Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-10-16 / 42. szám

12

FöMmSves

1955. október 18.

Miért nem érte el az ENSZ leszerelési albizottsága

a várt eredményt?

New Yorkban öt héten át folytatta munkáját az ENSZ leszerelési albizottsága. A világ népei nagy reményeket fűztek ehhez az ülésszakhoz, amely azonban úgy ért véget október

7-én, hogy nem hozta meg a kívánt eredményeket.

A moszkvai Pravda október 9-i számában közölte L. Leonyidov és I. Jevgenyev New York-i tudósítóinak: „A leszerelési albizottság miért nem érte el a várt eredményt?“ című cikkét. A levél írói kiemelik: a világ népei nagy reményeket fűztek ahhoz, hogy az öt hatalom — a Szovjetunió, az USA, Anglia, Franciaország és Kanada — New Yorkban összeült képviselői előrehaladást érnek el a világ minden népe szempontjából oly létfontosságú kérdés — a leszerelési probléma megoldásában és a nukleáris fegyverek eltiltásában. Túlzás nélkül megállapítható, hogy az egész világ közvéleménye az albizottság munkájára összpontosította figyelmét.

A tárgyilagos megfigyelők kiemelik, hogy a Szovjetunió nagy lépést tett az álláspontok összeegyeztetése céljából, amikor elfogadta a nyugati hatalmak egyes, korábban beterjesztett javaslatait. Több lap arra is rámutatott, hogy a szovjet fegyveres erők létszámának lényeges csökkentése

gyakorlati talajra helyezi a leszerelés kérdésének megoldását. Eképpen szilárd alap létesült az albizottság további munkájához. Az albizottságban levő szovjet küldöttség indítványozta, hogy a munkát a leszerelési probléma már összegyeztetett vonatkozásaival kapcsolatban létrejött megegyezés leszögezésével kezdi.

Az albizottsági megegyezés leszögezésére nem került sor. Ennek akadálya az volt, hogy az albizottság tagjai számára egész az utolsó ülésig tisztázatlan maradt az Egyesült Államok képviselőjének álláspontja az összeegyeztetetfnek tűnt javaslatokkal kapcsolatban.

Az Egyesült Államok képviselőjének a szóban forgó javaslatokkal kapcsolatos magatartása arra a kijelentésre szorítkozott, hogy az Egyesült Államok „fenntartással" kezeli a leszerelés kérdésében elfoglalt minden korábbi álláspontját.

Az ENSZ munkájáról tudósító külföldi újságírók egymással folytatott beszélgetéseik során nyíltan rámutattak, hogy ezzel a kijelentésével az amerikai küldöttség keresztül húzta mindazt a nagy munkát, amelyet az

albizottság kifejtett és amely közelebb hozta egymáshoz az álláspontokat.

Az Egyesült Államok képviselőjének álláspontját elemző New York Herald Tribune arra a megállapításra jutott, hogy „az Egyesült Államok álláspontja ez idő szerint nem irányul a fegyverzet közeljövőben történő csökkentésére.... Az Egyesült Államoknak jelenleg nincs szándékában csatlakozni az atomfegyver eltiltását, vagy gyártásának, illetve alkalmazásának korlátozását célzó valamilyen egyezményhez."

Az ilyen amerikai sajtókommentárok szem előtt tartásával könnyen levonható a következtetés, mi is a tulajdonképpeni oka annak, hogy az albizottság munkája nem eredményezett lényeges előrehaladást a leszerelési kérdés megoldása terén. Ugyanakkor világos, hogy most megvan a lehetőség a leszerelési probléma fontos vonatkozásaival kapcsolatos megegyezésre.

Ami a Szovjetuniót illeti, szaval nem térnek el tetteitől. A Szovjetunió már megkezdte fegyveres erői csökkentésének gyakorlati megvalósítását. Most a nyugati hatalmakon a sor.

Durva beavatkozás Egyiptom belügyeibe

Egyiptom az elmúlt pár hét alatt az utóbbi évek legnagyobb, s talán hozzátehetjük: a legjellemzőbb nyugati politikai botrány középpontjába került. Az amerikai sajtó fenyegetésekkel és a rágalmak özönével árasztja el Egyiptomot. Ennek a botrányos rágalomhadjáratnak az oka egyszerű. Egyiptom kormánya ez év júliusában hoszszúlejáratú gazdasági és kereskedelmi egyezményt kötött kormányunkkal, mely szerint a többi között nagymennyiségű beruházási cikket szállítunk az At Tahrir tartományban épülő üzemek számára, továbbá fegyvereket védelmi szükségletek céljaira.

George Allen a közel-középkeleti ügyekkel megbízott amerikai külügyi államtitkár a napokban Egyiptomba utazott, hogy a Nasszer-kormányt erőnek erejével rávegye: mondja fel a Csehszlovákiával kötött fegyvervásárlási egyezményt.

Mi a felvásárlás háttere? A választ a Nasszer kormány eddigi politikája adja meg. Egyiptomban a fiatal katonatisztek csoportja megdöntötte a reakciós monarchiát, elűzte Faruk királyt és létrehozta a köztársaságot. Az Egyiptomi Köztársaság hozzáfogott a földreform megvalósításához és lépéseket tett az ország iparosítására. Hatalmas gát épül a Níluson, a közeljövőben megkezdik a vas- és acélöntődék, cukor- és papírgyárak építését Az egyiptomi kormánynak az iparosítás érdekében olyan országokkal kell kiépítenie gazdasági kapcsolatait, amelyek az egyenlőség és egymás érdekeinek kölcsönös tiszteletben tartása alapján hajlandók együttműködni a fiatal köztársasággal. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok hajlandók erre az együttműködésre.

Egyiptom külpolitikája, amelyet az ország népe támogat, a béke védelmére és a nemzetközi együttműködés fokozására irányul. Ahhoz, hogy sikeresen folytathassa ezt az aktív békepolilikát, visszaverhessen minden támadást. amely függetlensége ellen irányul, korszerű és jól felfegyverzett hadseregre van szüksége. A Nasszerkormány éppen ezért több ízben kért fegyvereket a nyugati hatalmaktól. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország már meg is kötötte Egyiptommal a fegyverszállítási megállapodást — de ezt egyikük sem teljesítette, sőt Anglia az Egyiptom által előre kifizetett fegyvermennyiséget sem szállította le teljesen. Egyiptomot érthető módon aggasztotta az, hogy a nyugati hatalmak ígéretüket megszegve nem hajlandók fegyvert szállítani, noha ugyanakkor állig felfegyverzik a szomszédos Izraelt és az arab országok nemzeti törekvéseit veszélyeztető Törökországot és Irakot.

Az egyiptomi kormány — miután a nyugati hatalmak részéről semmilyen segítőkészséget nem látott — szerződést kötött kormányunkkal. Mi gyapot és rizs ellenében fegyvereket szállítunk neki.

A fegyverszállítási szerződés felbőszítette az amerikai imperialista köröket, amelyeket már eddig is aggasztott Egyiptom gazdasági és politikai függetlenségének szilárdulása, az arab országok erősödő nemzeti mozgalma. Ezért próbálkoznak most az amerikai körök a legkülönbözőbb fenyegetésekkel, hocy meghiúsítsák a csehszlovák fegyverszállítási szerződést.

Az egyiptomi kormány megengedhetetlen beavatkozásként utasította vissza az amerikai körök fellépését.

Ami pedig a fegyverszállítási szerződés törvényességét illeti, az amerikai sajtó nagy hévvel bizonygatja, hogy Egyiptomnak ..nincs loga“ fegyvert vásárolni a „szovjet tömbtől”. — Erre egyértelmű választ ad a szovjet kormány álláspontját megvilágító TASZSZ-közlemény: „Minden államnak törvényes joga, hogy honvédelemről gondoskodjék és fegyvert vásároljon védelmi szükségleteinek céljaira a szokásos kereskedelmi feltételek mellett Egyetlen idegen államnak sincs joga ebbe beavatkozni és bármiféle olyan egyoldalú igényeket támasztani, amelyek sértik más államok jogait, vagy érdekeit.”

Külföldi „vendégek“ Manilában

Szeptember nem a legalkalmasabb idő arra, hogy az ember a Fülöpszigetekre utazzon. Ilyenkor nagy ott a hőség, gyakori a zivatar és a zápor. Manilában, a Fülöp-szigetek fővárosában mégis szokatlanul sok „vendég” gyűlt össze szeptember közepén. Azért utaztak ide, mert itt tanácskoznak a SEATO (a délkelet-ázsiai katonai tömb) tagállamainak katonái és polgári szakértői.

Napjainkban az egész békeszeretö emberiség az időszerű nemzetközi problémáknak „Genf szellemében” való megoldását követeli, tehát azt várhatnánk, hogy a megletősen magas állású katonai és politikai szakértők manilai tanácskozása minden erejét latba veti, hogy hozzájárulhasson a nemzetközi feszültség, további enyhüléséhez és a népek közti kölcsönös megértés fejlődéséhez.

Ä tények azonban mást bizonyítanak. A külföldi vendégek más célból érkeztek Manilába. A manilai tanácskozáson a „felforgató tevékenység”, azaz a nemzeti felszabadító mozgalom elleni harc volt a központi kérdés. A tanácskozás részvevői tehát azt tekintették a legfontosabb feladatuknak hogy új gyanút és rettegést keltsenek. megpróbálják elindítani az antikommunista hisztéria új hullámát Délkelet-Äzsiának ebben a körzetében és ezzel legalább valamennyire visszaállítsák jogaiba a hírhedt „erőpolitikát“.

Ismeretes azonban, hogy ez a politika botrányos kudarcba fulladt. A tanácskozás részvevőinek rendkívüli intézkedéseket kellett tenniük, hogy tárgyalásaik tartalma ne kerüljön nyilvánosságra, A legtöbb ülést zárt ajtók mögött tartották. Camp-Murphyban, Quezon Cityben gondosan őrizték az üléstermeket. Néhány hír mégis beszivárgott a sajtóba a tanácskozás munkájáról.

A tanácskozás egyes részvevőinek nézeteit jól jellemzi Jósé Crisolnak, a „lélektani hadviselés” Fülöp-szigeti fő-fő szakértőjének beszéde. Jósé Crisol nem átallotta nyilvánosan reklámozni a Fülöp-szigeteken folyó lélektani hadviselésben szerzett „saját tapasztalatait”, vagyis azokat a tapasztalatokat, amelyeket a Fülöp-szigeti hazafiak elleni kegyetlen hajtóvadászatban szerzett. Crisol „egységes polgári és katonai program” kidolgozását sürgette. A hozzáhasonlő több: szónok ugyanakkor a „hidegháború” szelleméhez híven mindent elkövetett, hogy leplezze a nemzetközi feszültség további enyhítésére törekvő békeszerető európai és ázsiai országok erőfeszítéseit.

Fölöttébb jellemző, hogy bármenynyire dicsekedtek is a „jelentős sikerekkel”, amelyeket állítólag „a Délkelet Ázsia-i védelem kollektív kidolgozásában”, a „vörösök összeesküvő te-A Saai

Október 23-án népszavazás színhelye lesz a Saar-vidék. A lakosság akkor dönti el, hogy elfogadja-e a Franciaország és Nyugat-Németország között létrejött Saar-egyezményt. Ez az egyezmény — amelynek érvénye a német békeszerződés megkötéséig szól — kimondja a Saar-vidék „európaizálását” s azt, hogy a Saar-vidék gazdasági unióba lép Franciaországgal. A francia kormány mindenképpen ragaszkodik ehhez, a francia burzsoázia

vékenysége“ elleni közös kampány szervezésében elértek a tanácskozás részvevői keserű szájízzel kényszerültek bevallani, hogy még abban sem tudtak megegyezni, „hogyan kezdjenek munkához”, és a gyarmati rendszer fenntartásához a Délkelet-Azsia-i országokban. Az United Press hírügynökség tanúsága szerint a SEATO- államok képviselőjének manilai titkos tárgyalásain „hiányzott az a derűs optimizmus, amely a legutóbbi nemzetközi tanácskozásokon dominált". Az United Press azt is jelentette, hogy a megoldatlan problémákat a SEATO tanácsa elé fogják terjeszteni, amely november elején ül össze Pearl-Harbourban.

De már most is teljes határozottsággal megmondhatjuk, hogy bármilyen terveket sütnek ki a Délkelet- Ázsia-i népekkel kapcsolatban a SEATO stratégái, nem tudják feltartóztatni a nemzeti felszabadító mozgalom hatalmas növekedését ezekben az országokban, mert a nemzeti felszabadító mozgalom rohamos fejlődése — kortünet. J. M.-kérdés

érdekeinek megfelelő megállapodáshoz, mely azonban Nyugat-Németországban nem népszerű. A közvélemény és befolyásos tőkés körök egyaránt elítélik az Adenauer—Mendes-France-alkut s követelik, hogy a szóbanforgó terület ismét visszakerüljön Németországhoz. Természetesen ugyanez az álláspontjuk a Saar-vidéki német pártoknak Is, amelyek a választási kampány kezdete óta heves agitációt fejtenek ki a statútum elvetése végett.

Hétfőn, október 10-én délután a csehszlovák nemzetgyűlés elnökségének meghívására Prágába érkezett a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége. A küldöttséget Michail Petrovics Taraszov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének alelnöke, az OSZSZSZK Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke vezette.

A Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége megérkezése után a ruzyňl repülőtéren. Középen áll M. P. Taraszov, a küldöttség vezetője.

Tizenegy éve

Október 20-án ünnepli Belgrad a Szovjet Hadsereg által való felszabadulásának 11. évfordulóját. Azóta évről évre változik a város képe.

Az első világháború, sőt a két világháború között is az írók, újságírók BeSgrádról írván lekicsinylőén jegyezték meg, hogy ha a gyorsvonat átdübörög velük a Zimonyi-hídon, ezzel már át is lépték a Balkán küszöbét. Azt is nagy előszeretettel szokták emlegetni, hogy Belgrád főutcáin világos nappal birka- meg kecskenyájakat terelgetnek a szerb pásztorok, s a legelőkelőbb kávéházakban mezítlábas, gatyás vendégek isszák a feketekávét.

Ennek a Belgrádnak híre-hamva sincs már. Lehet, hogy ezek a groteszk látványosságok is inkább csak a polgári újságírók agyában születtek. De akárhogyan is volt a múltban. Belgrád ma egy nagyon szép, tiszta, modem, tervszerűen fejlesztett város, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság fővárosa. Nincs meg már a Jatagais Mala, a régi Belgrád sötét nyomornegyede. A helyén fásított utcák és új lakóházak pompáznak. A felszabadulás óta Belgrádot igen érdekes, okos elgondolások alapján építik, fejlesztik.

így például most minden erőt arra fordítanak, hogy elsősorban a főútvonalak foghíjjait tüntessék el. Az üres telkeket beépítik, illetve a régi — nem műemlék-számba menő — korszerűtlen épületeket lebontják és helyükre újakat építenek. Ilyen elgondolások alapján rendezik a Köztársaság-teret, s a Marx-Engels tér csorbája is így tűnt el. Itt már egy vadonatúj hatemeletes lakóház emelkedik. Az építkezéseknél nem látunk rendetlenséget. A munkahelyek tiszták, s feltűnő, hogy a legtöbb helyen fémállványzatokat alkalmaznak. Azt is könnyen megállapíthatja az ember, hogy a belgrádi városi tanácsnak szívügye a parkosítás. Évről évre újabb parkok létesülnek annak ellenére, hogy különben is sok a park és a fásított árnyas utca. A jugoszláv nép szeretett fővárosát ugyanúgy megtisztította a múlt szennyétől és árnyaitól, mint ahogyan egész Jugoszláviában felszámolta a gyárosok, bankárok, földbirtokosok, népellcnes hazaárulók gyűlölt uralmát. A felszabadulás előtt alig negyedmillió lelket számláló Belgrád ma már félmilliós gyönyörű, rendezett várossá alakult.

О Moszkvából repülőgépen az USA- ba utazott a szovjet újságírók egy csoportja, melyet B. N. Polevoj vezet. A küldöttség tagjai az USA-ban megismerkednek az amerikai újságok szerkesztőségének munkájával.

□ Albániában október 10-én megkezdődött a hagyományos albán-szovjet barátsági hónap. A barátsági hónap kezdete egybeesik az Albán-Szovjet Baráti Szövetség megalapításának 10. évfordulójával.

□ Az Üj-Kína sajtóiroda jelenti, hogy e napokban az USA-ból visszatért a Kínai Népköztársaságba két kínai tudós, akiket eddig az amerikai hatóságok törvényellenesen visszatartottak.

□ Felhőszakadás okozta áradás következtében 27 személy pusztult el La Rioja Észak-Argentin tartományban. Az erősen felduzzadt hegyi patakok földcsúszamlásokat okoztak.

□ Richard Casay ausztráliai külügyminiszter megbeszélést folytatott Nehru indiai miniszterelnökkel és külügyminiszterrel. Casay és Nehru elsősorban Délkelet-Azsia kérdésével foglalkozott, de érintették a nemzetközi helyzet más lényeges vonatkozásait is.

□ Belga parlamenti képviselők küldöttsége érkezett a Lengyelországi Gdanskba.

□ Aláírták Genfben a Svájc-Magyarország közötti árúcsereforgalmi megállapodás meghosszabbításáról szóló jegyzőkönyvet.

□ Schaffer, a Német Szövetségi Köztársaság pénzügyminisztere az angol kormány meghívására Londonba utazott.

□ Megalakult a Görög-Szovjet Társaság ideiglenes igazgató tanácsa.

□ Pénteken Prágába érkezett a Magyarországon járt japán parlamenti küldöttség Haruzse Tahara vezetésével.

□ Fenjanban október 8-án ünnepi gyűlést tartottak, amelyen a hazájukba visszatérő kínai népi önkéntesek hatodik hadosztályának tagjait búcsúztatták.

□ A Jugoszláviában tartózkodó szovjet kormányküldöttség A. P., Volkov vezetésével Skopljeből Ohridába utazott.

□ A londoni rádió washingtoni jelentést közöl arról, hogy Richárd Nixon, amerikai alelnök szombaton a denveri katonai kórházban első ízben folytatott megbeszélést Eisenhowerrel az elnök megbetegedése óta.

□ Szovjet mezőgazdasági küldöttség érkezett Stockholmba, amelyet a svéd földművelésügyi minisztérium hívót' meg háromhetes látogatásra.

□ Doktor Josef Rustut, a nyugatnémet gazdaságügyi minisztérium'’főosztályvezetőjét Heuss 1 államelnök Adenauer javaslatára a bonni hadügyminisztérium első titkárává nevezte ki.

□ Olasz-kínai tárgyalások folynak Genfben, a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok felvételéről.

SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal, Bratislava, Krížkova 7. — Telefon 332-99. Szerkesztőség Bratislava, Križkova 7. Tel.: 243-46. — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja a Szlovákiai Mezőgazdasápi Kiadó. n. v., Bratislava. Krížkova 7. — Nyomja: Merkantilné tlačiarne n. p.,z. z., Bratislava, Ul. Ná'r. povstania *1 — Évi előfizetés Kčs 20,80, fél évre Kčs 10,40. — Terjeszti a Posta hírlapszolgálata. — Megrendelhető minden .postahivatalnál és kézbesítőnél . ’ A-68765