szovjetunió hozzájárul a nemzetközi atomanyag - alaphoz A szovjet kormány úgy döntött, hogy megfelelő mennyiségű hasadó anyaggal hozzájárul a nemzetközi atomerő- ügynökség hatáskörébe tar­tozó nemzetközi atomanyag-alaphoz, amint döntés születik egy ilyen ügy­nökség létrehozásáról. Ennek kapcsán meg kell jegyezni, hogy a Szovjet­unió helyesnek tartja az öt hatalom fegyveres erői színvonalának olyan megállapítását, amilyent az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Kanada javasoltak. Igen fontos lenne, hogy az érte­kezlet foglaljon állást olyan nemzet­közi egyezmény megkötése mel'ptt, amely kifejezésre juttatná közös be­leegyezésünket abba, hogy az Egye­sült Államok, a Szovjetunió és Kína fegyveres erőinek színvonalát az em­lített hatalmak mindegyike számára egy-másfél millió főben, Anglia és Franciaország számára pedig 650 ezer főben állapítsák meg s az összes többi állam fegyveres erőinek lét­száma külön-külön ne haladja meg a 150—200 ezer főt. A négy hatalom részéről, jó kez­det lenne, ha már most megegyezné­nek az osztrák államszerződés meg­kötésével kapcsolatban Ausztria terü­letéről kivonuló csapategységek le­szerelésében, ezzel csökkentenék fegy­veres erőik létszámát. A szovjet kor­mány határozatot hozott ilyen intéz­kedések végrehajtására és felhívja az Egyesült Államok, Franciaország, valamint Nagy-Britannia kormányát e példa követésére. A szovjet kormány meggyőződése, hogy az európai béke biztosításának és egy újabb agresszió megakadályo­zásának legjobb útja a kollektív biz­tonsági rendszer megszervezése az összes európai ál temek és az ame­rikai Egyesült Államok részvételével. Nem szabad figyelmen kívül hagy­ni az ezen rendszer megteremtésének útján jelentkező nehézségeket, töb­bek között azt a tényt, hogy a je­len tárgyalásokon részvevő hatalmak­nak katonai kötetezettségeik vannak ,más államokkal szemben. Ezért а megegyezés érdekében a Szovjetunió úgy véli, hogy az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozását két szakaszra kellene szétosztani. Az első szakaszban a szerződésben részvevő államok nem mentesülnek a jelenleg érvényes szerződésekben és egyez­ményekben magukra vállalt kötele­zettségektől, viszont vonatkozik rá­juk az a kötelezettség, hogy tartóz­kodnak a fegyveres erők alkalmazá­sától és mindazokat a vitákat, ame­lyek közöttük támadhatnak, békés eszközökkel oldják meg. A második időszakban az említett államok szerződés alapján teljes mértékben magúkra vállalják az eu­rópai kollektívbiztonsági rendszer létrehozásával összefüggő kötelezett; ségeket, ugyanakkor teljes mértékben hatályukat vesztik az északatlanti és a francia, valamint az angol kül­döttség több tagja is. ♦ A Szovjetunió külügyminiszté­riuma sajtóosztályának meghívására jugoszláv újságírók csoportja érke­zett Moszkvába, ♦ Radzsendra Praszad, India el­nöke Nehru miniszterelnöknek, a Bharat nevű legmagasabb indiai ki­tüntetést adományozta „az emberi­ség békéje érdekében kifejtett hősies erőfeszítéseiért.’' ♦ A nyugati fővárosok politikai kö­reiben és nyugati sajtókörökben szé­les visszhangra talált a szovjet kül­döttség sajtónyilatkozata. ♦ Eisenhowér elnök repülőgépen elutazott Washingtonból Genfbe Ke­véssel elutazása előtt beszédet mon­dod a rádióban és televízióban. Az elnök kijelentette, hogy mind ö, mind Dulles külügyminiszter^ békülé­­keny hajlamot és türelmeeséget fog tanúsítani Genfben, szerződés, párizsi egyezmények és a varsói szerződés, az ezek alapján lét­rehozott államcsoportosulásokat meg­szüntetik és helyükre állítják az összeurópai kollektívbiztonsági rend­szert. A szovjet kormány- véleménye sze­rint arra kel! törekednünk, hogy ne legyenek külföldi csapatok az euró­pai államok területein. Ez nagyjelen­tőségű dolog lenne a béke megszi­lárdítása szempontjából, gyökeresen megjavítaná Európában a helyzetet és kiküszöbölné az államok közötti kapcsolatokban ma fennál'ó bizal­matlanságot. Törekedni kell a német kérdés megoldására A szovjet kormány híve volt és ma is híve annak, hogy egyesítsék Németországot a német nép nemzeti érdekeinek és az európai biztonság érdekeinek megfe'e'/Jen. Ez idő .sze­rint Németország egyesítésének útján a főakadály Nyugat-Németország re­­militarizálása és bevonása a nyugati hatalmak katonai csoportosulásaiba. Még abban az esetben is a német kérdés megoldására kell törekedni, ha a jelen körülmények között nem sikerülne egyszeriben megegyezni Németország újraegyesítéséről. Ebben az esetben ezt a feladatot lépésről­­lépésre kell megoldani. A szovjet kormány úgy véli, hogy amikor a négyhatalmi értekezlet erő­feszítéseket tesz az államok közötti viszonyok megjavítására, ki kell ter­jedni figyelmének a gazdasági kap­csolatok megerősítésének kérdésére, ezenfelül a kereskedelem kiszélesíté­sének kérdésére. Nem azért hívjuk fel erre a fi­gyelmet, mintha a Szovjetunió gaz­dasága nem tudná nélkülözni a gaz­dasági és, kereskedelmi kapcsolatok helyreállítását azokkal az államok­kal, amelyekkel e kapcsolatok nem a mi hibánkból bomlottak meg. — Azért beszélünk erről, mert ezen a téren jelentős lehetőségek vannak az országok közötti egészséges és baráti kapcsolatok megteremtésére, amelyek kedvező eredményeket nyújthatnak a népek jólétének emelése, a nemzet­közi feszültség enyhítése és az álla­mok közötti bizalom megszilárdításá­ban. Hívei voltunk és vagyunk a kul­turális és tudományos téren való érintkezés és együttműködés széles­körű feljesztésének, hívei vagyunk a népek közötti kapcsolatokat gátló akadályok kiküszöbölésének. Az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia kormányfői nyi­latkozatukban több olyan fontos kér­dést vetettek fe\ amelyekről ki kell cserélni nézeteinket, hogy kellő megegyezési alapot találjunk e kér­désekkel kapcsolatban. Akadnak olyan kérdések is, amelyekben különböző nézeteket vallunk, ennek a körül­ménynek azonban véleményünk sze­rint nem szabad akadályoznia érte­kezletünk sikeres munkáját. A szov­jet kormány a maga részéről min­den tőle telhetőt elkövet annak ér­dekében, hogy a jelen értekezlet be­váltsa a békés és nyugodt életre vá­gyó népek reményeit — fejezte be beszédét Bu'ganyin elvtárs. ★ ★ ★ Drámai jelentés (Az elmúlt hat hét alatt 22 csangkaisekista pilóta menekült a Kínai Népköztársaságba.) — Parancsnok úr, huszonkét pilóta nem jött haza! — Lezuhantak? — Nem, hazamentek ., * Nagy esemény történt a kínai nép életében: a napokban közzé tették a Kínai Népköztársaság első ötéves ter­vét. E terv alapján rakják le öt év alatt a szocializmus alapjait a 600 milliós Kínában. ÍÖriási jelentőségű dolog ez. Épül a szocializmus abban a hatalm'as or­szágban, amelyről azelőtt mint a mér­hetetlen nyomor és elmaradottság or­szágáról beszéltek. A növekvő jólét és a felemelkedés útjára lép Kína népe, amelyet nemrég az imperialis­ták a velük szövetséges kapitalisták és földesurak zsákmányoltak ki és nyomtak el. Egy Európa nagyságú ország képe változik meg e terv nyo­mán. Ipartelepek sokasága hálózza be Kína területét. Feltárják és a nép­gazdaság számára kiaknázzák a föld­ben rejlő, mérhetetlen természeti kin­cseket. Olyan korszerű ipart létesíte­nek, amely a vasúti sínektől a repü­lőgépig csaknem mindent előállít. A mezőgazdaságban fokozatosan áttér­nek a nagyüzemi gazdálkodásra. Fel­számolják az írá" tudatlanságot, foko­zottan biztosítják a lakosság tanulási és művelődési lehetőségeit. A kínai nép 1953-ban fogott hozzá e nagy jelentőségű ötéves terv meg­valósításához. Azóta két év számos nagyszerű eredményével büszkélked­­hetik. Ez idő alatt túlteljesítetté az ipari termelés terveit. A termelőszö­vetkezeti mozgalom is óriási arányok­ban bontakozott ki. A termelőszövet­kezetek száma 1954-ben százezer volt, az idén pedig elérte a hatszázezret. Az első ötéves tervben létesítendő 694 nagy ipartelep közül már soknak építését befejezték, egyrészük épülő­félben van. Különösen nagy az a segítség, ame­lyet a népi Kína nagy barátja és szö­vetségese, a Szovjetunió nyújt az első ötéves terv megvalósításához. Szinte fel sem sorolható mindaz a segítség, amelyet a legkülönbözőbb formában nyújt a Szovjetunió a htalmas arányú építőmunkában. A kínai nép rendel­kezésére bocsájtja felbecsülhetetlen Harmincnégy évvel ezelőtt, az orosz proletariátus győzelmének hírére, a mongol nép felkelt szabadsága kivívá­sára. Szuhu-Bator és Csojbalszan ve­zetésével, s a vörös hadsereg segít­ségével, fegyveresen szálltak szembe az intervenciós csapatokkal, s leráz­ták a külföldi töke és saját népel­nyomó uraik igáját. A mongol népi forradalom katonái 1921 júniusában elfoglalták az ország fővárosát. 1921 július 11-én a népi forradalom győ­zelmének eredményeképp ünnepélye­sen megalakult a népi kormány. A mongol nép 1921 júliusában elin­dult a szabadság, az építés útján. Rövid évek alatt városok, gyárak, egyetemek és kutatóintézetek épültek az egykor elmaradt, kiuzsorázott or­szágban. A mongol nép tehetségét, alkotó erejét hirdetik Ulan-Bator ren­dezett utcái, házsorai, a Csojbalszan kombinát, az Ulan-Batori Hőerőmű, Naljah gépesített szénbányái, a tudo­mány vívmányait a gyakorlatban al­kalmazó állami gazdaságok és állat­­tenyésztő telepek. Ma már Mongólia számottevő olajiparral rendelkezik, s a háború utáni években majdnem megkétszereződött a villamosenergia és a széntermelés. Az első vonat 1958-ban haladt vé­gig Mongolia földjén, s ma már rend­szeresen közlekednek a vonatok az ország egyes vidékei, továbbá az Ulan-Bator—Moszkva, s az Ulan- Bator—Peking vonalon. A Szovjetunió segítségével újabb fontos vasútvonal épül most a Kínai Népköztársaság és Mongolia között. A régi Mongóliában nem, hogy egyetemet végzett, de még írni, ol­vasni tudó ember is alig akadt. Har­mincnégy év alatt az országban fel­számolták az írástudatlanságot, s a mongol gyermekek és fiatalok nem­értékü műszaki tapasztalatait, a szak­emberek ezreinek kiképzésében segít. Szovjet segítséggel kezdődik meg még ebben az ötéves tervben az atomener­gia békés célokra történő felhaszná­lása. A kínai nép továbbfejleszti ed­digi eredményeit, fokozza erőfeszítéseit, hogy teljesítse a terv feladatait. Kü­lönösen nagy feladatok várnak a ne­héziparra, amely a szocializmus fel­építéséhez szükséges, anyagi bázist biztosítja. Az acél, a szén és a villa­mosenergia termelése, valamint a ter­melőeszközök gyártása jelentősen emelkedik. Az acéltermelés 1957-ben аг 1952. évinek ЗД-szeresére, a villa­mosenergiatermelés 2,2-szeresére, a széntermelés 1,8-szorosára emelkedik. A termelési eszközök előállításának részesedése az egész ipari termelés­ben az 1952, évi 39,7 százalékról 1957-ben 45,4 százalékra növekszik. ■ öt év alatt Kína népgazdasága olyan ütemű fejlődést ér el, amely a kapi­talizmusban elképzelhetetlen. Az ipari termelés értékben kifejezve 98,3 szá­zalékkal, a nagyipar termelése pedig 104,1 százalékkal' növekszik. Ezalatt az idő alatt fokozatosan felszámolják Kínában a kanitalizmust. A kínai nép végleg a szocializmus útjára lép, s semmilyen erő sem térítheti le erről az útról. Az első kínai ötéves terv sikeres végrehajtása hatalmas távlatokat nyit. Kína virágzó gazdasággal, korszerű nehéziparral és mezőgazdasággal ren­delkező nagyhatalommá nő. Ez a gi­gászi építőmunka tovább növeli Kína példájának vonzóerejét az ázsiai né­pek előtt, mert ebből megláthatják, mire képes az a nép, amely felszaba­dította magát a gyarmati-félgyarmati uralom alól, s a felemelkedés, a szo­cializmus útjára lépett. Mi, csehszlovák dolgozók nagy ro­­konszenvvel kisérjük a testvéri kínai nép hősies munkáját, amelyet első öt­éves tervének teljesítéséért végez. Őszintén örülünk sikereinek* mert tudjuk, hogy ezek hatalmasan növelik a béke és a szocializmus egész tábo­rának erejét. csak saját általános és középiskoláik­ban, hanem saját egyetemeiken, főis­koláikon szerezhetik meg a legmaga­sabb iskolai végzettséget. Az egymil­lió lakosú Mongolia egyik büszkesége az Ulan-batori Csojbalszan-egyetem, s ugyancsak a fővárosban van még nyolc technikum és három főiskola is. Az ezekről kikerülő orvosok, pedagó­gusok, mezőgazdászok százai fényt, tudást visznek a távoli jurták, pász­tortelepülések lakóihoz is. A mongol nép győzelmes forradal­ma óta állandóan tapasztalja a szov­jet nép testvéri segítségét. A szovjet nép adott tanácsot, szakembereket, hogy gyárakat, vasútat építsenek, hogy a tudományt alkalmazzák a me­zőgazdaság fejlesztésében. Ma pedig újabb nagy segítséget ad a mongol népnek építömunkáiában az, hogy mellette áll a hatszázmilliós Kína és a népi demokratikus országok tábora. Ezekhez az országokhoz, köztük ha­zánkhoz is egyre szorosabb baráti szálak fűzik a mongol népet. A cseh­szlovák nép kiállításokon, előadáso­kon, filmeken keresztül ismeri meg a mongol nép életét, s a Mongol Nép­­köztársaságb- eljut a mi tízéves épt­­tómunkánk híre is. „Hazánk viszonyai közt ragyogóan heigazolódik a marsi-lenini tanítás arról, hogy lehetséges az elmaradt országok nem kapitalista úton való fejlődése, a győztes szocializmus or­szágának segítségével” — mondotta Csojbalszan elvtáre. S a mongol nép munkájának eredményei évről évre jobban és jobban igazolják ezt a ta­nítást. Győztes forradalmának évfordulóján szeretettel köszöntjük a Mongol Nép­­köztársaság testvéri népét, š újabb sikereket kívánunk építő munkájához. Baráti tárgyalás Ez év július 12-től 18-ig a szovjet kormány meghívására a Szovjet­unióban tartózkodott a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánykül­döttsége HO SI Minh elvtárs, a Vietnami Köztársaság elnökének és mi­niszterelnökének vezetésével. Ebben az időszakban tárgyalások folytak a Szovjetunió kormánya és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormány­­küdöttsége között. A tárgyalások szívélyes baráti légkörben folytak le. A tárgyalásik fo­lyamán megtárgyalták a Szovjetunió és a Vietnami 'Demokratikus Köztár­saság közötti baráti kapcsolatok fejlesztésének és további meg szilárdítás sának kérdéseit, valamint a mindkét ország közös érdekét érintő nemzet­közi kérdéseket. A tárgyalások megszilárdították a Szovjetunió és a Viet­nami Demokratikus Köztársaság kormányainak teljes nézetegységét mind a nemzetközi helyzetre vonatkozó kérdésekben, mind a Szovjetunió és a Vietnami Demokratikus Köztársaság közötti politikai, gazdasági és kultu­rális együttműködés fejlesztése tekintetében. A Szovjetunió és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányai egyértelműen megerősítették elhatározásukat, hogy következetesen akarnak harcolni az Indokínáról szóló genfi egyezmények pontos teljesítéséért. A tárgyalások folyamán megtárgyalták ачSzovjetunió és a Vietnami Demokratikus Köztársaság közötti gazdasági ’együttműködés kérdéseit; a Vietnami Demokratikus Köztársaság népgazdaságában a hosszú évekig tartó háború nagy károkat okozott. Ezzel kapcsolatban a szovjet kormány 400 millió rubel összeget ajánl fel térítés nélküli segítségre a Vietnami Demokratikus Köztársaság la­kossága életszínvonalának emelésére és gazdasága megújítására, beleszá­mítva ebbe 25 ipari- és közüzem megújítását és felépítését. A mongol síép nemzeti ünnepe

Next

/
Thumbnails
Contents