Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-10-30 / 44. szám

6 Földműves 1955. október 50. Az oroszkai édességek birodalmában Lassan szitál a köd a szürke ma­gasságból. A sűrű ködfüggöny elta­karja a kiváncsi ember szeme elöl a magasban úszó gágogó vadlúd csapa­tot. Az utcákon az erjedő must jel­legzetes illata terjeng. Amikor aztán délfelé osztani kezd az ólomszínű fá­tyol s láthatóvá válik a Nap sápadt korongja, új arculatot ölt a vidék. A távolban láthatóvá válnak a Garam­­part sárguló lombú füzesei, meg a kisölvedi és kissallói szőlőhegyek, me­lyek most ontják hordószámra a nyári Nap érlelte finom nedűt. Az ember szinte látni véli a tarka kendős szü­retelő lányokat, akiknek mosolya éde­sebb, mint a Csabagyöngye. A Garam jobb partján az oroszkai cukorgyár kéménye nyúlik a magasba, bodros füstkarikákat eregetve, mintha azt akarná hirdetni, hogy e hónap 17-én megindult a gyár, megkezdődött az őszi cukorkampány. Nagy változás tíz év alatt A magas kerítéssel körülvett gyár udvarán már érezni a répaszelet és a cukorlé szagát. Bent a gyárban vi­szont olyan érzése támad az ember­nek, mintha egy hatalmas kirakatban szemlélné a tükörfényes kövezetei, a ragyogóan tiszta sokszínű csövet, a gyár áramszükségletét szolgáltató turbinát és a fényesre tisztított gépek mellett mozgó embereket, akik „fehér arannyá" változtatják a cukorrépát. A példás rend Molnár Lajos gépész, Pnitzer István villanyszerelő és még sok ember munkáját dicséri. Fukasz főmérnök büszke is a tisz­taságra, a gépekre, meg az emberek­re. Elmondja, hogy 1944 őszén a szovjet csapatok elöl menekülő fa­siszta hordák felperzselték a gyárat, elhurcolták és szétzúzták a gépeket. A gyárat üzemképes állapotba helyez­ték ugyan még 1945-ben, de a terme­lési tervet nem bírták teljesíteni. Bu­­kovcsan József a gyár igazgatója azonban nem adta fel a harcot. A mérnökökkel, technikusokkal és a legtapasztaltabb szakmunkásokkal ta­nácskozott, szervezett, tervezett. A legfontosabb munkahelyekre kommu­nistákat állított, akik megértették, hogy csak akkor emelkedhet életszín­vonalunk, ha többet termelünk. Szor­galmas, kitartó munkát végzett, de fáradozása nem volt hiábavaló. Ma már öntudatos dolgozók vannak a gyárban, akik 105—108 százalékra téffesítik a napi tervet. Ebben nagy szerepe van az üzemi önálló elszámo­lásnak, és a szocialista munkaverseny­nek is. Minden osztálynak személyes takarékossági számlája van és a gaz­dálkodáshoz mérten kapnak teljesít­mény-díjat az osztály dolgozói. Amíg a répa cukorrá válik Hatalmas betoncsatornák húzódnak a cukorgyár előtt. Némelyik már szí­nig tele van répával, a többibe azon­ban mégcsak most ömlik a vagonok­ból. A kirakodáshoz nem kell gom­bosvilla, csak erős nyomású vízsugár, amely a répát kisodorja a vagonok­ból. A répa a csatornákon keresztül jut a szeletelőbe, ahol ezernyi éles kés vágja apró szeletekre. A nyers szelet aztán a fözőkbe kerül. Óriás­­üstben főzik ki a répából a cukortar­talmat. A cukorléhez aztán bizonyos mennyiségű meszet adnak, amely ki­vonja belőle az idegen anyagokat. Azután a szűrőbe kerül a cukorlé, ahol többször átszűrik, majd pedig sűrű szirup formában keresztülfut sok­ezer méter csövön, ahol elpárolog be­lőle a víz. Egy másik hatalmas edény­be kerülve még folyékony ugyan a cukor, de a barna szirupban már lát­hatók az apró szemcsék. Zelenyík László tapasztalt cukorfőző figyeli az átalakulás folyamatát, de rajta kívül meg többszörös laboratóriumi vizs­gálatnak vetik alá a szirupot, amíg cukorrá változik. Lenn a főzde alatt már fehér kris­tálycukorszemek ugrálnak a szárító mozgószalagján, ahonnan hatalmas tartályokba, majd pedig a zsákokba kerül. Az „oroszkai édességek“ birodalmában. Ahol a cukrot főzik, ott leragad a sziruptól az ember cipője a kövezetre. Ahol pedig csomagolják, ott a leve-A sacai EFSZ 941 hektár földterü­leten gazdálkodik, ebből 546 hektár a szántóföld. A szövetkezetben 53 szor­galmas tag dolgozik. Jó gazdálkodá­sukat a beadások példás teljesítése igazolja. Az ez évi tejbeadást már teljesítették, a marhahúsbeadást 5 mázsával, a sertéshús tervezett bea­dását 11,89 mázsával túllépték. A szövetkezet ebben az évben a munkaegységek értékét természetbeni járandóságokon kívül 16 koronára tervezte. Az állattenyésztésben dolgo­zók így szép jövedelemhez jutnak. Például Kovács János és felesége, etetők egyenként 700 korona előleget kaptak, de volt olyan hónap, amikor ez az összeg meghaladta a 900 ko­ronát is. A növénytermelésben is szép ered­ményeket érnek el. Gabonabeadási kötelességüket 193 százalékra teljesí­tették. A búza hektárhozama helyen­ként elérte a 24 mázsás, az árpa a Az iskolától pár száz méternyire terül el a tangazdaság. 200 hektár­nyi területen növénytermesztés folyik A gazdaság egész felépítése az isko­lához igazodik. Jövedelmező állatte­nyésztés van itt. Délutánonként munkaruhába öltö­zött fiúk, lányok segítenek a tangaz­daságban, hogy az őszi munkákat időre befejezhessék. Sako, Výboch, Záčik és a többiek javítják a gépeket, az állatokat etetik, gondozzák. A lá­nyok is megszerették az iskolai tan­gazdaságot. Barátságos viszonyt te­göben úszik a milliónyi apró szemcse, s szájában érzi az ember az édeskés ízt, anélkül, hogy a cukrot megkóstol­ná. Piroskendős, kacér lányok zsákolják és mérik a kristálycukrot. Munkáju­kat szorgalmasan végzik, de azért pajkosságra is jut idő. Legnagyobb és legsikerültebb tréfájuk, ha úgy megcukrozhatják valakinek a reggelire szánt kávéját, hogy úgy néz ki, mint a 70 százalékos cukorlé. Igen fontos és nagy tápértékű élel­miszer a cukor. Gyermekek és a ser­dülő ifjúság számára szinte nélkülöz­hetetlen, nemzetgazdaságunknak pedig értékes valutát jelent. Sok nyersanya­got, többek között gyapotot kapunk érte külföldről. Fontos tehát, hogy mielőbb a cukorgyárakba kerüljön minden hektár föld termése, hogy mi­nd több cukrot gyárthassunk, minél több jusson országunk dolgozóinak és minél többet szállíthassunk külföldre. A gépek egyenletesen zúgják a munka ütemét. A gépzúgásba a cso­magoló lányok dala vegyül. Szinte ég a munka ügyes kezük alatt. Juhász Alice keze alól is sok csomag kerül a vasúti kocsiba, hogy a híres cseh­szlovák „fehér arany" elinduljon a világ minden tája felé. TAMAS 30 mázsás és a rozs a 37 mázsás hektáronkénti hozamot. A zöldségtermelés alaposan fellen­dítette a szövetkezet pénzügyi gaz­dálkodását. A gyümölcsös kertjükben viszont 2000 kiváló termésdús gyü­mölcsfájuk van. Ebben az évben 37 családdal méhészetet alapítottak. A szövetkezet nem feledkezik meg a beruházási építkezésekről sem. Egy új 85 tehén befogadó képességű is­tállót építenek, elkülönített résszel a borjastenenek számára. A kocaállatok részére külön sertésólat építenek, és felállítanak egy kis péküzemet is, hogy a Surikov módszert még jobban alkalmazhassák a sertéshizlaldában. A sacai szövetkezetnek három véd­­nökségi üzem nyújt segítséget, melyek nemcsak a nyári munkákban nyújtot­tak értékes segítséget, de a védnök­ség! üzemek kultúregyüttesei is hoz­zájárultak a dolgozók szabad idejé­nek szórakoztatásához. ANDREAS SÁNDOR remtettek a tanulók és a gazdaság ifjúsága között. — A tangazdaság al­kalmazottai a gyakorlat „professzorai” — jegyzik meg többször az iskota tanulói. Ha valamilyen kulturális előadás, film, sportverseny, vagy bármilyen műsor van az iskolában, nem hiányoz­nak a tangazdaság dolgozói sem. Kö­zösen dolgoznak, közösen vigadnak Búda Ferenc, a Nagysurányi Mezőgazdasági Iskola tanulója. Egyre gazdagabb a sacai szövetkezei Közösen dolgoznak, vigadnak Terven felül 22 vagon cukorrépa A csúzi EFSZ versenyfelhívását a cukorrépa emelésére nem hagyták fi­gyelmen kívül a szentesi szövetkezeti tagók sem. Asszonyok, lányok a fér­fiakkal együtt tevékenyen bekapcso­lódtak a cukorrépa munkálataiba. Az agrotechnikai határidőt mindig szem előtt tartották. Rendszeresen irtották a gyomot és szakszerűen ápolták a növényt. Tíz hektár cukorrépát műveltek meg. Az átlagos hektárhozam a tervük sze­rint 210 mázsa volt. A versenynek és a jó munkának köszönhető, hogy a tervezett hektárhozamot magasan túl­szárnyalták, és 21 vagon helyett 43 vagon cukorrépát takarítottak be. — Még több is teremhetett volna — mondogatják a szövetkezet tagjai. Hiba, hogy nem vezették be a minő­ségi munka utáni jutalmazást, vagyis a pótjutalmazást. Ez még jobb mun­kára serkentette volna a szövetkezet tagjait. Ezt az EFSZ vezetőségének a jövőben meg kell valósítania, hogy eredményeik még jobbak legyenek. LACZA PETER A galántai járásban a nádszegiek vezetnek a silózásban A nádszegi EFSZ tagjai gazdag tapasztalatokra tettek szert a silóta­karmány hasznosságával kapcsolatban. A múlt évben annyi silótakarmányt készítettek, hogy ebből még most is két telt silógödrük van, ami 120 köb­métert tesz ki. Ebben az évben is törődnek azzal, hogy a téli időszakra elegendő nedvdús takarmányuk legyen. A silózással a galántai járásban az első helyen vannak. Ez ideig már 2360 köbméter zöldet silóztak le. Ezzel a silótömeggel 400 szarvasmarhát tudnának átteleltetni. Ezzel a mennyi­séggel azonban nincsenek megelégedve. A silózást folytatják. Egymás után telnek a silóvermek, amelyeket ebben az évben betonból készített a szö­vetkezet. A járásban a silózásban a második helyet a tallósi EFSZ foglalta el, eddig a szövetkezet már 1860 köbmétert lesilózott. A körtvélyesi és a gányi szövetkezet maradt le a legjobban a silózásban. Például a gányiak a hét elejéig egyetlen köbmétert sem silóztak. Nagyon rosszul gondolkozik az EFSZ vezetősége, hogy nem fektet súlyt a silótakarmányra. K. F. Háromszor etessünk, fejjünk naponta A diószegi szövetkezetesek az el­múlt hónapban csak kétszer etettek naponta. így átlagos napi tejhozamuk csak 3,5 litert tett ki. Dovalovsky elv­társ, az EFSZ elnöke tisztában volt a többszöri etetés és fejés jelentőségé­vel, s több ízben iparkodott erről meggyőzni az állatgondozókat, te ők erről haliam sem akartak. Az EFSZ vezetősége ebbe rfem nyugodott bele és határozott. Kicserélték az etetőket. Olyan embereket tettek a helyükre, akik szívesen hozzáláttak a három­szori etetés bevezetéséhez. Eredmény egy héten belül mutatkozott. Az átla­gos tejhozam egy hét alatt átlagosan 0,5 literrel emelkedett. Tehát ebből is láthatjuk, hogy csakis új munkafor­mákkal tudunk eredményt elérni. Azokban a szövetkezetekben, ahol már régebb idő óta háromszor etetnek, ott a tejhozam állandóan emelkedik. Pél­dául a pálóci EFSZ-ben 7—8 literes az átlaghozam, Nádszegen viszont 7 litert fejnek átlagosan. A felsöszeüek a háromszori etetésnek köszönhetik, hogy több mint 140 ezer liter tejet adhatnak be terven felül. Krajcsovics Ferdinand Megtört a jég A makranci EFSZ tagjai magántu­lajdonban tartották az igáslovakat. A szepsi JNB funkcionáriusai és dolgo­zói meggyőző munkát fejtettek ki annak érdekében, hogy a magántulajdonban levő lovakat a közös istállóba helyez­zék. Ugyanis egyes szövetkezeti tagok előnyben részesítették a magánfuva­rozást és a szövetkezeti munkát má­sodrendűnek vették. A lovak összpon­tosítását a szövetkezet vezetősége nem tudta keresztülvinni, mivel a HNB részéről semmiféle támogatás; nem kaptak. A HNB tagjai egyúttal a szövetkezet tagjai is, akiknek szin­tén voltak igáslovaik. Azonban a ki­tartó és meggyőző munka meghozta a gyümölcsét, a JNB-nak sikerült ered­ményt elérnie. A makranci EFSZ megvalósította a lovak összpontosítását. A szövetkezet pénzügyi helyzete most a fuvarozások révén napról napra javul. Szalmás* Teréz, a szövetkezet könyvelője biza­kodva látja, hogy a havi mérleg állása is egyre javul. Megérzi ezt a szövet­kezet, de megérzik a tagok is a le­dolgozott munkaegységek után járó magasabb jutalomban. EMBER LÉGY A MUNKÁBAN! Sok gondja, baja van egy EFSZ elnökének, különösen, ha szövetkeze­tük hírneves. Márpedig a nagymácsad EFSZ híres, de arról, hogy iegrosz­­szabb a járásban. Ezért sül-fő a feje Sebők Sámuel elnöknek. Nem minden­napos dolgok történnek itt. Az elnök magába roskadva ül, mé­lyen gondolkodik, s szájaszélét rágj-, tehetetlenségében. Most, éppen most, ebben a nagy dolog időben, a beta­karításnál hagyta cserben tizenegy ja­vakorabeli tag a szövetkezetét. Ügy elmentek, még csak kalapot sem e­­meltek. Senkisem tudja hová. Eltűn­tek, a föld nyelte el őket. ki tudja Gál Jeromos, agronómus sem tud számot adni a hűtlenekről, pedig sa­ját édesapja is közöttük van. Hej, pedig, de kellene a munkaerő! A búza, takarmánykeverék vetése sincs még befejezve, a répa és kukorica is be­takarításra vár. Kishitűség és lelket­­lenség egy ilyen szép gazdaságot cser­benhagyni. Van annak, aki dolgozik A határ színe-java a 706 hektár szántó, zsíros, fekete föld, böventer­­mő, csak művelni kell. A sertésólak tele szebbnél szebb malacokkal, nö­vendékekkel, hízókkal. Szabad eladásra is jut 60 mázsa belőlük. A tehénis­tállókban jó állású tehenek ropogtat­ják a takarmányt. Duzzad a tőgyük, csecsbimbóik feszülnek. Gál Otília jó­kedvűen énekel, míg társaival fej1 őket.* Sugarakbn fröccsen a tej, habot ver a kannában. Tejből is adnak már szabadon és ez év végéig 50 —60 ezer literre is felgyülemlik. Bugyi Ignác, a Stejman-bódéknál foglalatoskodik. Kezében dudlis-kannát tart s a ma született borjú ügyetlenül veszi a szájába. — Ne, ne Kató — biztatgatja. — Na, ne félj, te kis huncut, holnap reggel már úgy futsz érte ... Stejman-féle rideg borjúnevelés tervenfelül eladott hús, tej, mindé; cáfolja, hogy rossz lenne a szövet­kezet. Tény, hogy az elmúlt eszten­dőkben valóban gyengén gazdálkod­tak, de ez évben már sokat javult a helyzet. Az előleget minden hónap­ban pontosan ki tudják fizetni, nem úgy, mint tavaly, amikor sokszor 2—3 hónapig sem volt pénzük a bankban. Félévre a tervezett természetbenieket is hiánytalanul kiosztották, fehát, megvan a rendes megélhetés a közös­ben. Sőt, még több is. Nyitrai Vince, aki feleségével a fel­szántott cukorrépát hányja rakásra, a közelben lévő épülő házára mutai. — Építkezem, — mondja — Most 57 éves vagyok és eddig nem került rávaló. Igaz, most is nehezen, de lassan és biztosan. Sokan azt mond­ják, hogy nem érdemes a szövetke­zetben dolgozni, mert itt nem lehet megélni. Ez nevetséges, mert csak annak nincs, aki nem dolgozik. Ne­kem fél hektár cukorrépát kell fel­szednem és én 1 hektárt vállaltam. Ez évben is meg lesz 600 munkaegy­ségem. Csak félévre 10 mázsa búzát kaptam. Most oly nyugodt vagyok, mint még soha. Nem üldöz, kínoz mint a múltban az a „fekete“ végre­hajtó, aki még a dunnát is el akarta vinni az ágyunkról. A „miénk” szót nem ismerik Azonban többen vannak olyanok, akik nem így tekintenek a szövetke­zetre. Ez nem is csoda, mert Zsidó Ignác is, aki felelős vezető — hisz az ellenőrző bizottság elnöke, és példát kellene mutatnia — másképpen véle­kedik. — Én nem így gondoltam, azt hit­tem, itt a közösben megtalálom szá­mításomat, de tévedtem. Zsidó elvtárs kijelentése nem in­dokolt. Ezt tények is bizonyítják­­építkezik! A falak már állnak, a tetőt várják. Zsidó Ignác maga mesélte, hogy a múltban sok esztendőn keresz­tül vándorolt, egyik munkahelyről a másikra. Hajnaltól késő estig dolgo­zott, gürcölt, mégsem keresett házra­­valót. De nemcsak Zsidó építkezik, hanem több szövetkezeti tag is. S a hiba gyö­kere innen ered. Jómódúvá akarnak válni, jól akarnak élni, de nem a szö­vetkezeten keresztül. Az F.FSZ tag­jainak nagy része csak az „enyém” szót ismeri, a maga zsebét nézi és nem törődik a közössel. Gyenge a rend, sok elnézés, és engedékenység ütött tanyát a szövetkezetben Duba esete is ezt bizonyítja. Makkegészsé­ges, erős ember és augusztusig csak 80 munkaegységet dolgozott ie. Ter­mészetesen építkezik. Az EFSZ segít neki. De nemcsak neki, mindenkinek, aki építkezik. Homokot, kavicsot, s egyéb fuvarokat biztosít. A tagok pedig ezzel visszaélnek. A XI tag közül is, akik most „megléptek” négyen már felépítkeztek. A szövetkezet segítsé­gével szép lakást emeltek, betakarí­tották a fél hektár termését és to­vábbélitek. Ezek az emberek nincse­nek tisztában a szövetkezet törvényei­vel. Cselekedetük úgy hat, mintha osztályellenség állna a hátuk mögött. A belépési nyilatkozatot aláírták, ami annyit jelent, hogy elfogadják a minta­alapszabályzatot, a szövetkezet tör­vényét, ezért ennek betartása rájuk nézve kötelező. Az elmúlt napokban az is előfor­dult, hogy a takarmányhordó kocsis átment a szomszéd faluba fuvarozni, ő keresettöbbletre tett szert, az álla­toknak pedig nem volt mit enniök. Mindez azt bizonyítja, hogy a szö­vetkezet et, a közöst, nagyon sokan préda módra kihasználják. Еппек megakadályozása pedig elsősorban az ellenőrző bizottság feladata. Alszik az ellenőrző bizottság A tagság Zsidó Ignácot választotta az ellenőrző bizottság elnökéül. Gyors gondolkodású, rátermett embernek tartották. A tagok azonban csalat­koztak. Sem az elnök, sem társai nem teljesítik rábízott feladatukat. A te­hetetlenség kátyújába süllyedtek, s abban fetrengenek. Nyitott szemmel nézik szövetkezetük vergődését, der­medtségét. Az év folyamán egyetlen ellenőrzést sem végeztek. Nyugodtan veszik tudomásul, hogy az állatgondo­zók a tervezett munkaegységet több mint tíz ezerrel túllépik. Ugyanakkor a hízósertéseknél, a növendékmarhák­nál nem teljesítmény szerint kapják a jutalmat az állatgondozók, hanem előre megállapított munkaegységek vannak. Mindez lehetne másképp is — Még a fülük botját sem mozdít­ják az ellenőrző bizottság tagjai — mondja Zsidó elvtárs. — Fejétől bűzlik a hal — mondja a közmondás. Itt is ez áll fenn. Az elnök kötelessége, hogy irányítsa az ellenőrző bizottság tagjait, megbe­szélje velük a teendőket. Az ő mun­kájuk épp oly fontos, mint bármelyik szövetkezeti vezetőév Zsidó elvtárs azzal is védekezik, hogy egymaga tehetetlen. Természe­tes, sem a vezetőségi, sem a taggyű­léseken nem hallatja hangját, nem tárja fel a hiányosságokat, észrevéte­leit, a tagság nem osztozhat vélemé­nyében, s nem is segíthet munkájá­ban. Száz szónak is egy a vége, jobb munkát kell végeznie mind az ellen­őrző bizottságnak, mind a szövetkezet vezetőinek. Ez vonatkozik GS’ Jero­mos agronómusra is. Az istaliótrágya egyre magasabbra púposodik, a gaz­dasági épületek körül bűzlik, ahelyett, hogy kint a földön segítené, növelné a jövő évi termést. Ezenkívül még több olyan eset van, amely nem vet jó fényt az agronómusra. • Vigyázzanak a közösre, mint szemük fényére Ne várjanak csodákra, emberek e gyenek a munkában és változtassanak szövetkezetük helyzetén. Legelőször nagyon fontos, hogy az „enyem” szó helyett a „mienk“ verjen mély gyö­keret, és tudatosítani kell magukban, hogy az egyéni jólét csakis a közösön keresztül lehetséges. Másodszor el­engedhetetlenül szükséges, hogy be­tartsák a mintaalapszabály zato és a felállított házirendet. Továbbá min­denki úgy őrizze, úgy vigyázzon a közösre, mint a szeme fényére. Vessék le a közömbösség álarcát, s egy akarattal, szívvel-lélekkel lássanak munkához. Többet segítsen a nemzeti bizottság, a helyi pártszervezet és a járás is. A szövetkezet tagja: egy emberként fogjanak össze s teremt­senek rendet szövetkezetükben, s ió munkával gyarapítsák közös vagyonu­kat. Sándor Gábor.

Next

/
Thumbnails
Contents