Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-10-09 / 41. szám
10 földműves Í955. október f. A népművészeti együttesek szemléje Nyitrán A nyitrai kerületben is megkezdődött a népművészeti együttesek szemléje. Az elsőt Nyitrán, a kerületi székhelyen tartották meg szeptember 25-én, melyen 5 járás: Léva, Nagyšurány, Verebély, Aranyosmaröt és Nyitra vett részt. A dús program miatt a szemlét két részletben kellett megtartani. Ezek a versenyek az itt-ott előforduló hiányosságok ellenére a népművészeti együttesek seregszemléje volt. A szemlén a baracskai., bábindoli, berencsi, besei, felsőpéli, gerencséri, ladányi, lévai, mohi, nagykéri, nyitrai, pozbai CSEMADOK-csoportok vettek részt a legkülönbözőbb számokkal, melyek a bíráló bizottság értékelése folytán különböző helyezést értek el. A fellépő zenekarok között két második díjat osztottak ki. Az első díj nem került kiosztásra. Ezt a két díjat a lévai CSEMADOK zenekara (vezetője Hevesi Sándor), és a nyitrai népi zenekar, (vezetője Szénássy Gyula) kapta. Az énekkarok közül a baracskai és a nagykéri kapott elismerő oklevelet. A nyitraegerszegi jóhírű énekkar nem lépett fel. A tánccsoportok közül a ladányi együttes kapta az első díjat, melyet a 20 tagú együttes valóban meg is érdemelt. Közülük különösen a lányok szerepeltek jól. A második helyen három tánccsoport is osztozott; a lévai, mely az ..Este a kamrában" című hangulatos ének és tánc-kompozíciót adta elő; a nagykéri csoport, m Ív csak néhány hete alakult; továbbá a mohi táncgscport, mely táncaiban a „Zöld ág" és a „Balatoni majális”-t mutatta be. A színjátszás terén a bíráló bizottság az első két helyet betöltetlenül hagyta, s a harmadik helyet a nyitragerencséri csoportnak ítélte, mely Szigligeti Ede „A cigány“ című népszínművének első felvonásával érdemelte ezt meg. Itt különösen Cakó Rózsi, Varga Vince, Cakó Gyula, Sebők János, Cakó Gergely és Mariska Anna játszottak jól. A szavalók közül az első helyre dr. Sipos Jánosné, a nyitrai helyi csoport tagja került, aki Petőfinek A XIX. század költőihez c. versét szavalta. A második helyet Reindl Károly, a lévai helyi csoport tagja nyerte el, aki az Apostolból adott elő egy részletet. Az énekszámok közül I., II. és III. díjat Barbolyák Antal a lévai, Dirigács Ilona a mohi és Perlovszky Éva ugyancsak a lévai helyi csoport tagjainak ítélték oda. A hangszerszóló első helyét Szénássy Gyula tartja. A népművészeti szemléhez megjegyzésként hozzá kell fűzni, hogy Kucsera Margit és Tóth János elvtársak a nyitrai CSEMADOK-tHkárság dolgozói becsületes munkát végeztek, ugyanakkor azonban hiányolnunk kell hogy kimaradtak belőle a zoboralja' népdalok és népszokások bemutatása. Annak idején Kodály négyszer járt erre és Bartók Béla is megfordult itt. Kodály innen dolgozta fel a „Gerencséri utca”, és „Csitári hegyek alatt” kezdetű dalt sőt „Háry János” híres toborzó.jához is Zséren talált motívumot. Itt ma is dívik a szentivánéji tüzek népszokása, amikor a lányok a májusfa száraz ágait meggyújtják és átugorják. A 16 zobor-aljai község közül csupán Gerencsér képviselte magát, az is csupán Sebők elvtárs énekszámaival. Ezek a szemlék a nyitrai kerületben folytatódnak s további sikereket ígérnek. Mártonvölgyi László Dinnel vendégeink A német Szabad Szakszerveztek Szövetségének együttese 14 napos művészi körútra érkezett hazánkba. A művészek mindenütt hagy sikert \ arattak. Szüret egykor és ma Az őszi napsugár játszik a szőlöfürtökön és a megduzzadt szemekbe édességet ad.. Igaz, hogy a sok eső kárt okozott a szőlőben, de a bő termés folytán elég bor kerül a hordókba is. Hozzá is lát a gazda a munkához, a hordókat rendbehozza, hogy tisztán várják az édes mustot, mely kiforrva az asztalra kerül, hogy legyen mit inni a jó falatokra. Szüret napján kivonul az egész család a szőlőbe. A gyermekek vígak, a legszebb fürtöket választják ki maguknak. Amikor már beteltek, azután csak szemezgetik a szőlőt. Víg a szüret, jókedvvel, dalolva dolgozik a fiatalság. Tréfa, vidámság kíséri munkájukat. A leányok incselkednek, a legények komiszkodnak és a játék közben. egy-egy csókot is kap a leány. Durcás lesz érte, azonban mindez csak színlelés. Az asszonyok a présházban üstökben főzik a birkagulyást. Jó illata terjeng a szőlőben. A jó birkagulyás szorosan hozzátartozik a szürethez. Az éhesek be-benéznek a présházba, érdeklődnek, mikor lesz már ebéd. Elérkezik annak is az ideje. — Jó étvággyal sokat esznek és ebéd után folytatódik a munka... Délután, mikor már elég szőlőt szüreteltek, megkezdődik a munka a présházban. A férfiak zúzzák, az asszonyok préselik a szőlőt. Még akad egy.-két liter tavalyi bor is. Meg-meghúzzák a kulacsot. Jókedv mellett vígan folyik a munka. Telnek a hordók, éjfél felé abbahagyják a préselést, ami még megmaradt, elvégzik majd holnap... így végzik a szüretet, egymásnak segítve. Maguk dolgoztak a szőlővel, maguknak szüretelnek ma.-* *A régi világban is szüreteltek, de a bort nem az itta, aki kötözte, kapálta. A vincellérek föl, s alájártak a szüretelők között, siettették őket a munkával, nehogy beszélgetéssel, evéssel töltsék az időt. Száraz ebédjük után dolgoztak, míg csak be nem sötétedett. Komoran, hangulat nélkül másnak szüreteltek. Nem kaptak se szőlőt, se bort, csak a fájó érzés jutott nekik osztályrészül Papp János, Komárom Tíztagú CSSZBSZ-küldöttség utazott a Szovjetunióba A Külföldi Kulturális Kapcsolatok Ossz-szövetségi Társaságának meghívására szeptember 29-én a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség funkcionáriusaiból és dolgozóiból álló 10 tagú küldöttség utazott a Szovjetunióba. A küldöttséget Bohuslav Havránek vezette, aki a Szovjetunióban töltött háromhetes tanulmányútja alkalmával megismerkedik az orosz nyelvoktatással, mind az orosz, mind a nem orosz iskolákban. Szerzett tapasztalataikat a népi orosz tanfolyamok jobb minőségű előadásaira fordítják. A ruzyni repülőtéren a küldöttséget a CSSZBSZ Központi Bizottságának titkára Oleg Homola képviselő, Dr Ián Nemec és a CSSZBSZ Központi Bizottsága mellett tévő orosz népi nyelvtanfolyamok osztályának vezetője Antonín Snýdr búcsúztatta. Jelen volt továbbá a szovjet nagykövetség titkára D. K. Zvonkov. сгтаоааатпттгоапйсшшоотапшатпапсппшпаапп IAN NOHA! Q Földműves sors Egy évezrede robotol másnak szánt, vet, arat és nem lett jobb az élete egy ezredév alatt. Mi termést hozott mezején verejték, szorgalom, felzabálták az ökrei — alig maradt alom. Kié volt hát a földje — mert övé nem volt bizony... Gazdag parasztnak vándorolt zsebébe a haszonI S a „saját" sovány állata, ha volt egyáltalán, szintén hutáknak dolgozott a gazdája után. Lássuk csak, hogy áll manapság a földműves ügye: végre a maga ura lett, vagy gazdagtól függ-e?... Ha másokkal szövetkezik, övé lesz a világ, mert úgy szolgaija őt a föld mint anyja a fiát. Ford.: Szántó György VILÉM zAvadA: Falusi asszony Szeplók aranyát hozta csak hazulról s szemében az égnek kék színét. Derűs, napos ég ez, hevíteni tud jól, arcának két gödre mosolyt hint szét. Akár szénát forgat nyáron a réten, akár trágyát hord az állat alól, akár a fejsze csillog kezében, munka közben a lelke dalol. Férjével hazatért a munkából este. Begyújt a konyhában. A csutak fénnyel ég s félhomályt varázsol. Ilyenkor szerelme bearanyozza férjének életét. Fordította: Fügedi Elek 1вявя»1гввавяа««ввяввавява«ваяав*яв»яяява»маяваяааяявяявяаяяяаяаявавввя»яявяяввавваяая««а«аяя«ъавяявввваавв«0аас *»*9яв«явяяввя*аяяяавяяяяя»яяяс«аяая*яа»ваовяаяв*яававлеявваеаваава-авявваяяааавааааяяваявааааваааваааоааваавтеа JSčo кем berek A KAKASZIGETI szövetkezetben nagy a clvódás a vezetőség között, amit a tagság nem kis érdeklődéssel figyel. Nem is csoda, ha szokatlan eseményről van szó, mert ha máshol nem is, de itt a vezető emberek eddig olyan szépen megértették egymást, mintha egyetlen család tagjai volnának. Igaz ugyan, hogy neveik néha egyeztek, no, meg volt is valami rokoni kapcsolat közöttük. No, de így volt ez máskor is, meg manapság sem ritkaság. Szép dolog az, hogy az egyik családtag segíti a másikat. Közösen választották egymást, közösen uralkodtak, közösen gyarapodtak. Ha a raktáros új ablakot rakatott, padlúztatott az elnök is, és ez a sorrend néha fordítva volt. Amikor a szövetkezet vagyona bővült, új istállót és új disznószáltást építettek, az álattenyésztést megbízható kezekbe kellett adni. Az elnök találékonyságának köszönhető, hogy akadt is rá ember. Semmi vérbeli kapocs nem kötötte őket össze, csupán valami házasság folytán került az új tag „az üdvözült lelkek boldog seregébe." Pangli, — így hívták az állattenyésztés újonnan választott vezetőjét, ■— az egyszerűség kedvéért sógoromnak szólította az elnököt, Habost. Pangtira nem nézhetett senki görbe szemmel, még a külseje is jogosulttá tette, hogy az állattenyésztést ö vezesse, ügy járt az állatok között, mini egy igazi, békebeli állatorvos. Ritka haját símán hátrafésülve hordta, orrán aranyhuzalos szemüveget viselt, ünnepnapokon pettyes csokornyakkendőt kötött, ami illett pepita kabátjához, nadrágban pedig kedvelte a térdén alul érő plump divatát. Ehhez aztán jó! ihet a csavartmintás térdzokni, újdivata sut gu félcipőkkel, amihez ősz felé világosszürke kamaslit csatolt. A KÜLSŐKKEL NEM LETT volna baj, csak az elviekben ne tért volna el Habostól. Mikor a tehéneszetet kellett megindítani, szépen összhangban szervezett az elnök és az állattenyésztő. Amilyen marha csak akadt, mina jó volt, csak a számuk legyen meg, ne legyen üres hely az istállóban. Hanem amikor arról volt szó, hogy milyen fajta anyakocát hozassanak, megbomlott a barátság a két vezető között. A vita annyira ment, hogy felfigyeltek ы ал addig békésen tütő egyszerű tagok, is. Olyan suttogó hírek is jártak, hogy megverekedtek, mások szerint csak megígérték egymásnak , a tettleges agitációt. Ügy hírlik, hogy Habos állandóan felfegyverezve járt, kabátzsebében élesre fent borotvát hordott. Pangli pedig egy jó markolatú dikicset rejtegetett nadrágzsebében. Többször felújult a vita kettőjük között, míg végre eljutott a járásra is. Egyik napon aztán a titkár beidézte a haragosokat, hogy a vita érveiről meggyőződhessen és ha lehet, bírójuk legyen, ha pedig ennél nehezebb dologról van szó, a felsőbb szervekhez forduljon tanácsért. A titkár felkérte Habost, hogy mondja el röviden a vita alapját. Az elnök felállt, meghajolt, majd komoly arccal kezdte. — Kérem alássan, én igyekszem odahaza mindenkivel a szőrementén bánni, veszekedés nélkül vezetni a szövetkezet ügyeit. Nem is volt eddig semmi baj, sok mindent eltűrtem, de amikor arról van szó, hogy az állam érdekeit védjem, nem. bánom, ha az apám is, csak az igazságot nézem. A titkár elörehajolt, összehúzta szemöldökét, mert eddig még semmit sem értett. HABOS FOLYTATTA beszédét. — Felmerüli ugyanis az a kérdés, hogy milyen fajta disznót tenyésszünk. En természetesen, a közérdeket tartva szem előtt, azt ajánlottam, hogy mangalicái keresztezzük a fekete fajtával, Pangli iagtárs meg tiszta keséket akart, mert szerinte az jobb fajta. Ügy hiszem nem volt igaza, tévedését azonban nem ismeri be. — Igenis kérem szépen, én nem tévedtem, — vág közbe Pangli, — mert én is az állam érdekét, sőt, hogy úgy mondjam, a dolgozók érdekét néztem. — Mivel támasztja alá Habos elvtárs az igazát — kérdezi a titkár. — En kérem mindjárt meg is mondom röviden. Ugyebár hazánkban többmillió férfi él, aki borotválkozik. A borotválkozáshoz pedig ecset keü, ugy-e kérem szépen. Na mosü ka mi sürűszőrű mangalicát kereszteznénk a szálkás-feketeszőrüvel, egy olyan nagyszerű fajtát nyernénk, mi eltekintve a többi hasznától, elsőrendű borotvaecsetnek és hajkefének való szőrt adna. így tehát hálával gondolnának ránk a dolgozók, akik borotvaecsetet használnak, a borbélyok, akiknek kefére és ecsetre van szükségük, de nem utolsósorban a festők, akik több millió ecsettel dolgoznak. így jelentős mértékben tudnánk a sertések hasznosságát fokozni — fejezte be nyomós érvét Habos, a kákaszigeti szövetkezet elnöke. — Ez a maga nézete ugy-e Habos elvtárs? — Igen, kérem alázatosan. — No, most mi Pangli elvtárs ellenvetése? PANGLI IS FELÁLL. Kihúzza magái, mintha nyújtózkodna, majd így beszél: — Hogy mennyire nem kisámfázott Habos elvtárs nézete, mi sem bizonyítja különben, mint amit most itten elmondok. Jól lehet ugyan, hogy ma még sokan használnak ecsetet a borotválkozáshoz, de nézzük hazánk iparosítását. Egyre újabb és több használati cikket gyártunk. Egykét éven belül annyi lesz a villanyborotva, hogy senki nem vesz majd ecsetet a borotválkozáshoz. Tehát felesleges tesz a szálkásszörü sertés. Még egy szög van a cipőben, ami szúr. Hazánkban nagyon fejtett a bőripar, többek közölt a cipőgyártás. A dolgozók igényeit nem elégíti ki a borjúbőr, vagy a kecskebőr. Tudjuk, hogy a bokszbőr mellett jelentős szerepet tölt be a disznóbőr is. No tehát már helyben is vagyunk. A disznóbőr ugyebár a szőrök tövénél átereszti a vizet. Minél sűrűbb és erősebb a disznó szőre, annál kisebb a bőr értéke. Az a fajta sertés, amit Habos elvtárs ajánl, csupa szőrből áll. Méghozzá erős, durva szőrből. Annak a bőréből csak flekkelni, vagy bélelni lehet. Néha a kesedisznónak alig van szőre és lehelet finom a bőre. Szép női cipőt, antilop utánzatokat, készíthetnénk belőle, sőt 4ivatoe л disznóbőrы'у> ás a válltáska. En tehát a lábbeliipar és általában a bőripar támogatása miatt ragaszkodom a tiszta kese tenyésztéséhez. Fejével bólint egyet a titkár, majd Pangliról Habosra tekint. Azok mindketten komor tekintettel várják a döntést. — Elmondták minden érvüket? — Kérdezi kis idő múlva a titkár. — Igen — mondja Habos. — Nincs több szavam, — bizonyítja Pangli. — Azt tudják az elvtársak remélem, hogy a dolgozóknak elsősorban zsírra, meg húsra van szükségük, nem pedig szőrre, meg bőrre, ló dolog az, ha felhasználják a disznó szőrét borotvaecsetnek, a bőrét meg cipőnek, de ez most másodlagos kérdés. Először az a fontos, hogy melyik fajta hasznosabb, zsír és hús tekintetében — kérdi a titkár. A két vezető egymásra néz, Pangli ijedten vonja meg a vállát. A pillanatnyi csendet az elnök töri meg: — Hát kérem szépen, én, én... pillanatnyilag nem tudom, ezután még nem értem rá utána nézni. Meg ebből a szempontból nem rám tartozik, ezt az állattenyésztés vezetőjének jobban kell tudni. — Hárítja el a felelősséget magáról az elnök. A TITKÁR KERDÖLÉG az állattenyésztőre tekint. Az pedig idegesen ránt egyet a száján, majd izzadt tenyerét combjához törli és akadozó hangon mentegetödzik. — En kérem, hogy úgy mondjam ... az igazat megvallva, nemrégen vagyok az állattenyésztésben, még nem volt időm mindennel megismerkedni. Meg tulajdonképpen nekem nem is ez a szakmám. — Miért, magának mi volt az igazi szakmája, Pangli elvtárs — kérdi a titkár felhúzott szemöldökkel. ■— En kérem..., okleveles cipészmester voltam, — mondja Pangli büszkén. — Amint látom. Habos elvtárs sem valami jártas az állattenyésztés dolgában. Maga ml volt azelőtt? — kérdi a titkár. — Ami engem illet, kérem alázattal, eredetileg borbély vagyok. Végh Gusztáv
