Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-11-06 / 45. szám
10 fSídmttvcs 1955. november 8. Időben végezzük el az őszi mélyszántást Az őszi mélyszántás a talajt megforgatja átszellőzteti és meglazítja azért, hogy az őszi és a téli csapadékot befogadhassa. Ezt a tartalékolt vízmennyiséget a fejlett agrotechnikai eljárásokkal kell a növények számára az aszályos 'nyári hónapokra megőrizni és biztosítani. ^ Hazánkban a legtöbb esztendőben a csapadékmennyiség dönti el a termés sorsát, de a kellő nedvességet a tudományosan megalapozott agrotechnikai eljárásokkal ma már biztosítani tudjuk. Az ősszel mélyen megszántott talaj az őszi és téli csapadékot szivacs módjára szívja magába: sokkal több nedvességet fogad magába, mint a símafelülctű összetömődött tarló. Kísérleti eredmények igazolják, hogy az ősszel mélyen felszántott földeken a víz 120—14Ó cm mélységig leszivárog, a fel nem szántott területeken pedig csak 50—60 cm-re. A nagyobb tartalék vízmennyiség megmutatkozik nyáron a kukorica, burgonya és a cukorrépa fejlődésénél. Ugyanabban a dűlőben, egyforma talajon és ugyanolyan csapadékviszonyok mellett a szomszédos területek termésében is nagy különbségek vannak, aszerint, hogy a termelt növények alá a talajt mikor és hogyan szántották fel. Az őszi mélyszántással növekedik a termőréteg vastagsága Az őszi mélyszántásnál ki kell használni a rendelkezésre álló előhántós ekék legnagyobb teljesítőképességét, és az ipari növények alá végzett szántásoknál elsősorban előhántós ekét kell használni. Felület helyett mélységben növeljük termőterületünket. Terméseredményeink hozamánál nemcsak a föld területe számít, hanem nagy mértékben a talaj termőrétegének vastagsága is. A mélyebb termőréteg lehetővé teszi növényeink gyökérzptének erőteljes fejlődését és megerősödését, ami biztosítja a növények növekedését és nagyobb terméshozamát. Az őszi mélyszántással az elhullott gyommagvak mélyre kerülnek és nagy részük elpusztul. Az őszi mélyszántás után a tavaszi vetés könnyen, gyorsan és korán végezhető el. Amikor kora tavasszal a talajvíz miatt még nem lehet szántani, az ősszel felszántott talaj felszíne nagyon gyorsan megszikkad és a korai vetésekhez előkészíthető. Őszi mélyszántás után sohase késsünk el a tavaszi vetésekkel, ami döntő hatással van a növényeink terméshozamára. Az elmaradt vagy rosszul végzett őszi mélyszántást a növények tenyészideje alatt semmiféle agrotechnikai munkával többé pótolni nem lehet. # Mélyen szántsunk! Az őszi mélyszántást legalább 25— 30 cm mélyen kell elvégezni. Sokan itt követik el a legtöbb hibát. Különösen az egyénileg dolgozó parasztjaink nem képesek gyenge igaerejükkel az őszi mélyszántást minőségileg jól elvégezni. Nehezen tudják az eddig sekélyen müveit, 15—18 cm réteget 2—3 cm mélyítéssel felszántani. Erre a mélyítésre pedig a csapadék leszivárgása és növényeink gyökérzetének erőteljesebb fejlődése miatt feltétlenül szükség van. Óvjuk kazlainkat, terményeinket a beázástól Legelőször is szólnunk kell arról, hogy még mindig sok a be nem takarított kukoricaszár. A lábonálló kukoricaszár ugyanis mindennap veszít a takarmányértékéből, de a mielőbbi betakarítás azért is fontos, hogy lehetővé tegyük az őszi mélyszántás elvégzését. A vetések meggyorsítása érdekében sok helyen — nagyon helyesen — a tábla szélére hordták a kuköricaszárat. Az őszi esőzések beállta előtt hordjuk azonban ezeket be és vagy silózással tároljuk, ami a leghelyesebb, vagy pedig rakjuk kúpokba, kazlakba. A kukoricaszárkúpot kissé magasabb helyre rakjuk, hogy a víz alá ne folyhassson. Jó, ha a kúpok helyére előzőleg szalmát teregetünk s erre rakjuk a kukoricaszárat, oly módon, hogy a kévék szorosan egymás mellé álljanak. A külső sor kévéit döntsük mindig kissé befelé, ezzel elérjük azt, hogy az esővíz könnyen lefolyik róla. Míg a termelők általában a széna- és a pelyvakazlakra elég gondot fordítanak, addig nagyon helytelenül elhanyagolják a -szalmakazmakat. Pedig nem szabad elfelejteni, hogy minden szál őszi szalma trágyaértéket képvisel és minden szál tavaszi szalma pedig takarmányértékkel bír. Tehát vizsgáljuk át kazlainkat és ha rajtuk bármilyen rendellenességet találunk igazítsuk azt helyre. A szél megbontása ellen való védekezés együk fontos eszköze, hogy a kazlakat, méterenként elhelyezett szalmakötelekkel, vagy nehezékekkel ellátott kötelekkel lekössük. Tehát, ahol ilyen hiányosságok mutatkoznak, azt sürgősen pótoljuk. Ha nem vagyunk elég biztosak a kazal szilárdságában, akkor azt — két hosszanti oldalán — rudakkal megtámaszhatjuk. Fokozott gonddal kell ügyelni arra, hogy a szálastakarmány-készletünket károsodás ne érje, mert ezzel felborulhat egész téli takarmányelőirányzatunk. Szövetkezeteink, állami gazdaságaink és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjaink kellő, gondot fordítsanak a szálas takarmánykazlakra, mert minden, nemű legcsekélyebb lazaság is súlyos károkat okozhat. Figyelemmel kell kísérni a burgonya és a répaprízmákat. A végső takarás előtt, ha a szalmatakaró átnedvesedett volna, feltétlenül száraz szalmatakaróval kell kicserélni. Vigyázni kell arra is, hogy a szalmatakaróvai fedett prizmák be ne ázzanak. Véglegesen beföldelni csak a teljesen megszikkadt tartalmú prizmákat szabad. A burgonya és a répa közé hatoló nedvesség nagy romlásnak lenne előidézője, ha a prizmák beázása után nem gondoskodunk azok tartalmának újbóli megszikkadásáról. Ha egyes helyeken beázott volna a prizma, akkor szét kell szedni és a répát, vagy a burgonyát száraz időben szét kell teregetni és megszikkadás után újból össze kell rakni. A fokozottabb hideg beköszöntésével pedig földtakaróval A siló gondozása A gondosan elkészített siló földtakaróját állandóan tartsuk nedvesen és ha nem is látunk repedéseket a földtakarón, kétnaponként döngöljük meg. Ügyeljünk arra, hogy a földtakaró ne feküdjön a siló peremére, mert ellenkező esetben a földréteg nem tudja nyomon követni a takarmány süllyedését, mert a süllyedés a levegő bejutását eredményezi és ennek következtében káros erjedési folyamat indul meg (ecetsavas, vajsavas erjedés). A silózás befejezése után a leföldelt takarmány rendszerint már másnap süllyedni kezd. A silózás befejezésétől számított második és harmadik napon a süllyedés a legnagyobb, majd egyre kisebb lesz és rövidesen teljesen megszűnik. A süllyedés mértéke a különböző takarmányoknál eltérő mértékű szokott lenni. Silókukoricánál a takarmánytömeg eredeti magasságának 10 százaléka általában süllyedés. Ha a' takarmány ennél jobban összeesik, az rendszerint annnak a jele, hogy a betaposást nem végeztük elég lelkiismeretséggel. Cukorcirok és napraforgó-csalamádé szintén keveset süllyed. Puhaszárú, lében gazdag takarmányok süllyedése még erős betaposás esetén is eléri az eredeti magasság 20—25 százalékát. Épített, vagy földsilóinknál gondolni kell arra, hogy a nagyobb esőzések és a tél beköszönte előtt valamilyen tetőszerkezett ’ védjük meg a víz hozzájutásától és a megfagyástól. A silóra különösen a víz beszivárgása veszélyes, hiszen a vízzel együtt káros baktériumok jutnak a takarmányhoz, amelyek nem kívánatos erjedést idéznek elő, vagy a takarmány rothadása következik be. A tetőszerkezet elkészítése, illetve siló befedése nem kíván különleges anyagokat és felszerelést. Minden állami gazdaságban és földművesszövetkezetben saját erővel meg tudják oldani. 4 darab 5—10 centiméteres átmérőjű fából megcsinálhatjuk -a tetövázat. A tetővázra vagy lécet szögezünk, vagy esetleg erős napraforgó-szárat kötözünk. Az így elkészített vázat ráhelyezzük a silóra és 40—50 cm-es szalmaréteggel fedjük be. Szükség esetén egyszerű szalmavagy kukoricaszártakaró is megfelel a célnak. A takaró megvéd a beázástól és az átfagyáslól. A leföldeléstől számított 4-5 hét múlva az erjedés befejeződött és a siló kibontható.' Ha minden munkát jól végeztünk, közvetlenül a földtakaró alatt kifogástalan minőségű, penészesedéstől mentes, erjesztett takarmányt találunk. Legfejebb közvetlen a földtakaró alatt néhány cm takarmányréteg lesz penészes. Ez utóbbit a gyakorlatban szinte nem is lehet elkerülni, különösen akkor, ha hónapok múlva, esetleg egy év eltelte után bontjuk csak meg a silót, hiszen a földtakaró sohasem nyújt biztos védelmet, bármennyire is lelkiismeretesen gondozzuk. Föld feletti, vagy félig földbesülylyesztett silóknál ügyelnünk kell még ■arra is, hogy az ajtók jól zárók legyenek. A silózás befejezése után az ajtó réseit be kell tapasztanunk agyagréteggel és ügyelnünk kell arra, hogy a silóból kiszivárgó nedvessség miatt ne peregjen le az agyag. Hrlyreiízazitás Lapunk 44. számában az első oldalon közölt „Példás dolgozók” című írásba sajtóhiba csúszott. Ugyanis nem a királyhelmeci járás helyi szövetkezetéről, hanem a királyhelmeci járás bolyt szövetkezetéről van sző. Kérjük b. olvasóinkat, hogy a szöveget így értelmezzék. kell védeni a prizmákat a megfagyás ellen. Ha ellenőrzéseink során azt vennénk észre, hogy a prizmára rakódott hóréteg foltonként olvadni kezd, azonnal vizsgáljuk meg a prizmákat és ha bajt veszünk észre, száraz fagymentes időben válogassuk át a tartalmát. Vigyázzunk a magtárakban tárolt terményekre is. Esős időben figyeljük meg, nem csepeg-e valahol a tető és az ilyen hibát azonnal javítsuk ki, mert ellenkező esetben a magtárakban tárolt terményekben súlyos károk keletkezhetnek. Ha ilyen eset előfordul, akkor átlapátolással, szétteregetéssei szárítgassuk meg a terményeket. Az őszi és téli időkben szabályozni keli a magtár szellőzését, páradús, ködös zuzmarás időben a magtár ablakait be kell csukni, így megakadályozzuk a nedves levegő, behatolását. Száraz, szeles időben pedig az ablakokat tartsuk nyitva. \ ! Földművesek és szövetkezeti tagok! Használjátok fel a hazai és a szovjet tapasztalatokat! Teremtsétek meg gazdaságaitokban a szilárd takarmányalapot, az állattenyésztési termelés növelése érdekében! Gyorsan fejezzétek 'be kedvezőtlen időjárás esetén is a burgonya, cukorrépa betakarítását, példásan vessétek el az őszieket és gazdag termésre készítsétek elő a talajt második ötéves tervünk első évében! (A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 3fk évfordulójának kiadott jelszavakból) A gyapjaslepke hernyója Lombos fág ágain és törzsén gyakran lehet látni apró taplógomba formájú csomókat, melyek nem egyebek, mint a gyapjas lepke petecsomói Ennek a lepkefajnak hernyója nagy kárt okoz a gyümölcsfákon, különösen, ha nagyszámban jelenik meg. A lepkefaj érdekessége, hogy a hímlepke teljesen különbözik a . nősténylepkétől, olyannyira, hogy aki nem ismeri, bizonyára más lepkefajnak minősítheti. A hímlepke jóval kisebb, karcsú termetű, színezete szürkésbarna, a felső szárnyakon fekete sávokkal. A nőstény ellenben zömök testű, potrohúja vastag, színezete piszkosfehér, a felső szárnyakon élesen határolt fekete vékony sávokkal. A nősténynek a potroha végén még barna gyapjú csomója van, mely fontos szerepet játszik a peték lerakásában. A gyapjas lepke július végén, vagy augusztusban bújik ki a gubóból. A hím és a nőstény közötti életmód nagyon eltérő egymástól. Az esti .szürkületben a hím vadul röpköd, gyorsan suhan, sőt nappal sem nyugszik. A nősténylepke viszont lomhán nyugszik a fák törzsén, falakon és ilyenkor a szárnyait összehúzza, házfedél formába. .Ha hozzáérünk, nem repül el, hanem, mint egy kődarab leesik, anélkül, hogy a szárnyait használná. Csak a sötétség beálltával kezd röpködni. Mozgása nehézkes, s ilyenkor a denevérek kedvelt csemegéjévé válik. Sem a hím, sem a nőstény lepke virágra nem száll. A párzás megtörténte után a nőstény éjnek idején a fa kérgére, épület falára lerakja a 300—. 500 petéit. Miután a nőstény a ragadós petéket lerakta, akkor a potroha végén levő gyapjúval végig simítja és befödi, s ezzel megvédi a petéket a hideg, az eső és a ragadozó állatok ellen. (Például cinke, harkály, stb.). A petékből csak tavaszkor kelnek ki az apró hernyók, melyek aztán szétszélednek, hogy későbben valamely ágon ismét összetalálkozzanak. Mindig az ágak alsó részén helyezkednek el, így védve vannak az eső és nap ellen. Egyformán kedvelik a rózsafa leveleit, az erdőfák lombjait, a fűzfa zöldjét, a legnagyobb kárt azonban a gyümölcsösökben okozzák. Első dolgunk legyen, ha meglátjuk ezeket a petecsomókat, hogy edénybe összegyűjtve eltüzeljük azokat. A fiatal hernyók megjelenésekor „Dinol”lal többször egymásután permetezzünk. A permetezést azonnal szüntessük be, ha a fa virágzik, és soha forró napon ne permetezzünk. Legjobb indőpont erre kora reggel, estefelé, vagy felhős időben. A permetezéshez használt oldat 1 százalékos lehet. DREXLER BÉLA oki. természetkutató. NAGYLUCSI KRÓNIKA Szép a búza, foszlósbelű a kalács (1955, augusztus 8—10.) Az eső 48 órán át szakadatlanul zuhog, a föld valóságos kovásszá változott. A nagy eső a földeket annyira átáztatta, hogy még a gumikerekű vontatókocsik >s elsüppedtek. Az eső ellenére is állandóan gondoskodni kellett a friss zöld takarmányról, Voltak esetek, hogy a takarmányozók naponta háromszor is átöltöztek. Az állatok etetésében nincsen megállás. — Az eső megszűnteiével a tagság hagy része elment a malomba őröltetni. A munkaegységek után a végső elszámolás még nem történt meg, jelenleg mindenki csak előleget kapott. Késő délután hazajött a tagság a malomból. Érdeklődtél^ az új liszt minősége után, s megtudtam, hogy a liszt minősége kiváló. A menyecskék most már süthetnek ízletes, foszlós kalácsot, lepényt s kenyeret. A búbos kemencékben a szép barnára sült ropogós kenyerek dicsérik az idei termésünket. Ha már a konyhánál tartunk, lessük ki a két szomszéd menyecske „értekezését és véleményét” az új liszt minőségéről. — Mit főztél ma, Zsuzsi, ebédre? — Almásrétest sütöttem. — Hogyan sikerült? — Nagyon jól. Az új lisztből a tészta jó, akár kilométer hosszúra is kinyújthattam volna. Ezek szerint a héziasszenyok elégedetek az új termés lisztjével. (Augusztus IX—12.) A csép'őgépek a délelőtt folyamán ismét megindultak. A zsákokba ömlő gabona azonban nyirkos, gondoskodni kell a szárításáról. Most látjuk csak meg igazán, hogy mindig az nyer, aki aratás alatt fáradságot nem kímélve törekszik, hogy a kenyérnekvaló, az egész évi fáradságos munka gyümölcse, minél előbb biztos helyre, a magtárba kerüljön. Egy alkalommal Lenin elvtárs meglátogatott egy aratócsoportot, az aratócsoport vezetője elmondta Lenin elvtársnak, hogy ma már sokat do! goztak. Lenin elvtárs a következőket felelte: „Látom, hogy szorgalmasak voltatok, azonban a jövőben arra törekedjetek, hogy becsületes munkátokkal még szebb eredményeket tudjatok elérni!" Nagy örömmel tapasztaltam, hogy Lenin elvtárs fenti buzdító czavait a szövetkezetünk magáévá tette. Ugyan-Varga Ferenc a Párt elnöke és az EFSZ zoolechnikusa. is elhatározták, hogy a cséplés befejezéséig kétváltásos műszakban fog nak csépelni. Az elhatározásukat meg is valósították. Az éjjeli cséplést a HNB, az EFSZ vezetősége és a Jednota helyi alkalmazottai vállalták, míg ugyanazon a gépnél a nappali csépié, t egy 18 tagú brigád végzi el. A második gépnél a tagság csépel, szintén két váltásban. A cséplőből kitóduló porfelhő most már jelzi, hogy a két napos szellő jól átszárítot-ta a kévéket, a zsákokba ömlő gabona száraz, a csírázás veszélye elmúlt. (Augusztus 13.) A Csehszlovák Köztársaság kormányának ama felhívásé , hogy közös erőfeszítéssel minél gyorsabban takarítsuk be a jó termést, a szövetkezetünk magáévá tette. Nagyon érdekelt, hogy vajon mit szólnak ehhez a felhíváshoz azok a tagok, akik nappal végzik az állatok takarmányozását, éjjel pedig a cséplőgép mellett dolgoznak. Véletlenül találkoztam az egyik takarmányozóval, Haxer Vincével, aki már idősebb ember, s megkérdeztem: — Mondja, nem tárad el az éjjeli cséplésnél, hiszen nappal is dolgozik. Erre a következő feleletet kaptam: „Most nem ismerek el semmiféle fáradságot, sem magam, sem mások részéről. Minden perc drága, legfontosabb az, hojj.v a legdrágább kincsünk, a kenyérmag, a magtárba kerüljön.” Igen, ez az öntudatos fegyelem, ha minden tag így gondolkodna, akkor minden szövetkezet egy kis paradicsommá válna. (Augusztus 14.) Dobszó hallatszik, tudtára adják a község lakóinak, hogy ma ugyan vasárnap van, de ennek ellenére is munkanap van. Azonban erre a dobszóra nincsen szükségünk, a tagság zöme tisztában van a Kommunista Párt KB-nak júniusi határozatával s a kormány mostani felhívásával, s felelősségteljes munkáját, a cséplésť örömmel végzi. A munka ,ió megszervezésének oroszlánrészét Varga Ferenc, a helyi pártszervezet elnöke végzi. Varga Ferenc egyúttal az EFSZ zootechnikusa is. 'A munka megszervezésében — nagyon természetes — a párt tagjai is tevékenyen részt vesznek. KAPFINGER BÉLA igazgató tanító — Nagylúcs
