Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-07-24 / 30. szám
1955. július 24. Földműves 3 Mesterséges pótbeporzással növeljük a kukorica és napraforgó termését A kísérleti eredmények és az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatai bebizonyították, hogy a kukorica és a napraforgó megtermesztésénél a mesterséges pótbeporzás elengedhetetlen agrotechnikai eljárás a terméshozam emelésére. Ha a pátbepcrzást megfelelő időben és módon alkalmazzuk, akkor a kukorica termesztésénél, egyes esetekben 6—10 mázsával is növekszik a termés. A napraforgónál a tányér teljes megtermékenyítése, szintén 10-20 százalékos terméstöbbletet eredményez. KUKORICA A kukorica fejlődését állandó figyelemmel kell kísérni és a pótbeporzást akkor kell megkezdeni, amikor a kukorica-csövek bibéi tömegesén megjelennek. A kukorica pótbeporzásának leghatásosabb és legeredményesebb módszerét Muszijko szovjet tudós dolgozta ki és alkalmazta. A pótbeporzáshoz legalkalmasabb időpont a reggeli órákban van, amikor a harmat VOTBEPMZAS HUSZÍJK0-HÓíSZERHEL, felszáll, A nagy melegben, a pótbeporzást szakítsuk meg, mert ilyenkor a virágpor jelentés mértékben veszít életképességéből. A beporzáshoz csak érett virágport használhatunk. A virágpor gyűjtését úgy végezzük, hogy a kukoricatábla 2—3 sorában minden 3—5 növényről rázzuk le a virágport, így a természetes beporzáshoz is marad elegendő virágpor a táblán. A mesterséges pótbeporzás végrehajtásához egyik legalkalmasabb készünk a csonkakúpalakú tölcsér. A tölcsérhez hasonló készülék házilag kartonpapírból könnyen elkészíthető A tölcsér magassága 35—40 cm^ nagyobbik átmérője 20—25 cm, kisebbik átmérője pedig 3—4 cm. A tölcsér alsó nyílásához sűrűbb szövésű tüllből szitát kössünk és a tölcsér középső részére is helyezzünk tüllszitát. Legjobb a szitákat elhasznált malomszitákból készíteni. A mesterséges pótbeporzás végrehajtásánál a virágpor gyűjtésekor a készüléket jobb kézzel a címerhez emeljük, balkézzel pedig belei ózzuk a virágport. Amikor 100—120 növényről elegendő virágport gyűjtöttünk össze, akkor növényről-növénvre haladva a virágport a tölcsérből a bibeszálakra, a kukorica selymére rázzuk. Gondosan ügyelni kell arra, hogy a készülékben mindig elegendő virágpor legyen a beporzás folyamata alatt. Mivel a kukorica virágzása nem egyidőben történik, a mesterséges pótbeporzást 3—5 napos időközönként kétszer-háromszor ismételjük meg. ч NAPRAFORGÓ A napraforgó-terméseredményt jelentősen befolyásolja az a körülmény, hogy a tányér közepén mennyi a léhaszem. A léhaszemeket nagy mértékben tudjuk csökkenteni, ha a napraforgónál is alkalmazzuk a mesterséges pótbeporzást. A mesterséges pótbeporzással a tányér közepén lévő virágokra is juttatunk elegendő vi-A NAPRAFORGÓ fOTBEVOVZASS rágport. mely ezek megtermékenyülését elősegíti, biztosítja. A napraforgó pótbeporzását külön erre a célra puha, bolyhos szövetből készített kesztyű felhasználásával végezhetjük a legkönnyebben. A beporzást úgy végezzük, hogy a keztyűt jobbkezünkre húzva haladunk a sorok mentén és a kesztyűt meglehetősen szorosan odanyomkodjuk, a napraforgó tányérjához. Az állandó nyomkodás következtében összegyűjtött virágport visszük mindig tovább a következő napraforgóra. Nagyon fontos, hogy a kesztyű puha legyen, ezért ajánlatos a szövet vagy a szőrme alá vattát is tenni. A kesztyűvel végzett mesterséges pótbe^crzásnál különböző tányérokból virágporkeverék gyűlik össze, amely eredményesség szempontjából igen jelentős. Végezzük el a heterózis - kukorica címerezését Ä heterózis-kukorica vetőmag előállítása során a legfontosabb munka az úgynevezett címerezés. A heterózis-kukorica vetőmagot termő, váltakozó sorokban vetett tábla egyéb ápolási munkája nem kíván semmi különleges agrotechnikát, fokozottabb gonddal alkalmazzuk a korszerű növényápolás szabályait. Egyedül a fattyazással kapcsolatban kell megjegyeznünk, hogy az anyasorokat gondosan fattyazzuk, nehogy ezek fatytyúhajtásain a címer virágport hullathasson. Az apasorok fattyazásánál, már nem teli ilyen szigorúan eljárni. ■"Se, bújó címereknek ne legyen ideje virágporhulla tásra. A CÍMERT KIHÜZÁSSAL és'nem levágással kell eltávolítanunk, mert előfordulhat, hogy a levágást a kelleténél magasabban végezve, a buga legalsó oldalágai ott maradnak és bőven hullatják majd a virágport. A címert már akkor is kihúzhatjuk, ha annak még csak jó felerésze látható. Ekkor a címer tengelyét a legalsó oldalágak alatt csak úgy tudjuk átmarkolni, ha a legelső levelet is hozzáfogjuk. A teljesen kibújt címert az alsó oldalágak alatt is leszakíthatjuk. 1. A címerezés helyes ideje. 2. A címerrel együtt minél kevesebb levelet szakítsunk ki. 3. A címerezés elkésett, a fő ág már hullatja a virágport HA NEM NAGYON egyenetlen fejlettségű a kukoricatáblánk, úgy a harmadik munkamenetben már eltávolítottuk a címerek nagyobb részét és egyre kevesebb lesz azoknak a növényeknek száma, amelyek a címert még nem hozták ki. Ilyenkor igen sok munkát megtakaríthatunk azáltal, ha egy menetben minden címert eltávolítunk, tehát kihúzzuk a még hasban lévő címereket is. Igaz ugyan, hogy ilyenkor a címer eltávolítása nem megy levélveszteség nélkül, de a még egészen ki sem fejlett levelek kiszakadása nem okoz lényeges csökkenést a szemtermés-AZ ANYASOROK CÍMEREINEK eltávolítása új és szokatlan munka. A fajheterózis vetőmagelöállításnak ez az egyetlen különleges munkája nagyon egyszerű dolog, hiszen a fejlődő címereket 12—14 éves gyerek is kihuzigálhatja, ha nyúlánkabb termetű. Egyedüli nehézség az, hogy a címerezési munka rendesen összeesik a gabona aratással és betakarítással és üyenkor szokott a legnagyobb hiány mutatkozni a kézi munkaerőben. Márpedig, ha a címerezést nem végezzük el jól és idejében, akkor az anyasorok címerei is hullatnak virágport és az anyasorokon nem heterózis-vetümag, hanem keverék terem: a heterózis-magnak és az anyafajta magjának keveréke. A címerezést a következőképp végezzük: AMIKOR A KUKORICA címerhányása közeledik, minden két-három napon meg kell nézni a váltakozó sorú t blát, illetve annak fejlettebb, legte abban felnövő részét, hogy a cím«-, hányás kezdete ne kerülje el f'igv; Imünket. Amint az anyasorok e'ső címerei megjelentek, úgy kell megszerveznünk a címerező munkát, hogy három-négy nap múlva az első címerezés befejeződjék. Az első munkamenetet két nap, hűvösebb időbne három nap múlva kövesse a második, majd a harmadik munkamenet. A címerezés időpontját mindig úgy kell megállapítani, hogy az időközben ki-Az anyasorok lecímerezése a fajtaheterózis kukoricánál ben. Különösen akkor nem, ha az anyanövényeknek csak kis részén kell ityen erélyes beavatkozással végeznünk a címereltávolítás munkáját. — Ezz.1 az alig mérhető terméscsökkenésssel szemben elintéztük a címerezés gondját, megtakarítjuk a tábla további, legalább kétnaponként ismétlődő átjárásának munkáját és minden címert eltávolítva, tejesen kizárjuk annak lehetőségét, hogy az anyanövény címere, bármilyen késedelme folytán is, virágport hullathasson. Heterózis-magunk így keveredéstől mentes lesz. (A címerhányási időszak vége felé ugyanis előfordul, hogy a címer már a megjelenését követő napon, sőt kivételesen már megjelenése napján is hullat virágport.) Ezzel a módszerrel, kevesebb munkaerő felhasználásával, jobb minőségű heterózis vetőmagot nyerünk. A Gány-BrakoDyi sertések panasza „Miért vagy olyan szomorú Röfike ?” „Már hogyne szomorkodnék, amikor tudom, hogy a szövetkezeteseink júliusban végezték be a kukorica első kapálását. Hát lehet így jó termés?... Jaj, sovány maradok”. Szídorféle gyomnövények irtása A szádor irtása a gyakorlatban igen nehéz és jelentékeny költséggel jár, mert csakis kézi erőveg eszközölhető. Különösen nehéz a dohányszádor irtása, mivel már akkor jelenik meg, amikor a dohány alsó levelei érni kezdenek. A dohányban való járkálás üyenkor a levelek összeszakítását — károsítását eredményezhetné, ami értékesítésüknél — beváltásuknál jelentékeny árveszteséget okozhatna. A többi fertőzött gazdanövényekben, napraforgó, lóhere, lucerna, répa, stb. a szádorirtás könnyebb és nem jár a gazdanövény jelentékeny károsításával, de az irtással járó kézimunka itt is jelentékeny kárt okoz. A szádor irtásának módja a következő: Amint a szádor fel'épett acatolóval, vagy csapott-hegyű ásóval, a gazdanövény tövénél függőlegesen leszúrunk és igyekezünk a szádort a növény gyökérzetéiől levágni. Fellépése évenként változik. Eddigi megfigyelések szerint könnyű talajokon száraz években a dohányfojtó szádor inkább lép fel, mint nedves években. Minél gazdagabb a talaj tápanyagokban, és minél jobb a talaj vízgazdálkodása, annál kisebb a szádor által okozott kár. Szádorral fertőzött területeket megtermesztésre meghagyni nem ajánlatos, mivel a szél a szádoranyagot a dohánymagtokokra viszi. A szádormag kicsiségénél fogva rátapad a dohánymagra is, ami szemmel nem is látható. A fertőzött táblák mielőbbi leszántását, amit védekezésként ajánlanak, nem találjuk elfoghatónak, mivel ez semmivel sem csökkenti az elkövetkező év fertőzésének lehetőségét. A vendégnövény beérésének idejében ugyanis a szádor magjának nagy része szintén érett, s így azt beszántanár.k a talajba, s ezért fertőzésüket fokoznók. A szádor elleni védekezésnek legmegfelelőbb módja a helyes és okszerű gazdasági elveket szem előtt tartó vetőforgónak összeállítása és bevezetése. A szádor gazdanövényei ne kerüljenek a vetésforgóban közel egymáshoz. Ahol tehát a szádor fellépett, legalább 6—8 évig ne kerüljön a vendégnövénv ugyanarra a területre, mivel a < szádor magjának csíraképessége 6—8 év. Ahol a fertőzés különösen erős volt, ott a gazdanövény termesztésével bizonyos ideig teljesen fel kell hagyni. Nagy gondot kell fordítani a szádor pusztítására ott is, ahol az csak szórványosan lép fel, mert a védelem elhanyagolása esetén az óriási magmennyiséget termelő szádor rövidesen oly tömegben fog fellépni, hogy sikeres leküzdésében hosszú évekig fel keli hagyni a gazdanövény termesztésével. A napraforgó szádor elleni védekezésként a Szovjetunióban szádorellenálló napraforgófajtákat tenyésztettek ki. Ljaszcsenkó megállapítása szerint a rövid tenyészidejű fajtákon a szádor is gyorsabban fejlődik. Megál'apította továbbá azt is, hogy a szádorfertőzésre fogékony fajtákon a szádor 31, az ellenálló fajtákon 48 nap után jelenik meg. A szádor ellenálló fajtákat ZSDANOV állította elő, s ugyancsak az ő megállapítása az is, hogy a napraforgó szádor egyes táj faj tárnak fertőző képessége nem egyforma. Miután a napraforgó termesztés az ország olajszükségletének fedezése szempontjából hova-tovább mindinkább nagyobb jelentőséggel bír, nálunk is figyelemmel kell lenni erre a veszélyes parazita gyomra és ha feliép, azonnal és teljes alapossággal kell a védekezést megszervezni. A. Fridecký A LEN SZÁRÍTÁSA Múlt heti számunkban foglalkoztunk a len időben történő nyüvésével, most pedig a helyes szárítását ismertetjük. A rostlent nyüvés után szárítani kell. A szárogatás történhet teregetéssel és sátorozással. Az egyszerű módszer a teregetés. Ezen a kinyütt, gyomoktól és földtől megtisztított és tövükkel egyvonalba rendezett markoknak a kitermt^és helyén vékony rétegben történő elhelyezését értjük. A szétteregetésnél arra kell ügyelni, hogy: 1. a kinyütt kórók egymással párhuzamosan, tövükkel egyirányban feküdjenek, 2. az egyes sorok között legalább arasznyi térköz maradjon. Száraz időjárás esetén a lenkóró 3—4 nap alatt annyira kiszárda, hogy kévékbe köthető. Egy-egy átmérője 30—35 cm-nél nagyobb ne legyen. Ily kévékbe kb. 5—6 gubós kóró kerül. A kévéket úgy kell elkészíteni, hogy azokban a gyökérvégek egyirányban legyenek. Ellenkező esetben a termeltető vállalat a termést kuszalékként veszi át. Ha a rostlen nyüvése idején az időjárás csapadékos, esős, a földre teregetett len besározódhatik, megpenészedhetik, sőt el is rothadhat. Ily időjárás esetén a kinyütt lent sátorozással szárítják meg. A sátorozásnál is előbb a földön szétteregetjük a kinyütt rostient. Két-három nap múlva, mikor a kóró hajlékonyságát már elvesztette, megkezdjük a sátorozást. E célból két-két marok lent olymódon támasztunk össze egymással, hogy azoknak tő felőli része a földön egymástól 35—40 cm távolságban legyen, a gubós részük pedig egymásnak támaszkodjék. Ezután a széljárás irányában addig folytatjuk az előző markokhoz szorosan felzárkózva a markok egymáshoz támogatását, amíg 2—3 m hosszú sátor keletkezik. Fontos, hogy a sátrak hossztengelye a széljárás irányával megegyezzen, mert különben a sátrakat a szél könnyen feldönti. Ha a sátorozott rostlen kiszáradt, ugyanolyan módon, mint a teregetett rostlent, 30—35 cm átmérőjű kévékbe kötözzük. Az egyszer már kiszáradt rostlenkévét a nedvességtől, esőtől, óvjuk és a lehető legrövidebb idő alatt szállítsuk a gyárba. Trágyaléve! fejtrágyázták a cukorrépát A nagyfödémesi szövetkezeti tagok 8 hektárnyi földön termelnek az idén cukorrépát. Az egész területet proszenyicei mozgalom szerint művelik. Már a talaj előkészítésére nagy gondot fordítottak. Háromszor szántották fel, majd minden hektárra 350 mázsa istállótrágyát szórtak és különböző műtrágyaféléket alkalmaztak. Amint a cukorrépa kisorolt a két munkacsoport azonnal hozzáfogott gondozásához. Iparkodtak, mert a terméshozamtól függ, ki mennyi pótjutalmat kap. Mindkét csoport alaposan és időben végezte el az egyelési és kapálási munkálatokat. Eddig háromszor saraboltak és kapáltak. A növényeken helyenként répabolhák mutatkoztak, ezért a répát háromszor permetezték dinociddal. A növény fejlődését fejtrágyázással segítették elő a nagyfödémesiek. Ugyanis az egész területet megöntözték trágyalével, amelyet szakszerűen felfogtak a betongödrökben. Škulaba Bohuslav csoportjának tagjai elsőknek fejezték be a trágyalével való öntözést. Az ilyen gondozás mellett minden jel arra mutat, hogy bő termésük lesz cukorrépából.
