Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-11-13 / 46. szám

4 ĽUD A SZLOVÁK NÉP a napokban em­lékezett meg történetének és irodal­mának egyik jelentős alakja, Ľudevít Stúrnak 140, születésnapjáról. Stúr szerepe a szlovák nemzeti megújho­dásban, a szí. vák nép nemzeti öntu­datra ébredésében felbecsülhetetlen. Stúr szegény tanítói családból szár­mazott. A műveltséget szülei önzet­len önfeláldozásával szerzi meg ,a győri és pozsonyi iskolákban. 1829- ben a pozsonyi Líceumba iratkozik be, ahol a szlovák diákság közül ki­tűnt tüzes temperamentumával és ha­tásos vers-szavalásával. Tanulmányait egy időre félbeszakította és az uhrov­­cei Zay uradalomban működött mint hivatalnok. A hivatalnokságot Samo Chalúpka hagyatta ott vele és rábe­szélte, hogy folytassa tanulmányait a Líceumban. Stúr beiratkozott a teoló­giára és megteremti a szlovák nem­zeti mozgalom gyújtópontját, az új irodalmi szlovák nyelv bölcsőjét,* és a szlovák irodalom alkotásainak új irányzatát. Diákévei alatt leginkább csak költészettel és a tudománnyal foglalkozott, politikai pályára való­színűleg nem is gondolt. Tehetségé­vel, harcos szellemével sok barátot és követőt gyűjt maga köré. Irodalmi munkásságával mindvégig a nemzeti ébredés eszméjét szolgálja. A körü­lötte csoportosult ifjúság szelleme de­mokratikus, republikánus. Bátran val­lották, hogy a nép elnyomatásának a fennálló rendszer, az arisztokrácia az oka. STÜR ÉS KÖVETŐI — a štúristák — a szlovák nép jogaiért harcoltak, mind politikai, mind kulturális téren. Mivel a magyar liberáls oppozíció nem támogatja őket, a bécsi udvar­hoz fordultak segítségért. Stúr 1845- ben engedélyt kapott a bécsi kormány­tól a Slovenské Národné Noviny kia­dására. Ebben az időben a magyar nemzeti mozgalom is mindinkább haladóbb és radikálisabb jelleget ölt a Habsburg­­dinasztia gyarmatosító politikájával szemben. Határozott követelések hang­zanak el a hűbéri társadalom marad-OVIT š L. Stúr ványainak, a parasztság elnyomásá­nak stb. felszámolásáért. Nagy harc folyt a jobbágyság teljes felszabadí­tásáért. Stúr lapja, a Slovenské Ná­rodné Noviny Kossúthnak a jobbágy­ság felszabadítására irányuló célkitű­zéseit a leghatározottabban támogatta és ezzel az 1848-as polgári forradal­mat előkészítő ideológia fontos szer­vévé, tényezőjévé lett. Ľudevít Slúr főleg a szlovák parasztságot mozgó- I sította. A szlovák parasztság kíván­ságait a Slovenské Národné Noviny hasábjain hirdette, Az újságban 1847 októberében folytatásokban megjelent a „Reményeink és kívánságaink az elkövetkezendő országgyűlésen“ c. összefoglaló cikke. A kívánságok kö­zött első helyen áll a jobbágyság felszabadításának kérdése. Stúr erről így ír: „... Igazságot mindenkinek, tehát igazságot a népnek is, mely ná­lunk eddig minden munkát elvégzett, de kevés öröme volt és ezt az igaz­ságosságot kiérdemli, ha az eljövendő országgyűlésen kimondatik a népnek az úrbéri terhek alól való örök és általános megváltása ... “ TÚR AZ ORSZÁGGYŰLÉSEN Stúr, mint Zólyom város követe szerepel. Isme­retes, hogy Kossuthot ezen az ország­­gyűlésen csak kevesen támogatták az úrbér ellepi harcában, a parasztság érdekeiért. Ľudevít Stúr e kevés kép­viselő közé tartozott. Ez a tény a magyar és szlovák haladó hagyomá­nyok" szemszögéből is nagy fontossá­gú. A márciusi forradalmat és annak egyik nagyon jelentős vívmányát a jobbágyfelszabadítást így értékelte Ľ. Stúr: „Nem fognak többé elnyomott népünknek csapatai és tömegei az úri robothoz tódulni és kihajszoltatni, nem fognak többé a szegény, elnyo­mott nép háta mögött hajdúk és po­roszlók állani... Nem fog többé sze­gény népünk robotolni, hogy mások egyenek, igyanak, tömjék magukat és ujjongjanak, mulassanak és táncolja­nak, miközben ő maga az éhségtől és szomjúságtól fájdalmasan össze­rogy ... nem fog az úriszékek előtt remegni: mindez megszűnt, és örök időre eltöröltetett.“ Az 1848-as pozsonyi országgyűlé­sen hozott törvények gyökeresen megváltoztatták a parasztság jogi helyzetét, de nem változtattak, nem rendezték megfelelően gazdasági hely­zetét. Ez rövidesen a paraszti töme­gekben, főleg a nemzetiségi vidéke­ken kiábránduláshoz vezetett. A sza­badságharc, melynek folyamán a ma­gyar és szlovák forradalmi erők szem­be kerültek egymással, elbukott, és a nagybirtokosok az osztrák pénz- és ipari tőkével szövetkezve mégjobban elmélyítették a kizsákmányolást és a nemzeti elnyomást. ĽUDEVÍT ŠTOR célkitűzései is hosszú időre elbuktak. Az osztrák kormány a szabadságharc leverése után sem volt hajlandó változtatni politikáján a gyarmatnak tartott Ma­gyarország és népeivel szemben. A szlovák népnek csak most, 100 évvel később, a népi demokratikus Csehszlovákiában vált valóra száza­dos álma: az önállóság, függetlenség és szabadság. S-0 rSídmfives Múltunk és jelenünk hű tükörképe November 5-én, nyílt meg Bratisla­­vában a Szlovák Múzeumban a „Bol­dog Szlovákiáért végzett munka tíz éve a szocialista Csehszlovákiában“ c. kiállítás. A kiállítás nagyságával és magas képzőművészeti színvonalával hűen tükrözi vissza Szlovákia tízéves fejlő­désének egyes szakaszait a felszaba­dulás kezdetétől, egészen napjainkig. A bejárattal szemben egy 5—7 mé­teres nagyságú térkép köti li figyel­münket. Időközönként fel-felgyullad­­nak a piros, kék, zöld, sárga lám­­pácskák, melyek mutatják, hol épült új üzem, villanyerömű, hol vezették be az áramot, hol létesült új szövet­kezet. S ezek az apró fények szinte elárasztják egész Szlovákiát. Mint egy vörös fonál, vezet végig a kiállításon az események egymást követő sora. Dokumentális fényképek emlékeztetnek a felszabadulása. Tíz év munkájában látjuk, hogyan éled az évszázadok során kizsákmányolt nép, hogyan fogja kezébe jövője sor­sát és pártunk, kormányunk vezetésé­vel hogyan kezd újat, eddig még so­hasem látott jólétet teremteni hazájá­ban. Gyárak, iskolák, kórházak, új laká­sok épülnek Szlovákia különböző fal­vaiban, városaiban. A kiállítás képei, festményei, elragadják szépségükkel, mondanivalójukkal a látogatót. Az el­ső emeleten egy szénbánya modellje köti le figyelmünket. Tárnájában szovjet „Donbas“ szénkombájn látha­tó munka közben. Mellette a dobsí­­nai vízierőmű kisebbített mása, odébb pedig forgóállványokon iparunkat áb­rázoló képek. A folyósokon könnyű ipari cikkek tanúskodnak fokozódó jólétünkről. A mezőgazdaság fejlődését bemutató te­rembe egy gépállomás miniatűr mo­delljét, sertéshizlaldát, különböző me­zőgazdasági géoek kisebbített másait, a mezőgazdasági termények minta­­példányait láthatjuk. A kiállítás egyik földszinti termé­ben szemlélhetjük egészségügyünk fejlődését a felszabadulástól napjain­kig. Tíz év alatt olyan eredményeket értünk el, melyek a világ bármely or­szágával felvehetik a versenyt. Egy másik teremben kultúránk forradal­máról a színház, a mozi, a népi együttesek munkájáról látunk képe­ket, miniatűr színpadokat, rádióipa­runk televíziós készülékeit. Festőién szép, Léhen festőművész felkelést áb­rázoló képe, és Lőrincz Gyula detvai víg táncoló csoportot bemutató fest­ménye, mely népünk jólétét, örömét és derűjét igényes művészi eszközök­kel ábrázolja. A látogató utolsó pil­lantása erre az örömet sugárzó mű­vészi alkotásra esik, mely azt jelké­pezi, hová fejlődött Szlovákia e tíz év alatt, és a kiállítás egész anyagá­val együtt érezteti, hová vezet Szlo­vákia útja. Í955. november 13. Nem pihenünk habárainkon — Sajószárnyai levél — Kullúrbrigádunk elsőnek fogadta el a sajógömöri CSEMADOK verseny­­felhívását, melynek célja volt az ara­tás — cséplés, valamint az őszt munkák serkentése. Huszonhattagú kultúregyüttesünk szép, változatos músorszámokkal szó­rakoztatta EFSZ-eink, állami gazda­ságaink dolgozóit, valamint dolgozó parasztjainkat, a falvak lakosait. Harcba szólította őket a termés mi­előbbi betakarítására. Az egyes műsor számokat mindig a legjobb dolgozóknak ajándékoztuk, mivel derekasan helytálltak a mun­kában. Ez további jó munkára buz­dította őket, ugyanakkor tiszteletet, megbecsülést ébresztett a többi dol­gozók részéről. A JNB kultúrszakosztálya nagy se­gítséget nyújtott számunkra. Sikeres szerepléseinket azzal segítette elő, hogy rendszeresen gondoskodott jár­műről, amellyel eljuthattunk a járás falvaiba. Így lehetővé vált, hogy kul­túregyüttesünk 22 esetben felléphet tett. ” E teljesítményt fokozza az is, hogy a Rimaszombatban megrende­zett járások közötti kult űrszemlén szép sikerrel szerepelt tánccsopor­­tunk. Ugyancsak Rimaszombatban a mezőgazdasági kiállítás megnyitó ün­nepélyén is felléptünk. Műsorainkat a vendégszereplések folyamán 7500 dolgozó nagy megelé­gedéssel nézte végig. Büszkeség tölti el együttesünk va­lamennyi tagját, hogy a versenyből győztesként kerültünk ki. De ugyan­akkor csöppet sem bizakodunk el, mert a sajógömöri versenytárs ta­pasztalatokban nálunknál gazdagabb. Minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy a csehszlovák-szovjet barátság hónapja ünnepségeinek színvonalát emeljük, s . elmélyítsük dolgozóinkban felszabadítónk, a Szovjetunió népe iránti barátságot és szeretetet. TOMOLYA ISTVÁN Sajószárnya. A sajószárnyai CSEMADOK versenygyöztes kultúrbrigádja. Minden család asztalára NÉPNAPTÁRT! Pár hét múlva elkészül az 1956-os évre szóló Népnaptár. Újra a Cseh­szlovákiai Magyar Könyvkiadó kiadá­sában jelenik meg, gazdag tartalom­mal, színes formában és nagy pél­dányszámban. Az eddigi tapasztalatok azt mutat­ják, hogy amely községekben idejében elegendő mennyiségű Népnaptárt ren­deltek, oda . el is jutott. Beszerzése nem okozott fölösleges pénzbeli kia­dást, utánajárást. De előfordult az az eset is, hogy a későn ébredő közsé­gekből újév után utazgattak fel Bra­­tislavába a szövetkezeti tagok és dol­gozó parasztok, hogy a szinte nélkü­lözhetetlen, kedvelt naptárukat besze­rezzék. Könnyen kiküszöbölhetők az eddigi hibák azáltal, ha minden községben az EFSZ, Jednota, vagy a CSEMADOK összegyűjti a megrendeléseket és továbbítja azt a kiadóvállalathoz. A tömeges megrendeléssel elkerülhető sok feleslegesen végzett munka, amely a csomagolással, szállítással és kézbe­sítéssel kapcsolatosan felmerülne. A Népnaptár tartalma: Mélynyomá­sú, 12 oldalas képesmelléklct, mely képeken keresztül érzékelteti az el­múlt tíz év fontosabb eseményeit, szocialista országépítésünket. Tizenhat oldalon külpolitikai átte­kintést nyújt. Száztizenkét oldalon mezőgazdasági cikkeket, s ugyanilyen vonatkozású szépirodalmat közöl.-Negyvennyolc oldalon a cseh és szlovák irodalom kimagasló alakjai szólalnak meg kitűnő fordításban, va­lamint külföldi írók és költők beszél­nek. Továbbá: vásárok névjegyzéke, pos­tai díjszabások, első-segély, vemhes­­ségi naptár, területátszámítás, rejt­vény-rovat és más hasznos tudnivalók következnek. A Csehszlovák Köztársaság hatszín­nyomású politikai térképéhez is hoz­zájut a naptár vásárlója. Megrendel­hető a Csehszlovákiai Magyar Könyv­kiadónál: Bratislava, Bosáková 10 Ara: 6 Kčs. A kapásnövények betakarítása után KESEDELEM NÉLKÜL OSSZUK KI A PÓTJUTALMAKAT! EFSZ-eink gazdasági, politikai és szervezeti megszilárdítása és tovább­fejlesztése mindennapi feladat, amit egy percre sem szabad szem elől té­vesztenünk. Megvalósításához nagy­mértékben hozzájárul az érdem szerinti jutalmazás bevezetése. Elősegíti a hektárhozamok és az állatok hasznos­ságának fokozását, a termelési tervek túlteljesítését, felkelti a tagokban az anyagi érdekeltséget, ugyanakkor ki­küszöböli a káros „egyenlösdi”-t. Ahol a pótjutalmazás jelentőségét taggyűléseken megtárgyalták, s be­vezették, ott megszilárdult a munka­­fegyelem, növekedett a munkakedv, s bekapcsolódtak a családtagok is a munkába. Nemcsak a munka mennyi­ségére törekedtek, hanem a minőségre is. Példaként hozhatjuk fel a sok kö­zül a nagykeszi és az udvardi EFSZ- eket, ahol kézzelfoghatóan bebizonyo­sodott: érdemes a pótjutalmazást bevezetni. Az 1954-es gazdasági év végén Nagy­­keszin 100 ezer koronát osztottak ki a növénytermesztésben, és az állat­­tenyésztésben dolgozó szövetkezeti ta­gok között. Persze rászolgáltak: a cu­korrépatermelési tervüket 170 száza­lékra teljesítették. Az állattenyésztés­ben is kimagasló eredményeket értek el, éppen a pótjutalom serkentő ha­tása következtében. Cdvardon meg 80 ezer koronát és fél vagon cukrot osz­tottak ki pótjutalomként. Itt a cukor­répából a tervezett hektárhozam két­szeresét érték el, takarmányrépából még ennél is többet termeltek. Hogy a szövetkezeti tagok anyagi érdekeltségének alapját megvethessük, ehhez igen fontos a jó munkaszerve­zés, a termelési normák helyes meg­szabása, a munka beosztása az egyes nehézségi osztályokba. Minden körül­mények között figyelembe kell venni a tagok munkatapasztalatait, szakkép­zettségét, amely a munka elvégzéséhez szükséges. A helyi adottságok mellő­zése a normák igazságos megállapítá­sánál hiba, amit kerülni kell. így ele­jét vesszük az évközben előforduló kisebb nézeteltéréseknek. A pótjutalmazásnál igen fontos az egyes munkaszakaszok, sőt személyek tervíeladatai teljesítésének pontos nyilvántartása. A növénytermelésnél a hektárhozamok, az állattenyésztésnél a hasznosság; szaporaság, súlygyara­podás pontatlan beiktatása felboríthat­ja az igazságos pótjutalmazás keresz­tülvitelét, a becsületesen dolgozó szö­vetkezeti tagok munkakedvét szeghe­ti. Mikor osztható ki a pót jutalom ? A taggyűlésen jóváhagyott pótjuta­lom, amely nem haladhatja túl a ter­ven felül kitermelt javak 50 százalé­kát, csak abban az esetben osztható ki természetbeniekben, ha a szövet­kezet teljesítette a kérdéses termény­ből beadási tervét, biztosította a ve­tőmag- és takarmányalapot. Pótjutal­mat csak az a szövetkezeti tag kap­hat, aki a taggyűlésen megállapított munkaegységet ledolgozta. Ha a szövetkezet természetbeniek­­ben nem tudja a pótjutalmat kiadni, pénzt ad helyette. A munkacsoportok, vagy munkacsa­patok, amelyek együtt művelték, gon­dozták a részükre kiosztott parce'lát. az itt ledolgozott munkaegységek alapján részesülnek pótjutalomban. Ez különösen a gabonatermesztésnél ál! fenn. A kapásnövényeknél, az a he­lyes, ha egyénekre is felosztották. Itt a külön-külön kitermelt termény az irányadó. Mielőtt a szövetkezet kiadná a pót­jutalmat, először ellenőrzi, hogy pon­tosan bekönyvelték-e a munkacsopor­tok- vagy csapatok munkaegységeit. Fontos, hogy azokat is részesítse a szövetkezet pótjutalmazásban, akik nem állandó tagjai a csoportnak, vagy csapatnak, de munkájukkal hozzájá­rultak a termelési terv túlteljesítésé­hez. A mértékadó a jutalom kiosztá­sánál itt azoknak a munkaegységek­nek száma, amelyeket az illető tag a kérdéséi munkáknál ledolgozott. A pénzben kifizetett pótjutalom ki­számításánál a szóbantorgó terménynek az az átlagos ára irányadó, amelyet a szövetkezet eladáskor kapni szokott. Pótjutalomra igényt tarthatnak azok a szövetkezeti tagok is, akik a megállapított munkaegységet saját hi­bájukon kívül nem dolgozták le. így például a terhesség miatt munkától távolmaradó asszonyok, vagy azok a szövetkezeti tagok, akiket katonai szolgálatra hívtak be; továbbá azok, akiket a szövetkezet iskolába küldött, vagypedig a népi közigazgatásban ve­zető beosztásba kerültek. Hasonlókép­pen kell eljárni a súlyos megbetege­dések esetében is. Ha a kapás- és ipari növényeket egész tenyészidőre és a begyűjtés tar­tamára is a munkacsoport, vagy csa­pat egyes tagjaira bízták, a megfele­lő pőtjutalmat azoknak a szövetkezeti tagoknak a részére állapítja meg, akik a rájuk bízott munkaszakaszon a ter­melési tervüket túlteljesítették. ** A kapásnövényeket már sok helyen betakarították. Itt az ideje, hogy min­den késedelem nélkül kiosszák a pót­jutalmakat is! Ahol pedig az érdem szerinti jutalmazás még nem honoso­dott meg, a szövetkezet vezetőinek kötelessége, hogy a tagokat felvilá­gosítsa, a taggyűlésen megtárgyalja annak jelentőségét. Vessenek véget az egyenlósdi jutalmazásnak, amely­nek csak a lusták örülnek, sót annak további fennmaradása mellett „törnek pálcát”. Az érdem szerinti- és pótjutalmazás tág teret nyit a szövetkezeti tagok képességeinek teljesfokú kibontakozá­sára egyéni kezdeményezésére. Serken­ti őket szaktudásuk gyarapításában, a­­melyre most minden lehetőség adva van a szövetkezeti munkaiskolákon ke­resztül.

Next

/
Thumbnails
Contents