Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-07-10 / 28. szám
10 rÜlAaíh’es VADÁSZATI SZEME Щ ASZ. VÄKIAI VADÄSZVÉDEGYI.ETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK Л1УАТЛГ OS MEI t ÉKI ETE. A vizsla oktatásáról (Folytatás az előző számból) Bajnoki lövészverseny lrencsénben Az ötödik vezényszó az — „Ide". Ezt a vezényszót akkor kell használni, amikor a vizsla parancsunkra ment el. Szóval, vagy hosszú sípjellel kell a vizslát visszahívni s ehhez kelt szoktatni. Olyan helyre kell menni a vizslával, ahol nincs vad s így a vad szaga nem tereli el a vizsla figyelmét. A vizslát leeresztjük a szíjról, s ha előre szalad, utána megyünk. d° nem egyenes irányban, hanem cikk-cakkban, hogy ezt a járást majd, ha keres, megszokja s ha a vizsla már messzebb van tőlünk, rászólunk „Ide”, sípolunk neki. Először persze a kutya nem fog visszajönni, mert .szabadnak érzi mamát, no meg azután nem tudja, hogy mit akarunk tőle. De ha tovább folytatjuk a vezényszó mondását s a sípolást, mégis csak rájön, hogy akarunk tőle valamit, lelassítja járását, majd megáll. Ha elértük, megfogjuk a nyakörvénél és nagyot rántunk rajta s visszaugrunk, közben kiáltjuk a vezényszót s sípolunk s így rángatjuk visszafelé a vizslát, amely azután végre maga is felénk ugrál, sőt ránk is ugrál. Ha makacs, kemény a vizsla, szeges nyakravalót használjunk. Ezután a szíjtól megszabadítjuk s eltávozunk tőle jó 10 lépésnyire és rákiáltunk „Ide“, s utána sípjelet adunk. A vizsla ügy fog jönni, mintha az ember zsinóron húzná. Amint hátrafelé lépegetve hívjuk a vizslát, jobb kézzel térdünket verjük, ahogy azt a kutya hívásánál már szoktuk. Ha a vizsla odajött hozzánk, meg kell simogatni s egy jó falattal jutalmazni. Első dolog legyen azonban vezényszóval leültetni. Nincsen olyan .vizsla, amelyet ez- 2el a módszerrel ne lehetne teljesen megbízható vadászkutyává nevelni. A hatodik lecke legyen a „Keress” vezényszó megtanítása. A vizslát leoldjuk a pórázról s a „Keréss" vezényszót mondva szaladunk egy kicsit. A vizsla nekibátorodik s szaladni kezd, de egyenesen. Amikor már elég messzire van, akkor kettős sípjelet adunk, nehogy egy rövid sípjelre lehasaljon. A vizsla megtorpan, ránknéz s ebben a pillanatban meg kell fordulni s az ellenkező irányban esetleg futni. A vizsla követi az irányt, melyet karlendítéssel is mutatni kell neki. Addig szaladunk, amíg a vizsla túlhaladt rajtunk s csak- akkor fordulunk ismét vissza s kezdjük a sípjelet s a futást, amíg a vizsla be nem ér bennünket. Nem szabad addig meglassítani a sietést, vagy futást, amíg a vizsla be nem ér bennünket, mert akkor visszafordul az előbbi. irányba s így . megszokja, nogy csak egy irányba keressen. Ezzel a módszerrel lehet megtanítani a vizslát a zeg-zugos keresésre. A vizslának nyílt terepen gyorsan kell mozognia s elég messze kell járnia, hogy a vadászt kímélje a fölösleges gyaloglástól. A gyorsaságot lelassíthatjuk, esetleg fokozhatjuk azzal, ha magunk is lasabban, ••'agy gyorsabban haladunk. Erre azonban vigyázni kell. A vizslának elsősorban jó orrának kell lennie s csak másodsorban fontos a lába, mert ha a lába gyorsabb, mint amilyen jó az orra, akkor a vadat felveri és nem állja. Mindig többet ér a lassúbb, de ■'biztosan dolgozó vizsla, mint az olyan elgyorsltott, amelyik nem állja biztosan a vadat. A gyorsaságot azzal is lehet lassítani, ha a vizslát fektetjük. Amikor ugyanis eléri azt a távolságot, ahonnan vissza akarjuk fordítani, lefektetjük sípjelre s néhány pillanatnyi szünet után az ellenkező irányba fordítjuk. Ha ezt egymásután többször ismételjük, a vizsla megérti, hogy nem szabad messzebbre mennie s megszokja a rendszeres, tőlünk megkívánt keresést. (Folytatjuk) Búcsúzzunk a nagy természettudósunktól Június 18-án 75 éves korában hunyt el egyik nagy tudósunk, akit egész Európában ismertek, s ha valaki Tátrában megfordult, természeti viszonyainkról, de különösen a vadról akart valamit megtudni, az mind hozzá fordult. Ez a mi tudósunk Bsthlenfalvy Ernő, hunfalvai vadásztársunk. Hogy legalább egy kissé megismerjük az ő felfogását, s munkásságát is értékelni tudjuk; egy rövid, kivonatos cikkben mutatjuk be irányelveinek a mai értelemben vett igaz voltát. Itt van például egyik régi cikke: „Nemes prémvadunk természettudományi és közgazdasági jelentősége”. Hogy is ír ebben ez a természetbarát?’„Az összes természetrajzi és vadászkönyveink azt írják, hogy a nyuszt kártékony állat, melyet rúzzel, vassal irtani kell. Hát ezt a kivételt én a természettudomány legotrombább hazugságának minősítem, mely olyan emberek agyában született meg, akik soha sem tekintettek bele a természet fenséges műveibe. Félszázados természettudományi kutatásaimnál nagy gonddal foglalkoztam a nyuszt és a nyest élettanával s a kővetkezőt állapítottam meg. A kézsmárki területen valamikor a jávorinál uradalomnak volt az egyik legkiválóbb fajdkakas dürgési helye. Negyven évvei ezelőtt Bayer uradalmi vadász 31 kihallgatott dürgő kakasról tudott s ugyanebben az időben évente 10—15 nyusztot is fogott csapdában. Nagy buzgalommal irtotta a nyusztot, hogy minél több legyen a siketfajd, no, meg azért is, hogy a nyusztbőr is jövedelmezzen valamicskét! Mi lett ennek a következménye? Ennek a vadásznak az utóda már csak 5 dürgő kakasról tudott s már csak* 1—2 nyusztot fogott. Ma pedig egy kakas sincs és a nyuszt is elfogyott. Ha megkérdezzük ennek okát az úgynevezett szakvadászóktól, csak vállukat vonogatják, de feleim nem tudnak. Hát megadom én a választ1 Ott, ahol az ember nem bolygatja a természet rendjét, minden fajddús területen hemzseg a húsevő nemes prémvad is, mert mindkettő egy élettérbe tartozik a természet bölcs törvénye szerint. Európa és Ázsia északi részein vannak a legkiválóbb fajában bő vadászterületek s ugyanakkor eltekről a területekről számtalan vagon nemes ragadozó vad prémje kerül piacra. A nyuszinak, nyestnek, cobolynak, nyércnek, görénynek, menyétnek és a rókának nem az a feladata, hogy a fajdokat kiirtsa, hanem az, hogy ezeket fenntartsák! Tapasztalatom szerint minden élőlénynél betegségek fordulnak elő, de a nagy természet gondoskodott róla, hogy a selejtezésre érett példányok betegedjenek meg. A beteget azonban maga a természet nem gyógyítja, hanem kiselejtezi s ezt a kiselejtezést végzik él azután az említett nemes ragadozók, különösen a fajdoknál, de más vadnál is”. Tovább nem is kell folytatni. Mintha mai demokratikus államunk tudósait hallanám, ma már nálunk a nyest és a nyuszt védve van, sok ragadozó vadunk is védelemben részesül mert rájöttünk, hogy nem szabad durva módon megbolygatni azt a rendet, amely a természetben már évezredek fejlődése folytán fennáll. Ez a mi halottunk ezelőtt 30 esztendővel is így írt s így beszelt. Sok szakcikkel gazdagította különösen a szlovákiai magyar vadászirodalmat, oktatta a vadászokat, s egy szép német nyelvű szakkönyvet is kiadott: „A Tátra állatvilága” címmel, mely nagy feltűnést keltett több országban. ti Neki adózzunk most ezzel a néhány gondolattal s őrizzük meg emlékét, melyet sok évi munkásságával kiérdemelt, t A Szlovákiai ’ Vadvédő Egyesületek Országos Szövetségének bajnoki lövészversenyét agyagkorongra ezidén a trencsénj vadvédő egyesület rendezte. A versenyen 3 csoportban 32 szlovákiai versenyző vett részt. Az első csoportba osztották be azon lövészeket, akik 100 korongból 91 találatot, a második csoportba a 81 találatot elérték s a harmadikban a többi versenyző lőtt. A versenyt kissé zavarta a szél, mely az eredményekre hatással volt. A legjobb teljesítményű lövészek csoportja nagyon kiegyensúlyozott volt. Az elsőségért külön 25 galamb szétlövésével keltett még megküzdeni. Első Hluch L. pöstyéni tagunk lett, aki a 25 korongból 25 találatot ért el. Mikšík Ivan 24 galambbal második lett. Az eredmények a következők' I. Hluch, Pöstyény 90(100) szétlövéssel együtt 115/125, II. Mikšík I-, Tremsen 90/100, szétlövései együtt 114/125, III. Mikšín J., Trencsén 89/100, IV. Peehanec, Trencsén 89 100, V. Plánka, Trencsén 88/100 koronggal. A II. csoportban I. lett Mikšík F., Trencsén, 88/100, 11. Kleőka, Nyitra 80/100, III. Hajdú, Bratislava, 78/100 koronggal. A III. csoportban csak négy versenyző lőtt. A bajnoki verseny rendezésében, amint ezt már megszoktuk, nem történt hiba. Kár, hogy ez idén nem találtunk újabb tehetséget s így nem tudjuk biztosítani a sörétlövés-versenyeken az utánpótlást. Ezért itt sok pótolni valónk van. Ahol kevés a vidra, kevés a hat is — „Addig amíg ezerszer annyi volt a vidra, mint manapság, sok százezerrel több volt a hal" — mondta Bethlenfalvy Ernő, természettudósunk. Az a régi felfogás, hogy a vidra kipusztítja a halállományt, már elavult. Gyermekkoromban a Zsitva folyócskában sok vidra halászott, mégis annyi volt a hal, hogy kézzel is lehetett fogni. Halállományunkban nagy károkat okoz a gyárak szennyvize. A vízmüvek mellett nincsenek megfelelelö hallétrák. A legnagyobb kár azonban mégis a vidrák oktalan kipusztításából származik. — Ahol nincs vidra, fellép a halvész, mely egyes vizek halállományát teljesen tönkre teszi. Ötven évvel ezelőtt az egyik vadőrrel sokszor kimentem vidralesre. Órák Rosszat vártunk. .4 barátom először minden vadat alaposan megfigyelt és csak azután lőtt rá. A vidrát is sokáig nézegette, amint kibukott a vízből, kijött a partra és végül, amikor teljesen biztosnak látta a lövőhelyzetet,akkor lőtt rá. Ez a vadász is azt mondta, hogy a halaknak a betegségek ellen nincs jobb orposságuk, mint a vidra. Ha ez az állat nem volna, a halállomány valamilyen betegségben elpusztulna. Ez a titokzatos bad valóságos egészségügyi szolgálatot végez, amikor elsősorban az öreg, megsebzett és satnya halakat fogdoSsa össze. Valósággal kiválogatja a selejtet és csak az egészséges halat hagyja meg a további tenyésztésre. Ezért, ahol még vidra van, kímélni kell. A vidra nemcsak hallal táplálkozik, hanem az ikrákat pusztító patkányokat, rókákat és békákat is megfogja, sőt a pisztrángoknál előforduló nagyszámú hímek elzavarása és pusztítása is az ő dolga. Végül még ikrahordozó szerepet is betölt. A bundájához tapadt halikrákat — góto*kat, akadályokat megkerülite — elhordja más vizekre is. Ezzel a munkával nagyon szükséges szerepet tölt be, meri az idegen halállományban vérfelfrissítést végez. ■ A régi elavult felfogás, hogy a természetben csak káros és hasznos vad van, nem helyes, mert a legkárosabb vad is bizonyos mértékben hasznot hajt, ezért a vidrát se pusztítsuk oktalanul, S. 1. 1955. T0, MÉHÉSZÉT Az új anyákkal bíró családok átvizsgálása Akár természetes, akár mesterséges rajt adott valamely család, azzal távozott az öreg anya, a családban pedig új anya maradt vissza, amely azonban csak akkor lesz fenntartója, szaporító anyja a családnak, ha párzáskor szerencsésen megtermékenyült. , A rajzás, illetve a rajoztatás után — különösen az új anya párzása idején teljes nyugalomban hagyjuk a méhcsaládot — négy hét elteltével azonban vizsgáljuk meg annyira, hogy lássuk az új anya fiasítását. Az idejében párzott anyák után ilyenkor már fedett fiasítást is találunk. Azonban nem mindig ilyen kedvező az eredmény, mert az időjárás okozta késői párzás, vagy az anya fejletlensége miatt késik a petézés. Ha az átvizsgálás alkalmából nem találunk petét a családnál, akkor várunk még újabb 10—12 napig, akkor már petét kell találnunk. Ha nem találunk, az anyát távolítsuk el, mert az ilyen anya a silánysága miatt nem tudott megpározni. Az az anya, amelyik eléggé fejlett, de az időjárás okozott neki nehézséget a párzásban, herefiasítóvá válik, az ilyen anyát haladéktalanul távolítsuk el a kaptárból. A családot 24 óra múlva — mikor a méhek agyatlanságukat észrevették — egyesítsük kisebb tartalék családdal. Az anyásítás sem más, mint az elárvult, vagy az árvaságra juttatott családnak új — termékeny anyával való boldogítása; de ebben az anyát nem egy kisebb család védelme alatt, hanem egyedül bocsátjuk be, vagy zárkával adjuk az árva családhoz. A kisebb családok hozzáadásával való anyásítás annyival is célszerűbb, hogy a selejtes anyát nevelt család nagyon elnéptelenedik és Ilyenkor az anya egyedül nem képes a népességet helyreállítani. Gyönge családokat sem akácvirágzás előtt, sem telelőre ne hagyjunk meg. Ezektől még az anyanevelők is és a kölyökcsaládok is többet érnek, mert a rendszeres petézés által a méhek különböző korúak, nem kiöregedtek, vagyis munkára és telelésre alkalmasak. Az anyák fertőző herepetézése A Svájcban 8 év óta vizsgáié herepetéző anyák fele (50,5 százalék) betegségtől petézik ilyen rendellenesen. A párzott anyák már első, vagy második éyükben rendes petézés után hirtelen herepetézővé válnak, pedig magtarisznyájukban még sok megtermékenyítő csírasejt van. A legtöbb beteg anyában a hím csírasejtek (spermiumok) rendestől eltérően mozdulatsanok és körbe csavarodtak. Régebben ezt tartották a betegség okának. Ma már tudjuk, hogy ez csak következménye, kísérője. A jelek szerint fertőző betegségről van szó. Okozója „vírus”,, vagyis szabad szemmel és mikroszkóppal sem látható és még a különleges baktériumszűrőrí is átjut. (A virus fogalmáról olv. Méhek között 530—531. 1.) Fyg szerint a beteg anyák teste sejtjeinek magvában különleges szemecskék jelennek meg. A sejtmag ilyen elváltozását munkásban, herében, fiasításban nem lehet találni, még akkor sem,ha beteg anyától származik. Nem tudjuk még, hogy ezt a betegséget mi terjeszti. Gyógyítását sem ismerjük. Fyg elhamarkodottnak tartja Baumgartner mostani lapszemlénkben ismertetett nézetét, hogy a fertőző herepetézést a here terjeszti. A betegségre jellemző rendellenes sejtmagot ugyanis néhány nem párzott anyában is sikerült megtalálni. A fertőző herepetézés egész Svájcban elterjedt. Nem szorítkozik egyik fajtára sem, a tenyésztés módja is mellékes. A betegség ritkán okozza az anya pusztulását, de a család elnéptelen dik. A baromfi veszedelmes méhellenség A tyúkféléig ha rákapnak a mellekre,--. temérdeket elpusztítanak. Hiába riasztjuk el őket, csupán kerítéssel lehet ellenük védekezni, de a tyúkok még azon is átrepülnek, a méheket pedig a kerítés akadályozza. Legcélszerűbb tehát, ha méhes közelében egyáltalán nem tűrünk meg baromfit. A tyúkoktól a csibék is -annyira megtanulják a méh fogdosását, hogy oly ügyesekké válnak, hogy a felfalt méhek, fulénkos végét nem eszik meg. Szipókamérő cukrospéppel A méhek szipókájának hosszúsága igen fontos. Minél nagyobb, annál mélyebbre ér a méh a virág kelyhébe, tehát annál jobban kihasználhatja a mélycsövű virágokat. Ilyen mélycsövűek pl. a vörö'shere és a tarlóvirág. A szipóka hosszúságát és kiölthetöségének határát szokták mérni. (Méhek között, 466—467. 1). Gyakorlati szempontból az előbbi fontosabb. Eddig abból állapították meg, hogy a családba helyezett lyukacsos födelű etetőből mennyire apadt a beletöltöttméz, vagy szörp. Minél több eleség fogyott, a méhek annál mélyebbre nyúlhattak szipókájukkal. Nagy hibája ennek, hogy a szörp víztartalma elpárolog. A Wankler-féle mérő folyadékának felülete kb. 125 négyzetcentiméter. Ez tetemes párolgásra ad alkalmat. Kelet-Németországban azt találták, hogy még 1,9 mm szűk csövecskében is nagy különbséget okoz a párolgás. Ha a csövecskéket 30 százalékos cukorszörppel töltötték és 45 százalék nedves levegőben 30 C fokon négy óráig tartották, a szörp magassága méhek nélkül 0,4 mm-rel süllyedt, ?4 óra alatt pedig a süllyedés 2,4 mm volt. Ez a szipóka mérését igen zavarja. Ezért Tegtmeie>- és ugyanakkor Herold arra gondolt, hogy folyadék helyett cukorlepényt, kell használni a mérőben. Ilyen méz és cukorpor keverékével töltött szipókamérőt ismertet most Gontarsk! is. Ez a régieknél egyszerűbb és olcsóbb. Átlátszó műanyagból, plexit-üvegből két háromszöget készítenek és ezeket csavarokkal 1,9 mm-es hézaggal illesztenek egymás fölé. A lemezek közét finom cukorporból és mézből gyúrt, nem nagyon kemény cukorlepénnyel töltik meg. A mérőt léputeóba függesztik. A méhek oldalról nyalogatják a pépet. Ahogy a háromszög a csúcstól távolodva szélesedik, a méhek egyre kevesebbéit tudnak elhordani az eleségből. Az egyik háromszögön beosztás jelzi a szipóka hosszúságát, helyesebben azt, hogy milyen mélyen ért be a szipóka a lemezek között., -A pép kezdetben takarja a beosztást, a pép elfogyasztásakor azonban látható lesz az. A felszabadult, látható beosztáson le lehet olvasni a szipóka benyúlásának hosszúságát, ott ahol a megmaradt pép kezdődik. A mérőt 24 óráig kell a léputcában hagyni. Ennyi elég, hogy a méhek mindazt az eleséget elhordják belőle, amit egyáltalán tudnak. A mérést célszerű többször is megismételni és a közepes értéket fogadni el. APRÓ HÍREK Oj méhészeti film készül a Szovjetunióban. A film a távolkelet élenjáró méhészeteinek termelési módszereit és az ottani méhlegelő növényeit mutatja be. Magyarországon az akécvirágzás idején felszaporodott méhtömeget, amely a hordástalan időben csak élelemfogyasztó lenne — az állam felvásárolja kilogrammonként 55 forintos áron. A földmüvesszövetkezeti méhészcsoportok tagjai 10 százalékos felárat kapnak. *** Szovjetunióban a kolhozméhészetek szakmai ellenőrzését és irányítását a mezőgazdasági gépállomások veszik ál. A gépállomások szakembereit új feladatukra tanfolyamokon képezik ki. Magyarországon a vándorlásról részletes színes filmet készít a Híradó és Dokumentum filmgyár. Előreláthatólag szeptemberben mutatják be. Minden megyei tanács kap belőle keskenyfilm másolatot, a nagy mozik számára pedig 6 másolat készül. *** Szlovákiában az állami gazdaságoknak 5 ezer méhcsaládjuk van. Ezeket főként meghordásra hasznosítják. A múlt évben körülbelül 380 hektár mezőgazdasági növényt poroztak meg. EFSZ-einknek a múlt évben több mint 7 ezer méhcsaládjuk volt. Ebben az évben a tervezett szaporulatot a rossz időjárás miatt még nem tudták elétni, de a most bekövetkezett meleg és a vándorlás alkalmat ad, hogy ezt is elérjük. ( * \
