Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-07-10 / 28. szám

*Гям. Jfeŕôus 1©. Mdmüves A mezőgazdasági termelés fejlesztésének és az EFSZ-ek további építésének feladatai (Folytatás a 8. old/ .) vánul meg. Az üzemi szervezetek többsége elfeledkezik arról a fontos feladatról, hogy a falusi pártszerve­zeteket támogatniuk kell a politikai és szervező lmuníkában és a falusi káderek nevelésében. Miben kell látnunk az üzemi párt­­szervezetek feladatait a falunak nyújtott segítség terén? Elsősorban abban, hogy az üzemi szervezetek úgy segítsék a falusi szervezeteket,, hogy azok a falu éle­tének élén álljanak, jól irányítsák a nemzeti bizottságokban és azok me­zőgazdasági albizottságaiban, vala­mint az EFSZ-ek vezetőségeiben dol­gozó kommunistákat. Az üzemi szer­vezeteknek segítséget kell nyújta­niuk az új szövetkezetek alakításá­ban és tagsági alapúk bővítésében, a kis- és középparasztok meggyőzésé­vel. At kell adniuk a parasztoknak az ipari termelésben szerzett gazdag szervezési tapasztalatokat és • támo­gatniuk kell őket az EESZ-ek munka­­szervezésénék tökéletesítésében. Se­gíteniük kell a szövetkezeti tagokat, hogy műszaki ismereteket, sajátítsa­nak el és gyarapítsák azokat, mivel ezt a mezőgazdasági termelés gépe s;lesének további fejlesztése megkö­veteli. Az üzem politikailag fejlett, bevált, tapasztalt munkásait és dol­gozóit az egységes földmüvesszövet­­kezetek és á nemzeti bizottságok se­gítségére kell küldeniük, hogy hosz­­szabb ideig tartó politikai és szaktá­mogatást nyújtsanak. Az üzemi szer­vezeteknek nem szabad elfeledkezniük a falusi politikai tömegmunka fej­lesztéséről, a kulturális és népműve­lésé tevékenység fellendítéséről. A segítség másik oldala az. hogy feladatokkal kell megbízniuk az üze­mi szervezet falun élő tagjait. Arra kell vezetni Meet, hogy aktíva*/ dol­gozzanak a falusi szervezetekben, hogy hatékony politikai segítséget nyújtsanak nekik és hozzájáruljanak я szövetkezeti gondolat elterjeszté­séhez és az EFSZ-ek fejlesztéséhez. Különösen most kell megerősíteni a falusi szervezeteket, hogy döntő sze­repet vigyenek a mezőgazdasági ter­melés növelésére és az EFSZ-ek to­vábbi fejlesztésére irányuló törekvé­sünkben. A párthatározatok teljesí­téséért, a parasztok előítéletei ellen és az utolsó kizsákmányoló osztály, a kulákság eben folytatott kérlelhe­tetlen harc tüzében kell őket meged­­zeni. A pártszervezeteket, tagjaikat és funkcionáriusaikat elvhűségre és har­cias kommunista Öntudatra kell ne­velni, hogy érezzék nagy felelősségü­ket az egész párt előtt. Valójában foglalkozunk-e erőink széthelyezésével a falvakon? Számos községben • nincs pártszervezet és a párt soraiba is csak igen csekély számban kerülnek be a parasztok. Ez azt bizonyítja, elvtársak, hogy még mindig jelentékeny a falusi párt­­szervezetek elszigeteltsége a parasz­toktól és a szövetkezeti tagoktól. A pártban jobban kezdtek dolgozni a pártaktívával. Azonban mindez arra mutat, hogy ennek a munkának, lé­nyegét még nem értjük világosan. A pártaktívát nem lehet öncélúan egybe­hívni, sem kizárólag arra, hogy a volt instruktorok példája szerint biztosítsa az alapszervezetekben a feladatok megvalósítását. A járások pártaktíváit nemcsak az úgynevezett funkcionáriu­sok, a járási nemzeti bizottságok tag­jai, a tömegszervezetek különféle funkcionáriusai, hanem elsősorban azok az elvtársak képezik, akik köz­vetlenül a falusi szervezetekben dol­goznak, a szervezetek elnökei, az EFSZ-ek elnökei és könyvelői. Ezeket kell egybehívnunk, velük kell tanács­koznunk, előttük kell felvetnünk a pártpolitika -kérdéseit, az Ő kezdemé­nyezésüket kell felkarolnunk. Az ak­tívával folytatott ilyen munka kibon­takoztatja a pártszervezetek kezdemé­nyezését a kitűzött feladatok teljesí­téséért folytatott harcban, A falusi élet élére a kommunisták­nak kell állniuk. Nekik kell kezdemé­nyezniük az EFSZ-ek alakítását, a szö­vetkezet munkájának megjavítását, biztosítani a nemzeti bizottságok jó munkáját, a begyűjtés teljesítését, nekik kell harcolniuk a magas hektár­hozamokért, minden termőföld meg­műveléséért, A pártszervezeteknek szilárdan kell irányítaniuk az EFSZ-ek vezetőségében, a nemzeti bizottságok­ban és a falu többi szervezeteiben dol­gozó kommunistákat, hogy e szerve­zetek közvetítésével érvényesítsék a párt befolyását valamennyi dolgozó parasztra. A falusi pártszervezeteknek főleg arról kell gondoskodnia, hogy a nem­zeti bizottság és mezőgazdasági bi­zottsága tevékenyen dolgozzanak. Eb­ben a mezőgazdasági bizottságban kell összpontosítani valamennyi termelési, szervezési és gazdasági kérdés meg­oldását a falun. E bizottságnak maga köré kell (sömörítenie a parasztok ak­tíváját, nyilvános gyűléseket kell szer­veznie. Itt kell beszámolókat tartania a gép- és traktorállomás igazgatójá­nak vagy a brigádkózpont vezetőjének, a járási zootechnikusnak és agronó­­musnak. a begyűjtési apparátus dol­gozóinak, stb. Csak így érjük el, hogy a mezőgazdasági bizottság már most az aratás előkészületei idején döntő szerepet töltsön be az EFSZ nélküli községekben. Agitációs munkánkat is sokoldalúvá kell fejlesztenünk, állandóan újabb formákkal kel! fellépnünk és úgy kell irányítanunk, hogy megvalósításuk során lent a helyszínen sokkal jobban megnyilvánulhasson a kezdeményezés. Az agitációt meggyőzővé és harcossá nem csupán az elért eredmények fel­sorolása teszi, hanem elsősorban a hiányok kiküszöbölése. Ezt meg kell követelnünk valamennyi agitátorunk­tól, akiknek az eddiginél több segítsé­get kell nyújtanunk. Azt akarjuk, hogy a falusi agitációs központok az aratás megkezdése előtt újra dolgozzanak, hogy hozzájárulja­nak az aratás, a begyűjtés sikeres le­folyásához és az EFSZ-ek további fel­lendítéséhez. Ezeket a feladatokat kell szolgálnia harcos, szemléltető agitá­­ciónknak is. Ez megköveteli az üzemi pártszervezetek segítségét is. Tekintettel a falusi feladatokra, a kerületi . bizottságoknak nagyobb be­folyást kellene gyakorolniuk a kerületi sajtó tartalmára. Egyáltalában a ke­rületekben és a járásokban nagyobb gondot kell fordítani a sajtóra. A já­rási pártbizottságoknak konkrétabban kell irányítaniuk a járási földműves­újságokat és sokkal nagyobb mérték­ben kell felhasználniuk őket a párt­­politika megvalósítására a falun. A jelenlegi feladatok megkövetelik a pártszervezet irányító munkájának lényeges megjavítását. Tanúi vagyunk annak, hogy a kerületi és járási bi­zottságokban sok kérdést ügyismeret nélkül, a fó hiányok és okozóik isme­rete nélkül Oldanak meg. Még mindig megnyilvánul az az igyekezet, hogy íróasztaltól irányítsanak és a kérdése­ket általánosan vitassák meg. Ezért növelni kell a kerületi és járási párt­­bizottságok plénumainak feladatait, hogy határozataik alapvető irányt mu­tassanak a pártpolitika megvalósítá­sában az egyes szakaszokon és helye­ken. Sokkal nagyobb figyelmet kell for­dítanunk a pártapparátus helyes mun­kamódszereinek érvényesítésére. Sok­kal nagyobb igényeket kell támaszta­nunk a határozatok teljesítésének el­lenőrzésével szemben, kezdve a Köz­ponti Bizottságtól egészen az alap­szervezetekig. Sok funkcionárius rászokott arra, hogy senki sem ellenőrzi öt, kényelmesek lettek és azt gondolják, hogy minden jól megy. Több nyílt bírálatra van szük­ség a hiányokkal, a helytelenségekkel szemben a párthatározatok megsze­gésében vagy nem teljesítésében. A bírálat és önbírálat, ez a párt nagy fegyvere, amely szabaddá teszi az utat minden előtt, ami egészséges és helyes. A bírálattól elszokott dolgozók nem látják maguk körül és a saját munkájukban a fogyatékosságokat, s munkájukban elkerülhetetlenül lema­radnak. Különösen a kerületi bizott­ságok dolgozóinak kell élesen bírál­­niok a járás látogatása során a hiá­nyokat. Itt nemcsak segítséget kell nyújtaniok, hanem ellenőrizniök is kell, hogy mit tettek meg és mit hanyagol­tak el. Ez évben a komoly kérdések egész sora áll előttünk, amelyeket a szocia­lizmus további építése érdekében or­szágunkban meg kell oldanunk. A ko­moly belpolitikai kérdések mellett otti állnak a nemzetközi események is, amelyek a béke megőrzésére irányuló hagy offenzíva Jegyében állanak, és céljuk az agresszív köröknek a szo­cializmus és a béke tábora-elleni há­ború kirobbantására irányuló szándé­ka megakadályozása. A Szovjetunió ezen békeoffenzívájának sikereivel népünket további munkaeredmények­re, hazánk további felvirágoztatására kell serkentenünk a belpolitikai fel­adatok kapcsán. Pártunknak most nagy offenzívába kell kezdenie az üzemek­ben és a falvakon. Á beszámolóban rámutattam arra, milyen irányban kell jelenleg folytat­ni munkánkat, hogy a párt X. kong­resszusának a mezőgazdasági terme­lés lényeges fellendítéséről szóló irányelveit teljesítsük. Megvan erre minden feltételünk. Most pártunktól függ, hogyan vezeti harcra Nemzeti Frontunkat, városaink és falvaink né­pét a Központi Bizottság mai ülése határozatainak teljesítésére. Hisszük, hogy a Központi Bizottság mai ütése éppúgy, mint a Központi Bizottság februári tárgyalásai, lénye­gesen hozzájárul a mezőgazdasági termelés további fellendítéséhez, az EFSZ-ek további fejlesztéséhez, a szo­cializmus építésének további sikerei­hez falvainko». * * Teremtsünk rendet a földek nyilvántartásában Első ötéves tervünk folyamán ki­magasló eredményeket ért el szocia­lista iparunk. Az ipari dolgozók emel­ték a termelés műszaki színvonalát, jelentősen megnövekedett a termelé­kenység s ennek következtében any­­nyira emelkedett hazánkban az ipari Az ipar és a mezőgazdaság A sikeresen fejlődő ipari termelés mellett jelentősen elmaradt a mező­gazdasági termelés. A mezőgazdasági termelés emelése nem folytatódott tervszerűen és a nemzetgazdasági terv törvényeinek megfelelően. — Až 1934—38-as évekkel szemben 1953- ban a búza hektárhozama 19, a rozsé 13, az árpáé pedig 17 százalékkal emelkedett. Ez bizony nem elég, kü­lönösen, ha meggondoljuk, hogv a me­zőgazdaság igen sok korszerű mezO- gazdasági gépet kapott. A két termelési ág között fennálló különbség eltávolítására szükséges termelés, hogy országunk a világ élenjáró ipari államai közé került. Különösen a múltban a hazai és kül­földi burzsoázia által kizsákmányolt Szlovákia ért el az ipari termelés te­rén még soha nem látott sikereket. között levő különbség volt olyan intézkedéseket tenni a me­zőgazdasági termelés emelésében, hogy zavartalanul és állandóan emel­kedhessen és ezzel lehetővé váljon dolgozó népünk életszínvonalának emelése, összhangban a szocializmus közgazdasági törvényeivel. Mivel a fejlődés ebben az irányban nem volt megfelelő és jelentős nehézségeket okozott n^^setgazdaságunk fejleszté­sében, pártunk X. kongresszusa fel­adatul tűzte elénk a mezőgazdasági termelés lényeges emelését a legkö­zelebbi két-három évben. alapján határozatot hozott, hogy a földmérő hivatalok rendet teremtse­nek a földek nyilvántartáséban. A térképtani és földmérő intézetek ide­jében teljesítették ezt,a nagy felada­tot, megállapították a "valóságos föld­területet és ezeket az adatokat 1955. március 31-ig a nemzeti bizottságok elé terjesztették, hogy ennek alapján pontosan megállapíthassák az egyes földtulajdonosok területeinek pontos méretét. Ezzel megteremtették az előfeltéte­leket a munka nehezebb részének, vagyis a nyilvántartás rendezésének megvalósítására, melyet a nemzeti bizottságnak kell végrehajtani a szö­vetkezeti tagokkal kis- és középföld­­müvesekkel, védnökség! üzemekkel, járási földmérő hivatalokkal, a JNB- ok agronómusi .szolgálatával és a JMB. valamint a HNB mezőgazdasági állandó bizottságaival karöltve. A A nemzeti bizoti munkának ez a szakasza állandó tö­megpolitikai munkát igényel a föld­művesek között, mivel a földek nyil­vántartása leginkább őket érinti és az 6 érdekükben, történik. Sok nem­zeti bizottság azonban bizalmatlanul fogadta a Térképtárai és Földmérő In­tézet kimutatásait és követelte a Já­rási Földmérő Hivataltól, hogy apró­lékos felméréssel bizonyítsák be, hogy a ‘ Térképtani és Földmérő Inté­zet kimutatásai helyesek-e. Ez meg is történt. Ennek ellenére azonban sok nemzeti bizottságnál még most is megvan a bizalmatlan álláspont a Járási Földmérő Hivatal adataival szemben. Ez év április végéig igen kevés nemzeti bizottság fejtett ki elégséges tevékenységet ezen a téren. Pártunk tehát ismét figyelmeztette a mezőgazdasági dolgozókat e fontos feladat teljesítésére. ságok feladatai Nagy rendetlenség volt a Mr a felszabadulás után Szlová­kiában egyre több alacsonyhozamú rétet és legelőt szántottak fel, mégis évről-évre „fogyott a szántóföld”, melyre szét kellett volna írni a ter­rlési és beadási feladatokat. Hason­lóit a helyzet a mezőgazdasági te­rületek nyilvántartásában is . A nyil­vántartásban előforduló hiányosságo­kat kihasználta a falusi osztálveUen­­ség, a kulák, egyrészt gazdasági, más­részt pedig politikai szempontból, hogy elégedetlenséget szteon a kis- és kőzápparasztok között. A földek nyilvántartásában felmerült hiányos­ságok a kis- és középparasztok Ы­Milyen intézkedései A földek rendetlen, nyilvántartása az osztályeüenségnek lehetővé tette a scekulecio.t, komolyan vesaélvea­földek nyilvántartásában zalmaHanságét vonták maguk _ után, akiknek rovására a nemzeti bizottsá­gok szétírták a hiányzó, vagyis eltit­kolt területek után járó beadási kö­telezettségeket. Az ilyen és ehhez hasonló hiányosságok csak a föld rendetlen nyilvántartása, valamint a járási és helyi nemzeti bizottságok egyes dolgozóinak elégtelen munkája következtében fordulhat elő. A bi­zalmatlanság különösképpen fokozó­dott az olyan esetekben, amikor a be­csületesen dolgozó középparaszt ren­desen bejelentette földterületét és teljesítette termelési, valamint bea­dási kötelezettségeit. történtek ezidáig tette a munkás-paraszt szövetség megbontását. Azért kormányunk a GSKP X, kongresszusának irányelvet A nemzeti bizottságoknak nagyobb érdeklődést kellene tanúsítani a föl­dek nyilvántartásával szemben. Eh­hez a munkához fel kell használni a kis- és középparasztok tapasztala­tait, akik ismerik az egész határt. Igen nagy felelősség hárul a mező­­gazdasági állandó bizottságokra, mint ellenőrző szervekre, és a HNB tit­káraira, mint a HNB tanácsának vég­rehajtó szerveire. Egyes nemzeti bizottságok már te'­­jesítették ezt a nagy' feladatot és készülnek az 1956-os termelési és beadási feladatok szétírására. Ezzé* szemben viszont a nemzeti bizottsá­gok sok fizetett tagja és funkcioná­riusa hanyagul végzi feladatát és néni egy esetben fékezi azok mun­káját, akik e fontos munka sikerét igyekeznek elősegítem. Különösen a nemzeti bizottságok azon fizetett tag­jairól van szó, akiknek ugyancsak vannak eltitkolt földjei és ezért el­lenzik a földek rendszeres nyilván­tartását. Az ilyen „példa” bizonyosan nem vezetheti a kis- és középparasz­tokat földterületük igazi nagyságának bevallására. A helyi nemzeti bizottságoknak el­sősorban saját tagjai és funkcionáriu­sai földjének nyilvántartásában keli rendet teremteni. Csak azután lép­hetnek tiszta le'.kiismerettel a föld­művesek . elé azzal a követetelmény­­nyel, hogy megállapítsák földterüle­teik igazi nagyságát és bevezessék azok helyes nyilvántartását. A helyi nemzeti bizottságoknak ál­landóan rendet kell tartamok a föl­dek nyilvántartásában és nem szabaa megengedni az osztályellenségnek a. földekkel történt) spekulációit^ ___________________________11_ М 1ш fiatotok „Sok tavasz múlt el, míg végre Kivirágzóit a nótafa ága, Füttyös kedvvel szállt hegyébe Egy kismadár S fészket rakott rája, s A nótája messze hangzó, Mint a hajnali harangszó: Az alvókat keltegeti véle... Lombosodva néz a nyárba, Az Oszt is boldogan várja; Hogy gyümölcsét leszedhesse népe . MINTHA CSAK a kisgyarmatl tánccsoport tagjainak írta volna za­­labai Csontos Vilmos ezeket a soro­kat Nálunk is sok ifjú és hajadon tavasza elmúlt évszázadok során anél­kül, hogy részük lehetett volna vala­­milyen kutúrfellépésen. De az új vi­lág Kisgyarmatnak is, újat hozott. Nehezen indult a /dolog... D*. mert volt lelkes vezetője és még lelkesebb tagsága a kultúrcsopoitnak, így kinyílhatott nálunk is ez év ta­vaszán a leendő „kurtaszoknyás népi együttes” elsO virága; — a tánc-cso­port. Hat fiú és hat leány kitartó, szorgalmas próbái után bemutatásra kerü't az üveges-tánc és a Kossuth­­verbunkos. A községben az előadás nagy megelégedést és visszhangot vál­tott ki. A sikeres fellépések és népi hagyományaink iránti szeretett arra k-sžtette az ifjúság töbhi tagját, hogy ők is bekapcsolódjanak a kultúra»-/ port munkájába. Jelenleg az aratási munkákban megizzadt parasztarcokra akarunk örömet és mosolyt varázsolni. Aratási kultúrbrigádunk meglátogatja Ga rám­páid, Kicsind, Kéménd és Szalka dől* gozóit. A brigád tagjai már most éle­sítik hangjukat arra az alkalomra, mikor az említett községek határaiban rázendítenek a „Liliomfi”-bóI ismert oly kedves nótára, amely azt mondja, hogy: „Nem vagyunk mi kényes népek, így derék a színész élet; Egy szekéren nyolcán, tízen, Áttörünk mi tűzön, vizen.” S VALÓBAN! NINCS akadály a kulturcsoport előtt. Tagjai lankadat­lanul tanulnak, szorga'másán kutat­nak a tulipános ládák fenekén, а féltve őrzött nyecéskendők, farra­­valók, fityegők és kifonók utóm Aa eredménye: kultúrcsoportunk az ara­tás folyamán eredeti kisgyarmati nép­viseletben i-o fel. Ezek a lelkes fiatalok tudják azt, hogy Kiagyarmat kultúréleteben «с a hagyományos népi kultúra ápolá­sának úttörői. HENCZY BÉLA, CSEMADOK jár,- kult vez, Párkány, Ajándék A prágai magyar követség attaséja, Buzi Antal e napokban nyújtotta át Jindrich Veselýnek, a Csehszlovák Kommunista Párt történelmi intézete igazgatójának Kádár György, Kossuth - díjas, Munkaérdemrenddel kitüntetett magyar festőművész értékes képét. Buzi Antal az egybegyűltek előtt röviden ismertette, hogy a festő a képéhez való témakört csehszlovákiai tartózkodása idején merítette. Levelében, melyet a művész a CSKP КВ-hoz intézett ismerteti, hogy vász­nán azt a jelenetet örökítette meg, amikor Klement Gottwald első parla­menti beszédét tartotta, melynek je­lentősége kihatott az egész nemzet­közi munkásmozgalomra. Kádár a .képnek „Harcolunk és harcolni fo­gunk” címet adta. A képet a Klement Gottwald mú­zeumban helyezik el, amelyben ott van már a magyar dolgozók egy má­sik ajándéka: a nemzetközi proletá­­riátus vezetőinek és szocializmus tu­dományos alkotóinak Marxnak és Ertí gelsnek művészi plasztikája» ....ы i

Next

/
Thumbnails
Contents