Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-10-23 / 43. szám

i szocialista faluért! yfoalfxid Földműves A FÖLDMŰVELÉSÜGYI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1955. október 23. Ára 40 tillér VI. évfolyam, 43. szám Minden erőt az őszi Az idei bő cukorrépa, kukorica, burgonya- és takar­mánytermés nagy örömet szerez földműveseinknek. A bó termés időben való és veszteség nélküli betakarítása, helyes elraktározása és a beadási kötelezettségek telje­sítése mindeh szövetkezeti tag, egyénileg gazdá'kodó földműves és minden termelő legfőbb kötelessége. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy az időjárás nem a leg­kedvezőbb s a napok egyre rövidebbek. Ki kell használni tehát az összes gépi és fogatos erőket az ősziek betaka­rítására. Mindenekelőtt a burgonya, cukorrépa és a ku­korica betakarítását kell szem előtt tartanunk, mivel ez ideig komoly hiányosságok vannak ezen a téren. A besz­tercebányai kerületben vége felé közeledik a burgonya begyűjtése a felvásárlás azonban nem megy úgy, ahogy kellene. A kerület közel 90 községében még meg sem kezdték a burgonya felvásárlását, ami kerületi méretben október 18-ig alig 50 százalék. Hasonló a helyzet a zsolnai és az eperjesi kerületben is. Ezen a téren a bratislavai kerület érte el a legjobb eredményt, amely már közel áll a 100 százalékhoz. A cukorrépa begyűjtése sem halad megfelelő ütem­ben. Különösen az elszállítás körül akadnak hiányossá­gok. Nem kielégítő a cukorrépa felvásárlási időtervének teljesítése sem. (okt. 18-ig 45 százalék). A cukorrépa begyűjtése elég jól halad a bajcsi és a palárikovoi állami gazdaságban, valamint az ifjúságfalusi szövetkezetben és egyéb helyeken. munkák befejezésére A kukorica betakarításával sem lehetünk megeléged­ve, különösen a besztercebányai kerületben, ahol a szö­vetkezeti tagok a háztáji földekről takarítják be előbb a termést arra hivatkozva, hogy a szövetkezet kukori­cája még zöld. Ez azonban nem felel meg a valóságnak és a szövetkezeti tagoknak illene tudniok, hogy a szö­vetkezetben nincs „tiéd és enyém”. Ezt a valóságot még súlyosbítja az a körülmény, hogy a silózás menete sem kielégítő az értékes kukoricaszár pedig künn szárad a határban. Ügy tűnik, mintha a siló jelentőségével nem lennének tisztában a tornaijai járás szövetkezetei, me­lyek kerületi méretben legrosszabbul teljesítik a silózási tervet. Ezen a téren jobb munkát kellene végezni a JNB dolgozóinak is, hogy a kukoricaszár rápafejjel keverve, mielőbb a silógödrökbe kerüljön. Az eddiginél sokkal nagyobb mértékben ki kell hasz­nálni a rendelkezésünkre álló gépeket és csökkenteni kell az elég gyakran előforduló üzemzavarokat. Sokkal több gépet kell bevonni az éjjeli műszakokba, mivel a közép- és mélyszántásban is nagy a lemaradás. A malac­kai járásban még 5000 hektáron nem vetették el a ro­zsot a GTÄ dolgozói, pedig a rozsnak már zöldéin! kellene. Nincs egy perc veszteni való időnk sem. Október vége felé járunk és sok munka vár még ránk a tél beálltáig. Használjunk ki tehát minden gépet, minden fogatot, min­den emberi munkaerőt és minden órát a szántásra, ve­tésre és az őszi termények mielőbbi betakarítására. Földműveseink mondják: Érdemes lent termelni Ez év tavaszán a legtöbb földműves nehezen barátkozott meg a lentermesztés gondola­tával. Abban a hiszemben vol­tak, hogy ez nem kifizetődő Most a termés betakarítása után megkérdeztünk néhány földművest, akik ebben az év­ben termeltek lent, hogy mi a véleményük a len termeléséről. Remete János lužiani földmű­ves Így nyilatkozik: „Ebben az évben 20 áron termeltem len'-. A növényzetet gondoztam és mondhatom, megvagyok eléged­ve a terméssel. Termelési és beadási tervemet 176,3 száza­lékra teljesítettem. A beadott lenért 1478 koronát és 244 korona értékű textilutalványt kaptam 30 százalékos kedvez­ménnyel. Jövőre legalább még egyszer ekkora területen ter­melek lent". Vavrake Mihály, dukovcei egyénileg gazdálkodó földműves az idén termelt először lent, s így vélekedik: „Miután betaka­rítottam a termést, meggyöződ­­tam róla, hogy ha ezen a terü­leten zabot termeltem volna alig 200 korona lenne a jőve - deimem. A lenért viszont az említett összegnek több mint háromszorosát kaptam. Silózási hírek Ebben az évben a tavaszi hónapok­ban sok egyénileg gazdálkodó földmű­ves és szövetkezet küzdött takarmány­hiánnyal. Ennek következetében igen alacsony volt a tejhozam az eperjesi kerületben és ez vonta maga után a tejbeadási-terv nem teljesítését is. Ezek a tapasztalatok több takarmány termelésére késztették a kerület föld­műveseit, akik most különösen nagy gondot fordítanak a silózásra. A siló­­kukoricán, takarmánykeveréken, nap­raforgón és lucernán kívül, takar­mánytököt és krumpliszárat is silóz­nak a kerület északi járásaiban. Ez ideig csaknem tizenöt métermázsa si­lót készítettek a kerületben, ami any­­nyit jelent, hogy a szövetkezetek 126 százalékra, az egyénileg gazdálkodó földművesek pedig 110 százalékra tel­jesítették a silózási tervet. Pártunk X. kongresszusának irányelvei szerint legalább 25 mázsa silótakarmányt kell biztosítani minden számosállat részé­re. Az eperjesi kerületben ezt maga­san túlszárnyalják, mert például a homonnai járásban 35, az ólublói já­rásban 30, a nagymihályi járásban le­vő pozdicsi szövetkezetben pedig 40 mázsa silót biztosítottak minden szar­vasmarha r: szére. A silózásban szép eredményeket mutatnak fel az állami gazdaságok is, akik ebben az idény­ben 1200 vagon silót készítenek, mely­ből 40 mázsa jut minden szarvasmar­ha részére. A leleszi szövetkezetben már az elmúlt hét folyamán befejezték az őszt búza vetését. Mint minden gabonafélét, a búzát is szűksorosan vetették, hármas gépcsoporttal. Medgyessy Zslgmond traktoros 22 hektáron végezte el a vetést naponta. A talajt jól előkészítették, a mag időben földbe ke­rült, bő termésre számíthatnak a lelesziek. Közös ügyük a betakarítás Nagy szorgalommal és odaadással dolgoznak a nyitrai kerület szövetke­zeti tagjai, hogy mielőbb biztos hely­re kerüljön az idei gazdag termés. Időt és fáradságot nem ismerve dol­goznak még vasárnap is. Szedik a cukorrépát, ássák a krumplit, törik a kukoricát. A nemzeti bizottságok jö szervező munkája következtében meg­mozdult a kerület valamennyi épkéz­láb embere, hogy részesévé váljék a nagy betakarítási munkának. Különösen a lévai járásban halad jól a munka. Az elmúlt vasárnapon 500 embert és 12 teherautót bocsátot­tak a szövetkezetek rendelkezésére a járás ipari üzemei. A zsemberi szö­vetkezet földjein 156 brigádos rakta szekerekre a cukorrépát, ásta a krumplit és törte a dohányt. A mun­kából a helvbeli tanítók is kivették részüket, élükön Batel Bélával, a he­lyi Művelődés Házának gondnokával. A HNB és a helyi nöbizottság tagjai sem maradtak szégyenben. Egyetlen nap alatt 4 vagon cukorrépát és 80 mázsa burgonyát szállítottak el a földekről. A domadicei szövetkezetben 28 brigádos segített a kukoricatörés­ben és egy nap alatt 4 hektárról ta­karították be a termést. A szántói ha­tárban ugyancsak 80 brigádos dolgo­zott a cukorrépa szedésénél, tisztítá­sánál és elszállításánál. A bő termés betakarítása tehát nemcsak mezőgaz­dasági dolgozóinkat érinti, hanem szí­vesen segítenek e fontos munkában az ipari dolgozók is. így mélyül, így szilárdul országunkban a munkás-pa- 1 raszt szövetség. Kukoricaszüret az ipolysági járásban Bár a kedvezőtlen időjárás késlel­teti az őszi termények beérését, Szlo­vákia keleti és déli járásaiban már teljes ütemben folyik a kukoricatörés. Az ipolysági járásban sokkal jobb a kukoricatermés, mint a múlt években Különösen a szövetkezetek földjein ahol az idén elég nagymértékben al­kalmazták a négyzetes-fészkes ülte­tési módszert, igen bő termésnek ör­vendhetnek. A termés veszteség nélküli betaka­rítása és tárolása azonban sokkal na­gyobb gondot okoz a termelőknek mivel az előző évekhez viszonyítva későbben érik be és szárítása igen szakszerű kezelést és gondos munkái igényel. Az ipolysági begyűjtési üzemek dol­gozói ezeket a körülményeket figye­­lembevéve, bizonyos intézkedéseket tesznek és felvásárolják a termelőktől a kevésbé száraz kukoricát is. Az egyes begyűjtési központokban 12 nagy szárítót építettek, amelyek min­degyikébe elfér három vagon kuko­rica. Ezenkívül igénybeveszik a szö­vetkezeti dohányszárítókat is, ame­lyek ugyancsak megfelelnek erre a célra. Az alsótúri és a tompái szövet­kezetben a dohányszárítőkban szárít­ják a kukoricát. Ezeknek a helyes intézkedéseknek és a nemzeti bizottságokkal fenntar­tott szoros kapcsolatnak köszönhető, hogy az egész járás területén folyik a kukorica begyűjtése. Először a já­rás déli községeiben, vagyis Ipolysá­gon, Ipolyhídvégen, Pereszlényben. Visken, Alsó- és Felsőtúron kezdték meg a felvásárlást, ahol az elmúlt héten már közel 500 hektárról beta­karították a termést. Ezzel egyidejű­leg azonnal a felvásárlási üzemekbe szállítják az eléggé száraz kukoricát. Nem fukarkodik az ősz, bőkezűen ontja édes gyümölcseit. A zétényi szö­vetkezetben megérett az alma. A gyönyörű almák pirosak mint Jascsek Jolika arca, aki mosolyogva szedi kosarába a zamatos gyümölcsöt. Négy vagon almára számítanak a zétényiek, ami 100 ezer korona jövedelmet je­lent a szövetkezetnek. Nagyobb segítséget az új szövetkezeteknek A kedvezőtlen időjárás ellenére is kimagasló terméseredményeket értek el szövetkezeteink ebben az évben. Ez mindennél meggyőzőbben bizonyítja a nagyüzemi gazdálkodás előnyét a kis­­parcellás gazdálkodással szemben. En­nek tulajdonítható az ip, hogy az idei aratás és cséplés Befejezése után egyre gyarapszik hazánkban az új szövetkezetek száma és nagy fejlődés, gazdasági-politikai megszilárdulás mu­tatkozik a régieknél. Pártunk Köz­ponti Bizottsága а X. kongresszus irányelveinek megfelelően júniusi ülé­sén határozatot hozott a mezőgazda­­sági termelés emelése és a szövetke­zetek megszilárdítását illetően, mely­re minden lehetőség megvan falvain­­kon. Az elhanyagolt földek megműve­lése, a határvidék betelepítése, a ha­ladó módszerek alkalmazása, a meg­levő szövetkezetek szilárdítása és újak alakítása — ezek mind a terme­lés fokozását szolgálják. Csak igy tud­juk fokozni mezőgazdaságunk ered­ményeit, s ez az egyedüli út népünk életszínvonalának emelésére, s élelmi­szerigényeinek kielégítésére. Ezt a kisparcellas gazdálkodásban sohasem tudnánk megvalósítani. A keskeny földeken nem alkalmazhatjuk a jói bevált új módszereket és nem tudjuk tökéletesen kihasználni a gépeket sem. Már pedig szocialista nehézipa­runk a mezőgazdaság megsegítésére készíti azokat. Természetes tehát, hogy a nagyüzemi gazdálkodás meg­teremtése elengedhetetlenül szüksé­ges. Dolgozó parasztjaink egy része már megértette s magáévá tette pártunk Központi Bizottságának júniusi hatá­rozatát, mert tudják, hogy a jövőt a közös gazdálkodás jelenti, ahol na­gyobb hozamokat és magasabb jöve­delmet biztosíthatnak. Ebben az évben több ezer kis- és középparaszt lépett a szövetkezetekbe, hogy szorgalmas munkájukkal harcoljanak pártunk jú­niusi határozatának megvalósításáért. Nagy szorgalommal láttak a munká­hoz’, hogy falvaink mielőbbi szocialista átalakításából kivegyék részüket. Hazánk minden kerületében új szö­vetkezetek alakultak, amit maguk a kis- és középparasztok szorgalmaztak A zselízi járásban Málason, a párká­nyi járásban, Kicslnden a szepsi já­rásban Restén, a trencséni járásban Kubra községben s még egész sor falut sorolhatnánk fel, ahol új szövet­kezetek alakultak. Azonban a szövet­kezet megalakítása önmagában még nem jelentheti a következő évek hek­tárhozamának növekedését. Minden attól függ, hogyan dolgoznak majd az új szövetkezetek tagjai és milyen se­gítséget kapnak a kezdet kezdetén a felelős, fölöttes szervektől. Ha segít­séget kapnak, egészen bizonyos, hogy munkájuk eredményes lesz. Megerő­södésük tehát a járási és a helyi nemzeti bizottságoktól, a pártszerve­zetektől és nem utolsósorban a trak­torállomások dolgozóitól függ. Azon múlik minden, hogy mennyire törőd­nek az újonnan megalakított szövet­kezetekkel és hogyan segítik őket munkájukban. Ha a szövetkezeteket magukra hagyják, az eredmény nem lesz kielégítő. A szövetkezetek élére került kis- és középparasztok, akik jó gazdák voltak kis gazdaságaikon, szakképzettségük hiányában nem min­den esetben tudnak helytállni felelős­ségteljes beosztásukban. Mi tehát a járás és a helyi nemzeti bizottságok, valamint a gépállomások dolgozóinak feladata? Legfőbb köte­lességük, hogy a lehető legnagyobb segítséget nyújtsák az újonnan meg­alakult szövetkezeteknek. A legna­gyobb feladat azonban a járási nem­zeti bizottságok szövetkezeti osztályán dolgozó személyekre hárul. Ha jó munkát tudtak végezni az új szövet­kezetek megalakításában, valamint megszilárdításában, a továbbiakban is ugyanolyan jól kell végezni feladatai­kat. Minél gyakrabban meg kell láto­­gatniok a szövetkezeteket, tanítani, irányítani a szövetkezeti tagokat. Ezen a téren példaképül állíthatjuk Lajcsiak Jánost, a gálszécsi gépállomás körzeti agronómusát, aki igen gyakran meg­fordult a nemrégen alakul» trnávkai szövetkezetben. A növénytermesztés­ben dolgozó tagokat jó szaktanácsok­kal látja el, és az űj szövetkezetek­nek minden téren nagy segítséget nyújt. A szepsstamási szövetkezet azonban sokkal több segítséget vár a járási nemzeti bizottság dolgozóitól, akik — mint a fehér holló — ritka vendégek az új szövetkezetben. A járási és helyi nemzeti bizottsá­gok dolgozóinak nap, mint nap meg kell látogatniok a szövetkezetekéi, tanítani, irányítani a szövetkezeti ta­gokat. A leghelyesebb lenne, ha egy állandó segítőtársat küldenének ki minden szövetkezetbe, aki segítene a munkálatok irányításában és szakmai téren is nevelné legalább a vezetőket, valamint előkészítené a szövetkezeté­­seket arra, hogy az őszön már az új módszerek szerint vessék el a gabo­naféléket. Arra is nagy gondot kell fordítaniok, hogy a szövetkezetek ide­jében elegendő gépet és műtrágyát kapjanak. Az állami gazdaságok és azok a szö­vetkezetek, amelyek már több éve dolgoznak, nagy tapasztalatokat sze­reztek, szintén segítsék az új szövet­kezeteket. A jó vezetőket — az agro­­nómust, vagy a csoportvezetőt — köl­csönözzék pár napra, akik azután megtanítják őket a munka tervezésé­re és arra, hogy mit kell adni a föld­nek, mi a helyes vetési eljárás. A legnagyobb felelősség és a leg­több munka a gép- és traktorállomá­sokra hárul. Meg kell tennünk min­dent az űj szövetkezetek megerősö­dése érdekében. Alakítsanak részükre külön trakto­rosbrigádot, és a legjobb traktoroso­kat és részlcgagronomusokat küldjék ki, hogy minden munkát a legjobban végezzenek el. Földjeiket vessék la­boratóriumi vizsgálat alá, hogy olyan vetemények kerüljenek minden táblá­ba, melyekre a talaj a legalkalmasabb. Minden felelős szerv tartsa szem előtt pártunk Központi Bizottságának júniusi határozatát, segítsék az új szövetkezeteket s tudásuk legjava-, al álljanak rendelkezésükre. Ha így fog­nak cselekedni, akkor egészen bizo­nyos, hogy megvalósítjuk а X. párt­­kongresszus irányelveit, és falvaink rövid időn belül szocialista falvakká alakulnak át.

Next

/
Thumbnails
Contents