Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-11-20 / 47. szám

:. november 20. Földműves * » » A SZOVJETUNIÓVAL A BÉKÉÉRT, HAZANK BIZTONSÁGÁÉRT ES NÉPÜNK BOLDOGSÁGÁÉRT! Barátokkal találkoztunk . . . Szovjet vendégeink november 14-én baráti beszélgetés során számoltak be szlovákiai útjuk élményeiről, tapasztalatairól a sajtó képviselőinek. El­sőnek V. M. Sztoletov, a küldöttség vezetője szólalt fel. — Köszönöm a CSSZBSZ vezetőinek — mondotta Sztoletov elvtárs — hogy lehetővé tették számunkra a mai Szlovákia sokrétű életének tüzetes megtekintését. Biztosíthatjuk önöket arról, hogy a Szovjetunió 200 milliós népe szereti a Csehszlovák köztársaságot. Meg van győződve arról, hogy Csehszlovákia népe a CSKP vezetésével felépíti hazájában a szoeiaüznwrst. Amikor megérkeztünk, tudtuk, hogy barátokkal találkozunk. Előre tudtak, hogy sok szépet látunk majd, de jobb egyszer látni valamit, mint tízszer hallani róla. Ez a közmondásunk most is beigazolódott. Amikor találkoztunk Szlovákia népével, még mélyebben átéreztük kölcsönös szeretetünket. Meg­győződtünk róla, hogy a szlovák nép szereti a Szovjetuniót. A szereteiet mi, szovjet emberek szívből köszönjük. Szlovákiai utunkon láttuk a falvak életét, a gyárakat, kultúrházakat, szanatóriumokat. Láttuk a gyönyörű tája­kat. Igen, szép az önök országa, de még nagyobb gyönyörűségünk telt a szlovák népben. Elmondjuk otthon mindazt, amit láttunk, tapasztaltunk, az ipar, a mezőgazdaság és a kultúra terén. Sok szép sikert értek el vala­mennyi termelési ágban. Sok hasznos tapasztalattal gazdagodtunk, amit felhasználunk a mi munkánkban is. Sokat beszélnek önöknél a Szovjetunió segítségéről. Ügy látom azonban, hogy jobb lesz, ha kölcsönös segítségről beszélünk majd. Hiszen egy a célunk, egy az eszményünk, egy a felada­tunk Egy úton haladunk. Csakis a kölcsönös segítség biztosíthatja közös utunk sikeres befejezését. Sztoletov elvtárs felszólalása után baráti eszmecsere következett. A szovjet vendégek azokról az emberekről beszélgettek, akikkel a szlovákiai útjuk során összetalálkoztak. A beszélgetés végén Sztoletov elvtárs, a küldöttség vezetője mégegy­­szer megköszönte a szlovák nép szívélyes vendégszeretetét. Felejthetetlen látogatás / V. N. Sztoletov és A. I. Kidin baráti beszélgetést folytatnak a farkasdi szövetkezetesekkel ... Sztoletov elvtársnak, még mi­előtt kilépett volna az autóból a far­kasdi helyi nemzeti bizottság előtt, az épület bejárata fölött elhelyezett orosz nyelvű feliraton akadt meg a tekintete. „Zdravsztvujte daragi druzja“U — Üdvözlünk benneteket drága bará­taink! — Mondotta az írás és né­hány pillanat múlva Bartos Pál és Stanga István ajkáról hangzott el szlovákul és magyarul, az írott, szív­ből jövő üdvözlet folytatása, amikor a falu lelkes lakói s a virágcsokrok­kal integető kis pionírok között elé­jük lépett Sztoletov elvtárs. Utána következett az, amire a far­­kasdiak hosszú ideig fognak emlékez­ni és talán soha el nem felejtik. Az emlékezetes esemény a kultúrházban kezdődött. Az elég nagy és tágas te­rem kicsinynek bizonyult, mert any­­nyian jöttek fiatalok és öregek, anyák gyermekeikkel a karjukon, hogy sokan be sem fértek. Amikor a Vágsellyé­­ről érkező szovjet elvtársak is meg­jelentek, közöttük, kitörő lelkesedés, éljenzés és leírhatatlan taps fogadta őket. S amikor Fiam György, a szö­vetkezet elnöke, utána Ján Pastéka, Ondrej Mitko, Bogár Pál, szövetke­zetünk eredményeiről számoltak be, — hogy 1780 hektáron gazdálkodnak, számos új gazdasági épületeikben 1900 sertésről, 200 tehénről, 227 bor­júról gondoskodnak, csak az állatte­nyésztésben 130 szövetkezeti tag dol­gozik, s a szövetkezetbe eddig 6 és félmillió koronát fektettek be — ezek hallatára magunk is örültünk, de még jólesöbb érzés fogott el bennünket, amikor elismerő szavakat hallottunk a szovjet emberektől. Mikor a vendé­gek megtekintették a tisztántartott, új gazdasági épületek egész sorát, elbeszélgettek a szövetkezeti dolgo­zókkal, láttuk, hogy Kidin elvtárs kis­sé elgondolkozik. Embergyűrű vette körül. Egyikük bátortalanul megkér­dezte: — Talán nen tetszik valami? — Kidin elvtárs a kérdezőre emel­te puha, meleg tekintetét és elmoso­lyodott, mintha csak bátorítaná a kér­dezőt, ne féljen a kérdésektől. — Az imént a mi kolhozainkra gondoltam. Amikor 1929-ben és a 30- as évek elején építeni kezdtük a kol­hozokat, akkor még nem voltak olyan kolhozaink mint ez a szövetkezet, nem voltak tapasztalataink, — mondotta. — Nálunk most könnyebben megy ez a munka. — felelte erre az előbbi kérdező, — mert önöktől tanulunk, s az önök gépeivel dolgozunk a me­zőkön . . Kidin elvtárs mindezt tudja és örül is annak, hogy tapasztalataik átvé telével nálunk meggyorsult a szocia lizmus építése. — A szövetkezet nagyon jó, — mondja azután. — Az elnök szilárd és erős akaratú, s a tagság, mint látom, jó közösséget alkot. Kívánom, hogy minél több ilyen jó szövetkeze­tük legyen... és örülünk annak, hogy itt úgy fogadnak bennünket, mint édes testvéreket. Sokáig fogunk emlékezni a farkasdi szöveíkezetesek­­re .... D. Sz. A barátsági hónap HÍREI November derekán köztársaságunk kerületeiből 120 tagú női küldöttség látogatott el a forradalmi múltú Krompachy-ba, hogy a csehszlovák­szovjet barátság hónapjában a kapi­talizmus elleni harc emlékezetes he­lyein manifesztálják a Szovjetunió népe és a mi népünk közti örök ba­rátságot. A besztercebányai kerület magyar dolgozói a barátsági hónap folyamán 30 beszélgetést tartanak a szovjet irodalomról. A CSEMADOK kultúr­­együttesei pedig 40 fellépéssel járul­nak hozzá az ünnepségek színvonalá­nak emeléséhez. A bratislavai BÉKE-üzem CSSZ3SZ szervezete kötelezettséget vállalt, hogy a barátság hónapja alatt 200 új tagot szervez soraiba. Ezt a vállalását már csaknem száz százalékra teljesítette. Eddig a legtöbb új tagot — 130-at — Róbert Fraüo szervezte. Nyomában jár Ľubomír Such'oň és a többi dol­gozó, akik szintén jó munkát végez­nek a tagtoborzásban. December 12-én, a barátsági hónap végén ünnepélyes keretek között lep­lezik le Zsolnán a monumentális, új felszabadulási emlékművét, amely a szlovák anyáknak a felszabadító szov­jet katonák iránti szeretetét jelképezi Tanuljunk a szovjet népnevelők tapasztalataiból! A szocialista munkaverseny kiszélesítéséért folyó harc igen hatékony eszköze a termelésben élenjárók módszereinek népszerűsítése. Azerbajd­zsánban a Vorosilov-kolhoz Bagirova nevű nőtagja rendkívül magas g>a­­pottermést ért el, amiért a Szocialista Munka Hőse című kitüntetést kapta. Bagirova tapasztalatainak széleskörű elterjesztése céljából a népneve­lők megszervezték, hogy a kolhoz asszonyai felváltva meglátogathassák a kitüntetettet munka közben. Ezek a látogatások — Bagirova módszereinek szemléltető ismertetése — a gyapotföldeken folyó sztahanovista munka nagyszerű iskoláivá váltak. * Zója Blinova népnevelőt a Tugulin-körzeti pártbizottság a Trud kol­hozba küldte népnevelőmunkára. Egy ízben Kabikma kolhozparasztasszony a jövedelem emelése céljából javasolta a kolhoz vezetőségének, hogy az egyéb zöldségfélék mellett termeljenek paradicsomot is. A vezetőség tá­mogatta a javaslatot, de a kolhozban már nem volt egyetlen üres meleg­ágy sem. Ahhoz, hogy a javaslatot meg lehessen valósítani, paradicsompa­­lántákra lett volna szükség. — Javaslatunkat nem szabad visszavonnunk — mondotta Blinova nép­nevelő. — Azt ajánlom, hogy otthon neveljünk palántákat. Részemről két­ezer palánta nevelését vállalom. Példáját sokan követték és az uráli kolhoz a hideg éghajlat ellenére is jó paradicsomtermést ért el. • A szovjet népnevelők a szocialista munkaverseny szervezői, á haladó termelési módszerek népszerűsítői. Szavaikkal és tetteikkel egyaránt a nép ügyét szogálják, védik. Népnevelőink tanuljanak gazdag tapasztalataikból, kövessék példájukat! Sz-y A Külfölddel való Kultúrális Kapcsolatok össz-szövetségi Társaságának küldöttsége megtekintette az ősrégi, történelmi nevezetességű bratisllavai várat. A szovjet filmfesztivál négy új filmjéről . . . A barátsági hónap kulturális ren­dezvényei közt jelentős szerepet töl­tött be a november 11—17 között megrendezett szovjet filmfesztivál. — Négyszázhetvenegy szovjet film került bemutatásra, melyből 187 egész estét betöltő és 284 rövid. A filmfesztivál műsorán négy új film: a Nagy család, Rómeó és Júlia, Ismerkedés és az Emirátus bukása — szerepelt. Ezek a mai szovjet film­£gy kis félreértés Küldöttként jutottam el a Szovjet­unióba. Többek között egy kolhozt is meglátogattunk. Engem egy kedves anyókánál szállásoltak el. Mondhatom, nagyszerűen aludtam. Reggel a kör­zeti szovjetnek kellett volna gépkocsit küldenie értem Csakhogy éjjel erős fagy volt, és a reggelinél az anyóka kutató szemmel méregetett engem. A vékonyka télikabátomra tekintve megvonta a vállát és a befagyott ab­lakra nézett. Ha jól értettem, körül­belül a következőket mondotta: „Drá­ga fiacskám. Te ebben a télikabátban akarsz kimenni a íarkasordító hideg­be? Hiszen teljesen átfázol.” Majd elszaladt és vattával bélelt ka­bátot hozott, azonban méretemnél jó néhány számmal nagyobbat. Azt mond­ta, vedd fel, az Ivánuska után ma­radt. Hogyan, hogy Ivánuska után ma­radt? Csak nem nőtt ki belőle, vagy mi? — Da, da. — mondotta — kinőt­te. Most már nagy legény, Leningrád­­ban jár az egyetemre. Így hát felvettem a kabátot és Ko­­jakinyova anyó gyorsan elfordult, ne­hogy észrevegyem, hogy nevet. Az értem küldött autó vezetője szintén mosolygott. Lopva rámtekintett és amikor már legalább egy félórája u­­taztunk, nem állta meg szó nélkül: „Szlusajtye, eto palto nepohógyity vám." Nem tudtam, mit jelent ez a sző, „nepohógyity“, azonban nem volt ne­héz kitalálnom, hogy a rajtam levő kabát nem tetszik neki. Ebben a pil­lanatban túlértékeltem orosz tudáso­mat és megkíséreltem megmagyarázni neki, hogy van nálunk egy szólásmon­dás: „Ajándéklónak ne nézd a fogát” Először nem jutott eszembe, hogy mondják oroszul „ló”, és időbe telt. míg- rájöttem, hogy „losagy” Azután hiányzott az a kifejezés, hogy „aján­dék”. És így elhatároztam, hogy ezt a mondást képletesen magyarázom meg. Mondjuk úgy, hogy volna egy lovam és azt neki ajándékoznám. Ez ajándékozott ló lenne, akárhogy mond­ják is oroszul. Tudtam, hogy az oro­szok így mondják: nekem van „ume­­nya" és nagy lélegzetet véve meg­kezdtem mondó kámat: „U menya losagy”. A gépkocsivezető tiszteletteljes el­­szörnyűlködést, megrökkönyödést mu­tatott és majdnem az utat szegélyező hótorlaszba futott a kocsival. Ért­hető is. Lehet, hogy ebben a pilla­natban azt gondolta, hogy valamilyen gyengeelméjűt kocsikáztat. Hiszen a kabátról beszéltünk, és egyszerre el­kezdem mesélni, hogy lovam van. Még mielőtt észbe kaptam volna, még job­ban összezavartam a helyzetet. — „U menya losagy” — mondtam. — „Ja jevo vezmú i daju jevo vám.” Igen elcsodálkozott és elutasította. Azt mondta, hogy nem akarja. Mi csinálna a lóval mondta, ha autója van. Egy szóval, még mindig nem ér­tette, hogy én csak egy példát hoz­tam fel. Egyre inkább melegem lett a magyarázkodástól, valamit dadog­tam, hogy valóságban semmilyen lo­vam sincs, és ö egyre jobban csodál­kozott. Kétségbeesésemben eszembe jutott egy mondat, amellyel ezt a szemléltető példát kezdenem kellett volna. „Ja szkazal tolyka na primjer, zna­­jetye? Na primjer u menya bi bila losagy. Ja jevo vozmu i daju jevo vám.” Ez már értelmesen hangzott és mindketten kissé fellélegeztünk. Foly­tatni akartam, de nem jutott eszem­be, hogy mondják oroszul „fogak" És így elkezdtem magyarázni, hogy a .losagy” „mórda”-jában csontok vannak. Fejét csóválta, majd arra a nézetre jutott, hogy talán nem a lóra gondolok, hanem a kutyára, mivel a ló csontot nem eszik. Sajnos, nem ér­tettem meg mindent, amit mondott és amikor azt mondta „szobáka”, azt gondoltam, hogy az egy más kifejezés a lóra, mint például csődör, pej, vagy hasonló. Kezemmel, helyesebben mond­va a kabát ujjával legyintettem. — „Losagy ili szobáka, vszjo rov­no”. Ettől a perctől kezdve ő a kutyá­járól beszélt és én a lóról. Elmondtam neki azután, hogy ennek az állatnak a pofájában nem kell megnézni a csontokat. Ezzel tökéletesen egyetér­tett. Legelső sorban nem volt vilá­gos előtte, mire kellene valamilyen csontokat megnézni — ezenkívü még me9.iegyezte, hogy ez a ló morogna! Ő ugyanis a kutyát értette, én meg állandóan azt gondoltam, hogy a ló­ról beszél. És mindezt a csontok okoz­ták. Hogy a fogakra gondolok, az: csak akkor értette meg, amikör már jó tíz perce zavarosan magyarázgat­­tam, hogy ha ezeket a csontokat — „poszmótrity“ — megnézi, megtudj , hogy milyeri öreg az állat. Ezen mindketten nagyot nevettünk, ő azért, mert utólagosan megfejtette mindazt a badarságot, amit neki Ko­l.yakinova kabátjával kapcsolatosan beszéltem, én viszont azért nevettem, hogy sikerült megmagyaráznom az „Ajándéklónak ne nézd a fogát” szó­lásmondást. Ezután azonban olyasmit mondott, amiből láttam, hogy egész magyarázgatásom hiábavaló volt. Hun­cutul rám nézett és azt mondta: „Intyereszno. U nász tózse takája poszlóvica: „Dadonnomu konyú na zu­­bi ne szmotriaty”. (Z. Zirotka „Ajándékló” című elbeszélése nyomán). gyártás legkimagaslóbb alkotásai. Az előbbi kettő nagy sikert aratott és elismerést váltott ki a nemzetközi filmfesztiválokon. NAGY CSALAD című szovjet film Kocsetov regénye alapján készült. — Művészi módon ábrázolja a régi és új közti harcot, amelyből az utóbbi kerül ki győztesen. A film hitelesen ábrázolja az élet célját és tartalmát: az alkotó munkát és a szakadatlann harcot a maradiság ellen. Jól érzé­kelteti, hogy a szocializmus országá­ban nincsenek elveszett, használhatat­lan emberek. Megkapó a filmben až ember és lélekábrázoiás, az igazság és bátorság, amely mély hatást gya­korol a nézőre. Chejfec, a film rendezője kitűnő munkát végzett. Tökéletesek az ala­kítások is. A film méltán nyerte el a cannesi nemzetközi filmfesztiválon a legjobb szinészegyüttesnek járó dí­jat. ROMEO ÉS JULIA színes balett­film. Nagy művészi élményt nyújt. Hűen és kifejezően tolmácsolja Sha­kespeare drámáját a zene és a tánc nyelvén, amely a sírigtaríó szerelem örök történetét mondja el. A film zenéje sokszínű, szenvedélyt festő. — Prokovjev balettje nemcsak a Szov­jetunióban, hanem az egész világon hatalmas sikert aratott. A kiváló mű szerepeit a Moszkvai Állami Nagy­színház balettcsoportja alakítja mes­teri módon. AZ ISMERKEDÉS kedves, színes film, Boldog, fiatal szovjet emberek­ről szól, akiket egy útépítkezésen hoz össze az alkotó, építő munka. Itt is­merkedik meg egymással Vaszjo és Kata, a film két főhőse. A film meg­­kapóan ábrázolja a szovjet ifjúság gazdag érzésvilágát, munkáját, ma­gánéletét. AZ EMIRÁTUS BUKASA című film Ozuégisztán dicső történelmi napjait eleveníti fel, amikor felszabadul a rabszolgaság alól, továbbá a Szov­jetunió népeivel való boldog együtt­élését rajzolja meg kitűnő művészi eszközökkel. Az 1953-ban rendezett barátsági hó­napban több, mint 9 millió nézője voit a szovjet filmeknek, 1954-es év­ben pedig már több, mint 10 millió. Az idei barátság hónapjában a kitűnő szovjet filmek az eddiginél még több nézőt vonzanak filmszínházainkba.-bt-

Next

/
Thumbnails
Contents