Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-11-20 / 47. szám

:. november 20.

Földműves

* » »

A SZOVJETUNIÓVAL A BÉKÉÉRT, HAZANK BIZTONSÁGÁÉRT ES NÉPÜNK BOLDOGSÁGÁÉRT!

Barátokkal találkoztunk . . .

Szovjet vendégeink november 14-én baráti beszélgetés során számoltak be szlovákiai útjuk élményeiről, tapasztalatairól a sajtó képviselőinek. Elsőnek V. M. Sztoletov, a küldöttség vezetője szólalt fel.

— Köszönöm a CSSZBSZ vezetőinek — mondotta Sztoletov elvtárs — hogy lehetővé tették számunkra a mai Szlovákia sokrétű életének tüzetes megtekintését. Biztosíthatjuk önöket arról, hogy a Szovjetunió 200 milliós népe szereti a Csehszlovák köztársaságot. Meg van győződve arról, hogy Csehszlovákia népe a CSKP vezetésével felépíti hazájában a szoeiaüznwrst. Amikor megérkeztünk, tudtuk, hogy barátokkal találkozunk. Előre tudtak, hogy sok szépet látunk majd, de jobb egyszer látni valamit, mint tízszer hallani róla. Ez a közmondásunk most is beigazolódott. Amikor találkoztunk Szlovákia népével, még mélyebben átéreztük kölcsönös szeretetünket. Meggyőződtünk róla, hogy a szlovák nép szereti a Szovjetuniót. A szereteiet mi, szovjet emberek szívből köszönjük. Szlovákiai utunkon láttuk a falvak életét, a gyárakat, kultúrházakat, szanatóriumokat. Láttuk a gyönyörű tájakat. Igen, szép az önök országa, de még nagyobb gyönyörűségünk telt a szlovák népben. Elmondjuk otthon mindazt, amit láttunk, tapasztaltunk, az ipar, a mezőgazdaság és a kultúra terén. Sok szép sikert értek el valamennyi termelési ágban. Sok hasznos tapasztalattal gazdagodtunk, amit felhasználunk a mi munkánkban is. Sokat beszélnek önöknél a Szovjetunió segítségéről. Ügy látom azonban, hogy jobb lesz, ha kölcsönös segítségről beszélünk majd. Hiszen egy a célunk, egy az eszményünk, egy a feladatunk Egy úton haladunk. Csakis a kölcsönös segítség biztosíthatja közös utunk sikeres befejezését.

Sztoletov elvtárs felszólalása után baráti eszmecsere következett. A szovjet vendégek azokról az emberekről beszélgettek, akikkel a szlovákiai útjuk során összetalálkoztak.

A beszélgetés végén Sztoletov elvtárs, a küldöttség vezetője mégegyszer megköszönte a szlovák nép szívélyes vendégszeretetét.

Felejthetetlen látogatás /

V. N. Sztoletov és A. I. Kidin baráti beszélgetést folytatnak a farkasdi

szövetkezetesekkel

... Sztoletov elvtársnak, még mielőtt kilépett volna az autóból a farkasdi helyi nemzeti bizottság előtt, az épület bejárata fölött elhelyezett orosz nyelvű feliraton akadt meg a tekintete.

„Zdravsztvujte daragi druzja“U — Üdvözlünk benneteket drága barátaink! — Mondotta az írás és néhány pillanat múlva Bartos Pál és Stanga István ajkáról hangzott el szlovákul és magyarul, az írott, szívből jövő üdvözlet folytatása, amikor a falu lelkes lakói s a virágcsokrokkal integető kis pionírok között eléjük lépett Sztoletov elvtárs.

Utána következett az, amire a farkasdiak hosszú ideig fognak emlékezni és talán soha el nem felejtik. Az emlékezetes esemény a kultúrházban kezdődött. Az elég nagy és tágas terem kicsinynek bizonyult, mert anynyian jöttek fiatalok és öregek, anyák gyermekeikkel a karjukon, hogy sokan be sem fértek. Amikor a Vágsellyéről érkező szovjet elvtársak is megjelentek, közöttük, kitörő lelkesedés, éljenzés és leírhatatlan taps fogadta őket. S amikor Fiam György, a szövetkezet elnöke, utána Ján Pastéka, Ondrej Mitko, Bogár Pál, szövetkezetünk eredményeiről számoltak be, — hogy 1780 hektáron gazdálkodnak, számos új gazdasági épületeikben 1900 sertésről, 200 tehénről, 227 borjúról gondoskodnak, csak az állattenyésztésben 130 szövetkezeti tag dolgozik, s a szövetkezetbe eddig 6 és félmillió koronát fektettek be — ezek hallatára magunk is örültünk, de még jólesöbb érzés fogott el bennünket, amikor elismerő szavakat hallottunk a szovjet emberektől. Mikor a vendégek megtekintették a tisztántartott, új gazdasági épületek egész sorát, elbeszélgettek a szövetkezeti dolgozókkal, láttuk, hogy Kidin elvtárs kissé elgondolkozik. Embergyűrű vette körül. Egyikük bátortalanul megkérdezte:

— Talán nen tetszik valami?

— Kidin elvtárs a kérdezőre emelte puha, meleg tekintetét és elmosolyodott, mintha csak bátorítaná a kérdezőt, ne féljen a kérdésektől.

— Az imént a mi kolhozainkra gondoltam. Amikor 1929-ben és a 30- as évek elején építeni kezdtük a kolhozokat, akkor még nem voltak olyan kolhozaink mint ez a szövetkezet, nem voltak tapasztalataink, — mondotta.

— Nálunk most könnyebben megy ez a munka. — felelte erre az előbbi kérdező, — mert önöktől tanulunk, s az önök gépeivel dolgozunk a mezőkön . .

Kidin elvtárs mindezt tudja és örül

is annak, hogy tapasztalataik átvé telével nálunk meggyorsult a szocia lizmus építése.

— A szövetkezet nagyon jó, — mondja azután. — Az elnök szilárd és erős akaratú, s a tagság, mint látom, jó közösséget alkot. Kívánom, hogy minél több ilyen jó szövetkezetük legyen... és örülünk annak, hogy itt úgy fogadnak bennünket, mint édes testvéreket. Sokáig fogunk emlékezni a farkasdi szöveíkezetesekre .... D. Sz.

A barátsági hónap

HÍREI

November derekán köztársaságunk kerületeiből 120 tagú női küldöttség látogatott el a forradalmi múltú Krompachy-ba, hogy a csehszlovákszovjet barátság hónapjában a kapitalizmus elleni harc emlékezetes helyein manifesztálják a Szovjetunió népe és a mi népünk közti örök barátságot.

A besztercebányai kerület magyar dolgozói a barátsági hónap folyamán 30 beszélgetést tartanak a szovjet irodalomról. A CSEMADOK kultúregyüttesei pedig 40 fellépéssel járulnak hozzá az ünnepségek színvonalának emeléséhez.

A bratislavai BÉKE-üzem CSSZ3SZ szervezete kötelezettséget vállalt, hogy a barátság hónapja alatt 200 új tagot szervez soraiba. Ezt a vállalását már csaknem száz százalékra teljesítette. Eddig a legtöbb új tagot — 130-at — Róbert Fraüo szervezte. Nyomában jár Ľubomír Such'oň és a többi dolgozó, akik szintén jó munkát végeznek a tagtoborzásban.

December 12-én, a barátsági hónap végén ünnepélyes keretek között leplezik le Zsolnán a monumentális, új felszabadulási emlékművét, amely a szlovák anyáknak a felszabadító szovjet katonák iránti szeretetét jelképezi

Tanuljunk a szovjet népnevelők tapasztalataiból!

A szocialista munkaverseny kiszélesítéséért folyó harc igen hatékony eszköze a termelésben élenjárók módszereinek népszerűsítése. Azerbajdzsánban a Vorosilov-kolhoz Bagirova nevű nőtagja rendkívül magas g>apottermést ért el, amiért a Szocialista Munka Hőse című kitüntetést kapta.

Bagirova tapasztalatainak széleskörű elterjesztése céljából a népnevelők megszervezték, hogy a kolhoz asszonyai felváltva meglátogathassák a kitüntetettet munka közben. Ezek a látogatások — Bagirova módszereinek szemléltető ismertetése — a gyapotföldeken folyó sztahanovista munka nagyszerű iskoláivá váltak.

*

Zója Blinova népnevelőt a Tugulin-körzeti pártbizottság a Trud kolhozba küldte népnevelőmunkára. Egy ízben Kabikma kolhozparasztasszony a jövedelem emelése céljából javasolta a kolhoz vezetőségének, hogy az egyéb zöldségfélék mellett termeljenek paradicsomot is. A vezetőség támogatta a javaslatot, de a kolhozban már nem volt egyetlen üres melegágy sem. Ahhoz, hogy a javaslatot meg lehessen valósítani, paradicsompalántákra lett volna szükség.

— Javaslatunkat nem szabad visszavonnunk — mondotta Blinova népnevelő. — Azt ajánlom, hogy otthon neveljünk palántákat. Részemről kétezer palánta nevelését vállalom.

Példáját sokan követték és az uráli kolhoz a hideg éghajlat ellenére is jó paradicsomtermést ért el.

•

A szovjet népnevelők a szocialista munkaverseny szervezői, á haladó termelési módszerek népszerűsítői. Szavaikkal és tetteikkel egyaránt a nép ügyét szogálják, védik. Népnevelőink tanuljanak gazdag tapasztalataikból, kövessék példájukat! Sz-y

A Külfölddel való Kultúrális Kapcsolatok össz-szövetségi Társaságának küldöttsége megtekintette az ősrégi, történelmi nevezetességű bratisllavai

várat.

A szovjet filmfesztivál négy új filmjéről . . .

A barátsági hónap kulturális rendezvényei közt jelentős szerepet töltött be a november 11—17 között megrendezett szovjet filmfesztivál. — Négyszázhetvenegy szovjet film került bemutatásra, melyből 187 egész estét betöltő és 284 rövid.

A filmfesztivál műsorán négy új film: a Nagy család, Rómeó és Júlia, Ismerkedés és az Emirátus bukása — szerepelt. Ezek a mai szovjet film£gy kis félreértés

Küldöttként jutottam el a Szovjetunióba. Többek között egy kolhozt is meglátogattunk. Engem egy kedves anyókánál szállásoltak el. Mondhatom, nagyszerűen aludtam. Reggel a körzeti szovjetnek kellett volna gépkocsit küldenie értem Csakhogy éjjel erős fagy volt, és a reggelinél az anyóka kutató szemmel méregetett engem. A vékonyka télikabátomra tekintve megvonta a vállát és a befagyott ablakra nézett. Ha jól értettem, körülbelül a következőket mondotta: „Drága fiacskám. Te ebben a télikabátban akarsz kimenni a íarkasordító hidegbe? Hiszen teljesen átfázol.”

Majd elszaladt és vattával bélelt kabátot hozott, azonban méretemnél jó néhány számmal nagyobbat. Azt mondta, vedd fel, az Ivánuska után maradt. Hogyan, hogy Ivánuska után maradt? Csak nem nőtt ki belőle, vagy mi? — Da, da. — mondotta — kinőtte. Most már nagy legény, Leningrádban jár az egyetemre.

Így hát felvettem a kabátot és Kojakinyova anyó gyorsan elfordult, nehogy észrevegyem, hogy nevet. Az értem küldött autó vezetője szintén mosolygott. Lopva rámtekintett és amikor már legalább egy félórája utaztunk, nem állta meg szó nélkül:

„Szlusajtye, eto palto nepohógyity vám."

Nem tudtam, mit jelent ez a sző, „nepohógyity“, azonban nem volt nehéz kitalálnom, hogy a rajtam levő kabát nem tetszik neki. Ebben a pillanatban túlértékeltem orosz tudásomat és megkíséreltem megmagyarázni neki, hogy van nálunk egy szólásmondás: „Ajándéklónak ne nézd a fogát” Először nem jutott eszembe, hogy mondják oroszul „ló”, és időbe telt. míg- rájöttem, hogy „losagy” Azután hiányzott az a kifejezés, hogy „ajándék”. És így elhatároztam, hogy ezt a mondást képletesen magyarázom meg. Mondjuk úgy, hogy volna egy lovam és azt neki ajándékoznám. Ez ajándékozott ló lenne, akárhogy mondják is oroszul. Tudtam, hogy az oroszok így mondják: nekem van „umenya" és nagy lélegzetet véve megkezdtem mondó kámat:

„U menya losagy”.

A gépkocsivezető tiszteletteljes elszörnyűlködést, megrökkönyödést mutatott és majdnem az utat szegélyező hótorlaszba futott a kocsival. Érthető is. Lehet, hogy ebben a pillanatban azt gondolta, hogy valamilyen gyengeelméjűt kocsikáztat. Hiszen a kabátról beszéltünk, és egyszerre elkezdem mesélni, hogy lovam van. Még mielőtt észbe kaptam volna, még jobban összezavartam a helyzetet.

— „U menya losagy” — mondtam.

— „Ja jevo vezmú i daju jevo vám.”

Igen elcsodálkozott és elutasította.

Azt mondta, hogy nem akarja. Mi csinálna a lóval mondta, ha autója van. Egy szóval, még mindig nem értette, hogy én csak egy példát hoztam fel. Egyre inkább melegem lett a magyarázkodástól, valamit dadogtam, hogy valóságban semmilyen lovam sincs, és ö egyre jobban csodálkozott. Kétségbeesésemben eszembe jutott egy mondat, amellyel ezt a szemléltető példát kezdenem kellett volna.

„Ja szkazal tolyka na primjer, znajetye? Na primjer u menya bi bila losagy. Ja jevo vozmu i daju jevo vám.”

Ez már értelmesen hangzott és mindketten kissé fellélegeztünk. Folytatni akartam, de nem jutott eszembe, hogy mondják oroszul „fogak" És így elkezdtem magyarázni, hogy a .losagy” „mórda”-jában csontok

vannak. Fejét csóválta, majd arra a nézetre jutott, hogy talán nem a lóra gondolok, hanem a kutyára, mivel a ló csontot nem eszik. Sajnos, nem értettem meg mindent, amit mondott és amikor azt mondta „szobáka”, azt gondoltam, hogy az egy más kifejezés a lóra, mint például csődör, pej, vagy hasonló. Kezemmel, helyesebben mondva a kabát ujjával legyintettem.

— „Losagy ili szobáka, vszjo rovno”.

Ettől a perctől kezdve ő a kutyájáról beszélt és én a lóról. Elmondtam neki azután, hogy ennek az állatnak a pofájában nem kell megnézni a csontokat. Ezzel tökéletesen egyetértett. Legelső sorban nem volt világos előtte, mire kellene valamilyen csontokat megnézni — ezenkívü még me9.iegyezte, hogy ez a ló morogna! Ő ugyanis a kutyát értette, én meg állandóan azt gondoltam, hogy a lóról beszél. És mindezt a csontok okozták. Hogy a fogakra gondolok, az: csak akkor értette meg, amikör már jó tíz perce zavarosan magyarázgattam, hogy ha ezeket a csontokat — „poszmótrity“ — megnézi, megtudj , hogy milyeri öreg az állat.

Ezen mindketten nagyot nevettünk, ő azért, mert utólagosan megfejtette mindazt a badarságot, amit neki Kol.yakinova kabátjával kapcsolatosan beszéltem, én viszont azért nevettem, hogy sikerült megmagyaráznom az „Ajándéklónak ne nézd a fogát” szólásmondást. Ezután azonban olyasmit mondott, amiből láttam, hogy egész magyarázgatásom hiábavaló volt. Huncutul rám nézett és azt mondta:

„Intyereszno. U nász tózse takája poszlóvica: „Dadonnomu konyú na zubi ne szmotriaty”.

(Z. Zirotka „Ajándékló” című elbeszélése nyomán).

gyártás legkimagaslóbb alkotásai. Az előbbi kettő nagy sikert aratott és elismerést váltott ki a nemzetközi filmfesztiválokon.

NAGY CSALAD című szovjet film Kocsetov regénye alapján készült. — Művészi módon ábrázolja a régi és új közti harcot, amelyből az utóbbi kerül ki győztesen. A film hitelesen ábrázolja az élet célját és tartalmát: az alkotó munkát és a szakadatlann harcot a maradiság ellen. Jól érzékelteti, hogy a szocializmus országában nincsenek elveszett, használhatatlan emberek. Megkapó a filmben až ember és lélekábrázoiás, az igazság és bátorság, amely mély hatást gyakorol a nézőre.

Chejfec, a film rendezője kitűnő munkát végzett. Tökéletesek az alakítások is. A film méltán nyerte el a cannesi nemzetközi filmfesztiválon a legjobb szinészegyüttesnek járó díjat.

ROMEO ÉS JULIA színes balettfilm. Nagy művészi élményt nyújt. Hűen és kifejezően tolmácsolja Shakespeare drámáját a zene és a tánc nyelvén, amely a sírigtaríó szerelem örök történetét mondja el. A film zenéje sokszínű, szenvedélyt festő. — Prokovjev balettje nemcsak a Szovjetunióban, hanem az egész világon hatalmas sikert aratott. A kiváló mű szerepeit a Moszkvai Állami Nagyszínház balettcsoportja alakítja mesteri módon.

AZ ISMERKEDÉS kedves, színes film, Boldog, fiatal szovjet emberekről szól, akiket egy útépítkezésen hoz össze az alkotó, építő munka. Itt ismerkedik meg egymással Vaszjo és Kata, a film két főhőse. A film megkapóan ábrázolja a szovjet ifjúság gazdag érzésvilágát, munkáját, magánéletét.

AZ EMIRÁTUS BUKASA című film Ozuégisztán dicső történelmi napjait eleveníti fel, amikor felszabadul a rabszolgaság alól, továbbá a Szovjetunió népeivel való boldog együttélését rajzolja meg kitűnő művészi eszközökkel.

Az 1953-ban rendezett barátsági hónapban több, mint 9 millió nézője voit a szovjet filmeknek, 1954-es évben pedig már több, mint 10 millió. Az idei barátság hónapjában a kitűnő szovjet filmek az eddiginél még több nézőt vonzanak filmszínházainkba.-bt-