Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-10-23 / 43. szám
* 10 Földműves 1955. október 23. VADÁSZAT! SZEMLE A SZLOVÁKIÁI VADÁSZVÉDEGYESÜLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK H. évfolyam HIVATALOS MELLÉKLETE. 42. szám А Ту mariban rendezett lövés* versenyről A romániai Tunariban rendezett lövészversenyen négy baráti állam legjobb lövészcsoportja versenyzett az Európa-bajnokságért. Az agyagkorongversenyen (sörétes puskával) az első 776 ponttal a szovjet csapat lett. Második helyen Magyarország végzett 751, a harmadikon Lengyelország 748 és a negyediken Csehszlovákia 747 ponttal. Az elérhető legjobb eredmény 800 pont volt. Az egyéni versenyzők közül Nikadrov nyerte el az első helyet 291 találattal az elérhető 500 közül, a második a dán Christian Zen lett 290 találattal. Versenyzőink közül Treybál a hatodik helyen végzett. Az olimpiai céltáblákra lövés versenyszámaiban 1 Cserkaszov 587, 2. Naszonov lett 587 találattal. (Mindketten szovjet versenyzők). Csoportunk az 5. lett. A pisztolyversenyben az 1. helyet a szovjet csoport nyerte: 2769 találattal a svéd csoport előtt, melynek eredménye 2669, s a magyar csoport előtt, mely 2667 találatot ért el. Lövészeink az 5. helyen végeztek 2657 ponttal. A kispuska versenyszámát (fekvő helyzetben) a svéd Quisber nyerte 400 ponttal a lehetséges 400 találat közül, ugyanígy végzett Perevin (szovjet), azonban neki kevesebb telitalálata volt, így került a 2. helyre. Ebben a versenyszámban 12 országból 93 versenyző indult. A kispuska versenyben (térdelő helyzetből) az 1. a dán Jansen lett 396 ponttal, a 2. a szovjet Bogdanov 394, a 3. szintén szovjet versenyző, Luzin 394 ponttal. Ebben a versenyezi] inban 90 versenyző indult. A csapatversenyt a szovjet csoport nyerte 1961 találattal Svájc és Svédország előtt. Az álló helyzetből való kispuska versenyt szintén a szovjet csoport nyerte 1896 ponttal. Megnyílt a zólyomi erdészeti és faipari múzeum A híres zólyomi várban helyet kapóit az erdészeti és faipari múzeum, mely hazánk erdészetének emlékeit őrzi, s bemutatja faiparunk fejlődését. Minket elsősorban a múzeum vadászati része érdekel. Egyik legszebb része a múzeumnak a vadásztrófeák és preparátumok gyűjteménye, mely szemléltetően mutatja be vadászatunkat, valamint az országos vadállományt. A múzeum érdekessége folytán nagy érdeklődésre számíthat mind a szakemberek, mind a közönség részéről. Már eddig is — az utolsó négy hónap alatt — tízezer látogatója volt. Necsak egyénenként látogassunk el Zólyomba ennek a szép múzeumnak a megtekintésére, hanem az egyes vadvédő egyesületek, vadásztársaságok, valamint klubok szervezzenek csoportos tanulmányi kirándulást. A közelebbi felvilágosítás végett az érdeklődők írásban fordulhatnak: „Lesnické a drevárske múzeám vo Zvolene" címre. „A különös vad" Aki ismeri a leleszi EFSZ-t, úgy ismeri mint az élenjáró EFSZ-ek egyikét, mely a szövetkezeti termelés különböző ágazatában ez ideig kimagasló eredményt ért el. Azonban azt már kevesen tudják, hogy az itteni Vad'ásztársulat tagjainak milyen kalandja volt a vaddisznóval. Nálunk a vadkan — mert állítólag az volt — nagyon ritkán látható. így aztán nemcsoda, hogy az , erdőszéli lesei) vadásztársulatunk minden egyes tagja részt vett. Három tagtársunk a fán helyezkedett el, a már előre elkészített fészekben s innen várta a „kant”. Mi pedig szívszorongva kuporogtunk a kukoricás szélén. A vad megjött és felnézett a fára, ahol abban a pillanatban az egyik ott elaludt vadásztársunk nagyot fújt álmában. A „kan” hallva, hogy nem egyedül szuszog, sarkon fordult és mielőtt ébredő tagtársunk a ravaszt meghúzhatta volna, eltűnt a sűrűben. Ez az Ilho nevű erdőben történt. Azt, hogy a vad mennyit „gondolkodott” ezen, ezt nem vitatom, elég az hozzá, hogy gyorsan áttette látogatását a 6 kmre levő Vilhány erdőbe, mely ugyancsak a leleszi vadásztársulat területét képezi. A társulat egy csoportját ide űzte a kíváncsiság. Székely elvtárs, a csoport legidősebb tagja kiadta a parancsot: „Ide állsz! Ha jön a kan, durr a lapockájába”. Ez volt a szerencse, hogy elvtársunk betartotta az utasítást. Alighogy leálltak, reccsenés, ropogás, jött a kan. Jó 10 méternyire Kiss* elvtárstól bújt át a nyíláson. Szembenéz a puskacsövei, majd két lábra áll és elülső „mancsait“ a csillagos ég felé emeli. Erre barátunknak a csodálkozástól majd le esett az álla, mire így üdvözölte „a vadat”: „Hallja maga vaddisznó barátom, hordja el magát, de gyorsan, és adjon hálát a sorsnak, hogy nem fejbe, de lapgckán kívántam lőni. Különben sirathatná a családja. Az történt ugyanis, hogy „vad” helyett egy bámészkodó kívánta csillagfénynél megbámulni az állami erdészet almafáját. Helyes az a tanítás, bögy ne lőjj a harasztba, ha nem látod tisztán a vadat. Ugyanakkor azonban az is igaz, hogy nem egészséges dolog az erdő szélén négykézláb járni. Könnyen tövist kaphat az ember a tenyerébe, és ami még veszélyesebb, golyót a fejébe, mert hisz nem mindenki lapockába céloz. Fontos tanulságot vonhatunk ebből le: hogy a vadász lesen alaposan ügyeljen és csak akkor süsse el puskáját, ha arra az alkalmas pillanat elérkezett. Palágyi János, a leleszi v. t. gazdája — * — Nincs öngyilkos vadréce A sérült vadréce lebukik, megfogódzik a nád, vagy sás szárában s nem bukik fel többé. Igaz ez? A vadászok általában szívesen elhiszik ezt, mert nagyon sokszor elő-’ fordul, hogy a meglőtt vadréce lebukik s többször nem látják. Az ilyen meglődözött vpd elég sokáig bírja a víz alatt, de végre — ha eleven — mégis fel kell jönnie levegőt szívni, vagy legalább fejét kidugni. A meglőtt vadréce bizony nem fogódzik meg, hanem a víz alatt elúszik s olyan helyen bukik fel levegői szívni, ahol nem lehet észre venni. Megtörténik, hogy belekeveredik valamilyen gyökérzetbe, vagy növény közé s nem bukik fel többé. Azonban készakarva nem marad ott, mert életösztöne a víz színére hajtja. Megjöttek a libák Már hallani fentről a titokzatos, messzire terjedő hangzavart, amelyet az elhúzó libák árasztanak. Régente igyekeztek a szárnyasvadra is jó széllel vadászni. Szerintük a vadréce, vadlúd szaglás útján észrevette a vadászt, ha nem volt jó szele. Ma már tudjuk, hogy ez nagy tévedés. A szárnyasvadnak nem a szaglóérzéke, hanem látása és hallása fejlődött ki olyannyira, hogy a legkisebb mozdulatot, illetve alakot is észreveszi. A mindenes vizslák „Kadb c“-emlékversenye Ezt a versenyt az idén Pőstyénben rendezte meg Országos Szövetségünk. A versenyre 11 vizslát jelentettek be, s ebből nyolc vett részt rajta. A versenyt két csoportban bonyolították le, hogy minden vizsla egyforma feltételek mellett vizsgázhasson. Első nap az erdei, másnap a mezei vizsgák folytak. A győztes „Cigáň z Kárpát“ szálkásszőrü vizsla lett 355 ponttal. Vezette Mika Cyril HrobicétőU A versenyen résztvevő vizslák mind első és második díjat kaptak. A pőslyéni vadvédő egyesület mindent jól előkészített, és csak sajnálni lehet, hogy a verseny iránt sem a helyi egyesület tagjai, sem pedig a szomszédos vadvédő egyesületek nem érdeklődtek. Itt pedig láthatták volna a vizsla munkáját az erdei vadászaton és sokat tanulhattak volna. MÉHÉSZÉT Mézfelvásárlás A járási méhészeti egyesületek figyelmébe Szerkesztőségünkbe sok panaszlevél érkezett méhésztársainktól a méz felvásárlásával kapcsolatban. Méhésztársaink nem tudják megérteni, hogy egyik járásban ezen a téren hogyan lehetnek lemaradások és fogyatékosságok, míg a másik járásban a legnagyobb rendben megy minden. A mézfelvásárló üzem már több körlevélben sürgette a járási felvásárlókat a méz mielőbbi felvásárlására. Az 1955. szeptemberi körlevélben 2391/55-M szám alatt rövid kivonatban az alábbiak állnak: „A járási méhészeti egyesületeknek! Az 1955-ös évi méztermelés felvásárlása későbben kezdődött, mivel az ehhez szükséges meghatalmazást csak július végén kézbesítették és az egyes pontokra szóló felvilágosítást csupán ezekben a napokban kaptuk meg. Mindamellett minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy a méz felvásárlását a meghatározott időre, azaz december 31-re befejezzük. Elsősorban a szerződésileg biztosított mézet vásároljuk fel, azután hozzáfogunk a terven felül kitermelt méz felvásárlásához is. A méz felvásárlásánál a következő szempontokat tartsák szem előtt: 1. Az 1954-es év méz készletét felvásárolni (nem beadási). A méz ára 18,— korona kg-onként. A méhészeknek elsősorban az elmúlt évi elmaradt, beadásokat kell teljesíteniök. Minden járási méhészegyesület a mézszállítmánynál feltünteti, hogy a szállítmányból mennyi esik az 1954-es évre 2. A szabad piacra eladott méz ára 24,50 korona, a felvásárlási jutalom kilogrammonként 0,60 koronát tesz ki. 3. A méhészeti egyesület megtérít; a kannák szállítási költségeit a járási méhészeti egyesület állomáshelyére és a járási méhészeti egyesület állomáshelyéről a begyűjtési raktárba. A többi költséget a felvásárló a saját jutalmából téríti meg. 4. A járási méhészeti egyesület köteles azonnal jelentést tenni, a járásban a méztermésről, valamint arról, hogy mennyi kannára lesz valóban szükségük. Nem akarjuk, hogy н kannák kihasználatlanul a járási méhészeti egyesületnél heverjenek. 5. A méz felvásárlására pénzbeli előleget adunk, melynek felhasználásáról a járási méhészeti egyesület jelentést ad. melyben feltünteti a felvásárolt méz mennyiségét, mennyit szándékozik még felvásárolni (a szerződésileg biztosított mézet értjük). hogy ezek szerint tudjuk a további előleget biztosítani. 6. A kannákat átvételük után kérjük mégegyszer alaposan kiöblíteni, mivel azok útközben beporozódhattak. A méz felvásárlására szolgáló blokkokat nem mellékeljük, kérjük a járási méhészeti egyesületet, hogy a méz és a pénz átvételéről szóló igazolásokat saját, felfegyzéseikbe vezessék be. 7. A méznek meg kell felelnie a felhívásban feltüntetett feltételeknek és az .átvett mézért a járási méhészeti egyesület felelős. Ezért ajánljuk hogy fokozott figyelmet fordítsanak a méz felvásárlására, mivel a méhészek kötelesek a 24,50 koronáért valóban csak a legjobb minőségű mézet adni. A fennálló fogyatékosságokért levonásokat eszközölünk. A méz felvásárlása után a mézzel együtt küldjék vissza az üres mézkannákat is. A mézszállítmányokat kifizetve kell küldeni. A járási méhészeti egyesületek a szállítási költségeket levonhatják a méz felvásárlására előlegezett összegből és a méz szállítási költségeit külön kell számlázniuk. 8. A felvásárolt mézet egyszerre küldjék be. Nem ismerjük el a szállítási költségeket ott, ahol a mézet több részletben küldik. Szükséges tehát, hogy a mézet egyszeri szállításban küldjék. Csak ott, ahol magas az előírás, előzetes jóváhagyás után küldhetik be kétezerre. A méz csoportos elküldésekor pontosan Jegyezze fel az illetékes járási méhészeti egyesület a nevét. A mézszállítmánvokat a következő címre kérjük elküldeni : Včelárske ľudové družstvo, Bratislava, Molotovova 64. Erre a címre küldjék a mézzel kapcsolatos összes levelezéseiket is, nempedig a privigyi méhészegyesületnek. A méz felvásárlás és az ezzel kapcsolatos összes problémákról egyedül az itteni üzem hivatott dönteni. Megállapítottuk, hogy Szlovákiában a cseh kerületek részére is vásárolnak mézet. A mézért nem adják a rendelet értelmében járó összeget, hanem 20—23 koronát. Ez nincs megengedve. Kérjük ezért a járási méhészeti egyesületet, hogy minden ilyen esetet okvetlen jelentsen. 9. Egyidejűleg kérjük a járási méhészeti egyesületeket, hogy azonnal küldjék be nekünk a mézbeadásokra szóló szerződéseket. A mézet mint teherárut kell feladni. Ha a méz 4000 k.q-nál többet tesz ki, akkor már mint vagonárut küldjék. A kannákra címkéket kell ragasztani (a kanna oldalára ragasztani brtto, netto, tara) és a teherszállító levélhez mellékein, kell a felvásárolt mézről szóló konsignációkat. A tejeskannákat netto 35 kg, a kékkel szegélyezetteket 50 kg, a normalizáltakat 55 kg és az unrakannákat 60 kg mennyiségű mézzel tölthetik meg. 10. Kérjük továbbá, hogy a nálunk kiegyenlített számláról szóló elismervényt legkésőbb nyolc napon belül küldjék el. Ellenkező esetben számlájukat kigyenlítettnek minősítjük. Abban az esetben, ha még valamilyen követelésük volna velünk szemben, kérjük azt egy mellékleten az elszámolásukkal együtt feltüntetni. 11. Egyes,, járási méhészeti egyesületek a kannákat megszámozták és a tara-súlyt is ráírták. Ezt elvből nem engedhetjük meg, mivel a kanna fedelének kicserélésével megváltozik a kanna önsúlya, s így az egész kánná értéke változik. Ha ilyen esetet észlelünk, akkor ennek következményea az illetékes járási méhészeti egyesület fedezi. Hisszük, hogy az itt felsorolt utasítások alapján, sikerül biztosítanunk a mézfelvásárlás zavartalan menetét, A múltban előfordult, hogy a járási méhészeti egyesületek elégedetlenek voltak hogy leveleikre későn érkezett válasz stb. Ebben az irányban már megtettük az intézkedéseket és új alkalmazottak vették kezükbe ezt az ügyet. Abban az esetben, ha egyes járási méhészeti egyesületek valamiben megrövidítve éreznék magukat, vagy valamilyen panaszuk volna, kérjük őket, hogy sérelmeiket ajánlott levélben írják meg Manas elvtársnak. E téren csak azt tartjuk fontosnak megemlíteni, (mivel egyes járási méhészeti egyesületek, panaszaikkal kartna, pénz, levelek, «stb. csak Manas elvtárshoz fordultak), hogy minden egyes ügynek megvan a maga előadója. és a vezető csupán az egész üzem irányítását végzi. Ezért kérjük, hogy a panaszleveleket kizárólag Manas elvtársnak címezzék, mivel csak így tudunk eredményes munkát végezni. Včelárske ľudové družstvo, Bratislava, Molotovova č. 64. Manas s. k. Telelíetés a szabadban Sok méhész töpreng azon, hogyan biztosíthatná méhei nyugalmát a legjobban. Mit tegyen, hogy kevés fogyasztással, kevés veszteséggel jól teleljenek. Szabadban, méhesben, vagy zárt helyén teleltessük őket? Ez a gond fokozódik azoknál a méhészeknél, akiknek kaptárjai vékony anyagból valók, rosszak, méhei gyengék, kevés az élelmük. A méhes drága, zárt hellyel nem minden méhész rendelkezik, vagy megfelelő helye, telke sincs az épület részére. A zárt helyen való teleltetésnek sok előnye és hátránya van. Berakás, kirakás, hőingadozás, ellenőrzés, kirepülés, stb. Ezt mind meg kell tanulni, ehhez idő is kell. És megjegyzendő, hogy a méhek a természet gyermekei. Azért azoknak a természetben, tehát a szabadban van a legjobb helyük télen is. De tehetünk-e valamit, hogy a veszélytől, hidegtől megóvjuk őket, a fogyasztást csökkentsük, a kirepülést, tisztulást biztosítsuk, ä kaptárakat a rongálástól megvédjük, hogy kevés fáradsággal és költséggel jó telelést és ezáltal jó eredményt biztosítsunk tavaszra ? Igen! A szabadban szétszórtan elhelyezett kaptárakat a fagyok beálltával helyezzük szorosan egymás mellé (a kaptárak nagysága és a hely szerint hatot, hetet egy sorba) 4—5 méteres rudakra, amelyeket a földtől 50—6Q. cm magasan alátámasztunk. A rudak közé tegyünk keskeny deszkát és a deszka fölött a rudak közét falevéllei, mohával, sásos szénával rakjuk meg 10—12 cm magasan. (Szalmát ne hasz* náljunk, mert meghúzódnak benne az egerek.) Az így elkészített helyre szorosan egymás mellé rakjuk rá a kaptárakat. Aztán 3 szál háromnegyed colos széles deszkából készítsünk olyan alakú tetőt, mint régen a méheseké volt, elől egy, hátul két szál deszka legyen, és ezt tegyük a kaptárokra. így alúl, felül és két oldalt védve lesznek a méhek, a kaptárak pedig teljesen szárazak maradnak egész télen át. Ha a védelmet még fokozni akarjuk, akkor a kaptárak közé is tömünk falevelet, vagy szénát. Az utóbbi anyagból készíthetünk hátra a lécek közé szorítva takarót is. így a méhek a szabadban telelnek, keveset fogyasztanak és tisztuló repülést végezhetnek s minden zavaras nélkül figyelhetjük őket. A rudakat és deszkatetőt tavasszal raktározzuk el. Ha karbolinnal bekenjük 15—20 évig eltartanak. Az enyémek már ennyi idősek. Az így, elhelyezett családok tavaszi fejlődése is jó lesz, mert nem érzi’a hőingadozást. Alúl a földből felszálló hideg nem hűti le a kaptárak fenekét. így nem veszélyezteti a . telelő fürt alsó szélét. Mindez fáradságba, munkába kerül, de a költségek az eredményekhez képest csekélyek. Tapasztalat után állítom, hogy a költség egy éven belül megtérül és ha ezt az eljárást évrőlévre ismételni fogja, sokszorosan viszszafizetödik. Világhy Árpád — Path A méhek és a vöröshere A vöröshere általában kevés magtermést ad, mert a méhek nem látogatják. A megtermékenyítést főképpen a poszméhek végzik. A méhek azért nem látogatják, mert a virág keltjhében a nektár mélyebben fekszik és rövid szipókáikkal nem képesek kiszívni Ezért tudósok hosszabb szájszervekkel bíró -méhek kitenyésztését, illetve rövidebb virágkelyhű vöröshere termesztését tűzték ki célul. A Szovjetunióban fűképpen az előbbi kísérlet a hosszabb szipókájú méhek kitenyésztése sikerült, nagyobb méretű műlépek alkalmazásával A méhek azonban még így sem látogatták a herét. Külön meg kellett őket szoktatni a viráglátogatásra. A viráglátogató rovarok alakhoz, színhez és illathoz alkalmazkodnak. A házi méheknél különösen az illatnak van elsőrendű vonzó ereje, mert a gazdag nektárforrást talált dolgozó méh a mézes lépeken köralakú illattáncot járva közli a többi dolgozókkal a hordási lehetőséget. Ezek az így kiváltott feltételes reflex alapján keresik fel nagyszámban a gazdag méhlegelőket. A Szovjetunióban Gubin javaslatára a kaptárakat bezárták s a méheket olyan cukorszörgpel etették, amibe & vöröshere virágait főzték bele. .4 mesterségesen kiváltóit illattánc feltételes reflexet eredményezett és a méhek a kaptárak kinyitása után egyenesen a virágzó vöröshere táblára röpültek. .4 virágokat megtermékenyítették és mézet is gyűjtöttek belőle. Az eredmény meglepő volt. A mézhozam az előbbi napival szemben egyes családoknál 50—100 százalékkal növekedett. A magtermés pedig 6—8-szorosával lett nagyobb az előbbi évekénél. Drex-ler Bét», tepmészetkutaró.
