Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-12-18 / 51. szám
Hem. december 18. FÍ&ídműves 9 J) Legnagyobb érték az emoer b< H Asztalsíma szántóföld, letakarva sűrű ködfátyollal, melyen át a város szélső házainak körvonalát is alig lehet látni, és egy emelvény, amely körül több ezer ember hallgatja az ünnepi beszédet. Ez a színhelye egy olyan ünnepségnek, amilyen példátlan nemcsak Dunaszerdahely, hanem az egész Csallóköz történetében. Tompított fényű lámpákkal haladó személygépkocsik, zászlókkal feldíszített lovaskocsik, gyalogos emberek, úttörők haladnak kifelé a városból 1955. december 3-án. Mi készül itt, miért hagyja el mindenki a várost? Azért, mert nagy ünnepély szem- és fültanűja akar lenni. A megnyitó beszédben üdvözlet hangzik el, mellyel Török elvtársat, az egészségügyi megbízottat, s a kerületi hivatalok és az építkezési vállalatok küldötteit köszöntik. Aztán átadják a szót Török’’ elvtárshak. Az ünnepséget egy korszerűen felszerel kórház alapkövének jelképes lerakására rendezték. Az egészségügyi megbízott szavaiból megtudjuk, hogy ' kormányunk 36 millió koronát utalt ki egy 285 ágyas kórház felépítésére. Azonban nemcsak э kórház épül, hanem itt lesz a járási egészségügyi központ, véradó állomás, epidémiái (fertőző) központ és még sok más egészségvédő intézmény. Itt épül az orvosok és a személyzet részére is lakóház. Az intézet az épületekkel és a parkkal kb. 7 hektár területen nyugszik majd. Nem véletlen eset, hogy a kórház éppen Dunaszerdahelyen épül fel. — Elsősorban Csallóköz közepén fekszik a város, tehát hatalmas mezőgazdasági terület központjában van, ahová jó utak hálózata vezet. Másrészt pedig a közelmúlt történetében is jelentős érdemei vannak hazánk mezőgazdasági életében. Ugyanis ebben a járásban talált talajra elsőnek a szövetkezeti mozgalom gondolata és itt létesültek az első földművesszövetkezetek. Ma már nincs olyan község, ahol ne lenne társas mezőgaz tasági termelés. Az a terület, amely az első csehszlovák köztársaság idején csak mint éléstár szerepelt, beruházások nélkül, most fellélegzett, barátra talált és új életet nyert. S ez az új élet új értelmet kapott. Kérgestenyerű földművesek, megtörtarcú anyák szeme csillog, amikor szorgalmas munkájuk méltó jutalma, kormányunk ezen ajándékának átvételére összegyűltek. _A megbízott elvtárs szavai, befejezése után csákányt fogott és a lelkesült földművesek gyűrűjében megkezdte az intézet alapjának a kiásását. Kézről kézre járt a csákány és a lapát, hogy minden kiküldött, ha csak jelképesen is, kivegye részét ebből a nagynak ígérkező építésből. A keresztneved: „Fájdalom" = Dolores. Szép új harcos nevet Néped adott neked — „Szenvedély” lett neved: Passionária! A lángolásnak szenvedélye Forralta lelkedet: Spanyolhonodnak bánata, Néped keserve, kínja, Kétes jövőnek meredélye, Melynek hited lett hídja, A Szabadságharc élő szenvedélye Te lettél Passionária! Dunaszerdahely összes dolgozója is kiveszi részét valamilyen formában. Már eddig is tettek értékes kötelezettségvállalást az egyes üzemek, brigádmunkával, közmunkával akarhak hozzájárulni az építéshez. Bizonyára széleskörű mozgalommá erősödik ez a gondolat az egész járás területén. Képzeljük csak el, hogy 285 ágyban ugyanennyi beteg nyeri vissza egészségét egy bizonyos időszak alatt. Milyen nagy számmá nő ez, csak egyetlen év alatt. Mennyi egészséges dolgozó kerül vissza a mindennapi életbe, a szövetkezetek földjeire. Az intézet nemcsak meggyógyítja a betegeket, hanem jelentős harcot vív majd a betegségek megelőzésében is. Örömünk mellett hálás köszönetét mondunk pártunknak, aki szem előtt tartja, hogy a szocializmusban a legnagyobb érték az ember. Végh Gusztáv „Jobb állva halni meg. Mint térdenállva élni.. (Passionária) Kedvesünk, nagy vagy igazán, Korunk nagyasszonya Te boldogtalan „boldogasszony” Hős fiat gyászoló anya: Dolores!... Egy ország népe követte szódat S egész világunk tisztel érte Passionária! Zengjen még, lelkesítsen hangod, Felérzünk rá, e hős zenére: Vívjad végig velünk a harcot S légy a kiküzdött Béke őre! 1955. december. LÁNYI SAROLTA: Ibarurrí asszony hatvanéves Széljegyzetek a Békevédők szlovákiai A Békevédők első szlovákiai konferenciája az elmúlt hónap 25—27-ike közöt zajlott le Bratislavában. Több mint 300 ember hallgatta meg a Békevédők elnökének, Horák megbízott elvtársnak a beszámolóját, aki értékelte a választmánynak munkában gazdag három évét, s hat pontban foglalta össze azokat az irányelveket, melyek most a II. ötéves terv küszöbén további fokozott harcra serkenti a Békevédőket. A tartalmas beszámoló után széles mederben indult meg a vita. Különböző foglalkozású, nemzetiségű, vagy vallású emberek szólaltak fel, akik különböző világnézetet vallanak. Egyben azonban mindnyájan egyek voltak, közös szívügyük volt a béke megvédése és az annak érdekében folytatott szívós harc. A felszólalások arról tanúskodtak, hogy országunk népe a békeharc lelkes támogatója, akik a munka frontján elért teljesítményeikkel naponként mérik a csapásokat mindazokra, akik békés jelenünk ellen törnek. A népek megelégelték a szenvedést és elnyomatást, s a farizeusi kenetteljes szavak helyett tetteket akarnak látni: Minden néven nevezendő háború kiiktatását „a közhasználatból”. A szűklátókörű és elvetemült emberek háborús szövögetéseiből már elég konferenciájához volt, s bűnös ténykedésüknek mi sem jobb vádlója, mint azok az ezrek, akik életükkel fizettek az ilyen és hasonló „kalandorpolitikáért”. Aki e két napon át végighallgatta a felszólalók lelkes szavait, azzal a meggyőződéssel távozott, hogy nincs az az erő, amely a népeknek ezt a harcos egységét megbonthatná. Ezt illetőleg a szlovákiai dolgozók békeharca is nagy lépést tett előre, és a szebb holnap építői lelkesedéssel várják a II. ötéves tervet, amikor — mint eddig is — a munkapadoknál és a mezőkön a háborús uszitókra mért újabb csapással támaszthatják alá a népek igazát. — gyj— PAVEL TICSINA: , , SZTÁLIN És állt a békekongresszus. Dühődten forrott „Limehouse-Grove-Bus"-ban a harag. A szók — emlékszem — mint öklök, ütöttek, beléreccsentek a tőkés-agyak. A dolgozó nép áradt aznap össze, a munkanélküliek hangja zúg: ..Hát a világ gazdagok jussa lesz-e? Hát minekünk már csak a semmi jut?" „Lerázzuk régi jármunk, itt az óra! Hős sorsot akarunk, szabad hazát!... És esküszünk a Szovjetunióra, mert ö hirdeti korunk igazát." ,.Véres uszítok, háborúba küldtök? Majd visszafordul rátok fegyverünkl Bosszúnk elől hiába menekültök, aljas bitangok, ha mi fölkelünkl" * Sztálin elvtárs születésének 76. évfordulója NEVÉVEL* ... Most ránk került a sor. A taps, az éljen nő, mint lavina, zúg, mint a vihar. Plakátok száza meglebben szelében, s rajtuk a galamb hó-szárnyaival. Viharzik lent a földszint, fent a karzat, a roppant csarnok tengerként zajong, s az egyszerű rámában Sztálin arca barátilag ragyog ránk a falon. „A szovjet ember a mi jó barátunk", mindenfelől ez harson újra fel — „Nem akarunk atombombát, sem ágyút — nekünk föld, nekünk békés munka kell!“» Ezt zúgja lent a földszint, fent a karzat, a roppant csarnok tengerként zajong, s az egyszerű rámában Sztálin arca bíztatóan mosolyog ránk a falon. KARDOS PÁL fordítása alkalmából. Szép, késő őszi este. A város feltűnően eleven, mintha most ébredt volna. Az emberek ajkán ott bujkál a mosoly, amit a vásárlás izgalma és az ajándékozás öröme szül. Az emberek kellemes hangulatát csak fokozza az üzletek, áruházak, neonfény-reklámainak vibrálása. Az ízlésesen és ötletesen berendezett kirakatok megállásra kényszerítik a sietőket is. A gazdag választékr az áruk kitűnő minősége és a sok-sok külföldi árucikk, mind azt bizonyítja, hogy dolgozó népünk jól helyt állt a munkafrontján. A kirakatokban az áru szinte megvásárlásra kínálja magát, megállapíthatjuk: a kirakatrendezők is jó munkát végeztek. Az egyik kirakatot egész embergyűrű veszi körül. Az újonnan érkezők hiába is állnak meg, nnem látnak semmit a kirakatból De hát az ember nem szívesen mulasztja el megnézi az1 amit ilyen sokan erre érdemesnek larta-Az első könyv nak. A kíváncsiság furakodásra bíztatja az egyik most érkező nénikét. S az emberek hagyják, hogy utat törjön magánaknem szól neki senki egyetlen rossz szót sem. Mégcsak egy ferde pillantást sem jut eszébe senkinek a néni felé küldeni. Azonban csomagjával így is elég nehezen jutott el a kirakathoz. Nézegeti a kirakatot, Mosolyog. Látszik rajta, hogy tetszik neki a ki- és becsukódó doboz. A dobozban ajándék-csomagolásban könyvek. A nénike lassan kiszabadítja magát a nézegetők gyűrűjéből, átszámolgatja megmaradt pénzét és az üzletbe lép. Tanácstalanul áll a pult előtt, engedi, hogy a később jövök megelőzzék. Az asztalokon és a polcokon igen sok a könyv, nehéz a választás. Az. asztal körül többen nézegetik a könyveket. Van. aki bele is lapoz. Odamegy az asztalhoz a nénike is és a többiek példáján felbátorodva válogatni kezd. Az egyik könyvet igen sokáig nézegeti, úgy látszik megnyerte a tetszését. Ügy tartja a kezében, mintha már az övé lenne. Mégis ott áll az asztal mellett továbbra is. Tanácskérőén néz körül, mintha azt várná valakitől, hogy azt mondja: az a könyv jó, nénike, nyugodtan megveheti. Igaz, hogy nem saját részére akarja megvenni; lányának szánja karácsonyi ajándékul, de elolvassa majd ö is. Végül mégis a kezében tartott könyv mellett döntött. Makszim Gorkij Anyája volt. A könyvet szépen becsomagoltatta, úgy, ahogy a kirakatban látta. Elégedett mosollyal lépett ki a könyvkereskedésből.' Nem hiszem, hogy ezen a napon valaki is boldogabbnak érezhette magát a nénikénél. Ez volt az első könyv, amelyért pénzt adott —b—t Závotocký elvtárs 71 éves Köszöntjük . köztársaságunk szereiett elnökét, Antonín Zápotockýt 71. születésnapja alkalmából. A további évek folyamán jó egészséget és alkotó erőt kívánunk köztársaságunk és népünk jólétéért végzett gyümölcsöző munkájához. A CSSZBSZ szlovákiai kongresszusa December 10-és 11-én tartották meg a CSSZBSZ I. szlovákiai kongreszszusát, melyen a Szovjetunió főkonzula Karjagin elvtárs is részt vett. Az SZLKP KB küldöttségét Karol Bacílek elvtárs vezette. Rudolf Strechajnak, a CSSZBSZ Szlovákia KB elnökének megnyitó beszéde után Andrej Marcina a KB titkára mondta el beszámolóját. Beszámolójában értékelte a helyi és üzemi szervezetek munkáját a falvakon és városokon, hogy mennyiben segítették dolgozóinkat a terv teljesítésében. Ebből a szempontból főleg a szovjet tapasztalatok átvétele, illetve terjesztése jelentős. Dolgozóink megértették, hogy a szovjet munkamódszerek és tapasztalatok segítségével jobban dolgozhatnak, több anyagot takaríthatnak meg, többet termelnek s így keresetük is jelentősen emelkedik. Az EFSZ- ek ta,gjai saját maguk győződhetnek meg Malinyina és Suríkov-módszereinek előnyéről. A szovjet munkamódszerek elsajátítása terén jelentős szerepet játszik az orosz nyelv tanulása is. Hazánkban az orosz népi nyelvtanfolyamokat több mint félmillió dolgozó látogatja. Eredményeinkkel azonban, ahogy Marcina elvtárs mondta, nem lehetünk elégedettek. A CSSZBSZ tagjaira és funkcionáriusaira újabb feladatok várnak. Mindenekelőtt a taglétszám emelése, valamint a tagsági igazolványok kicserélése és -z orosz népi nyelvtanfolyamok propagálása a napirenden levő feladat. A beszámolót élénk vita követte. A felszólalók arról beszéltek, menynyire segíti munkájukat a szovjet tapasztalatok átvétele, valamint hogyan teljesítik a CSSZBSZ harmadik kongresszusának határozatát. A felszólalók között felszólalt többek között a vakok intézetének küldötte is. A sok értékes hozzászólás elhangzása után a vita végén szót kért a Szovjetunió főkonzula is. Beszédében tolmácsolta a szovjet nép üdvözletét, valamint beszélt a szovjet nép hősies munkájáról. A vitát Rudolf Strechaj értékelte, majd pedig felolvasták az üdvözlő táviratok szövegét. Végétért a kongresszus, befejeződött a barátság hónapja. Most a küldötteken és a szövetség tagjain áll, hogy a kongresszus határozatait teljesítsék s így új lendületet vigyenek a szövetség munkájába. R. B. A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség szlovákiai kongresszusán készült képünkön Rudolf Strechaj elvtárs megnyitó beszédét mondja. Megjelent az 1956-os Népnaptár A Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó kiadásában a közelmúltban megjelent a falusi és városi dolgozók kedvelt Népnaptára, melynek tetszetős és többszínű borítólapja Lőrincz Gyula akadémiai festőművész munkája. A Népnaptárt mezőgazdasági, kulturális és történeti vonatkozású tudnivalók tarkítják, továbbá 16 oldal terjedelmű mélynyomású képesmellékíet, amely az elmúlt 10 év egy-egy fontos eseményét mutatja be. Foglalkozik ezenkívül külpolitikái kérdésekkel. 8 hasábjain hazai és külföldi írók is megszólalnak. A rejtvényrovat, postai díjszabás, vásárok jegyzéke stb. mellett mellékletként megtaláljuk a Csehszlovák Köztársaság 6 színnyomású poliťkai térképét is. A Népnaptár ára 6 Kés. Megrendelhető minden Fogyasztási szövetkezetben, könyvesboltban (Slovenská kniha), postás kézbesítőnél és újságárusnál, valamint a Kiadóválalat és a CSEMADOK útján. Ne hiányozzon egyetlen család asztaláról sem az 1956-os Népnaptáz!
