Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-10-23 / 43. szám
4 1955. október Й földműves A leveles répafej és felhasználása a cukorgyári répaszelet takarmányozásra Ismerjük meg és gyűjtsük a gyógynövényeket A leveles répafejet és a cukorgyári répaszeletet csak úgy hasznosíthatjuk jól takarmányozásra, ha tulajdonságaik figyelembevételével, helyesen bánunk velük, és az etetésnél' á bizonyos gyakorlati tapasztalatokon alapuló szabályokat betartjuk. A friss, leveles répafej romlékony, Ezért mindazt, amit friss állapotban való etetésre szánunk belőle, minél előbb a jószágnak kell adni. Anélkül azonban, hogy túlságosan bőségesen adagolnánk, mert így hashajtó hatású. Amit friss állapotban nem etethetünk fel, azt minél előbb silózzuk be. Mielőbb hordjuk be a leveles répafejet Helytelen a répa fejelése után a leveles répafejet kínt hagyni a földön, mert az esők a táplálóanyagot kilúgozzák és nedvesen bemelegedve még gyorsabban romlik. Emellett a földön levő leveles répafej kötöttebb talaj esetén sáros lesz, ha pedig homokos a talaj, az eső és a szél ráveri a homokot. Földes szennyeződés ugyanis étrendi szempontból hátrányos lenne. Ha viszont egész száraz, meleg az időjárás, akkor a leveles répafej összeszárad, szárazon pedig nem szereti annyira a jószág,, silózásra is kevésbé alkalmas és sok elkallódik belőle. A leveles répafejet tehát hordjuk be. Ha csak kis mennyiségben áll -rendelkezésre, adjuk a jószágnak. Nagyobb tömegét osszuk két részre: arra, amelyet friss állapotban feletetünk és arra, amit silózásra szántunk. Mindegyik tisztára söpört helyen, mennyisége szerint egy vagy több halomba kerüljön a szérűskertben, illetve az istállók közelében. Helyes a silózásra fordított résznek, mindjárt a siló mellé való vitele. Nagy tömegnél az legyen az irányadó, hogy ami 5—6 napon belül nen etethető fel, az a silóba kerüljön. A leveles répafej hashajtó hatását sóskasavtartalma, különböző bomlási termékei és a földes szennyeződéshez tapadt baktériumok okozzák. Л jószágot a következőkkel óvhatjuk a hasmenéstől, amely takarmányértékesítését nagymértékben rontaná. 1. Mielőtt a leveles répafejet odaadnánk az állatoknak, a port, földet — amennyire csak lehet, — rázzuk le róla. Ha sáros, öblítsük le vízzel. De ne bő vízben áztassuk, mert akkor a cukor oldódik ki belőle. 2. A leveles répafej etetését óvatosságból kis adagokkal kezdjük és a következő etetéseknél is csak akkor növeljük az adagokat, ha hasmenés nem mutatkozik. 3. A leveles répafej etetésének napjain — az étrendi zavarok elkerülésére — elegendő szálastakarmányt (szénát, szalmafélét) adjunk. A leveles répafej elsősorban szarvasn arhatakarmény. Fejős tehenek, igás ökrök célszerű napi fejadagja 20—40 kg. Növendékmarhíp (1 — 1 negyedévesnél idősebb) pedig 10—30 kg-ot kaphat. Anyajuhokkal naponta és darabonként 2—3 kg-ot etethetünk. A sertések napi fejadagja 0,5—2 kg lehet. A leveles répafej silózása A friss állapotban fel nem etethető leveles, répafejet, vagy egymagában, vagy feltépett kukoricaszárral bármilyen arányban keverten silózhatjuk, Keverhetjük édes cirokkal, vagy konyhakerti hulladékokkal is. A cukorgyári nedves répaszelet nagy víztartalma folytán romlékony takarmány. Átvett mennyiségét ugyancsak 2 részre oszthatjuk. Nedvdús takarmány hiányában egy részét friss állapotban etethetjük, nagyobb részét viszont silózzuk. Felaprított kukoricaszárral bármilyen arányban silózható. A táplálóanyagok tartósítása szempontjából legjobb, ha 30—40 százalék mennyiségben adjuk a kukoricaszárhoz silótöltés közben és pedig nem rétegesen, hanem egyenletesen elkeverve. Ha a répaszelet akkor érkezik meg, amikor már a kukoricaszár zömét silóba töltöttük, akkor akár 75 százalék répaszelet és 25 százalék kukoricaszár összeállítású keveréket is silózhatunk; a 40 százalékot meghaladó szelet mennyiségét tartalmazó kukoricaszárat annak idején pelyvával, törökkel keverten etessük, mert így szívesebben eszik az állatok. Ha kukoricaszár nem áll rendelkezésre, akkor a répaszeletet 10, legfeljebb 15 százalék pelyvával, törekkel keverten silózzuk. Silózhatjuk egymagában is. Mivel a répaszelet vízdús, a siló aljára leszivárgó nedvesség felszívására, a bcmelegedés elkerülésére 60 cm magasságig szórjunk pelyvát, törckct. Különösen fontos ez, ha a szeletet egymagában silózzuk. A friss répaszelet etetése idején szarvasmarhának, julinak elegendő szálastakarmányt adjunk. Napi fejadag fejős tehenek, igás ökrök részére 20—30 kg, hízómarha részére 1000 kg élősúlyra naponta számítva 60—80 kg. Növendékmarha napi fejadagja 10—15 kg lehet testnagyság, illetve kor szerint. Hidegvérű lovak a friss répaszeletből 10 kg-ig emelkedő napi fejadagot kaphatnak. Juhoknak és sertéseknek 0,5—3 kg számítható belőle. Egész fiatal állatokkal ne etessük! A lúdtenyésztés előfeltételei szövetkezeteinkben Eddig szövetkezeteinkben a közös libatenyésztés ritkaságszámba ment. Sok szakmunkás és szervező azt hitte, hogy a liba farmgazdálkodásra nem alkalmas. Azonban a valóság egészen mást mutatott. A pozsonyszőlősi szövetkezet tagjai annak ellenére, hogy nem rendelkeztek megfelelő elméleti felkészültséggel, libafarmot létesítettek. E farmot a szövetkezeti tagok libái képezték. A közös tenyésztésre különböző színű és formájú libákat összpontosítottak, hasznosságra való tekintet nélkül. — Kétéves tapasztalat után a szövetkezeti tagok elhatározták, hogy állományukban csak olyan libákat tartanak meg, amelyek megfelelnek az ú. n. „dunai liba“ formai követelményeinek s állományukat fajtiszta gúnárokkal egészítik ki. Azonkívül lúdteny^sztésűnkbe bevezetik a hasznosság ellenőrzését is. A pozsonyszőlősi EFS2 példáját több szövetkezet követi. I.údfarmot létesítenek, mert látják, Iwgy' a libalenyósztés kifizetődik, mivel az átlagosan alacsony termelékenységnél is 8—10 kisliba esik egy tojóra. A közös lúdtenyésztés előfeltételei sok szövetkezetben kedvezőek, s mondhatjuk több szövetkezetben nagyon jók, vagy legalább kielégítők. Ha körülnézünk a Vág, vagy akármelyik más folyó völgyében, nagy kiterjedésű legelőket láthatunk, melyeket egy állat sem tud jobban kihasználni, mint a liba. Különösképpen a vizenyős legelőkről van szó, melyeken bő táplálékot találnak a víziszárnyasok. A liba takarmányozás nélkül is el élhet az ilyen legelőkön, amellett magas hasznot bajt. A pozsonyszőlősi EFSZ, a Qalgóci Állami Gazdaság és egyéb gazdaságok tapasztalatai azt igazolják, hogy a nagyüzemi gazdaságokban igen kedvező feltételek vannak a libatenyess* tésre. Különösen itt érvényesül a termelési költségek csökkentése. A libákat ugyanúgy lehet legeltetni nagy csapatokban is a legelőkön, tarlókon és ezáltal csökken a takarmányszükséglet. Ezzel a módszerrel sok libát tenyészthetnek szövetkezeteink, melyeket a mezei munkák befejezése után kioszthatnak az egyes tagoknak hizlalásra. Ezzel egyrészt új jövedelmi tor ráshoz jutnak a szövetkezeti tagok, másrészt pedig maga a szövetkezet jut magas jövedelemhez. A libatenyésztésnek az is nagy előnye a szövetkezetek számára, hogy a beadásra tenyésztett libával csökkenthetik sertéshúsbeadásukat, másrészt pedig fejlesztik konzervgyártó iparunkat. Az említett előnyökön kívül jó minőségű tollat is nyerhet a tenyésztő. A toll értékesítésekor a felvásárló üzem előnyös áron takarmányt ad a tenyésztőnek. A nagyban való tenyésztés bevezetésekor mindenekelőtt jó törzsállományról kell gondoskodnunk. A fajtiszta tenyészállatok után biztosan jó utódokat nevelhetünk, amelyek nagy hasznot hoznak és nem hordozzák magukban a különféle lappangó betegségek csíráit. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az egyéni, vagyis kisüzemi tenyésztésből azokat a libákat selejtezték ki, amelyek sok tojást hoztak, de nem ültek rajtuk. — Számtalan esetben megtörténik, hogy a gazdasszony csupán azért vágja le a libát, mert ötvenet, sőt többet is tojik, a tojásokat viszont nem költi ki. Ma már ez a probléma is megoldást nyert, mivel a gépi keltetés évente több százezer baromfival gazdagítja ezek számát. Éppen ezért Szükséges kikutatni a legmagasabb tojáshozamú baromfiakat és nagyüzemi tenyésztés céljára felvásárolni őket. Mivel a libát nem csupán csak a tojásáért, hanem leginkább húsáért, zsírjáért és tolláért tenyésztjük, a nagyüzemi tenyésztésbe rövidesen bevezelik a hasznosság általános ellenőrzését. Néhány helyen már az idén Is ellenőrzik a tojáshozamot, a keltés! eredményeket, az egészségi állapotot, a súlygyarapodást, valamint a tollhozamot. A rendszeres ellenőrzés lehetővé teszi a libatenyésztéssel kapcsolatos kérdések sikeres megoldását és nagyban hozzájárul dolgozóink húsellátásának biztosításához. Szükséges, hogy a libatenyésztést mindenütt bevezessék, ahol megvannak erre a kellő feltételek. Gondoskodnunk kell arról is, hogy a tenyésztést kezdettől fogva szakszerűen és céltudatosan végezzük. Hogy a libatenyésztés bevezetését egyszerűsítsük a szövetkezetekben, a Földművelésügyi A^pgbízotti Hivatal Állattenyésztési ügyosztálya pénzbeli segíts get nyújt a szövetkezeteknek, mégpedig a teljes árnak 20 százalékát ' libntenyesztés bevezetését ille- I tőén kimondottan fehér libákat vásároljunk, mert tarka libákra nem nyújt segélyt a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal. Az érdeklődőknek a járási nemzeti bizottság zoolechnikusa nyújt közelebbi felvilágosítást. Ugyanez vonatkozik azokra a szövetkezetekre is, ahol pulykatenyésztést akarnak bevezetni. Jozef Нбпа. a Földm. Megbízotti Hivatal dolgozója. A szép fehér ludak nagy jövedelmet biztosítanak Nadragulya (népiesen farkas-cseresznye, szlovákul: ľulok zlomocný.) A nadragulya hazánk erdős vidékein eléggé elterjedt, főleg erdei vágásokban, különösen bükkösökben terem. Sík vidéken vadon, ritkán nő. Évelő növény, gyökere vastag 40—50 cm hosszú, sárgásbarna, szárítva kemény, lisztes törésű. Szára 2 méter magasra is megnő, felső része villaszerűén elágazó. Levelei sötétzöldek, tojásdadalakúak, az erek mentén gyéren mirigyszőrösek. Mindig két levél van egymás mellett: egy külső nagyobb, és egy belső kisebb. Virágai magánosak, barnásvörösek, harangalakúak. Virágzik június — augusztusban. Termése lapított gombalakú, eleinte zöld, később fénylő fekete, sokmagvú bogyó. Nedve kékeslila. Gyűjtendő: gyökere és levele. A gyökere kereskedelemben Radix Belladonnae néven ismert, ősszel szeptember — október hónapban gyűjtendő. Legalkalmasabb a 3-4 éves növény gyökere. A földtől, gyökérfejtől és odvas részektől megtisztított húsos főgyökeret kb. 15 cm-es darabokra vágva (vastagabbakat ezenkívül több részre hasítva) szabadban, vagy padláson esetleg mesterséges módon (30 fok C mellett) szárítjuk addig, amíg könnyen törhetővé válik. A nyers gyökér szárítása 2/3 súlyveszteséggel jár. (3:1 kg). A száraz árut. zsákokban raktározzuk és szállítjuk. A kereslet ebben a cikkben állandóan magas. A nadragulya erősen mérges növény, amit a népies elnevezései is kifejezésre juttatnak (álomhozófű, Ördögszölő). Régen a nadragulya leveleit „Halálos vigasz“ (§olonom mortale) néven ismerték. A gyökér tisztításánál valamint a levelek kiválogatásánál felmaradó hulladékot azonnal meg kell semmisíteni, nehogy az emberben, vagy állatban bárt tegyen. A szárítást és tárolást a többi gyógynövényektől elkülönítve végezzük. Há a gyökerek mesterséges szárítását sütőkemencében végezzük, úgy csak alyan kemencét válasszunk, amelyet már nem használunk kenyérsütésre. A nadragulya- olyan alkaloidákat tartalmaz, melyek a központi idegrendszerre' és agyra gyors és igen erős hatással vannak. A szemgyógyászatban fontos atropint a nadragulya gyökereibö! állítják elő. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a nadragulya háziszerként semminemű formában sem alkalmazható és avatatlan kezekben az emberi szervezetben nagyon komoly és életveszélyes zavarokat idézhet elő. Majerčík János, Bratislava. A gyümölcsfák helyes ültetése Sokan az ültetést el sem tudják képzelni másképp, mint istállótrágya alkalmazásával. Ez káros, mert a gyökerek között hézagokat hagy, másrészt a trágya mélyen a földbe kerül s a levegőtől elzárva nem korhadhat el, használhatatlanná válik és a gyökerek penészesedését idézi elő. Szükséges a magastörzsű gyümölcsfa ültetésénél, hogy karót használjunk. A karónak azt a végét, amelyiket a földbe verjük, használat előtt 3-4 százalékos kékkőoldatban 24 órán keresztül áztassuk. A karó teleszívja magát kékköoldattal és nem korhad el olyan hamar. Tartóssá tehetjük a karót azáltal is, ha földbeszánt végét tűzön megpörköljük, megszenesítjük. Ültetéskor először a karót a földbe verjük s úgy ültetjük mellé a fát oly módon, hogy a karó azon az oldalon legyen, ahonnan fúj a szél. A karónak a koronába nem szabad belenyúlnia. A fagyölferek közeit porhanyós földdel gondosan kitömjük oly módon, hogy a fát megrázogatjuk, hogy ezzel a föld könnyebben a gyökerek közé illeszkedjen. A gödör behúzása után a talajt megtapossuk. A taposás célja a taiaj tömítésé, hogy így a gyökereket a száradástól megóvjuk. Nem szabad megfeledkezni a faültetésnél arról a szabályról sem, hogy a fácskát állandó helyére éppen olyan mélyen ültessük, mint ahogy az a faiskolában volt. Tehát a gyökérnyak egyenlő magasságban legyen a föld szintjével. A gödör lazított talaja a taposás után is ülepedik s vele együtt az oltvány is lejjebb száll. Leiilepedéi után a fácska a föld szintjével egyenlő magasságba kerül. Ezért az ültetésnél ügyelni kell arra, hogy a gödröt megtöltő föld egy tenyérnyivel magasabban legyen, mint a föld szintje, ennyit lehel számítani a kiásott talaj süllyedésére. A kora őszi és tavaszi ültetésnél a fákat beiszapoljuk. Az őszi esőzések megindulása után felesleges az öntözés, sőt nem is szabad öntözni, meri a tél folyamán a nedves talaj mélyebben átfagy és a gyökerek elpüsz-# *Baromfitenyésztés Minden gazdasszony tudja, hogy a baromfitenyésztés haszna nagymértékben függ a tyúkok tojástermelésétől. Ha azt akarjuk, hogy egész, éven át egyenletes .n tojjanak я tyúkok, mindenekelőtt változatos és fzletes takarmánnyal kell etetni a baromfiállományt.' De a takarmányozás sem minden. A kiöregedett 3—4 éves tyúkokat ki kell cserélni. Erre a célra elsősorban a tői tojó tyúkok tojásából származó És kora tavaszi kelésből nevelt, jól fejlett, fajtiszta jércéket szemeljük ki. A kiválasztásnál tartsuk szem e'őtt azt is, hogy a tojőállományba kerülő jércék szélesmellüek, piíostaeajúak legyenek. Rendszerint az ilyen jércékből lesz a legjobb tyúk. A baromfiak téli takarmányozásához takarítsunk be megfelelő mennyiségű sárgarépát és leveles lucernát is, amelyet télen lisztté őrölve, péppé keverve etessünk. tulhatnak. Locsolás után a talajt taposni nem szabad, és szükséges továbbá, hogy a fácskák körül 30—40 cm-es kúpokat húzzunk, hogy megvédjük a gyökereket a fagytól, nyár folyamán pedig a kiszáradástól. Amikor eligazítottuk a főidet, a fácskát lazán a karóhoz kötjük. Lazán azért, hogy a fát süppedésében ne akadályozza. A fa egészséges fejlődéséhez sok vízre van szüksége, ha azt nem kapja meg, koravénné válik, a szárazság nagy kárt tehet benne. Az ilyen fából aztán jó termőfa nem lehet. A fa fiatalkori egészséges fejlődése egyik legfontosabb feltétele annak, hogy későbben rendszeresen és bőségesen teremjen. Ezért az oltványokat különösen száraz nyarakon szükségszerint öntözni kell. A nedvességet pedig trágya, vagy szalmával való árnyékolással biztosítjuk. Hegyoldalakon, valamint lejtőkön minél nagyobb félholdalakú tányérokat csinálunk, hogy így az esővizet felfogjuk. Nagy hiba, ha a fa mélyen van ültetve, amikor a gyökérnyak, sőt a törzs egy része is mélyen a földbe került. A mélyen ültetett fa hamar elcsenevészesedik és elpusztul. Célszerű a gödröket hetekig, vagy a tavaszi ültetéshez egész télen át nyitva tartani, hogy a levegő, eső, hóié, valamint a fagy a kiásott gödröt és annak földjét lazítsa, javítsa. Mihelyt a hőmérséklet a fagypont alá süllyed, ültetni nem szabad, mert a gyökérzet ilyenkor már kárt szenvedne. Ott, ahol a fákat a ^adkártól, vagy a legelőn, utak mentén stb. háziállatoktól kell védeni, szükséges még a karó mellé tüskés gallyakat tenni, vagy egyéb más anyaggal a törzset bekötni. Ahol pedig kocsival, ekével való ráhajtástól kell tartanunk, ott a törzs erősebb védelméről kell gondoskodni. Ilyen esetben a fát két-három karóval kell biztosítani. Fagyosan érkező oltványok kezelése. A késő őszi és a.kora tavaszi szállítmányok megfagyhatnak. Az ilyen csomagokat pincébe tegyük, ahol las san felenged. Л lassú felengedés! elősegítjük azzal, hogy hideg vízzel megöntözzük a csomagokat. Ha az oltványok kisebb mértékben fagytak meg, akkor nem pusztulnak el és még kiültetbetök. Az erősebben fagyott oltványok tönkre mennek, azért ezeket nem ültethetjük ki. Fonnyadtan érkezett oltványokat 24 óráig vízbe tesszük úgy, hogy necsak a gyökérzet, hanem az egész oltvány a vízbe kerüljön. Badonics Mihály Kassa.
