Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-12-11 / 50. szám

iSiirtiw« Й53. йееетвег ML Időszerű növényvédelmi munkák decemberben Szántóföldön Az őszi agrotechnikai munkákat (trágya, alá szántás, őszi mélyszántás) igyekezzünk befejezni, mert az erős fagyok megakadályozhatják ezeknek a növényvédelmi szempontból fontos te­endőknek a teljes elvégzését. A vetési bagolypille hernyója — a mocskos pajor — elleni védekezést a fagyok beálltáig folytassuk. A prizmákban raktározott gyök­­gumós terményeinket még egy föld­réteggel takarjuk be, hogy megóvjuk azokat a téli fagyoktól. A melegebb évszakokban a szántó­földi növényvédelemben használt per­metező és porozó gépeket a téli el­raktározás előtt alaposan tisztogassuk meg ée a hibákat javítassuk ki. Réten és legelőn Haladéktalanul fejezzük be a rétek és legelők gondozását. Ha a mezei pocok nagyobb mérték­ben jelentkezne, irtsuk mérgezett csa­létekkel. Ha kedvező аг időjárás a legelők fásítását folytassuk. A szőlőben A szőlő fedését december 15-ig ál­talában mindenütt be kell fejezni. A trágyázáshoz a tőkesorok mélyítését végezzük el. A kihordott szerves trágyát a mé­lyített sorközökbe dolgozzuk be. A tőkehiányok pótlását a döntést, búj­­tást fagymentes időben végezhetjük. Tavaszi pótlásokhoz ássuk ki a göd­röket még a fagyok beállta előtt. A jövő évi gyökereztetéshez, oltás­hoz szükséges szaporító vesszőket szedjük meg és gondosan vermeljük el. A telepítésekhez a talajforgatást folyamatosan végezzük. Az őszi munkák befejeztével a munkaerő helyes felhasználásával a gépi forgatás mellett vegyük igénybe a kézi forgatást is. A gyümölcsösben Az őszi talajmunkát és a trágyázást december 15-ig fejezzük be. A törzs- és korona tisztogatást he­lyes még az őszi talajmunkák előtt befejezni, hogy a tisztogatás során i lekerült hulladékban levő különböző I kártevőket megsemmisítsük. A koronaritkítást és metszést folya­matosan végezzük. A gyümölcsfák ültetését sürgősen, az erősebb fagyok beállta előtt fejez­zük be. Minél korábban kerül a cse­mete a földbe a megeredés annál biz­tosabb. ’ A szamóca-telepítéseket ajánlatos a kisebb fagyok után apró érett trágyá­val betakarni, de ügyeljünk arra, hogy a szívlevelek takaratlanul maradjanak. Hasznos madaraink védelméről gon­doskodjunk. A magtermelésben A fagyok beállta előtt gondoskod­junk a fagyérzékeny sárgarépa, cékla, zeller, stb.) dugványok telepítéséről. A dugványok megóvásának a legbiz­tosabb módja a prizmába való verme­­lés. A prizmákat a tél folyamán ál­landóan vizsgáljuk felül, s ha behor­padna, vagy gőzölögne, ami a dugvá­nyok romlását jelenti, azonnal gon­doskodjunk fagymentes időben annak szellőztetéséről, vagy szükségszerinti ■ átrakásáról. A magkészletek tisztítását fejezzük 1 be. Mikor bonthatjuk ki a silót? A silóba töltött és légmentesen el­zárt takarmány nem marad változat­lanul, hanem erjed. Ennek az erje­désnek a lefolyása a különböző körül­mények szerint más és más. Azonnali leföldelés esetén a silóba töltött ta­karmány hidegen, tejesbaktériumok hatására tejsavasan erjed. Ha viszont levegő marad közte, akkor 50—35 C foknál jobban felmelegszik és akkor nemcsak tejsavas-erjedés, hanem je­lentős mértékben ecetsavas és még vajsavas-erjedés is végbemegy benne. Ez utóbbi folyamatok a táplálóanyagok rovására nagyobbfokú szénsavképző­déssel járnak. A szénsavképződés már a silótöltéskor megindul, azután az erjedés folyamán mindinkább fokozó­dik, a siló lezárása után 6—7 óra múlva megkétszereződik és további 1 nap elteltével a legnagyobb mérté­kig növekszik. Később mind az erje­dés, mind a szénsavképződés alább­hagy. Kb. 1 hónap is eltelik, amíg egész kis mértékre csökken, de még továbbra sem szűnik meg teljesen. Ezért a silót legkorábban megtölté­se és lezárása után, mintegy 4 hét elteltével bonthatjuk ki. Még jobb, И* csak 8 hét múlva térünk rá, mert így még biztosabb, hogy a takarmányban az erjedési folyamatok túlnyomóan befejeződtek. A még erősen erjedő silózott takarmányt nem szabad etet­ni, mert étrendi zavarokat (felfúvó­dást, hasmenést) okozhat. Épített si­lóban a takarmány akár 2—3 évig, árok — illetve földsilóban 1 évig is bennmaradhat. Annak, hogy a silózott takarmány túljutott-e már annyira az erjedésben, hogy etethető — biztos ismertetőjele nincsen. Nagy általános­ságban az erősebben savanyú, de le­galább határozottan savanykás takar­mányról feltételezhetjük, hogy java­részt túl van az erjedésen. Minden­esetre az előbbiekben említett 4, il­letve 6 hét elteltét meg kell várni. Amikor kibontottuk a silót, első te­endőnk az legyen, hogy nézzük meg körültekintően, milyen is benne a ta­karmány. Amennyiben a legfelső és esetleg a falmenti rétege penészes, azt ne adjuk a jószágnak, mert súlyos megbetegedést, sőt elhullást is okoz­hat. Melegágyí telep őszvégí munkái A borfejtés műveletei A töitögetésnél is fontosabb pince­­művelet. Fejtés révén a bort a seprő­től, üledéktől elválasztjuk, s egyben a szükségnek megfelelően levegőztet­jük. Fontpsssága abban rejlik, hogy egyrészt önmagában is a bor fejlődé­sét segíti elő, másrészt a pincemüve­­letek legtöbbjét (szűrés, derítés, há­­zasitás stb.) fejtés nélkül végrehajta­ni nem lehet. A fejtés lehet nyílt és lehet zárt. aszerint, hogy a levegőzés vagy pedig az üledéktől való elválasztás a főcél. Az összes fejtés közül az első fejtés a legfontosabb, mert až a bor további fejlődését nagymértékben befolyásolja. Az első fejtésnél választjuk el az új­bortól a seprőt. A seprőben sok olyan rész van, ami könnyen romlik-bomlik, s a bor seprőízét, súlyosabb esetben a seprő rothadását okozhatja, ami igen nehezen javítható borhiba. Az első fejtést rendszerint nyíltan eszközölhetjük, mert levegőzéssel olyan anyagok kiválását is elősegítjük, amik a borba nem valók, annak fej­lődését gátolják s a bor illatát, zama­tét hátrányosan befolyásolják. A kier­jedt újbor gyakran kénszagú is, amit ugyancsak nyílt fejtéssel mérsékelünk, illetve szüntetünk meg. Az első fejtés idejét az erjedés lefolyása, a tisztulás mér­téke s a bor egészségi állapota Szabja meg. Az első fejtés előtt a borból mintát veszünk. A mintát szobahő­mérsékleten, félig töltött palackban, dugó nélkül tartjuk, s a bor viselke­dését egy-két napig figyeljük. A jól kierjedt, egészséges borból vett minta szépen megtisztul. Hibásan erjedt bor a levegő és hőmérséklet hatására még jobban megzavarosodik, megtörik, szí­ne és íze megváltozik. Ha pedig még cukrot is tartalmaz, erjedésnek indul, ami szintén zavarosodással jár. Álta­lában az első fejtés ideje akkor van. amikor a bor többé-kevésbé megtisz­tult. Korábban fejhetjük a fajélecz­­tővgl erjesztett borokat, mert ezek zavartalan erjedése gyorsabb tisztu­lást eredményez. Rendszerint a zajos erjedés után 4—6 hét múlva fejtünk első ízben. A túl késői fejtés mindig nagyobb hiba, mint a korai. Az első fejtés után visszamaradó seprő 4—6 százalékot tesz ki, amit a rom­lás elkerülése végett erősen kénezett hordóba gyűjtünk. A híg seprő tete­jén levő tiszta bort időnként leszív­juk. Házilag ki lehet sajtolni. Gondos eljárással 1 hl híg seprőből 50—60 liter seprőbort nyerhetünk. A seprő kisajtolása után előállott kemény bor­seprő (seprőtészta) pedig a borkősav­­gyártás egyik legértékesebb nyers­anyaga. A második és további fejtések ideje akkor van, mikor az előző fej­tés után a borban levő zavaros anya­gok főképp a levegőzés következtében kiváltak, leülepedtek és a bor ismét viszonylagosan megtisztult. A fejtést a szükséghez mérten 2—4 hónap múlva megismételjük. A szüret évé­ben legalább egyszer, a második év­ben háromszor, majd évenként egy­szer' fejtünk. A zöldségtermelés kora tavasszal tele van sürgős munkákkal. Kora. ta­vasszal kell elvégezni a tavaszi talaj­­előkészítő munkákat, szabad földbe a legkorábbi magvetéseket és tavasszal kell megnevelni melegágyban a korai káposztafélék, zeller, paprika, paradi­csom palántáit. A kora tavaszi hetek tehát zsúfol­tak a sürgős munkától. Ezért a mun­kákból ilyenkor ősszel végezzük el azt, amit Csak lehet. A melegágyi telep körül bőven akad munka. Olyan földművesszövetkezeti csoportok, vagy termelők, akik még eddig zöldségtermeléssel nem foglal­koztak, készítsék elő melegágyi tele­püket. A telep helyét jól válasszák meg ' A melegágyi telepet sohase helyez­zük el a terület legmélyebb pontján, ahol a talajvíz, az olvadó hóié össze­gyűlhet. Ügyeljünk arra is, hogy tel­jesen szabad, napsütötte helyen ren­dezzük be. A zöldségnövények nap­fény nélkül nem fejlődnek. Az uralkodó széltől óvjuk melegágyi telepünket. Használjuk ki az esetleg adódó természetes szélvédőket. Le­gyen az épületcsoport erdő, vagy domboldal. A melegágyi sorok kelet-nyugat irányban húzódjanak, hogy a napfényt növényeink jobban hasznosíthassák. Ezért emeljük meg a melegágyi abla­kok északi oldalát 5—10 centiméter­rel. Az egyes sorok között 80 cm szé­les kis utacskák húzódjanak. Ezeken az utakon járunk, hordjuk le és fel a melegágyi ablakokat, takarókat, vé­gezzük el a levegőzést, öntözést. A gyakorlat szerint ez az útszétess ég a legmegfelelőbb. A melegágyi telep közepén jó, be legalább 6 méter széles kocsiút húzó­dik. Ez az út necsak a kocsi járás miatt tegyen ilyen széles, hanem azért is, mert ide rakjuk a melegágyi ab­lakokat, takarókat is. Jó, ha a széles kocsiút a melegágyi telep szélem vé­gighúzódik a kerítés mentén. A melegágyi telepet SoltéttentU ve» gyük körül kerítéssel. Végül az egész melegágyi telepet legalább 15 cm vastagon szalmás trá­gyával, törekkel a fagy ellen beborít­juk azért, hogy a főid át ne fagyjon, a melegágyi trágya bomlásából keleti ke zó meleg ne a föld fagyának kién* gedésére fordítódjék. Befejeztük a rétek és legelők gondozását Kell-e térítést fizetni annak a szövetkezeti tagnak, aki háztáji gazda­ságában igénybe veszi az EFSZ igáját. Helyesen járnak-e el ott, ahol a tagok térítés nélkül használják a szövetkezet igáját. Irható-e ilyen ese­tekben munkaegység a kocsis javára, ha nem maga a tag dolgozik at igával? — Kérdezi több olvasónk. Az EFSZ-ek mintaalapszabálya, szerint, ha egy családnak a háztáji föld megműveléséhez igásállatra, vagy egyéb gazdasági felszerelésre van szüksége, azt . a szövetkezet vezető­sége a közgyűlés által meghatározott térítés mellett bocsátja rendelkezésére, így aztán semmiféle vita és nézet­­eltérés nem keletkezhet a tagok kö­zött abból a szempontból, hogy egye­sek többször, mások kevesebbszer ve­szik igénybe a közös tulajdont képe­ző igát és felszerelést. Éppen ezért helytelenül járnak el ott, ahol a kö­zös iga egyéni célokra való haszná­latáért nem kérnek térítést. Ilyen he­lyen fordul elő azután, hogy egye­sek indokolatlanul is igénybe veszik az ipát, sokszor éppen akkor, ami­kor a közös munkában a legnagyobb szükség van rá, amivel természete­sen a közösséget károsítják. Ha az egyéni célokra igénybe vett igával nem maga a tag, hanem a kocsis dolgozik, munkaegység csak úgy írható a javára, ha ugyanakkor ugyanannyit levonnak a munkát vé­geztető tag munkaegységeiből. Min­den vitás esetben természetesen a közgyűlés határozata a döntő. Több gazdatársammal vitatkoztam a burgonya helyes trágyázásáról. — Többféle véleményt hallottam már, de nem tudom, melyik a helyes. A jö­vőben burgonyavetésemet szeretném pétisóval is megtrágyázni, de nem tudom, mikor és mennyit használjak belőle? — kérdi Kovács József egyé­nileg gazdálkodó. Legnagyolb eredményt az istálló­trágyázás ad, mégpedig akkor, ha közvetlenül burgonya alá ősszel tud leszántani kát. holdanként 150—200 mázsa középérett istállótrágyát. Az istállótrágya különösen homoktalajon megkétszerezheti a termést. Az istál­­lótrágvázáson kívül ősszel kát. hol­danként 120 kiló 18 százalékos szu­perfoszfátot és kora tavasszal 80 kiló • • 40 százalékos káliműtrágyát kell ki­szórni. Ha az istállótrágyázás elma­radt, akkor kát. holdanként 200 kiló szuperfoszfátot, 120 kiló kálit és 80 kiló pétisót használjon fel. — A péti­sót egymagában nem ajánljuk, mert az egyoldalú nitrogénfelvétel a lom­bozat buja fejlődését segíti elő és ezzel az érést késlelteti. Mi az oka annak, hogy hízóink folyton a földet eszik, talán még jobb étvággyal, mint a darát? — kérdezi Annak, hogy a sertések a falat és a földet rágják, vagy a baromfitrá­gyát eszik — amit szintén sokan pa­naszoltak, — az az oka, hogy szer­vezetükből hiányzik a mész, vagy egyéb ásványi .anyag, s ezt a hiányt sem a korábbi, sem a jelenlegi táp­lálékuk nem pótolja. De lehet az Ferenc Mária olvasónk. oka vitaminhiány is. Azt tanácsoljuk olvasónknak, forduljon állatorvoshoz s mondja el mit elet a sertésekkel. Az állatorvos így megállapítja, mi­lyen tápanyag hiányozhat eleségükből és tanácsot ad, hogy mivel egészítse ki az etetett takarmányt. A csécsi határban is, mint általá­ban hazánk sok más helyén, nagyon sok a tennivaló a rétek és a legelők javítása terén. Bizony rétjeink a múlt­ban* igen el voltak hanyagolva. Gon­dozásuk csak annyiból állt, hogy a közbiztonság vezetői kidoboltották: minden polgár vonuljon ki közmun­kára, rendbehozni a legelőket. Aki nem ment el, azt megbüntették. Akik kimentek, azoknak sem ért sokat a munkájuk, elténferegték az időt, s alig várták, hogy a nap leteljék, hogy hazamehessenek. így bizony a legelő nem javult meg. Ma már megváltozott a helyzet. Az emberek igényeinek növekedésével szaporodtak a szarvasmarhák, s még nagyobb szükség van a legelők ter­mésére, mint bármikor ezelőtt. Ezért szövetkezetünk tagjai sokkal nagyobb területen végezték el a rétek és le­gelők művelését, mint azt számunkra a járási terv előirányozta. Terv sze­rint 140 hektárt kellett volna meg­művelnünk, ennek ellenére mi 300 hektáron elvégeztük a legelők gondo­zását. November 7-től 19-ig a trak­torosbrigád minden gépe a legelőn dolgozott. A traktorok egy része a gyalulást és a boronálást végezte. — Filakovský András traktoros vezeté­sével egy Skoda 30-as traktor-agregát a műtrágyát szórta szét. Hektáron­ként 150 kg Thomas salakot, 150 kg kálisót és részben őrölt foszfátot sa­létromos keverékkel szórták M. _ A trágyázást ugyancsak 300 hektáron végezték el. Varga István és Csema János szövetkezeti dolgozók a rossz idő ellenére Filakovský segítségével naponta 20 hektáron végezték el ezt a munkát és így napi tervüket 200 százalékosan teljesítették. Szepesi Péter DT-54-es traktorával 43 hek­tárnyi alacsony hozamú legelőt szán­tott fel. A jól végzett munka után joggal várhatjuk most már a jobb termést. SZAN1SZLÔ SÁNDOR, a csécsi Győzelmes Feb­ruár EFSZ elnöke. Védjük gyümölcsfáinkat a kártevőktől A fiatal fák törzsében a legtöbb kárt a mezei nyúl teszi. Legcélszerűbb á gyümölcsöst olyan kerítéssel ellát­ni, melyen a nyulak nem férnek a gyümölcsfákhoz. Ez különösen ala­­csonytörzsü és törpe gyümölcsfák ese­tében elengedhetetlen. A magas és középtörzsű fákat nyúlrágás ellen kát­­ránypapir-, szalma- és nádbekötéssel védhetjük meg, azonban a törpefák elágazásai a talajhoz olyan közel vannak, hogy nagyobb hó esetén, mikor a nyulak más táplálékot nem találnak, az elágazásokat is elérik és azok kérgét megrágják. A fák, be­­kötözgetése évről évre nagyon költ­séges és sok munkát ad. Sokan a fa törzsét különböző anya­gokkal kenik be, de ezek egyike se biztos. Óvatosan kell fogadnunk min­den olyan tanácsot, mely a fa törzsé­nek bekenésére vonatkozik, mert igen sokszor ártalmatlannak tetsző anya­goktól is sokat szenvedhetnek a fák. így volt már rá példa, hogy a fa törzsének olajjal, vagy' szalonnával való bekenését ajánlották, mitől aztán a fák tömegesen kipusztultak. Erős drótfonatos kerítés jó biztosi­­ték a nyúlkár ellen. A drótfonatöt ügy feszítsük ki,' hogy abból 20—30 cm legalább a földbe kerüljön, megfelelő kátrányos impregnates után. így meg­akadályozzuk, hogy a drót alatt a nyulak a földet kikaparva jussanak a gyümölcsösbe. Nagy havazáskor és hófúváskor ne bízzunk feltétlen a kerítésben és jár­juk azt körül, hogy a hófúváson ke­resztül nem járnak-e be a nyulak. Egyes fákat körül vehetjük drót­fonat-hengerrel; 120 cm magas fona­tot körülcsavarunk a fán, a két vé­gét dróttal összevarrjuk. így minden egves fát külön, mint egy. kerítéssel veszünk körül. Itt is a fonat végét ássuk be a földbe 20—25 em-re. Mezei egerek irtására a legalkal­masabb idő az ősz. Ilyenkor felkutat­juk a pockok járatainak nyílásait és azokba elhelyezzük az előre elkészí­tett két-három darab mérgezett tészta­­kockáiét, vagy mérgezett búzát. A kosza pocok a fát a gyökérnya­kon rágja körül. Az igy elrágott fa tavasszal kiemelhető és olyan mint egy megiiegyezett karó. Néha 10—15 éves fákat is megrág. Védekezés ugyanaz, mint a mezei egérnél, de nagyobb 6—8 cm fészekbejárathoz 8—15 foszforos tésztát adjunk. Amennyiben a fiatal fáinkat a nyu­lak, vagy az egerek megrágták, az oltás felett és az oltás alatt még van nemes rész, leghelyesebb a nyúl, stb rágás alatt a fát visszavágni és az onnan előtörő nemes hajtásokból a törzset újra felnevelni. Ha a rágott rész csak a kerület felénél kisebb ré­szét teszi ki, a roncsolt szélű sebet, éles késsel körülvágju^, s oltóviasszal bekenjük. A fa hegvesztő szövete a hiányzó kéregrészt ilyenkor pótolni tudja. Amennyibeibea fa kerületének több mint a fele •'Kárt szenvedett, ilyenkor csak áthidalással menthetjük meg fá­inkat. A megrágott kéreg alsó és felső egészséges szélét éles késsel egyenesre vágjuk. Ezután a hiányzó kéregrész hosszának megfelelő vesz­­szőket vágunk le a fáról. A vesszők 6—8 mm vastagok legyenek. Ezeket alul és felül ferde metszlappal lát­juk el és a héj alá, — az oltásnak megfelelően — az alsó és felső épp héjrész alá toljuk. Az így elhelyezett vesszőket szorosan lekötjük, hogy azok metszlanja hozzásímuljon a fá­hoz és oltóviasszal bekenjük. Néhány hét múlva az összes forradás meg­történik és ha az oltóvesszőnek csak a fele is megmarad, a fát megmen­tettük. Az oltóvesszők átveszik a hi­ányzó törzsrész szerepét, a tápanya­gokat zavartalanul szállítják. A fa törzsének megfelelően megvastagod­nak. Addig, amíg a teljes összeforra­­dás megtörténik, helyes a fa koroná­ját egyszer-egyszer megpermetezni, s a talajt nyirkosán tartani. Az áthidalás úgy is történhet, hogy a fa tövében kora tavasszal, mihelyt lehetséges, 2—4 erősebb vadalanyt, vagy erősebb suhángot ültetünk s azokat a rágott seb felett a fa tör­zsére növesszük. Mind a fa törzsén, mind a suhángon egyforma hosszú metszési lapot, készítünk, összeilleszt­jük, bekötözzük és oltóviasszal beken­jük. Budunics Mihály, Kassa.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents