Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-12-25 / 52. szám
6 Földműves 1955. december 25. 7 pülyvisU i Ьи A szeszélyesen kanyargó Korpona folyó völgyében két autóbusz száguld a tükörsima betonúton. A kényelmes üléseken Szlovákia legjobb szövetkezeinek és állami gazdaságainak állatgondozói foglalnak helyet. Közöttük van Kaufmann Terézia, a sebechleby-i EFSZ sertésgondozója, aki ebben az évben 18 malacot választott el minden anyától. Ott van Gábris József, a mezőkeszi EFSZ a bent ülök vidám dala s tekintetük szétrepül a •határ felett. Legszívesebben gyalog járnák be a határt s közelről néznének meg mindent. A korszerű új istállók egész kis falut alkotnak. Mindezt azonban az autóbuszból szemlélik az utasok. Nem akar senki a sártengerbe lépni. — Derpel Stefánia egy darabig nézi tükörfényes barna csizmáit, aztán elszántan belelép a magasra fröccsenő A küldöttség tagjai az ipolyviski EFSZ sertésgondozóival beszélgetnek. sertésgondozója, Dreper Stefánia, az uníni EFSZ sertésgondozója, aki 19 malacot választott el egy-egy anyadisznótól. Mindkét autóbuszban kimagasló eredményeket elért állatgondozók, járási és körzeti zootechnikusok, az állami gazdaságok részlegvezetői és más állattenyésztési dolgozók ülnek. Az élenjáró állatgondozók értekezletén voltak Besztercebányán, most pedig tanulmányútra mennek az ipolyviski EFSZ-be. Az autóbuszok megállnak. Elhalkul sárba és azzal sem törődik, hogy hideg esőcseppek verik virágos kendőjét. Az ipolyviskiek először a siló gödrökhöz, majd pedig a tehénistállóba vezetik a látogatókat. Nagy az érdeklődés a fejőstehenek iránt, de különösen a gépesített istálló tetszik mindenkinek. A szarvasmarhaállomány megtekintése után a sertésistálló felé vették útjukat. Minárik elvtársnő, aki még csak egy hónapja gondozza a mogyorósi EFSZ sertéseit, a gyönyörű tenyészkanokon és anyadisznókon felejti tekintetét. Példás rend, tisztaság uralkodik mindenütt. Bračok bátya is szakértő szemmel vizsgálja az állatokat. Nem dicséri őket, mert itt minden önmagát dicséri. Amikor az anyasertés-istállóba érnek, Derpel elvtársnő mindjárt aziránt érdeklődik, hány malacot választottak egy egy-egy anyától. — Tizennégyet — mondják a, sertésgondozók. Derpel Stefániának ez valahogy nem fér a fejébe. Ilyen korszerű istálló és csak 14 malac egy anyától — mondja a többieknek. Egyeseknek az a véleményük, hogy innkább legyen kevesebb, de szebb malac. Derpel Stefániának viszont az a véleménye, hogy inkább sok is legyen, meg szép is. Az alacsony malacelválasztási átlag okát abban látják, hogy egyes anyasertéseknek csak öt malacuk van. Ezeket magasabb hasznosságú egyedekkel kell pótolni. Azután elbeszélgettek Tóth János és Balázs Kálmán sertésetelőkkel, akik a fiatal állatoknál 38, a hízóknál pedig több mint 80 dkg napi súlygyarapodást érnek el. Természetes, ezzel kapcsolatban szó esik a jutalmazásról is. Tóth János a múlt hónapban 882 korona előleget kapott. Ezenkívül gazdag zárszámadásra is számítanak. Tavalyi keresetéből házat vett. — A mi szövetkezetünkben is gazdag lesz a zárszámadás — mondja mosolyogva Derpel' Stefánia. Én jégszekrényt és vtllanysütőt veszek az évvégi osztalékból. Néhány percig minden küldött arról beszél, mennyi pénzt kap évvégi zárszámadáskor és mit vesz rajta. Boldog emberek ezek, akik szebb, boldogabb életüket tervezik. A látogatás vége felé közeledik, a tanulmányút részvevői elbúcsúznak az ipolyviskiektől. Sokat tanultak tőlük s új tapasztalataikat majd otthon hasznosítják. P. S. A gönörpanyiti hiányosságok ellen is van orvosság „Már négy hónapja, egy fillér előleget sem kaptunk a ledolgozott munkaegységekre! Meddig várunk még?” — kelt ki magából Csathó Mária a gömörpanyiti EFSZ irodájában. Fenyvesi András a szövetkezet elnöke összeszedte minden ékesszólá-, sát, hogy megnyugtassa a magából kikelt nőt, de nem volt szerencséje. Amikor az asszonytól megszabadulva, az istálló felé vette útját, ott is hason’ó szóáradattal „fogadták". Léptennyomon haragos pillantásokkal találkozott. Bárhová mozdult, mindenhol azt kérdezték tőle a tagok, mi az oka az előleg rendszeres késésének? Egyesek azt is hangoztatták, hogy az állam nem gondoskodik eléggé a gömörpanyiti szövetkezetről. Az egyik kocsis, aki éppen répaszeletet vitt a tehénistállóhoz, tekergős káromkodásba foglalta össze vagy négy >zent nevét, hogy nincs a világon olyan szövetkezet, ahol jómódban élhetne az ember. Az elnök azonban letorkolta őt. — Ne beszéljen ilyen meggondolatlanul, hiszen tudhatja, milyen jól, élnek a szekeresi, vagy a gömóri EFSZ tagjai. És kinek az érdeme ez? Mindenekelőtt maga a tagság alapozta meg saját jövőjét. Igen, a tornaijai járás egyes szövetkezeteiben már jómódú a tagság. Ez Gömörpanyiton is így lehetett volna már négy évvel ezelőtt. Az állam', mint minden szövetkezetnek, számukra is rendelkezésre bocsátott gépeket, melyek a gépállomáson várnak, beruházási kölcsönökkel segítette őket, stb. Ezt a segítséget azonban nem használták és még ma sem hasz-I nálják ki eléggé. Ez ideig például csak egy sertésistállót építettek és most építik a másikat. Már ötödik éve gazdálkodnak közösen a gömörpanyiti földművesek. Enynyi idő alatt azonban képtelenek voltak fokozni az állatok hasznosságát és a hektárhozamokat s ennek következtében nem tudtak eleget tenni beadási kötelezettségüknek. Ebben az évben sem változott meg a helyzet. A tervezett pénzjövedelemnek cs ipán 52 százalékát érik el az év végéig, ezzel szemben a kiadások tervét túllépik. Az ilyen gazdálkodás azt eredményezte, hogy a munkaegység tervezett értéke 16-ról 4,50 koronára csökkent. Ezen a nyáron elég gyakran volt felhőszakadás. A hatalmas víztömeg jelentős kán okozott a gömörpanyiti szövetkezetnek. Elöntötte a kertészetet, a dohány egy részét és sok gabonát is. A szövetkezet tagjai már szinte gépiesen arra hivatkoznak, hogy a vízkár miatt nem tudták biztosítani a tervezett pénzjövedelmet. A valóság -azonban egészen mást mutat. így például tavaly késő ősszel vetették el a gabonát, amely a tél beálltáig nem bírt erős gyökeret verni. A búzatáblák növényzetét megritkították a téli fagyok és a tavaszi gondozás elmulasztásával még silányabb lett a vetés. Mikor a tavaszi nap sugarai megszáritötták a föld felületét, a növényzet egészen ritka maradt s 14 hektárt ki kellett szántaniok. Ez legalább 10 ezer korona veszteséget jelentett. Az állattenyésztésben ugyancsak könnyen meg lehet találni a hibák gyökerét, melyek csökkentették és még ma is csökkentik a pénzjötedelmet. Vegyük szemügyre például a tehenek tejhozamát: a nyári és az őszi hónapokban kb. 2 liter tejet fejtek egy tehéntől. Helyes gondozás és takarmányozás mellett legalább háromszor annyit termelhettek volna. így nem lennének lemaradva a tejbeadással, mely helyett gyapjút adtak be és minden hónapban közel 6000, a téli hónapokban pedig 10 ezer koronával emelhették volna pénzjövedelmüket. A közelmúltban párolt szecskát kezdtek etetni és napi 40 literrel emelkedett a 35 tehén tejhozama. Ha ezen az őszön készítettek volna elég silótakarmányt, bizonyosan elérnének legalább 6 literes napi tejhozamot. A sertések szakszerű gondozásával és takarmányozásával ugyancsak magasabb súlygyarapodást érhetnének el. Itt vannak tehát azok a szakadékok, melyekbe belehull a jövedelem túlnyomó része. A szövetkezet tagjainak jó tanácsra és. segítségre van szüksége.' A tornaijai JNB mezőgazdasági ügyosztályának dolgozói azt állítják, hogy a gömörpanyiti szövetkezetnek ugyanolyan segítséget nyújtanak, mint a járás többi szövetkezetének, Misztrík Elemér, a JNB mezőgazdasági ügyosztályának vezetője szerint % gömörpanyiti szövetkezetben nehéz segíteni. Ez nagyon közömbös beszéd. A gömörpanyiti szövetkezetnek sokkal nagyobb segítséget kell nyújtani, .mint azoknak, amelyek már évek óta helyes úton haladnak. — Szerintem legalább egy hetet kellene ebben a szövetkezetben töltetem a JNB több dolgozójának — mondja Hajdú István, a JNB zootechniku-sa. Bizonyos vagyok benne, hogy az ilyen munkának meg lenne az eredménye. / ( Ez már okos beszéd. Ha a JNB tanácsa a jövőben nagyobb gondot fordít ,a gömörpanyiti szövetkezetre, és oda küldi néhány napra legjobb szakembereit, bizonyosan kigyógyul a szövetkezet veszélyes betegségéből. Sapák „Aranybánya az állattenyésztés" A tanyi szövetkezet azok közé tartozik, melynek dolgozói különös gondot fordítanak az állatok hasznosságának emelésére. Ebben a szövetkezetben 55 drb szarvasmarha jut minden 100 hektár földre, bár ilyen magas állományt csak a második ötéves terv végére kellett volna biztosítani. A szarvasmarhaállománynak 50,5 százaléka tehén. Az állatállomány növelésével egyidejűleg kibővítették a takarmányalapot is, az állattenyésztésbe pedig bevezették a legjobban bevált termelési módszereket. Ez a szakszerű gondoskodás kimagasló eredményt hozott: ez év január elsejétől október elsejéig 3450 liter tejet fejtek minden tehéntől. így a tervezett beadásnak háromszorosát értékesítették szabad áron. Á szövetkezet minden liter beadott tejért 2.— Kés átlagárat kapott. Nagyrészt az állatállománynak köszönheti a szövetkezet, hogy év végéig minden hektár földről eléri az 5000 korona jövedelmet. Jogosan mondják a tanyiak: aranybánya az állattenyésztés. Az állatállomány kiegészítésére és hasznosságának növelésére nagy gondot fordítanak Csallóköz többi szövetkezetei is. így például a komáromi járásban levő megyercsi EFSZ 43 tehenet vásárolt a közelmúltban s így túllépte a tervezett állatállományt. Az állatállomány kiegészítésének Kérdésével komolyan foglalkoznak a nagykeszi, keszegfalusi, balázsfai és még több szövetkezetben, mert tudják, hogy a szövetkezet jövedelmének túlnyomó része az állatállományból ered. A farkasdi EFSZ tagjai az 1956. évi terven dolgoznak A vágfarkasdi EFSZ tagjai a legutóbbi taggyűlésen elhatározták, hogy egy bizottságot választanak az egyes csoportok tagjaiból. Ennek a bizottságnak az lesz a feladata, hogy ellenőrizze a normákat és javaslatot adjon az 1956 évi termelésipénzügyi terv kidolgozására. A bizottság értékelte és ellenőrizte az idei gazdasági év eredményeit és megállapította, hogy az eredetileg tervezett 16 korona helyett 20 koronára emelkedett a munkaegység értéke. Képünkön a bizottság tagjai az 1956-os termelési-pénzügyi terven dolgoznak: Karácsonyi ajándék Nagy örömmel készülődik Henzsel Mihály, az alsószecsei EFSZ agronómusának családja a karácsonyi ünnepekre. Nem is csoda, hiszen a napokban olyan karácsonyi ajándékot vásárolt, amelyre egykor falusi ember nem is gondolhatott — Skoda 440-es személyautót.' A személyautó árát a szövetkezetben kereste meg, melynek alapításától fogva agronómusa. Nagy érdeme van abban, hogy a szövetkezet évről évre szilárdul, emelkedik a hektárhozam és az állatok hasznossága. Ebben az évben az alsószecsei szövetkezet 230 százalékra teljesítette gabonabeadási tervét. Ugyanilyen sikerrel teljesíti az állati termékek beadását is. Érthető, hogy a tagság jövedelme is magas. Ezt bizonyítja Henzsel Mihály esete is, aki a karácsonyi ünnepek alatt saját személyautóján látogatja meg rokonait. * Kresan András 1952-ig dolgozott a dévényújfalusi téglagyárban. Azután belépett az ifjúságfalvi szövetkezetbe. Azóta húszéves fiával együtt sertésgondozó. A sertések napi súlygyarapodási tervét 10 dkg-val túllépi. Ezért a kiváló munkáért háromnegyed évre 16 ezer korona pótjutalmat kaptak. A ledolgozott munkaegységek után további 13 ezer korona jövedelemre tettek szert. Az évvégi zárszámadáskor közel 20 ezer korona elszámolásra számítanak. A pénzjutalmon kívül az első félévben ledolgozott munkaegységek után 20 mázsa búzát, -több mázsa árpát és egyéb gabonát kaptak. — Azonkívül háztáji gazdaságukban baromfit és sertést tartanak. A szorgalmas munka eredménye abban is megmutatkozik, hogy a napokban Skoda 440-es személyautót vásárolt, melyért 28 ezer koronát fizetett. — Ennyi pénzt munkásember nem is látott a múltban, ma pedig Kresan András a második szövetkezeti tag ebben a faluban, akinek saját személyautója van. Szép karácsonyi ajándék. Kresan András autójában gyönyörködik. Mindent lehet, csak akarni kell! A régi közmondás azt mondja, hogy a jó példa ragadós. Valóban az oravai földművesek jó eredményei is ezt igazolják. De elölről kell kezdeni és egy évvel visszatérni az eseményekkel. Az alsókubini mezőgazdasági kiállításon történt. Sokan gyűltek össze, szövetkezetesek, egyénileg gazdálkodók, fiatalok, hogy megtekintsék a kiállítást. „Vajon mit is állíthat ki egy itteni földműves” — erre voltak sokan kíváncsiak: És a kiállítás igazán szép látványt nyújtott. A földművesek érdeklődéssel nézték a kiállított tárgyakat. A ’sok kiállításra kerülő áru között ott volt a knažiai község egyéni gazdálkodóinak az első közös lentermése is. A hat hektáron - termelt lenből 147,6 mázsa rostot nyertek, ami hektáronként 24,6 mázsát jelent. A járás dolgozói ezt a jó példát széles körben népszerűsítették. És az eredmény? Ebben az évben a knážiai földművesek jó eredményei nyomán a többi községben is elhatározták a len közös termelését. Így többek között Sedliacká-Dubova községben 1,70 hektáron, Krivában 3 hektáron, Veličnában 4,5 hektáron, AUókubiaban é* Meüzibrodbaa 3-2 hektáron, Parnicban 2 hektáron és Zozrivában 1,5 hektáron vetettek lent. Az egyénileg gazdálkodók átlagos lenhozama a fent említett községekben elérte a hektáronkénti 24 mázsa rost-termést, az eddigi 13,17 mázsával szemben. Érdemes elmondani, hogyan kezdték meg a Sedliacká-Dubova község földművesei a len termesztéséi Mivel a közös vetésben még, nem igen rendelkeztek megfelelő tapasztalatokkal, óvatosságból erre a célra öreg, használatlan rétet választottak. Ősszel felszántották és Thomas-liszttel, valamint kálisóval megszórták. Tavaszszal a :n bevetése előtt mégegyszer beszórták ammqniumszulfáttal, fejtrágyaként pedig osztravai salétromot adtak. Gyönyörű lett a len, további ápolásra nem szorult, nem volt gyomos. A földművesek azonban a biztonság kedvéért a kártevők ellen még kétszfer dynociddal permetezték. Ig^z, az ideK hosszantartó esőzések folytán helyenként megdőlt, de ennek ellenére hektáronként 32 mázsás rosttermést értek el. Hasonló volt a helyzet a többi községben is. NOS KO JÓZSEF
