Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-11-27 / 48. szám

e I^EÉnÜVet /1955. november ff. Haladéktalanul fejezzük be az ősziek betakarítását! A versenyfelhívás eredménye Nyárasdon Márciusban, rügyfakadáskor — ami­kor a természet új pompát öltött — született meg az elhatározás: „Több kukoricát kell termelnünk". Igen a kukorica, legfontosabb tömegtakar­mány. Tápértéke felülmúlja minden más takarmányét. A kukoricatermelés összes lehetőségeit azonban még nem használjuk ki kellő mértékben. Trá­gyázással, jó talajelőkészítéssel, ide­jében való többszöri ápolással, 26,6 mázsa helyett 36,5 mázsás szemes­­kukorica-hozamot is elérhetünk — mondotta a taggyűlésen Dömény Já­nos, a nyárasdi EFSZ elnöke. A nyárasdiak ugyanis a kukoricá­nak köszönhetik, hogy 4,5 literrel emelkedett a tehenek napi tejhozama, és hogy terven felül nagymennyiségű sertéshúst adhattak be. Ezzel a szö­­vetkezet a nagymegyeri járás első szövetkezetei közé küzdötte fel magát. Így érthető, hogy felismerték a kuko­rica értékét gazdaságukban. Elhatá­rozták tehát, hogy összes kukoricáju­kat négyzetes-fészkes módszerrel ül­tetik el, s különös gondot fordítanak a silókukorica termelésére is. A nyárasdi EFSZ elhatározását nem rejtette „véka alá". A sajtón ke­resztül nyilvánosságra hozta — sőt versenyre hívta fel az összes kukori­catermelő gazdaságokat. A versenyfelhívás nem maradt ered­ménytelenül. A nyárasdiak kézzel­­lábbal munkához fogtak. 40 hektáron kézi erővel végezték el az ültetést, 60 hektáron pedig a GTA segítségével végezték el a vetést. Amint a kis nö­vény arasznyira nőtt, sarabolók lep­ték el a földet és a porhanyító-gyom­­irtó munkákat a tagok idejében elvé­gezték. Ez a munka annál jobban ha­ladt, mert a két mezei csoport ver­senyben állt egymással. Sőt Forró Mihály és Horváth Vince csoportve­zetők kötelezettséget vállaltak, hogy átlag 38, illetve 39 mázsa szemesku­koricát termelnek ki hektáronként. A csoportvezetők vállalásaikat tel­jesítették. Ehhez hozzájárultak a cso­port tagjai is, akik kiosztott területü­kön jó munkát végeztek. Például La­ky Pál hektáronként 40J7 mázsa sze­­meskukorica-hozamot ért el, Singhof­­fer János, ■ Rózsa Ferenc pedig 42 mázsás hozammal büszkélkednek. A tavaszi tervezés, elhatározás, a becsü­letes munka nyomán valósággá vál­tozott. A szövetkezet átlagtermése 100 hektáron 36,5 mázsa szemeskukorica lett. A jó kukoricatermés kihat a szövet­­ketet egész gazdaságára és a tagok jövedelmére is. Csak pótjutalomként 437 mázsa kukoricához jutnak, mely­nek pénzértéke 86.990 koronát tesz ki. Ezenkívül jórészt azt is a kukori­cának köszönhetik, hogy elérik terve­zett összjövedelmüket és az évvégi zárszámadásnál az EFSZ tagjai öröm­mel számolhatják majd a nekik jutott összeget. A nyárasdi EFSZ nagy gondot for­dított a silókukorica termesztésére is. . rgyven hektáron 55 cm széles sorok­ban vetették el a tervezett silókukori­cát. Fejlődése alatt többször sarabol­­ták, majd iejérettségű állapotban le­­silózták. így 1600 köbméter elsőrendű takarmányt nyertek. A kukoricaszár répafejjel együtt silózva további 1700 köbmétert eredményezett. így felnőtt állataik részére 50 mázsa, növendék­állataiknak pedig 20 mázsa silótakar­mányt biztosítanak. Tervük az is, hogy a jövőben a tehenek tervezett évi tejhozamát 2920 literre fokozzák. Ez a titka annak, hogy a nyárasdi EFSZ irodájában díszeleg a járás vándorzászlaja az állattenyésztésben elért eredményeikért. Jogosan mondhatják, hogy ezt a kukoricának köszönhetik. Ezért már most lerakták alapját a jövő évi ku­koricatermésnek. A terület 70 száza­lékát már tavaly letrágyázták, a töb­bi területen pedig a nyár folyamán végezték el a trágyázást. A keverő é mélyszántást időben elvégezték, mert jövőre még nagyobb kukoricater­mést akarnak elérni. SÁNDOR A bácskai szekér szekeret ér, hordják a kukori­caszárat t a silózó géphez. „Egy szál se vesszen kárba“ — mondja Marci János, növénytermesztési csoportveze­tő. A múlt éven saját bőrükön tapasz­talták, hogy mit jelent a takarmány­hiány. A betakarítási és a vetési munká­latokat már rég elvégezték, így most minden munkaerő csak a siiózásra összpontosul. Szükséges is, mert 45 hektárnyi kukoricaszárból még 500 köbmétert lesilóznak. Ezideig 1100 köbméter silót készítettek. Az őszi mélyszántás teljes ütemben folyik. Még 70 hektárt kell elvégez­niük. A traktorok éjjel-nappal dolgoz­nak. Legjobb teljesítményt nyújtják Béres Péter és Dudás Béla traktoro­sok, akik DT 54-es traktorukkal napi 13 hektár átlagteljesítményt érnek el. A bácskaiak nem feledkeznek meg a határban legelők és rétek őszi trágyázásáról sem. Ezideig 80 hektár legelőn végez­ték el az őszi mélytrágyázást. Az öreg, terméketlen 40 hektáros sziki legelőt még az ősz folyamán fel­szántják. Ebből 20 hektár rizs alá készítenek elő. Jövőre már megkez­dődik a rizstermelés. Erre az öregek nagyon kíváncsiak. A múltban még gondolni se mertek volna arra, hogy a kopár szöcskenyáj legelője helyén rizs teremjen. A bácskai szövetkezeti tagok elé­gedettek. Ezt az is bizonyítja, hogy korán reggeltől, késő estig dolgoz­nak. Versenyeznek egymással, hogy minél több munkaegységet szerezze­nek; minden kilátásuk megvan arra, hogy 12 korona jutalmat kapnak majd munkaegységenként. Ekére vér a fold November 15. és 20. közötti időben i Szlovákia mezőgazdasági dolgozói az | őszi munkák több íontos feladatát végezték el. így többek között . ke­nyérgabona vetési tervének feladatát 2000 hektárral túl is lépték. Csupán az őszi árpa vetésének tervével ma­radtak le. A siló tervének feladatát eddig a kerületek 102,4 százalékra teljesítették. Azonban a répafejek és répaszeletek, valamint a kukoricakóró további silózásából körülbelül 70 000 köbméter jó minőségű újabb silóta­karmányhoz jutnak. Az eperjesi és a zsolnai kerületek elsőknek jelentet­ték a rétek és a legelők őszi feljaví­tása tervének teljesítését. Az idei őszi munkák gyenge pont­ját képezi továbbra is a tavasziak alá való őszi szántás, valamint a szövet­kezeti földekről a kukorica betakarí­tása. Szlovákiában még 340 ezer hek­tár földet kell a tavasziak alá felszán­tani. Az utóbbi napokban különösen I az egyénileg gazdálkodók láttak neki ennek a munkának, akik minden foga­tukkal és szorgalmas munkájukkal november 15. és 20. közötti időben több mint 60 ezer hektár földet fel­szántottak. De mindezek ellenére a magánszektor még mindig igen lema­rad a szövetkezetek mögött, a különb­ség több mint 10 százalékot tesz ki. A kukorica betakarításával főleg a nyitrai és a hratislavai kerületeknek kell igyekezniük. Kalapos József Két gazdaság, kétféle eredmény Dolgozóinknak több élelemre van szükség Többek között több cukorra is. A cukor nyersanyagát, a répát, szövetkezeteink, állami gazdaságaink és az egyénileg gazdálkodók termelik. Azonban a két szektor cukorrépa ter­melésében lényeges különbség mutatkozik. A diószegi EFSZ-ben hektáronként átlag 300 mázsás cukorrépa termést értek el. A cukorgyári gazdaság 400 hektáros területén átlag 500 mázsát értek el hektáronként. Most nézzük meg milyen eredményeket értek el az egyénileg gazdál­kodók. — Osztás Mihály diószegi földműves 0,45 hektár területéről 85 mázsa cu­korrépa beadására kötelezte magát. Ez a terület azonban csak 58,4 mázsát termett, s csak ennyit adhatott a cukorgyárnak. Továbbá Dovalovský Pálnak 0,40 hektárról 76 mázsát kellett volna beadnia s a valóságban csupán 10,7 mázsát adott be. Ezekből a példákból világosan kitűnik a közös gazdálkodás előnye. Egyedül a szocialista szektor biztosítja a mezőgazdasági termékek fokozatos mennyiségi növelését. Krajcsovics Ferdinand Takarítsuk be a kukoricaszárat A tudományos és gyakorlati meg­állapítások azt mutatják, hogy a ku­koricaszár vékony felsőrészének, a címernek, levélnek és a csuhának^ táp­­értéke megfelel a közepes minőségű széna tápértékének. Természetesen csak az esetben, ha levágását, beta­karítását helyes módon, kellő időben elvégezzük. A szárat a kukorica törésével egy­idejűleg kell lev-.gni. Ennek az elő­írásnak feltétlenül tegyünk eleget, mert minden nap, amíg a szár lábon _ áll, a tápérték gyengülésével, a legérté­kesebb részek, a címer és a levelek letöredezéseivel jár. Lényegesen ja­vítjuk a szár minőségét és mennyi­ségét is növeljük, ha a csöveket tövön fosztjuk meg. A kukoricaszár legjobb eltar­tási módja a silózás. Előnye, hogy nemcsak télen hasz­nálhatjuk mint vizenyős alaptakar­mányt, hanem adhatjuk a legelő álla­toknak is póttakarmánynak, vagy fel­használhatjuk a zöldtakarmányozás mellett is. A jól sikerült silótakar­mány ízletes, állataink azt minden­kor szívesen fogyasztják. Ezenfelül a következő évben is nyugodtan etet­hetjük. Silózás esetén különösen fon­tos, hogy a szárat még a törés nap­ján levágjuk és azonnal kezdjük meg annak behordását, aprítását és siló­zását. A száraz szárhoz nedves takar­mányt, leveles répafejet, nedves répa­szeletet, tököt, takarmányrépát keve­rünk hozzá, vagy félméteres rétegen­ként vízzel nedvesítjük meg. Ha nincs módunk a szárat silózni, akkor is törekedjünk a töréssel egy­idejűleg levágni. & A kukoricaszár-kúp összerakása. 1. alapozás, 2. a derékrész rakása, 3. befedés. A levágott szárat nyomban hordjuk ki a tábla szélére egyrészt, hogy talaj megmunkálását ne hátráltassuk, másrészt, hogy azt olyan időben is haza tudjuk hordani, amikor a megázott földre nem lehet rámenni. A gondosan — felső harmadukba — összekötött kévéket 20—25-ösével kúpokba, lazán rakjuk össze, hogy a szél átjárja azokat és jól kiszáradja­nak, Kössük a kúpok felső részét össze, nehogy a szél felborítsa a kú­pokat. Jó időben egy hét elég ahhoz, hogy a szár kiszáradjon. Ekkor végleges tároló helyére szállítsuk, Szállításnál, összerakásnál óvato­san bánjunk a kévékkel, hogy a leve­lek és a címer letöréséből kárunk ne származzon. Ügyeljünk arra, hogy a szárat va­lamivel magasabb helyre rakjuk ösz­­sze, nehogy az eső vagy hóié alája folyhasson. kúpalakú boglyába, vagy kes­keny, hosszúkás kazalba rakjuk össze. A kúpokba és kazlakba a kévéket szorosan egymáshoz állítva és nem fektetve rakjuk, a kívánt magasságot emeletszerűen építsük fel. Ügyeljünk arra, hogy a falak sírnák legyenek, nehogy az eső és hóié beszivárogjon. Ajánlatos a tetőzeten a kévéket ösz­­szekötni és karókkal megerősíteni. Az őszi esők beálltával borítsuk be a kúpokat és kazlakat szalmával, A kazalba rakott kukoricaszár ve­szélye a penészedés. Összerakásnál vigyázzunk, hogy nedves, erősen har­matos kéve ne kerüljön középre, ha ilyen kerül, rakjuk a boglya, vagy a kazal szélére, vagy tetejére. A szárat takarmányozásra egészben is felhasználhatjuk, de ez esetben a vastag szárrészt állataink nem eszik meg, „ízék“-nek marad. Súlyban ez 25—30 százalékos veszteséget jelent. Ezért helyesebb a szárat tépve vagy szecskázva etetni. A felaprózott szárat vizenyős takarmány által keverhetjük, vagy egyszerűen sósvízzel befülleszt­­jük Az utolsó cső kukorica is hazakerült A vecsei EFSZ tagjai az elmúlt napokban befejezték a kukorica töré­sét. Ezzel végeztek a betakarítással. Húsz hektáron négyzetes-fészkes mód­szerrel ültették a kukoricát. A beta­karítás után megállapították, hogy hektáronként átlagosan 27 mázsa sze­mes kukoricahozamot érnek el. így nemcsak, hogy köteles beadásukat tel­jesíthetik, hanem adhatnak be terven fe'ül is, tehát magasabb jövedelmet biztosíthatnak szövetkezetüknek. Mivel a 25 názsás tervezett hektár­hozamot túllépték — a taggyűlés jó­váhagyása szerint — a terven felül kitermelt kukorica 50 százalékát pót­jutalomként kapják. Molnár Ilona és Mlynár Emília szekérre hordják a kukoricát „Ki mint vet, A sellyei JNB felhívta a járás ösz­­szes szövetkezeteit, hogy az őszi munkák gyors elvégzése érdekében in­dítsanak egymás között versenyt. A szövetkezetek a felhívást egyhangúlag el is fogadták. A sellyei szövetkezet tagjai nagy szorgalommal munkának láttak. November 15-re a cukorrépát betakarították, és a cukorrépa levele­ket prizmákba rakták. A szövetkezet női tagjainak egy része a kukorica­töréssel, másik része pedig a kukorica­szár betakarításával foglalatoskodik. Az idén a kukoricaszárat a répaszele­tekkel együtt lesilózzák. , úgy orať Az őszi mélyszántás elvégzését a felhívás december 15-re tűzte ki. Eb­ben a munkában sem maradnak le a sellyei szövetkezet tagjai. Hatvani elvtás, a szövetkezet agronómusa fi­gyelemmel kísért a szántási munká­kat, melyet Takács és Száraz, vala­mint a többi traktorosok éjjel-nappal nagy szorgalommal végeznek. A szorgalmas munkának az évvégi elszámoláskor meg is lesz a jutalma. Megérdemelt pénz- és természetbeli jutalmat kapnak majd a becsületesen dolgozó tagok. Hankó József Nagyobb gondot fordítsanak a munkaszervezésre Most, amikor az időjárás nem kedvez az őszi betakarításnak — • íontos a jó munkaszervezés. Az alkalmas idő minden percét ki kell használni. Az időjárás miatt sürgős az őszi munkák befejezése. Ezt tudják a poltári szö­vetkezet tagjai is s munkájukat azonban mégsem szervezték meg kielégí­tően. A burgonyaszedést húzták, halasztgatták, míg végre társadalmi munka révén 799 mázsát kiszedtek és kupacokba rakták. A hazaszállítással — bár elég szállítóeszköz áll rendelkezésükre — nem nagyon törődtek a poltá­­riak. A burgonya jó néhány napig kint maradt a földeken az esőben. Végül 16 pár lóval megkezdték a hazaszállítását. Ezt a munkát 15 nap alatt vé­gezték. Ezek szerint a 16 pár ló 16 emberrel együtt 15 nap alatt 50 q burgonyát fuvarozott haza. A napi teljesítmény így egy pár lóra nem több, mint 3 mázsa. Ha a poltári EFSZ vezetősége ceruzát vesz a kezébe és szá­mításba kezd, rájön, hogy sokkal drágább a leves, mint a hús. Rájön arra is, hogy jobb munkaszervezéssel több munkát el lehet végezni, sokkal ol­csóbban, kevesebb kiadással. Ezek után nem csoda, ha november 3-ig a földeken maradt még 150 mázsa felszedett és egy hektár kiásatlan burgonya. Hátra volt még a ku­koricatörés, ezenkívül 34 hektár búzavetés. Bizonyos, hogy ez a lemaradás már ez évben is éreztetni fogja hatását, de még jobban a jövő évben, mert a kései vetés megbosszulja magát. Nem lehet közömbös tehát az EFSZ vezetőinek az őszi munkák mielőbbi befeje­zése, mert annak maguk vallják kárát. A történtekből pedig vonják le a tanulságot, s a jövőben nagyobb gondot fordítsanak a munkaszervezésre. Sólyom László A jó munkaszervezésnek köszönhetik . . . A tornaaljai járás EFSZ-ei közül kiemelkedik a lénkéi szövetkezet, mert joggal mondhatjuk, ma már jól gaz­dálkodnak, Jó a munkaszervezés s a tagok között a munkakedv örvendete­sen megjavult. Ennek köszönhető, hogy október 25-ére befejezték az ősziek vetését. Továbbá kiszedték a burgonyát s beszállították a cukor­répát. A silózás is jó úton halad. Már eddig több mint 180 köbmétert silóztak kukoricaszárból és cukorrépa­fejből. Ezek szép éo figyelemre méltó ered­mények, mert nem kis dolog, a kedve­zőtlen időjárás mellett a kitűzött ag­rotechnikai határidőt betartani. A lénkéi szövetkezetnek nagy se­gítséget nyújt a falusi pártszervezet. A párt tagjainak nem közömbös az EFSZ gazdálkodása, ezért példát mu­tatnak a munkában. A párt segítsége mellett jelentős érdeme van Jordán­­házi Elemér elnöknek, Vranek József, Szívós Valent, Antal Ilona csoport­­vezetőknek és Szivák István dohány­­termelőnek, hogy a lénkéi szövetke­zetét a járás jól gadálkodó EFSZ-ei között emlegetik. S. L. Lerakták a jövő évi termés alapjait Egyre nagyobb és nagyobb hektár­hozamokra törekszünk, különösen fon­tos ez az ipari növényeknél, hogy ipa­runk részére kellő mennyiségű nyers­anyagot biztosíthassunk. Az ipari nö­vények pedig igényesek, ezért nagyon fontos, hogy már most ősszel megte­remtsük a jövő évi termés előfelté­teleit. A vízkeleti EFSZ minden évben át­lag több mint 300 mázsás hektárho­zamot ér el cukorrépából. Ezt annak köszönheti, hogy már nyáron, a ka­lászosok betakarítása után figyelembe veszi a jövő évben vetésre ke'ülő növények követelményeit s a földet annak megfelelően készítik elő. Nem fukarkodnak az istállótrágyával, sem a műtrágyával. Eddig 86 hektárt trá­gyáztak meg, a mélyszántást pedig 264 hektáron végezték el. К. Я.

Next

/
Thumbnails
Contents