Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-12-18 / 51. szám

1955. december 18. Földműves Szlovákia legjobb állatgondozóinak tapasztalatcseréje — Példás állatgondozók vitafeiszólalásai — November végén a Besztercebányán megtartott szlovákiai állatgondozók összejövetelén a dolgozók kicserélték tapasztalataikat, s megismertették egymás munkamódszereit. Az össze­jövetelen jelen volt a Földművelés­­ügyi Megbízotti Hivatal küldötte, va­lamint a Pravda, Roľnícke noviny és a Szabad Földműves' szerkesztői. Az értekezlet bebizonyította, hogy a leg­jobb dolgozók munkamódszereinek el­sajátításával gyors ütemben emelhet­jük állattenyésztésünk színvonalát. (A legértékesebb hozzászólásokból közlünk néhányat): Fordítsunk több figyelmet a fajállattenyésztésre Pobuda Tamás a sasvári állami faj­­állattenyéSztő állomás dolgozójának vitafelszólalása: A fajállattenyésztési munka a múlt­ban sokszor csupán a véletlenen mú­lott. A fejlettebb tenyészterületekben a gondozók főleg a bikák tenyésztésére fordítottak nagyobb figyelmet és az üszők nevelését elhanyagolták. így az állatállomány a hasznosság szempont­jából nem egészítődött ki kellően. A tenyészetnek a hasznossága nem ja­vult, hanem csökkent. A múltban az állatoknak nem a hasznosságát, hanem a külső formáját tartották fontosabb­nak; Ez- csak időtöltésből való nevelés volt és nem törődtek a tenyészet jö­vedelmezőségével. Ennek a következ­ménye most, hogy olyan nehéz magas hasznosságú, jó fajállatot találni. Sok • esetben a fajállatoknak igen jó tulaj­donságai vannak, de ha Vosszabb ál­lattal párosul, ugyancsak nem várha­tunk javulást. A fiatal állatok nevelésére éppen ezért nagyobb gondot kell fordítani, különösen az EFSZ-ekben és az AG-on. A borjak elválasztását is meg kell Javítani. A természetes nevelésnél a borjú 8—10 hétig szopott és 120—140 kg-os súlyra gyarapodott az elválasz­tásig. Mikor áttértek a szálastakar­mány etetésére, a 120—140 kg-ról 60—80 kg-ra csökkent a súlyuk. A borjú annyira elsatnyűlt, hogy csak еду év múlva kezdődött ismét javulni. A mesterséges itatás és a rideg nevelés mellett a borjú súlycsökkené­se teljesen elmarad. Az ilyen borjak­ból aztán jól fejlett teheneket nevel­hetünk, melyek a magasabb hasznos­ságot biztosítják. Egy magángazda haladó módszerei Paculka M. velicsnei egyénileg gaz­dálkodó földműves vitafelszőlalása: Még nem vagyok a szövetkezetben, de már nem akarok a régi szerint gazdálkodni. Mint a HNB tagja köte­leztem magam, hogy bevezetem a ridegnevelést és silózni is fogok. A borjak rideg nevelése új volt, ha kö­telezettséget nem vállalok, talán el sem kezdem... A bódét elkészítet­tem, de az asszony ellenezte. A tehén vasárnap ellett. Elküldtem az asz­­szonyt a templomba, a borjút pedig betettem a bódéba. Amikor az asz­­szony hazajött, a borjúcska már vígan nézegetett ki a bódé ablakán. A silózás nehezebben ment. Azelőtt nem vetettem kukoricát, azonban rá­beszéltek. Tavasszal hűvös volt az időjárás, ezért a növény kezdetben nem fejlődött. A többi dolgozó kine­vetett, amikor a földem mellett el­ment. De a végén csodálkoztak, mert a kukorica annyira megnőtt, hogy kézi kaszával le sem tudtam kaszálni. A kaszáló gép is alig látszott ki be­lőle. Sokat feletettem belőle zölden és 14 köbmétert lesilóztarn. Árvában bur­gonyát is én silóztam t elsőnek. Szép eredmények a borjak rideg nevelésében Rongyos János Veľká Zalužice-i EFSZ-tag felszólalásából. Szövetkezetünk különféle nehézsé­gekkel küzdött, különösen az állatte­nyésztési termelésben. Egész 1955-ig nem beszélhetek jó eredményekről,' mivel szövetkezetünkben kulákok vol­tak. Kizárásuk után megjavult a mun­kafegyelem és a tagok lelkiismerete­sen hozzáláttak a munkához. Becsü­letes munkánkat az is igazolta, hogy jó takarmányalapot készítettünk. Már 3570 mázsa silótakarmányunk van, amely mennyiségből egy tehénre 56,6 mázsa jut. Összesen 63 tehenünk, 6 előhasas üszőnk és 42 fiatal állatunk van. Tizenegy borjút a Stejman-féle bódékban neveltünk fel. Az ilyen el­járással nevelt borjak élénkebbek, edzettebbek, mint a régi nevelésűek. Ezt példákkal igazolhatom. Letka ne­vezetű 63-as számú tehenünk 1955. július 5-én megellett & borjú 48 kg­­ot nyomott. Hála a rideg nevelésnek, szeptember 5-re már 127,98 kg-os lett. A borjak nevelését a következőkép­pen végezzük: Ellés után a borjú köldökzsinórját 5—10 cm-re lerövidítjük, bekenjük jóddal, majd egy tiszta ronggyal le­töröljük a borjú orrlyukait, pofáját és a többi testrészét. Utána szalmacsu­takokkal addig törüljük, míg teljesen megszáradt. Mérés után a bódéba tesszük, hogy azonnal hozzászokjon az időjárási feltételekhez. Egy óra múlva kapja az első cuclit és egy fél liter tejet. Az elkövetkező három na­pon keresztül az etetést naponta 4- szer ismételjük. A negyedik naptól kezdve már naponta háromszor kap 1 liter tejet, a hatodik napon már 1,5 literre emeljük az adagját, a nyolca­dik napon már 2 litert kap ugyancsak naponta háromszor, a tizenkettedig napon 2,5 litert, a negyedik héten már zabkorpát és szénát is kap. hogy megtanuljon rágni. A negyedik héttől a hetedikig 3 liter az adag. A hetedik héten 2,5 liter tejbe fél liter vizet keverünk, aztán rendszeresen csök­kentjük a tej adagolását egészen ad­dig, amíg a borjú magától kezd enni és inni. Hogyan érhetünk el magas tejhozamot ? Frivaldská Mária a kráľovai EFSZ dolgozója a következőket mondotta: Az istállóban végzett jól szervezett munka nagy mértékben hozzájárul si­kereinkhez. Gaučik János gondozó már reggel háromkor megkezdi a te­henek takarmányozását. Összesen 24 tehenünk van. A fejőnők . érkezés'ig kitakarítja az istállókat és megeteti a teheneket. Pontosan reggel négykor kezdjük a fejést. A reggeli fejés kö­rülbelül 6.20 óráig tart. Ebbe már beszámítjuk a tejjel való gazdálko­dást, vagyis a tej kimérését a kis fo­gyasztók és a szövetkezeti tagok szá­mára, valamint a tejcsarnokba való küldést, is. Azután Gaučik János 8-ig megtisztítja a teheneket s 10 órakor elvégzi^ a második etetést. A takar­mányozás után pontosan 11 órakor kezdjük a délelőtti fejést, amely 12,30 óráig tart. Az esti takarmányozás 16,30-kor történik és az utolsó fejés pedig 17,30-kor. Az esti fejés és a tej kezelése 19,30-ig tart. Utána Gau­­čík János elkészíti az almot, hogy a tehenek reggelig nyugodtan pihenhes­senek. Fejés alatt senki sem léphet az istállókba Szövetkezetünkben vigyázunk arra, hogy elegendő takarmányunk legyen. Fontos azonban, hogy azzal takaré­kosan bánjunk. Egy tehén napi adag­ja 5 kg széna, 6 kg vágott szalma, 14 kg takarmányrépa, 7 kg burgonya és 3 3 kg szemeskeverék. A 3,5 kg-os takarmányadagot egy rész olajospogá­csából és két rész korpából állítjuk össze. így elérjük a teheneiméi a napi 10 literes hozamot. Ezen a tejhoza­mon felül még az egyes tehenek ter­melékenységi pótlékot kapnak, amely minden egyes liter tej után 35 dkg szemestakarmányból áll. És most a fejesről. Az elsó fejőnő megmossa három, tehén tőgyét lan­gyos vízzel, a másik két fejőnő pedig hozzálát a fejeshez. Az első, aki ki­fejt, megmossa további három tehén tőgyét és így haladunk a munkánk­kal egészen az utolsó tehénig. Fejés után tiszta ronggyal letöröljük a te­hén tőgyét és a rongyot minden fejés után kimossuk. Azelőtt egy mosta a tehenek tőgyét, ez azonban nem volt jó, mivel az utolsó fejőstehénnek ad­digra már kiszáradt a tőgye és a fejés nehezen ment. A kifejt tejet kettős szűrön át­szűrjük. A tejcsarnok tejeskannáiba való öntésnél minden kannához külön szitát használunk. És még valamit a tehenek ellés előtti szárazon állásáról és azok el­­apasztásáról. A szárazon állást a tej elválasztási időszakának 10 hónapjá­ban kezdjük meg. Akkor megvonjuk a tehéntől a nedvdús takarmány egy­­harmadát. Hat nap múlva további egyharmaddal csö'kkentjük a- nedvdús takarmányt. Míg végül az utolsó har­­imdot 12 nap múlva vonjuk meg tőle. A nedvdús és szemestakarmányok megvonását egy fejés kimaradása is megelőzi. Azután naponta csak egy­szer fejünk, később már kétnaponként egyszer és végül csak időközönként ellenőrizzük á tehén tőgyét. A tehén­nek legkevesebb 8 hétig szárazon kell állnia. Ebben az időszakban jól kell a tehenet táplálni. A tapasztalatok meggyőztek ben­nünket arról, hogy a vemhes tehén ilyen előkészülete igen bevált, mivel a borjazás után aztán állandóan emel­kedik a tejhozam. Közös igyekezetünk szép eredmé­nyekét hozott a szövetkezetnek. 1952- ben átlagosan (tehenenként) évi 1280 liter tejet, 1953-ban 2780 liter); és az elmúlt évben már 3795 litert fejtünk ki. Ebben az évbefi eredményeink még szebbeknek mutatkoznak. Eddig a 24 fejőstehéntől már 87 000 liter tejet fejtünk ki. Az év végéig még 10 000 liter tejre számítunk, tehát összesen 97 000 liter lesz az idei tejhozamunk. Az állami terv számunkra tehenen­ként 1650 litert ír elő. Eddigi ered­ményeink azonban arra engednek kö­vetkeztetni, hogy tehenenként 4000 literes lesz a hozamunk. Ehhez azonban szükséges volt az is, hogy bevezettük az elvégzett munka mennyisége és minősége szerinti he­lyes pót jutalmazást. Fejőink minden 100 liter kifejt tej. után 1,30 munka­egységet kapnak, míg az etetőink pe­dig 1,20 munkaegységet. Egy munka­egység értéke a , természetbelieken kívül 36 koronát tesz ki. Jól halad a gépjavítás A bratislavai kerület GTÄ javítói december 1-én megkezdték a gépek téli javításait. A nagymegyeri gép- és traktorállo­más, amelyik 115 százalékosan telje­sítette a mélyszántás tervét, a javí­tási munkák terén is elől jár. A nagy­megyeri javítók az elmúlt évben nagy tapasztalatokra tettek szert a részle­ges javítások módszerében. Ezért eb­ben az évben összes gépeiket ezzel az eljárással javítják. Eddig már 29 gépnél befejezték a javítást, melyek­ből tizenhat Zetor-25 teljes javítás alá került. A szenei GTÄ-on már októberben megkezdték a téli javításokat. A fő­feladatokon, mint a gépek négy fő­csoportba való osztályozásán és ellen­őrzésén, valamint a javítások tervé­nek kidolgozásán kívül az’ esztergá­lyosok már elkészítették a kisebb al­katrészeket. A szenei javítók már ed­dig 23 gépet megjavítottak és az év végéig a traktorok 60 százalékát is megjavítják. A bratislavai GTÄ-ok pedig 97 her­nyó- és lánctalpas traktort tettek üzemképessé. A zsalizi GTÄ-on a gépek téli ja­vítását pontosan a részletes terv sze­rint végzik, amelyben többek között az is megtalálható, hogy melyik gépen milyen javítást kell eszközölni és mi­korra kel! a javítást befejezni. Min­den egyes ’ gépet külön helyiségekben javítanak és a munkát egyes javitó­­csapatokra osztották fék A cséplőgé­pek javítása körül szép munkát végez Jager Lajos és Bucz János, akik 14 nap alatt két cséplőgépen nagy javí­tást végeztek. Sok kis alkatrészt is maguk gyártanak. A kombájnok jó előkészítéséről Nap János és Nagy Lajos a „Kiváló mun­káért“ díjjal kitüntetett kombájnosok gondoskodnak. A zselizi gépállomás dolgozói már a traktorók javításához is hozzáláttak. Az elmúlt évektől eltérően, amikor a téli időszakban az összes traktort ál­talános javításnak vetették alá, éhben az évben az egyes gépek javítását azok üzemanyag használata szerint határozzák meg. A javítások terén di­cséretet érdemel Bújna Ferenc és Tóth Zoltán, akik napi normájukat 20 százalékkal túHépik. Hučko Ferenc a sellyei gépállomás к ombájnosa (jobboldalt) aki aratás alatt 70 hektárt lekaszált és 17 vagón magot kicsépelt, a téli időszak­ban is. lelkiismeretesen végzi a trak torok javítását. Napi normáját 150 százalékra teljesíti. Emellett nagy gonddal oktatja a javítások elvégzésére Bilitocky Györgyöt, a galántai GTÁ egyik legjobb tanulóját, aki diáki­­normáját 130 százalékra teljesíti. Dolgozzon minden traktor! Minden jó gazda sokéves tapaszta­latból tudja, hogy az őszi szántásba vetett tavasziak jóval nagyobb ter­íti 1st adnak, mint a tavaszi szántásba vetettek. Erről az idén is számos szövetkezetben meggyőződtek, hiszen ott, ahol jó mélyen megszántották a földet a tavasziak alá, hektáronként 2—3 mázsával is több volt a termés. Mégis akadnak olyan szövetkezetek, ahol másképpen gondolkoznak? A besztercebányai kerületben például több ezer hektár föld várja až ekét! A mélyszántással leginkább elmarad­tak: a B. Bystrica-i, a M. Kameň-i, füleki, losonci, krupinai, ipolysági és a zvolení járások. A szövetkezetek mélyszántásban való lemaradása a 'traktorállomások gyenge munkájának tulajdonítható, mert nem használják ki gazdaságosan a traktorokat. Az el­múlt napokban alig dolgozott a határ­ban a traktorok fele. Két műszakban általában a gépeknek csak tizedrésze dolgozik. A B. Bystrica-i kerület több trak­torállomáson a kedvezőtlen időjárással indokolják a lemaradást. Pedig még annyira nem rossz az idő, hogy ne végezhetnénk a mélyszántást. Inkább a traktorosok hanyagsága okozta az eddigi lemaradást, aminek következ­tében sok az üzemképtelen gép. E. téren tehát az a feladat, hogy több gondot kell fordítanunk a traktorok karbantartására és minden gépet a mélyszántás gyor,s befejezésére kell beállítani. Magukévá tették a felhívást Az erdő- és faiparügyi, továbbá a földművelésügyi miniszterek és meg­bízottak felhívása eredménnyel járt. A szövetkezetek, állami gazdaságok, gép- és traktorállomások dolgozói el­határozták, hogy az őszi munkák Kövessék a losonci állami gazdaság példáját Szlovákia tejtermelése az év folya­mán igen ingadozik. Nyáron emelke­dik, a tél beálltával újból csökken. Ez az egyeníetlenség nagy gondot okoz a tejüzemekben a tejfeldolgozása téré* (a munkaerők csökkentése és növelé­se), és ami a legrosszabb, zavart idéz elő a tej szállítása körül. Például a zsolnai kerületbe a téli hónapokban naponta több mint 10 ezer liter tejet küld a bratislavai és a nyitrai kerület. Megjegyzendő, hogy a zsolnai kerület ugyanakkorra tehénállománnyal ren­delkezik, mint a bratislavai, vagy a nyitrai. Az egyes intézkedések eddig még nem találtak megértésre és ered­ményre a földművesek között. Lénye-, gesen más a helyzet ma a szociális szektorba*, főleg némely állami gaz­daságban. A tavalyi évhez viszonyítva ebben az időben előforduló hanyatlás a felé­re csökkent. A zavartalan és egyenletes tejbe­adást a losonci és a nagymegyeri ál­lami gazdaságok biztosítják a legjob­ban. Ezeknek a gazdaságoknak a dol­gozói megértették a téli hónapokban a tejbeadás fontosságát. A csehszlovák-szovjet barátság hó­napjában a Losonci Állami Gazdaság dolgozói kötelezték magukat, hogy 300 liter tejjel, a nagymegyeriek pe­dig 800 liter tejjel emelik a tejbe­adást. Mindkét gazdaság teljesítette vállalását. A Losonci Állami Gazdaságban főleg a slatinkai részleg az, amely 7,7 lite­res átlaghozamával hozzájárul ehhez a szép vállaláshoz. Vel’kó Márton fejő 10,7 litert, míg Dobrovodskv fejő át­lag 9,2 literes tejhozamot ért el. A gazdaság minden részlegén naoonta háromszor fejnek. A gondozók 50 szá­zaléka eredményesen alkalmazza a Malinyina-módszert. A takarmányo­zásra szánt teljes tej szükségletét a legkisebbre csökkentették. A takar­mányozás feljavításához szárított, fö­lözött tejet használnak, melyet a besztercebányai tejüzemektől ka onak. Ennek következtében a Losonci Ál­lami Gazdaság 530 liter tejjel emelte napi beadását, és ezáltal 103 százalék­ra teljesíti a tervét, míg a dekád­­tervnek 114 százalékban tesz eleget. Hasonló intézkedések révén emelte a Nagymegyeri Állami Gazdaság is a tejbeadást, melyet az utóbbi napikban 900 literrel túlszárnyalták. A nyitrai kerületben a bájkai állami gazdaság 200 százalékos,tervteljesítéssel, továb­bá a derzsenyei és a kassai kerület­ben a tornai gazdaságok jó munká­jukkal hozzájárulnak az elért eredmé­nyekhez. Néhány gazdaság, mint például a skalicei, málasi, nagylomnici, ha köte­lezték is magukat magasabb tejbe­adásra, de a beadást mégsem növel r ték. Ezt azzal okolják, hogy nincse­nek meg az ehhez szükséges előfelté­teleik. Az elvtársak elfelejtik, hogy a legfontosabb előfeltételeket ők maguk teremtik meg. Ök tudják a legjobban, hogy az átmeneti időben milyen arányban kell a zöldtakarmányt a száraztakarmánnyal adagolni, mit ho­gyan és mikor kell etetni. A tehenek ellését is egész évre kell beosztani, mint például Bajcson, ahol most a tehenek egyharmada ellés előtt van. Ezzel az eljárással biztosítják a tej egyenletes beadásának tervét. A rimaszombati állami gazdaságban viszont olyan napok is vannak, ami­kor „az alkalmazottaknak” több mint 400 liter tejet adnak el. Emellett az állami gazdaság nem teljesíti a kifte­­lezettségvállalását, sem pedig a tejbe­adási tervet. Ebben a hónapban a gazdaságoknak lehetőségük van, hogy teljesítsék, sőt túlteljesítsék tejbeadásukat. Csak be­szélni kell a gondozókkal, hogy csök­kentsék a teljes tej adagolását és na­gyobb gondot fordítsanak az állatok etetésére. Horváth József melleit segítenek a faiparnak a szál­lítási munkákban. A Dolná Stubňa-i szövetkezetesek, a privigyei állami gazdaság dolgozói és a kosztolányi GTA dolgozói jó példával járnak elő. Az említett üzem alkalmazottai az év végére 800 köbméter fa összegyűjté­sét és szállítását, ezenkívül 1956 el­ső negyedére 3000 köbméter fa össze­gyűjtését és szállítását vállalták. Ugyanakkor versenyre hívták fel Szlovákia többi EFSZ-eit, GTA-ait és AG-ait. Dicséretre méltó a turányi Drevona n. v. dolgozóinak kezdemé­nyezése, akik szintén nagy igyekezet­tel segítenek a faipari dolgozóknak. Ugyanis öt hétre 30 dolgozót bocsáj­­tóttak a túród faipar rendelkezésére. Ezenkívül a mártom körzetben 500 köbméter fát döntenek ki és 250 köb­méter fát vagonokba raknak. Ezt a célszerű segítséget a többi fa- és er­dőipar dolgozóinad is követniük kel­lene. Az Erdő- és Faiparügyi Miniszté­rium- értékes ajándékokkal jutalmaz­za a szocialista verseny győzteseit, akik a szállítás (erén a legszebb eredményeket érték el. Az EFSZ-ek, GTA-ok, AG-ok nemzeti bizottságok, és az egyéni versenyzők jutalomkép­pen. villanyniosógépet, könyvsoroza­tokat, harmonikát, rádiókészüléket, hubertuszkabátokat, aktatáskákat, ci­pőt, gumicsizmát, báránybőrt, vagy más szép ’díjat kaphatnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents