Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-12-18 / 51. szám

rUdmüve! 1955. december 18. Szálljunk harcba az 1956. év, a második ötéves terv első éve minden feladatának teljesítéséért I. A nemzetgazdaság fejlesztésének helyzete az 1955. év végén Ha meg akarjuk érteni feladatain­kat, akkor elsősorban ismernünk kell a nemzetgazdaság fejlesztésének je­lenlegi állapotát, mivel ez éš a nem­zetgazdaság 1960-ig való fejlesztése távlati tervének előzetes javaslatával együtt a következő, év állami tervének kiindulópontja. Ismernünk kell azokat az eredményeket, amelyeket elér­tünk és épp ilyen jól kell ismernünk hiányainkat és gyengéinket is. A hiá­nyokat és a gyenge pontokat azért kell tüzetesen megismernünk, hogy közös igyekezettel a lehető leggyor­sabban eltávolítsuk őket a nemzet­­gazdaság arányos fejlesztése útjából. Ami a sikereinket illeti, ezek meg­­' erősítik saját képességeinkbe vetett bizalmunkat, feltárják előttünk a nemzetgazdaság fejlesztésének óriási tartalékait, amelyek gazdasági rend­szerünkben rejlenek, meggyőznek minket arról, hogy a gyönge ponto­kat, a hiányosságokat gyorsan ki lehet küszöbölni. Az idei gazdasági fejlődés legérté­kesebb és egyben, legtanulságosabb pozitív eredménye az ipari termelés fejlődése általános ütemének további gyorsulása. Míg 1954-ben az ipari ter­melés terjedelme csak 4,4 százalék­kal növekedett, ez évben ez az emel­kedés hozzávetőlegesen 10 Százalékot fog kitenni. Emellett az ipari terme­lés abszolút gyarapodása ez évben nagyobb lesz, mint az első ötéves terv éveiben. Az ipari termelés növekedési üte- I mének gyorsulása az 1955. évben el- i sösorban azt bizonyítja, hogy minden ! lehetőségünk és tartalékunk megvan J ahhoz, hogy a nemzetgazdaság fejlő- | dési üteme gyors legyen. Ez össz­hangban áll gazdaságunk szocialista jellegével, szükségleteivel és fejlesz­tése végső céljával. Az ipari terme­lés növekedést ütemének gyorsulása azt jelenti, hogy jobban kielégíthet­jük a nemzetgazdaság további fej­lesztésének szükségleteit és a társa­dalom szükségleteit, megszilárdíthat­juk az ország védelmi képességét, növelhetjük a dolgozók anyagi és kul­turális színvonalát. Mindez rendkívül fontos országunkban, a szocializmus további megerősítése, a szocialista felépítés sikeres befejezése szem­pontjából. A gazdasági fejlődés gyors üteme ugyanakkor igen szemléltetően bizo­nyítja gazdasági rendszerünk túlsú­lyát a kapitalista rendszer felett. Azt ! bizonyítja, hogy a kapitalista államok- j kai való békés egymás mellett élé­sünk és versengésünk lenini koncep­ciója a szocializmus végső győzelmé­nek reális forradalmi távlatát nyújtja; teljeseh reális feltételeket teremt meg arra, hogy megelőzzük a legfej­lettebb tőkés országok gazdasági és műszaki színvonalát. Az idei terv teljesítésének eredmé­nyei is a szocialista építés egyik to­vábbi fontos elvére tanítanak minket. Amint tudják, nálunk is nem keveset vitatkoztak arról, hogy milyen módon lehet kiküszöbölni a nemzetgazdaság- | ban az aránytalanságokat. Egyes gaz­dasági dolgozók azt bizonyították, hogy a nemzetgazdaság ágazatainak fejlő­désében levő aranytalanságok kikü­szöbölése, amihez a párt Központi, Bizottságának 1955 szeptemberi ülése és a kormánynyilatkozat után kezd­tünk hozzá, csak annak árán érhető el, hogy általában csökkenni fog a nemzetgazdasági fejlődés üteme. Ez­zel szemben a párt a termelés foly­tonos növekedésének követelményé­ből kiindulva, ami a szocialista építés feltétele, mindig azt hangsúlyozta, hogy a nemzetgazdaság fejlődésében az aránytalanságodat menetközben kell eltávolítani. Ma, az 1955. év vé­gén látjuk, hogy ez az irányelv tel­jesen helyes volt. Beigazolódott az, hogy az aránytalanságok kiküszöbö­lése a fejlődési ütemet gyorsító té­nyező. És ez másképp nem is lehet. A népgazdaság fejlődése csak akkor lehet tartósan gyorsütemü, ha ará­nyos. Az idei év jelentős eredményei közé tartozik az a tény, hogy az ipari ter­melés fejlődésének említett gyorsabb ütemét gyakorlatilag 80 százalékban ' a munkatermelékenység növelésével értük el. Hiszen ez évben a munka­termelékenység növekedése kb. 8. százalékot fog kitenni, míg 1954-ban csak valamivel több, mint 2 százalé­kos emelkedést mutatott fel. A mun­katermelékenység növekedésének je­lentősen meggyorsult üteme lehetővé tette nemcsak a termelés növekvését, hanem az önköltség csökkentését is. Különösen azért, mivel az idei évben hosszú idő után újra kedvezően ala­kult a munkatermelékenység és a bé­rek közli arány. Pedig nem csekély­számú olyan gazdasági dolgozónk van, akik pazarolják a társadalom eszkö­zeit, megengedik azt, hogy a tervtől' eltérően gyorsabban emelkedjenek az átlagos keresetek és a béralapok. Ebben az évben az önköltség terve­zett csökkentését elérjük, sőt lehet­séges, hogy ezt a feladatot bizonyos mértékben túl is teljesítjük. Látjuk tehát, ebben az évben je­lentős javulás állt be a nemzetgaz­daság fejlesztése minőségi mutató­számainak kialakulásában. Emellett természetes, hogy ez irányban még távolról sem aknázunk ki minden lehetőséget. Bárki önök közül bizo­nyára igazolhatná ezt az ágazatokból vett példák sorával, amelybe dolgozik. A nemzetgazdaság fejlesztése pozi­tív eredményeinek értékelésénél kü­lönleges figyelmet kell fordítanunk azokra az eredményekre, amelyeket a mezőgazdasági termelésben értünk cl. Érdem szerint értékelnünk kell azt a tényt, hogy az idén, hála a párt és' a kormány megfeszített igyekezetének és a nepizeti bizottságok gazdasági, szervező funkciójú bizonyos javulásá­nak, a mezőgazdasági termelésben jobb eredményeket értünk el, mint tavaly. A hektárhozamok magasabbak és általában véve a tervezett szín­vonalat meghaladják. Növekedett az állatállomány, elsősorban a sertésál­lomány. Emelkedett az állatállomány hasznossága is. A mezőgazdasági ter­melés nyers értéke az idén 9,5 szá­zalékkal magasabb, mint 1954-ben. Az elért eredményekből folyik, hogy eb­ben az évben a mezőgazdaság belter­jessége általában elérte és túllépte a legmagasabb .háború . előtti színvo- . nalat. Megállapíthatjuk tehát.' hogy a CSKP X. kongresszusának a mezőgaz­dasági termelés legközelebbi két-há­­rom évben való lényeges fellendíté­sére vonatkozó irányelveit ebben az első évben általában véve sikeresen teljesítettük. Ha megállapítjuk a mezőgazdasági termelésben idén elért pozitív ered­ményeket, ugyanakkor egyben a leg­határozottabban őrizkednünk kell at­tól, hogy túlbecsüljük őket. Végered­ménybe)! maguk a tények arra kény­szerítenek minket, hogy az elért ered­ményeket' higgadtan értékeljük. Elsősorban kétségtelen, hogy az idei eredményeket igen kedvezően befo­lyásolták a rendkívül jó időjárási vi­szonyok, amelyek a következő évben esetleg nem ismétlődnek meg. A me­zőgazdaságban nem lehet következte­téseket vonni égy év eredménye alap­ján. A mezőgazdasági termelés nö­vekvésére a mezőgazdasági termelő­erők színvonala és azok tervszerű fejlesztése mellett nem csekély ha­tást gyakorolnak az éghajlati feltéte­lek is. Ezért az eredményeket min­dig hosszabb időszak, néhány évig tar­tó idő alapján kell értékelni, amikor is a feltételek különbözössége ki­egyenlítődik. Továbbá figyelembe kell vennünk azt, hogy 1954-ben a mezőgazdasági termelés eredményei átlagon alúliak voltak. Ha tehát velük hasonlítjuk össze az idei eredményeket, alacsony alapról indulunk ki és így az ered­mény jobbnak tűnik. Ebben az évben mezőgazdaságunkat anyagi és műszaki szempontból sok­kal jobban láttuk el, mint bármikor azelőtt. A szocialista ipar sok ezer új nagyteljesítményű traktort, munkagé­pet és szállító eszközt adott a mező­gazdaságnak. A mezőgazdaságot új dolgozók tízežrei erősítették meg. En­nek ellenére a mezőgazdasági mun­kák elvégzése érdekében ez idén több brigádost kellett kiküldeni a falvakra, mint azelőtt, sőt más rendkívüli in­tézkedéseket is kellett foganatosítani, mint pl. az üzemi szállító eszközök bevetését. Ez igen komoly jelenség, amelyet alaposan meg kell vizsgálni és gyorsan ki kell küszöbölni. A me­zőgazdaságban a csúcsmunkák telje­sítését saját források, különösen a munkaerők, és a szállító eszközök he­lyi forrásainak fokozott mozgósításá­val kell biztosítani. A mezőgazdasági termelés növelése terén az ez évben elért eredményeket értékelve, egyben vizsgálfiumr kell azt is. hogyan teljesítettük idén azokat a feladatokat, amelyek a következő években, biztosítani fogják a mezőgaz­dasági termelés fellendülését. Ezek elsősorban a CSKP X. kongresszusa irányelveiben kitűzött feladatok, mint pl. a beruházási építkezés fejlesztése és a szántóterület bővítése. Meg kell mondanunk, hogy e szakaszokon a helyzet nem kielégítő. A beruházási építkezés tervét különösen a szere­­lőmunkák terén igen hézagosán telje­sítik, az új építkezéseket igen lassan adják át küldetésüknek. Ez érvényes mind az állami gazdaságok., a gép- és traktorállomások, mind pedig az EFSZ- ek beruházási építkezéseire. Ami a szántóföld területét illeti, mind ez ideig nem értük el a kitűzött felada­tokat. Az 1956. évi tervezett földte­rületből csupán kerületileg tervezett üzemeknél kb. százezer hektár a hiány. Ez egyrészt azt bizonyítja, hogy a földnyilvántartásban még igyekeze­tünk ellenére sem tudtunk rendet te­remteni, másrészt azt, hogy a par­lagon heverő föld megművelése terén nem teljesítjük -rendesen a feladato­kat. Végül a mezőgazdasági termelés eredményeit abból a szemszögből is meg kell vizsgálnunk, hogyan nyilvá­nul meg a mezőgazdasági termelés növekedése a mezőgazdasági termé­nyek begyűjtési tervének teljesítésé­ben, a begyűjtés növekedésében. A múlt évekkel szemben a mezőgazda­­sági termékek begyűjtése terén bizo­nyos javulást észlelhetünk. Az ered­mények azonban általában nem elé­gíthetnek ki minket, különösen azért nem, mert ebben az évben is aránylag sokan nem teljesítették kötelezettsé­geiket. Ez azután arra vezet, hogy a kötelező beadás tervét nem teljesít­jük és ugyanakkor magasan túllépjük) az állami felvásárlás tervét. Az állam így a tervezett termékek mennyisé­gének begyűjtésére kénytelen a ter­vezettnél több pénzt fordítani és így indokolatlanul jelentős pénzügyi esz­közöket veszít, amelyeket az ipar fel­építésére és az egész társadalom Megkezdjük a má egyéb szükségleteinek kielégítésére kellene, fordítania. Ezért egészen ter­mészetes az a követelmény, hogy eb­ben az évben minden mezőgazdasági üzem teljesítse az állam iránti be­adási kötelezettségeit. Ezt megköve­teli a nemzetgazdaság érdeke és a la­kosság ellátását szolgáló szükséges élelmiszeralapok biztosítása. Vala­mennyi fokozatú nemzeti bizottság és a begyűjtési apparátus előtt a téli idő­szakban ez a komoly feladat áll: érje el, hogy minden mezőgazdasági üzem teljesítse beadási feladatait. A mezőgazdasági termelésben elért eredményeket mindig a szocialista mezőgazdasági termelés fejlesztése, a mezőgazdaság szövetkezetesítése szem­szögéből kell értékelnünk. A mező­­gazdasági termelés növekedése csak akkor lehet gyors és tartós, ha ugyan­akkor növekedni fog az EFSZ-ek rész­aránya az egész földterületben és a mezőgazdasági termelésben. A CSKP KB júniusi ülése után sikerült elér­nünk az EFSZ-ek számának bizonyos emelkedését. Ez kétségtelen siker. Mind ez ideig azonban nem értük el a szövetkezeti szektor mezőgazdaság­ban való részarányának megfelelő nö­vekedését. Ennek egyik fő oka két­ségtelenül az, , hogy az új EFSZ-ek alapítására irányuló igyekezetünk még mindig csekély mértékben vonja be a középparasztot a szocialista fejlő­dés sodrába. Amint látjuk, nincs semmi okunk arra, hogy a mezőgazdasági termelés idei eredményeit túlbecsüljük. Még kevésbé van okunk arra, hogy ezen j a szakaszon gyengítsük igyekezetün­ket. lik ötéves tervet A népgazdaság fejlesztése tervének javaslata a második ötéves tervben abból indul ki, hogy mint a Szovjet­unió vezette szocialista tábor szilárd alkotórészének, minden szükséges elő­feltételünk megvan ahhoz, hogy a második ötéves terv éveiben biztosít­suk a népgazdaság szakadatlan gyors fejlődését. Abból indulunk ki, iiogy belső forrásaink, amelyeket a béketá­bor országaival való gazdasági együttműködésünk megsokszoroz, ele­gendők ahhoz, hogy gazdaságunk fej­lődése megfeleljen a népgazdaság arányos fejlesztéséről szóló törvény követelményeinek, valamint a szocia­lizmus . közgazdasági alaptörvénye követelményeinek és céljának, A táv­lati terv javaslatának tehát szem előtt kell tartania az ipari termelés további lényeges növelését a termelő­­eszközök termelésének elsősorban va­ló fokozása mellett és egyúttal meg kell gyorsítani a mezőgazdasági ter­melés Hövelését, fokozni kell a köz­szükségleti cikkek termelését a la­kosság életszínvonalának további emelése céljából. Egyelőre arra számítunk, hogy az 1956—1960-as években az ipari ter­melés egész terjedelme mintegy 50 százalékkal emelkedik. Emellett fon1 tos lesz az, hogy a nehézipar, amely termelőeszközöket gyárt az egész nép­gazdaság számára, gyorsabb ütemben fejlődjék, mint a könnyűipar, amely közszükségleti cikkeket gyárt. ’A termelőeszközök termelésének el­sősorban való növelése a népgazda­ság egészséges fejlődésének normá­lis alapvető feltétele, a lakosság élet­­színvonala emelésének feltétele. Ez­ért a nehézipar elsődleges fejleszté­sére irányuló törekvésünk nem jelen-Az 1956. évi állami terv a népgaz­daság eddigi fejlődéséből és a máso­dik ötéves terv irányvonalából kiin­dulva, a kormányhatározattal össz­hangban’ a következő fő feladatokat tűzi ki: . 1. Az anyagi termelés terén a nép­gazdaság arányos fejlesztése érdeké­ben el kell érni: a termelőeszközök termelésének, fő­leg á villanyenergia, fűtőanyag- és nyersanyagtermelésnek elsősorban va­ló növelését; lényeges javulást a beruházási épí­tésben. főleg az építőipar beruházási iparosításával és a kifogástalan mi­nőségű gépek, gépi berendezések ide­jében való szállításával; a mezőgazdasági termelés belter­jességének és termelékenységének to­vábbi fokozását, összhangban a CSKP X. kongresszusának irányelveivel és a párt Központi Bizottságának hatá­rozataival, a szövetkezeti nagyterme­lés gyorsabb fejlesztése mellett; a közlekedés munkájának megjaví­ti és nem jelentheti azt, hogy ke­vésbé tevékenyen fogunk dolgozni a mezőgazdasági termelés fejlesztésén és a közszükségleti cikkek termelésé­nek ‘fokozásán. Ez gazdasági politi­kánk alápvetö irányvonalának súlýos megsértése volna, ez annak az alap­elvnek gépies, torzított, értelmezése volna, amelyhez gazdasági politikánk­ban igazodunk, ez fejtetőre állítaná a szocializmus közgazdasági törvé­nyét. Ami a fogyasztási árucikkek terme­lését illeti — általában mondva — a mezőgazdasági termelés fő problé­mája abban rejlik, hogy a rendelke­zésünkre álló nyersanyagokból csu­pán jó minőségű és bő választékú árucikkeket gyártsunk, melyek megfe­lelnek a dolgozók egyre növekvő igé­nyei kielégítésének. A gazdaság fejlesztési feladatainak teljesítése a második ötéves tervben 80—90 százalékban a munkatermelé­kenység emelkedésétől függ majd. Ezt elsősorban a technika maximális kihasználásával és az új technikának a népgazdaságba való széleskörű be­vezetésével, .a műszaki színvonal rendszeres emelésével érjük el. A beruházási építkezések keretének 75 százalékos növelésével számolunk, az első ötéves terv időszakával szem­ben. Emellett fontos lesz az, hogy a beruházási építkezéseket a legna­­gyobbmérvű takarékosság és célsze­rűség elvei alapján irányítsuk. A termelési - feladatokkal összhang­ban a munkatermelékenység emelésé­vel és a gazdaságosság fokozásával karöltve a második ötéves terv ja­vaslata számol a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának további je­­lentős emelésével is. tását, hogy biztosítsuk a népgazda­ság gyors és zavartalan ellátását. 2. Intenzíven elő kell készíteni és gyorsan be kel vezetni az új techni­kát a népgazdaságban a CSKP KB- nak és a köztársaság kormányának téziseivel összhangban, mert a mű­szaki színvonal emelése a békés fela­datok biztosításának fő módszere, fő útja, a munkatermelékenység, gyors növelésének és az önköltségek csök­kentésének fő forrása. 3. A népgazdaság fejlesztésével kapcsolatban tovább kell emelni és úgy kell irányítani a lakosság anya­gi és kulturális színVbnalát, hogy a legnagyobb mértékben összhangban álljon a lakosság szükségleteivel. Végezetül ki kell elégíteni az or­szág védelmének szükségleteit is és ki kell egészíteni az anyagtartaléko­­kat, hogy biztosítsuk a népgazdaság folyamatos menetét és megerősödjék az ország védelmi képessége Az fpari termelés egész térfogata 1956-ban az ez évi várt tényekkel szemben 9 százalékkal emelkedik. A munkatermelékenység' az iparban 7,1 százalékkal növekedik. Arról van szó, hogy egy villanymű építése ne tartson 5-6 évig, mint ed­dig, hanem legfeljebb 3 évig, hogy egy lakóház építése ne tartson 2-3 évig, hanem legfeljebb 1 évig, hogy az iskolák építése 'ne húzódjon 5, ső.t több évig, hanem 1 év alatt be­fejeződjék. A beruházási építkezés rendkívüli fontossága, az aránytalanságok eny­hítése és a gazdaság egész fejlesz­tése szempontjából a második ötéves tervben megköveteli olyan szervezési intézkedések foganatosítását, amelyek biztosítják, hogy az 1956. évi beru­házási építkezés tervét sikeresen tel­jesítjük. Emellett különösen súlyt kell helyezni arra, hogy képesek legyünk maximálisan kihasználni a bekövet­kező . téli időszakot. A következőkről lesz szó: 1. Biztosítani kell a beruházási építkezés feladatait az építkezési, sze­relési szervezetek megfelelő kapacitá­sával. Ezzel kapcsolatban különös fontosságot nyer a gazdaság építke­zési gépekkel és berendezésekkel v*aló ellátása megszervezésének és lénye­ges megjavításának kérdése, hogy e gépeket sokkal jobban kihasználjuk. Az építkezési szerelési szervezetek kapacitása fokozásának második fel­tétele, lrogy az építkezést münkawök­­kel lássuk el. 2. Ötletesen kell megvalósítani az építkezési termelés iparosításának po­litikáját, a lehető legszélesebb mér­tékben érvényesíteni kell az elögyárt­­mányok, panelek, új építőanyagok al­kalmazását, rendszeres figyelmet kell szentelni az előgyártmányok, vala­mint az összes többi építőanyagok és anyagok termelése fokozásának és ol-. csóbbá tételének. 3. El kell érni az építkezési szere­­, lesi munkák megszervezésének lénye­ges javulását, be kel vezetni a hala­dó szervezési formákat, mint péld.ául a lakásépítés folyamatos módszerét, az új villanyművek, bányák, üzemek építésének horizontális módszerét, sokkal szélesebb mértékben kell érvé­nyesíteni, mert meggyorsítja az új kapacitások építését. E módszer be­vezetésének és érvényesítésének alap­vető feltétele azonban az ipari szer^ vezés biztosítása és . az építkezési­szerelési munkálatok pontos időbeli egybehangolása a gépek és berende­zések szállításával. A lakás és iskolaé|jítés kérdéséről külön szeretnék néhány szót monda­ni. A párt és a kormány legnagyobb erőfeszítése ellenére és az eszközök fokozása ellenére, amelyeket a felépí­tésnek ezen a szakaszán a jövő év­ben kiadunk, nem volna lehetséges egyes kerületek és járások lakás- és iskolaépítési igényeit kielégíteni. A kormány teljes mértékben tudatában van e követelés sürgősségének és jo­gosságának, teljesen megérti, mily fontos ez a lakosság életszínvonalá­nak emelése és új nemzedékünk ne­velése szempontjából. A kormány kés* .ezt az égető problémát a lehető leg­rövidebb időn belül megoldani. IV. A technikai színvonal emelése - a szocialista felépítés alapvetői feladata A technikai fejlődés kérdése — a munkatermelékenység, a szocializmus győzelmének kérdése. A szocializmus végleges győzelmét nem biztosítjuk, ha nem érünk el magasabb munka­termelékenységet, mint a kapitaliz­mus. Nem érünk el magasabb mun­katermelékenységet, mint a kapitaliz­mus, ha nem vezetjük be gyorsabb ütemben az új technikát, ha nem emeljük minden téren a műszaki szín­vonalat. A műszaki színvonal .emelé­se nélkül a második ötéves tervben nem lehet biztosítani a munkaterme­lékenység megfelelő növekedését, olyan növekedését, amely a szabad munkaerő nagyon korlátozott forrásai mellett biztosítani képes a termelés tervezett növekedését. A termelés nö­vekedését a második ötéves tervben csaknem 90 százalékban a munkater­melékenység fokozásának üteme fog­ja meghatározni. Ami mágát a termelést illeti, el kell érnünk azt, hogy nehéziparunk legkorszerűbb, legnagyobb teljesítmé­nyű, technikailag legtökéletesebb gé­­•peket és berendezéseket gyártson. Nincsen itt szó arról, lrogy minden áron növeljük a termelő eszközök ter­melését, hanem arról van szó, hogy elsősorban azért növeljük ezt a ter­melést, mert a népgazdaság gépeket és berendezéseket szállít, amelyek (Folytatás a 3_ oldalon) III. Az 1956. évi állami terv fö feladatai

Next

/
Thumbnails
Contents