Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-12-11 / 50. szám
12 Habaa FdSdmfives 1955. december 11. A közelmúlt eseményei a világpolitikában Indiai tartózkodásuk után Bulganyin és Hruscsov elvtársak Rangunba, Burma fővárosába érkeztek, ahol érkezésük napját ünnepnappá nyilvánították. U Nu burmai miniszterelnök üdvözlő beszédében kijelentette, hogy Burma vezetői és népe nem csupán, mint barátaikat és jóakaróikat, hanem mint kedves rokonaikat is szeretik a szovjetállam vezetőit. Rangun polgármesterének fogadásán Bulganyin elvtárs elismeréssel szólott Burma függetlenségi harcáról, hangoztatta, hogy' a szovjet nép őszinte rokonszenvvel figyeli a Burmai Unió békeszerető külpolitikáját* Franciaországban e héten a hosszú parlamenti huzavona után gyorsan peregtek az események. Miután a parlament megvonta a bizalmat a Faurekormánytól, a minisztertanács a köztársasági elnökkel egyetértésben a ház feloszlatása és új választások kiírása mellett döntött. Legutóbbi jelentések szerint január 2-án tartják meg a francia választásokat Az új választásokat az arányos, kerületi jelölő-listakapcsolásos módszerrel bonyolítják majd le. A Francia Kommunista Párt ezzel kapcsolatban megállapította, hogy ha a kormányzó körök a jelölő-listakapcsolások antidemokratikus rendszere mellett döntöttek, mindent megtesz annak érdekében, hogy ezt a _ reakció ellen fordítsa. A szocialista és radikális párt befolyása alatt álló tömegek, a leglényegesebb kérdésben egyetértenek a Francia Kommunista Párttal. A baloldal összefogása a választásokon új irányt szabhat Franciaország bel- és külpolitikájának. A bonni parlament külpolitikai vitája bebizonyította, hogy a szociáldemokrata „ellenzék” külpolitikai programja nem sokban különbözik az újrafelfegyverzés bajnokainak programjától. A külpolitikai vita során a szociáldemokrata párt „tapintatos” megfogalmazásban bírálta a bonni kormányt, főleg azért, hogy nincs saját konkrét prögramnija a német állami egység helyreállítására. Adenauer köszönetét mondott Ollenhauernek, a szociáldemokrata ^ párt szónokának „lojális és jó szándékú” beszédéért. Kiésinger pedig, a parlament külügyi bizottságának elnöke, Adenauer-párli képviselő hangoztatta: nem tartja lehetetlennek a kormány és az „ellenzék” közös külpolitikai platformjának létrehozását. Az elmúlt hét eseményei azt is bizonyítják, hogy azért a nyugatnémet kormánykoalícióban nem minden fe-I nékig tejfel. A tömegek nyomására I Dehler, a kormánykoalícióhoz tartozó szabad demokrata párt elnöke, a genfi külügyminiszteri értekezlet után a Szovjetunióval való közvetlen tárgyalások mellett foglalt állást. Erre Adenauer kezdetben halkan, majd felháborodott hangon követelte: Dehler távozzék a szabad demokrata párt elnöki tisztjéből. Adenauer ilyen irányú próbálkozása azonban sikertelen volt. Az ENSZ különleges politikai bizottságának december 1-i ülésén napirendre került az új ENSZ-tagok felvétele Ismeretes, hogy a 18 ország egyszerre történő felvételéről szóló kanadai javaslatot 24 ország, a Szovjetunió is támogatja. Kínos feltűnést keltett a Kuomintang küldöttének a 18 jelölt felvétele ellen elfoglalt álláspontja. A nyugati lapok közük, hogy bizonyos ázsiai országok képviselői az ENSZ palota folyosóin kijelentették: ha a kuomintangisták akadályozzák az új. tagok felvételét, akkor haladéktalanul javasolják, vesse fel újból a közgyűlés Kína képviseletének kérdését, amit a legközelebbi ülésszakra halasztottak. • A csangkajsekista „vétóval” kapcsolatban a Washington Post and Times Herald című amerikai lap ezt írja: ...„Nehéz lesz meggyőzni bárkit is arról, hogjf nem az Egyesült Államok ösztönözte hajthatatlanságra Csang Kaj-seket... Most az Egyesült Államoknak nem könnyű bebizonyítani, hogy semmi köze gyámoltzának makacsságához.” A lan hangsúlyozza, hogy a kanadai javaslat kudarca esetén — ami egyben azt jelentené, hogy a 18; ország közül egyet sem vennének fel az ENSZ-be — az Egyesült Államok lenne „a bűnös abban, hogy meghiúsult sok barátunk reménye.” • A Kínai Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság együttműködésének erősítése és fejlesztése céljából a Kínai Népköztársaság kormánya hivatalosan meghívta a Német Demokratikus Köztársaság kormány-küldöttségét baráti látogatásra. ® A román lapok vasárnap közölték, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának határozatát a fogyasztási árucikkek kiskereskedelmi árának leszállításáról. Romániában az idén ez már a második árleszállítás. Az árakat 5—25 százalékkal csökkentették. • Olaszországban szombaton végétért a tanítók tiltakozó sztrájkja. A tanítók szakszervezete arra figyelmeztette a- kormányt, hogy a tanítók újból sztrájkba lépnek, ha a kormány egy héten belül nem teljesíti bérkövetelményeiket. • Harry Pollitt, Nagy-Británnia Kommunista Pártjának főtitkára nyilatkozatot tett, amelyben hangsúlyozta, hogy „az angol és a ciprusi nép édekét szolgálná, az imperialista britt uralom megszüntetése Ciprus felett.” • A Kínai Népköztársaság tudósainak küldöttsége meglátogatta Japánban a tokiói egyetemet, ahol az egyetem tanáraival elbeszélgettek a Japán és Kína közötti tudományos kapcsolatok gyors fejlesztésének fontosságáról. О A Marokkói Kommunista Párt emlékiratot intézett a szultánhoz és ebben követeli: a nemzeti mozgalom minden irányzata kapjon képviseletet a megalakítandó kormányban. • Csehszlovák kultúra-estet rendezett Szegeden a Magyar írók Szövetsége helyi csoportja, a városi békebizottság és a „Csehszlovák Kultúra” a Zeneművészeti szakiskola helyiségében. ' © Szíriát kényszeríteni akarják, hogy csatlakozzék a bagdadi paktumhoz. A nyugati hatalmak azzal fenyegetik Szíriát: kettéosztják területét Irak és Törökország között, ha ellenszegül. © Az osztrák parlamenti küldöttség tagjai — a Szovjetunióban tett körutazás után — a Szovjetunió Legfelső Tanácsa állandó bizottságának tagjaival hosszabb beszélgetést folytattak. • Letartóztatták a csankejsekista kémszervezet 17 tagját Tiencsin város közbiztonsági szervei. © Walter Ulbricht elvtárs, a minisztertanács határozata értelmében a minisztertanács elnökének első helyettese lett. • Csütörtökön heves tüzérségi párbaj folyt« Gaza övezetében az egyiptomi és az izraeli egységek között, • Az Észak-Olaszországi Piacenzában levő puskaporgyárban súlyos robbanás történt. A szerencsétlenségnek kilenc halottja és számos sebesültje van. Dicsőséges út December 1-én múlott 10 éve, <• hagy Párizsban megalakult a [ [ Nemzetközi Demokratikus Nö-I szövetség. Egy évtizede, hogy a nemzetközi nökongresszus ünnepélyesen elfogadta a szövetség célkitűzéseit, szervezeti szabály\ zatát. Az elmúlt tíz év alatt a '! Nemzetközi Demokratikus Nőin szövetség jelentős sikereket ért '' el abban a harcban, amelyet a Szovjetunióval az élen a békeszerető emberek milliói vívnak a békéért, a népek közötti barátság és együttműködés megszilárdításáért. A nőknek, az anyáknak leginkább van joguk I tiltakozni a háborúkban kiomlott vérért, az életért. 1 E jelentős évforduló alkalmá! bőt Ligyija Petrova, a Szovjet Nők Antifasiszta Bizottságának I titkára a Szovjetszkaja Zsenscsina (A szovjet nő) folyóiratban ,,Dicsőséges út’’ címmel méltatja a Szövetség tevékenységét. Cikkében a többi között ezeket írja: „A Szövetség szüntelenül arra törekszik, hogy a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság ' és a népi demokratikus országok asszonyainak példáján valamennyi országban a nőknek \ a férfiakkal egyenlő jogaik le-1 gyenek, s élhessenek is ezekkel \ a jogokkal. Fennállása óta nagy erővé nőtt a Szövetség. Míg 1945-ben 39 ország 80 millió asszonyát egyesítette, md 66 ország 140 millió, különböző politikai és vallási meggyőződésű asszonya tartozik sorai közé. A Szövetség erejét jelenti, hogy nemcsak I szervezetének tagjaira támaszkodik, hanem a nők széles tömegeire, függetlenül attól, hogy tagjai-e valamilyen szervezetnek, vagy nem. A szovjet nők a Szövetség egyik csapatakér t tevékeny részt vesznek munkájában, a nők nemzetközi mozgalmában és a népek békeharcában. Cselekedeteikkel küzdenek a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség nemes céljai iák megvalósításáért. Most, hogy a Szövetség dicső jubileumát ünneplif újra kifejezik szolidaritásukat a világ asszonyaival, a jogaikért és gyermekeik jobb jövőjéért vívott harcukban. Kifejezik azt a törekvésüket, hogy erősíteni és szélesíteni akarják a kapcsolatot, a kölcsönös megértést és a barátságot külföldi nővéreikkel, a remzetközi feszültség további enyhítése, a népek. közötti együttműködés és az egész világ békéje érdekében." Tizenötmilliárddoüáros üzíet Az Egyesült Államok kereskedelmi minisztériuma közzétette, a külföldi országoknak 1945-től 1955-ig nyújtott „segélyekről” szóló jelentését. Tíz év alatt összesen 14 663 millió dollár közvetlen katonai „segélyt” nyújtott az amerikai állam más országoknak, elsősorban az európai és ázsiai tőkés országoknak. Nem kis összegről van szó. Ezt a hatalmas tényt az amerikai monopoltőke nem jószívűségből adja, hanem külpolitikai előnyök és búsás haszon biztosítása céljából. A „segélyekből“ a belőle részesülő országoknak hadifelszerelést kell vásárolnia — természetesen Amerikától. A vásárlásból az amerikai hadiipari tőkések nagy hasznot zsebelnek be. A „segély” más részét katonai beruházásokra kell költeni — sztratégiai utakat, repülőtereket, kikötőket, hadiüzemeket építenek belőle. Az ehhez szükséges felszerelést megint csak amerikai hadianyaggyárak szállítják. A katonai „segély” közel 15 milliárdos összege nem a megsegélyezettet támogatja, hanem a nagylelkű amerikai gyárosok áruit fogyasztja, jövedelmét gyarapítja. A „segély” tehát remek üzlet egyes tőkéseknek s nem véletlen, hogy a segítő szándéktól-szinte csöpögve, további nagy összegeket kívánnak adni a külföldi államoknak. Ezzel is éleszgetni akarják a hidegháború haldokló szellemét. De nem lehet feltalálni még Amerikában sem olyan „segélyt”, I amely ezt a haldoklót életrekeltheti. Mióta Bulganyin és Hruscsov elvtárs repülőgépe átrepült a Himaláján — amely Nehru szavaival élve nem elválasztó fal többé, hanem kapocs a két ország között — az imperialisták rendkívüli ingerültséggel és idegességgel figyelik a diadalmenetnek is beillő indiai utat. A New York Times, a legbefolyásosabb amerikai tőkés lap, „riasztó hatású eseménynek” nevezi az utat, a brit imperializmus egyik ismert szócsöve, a Daily Mail pedig arra szólítja fel a kormányt, hogy „figyelje gondosan Bulganyin és Hruscsov minden lépését. Minden szó, amit ezen az úton kiejtenek, életbevágóan nagyjelentőségű.” Az aggodalmas kiáltásoknak úgy látszik meg is volt az egyáltalában nem dicsérendő hatása: az angol külügyminisztérium hivatalos szóvivője szokatlanul durva nyilatkozatokban támadta a szovjet államférfiak Indiában mondott beszédét. (A nyilatkozat egyébként annyira túlment a kötelező diplomáciai udvariasság határain, hogy az angol külügyminisztérium leváltotta a szóvivőt.) EZ AZ INGERÜLT HANGZAVAR nagyon is jól mutatja, hogy a Szovjetunió vezetőinek indiai utazása az egész imperialista politika — sőt bátran mondhatjuk, az imperialista gyarmatosító rendszer elevenébe vág. Lom donban és Washingtonban, ahol most mérlegre tesznek minden szót, ami . az indiai látogatás során elhangzik, nyilván elgondolkoznak majd azon is: mit jelent az, amikor Nehru azt mondja, hogy az ő szovjetunióbeli utazása, valamint Bulganyin és Hruscsov indiai útja „nemcsak egyszerűen két ország vezető képviselőinek találkozását jelenti, bármilyen fontosak legyenek is ezek a találkozások. Ezek az utak valami mélyebbet és messzebbmenőt jelentenek”. Mélyebbet és messzebbmenőt mindenekelőtt abban, hogy megállapítják a külpolitikai elvi azonosságát a földkerekség első szocialista országa — és a között az India között, amely alig egy évtizede tört csak ki a független állami lét széles országútjára. A Bulganyin—Hruscsov-látogatás másik fontos jellemvonása — és következménye —, hogy hozzájárul India független, semleges politikájának további erődítéséhez, megszilárdításához. Különösen London agresszivitásának és elkese-KELETI UTAZÁS — redésének éppen az az egyik magyarázata, hogy az indiai és brit külpolitika további távolodásától retteg. A Bulganyin—Hruscsov-utazás eddigi eredményei — jelenti Londonból az AFP — „igazolják a látogatás bejelentése óta Londonban megmutatkozó nyugtalanságot. A félhivatalos kommentárokban is érezhető az ingerültség, amelynek csak azért nem adnak szabad folyást, nehogy Nehruban rossz hangulatot ébresszenek. Az a vélemény, hogy e látogatás komoly próbára teszi a brit nemzetközösség összetartását... Keserű és fájó érzés, hogy India ilyen meleg fogadtatásban részesíti az indiai brit hatalom hagyományos ellenfeleit”. SOK MINDENT ELÁRULT egy ilyen kommentár. Persze, a szovjet politika nem egyszerűen „az indiai brit hatalomnak" — hanem magának a gyarmatosításnak „hagyományos” és kérlelhetetlen ellenfele. India évszázadokon keresztül sínylődött a brit gyarmatosítók igája alatt. — Š a londoni visszhang azt mutatja, hogy a brit külügyminisztérium bizonyos köreiben mindmáig aszerint hajlandók csak megítélni az indiai külpolitika egy-egy lépését, hogy az a brit imperialista politika mozdulataihoz símul-e vágj' sem. A baráti viszony a Szovjetunióval és a tényleges együttműködés kiépítése, az indiai függetlenségi — semleges politika megszilárdulása a londoni kommentárok szerint úgy látszik, már olyan lépés, amely „komoly próbára teszi” a brit nemzetközösség összetartását. Meg lehet figyelni, hogy a különböző nyugati kommentárokat különösképpen e megszilárduló függetlenségi politika gazdasági alapja, gazdasági tartalma izgatja. Nyilvánvaló: a nyugati fővárosokban is elismerik Hruscsov elvtárs baráti szavainak igazságát: „Szeretném figyelmeztetni önöket, hogy a szabadságot és függetlenséget csak akkor lehet megszilárdítani, ha fejleszteni tudják iparukat, különösen a gép gyártást.” Ezért fogadta az imperialista , sajtó valóságos sértődöttséggel azt az ajánlatot, hogy a Szovjetunió kész megosztani Indiával az ipari vállalatok, a villamoserőművek, a vízi-NYUGATI GONDOK erőművek építésében, az atomenergia békés felhasználásában szerzett tapasztalatait. A Basler Nachrichten című svájci lap „veszedelmes kisértésről” beszél, a londoni rádió hírmagyarázója pedig azzal védekezik, hogy ilyen „nagylelkű és hosszúlejáratú hitelekre a tőkés országok semmiféle exportőre nem gondolhat”. Más lapok — elhagyott vőlegény módjára — nem éppen illedelmes módon az Amerika által kiutalt segélyeket és kölcsönöket kezdik felhánytorgatni. A New York Times például sértődötten írja, hogy az Egyesült Államok öt esztendő alatt több mint 450 millió dollárt juttatott Indiának és „elképesztő dolog, hogy olyan értelmes emberek, mint az indiaiak, hogyan tarthatják mégis többre a szovjet indítványokat”. Az imperializmus propagandistái nem feledkeznek meg egyébről — csak a lényegről! Arról, hogy az imperialista, monopoltőkés feltételek mellett nyújtott segély nem erősíti, hanem aláaknázza az indiai függetlenséget, nem erősíti a. nemzeti kézben levő nehéz- és gépipart, hanem előkészíti a külföldi monopoltőke még erősebb behatolását. A Szovjetunióéhoz hasonló feltételek, az India függetlenségét és önállóságát szolgáló feltételek mellett egyetlen más nagyhatalom sem nyújthat ilyen segítséget Indiának. Ezért van az, hogy „olyan értelmes emberek, mint az indiaiak” — örömmel fogadják a szovjet gazdasági kezdeményezéseket! A SZOVJET VEZETŐK ÁZSIÁI ÜTJANAK egyik rendkívül nagy jelentőségű következménye az is, hogy t’vább növeli, mélyíti a Szovjetunió tekintélyét, s a szovjet békepolitika iránti megbecsülést Indiában és- egész Ázsiában. Ezt fejezte ki az indiai főváros, Delhi polgárainak Bulganyinhoz és Hruscsovhoz intézett üzenete: „Tudjuk, hogy az orosz nép a béke ügyét szolgálja és mindent elkövet, hegy nagy országát erősítse, hogy biztosítsa országának jólétét és haladását. Ezek az erőfeszítések a tudomány és a tudomány alkalmazása terén П7 első sorba állították a Szovjetuniót.” A Szovjetuniónak ez a Bulganyin és Hruscsov látogatásával is növekvő ázsiai vonzóereje rendkívüli nyugtalanságot kelt az imperializmus köreiben. Olyan nyugtalanságot, amelyik jellemző módon egyes esetekben már a közvetlen realitásokon túlmenő, bizonyos pánik-hangulatra mutató következtetésekhez vezet. így például az AFP már egyenesen azt jelenti Londonból: „angol megfigyelők ... tartanak tőle, hogy Nehru utódai (!) majd az ország iparosításának gyorsabb befejezése céljából a szovjet módszereket a nyugati módszerek elé helyezik.” A SZOVJETUNIÓ TEKINTÉLYÉNEK NÖVEKEDÉSÉT Ázsiában, a függetlenségüket frissen kivívott népekre gyakorolt vonzóerejét jellegzetes és átlátszó érveléssel igyekeznek aláásni. így például a Daily Mail azt írja: „Delhitől Dzsakartáig, az indonéz fővárosig a Szovjetuniót mint nagy, imperialista ellenes ázsiai hatalmat fogadják és ismerik el, s nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy az oroszok többsége európai." Több szempontból is jellemző és szegényes ér-, velés ez. Jellemző azért, mert bevallja, hogy Ázsia népei a Szovjetuniót az imperialistaellenesség bajnokának is tekintik. Szegényes azért, mert ha európai kérdésekről van szó — akkor ezeknek a lapoknak a hasábjain rendszer' olyan kijelentések szoktak megjelenni, hogy a Szovjetunió területének nagyobbik része Ázsiában fekszik, ezért elsősorban „ázsiai hatalom”, ügy látszik a Szovjetunió ázsiai tekintélyét és megbecsülését ilyen rohamosan növelő eseménysorozat szükséges ahhoz, hogy az imperializmus propagandistái felfedezzék a szovjet hatalom — európai mivoltát... íme: a szovjet vezetők látogatásának teljes politikai jelentősége még ki sem bontakozott — s az imperialista politika irányítóit és szószó lóit máris aggodalmak gyötrik. Ez az aggodalom talán a legmélyebb igazolása az indiai parlamentben mondott Hruscsov-beszéd igazságának.: „A Szovjetunióról hirdetett igazság halálos a reakció őreire, a gyarmatosítókra, mindazokra, akik örökössé akarják tenni egyes népek leigázását mások által, az idegen munka kizsákmányolását.” (Sz. N.) SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal, Bratislava, Krížkova 7. — Telefón 332-99. Szerkesztőség Bratislava, Krížkova 7. Tel,: 243—-46 — Fős/< kesztő Major Sándor — Kiadja a Szlovákiai Mezőgazdasági Kiadó, n. v., Bratislava. Krížkova 7 — Nyomja: Merkantilné tlačiarne n. p.,z. i., Bratislava, Ul. Nár, povstania 4 — Évi előfizetés Kčs 20,80, fél évre Kčs 10,40. — Terjeszti a Posta hírlapszolgálata. — Megrendelhető minden .postahivatalnál és kézbesítőnél * D-53638
