Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-11-06 / 45. szám
4 Földműves 1955. november в. ÉLJEN A NAGY SZOVJET NÉP — A KOMMUNIZMUS ÉPÍTŐJE! Üdvözöljük a barátsági hónap ünnepségeire hazánkba érkezett szovjet vendégeket ANDREJ PLAVKA: U d v о z I e t Az előző évekhez hasonlóan, az idei jubileumi barátsági hónap ünnepségein, — amelyek november 7-én kezdődnek — részt vesznek a Szovjetunióból érkezett vendégeink. A küldöttséget V. N. Sztoletov tanár, a biológiai tudományok jelöltje, a Szovjetunió főiskolai miniszter helyettese vezeti. A küldöttség további tagjai: a Sztálin-díjas I. N. Kidin, a Moszkvai Sztálin Acélipari Kutató Intézet igazgatója, a technikai tudományok jelöltje; M. G. Manizer Sztálindíjas, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának alelnöke; a Sztálin-díjjal kitüntetett I. A. Lyubeznov, az Állami Akadémiai Kisszínház színésze; A. A. Makarova, a Moszkvai Bolsevik Cukorgyár igazgatója; K. Sz. Kiszljiakov, a Harkovi Turbogenerátormű Sztálin-díjas esztergályosa; A. N. Zemljanszkij, a Sztálingrádi Városi Végrehaj-A CSISZ járási bizottságai az úttörő-csoportokkal együttműködve beszélgetéseket rendez a barátság hóna pja keretében a szovjet fiatalok és gyermekek életéről. E beszélgetéseken részt vesznek és elbeszélgetnek szovjetunióbeli élményeikről azok az úttö rők, akik az „Artyek“-ben (úttörő-tábor a Krim félszigeten) üdültek, vagy különböző küldöttségek tagjaiként látogatták meg a Szovjetuniót. Az úttörő-csoportok és úttörő-ott honok irodalmi délutánokat, különböző tó Bizottság első alelnöke. Kéthetes látogatásuk folyamán a szovjet vendégeink megismerkedhetnek gazdasági és kultúr - életünkkel. A szovjet zenét és híres előadóművészetet kiváló zeneművészek nagyszámú csoportja képviseli. A küldöttséget I. P. Iljin vezeti. A küldöttség tagjai: A. V. Gauk, nemzeti művész, B. R. Gmyrja, a Szovjetunió nemzeti művésze, a Kievi Opera szólistája; D. Safran, a Sztálin-díjas csellóművész; N. Muszínjanova zongoraművésznő; L. N. Berman zongoraművész; R. Dubinszkij, J. Alekszandrov, D. Sebalin, V. Derlinszkij és J. Osztrin zongoraművész. Látogatásuk alkalmából a sžovjet zeneművészek körülbelül 40 hangversenyt adnak Prágában, Brnóban, Bratislavában és a többi kerületi városokban. helyeken olvasó-konferenciAat tartana k. Főképp a következő szovjet ifjúsági könyveket vitatják meg: „Elsőosztály osok“, „Az ezred fia“, „Timur és csapata“ és „Zoja és Súra“. A Nagy Októberi Szocialista For radalom 38. évfordulója előestéjén a kerületi és járási székhelyeken megre ndezendő lampionos felvonulást is úttörő-együttesek tarkítják majd, tovább á a „Béke és barátság“ staféta megrendezésében is tevékenyen közreműk ödnek. A dicső Október tiszteletére A galgóci járásbeli Dolné Zelenice község szövetkezeti tagjai kötelezettségeket vállaltak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulójának tiszteletére. Többek között azt j a felajánlást tették, hogy az év végéig 15 ezer liter tejet adnak terven felül j és a cukorrépabeadást november. 5-ig | teljesítik. *** A naprágyi szövetkezet tagjai szintén kötelezettséget vállaltak, hogy november 7-ig az összes kapásnövényeket betakarítják, a búza vetését befejezik és a szarvasmarhaállomány részére a silózási tervet a nagy évforduló napjáig száz százalékig teljesítik. *** Dojcanszky jLépold, a szotinai állami gazdaság tehéngondozója feleségével együtt még az év elején arra kötelezte magát, hogy minden rájuk bízott tehéntől átlag 3000 liter tejet fejne!'. A dicső- Október tiszteletére ezt a felajánlást 3320 literre fokozzák, ami azt jelenti, hogy 19 tehéntől 63 080 liter tejet biztosítanak a közellátás számára. Eddigi eredményeik azt matatják, hogy még ezt a kötelezettségvállalást is túlszárnyalják. *** A kosztolnai erőmű dolgozói, akik már augusztus utolsó napjaiban teljesítették évi villanyerőtermelési tervüket, elhatározták, hogy a nagy évforduló tiszteletére az év végéig 15 millió kilowatt villanyenergiát termelnek terven felül. Az ígéretet tett követte: október 28-án az esti órákban a villanyhálózatba kerültek a felajánlás keretében kitermelt utolsó kilowattok. « A kladnói Antonín Zápotocký F.lnök Bánya felhívását követve a Duchcov melletti háji „Május 1" bánya dolgozói megfogadták, hogy az évi szénfej- _ tés tervét november 21-ig teljesítik és az eredetileg felajánlott 20 000 tonna szén helyett még 42 000 tonnával többet fejtenek ki. Nagy föld, feléd száll üdvözletem, feléd röpíti szelek szárnya. Te tetted, hogy újjászülettem s hálám véshetem most márványba. Puskinért, a fényért, amit adtál, dicsőséges októberért, Leninért, ki téged tett naggyá, s kinek tana szívünkig ért. A sztálingrádi hősökért, kik kovácsolták szabadságunk, s kik holtukban is örökké élni fognak. Nevüket áldjuk. Népünknek a Szovjetunió iránti barátságát fejezi ki az a tény, hogy országunk polgárainak százezrei tanulják az orosz nyelvet. Az orosz nyelv népi tanfolyamait évente több mint 200 000 hallgató látogatja. Az orosz nyelv ismerete számunkra rendkívüli jelentőségű. Hozzájárult dolgozóink szakmai és politikai színvonalának emeléséhez, megnyitja a szovjet szakkönyvek és az irodalom közvetlen tanulmányozásának lehetőségét, s egyben a gazdag szovjet tapasztalatok elsajátításának eszköze. A tanfolyamokban az utóbbi időben a céltudatos ta-Nagy folyóid, a hegyek is, s néped őrt állt éberen folyton, acéllá vált éneked is, s harsogva folyt a csendes Don. De eljött a győzelem napja szabad lett újból szép hazád, ismét rágyújthattál a dalra. Hallgatja már ország-világ. Feléd küldöm most üdvözletem, szárnyaljon, mint erdők zúgása. Dalod tette, hogy felébredtem: hálámat vésem most márványba. Fordította: Fügedi Elek nítást érvényesítették, ami a részvevőket a nyelvtudás mindnagyobb kihasználásához vezeti és kiküszöböli az iskolaszerű öncélúságot. Azzal, hogy megnövekedett a tanítók, jó pedagógusok száma, emelkedett a tanfolyamok színvonala is., A barátság hónapjában kezdetét veszi az orosz nyelv népi tanfolyamainak VII. évfolyama a következő jelszó jegyében: „Az orosz nyelv tudása a Csehszlovák Köztársaság polgára műveltségének fokmérője”. Ez a jelszó találóan fejezi ki az orosz nyelv tanulásának jelentőségét. Fiataljaink a barátság elmélyítéséért Kult lirelőa dósok, vitaestek A KASSAI CSEMADOK kultúre gyű! lesei fokozott munkával készülnek a csehszlovák-szovjet barátság hónapjának megünneplésére. A zene- és dalegyüttesek a barátság hónapjának megnyitása alkalmából a királyhelmeci, szepsi és rozsnyói járás 50 községében előadást rendeznek. Az olvasókörök értekezletet és vitaestet tartanak Nyikolajeva „Aratás", Gorkij „Anya" és Solohov „üj barázdát szánt az eke" című könyvekről. A CSEMADOK 30 színjátszó köre szovjet szerzők színdarabjával készül a barátság hónapjának megünneplésére. A királyhelmeci járás CSEMADOK együttesei a járás kilenc községében vitaestet rendeznek a szovjet emberek életéről. A bodrogszentmáriat újonnan alakult EFSZ-ben Solohov: „üj barázdát szánt-az eke" című müvéről tartanak megbeszéléseket. A királyhelmeci járás bácskai, ladmóct és radi színjátszó körei új színdarabokat tanulnak, melyekkel a szomszédos községekbe is ellátogatnak majd. Százezrek tanulják . . . 'Ifendj&goeqben J&aumaiqZí Hallottam nem egyszer Vlagyimir Iljicset gyűléseken, konferenciákon. Mindig meglepett, hogy — az időtartamot illetően — Lenin rendszerint kevesebbet beszélt, mint azok, akik előtte és utána szólaltak fel, de az ő beszédéről szerzett benyomás örökre megmaradt bennem és rendkívüli volt. Szemtől-szembe csak egyszer beszélgettünk Vlagyimir Iljiccsel. £s erről az egyetlen felejthetetlen napomról szeretnék szólni, e napról, amikor Lenin vendége voltam. Estefelé volt, lakásomban megszólalt a csengő, bejött egy férfi és azt mondta: — Lenin elvtárs autót küldött önért. Öt percen belül a Kremlben voltam. Egy fiatal vöröskatona felvezetett az emeletre, ahol Leninnek rendeztek be lakást. Kisméretű, szűkösen világított előszobában találtam magam, hozzáfogtam, hogy megszabaduljak и kabátomtól. és máris gyors lépteket hallottam: Lenin jött elém a belső szobákból. Egy pillantással tetőtöl-talpig szemügyre vett, forró kézszoritással üdvözölt is barátságosan invitált be: — Nos, gyerünk, gyerünk . . . BELEPTÜNK AZ EBEDLŐBE. Szűk. de csodálatosan tiszta és lakályos szoba volt ez, egyszerű és meglehetősen kopott bútorzattal. Módomban volt már több munkás lakásában járnom, akik jóval gazdagabban bútorozták azt be. Lám, Lenin szigorúan követi a magánéletében, mindennapi életében azt az elvét, hogy pontosan olyan körülmények közt éljen, mint most a dolgozó tömegek. — Hogy van? Kikkel találkozik leginkább? Munkásokkal, vagy értelmiségiekkel? Meséljen róluk — kérdezett Vlagyimir Iljics, le nem véve rólam a szemét, mintha attól félne, hogy kerekeloldok. — Egy kicsit munkásokkal is, értelmiségiekkel is találkozom ... Zavarban voltam: „Ugyan miről meséljek Leninnek — forgatom agyamban — hiszen mindarról, amit mesélhetnék, már régen tud, alig érdekelheti őt". Vlagyimir Iljics finom érzéke felfedezte elfogódottságomat, ezért, hogy időt adjon, amíg magamhoz térek, megkérte Nagyezsda Konsztantyinovnát: — Adj nekünk egy csésze teát... Nem tudom elképzelni, hogy van még valaki rajta kívül, aki — bár olyan magasan fölötte van az embereknek — annyira távol állna a becsvágytól és elevenebben érdeklődne az „egyszerű emberek“ iránt, mint Ö. AZON AZ EMLE KEZET ES ESTEN egézz szén másnak ismertem meg Lenint: nem úgy mint vezetőt, nem a népvezér alakjában láttam, mint azelőtt, a gyűléseken, konferenciákon. Remek társalgónak, jókedvű embernek ismertem meg, aki élénken és fáradhatatlanul érdeklődik a kerek világ minden dolga iránt, csodálatosan gyengéd a vonzódása az emberekhez. — Dolgozik valamin? — kérdezte. — Nehéz most írni, sok a szervező munka. Iljics elkomorodott. — Igen, sok most nálunk az országban a szervező munka De maguknak, íróknak feltétlenül meg kell nyerniük a munkásokat az irodalomnak. Erre kell irányítaniuk erőfeszítéseiket. Szívből kell örülni, a legkisebb történetnek is, amit egy munkás papírra vet. A maguk lapjába küldenek be írásokat? — Ritkán Vlagyimir Iljics. Ügylátszik, még nem elég hozzá a tudásuk, műveltségük. Rám nézett, mosolygón hunyorított szemmel: — Nem baj, majd megtanulnak írni, és megszületik nálunk a leghaladóbb irodalom, a proletárirodalom, elsőnek a világon .. . Az emberbe, az orosz művészetbe vetett szilárd hit volt szavaiban, a tettekben megnyilvánuló hit a népben, a szeretet a dolgozó nép iránt. Az asztalra került a szamovár: kopott volt, horpadás volt rajta, a poharak, csészék, tányérkák ízlésesek voltak, de az uzsonna feltűnően egyszerű. [J AJNALTOL ÉJSZAKÁIG bonyolult, ne“ ház munkával elfoglalva, a mi szerény, egyszerű Vlagyimir lljicsünk keveset ad — saját magára. Akkor is, Iljics asztalánál ütve, az volt az érzésem, hogy valahol egy messzi faluban teázgalunk, ujjúnkat égeti a pohár, a bugyborékoló szamovárból kitöltött forró tea, takarékosan bánunk a cukorral. Lenin mosolyogva, szemét hunyorítva várta, hogy meséljek neki. — Tudom, hogy a munkásokról kellene mesélnem Vlagyimir Iljicsnek — gondoltam, — hiszen azért hívott meg magához, hogy belelásson abba a világba, amelytől elvonják időnként hatalmas feladatai. A jávorszarvasszigeti állomáson jártam a I közelmúltban — kezdtem mély lélegzetvétel után — van ott egy hadianyaggyár, több mint ezer munkással. Vlagyimir Iljics közelebb hajolt hozzám, figyelmesen és bátorító gyengédséggel. Es rd a jellemző meglepően élénk derűvel és érdeklődéssel kezdte kérdezni tőlem a legapróbb részleteket is az üzem munkásainak életéből, hogy mennyit keresnek, mi a munkájuk, milyenek az iskoláik, hogyan töltik szabad idejüket. Találó és pontosan felvetett kérdéseiből azt láttam, hogy Iljics csalhatatlan ösztönnel és mélyen benne gyökerező megértökészséggel tudja, mii él át a munkásosztály az adott pillanatban. Kevés szóval fejezi ki magát, de amit mond az gondolatokban gazdug. L'REZVE, HOGY FELKELTETTEM Lenin * ; érdeklődését, elmondtam, hogy az üzem munkásai elhatározták, klubot építenek maguknak. De nem volt hozzá sem pénzük, sem építőanyaguk. A körzeti végrehajtóbizottság sem tudott segítségükre lenni. Összehívlak tehát egy gyűlést és elhatároztákл hogy egy istállót alakítanak át klubnak. Lenin minden szavamat figyelemmel kísérte. Halántékából kis' ráncok futottak a szeme sarkába, szemében jókedv és szelíd jóakarat csillogott. — Várjon csak... Istállóból csináltak klubot, — kédezte tele élénk, olthatatlan kíváncsisággal. — Egy gazdag földesúr élt azelőtt a Jávorszarvas-szigeten. Elsőrendű versenylovakat tartott, azoknak építtetett egy óriási istállót. Nosza. nekigyűrköztek a munkások, átalakították színháznak: kitakarították, kifestették, ablakokat vágtak bele, bepadlózták, színpadot húztak, ülőhelyeket csináltak, bevezették a villanyt, és umikor végeztek vele — küldöttséget menesztettek Moszkvába, hogy színészeket kérienek a megnyitóra. A színészek örömmel fogadták a meghívást. Olt volt a lakosság apraja-nagyja a megnyitón. Gyönyörű ünnepséget rendeztek. Iljics el volt ragadtatva, a szeme ragyogott: — Nos, nos? — sürgette a folytatást. I ENIN RÖVID, JELLEGZETES „nos, íu nos“ szócskájában a hangsúly és színezet végtelen változata tudott lenni — mindent ki tudott fejezni vele, hol az óvatos kételkedést, az éles gúnyt, hol meg a helyeslő bátorítást. Mint az olyan, ember, aki éles szemmel és megértéssel nézi á „forgandó" sors dolgait. — Tehát, hogy úgy mondjam, divatos „úrikaszinót" építettek maguknak a munkások egy istállóból, a két kezük munkájával! Vlagyimir Iljics szemében már el sem húnyt a ragyogás. Felugrott zömök teste egész súlyával, megfogja kabátja hajtókáját és nevetett. A csodálatos lenini nevetés volt ez, olyan volt, mint a gyerekek nevetése, szívből jövő. Soha nem találkoztam még meglett, emberrel, akinek a kacagása így át tudott ragadni a másik emberre, mint Vlagyimir lljicsé. Nem különös, hogy a kérlelhetetlenül realista gondolkodású Lenin, az óriási történelmi tettek Leninje, úgy tudott nevetni, olyan szívből, mim egy gyerek, hogy könnyei folynak a kacagástól? Szinte kifulladt bele, aztán leküzdve derültségét, folytatta и gondolatot: — Csak и munkás képes istállóból ,,úrikaszinót“ építeni magánuk. hát még ha majd építeni kezd! Csak idő kérdése ... Fia soha azelőtt nem hallottam volna Leninről, ha soha nem láttam volna és nem tudtam volna, hogyan érez együtt a munkásosztállyáí — ezek a szavai, de mindennél inkább a gyengéd apai szívből jövő nevejése egész mélységében feltárta volna előttem szereletét, liitét és büszkeségét, amivel az életet építő, alkoto munkásembert nézi. Lenin gondolatai pontosan úgy, mint az iránytű mutatója, mindig csak a dolgozó nép osztályérdekei felé fordultak. Letörölte a kacagás könnyeit és már komolyan, határozottan, de halkan ezt mondotta: — Rettentő árat fizetett a munkás azért a jogért, hogy az étet gazdája lehessen, de Ö lesz végül a győztes. Ez a történelem akarata. A FOLYOSÓ FELÖL ZAJ hallatszott, Nazi gyezsda Konsztantyinova felfigyelt rá, kiment. Amikor visszajött, suttogó, halk hangon valamit közölt Vlagyimir Iljiccsel. Mintha. fátyol vonta volna he Lenin arcát, tekintete kimért tett, hidegen, gúnyos, szilára hajthalatlanságot láttam benne. Ez a Lenin már nem a kedélyes társalgó volt, hanem a munkásosztály vezetője, a proletárerők lángeszű hadvezére. — Bocsásson meg — mondotta. — Most hozták a hírt, hogy a fehérek kiszorították a mieinket Rosztovból. Vár a munka ... Ezzel fejeződött be a beszélgetésünk. Elköszöntem, s nehezemre esett elköszönni. Két napra rá már megjelent a közlemény, hogy kivertük Rosztovból a fehéreket, hogy a Vörös Hadsereg Novorosszijszk felé kergeti őket, s néhány napra rp már azt is tudta az ország, hogy a tengerbe szórtuk a fehérhordát. A. SZ. SZERAFIMOVICS
