Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-10-23 / 43. szám

1955. október 23. földműves 9 GYŰLIK A „FEHÉR ARANY“ Cukorrépával megrakott szekerek, teherautók és traktorvontatta pótko­csik dübörögnek Galánta utcáin, a va­sútállomás felé. A dolgozók áttekint­­getnek egymás rakományára, belesnek egymás kártyájába. Szeretnék tudni kié a nyerő lap? Hol érnek el ma­gasabb hektárhozamot, nagyobb cu­kortartalmat? A járókelők is találgat­nak. Egyik az állami gazdaságot tart­ja esélyesnek, másik a szövetkezetét. — Az állami gazdaság répái na­gyobbak — állapítja meg egy zömök­termetű ember. — A szövetkezeté pedig egyenlete­sek — vág vissza egy szerelőruhás legény. — Az övék között nincs se túlnagy, se kicsi. A két nagyüzem nem hívta egymást versenyre, mégis heves vetélkedés ala­kult ki közöttük. A vidékiek, — akik itt járnak ügyes-bajos dolgaik elinté­zése végett — ilyen versenyről nem tudnak, de a gyors betakarítás bámu­latba ejti őket is. Hogy lehet ennyi répát naponta begyűjteni? . .. Mi is erről szeretnénk tudomást szerezni. Arról már értesültünk, hogy az állami gazdaságban háromnapos iskolázást tartottak a kombájnosok számára. Akkor az új gép jól műkór dött, de most a répaszedés dandárjá­ban különböző hírek terjengenek. Egyesek azt beszélik, hogy a kom­bájnnak laza szerkezetű, homokos ta­laj és teljesen gyommentes répa való. — Az vitathatatlan, hogy az ilyen talajban jobban dolgozik a gép, na­gyobb teljesítményt lehet vele elérni — magyarázza Rózsa Vince agronö­­mus, — és a kezdő kombájnos is ér­vényesül, de a kombájnt nemcsak az ilyen talajra szerkesztették. Az agronómussal együtt megyünk a mezőre, hogy az új gépet munka közben nézzük meg. A város végén a „Bírósági telek“ felé vesszük utun­kat, ahol az állami gazdaság dolgo­zóinak egészséges lakóházakat építe­nek téglából. Ide tervezték az új ma­jort is. Az utat is építik. Az út két oldalán széles parcellák, mint beszegett abrosz nyújtózkodnak körülbarázdált széleikkel. Az egyik­ben most kél a vetés, a másikban már szépen zöldéi, a sorok még fel­ismerhetők, de a harmadikban már elbokrosodott, teljesen elborította a földjét. — Már a múlt héten befejeztük a vetést, e héten pedig a dohánytörés? — jegyezte meg útközben Rózsa elv­­társ. — A felszabadult munkaerőket. embereket és gépeket a cukorrépaföl­dekre csoportosítottuk. A tábla egyik felén asszonyok, lá­nyok, fiatal legények tisztítják a ré­pát a gőzgép után. A másik szélen répakombájn halad pöfékelve a dús­levelű répasorok között. A talaj felső rétege kemény, az alsó pedig sáros és úgy összefogja a répát, mint hí­nár az ember újjait. A legtöbb répa egy kg-os súlyú lehet, de itt-ott 2-3 kg-osakat is talá­lunk, 30—40 centiméteres gyökerek­kel. A nagy répa nemcsak a földbe gyökerezik mélyen, hanem a földből is jobban kiemelkedik, mint a kicsi. Ezek a körülmények nagyon megnehe­zítik a gép munkáját. Benyus Mihály kombájnos nem té­továzott. Kikapcsolta a kombájn tisz­tító-készülékét és most a gép csak kiszántja, összegyűjti és csomóba do­bálja a répát levelestől. Ahol a talaj szerkezete kedvezőbb lesz ' és a répa is egyenletes, ott újból úgy üzemelte­ti a gépet, mint ahogy azt a bemuta­tón is látták a traktorosok. A gép kiszántja a répát, a karmok megfog­ják a levelét, a vascsoroszlyába to­vábbadják, majd a kés a leveleket a répaszelettel együtt levágja. A répa­szeletet és levelet egyik csomóba, a répát pedig a másikba megtisztítva ledobja. Az ügyes kombájnos mindenütt megtalálja munkájához a- legmegfele­lőbb módszert. Könnyebb talajviszo­nyok mellett két ember is elegendő a répakombájnhoz. Egy a traktor veze­téséhez, a másik a kombájnt irányít­ja. Benyus elvtársnak most két segí­tője van. Mayer Béla a kombájnt irányítja, Hallgass Károly pedig a nagy répákat lökdösi tovább a garat­ban, nehogy összetorlódjanak. A répakombájnok jók. A hibák on­nan erednek, hogy a kombájnosoknak még nincs elegendő tapasztalatuk, a növénytermesztők pedig hiányosan al­kalmazzák a haladó módszert. Jó len­ne, ha a kombájnosok az újság ha­sábjain is kicserélnék tapasztalatai­kat, ne kellene mindenkinek a maga kárán tanulnia. CSV RILL A JO ZS EP A háromnapos iskolázáson résztvett kombájnosok kipróbálják a SKEM-3-as jelzésű répakombájnt. Щ ==z=z I ===== I !=====■:===■===== «=====« ==»==1== 1 ==l = «==«===== a =^= » Az Apátfalusi Állami Gazdaság szölöoltvány­telepéröl Barátságos és népszerű embernek ismerik a községben Ocsovszki Kál­mánt. Már elmúlt 57 éves és beszé­déből meg lehet állapítani, hogy so­kat olvasott és tanult életében. Min­dig kedvelte a jó könyvet. A mező­­gazdasági szakkönyveket rendszeresen olvassa. Több mint 25 éven keresztül cselédsorsban élt. Azelőtt az úri kas­tély parkjában ültetgette a virágokat, tűrt, hallgatott. Egy lehetősége volt, teljesíteni a méltóságos asszonyok parancsait, és szűkösen élni család­jával. Szűkablakú, rozoga cselédház­ban lakott, amelyet azonban ma már új házzal és új élettel cserélt fel: Ocsovszki elvtárs a községben lakik. Fiával közös háztartásban, saját há­zában él. Az Apátújfalusi Állami Gaz­daságban 1946-tól dolgozik. Szakmá­jához méltó munkabeosztást kapott, vezető vincellér. Egész évben ő irá­nyítja a munkát. Legnagyobb büsz­kesége a 142 ezer oltványból álló is­kola. Mikor a napi munkáját befejezte kiültünk a kertbe, az üvegház bejá­rata elé. Szívesen beszélt egyet-mást munkájáról. Még márciusban végez­ték el až oltást az általa betanított munkások. Az oltványokat ládába rakták, s azután kint a szőlőben erre a célra megfelelő házban négy hétig hajttatták. Kezdetben 3-4 napig 33 Celsius fok melegben, míg a ládák jól bemelegedtek. Aztán 22-re csök­kentették a hőfokot. Bizonyos idő után a ládákat felbontották és ha ká­­lusz (forradás) képződése megtörtént a hajtatást azonnal beszüntették és a ládákat 13-14 fok melegre vitték. A hajtás idejében az oltványokat nem öntözték, hogy a forradáson, vagy a hajtáson rothadás ne történjék. A nedvességet úgy biztosították, hogy a helyiség falát öntözték és így állan­dóan párás volt a levegő. Amikor a fagy elmúltával a tava­szi nap felmelegítette a földet, az olt ványokat kiültették az iskolába és egész nyáron át ott gondozták. Ocsovszki elvtárs a nyári munkáról mint valami élményről; oly szeretet­tel beszélt. — Naponta rendszeresen átnézege­tem a sorokat, nem támadja-e meg valami veszedelmes ellenség az olt­ványokat. Egész nyáron kezeügyében volt a talicskára felszerelt permetezőgép. Idejében megelőzött minden bajt. Va­lamennyinek a levele szép barna volt, csupán a fajták jellegzetességé-Ocsovszky Kálmán vincellér vei különböztek egymástól Hetvenöt­­ezer darab, köztük egy része olasz rizling, a többi csaszla, Csabagyön­gye és egyéb fajták. — Milyen munka van még az is­kolában? vetettük fel a kérdést a fő­­vincellérnek. — Szeptemberben végezzük el az edző kitakarását, hogy a forradások még ez ősszel tökéletesen beérjenek. Elv.geztük a harmadik gyökerezte­­tést, hogy a talpgyökér fejlődését még ezzel is elősegítsük. A jó gazda, aki egész évben be­csületesen dolgozott, ősz folyamán leszedi munkájának gazdag gyümölcsét. így tesz Ocsovszki elvtárs is. Az oltványok levelei már sárgulnak és peregnek a földre. Ez a beérés jele. Az érés után kiszedik a földből úgy, hogy azokon minél több gyökér sér­tetlen maradjon. Aztán osztályozzák az oltványokat. Az első osztálynak kifogástalannak kell lenni, egészséges forradással és dús gyökérzettel. Az osztályozás után fűzfavesszővel, szá­zas csomagokba kötik és cédulával jelöli/. a különböző fajtákat. A vé­ny ígés részt 2 százalékos rézgálicos oldatba mártják, s megszáradás után az olyan oltványokat, melyeket még az ősz folyamán ültetnek el, a pincé­be, vagy a szabadban folyami homok­ba helyezik. A másod- és harmadosz­tályú oltványok egy évig még vissza­kerülnek az iskolába. Megkérdeztük Ocsovszki elvtársat, melyik időszakot ajánlja a legmegfelelőbbnek az oltvá­nyok ültetésére. — Minden esetre az őszi ültetést — mondta a vezető vincellér —, mind­járt, amikor kiszedtük őket a földből, üj telepítés esetén az oltványok ta­vaszi fordításba kerüljenek. Ä szö­­lőültetés alá a földet a legjobb télen előkészíteni, hogy a hóvizet felfogja és a fagy porhanyító hatása a földet javítsa. Bátran állíthatom, hogy az ilyen talajba ültetett szőlő 95 száza­léka eredményes. Tavasszal hó és gyommentes talajba kell ültetni és azon kell igyekeznünk, hogy az olt­vány minél hamarabb földbe kerüljön. Az ültetéshez a következő tanácso­kat adta: 30 cm széles, 40 cm mély gödröt ásunk a kijelölt sorokban. A gödrök alján komposztra helyezzük az olt­vány gyökereit, melyeket 10 cm-re visszavágunk, majd földet húzunk rá, jól letapossuk, és az oltvány felső ré­szét felkupacoljuk 5 cm magasra a hajtott rész felett. A tavaszi nyitás­kor nem bontjuk ki, hanem megvár­juk, míg az oltvány magától kibújik. Ha a kupacok becserepesednek, akkor megporhanyítjuk. Augusztusban az ol­tás felett (a szelíd részen) képződött gyökereket levagdaljuk és az oltványt fokozatosan kitakarjuk. Ocsovszki elvtárs a szőlővel kap­csolatban még sok tapasztalatot tu­dott volna mondani, de ránk sötéte­dett, így búcsúzáskor még megemlí­tette, hogy a régi szőlő pótlására és az új telepítésekre a jövőben még több oltványt nevel. RADOS PÁL, Losonc Gondos munka — A somorjai járásban a misérdi szö­vetkezet takarította be elsőként a cukorrépát. E hónap 19-ig a cukor­gyárba 54 vagon cukorrépát szállítot­tak be. A szövetkezet összesen lő hektáron termelt cukorrépát, melyet a tagok között osztottak szét meg­művelésre. Minden családra 21 ár ju­tott. A termelési terv szerint a szövet­kezetnek 250 mázsás átlagos hektár­hozamot kellett volna elérnie. Az EFSZ tagjai gondosan ápolták a cukorré­pát s annak köszönhető, hogy 90—100 mázsával túllépték a tervezett hek­tárhozamokat. A termelési terv sze­rint a családokra szétosztott 21 ár területen 52 mázsa cukorrépát kellett volna termelni. Ezt a termelési tervet minden család magasan túllépte. így például Placsko Zsuzsanna 85, Hraj­­noha Zsuzsanna 82, Krásná Erzsébet pedig 81 mázsa cukorrépát termelt az egyéni megművelésre kiosztott 2t áron. Polánszkí István, a csallóközcsütör­­töki GTÄ traktorosa háromsoros eké­vel négy nap alatt kiszántotta a 16 hektár cukorréoát. A tisztítás nyolc napig tartott. Ebből a munkából kü­lönösen Krásná Erzsébet, Sadloň An­na, Markó Mária és Mosná Anna vet­te ki a részét, akik elsőkként fejezték be a cukorrépa tisztítását. magas hektárhozam A cukorrépa hektárhozamainak túl­teljesítéséért 250—300 Kčs pótjutal­­mat kapnak a szövetkezet tagjai. így például Placska Zsuzsánna, aki legtöbo cukorrépát termelt, 450 korona pótju­talmat kapott. *** Elsők között szállították be a cu­korrépát a diószegi cukorgyárba a vízkeleti EFSZ tagjai is. A betakarí­tási munkákban sokat segítettek az új szövetkezeti tagok is. Olasz Dániel, Szolgai Károly és még többen, akik ezelőtt az iparban dolgoztak, szorgal­mas munkát végeztek a cukorrépa tisztításában. A vízkeleti EFSZ 100 hektáron ter­melt cukorrépát. Az egyéni megmű­velésre osztott parcellákon jó munkát végeztek a szövetkezet tagjai. Ennek tulajdonítható, hogy hektáronként 300 mázsa cukorrépájuk termett. A répát már kiszántották és tisztítással egyi­dejűleg a cukorgyár igazgatóságának utasítása szerint osztályozzák. A jól megtisztított cukorrépáért mázsánként 2 Kčs felárat kapnak. Ez annyit je­lent, hogy a 180 vagon cukorrépáért 3ő ezer korona minőségi díjat kap a vízkeleti szövetkezet. A diószegi cu­korgyárnak összesen 300 vagon cu­korrépát szállít be a vízkeleti szövet­kezet, amelyért a minőségi díjjal e­­gyütt 680 ezer korona jövedelemhez jut a szövetkezet. Varga Mihály csoportvezető Varga Mihály, a nagyidai ál­lami gazdaság növénytermesz­tési csoport vezetője sokat ol­vas, főleg a haladó módszerek­ről. Ebben az évben tanfolya­mon is részt vett. A vizsgák után elismerő oklevelet és ki­tüntetést kapott. Varga elvtár­sat mint egyszerű dolgozót bízták meg a csoport vezetésé­vel. Szorgalmas munkával és tanulással bebizonyította, hogy ezt a beosztást és a kitüntetést megérdemelte. Ebben az évben 100 hektár parlagon heverő földet müveit meg a nagyidai állami gazda­ság. Azonkívül több földjük is olyan gondot okoz, mint a par­lagon heverő, vagy elhanyagolt földek. A felsőtalajvíz miatt sokszor még gyalogosan is ne­héz eljutni a földre, nem hogy fogatos, vagy gépi művelésre lehetne számítani. Varga Mi­hály, az ilyen földekre fordít a legtöbb gondot. Munkájában a többi dolgozó is szívesen segíti. Az egyik vizes talajban ebben az évben árpát termeltek. Az árpával egyszerre fehérherét (vadlóherét) vetettek. A fehér­here nincs olyan nagy, mint a lóhere, még mesterséges ter­melésben sem, de nagyon sű­rű, leveles és a legjobb takar­mányok egyike. Előnye, hogy • ahol a lóhere télen kifagy, ta­vasszal a víztől kiritkul, ott a fehérhere dúsan nő. A talaj minden részét beszövi. Nyáron meggátolja a nedvesség elpá­rolgását és a gyökerek a vad­talajt termővé alakítják. Varga elvtárs a jövőben szá­mos kísérlettel akar foglalkoz­ni és még többet tanulni, hogy feltárja a föld rejtett kincseit, hogy azok népünk jólétét szol­gálják. (cs) Versenyben a A bajcsi állami gazdaságban jó' megszervezték és irányítják a munka­versenyt. Ennek köszönhető, hogy a napokban elvégzik a talaj előkészítését és az ősziek vetését. De nemcsak a szántás-vetéssel végeznek, hanem sí­­lóznak és a cukorrépát is szedik. Si­­lózási tervüket már 115 százalékra teljesítették, idáig 552 vagon silóta­karmányt készítettek. A cukorrépa földeken 3 kombájn dolgozik, hogy a cukorrépát minél ha­marabb beszállíthassák a cukorgyárba. A kombájnosok között szocialista munkaverseny folyik. Eddig az élen kombájnosok Annus Károly halad 150 százalékos teljesítménnyel, a második helyet Kli­­ho János tartja 143 százalékkal. A harmadik helyei pedig Orlík foglalja el 138 százalékos norma teljesítmény­nyel. Annus Károly kombájnja naponta 3 hektár cukorrépát szánt ki és tisz­tít meg. A gyors betakarítás nagymértékben elősegíti az őszi mélyszántást, mert a gépek a letisztított földeken idejé­ben hozzáfoghatnak a munkához. A répalevelekböl és szeletekből pedig újabb silótakarmányt készítenek, ami hozzájárul a terv túlteljesítéséhez. Brigádon a cukorgyári munkások A cukorrépa termelők október 10-ig több mint 470 vagon cukorrépát szál­lítottak be a terebesi cukorgyárba, tehát 50 százalékkal többet, mint amennyit az időterv előírt. Ennek köszönhető, hogy a cukorgyártás már október 13-án megindulhatott. Hogy erre a határidőre minél több cukor­répa legyen a cukorgyári répaúszta­tókban, vasárnap, október 9-én a te­rebesi cukorgyár ipari részlegének 250 dolgozója brigádra indult a répaföl­dekre. Segítségükkel a kedvezőtlen időjárás ellenére sikerült Nový Majer és Olšina gazdaságokon két és fél hektárról betakarítani a cukorrépát. A rakodásnál dolgozó brigádosok pe­dig 72 vagon cukorrépát raktak ki. A nyitrai cukorgyár elfogadta a diószegi cukorgyár Ezen a héten a nyitrai cukorgyár is megkezdte a munkát. Terv szerint ez a kampány 69 napig tart. A dolgozók még a kampány megkezdése előtt megtárgyalták a diószegi cukorgyár versenyfelhívását és ünnepélyes, gyű­lésükön elhatározták, hogy a felhívást elfogadják. Elhatározásukat Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom tiszte­letére tett értékes kötelezettségválla­lásokkal alapozták meg. Többek között felhívását vállalták, hogy a kampány tervezett idejét egy nappal lerövidítik, ami ál­tal a cukor előállítási kö't-égét 60 ezer koronával csökken, к A kam­pány sikeres biztosításához nagyban hozzájárult, hogy a nyitrai cukorgyár bevezette az üzemen belüli önelszá­molást, melynek előfeltételeit még jó­val a kampány megkezdése előtt elő­készítették.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents