Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-10-23 / 43. szám

1955. október 23, földműves 5 *A Jí al/ad Földműves AZD*" (Г6 Ш /шжлуе Nem mind aranv, ami fénylik Az elmúlt évek folyamán a párká­nyi járás legjobbjai kiizé küzdötte fel magát a búcsi ÉLSZ Hírneve túl­terjedt még a terület határain is. — Nem csoda, hiszen a haladó termelési és munkamódszerek alkalmazásával kimagasló eredményeket értek el a növénytermesztésben és az állatte­nyésztésben. A szövetkezeti iroda fa­lait három oklevél díszíti. Ezt nem ingyen kapták a búesiak. Ezen az őszön azonban mintha „sántítana“ a munka menete. Lassan már október utolsó hetében járunk és 15-ig a búzának 38, a rozsnak 43, az őszi keverékeknek pedig csu­pán 25 százal'kát vetették el a búcsi szövetkezetben. Ez igen rossz fényt vet a minden munkában élenjáró szö­vetkezetre és csorbát ejthet eddigi jó hírnevén. Azonkívül páros versenyt folytainak a miizsiai EFSZ-tel, amely a rozsot határidőre elvetette és befe­jezte az őszi keverékek vetését is. — Jobban kell tehát dolgozniok a bú­­csiakpak az őszi munkák sikeres befe­jez' s. ért. múlt évek folyamán. Ebben nagy se­gítségükre voltak a szakkönyvek és a mezőgazdasági sajtó, melyet azonban nemcsak olvasniok, hanem terjeszte­niük is kellene. A helyzet azonban az, hogy a Szabad Földműves mezőgaz­dasági versenyét hirdető plakátok az irodában porosodnak és a 44 állandó előfizetőn kívül 2000 ember nem is hallott a versenyről. Amikor Szabó Lajos, a szövetkezet segédkönyvelője leragasztott egy plakátot a kerítésre, azonnal több ember vette körül és figyelmesen elolvasta, Az érdeklődés megvan tehát a búcsi lakosok között, csak nem szabad előlük véka alá rej­teni a széles utat törő mezőgazdasági tudományt. Zubrik József, postás kézbesítő más­ként kezdeményez. A verseny kezdete óta húsz új előfizetőt szerzett a Sza­bad Földművesnek. Lehet, hogy szor­galmas munkájának valamelyik szép nyeremény lesz a jutalma. A szövet­kezet tagjainak viszont meg kell ja­vítani és gyorsítani az őszi munkák menetét különösen a vetést és a be­takarítást, mert a jelenlegi helyzet­ről ítélve bizony „nem mind arany, ami fénylik“. T. V. Én is bekapcsolódtam a versenybe Délelőtt tíz óra felé jár ai idő, de olyan sűrű a köd, hogy alig lát az ember pár lépésnyire. A cukorrépát és krumplit szállító traktorok és lo­vasfogatok lassan, óvatosan közleked­nek. Sok jármű megfordul ezekben a hetekben Köbölkűton. hiszen a kör­nyék tíz községéből ideszállítják és itt rakják vagonba a cukorrépát, Me­net közben több szekeret megállít egy asszony és újságot ad a kocsin ülő férfinak. Novotkáné ez, a helybeli postás kézbesítő. Mint általában idegenek között, ne­hezen indul meg a beszélgetés. Ké­sőbb aztán közlékenyebbé válik és el­mondja, — amit a karjában levő nagy halom újság is igazol — hogy napon­ta 155 Üj Szót, 80 Pravdát, valamint többféle hetilapot, köztük 102 Szabad Földművest hord szét a faluban, — Nemrégen még csak 77 előfize­tője volt Köbölkűton a Szabad Föld­művesnek — mondja mosolyogva Amikor azonban tudomást szereztek a község lakosai a Szabad Földműves mezőgazdasági versenyéről, szinte na­ponta jelentkeztek az új előfizetők, A mezőgazdasági sajtó terjesztésében természetesen én is bekapcsolódtam, hátha megnyerem az értékes díj. к egyikét. Nálunk szeretik az emberek a Szabad Földművest, amit az is bi­zonyít, hogy alig egy hónap alatt 2? űj előfizetőt szereztem. Most tehái 102 házhoz hordom ezt a lapot, de előreláthatólag ez a szám még emel­kedni fog. Sok szerencsét kívánunk Novotká­­nénak toyábbi munkájához és valame­lyik szép dij megnyeréséhez. T. V. A szövetkezet vezetői gazdag lerme­­l sí tapasztalatokat szereztek az el-Vajon ki ne szeretné m»gnyerni a képen látható karórát, aktatáskát, vagy bármelyik értékes díjat? Ritka alkalom ez, ki kell hát használni. Aki részt vesz a versenyben, az nyerhet is A verseny negyedik kérdése Az már úgy van ősidők óla, hogy innak a földművesnek, akinek jó fe­­lőstehene volt, sosem volt üres a pénz­tárcája Egyszer a tejért, másszor a vajért, túróért állt a hájhoz néhány korona, fgy ment ez napról napra, hétről hétre. Sok földműves még ma is elmondhatná, mi tartotta családjá­ban a lelket azokban az időkben, ami­kor a végrehajtók könyörtelenül dobra­­verték az utolsó darab íöldecskéjüket is, vagy nem volt kinek eladni ter­mékeiket és seholšem volt kereseti lehetőség. A tehén a család éltetője, mondogatták akkor, mert hiszen tény­leg az éltette a szegényebb paraszt­családokat. A családtagok egész nyá­ron keresztül gyűjtögették a takar­mányt, gondoskodtak a tehénről, mint anya gyermekéről, hogy elég takar­mánya legyen és bőven teleljen. Ezek a viharos idők már a múlté és soha többé nem térnek yissza. A szövetke­zeti tag vagy az egyénileg dolgozó paraszt már meg tud élni tehén nél­kül is, nincs ráutalva a tej, vaj és a túró árára. Akinek ma tehene van, azon gondolkodik, hogyan fejhetne tőle minél több tejet, mert hát a több tejért nagyobb a bevétel is, A maga­sabb tejelékenység eléréséhez pedig nem kell semmiféle boszorkánytudo-“ mány. A tapasztalatok azt igazolják, hogy ha a tehén bő és jó takar­mányt kap, nem fukarkodik a tejjel. Ebben a mondásban bizony nagy igazság rejlik. Ezzel szemben sok tehéntulajdonos­nak az a véleménye, hogy a takar­mány még nem minden. Egy, tíz, vagy száz ilyen magashozamú tehén, még mindig nem az, amit mi akarunk. Ml arra törekszünk, hogy minden tehe­nünk magashozamú legyen. Ha ezt el akarjuk érni, kellő szaktudással kel! gondoznunk a fejősöket. Itt van tehát a kutya eltemetve. Ha beteges tehe­ned van, mert nem tudod őt kellő­képpen gondozni, nem hoz a világra életképes, erős utódot. Ki ne szeretné az egészséges, magashozamú 'tehenet, amely legalább 20 liter tejet adna naponta, és fürge, életképes borjakat hozna a világra? Mindenki! Jó tehenet nevelni azonban nem könnyű dolog. Hozzáértés, türelmes munka kell ah­hoz. Lapunk figyelmes olvasói már megismerkedtek írásainkból azokkal a módszerekkel, melyek segítségével sok szövetkezet és állami gazdaság ér et ezen a téren kimagasló eredményeket, így például a besztercebányai kerü­letben levő kralovai szövetkezetben 12 liter a tehenek átlagos napi tejhoza­ma; a radványi szövetkezetben 10 li­ter, a zselízi állami gazdaságban 9,23 liter stb. Sok földműves jogosan teszi fel a kérdést; hogyan lehetséges ez, hiszen az én tehenem sem éhezik és alig 4—5 liter tejet ad naponta. Kedves Olvasók! Ha figyelmesen olvassátok a Szabad Földművest, amelyben sokat írtunk az állatok hasz­nosságának emeléséről, bizonyosan észrevettétek, hogy a fejőstehenet nem­csak el lés előtt, hanem a vemhesség idején és az ellés után is szaksze­rűen kell gondozni. Két hónappal el­lés előtt — ahogy ezt sokan csinál­játok — pihentetni kell a tehenet. — Húsz—harminc nappal ellés után kezdjük fejni a tehenet. Ebben az idő­ben adjunk a tehén takarmányába több tápanyagot és próbáljuk ki, hogy a fokozott mértékben adagolt táp­anyagtól több tejet ad-e, mint nél­küle. A takarmányadagot addig fo­kozzuk, amíg a tejhozam emelkedik. Ha a tejhozam emelkedése a fokozott mértékű takarmányozás ellenére is megszűnik, úgy takarmányozzunk, hogy az elért legmagasabb tejhozam megmaradjon. Különös figyelmet kell szentelni azonban a fejősnek is. Ott, ahol ma-A kultúra és a tudomány mérföldes léptekkel halad előre nemcsak városi, hanem falusi dolgozóink között is. A falusi nép egyre jobban megbarátko­zik a könyvekkel, az újsággal, a be­tűvel. Sok szép példa, sok szép falusi könyvtár bizonyítja, hogy új társadal­mi redszerünk lehetőséget nyújt né­pünk kulturális igényeinek kielégíté­sére. Sok olyan község van, ahol csaknem minden házhoz visz a postás valamilyen újságot. így van ez Csú­­zon is. Marcinek János postai kézbesítő is bekapcsolódott a Szabad Földműves gas fejési átlagot érnek el, fejés előtt és fejés közben tőgymasszázst alkalmaznak a fejők. A masszázs se­gítségével kifolyik az összes kitermelt tej s ez igen fontos, mert az utolsó cseppekben legnagyobb a zsírtartalom. Erről azonban sok gazdasszony még ma is megfeledkezik s így önmagát károsítja meg . Miben rejlik tehát a magas tejho­zamot elért szövetkezetek és földmű­vesek sikerének titka? Mindenekelőtt a helyes takarmányozási technikában, a helyes gondozásban és az állatok minőségének emelésére való törekvés­ben. Már említettük, hogy sok szövetke­zetben és állami gazdaságban külö­nös figyelmet fordítanak a fejőstehe­nek gondozására és kimagasló ered­ményeket érlek el. Az tehát a fontos, hogy az állatgondozás ezen módsze­rével minden tehéntulajdonos megis­merkedjék és azok helyes alkalmazá­sával biztosítsák fejősteheneik magas hasznosságát. Kérdés: Hogyan hívjuk az írás­ban említett módszert? Megjegyzés: A versenydíjak meg­nyeréséhez elég beküldeni a néhány szóból álló helyes megfejtést (szel­vénnyel együtt). Ha azonban valame­lyik olvasónk odahaza, vagy a szö­vetkezetben is alkalmazza az említett módszert, szívesen vesszük, ha a meg­fejtésen kívül megírja, milyen ered­ményeket értek el ezzel a módszer­rel. lapterjesztési versenyébe. Rövid egy hónap alatt 40 új előfizetőt szerzett lapunknak, a Roľnícke noviny olvasó­táborát pedig hat új előfizetővel bő­vítette. — Azért terjesztem a mezőgazda­sági sajtót, mert tudom, hogy ezen keresztül kibővül a mezőgazdasági dolgozók szaktudása, megismerik a haladó termelési módszereket és na­gyobb terméseredményeket érhetnek e.l Meg aztán ... hát mi tagadás: jó lenne megnyerni valamelyik szép dí­jat i«. K. SENKAR/K, Csúz. Negyven új olvasót szerzett Vidám gyümölcsszüret Tíz óra felé a vastag ködfalon, i int foszladozó szöveten, lassan át­tört a bágyadt, de a szürkeséggel makacsul birkózó őszt napsugár és a ködös égbolt lassan olyan simára bo­rotválkozott, mint az ünnepi bálra készülő legényke. A nap még beara­nyozza a sárguló leveleket, de az ár­nyékban meghúzódó liarmatcseppeket már ott éri a másnapi. Ez már az ősz. A falusi embernek azonban nem az a jellegzetes az őszben, hogy las­san hervad a természet, hanem fő­képp az, hogy tele marékkai adja vissza az egész évi munka árát. — Bizony nagyot változott azóta a világ — bizonygatja Prascsák bá­csi. Valóban nagyot. De Zétényben még a múlt héttől is nagyon nagyot. Er­ről aztán Pokol elvtárs a gyümölcsös­kert gondozója és Pludko elvlárs könyvelő adnak számot. — Nagy gondot fordítottunk a kert­re — mondja Pokol elvlárs — mert a pénzügyi tervben csak úgy jött ki a 20 koronás munkaegység-érték, ha a gyümölcsösre is 65 ezer koronái terveztünk. Akkor szinte lehetetlennek tűnt ez az összeg, de mindent meg-A zétényi halárban szorgosan fo­lyik a betakarítás. A vetéssel is a vé­ge felé járnak. Legsürgősebb munká­juk most a gyümölcsszüret, Jól ke­zelt három hektáros gyümölcsnskert­­jük valóságos kincses bánya. A kert fái gyümölcstől terhelten, földig haj­lott ágakkal sorakoznak a bekerített térségben. Az átmenti fákról szinte kihív an mosolyognak felénk a vérpi­ros Jonatán-almák. Beljebb már sze­rényebben csüngnek a megterhelt ágakon a sápadtarcá sóvári almák, de színüket meghazudtoló pufókság­­gal ugyancsak magukra vonják a figyelmet. Aztán egyéb fajiak követ­keznek. A csábítóan csalogató, magu­kat kívántató gyümölcsök között úgy érezzük magunkat, mint a paradi­csomban. tettünk, hogy a valótlannak látszó szám valós legyen. Pludko könyvelőt Is a kertben ta­láljuk. Amikor az eredmények felöl kérdezősködünk, nem dicsekszik, csak szerényen mondja el az igazságot. — Már a háromnegyed évi pénz­ügyi tervet is túlteljesítettük, de a leggazdagabb még a negyedik lesz. Még most jön az almáskert, aztán a dohány, a terven felüli sertéshús és sok egyéb még csak ezután jön elszámolás alá. Es sikerült. Most már nem arról beszélnek, hogy meglesz-e a 65 ezer korona, hanem arról, hogy a minőség megőrzésével a jövedelmet 100 ezer korona fölé emeljék. A gazdag termés­ből minden lehetőség megvan erre, A szüretelő lányok vidám nótája csalogat beljebb: „Gyere rózsám, szedjük a meggyei" A mosolygós almákkal megrakott ágak közül nevető lányok fordulnak felénk. Mosolygó alma, nevető lány, olyan vidámak egymás mellett, mint a kacagó nyár. Nem is csoda, hogy jákedvüek a zétényi lányok, mert ahogy megtudjuk tőlük, egyeseknek, mint például Rigó Ilonkának és Nagy Vilmának már több mint 200 munka­egységük van; azt pedig tudják, hogy a szövetkezet már eddig is túlteljesí­tette a pénzügyi tervet, tehát szép osztalékra számíthatnak. De kell Is az, mert egyeseknek a napokban már leszerel a várva várt kedvese.,. Amint erről beszélgetünk, a fiatal, kékszemü Simkó Marika kissé bána­tosan bámul a messzeségbe. Az övé talán még csak most megy. Egy másik fánál idősebb bácsi sze­degeti a nagyranőtt téli almákat. Ök már nem nótázgalnak, mint a fiata­lok, inkább visszaemlékeznek a régi időkre. Hiszen sok mindent átéltek már. A 76 éves Dorka Pista bácsi kis­sé elfogultan mondja: — Sok mindenről ábrándoztam fia­talabb koromban, de húsz évvel eze­lőtt, amikor ezt a gyümölcsfát ültet­tük a földbirtokos árnak, még álmod­ni sem mertem arról, hogy ezeknek a fáknak a gyümölcseit valamikor majd magunknak szüreteljük. mert az eddigiek szerint úgylátszik, hogy négy vagon almájuk is lesz. Az irodában aztán a nyers, de so­katmondó számadatokkal megmutatja, hogy már most biztosítva van a má­sodik tíz korona. Es ez az összeg már csak nőhet. Ezért dolgoznak olyan lelkesedés­sel a zétényiek, illetve azért érnek el ilyen szép eredményt, mert lelkesen dolgoznak. A múlt évi két koronás járulék, vagyis a sok szakaszon nem teljesített terv, sok mindenre megta­nította őket. Ez évben aztán másképp tervezték a munkát. Azt is szeretnék elérni, hogy a jövő évben már ne csak kisebbségben legyenek a szövet­kezetben, hanem a falu minden becsü­letes földművese hozzájuk tartozzék. A szép eredmények már eddig is megtették hatásukat, mert az egyéni­leg gazdálkodók egyre többet beszél­nek a szövetkezetről. Ha a szövetke­zet tagsága továbbra is ilyen szor­galommal és kitartással dolgozik, ak­kor el is érik azt, hogy a jövő év­ben a falu minden kis- és középpa­rasztja mint egyetlen nagy család, kö­zösen dolgozik majd a még szebb eredmények eléréséért. HARASZTI GYULA

Next

/
Thumbnails
Contents