Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-10-09 / 41. szám
a \ földműves 1955. öktetójú MÉHÉSZET á család bőségérzefe szaporodásra sérteni KIPIRULT ARCCAL, zilált hajjal, porosán és szakadt ruhában robbant be a gyerek az ajtón. A küszöbön megtorpant. Apja a széken ült és újságot olvasott. Sándor István odapillantott, ügyetlen mozdulattal levette orráról a szemüveget és végigmérte a gyereket. — Hogy nézel ki, Pisti — mondta minden kcrdőhangsúly nélkül, nem is dorgálóan, inkább csodálkozva. A gyerek lassan becsukta az ajtót és besompolygott a szobába. A szobában elhallgatott a varrógép zakatolása. Aztán jött az anya a gyerekkel, fogta a kezét, odavezette a vízcsaphoz, lemosta az arcát majd egy babos bögrében tejet adott neki. A fiú előhúzta az asztal alól a sámlit, térde közé fogta a bögrét és két kezével tépte a keményhéjú kenyeret. A férfi odasandított az újságból és elmosolyodott. A nyílott konyhaajtón át behallatszott az udvar zsivaja. Valaki elfutott az ajtó elölt és vékony hangon bekiáltott: — Pisti, nem jössz ki? Pisti felkapta a fejét, és,, Es ebben a pillanatban leesett a bögre a földre. Tompán puffant, és a tej szerteszaladt a kockás konyhakövön. Az apja ledobta az újságot és felcsattant: — Mit művelsz, te kölyök? A gyerek megmerevedett, fejét behúzta a válla mögé, fel se nézett, csak mozdulatlanul várt nyaklevest, fülhúzást, vagy hasonlót. Az apa felkelt, letette szemüvegét (ez a késedelem mentette meg Pistit) és olt állt már a gyerek mellett. — Apu, apu, ugyan... hallatszott a mania mély, lágy hangja, és Sándor máris megszelídült. Fújt egyet, kiadta mérgét és visszaült helyére. — Hogy lehet valaki ennyire ügyetlen! — mondta most már nyűgödtabban, de nagyon méltatlankodva. — Már megint egy bögre. Azt hiszed, olyan könnyű megkeresni a rávalót? Felesége hozta a felmosórongyot, és néhány mozdulattal eltüntette a nyomokat. MASNAPRA Pisti mindent elfelejtett.. Délután, amikor meglátta apját, otthagyta a játékot, odafutott hozzá, ahogy szokta. Sándor ilyenkor felkapja és megcsókolja a képét. De most csak lehajolt és megsímogatta fejd. A gyerek hirtelen elkedvetlenedett. Eszébe jutott a tegnapi eset a bögrével és elsompolygott. Néhány perc múlva aztán már vidáman játszott tovább. Sándor szótlanul ült te a konyhaszékre. Felesége megszokta már, hogy ne kérdezze ilyenkor. Ha baja van — s hogy most van, azt mindjárt látta — úgyis elmondja majd magától. Levest mért a tányérba és leütt vele szemben az asztalhoz. Az ember megmosta kezét, hosszan dörzsölgette, aztán visszaült az asztalhoz, ráhajolt a tányérra és evett. Az asszonynak balsejtelmei voltak. Fizetésnap volt. Már a nyelvén a kérdés, de sikerült visszatartania. Aztán mégis megszólalt Sándor. — Itt a pénz, — mondta, és papírzacskót vetett az asztalra. Az aszszony ránézett a zacskóra. Rajta volt kívülről az elszámolás. Már ez Is ü\ volt. Nem szokott ö elszámolási papírt kapni az urától. Odaadta éneikül is mindig az egészet. Minek most a kimutatás? Kiszórta a pénzt és megszámolta. Aztán ismét megszámolta és felnézett a férfira. Az ráfüggesztette szemét és bólogatott. — Igen, száz forinttal kevesebb. Lassan kinyílt az ajtó és a gyerek jött be, óvatosan. Egyenest a csaphoz ment és mosogatni kezdte a képét. — Miért? — kérdezte kis szünet után az asszony. — Kártérítés — mondta Sándor, mint aki fejest ugrik a hideg vízbe. Aztán méregette a szót és recsegtette a fogai között: — kártérítés, hogy a fene enné meg .. Az asszony nem értett semmit, csak azt, hogy 100 forinttal kevesebbel kap. Ez nagy baj, nagy kár. —> Es hogyan? — kérdezte, mert sehogy sem tudott a veszteségbe beletörődni. — Biztosan valami hiba, nem? — Az, bólintott Sándor. — Rám akarják fogni, hogy kárt okoztam. Most már világosodott valami az asszony előtt Méregbe guruit. A kár — Hogyan? Miféle kárt? Hogy okozhat kárt egy esztergályos? Munkás vagy, dolgozol, fizessék ki a béredet! A gyerek széket húzott az asztalhoz, odakönyökölt a viaszosvászonra és kíváncsian nézett anyjára. — Es mi volt az, mondd, mit fognak rád?... Sándor intett, hogy a gyerek előtt ne... Az asszony összekapkodta a pénzt és betette a konyhaszekrénybe. Remélem, nem hagyod annyiba... — mondta. Sándor nem felelt. Felvette az újságot és olvasott. A BÉRELSZÁMOLÓBA MENT másnap. Onnan továbbküldték a MEO-hoz, majd az üzemvezetőséghez és végül eljutott az igazgatóhoz, „Már csak nem hagyhatom" — mondogatta magában, hogy erőt gyűjtsön, ószintén megvallva, már régen abbahagyta volna ezt a nagy járkálást, de hát mit mond otthon az asszonynak ... Az előszobában várnia kellett. ... Valóban, selejt lett a motorház. Igaz, igaz, de nem az első eset. Különben is csak nem követ el hibát, aki nem dolgozik. Megesik a legjobb munkással is, hogy téved. Tévedett ő is. Két hónapja először. Nem kell azt annyira felfújni. Szóltak, hogy bemehet. Az igazgató telefonált. Kezével intett, hogy üljön le. Beleereszkedett egy székbe. — A héten csak kettőt... Igen, csak kettőtI Sándor cspk nézte. Ismerte az igazgatót még művezető korából. Amikor idekerült esztergályosnak, az igazgató még művezető volt. Barátság nem volt közöttük, de mégis együtt dolgoztak, egy műhelyben. Azóta meg szinte nem is beszéltek. — Hogy leáll a termelés?... Nagyon sajnálom, de nem tudok többet szállítani.. Selejt... Igen, igen ... Megesik ... Kellemetlen... Mit tegyek? Nekünk is van vagy hatezer forint kár ... Megértem ... megértem ... Igyekszünk ... remélem többé nem... Leiette a kagylót. — EZ KELLEMETLEN VOLT - mondta és kifújta magát Na, miről is van szó, Sándor elvtárs? Sándor nyugodtan felelt. A telefonbeszélgetés közben visszanyerte higgadtságát. — A pénzem mialt jöttem — mondta. — Jár nekem száz forint, és nem fizetik ki. — Milyen száz forint? Beszélt már a bérelszámolóval? — Hogyne, sőt másokkal is. Azért vagyok itt, mert senki sem érti meg, hogy jogtalan a levonás. — A hú, bólintott az igazgató. — Ugye, a nagy gépműhelyben van? — Majd mindjárt felelt is rá: — Igen, igen, már emlékszem, az a bizonyos motorház-ügy. Igen ... Es rendezgetni kezdett az asztalán, mint aki bevégez mindent, mielőtt valami más, nagy dologba kezd. Az esztergályos fészkelödött a széken. — Igen... — mondta ismét az igazgató, és az előtte ülő ember szemébe nézett. — Szóval a motorházügy. A kártérítés. — Az. — Tudja, mennyi a gyár kára? — Nem, de ... — Majdnem hatezer forint... Csend. — Számolja csak ki, milyen nagy pénz az... Es ami kárt a másik gyárnak okoztunk, amelyik számított a motorra... — De volt már az máskor is. Ha az ember dolgozik, hibázik is. Az igazgató hallgatott, majd hirtelen felállt. — Jöjjön csak velem Sándor elvtárs. Az esztergályos tanácstalanul állt fel. — Hová? — löjjön csak gyorsan. Éppen most öntik az öntődében az új motorházat. Megnézzük, hogy milyen nagy munka az. S megnézzük a formázókai is, aztán megbeszéljük az öntőkkel az egészet. , Sándor csak ücsörgött, egyik lábáról a másikra nehezedett, de nem indult. Az igazgató előre ment. — Lemegyek az üzembe — mondta a titkárnőnek — az öntést nézem meg Sándor elvtárssal. AZ ESZTERGÁLYOS ARCA pirosra gyűlt. Most elmondja az igazgató mindenkinek. Először ennek a piszeorrú kislánynak, aztán az öntőknek és mindenkinek. Megszégyenítik az egész gyár előtt... Bárcsak hallgatott volna a 100 forintról... — Na jön, Sándor elvtárs? — szólt az ajtóból az igazgató. Vidáman nézett az esztergályos zavart szemébe, majd visszament, belekarolt és magával cipelte. A titkárnő letette az orráról a szemüvegét és csodálkozva nézett utánuk. Vagy két óra múlva, amikor Sándor visszament a gépéhez, nem szólt senkinek, tisztogatni kezdte megszokott öreg masináját, előkészítette a szerszámokat és munkához látott. Este, amikor hazament, feleségét sírva tql<a. A gyerek az ágyban szipogott. Az asszony könnyeit morzsolva mondta: — Nem lehet bírni vele... Folyton csak a labda ... Nézd meg a befőtteket .,. A polcon csúnya pusztulás nyomai látszottak. Négy vagy öt üveg öszszetörve, a cseresznye- és barackbefőtt egymásba dőlve, csupa üvegszilánk minden. A sűrű befőttlé egyhangúan csepegett lefelé. — Megpofoztam alaposan — szipogta az asszony. — Miért — morgott az ember. Az asszony csodálkozva nézett fel rá. Még a könny is kiapadt a szeméből. — Hogy miért? — ismételte? — Hát a befőttekért! Az ember szárazon felelte. — Azért nem kell mindjárt nekiesni a gyereknek, ha kárt csinál. Pofonnal nem mész semmire. Nevelni kell, valami más, jobb eszközzel. Az asszony nézte, nézte az urát, majd megtörölte a szemét, felállt és odatette a gázra a vacsorát. — Hát hallod — mondta, amikor az ura elé tolta a tányért, — rajtad se lehet kiigazodni. Es duzzogva bement a szobába. (Szabad Nép) emberekből álló nagyobb csoportja látogatta meg. üzemeink küldötteinek szűnni nem akaró érdeklődése középpontjában a legújabb munkamódszerek ismertetése áll. Ezek közé tartozik a fém felületének megmunkálása, melyet Petr Josef, a Kutató Intézet dolgozója szemléltetően gyakorlatban is bemutat. Lényegében Princ František által szerkesztett különleges égőről van szó, mellyel a fémet felolvasztják ég sűrített levegővel a kívánt tárgyra fújják. Ez a készülék különösen a tengelyek és az elhasznált csapágyak megjavítására különösképpen jól alkalmazható. Az időjárás még mindig kedvez a «»éhekre. A méhek naponta kirepülnek, gyümölcsnedvet és virágport is gyűjtenek. Ilyenkor még elrendezhetjük a családjaink fészkét telelésre, hí eddig nem rendeztük. A jó telelést illetően különösen két dologra legyünk figyelmesek: a megfelelő mennyiségű és minőségű élelem biztosítására, és ennek megfelelő elhelyezésére. Nálunk általában 15—20 kg mézben jelölik meg a jó erőben telelő méhcsaládoknak szükséges téii készletet. Ha ezt a méhek által takart léputcákra számítjuk át, egy-egy léputcára hozzávetőlegesen 2 kg jút. Ez a mennyiség eiég ahhoz, hogy a méhek a léputcák változtatása nélkül átvészeljék a téli hónapokat. Ez a mennyiség azonban nem elég ahhoz, hogy a lendületes tavaszi fejlődést is biztosítsa. A tavaszi fejlődés idejére legtöbbször csak keskeny tnézkoszorúk maradnak, vagy teljesen kifogy a méz a középső fészek keretekből. Már pedig a tavaszi fejlődésnek leghatásosabb sarkalója a család bőség-érzete. Szovjet adatok szerint ott 30—40 kg-os készlettel is mennek telelőbe a méhcsaládok. Ne fukarkodjunk mi sem a téli élelemmel. Hacsak lehet, tartalékoljunk mi is fedett mézeskereteket, hogy az első tavaszi napokon már ilyenekkel pótolhassuk a megcsappant készleteket. (Tartalékolásra az akácméz a legjobb, mert nem sűrűsödik meg, mézharmat mézet keretestől se hagyjunk). Minőségre nézve legjobb telelő élelem az akácméz. De a virágmézek is alkalmasak telelésre, különösen, ha a méhek lepecsételték. A silányabb minőségű méznek inkább csak az része szokott megikrásodni, melyet a méhek nem pecsételtek le. Méhészeink között — és egyes szakkönyvek szerint is — a hajdina-mézzel (tatárka, vagy más néven pohánka méz) vannak aggályok. Szerintünk ezek túlzottak, amit bizonyít az is, hogy Ausztria sok vidékén leginkább hajdinamézen telelnek át minden baj nélkül. A méhészet tavasszal a családok átvizsgálásakor kellemetlen meglepetések szokták érni, ha egy-két család anyátlanná, másik élanyássá válik, vagy némelyiknek az anyja kimerülőben van, s a család korai anyabölcsőt húz. Ezek a családok kiesnek a termelésből, ha idejében nem segítünk rajtuk. Az anyanevelés, párzás, petézés 40—50 napot vesz igénybe. A család, ha meg is marad, az akácról már nem hozhat hasznot. Nagy előny, ha ilyenkor tartalék anyákkal rendelkezünk. Ha az anyátlan családot tartalékanyával néppel együtt anyásítjuk. hamar termelőképessé válik. Régi közmondás: „Ki mint vet, úgy arat.” A méhész ősszel vet, amikor a családjait beteleli. Anyásít, etet és a családokat betakarja. Ha van őszi hordás, a méhésznek nem. sok gondja van az élelempótlással. A rendes erős család begyűjti élelmét, elrendezi fészkét. A méhészre csak a takarás munkája vár. Az utórajok, amelyek kevés néppel jöttek ki és a tartalékanyás családok már segítségre szorulnak. Nem volna helyes, ha ezeket magukra hagynánk, azt tartva róluk, hogy nem sokat érnek és nem nagy Eheti-e mézet Ha valaki répacukrot eszik, vérének cukortartalma egy időre nő. Méz fogyasztása után sok megfigyelés szerint csökken <a vér cukorszázaléka. Arra gondolnak, hogy a mézben olyan különleges anyag van, mely a szervezetet arra képesíti, hogy a vérből a rendesnél több cukrot vegyen át és hasznosítson. Lehetséges tehát, hogy cukorbetegek is fogyaszthatnak mézet káros következmény nélkül. A Á nyúlós köStésreihadás okozójának betegsége A baktériumok egy része nemcsak betegséget okoz, hanem maga is megbetegedhetik. A baktériumok fertőző betegségeinek okozóit „baktériofag“-oknak nevezzük. Az Amerikai Egyesült Államokban nyúlós költésrothadásos hasításból olyan baktériofagot vont ki, mely a betegséget okozó Bacillus larvae nem spórái A cukor etetéses méz is teljesen megfelelő, ha idejében etettük fel és a méhek azt befedik. Nem igaz az, hogy gyomorvészt okozna. A gyomorvész csak fertőzés útján terjed. Használhatatlan telelőméz a mézharmatméz. Hasmenést okoz és a méhcsalád pusztulását is előidézheti. Az ilyen mézet tehát idejében megfelelő mézzel, vagy cukorral keil pótolni. Igen lényeges, hogy a téli mézkészlelet azokban a légekben tároljuk, ahol a méhcsalád a téli fészket megalkotja. Ha például 8—10 kereten telel a család ezekben a keretekben legyen a megkívánt 15—20 kg méz. A keskeny mézkoszorús, vagy mézfoltos kereteket felkarcolva a fészektől távolabbra helyezzük el, ahonnét a mézet a méhek a fészekbe hordják. A felkarcolást estefelé végezzük, éppúgy, mint az etetést, nehogy kutatást, rablást idézzünk elő. Előfordulhatott az, hogy szeptemberben egyes keretekben még olyan kiterjedt Hasítás volt, hogy nagyobb mennyiségű méz nem férhetett el a költőtérben. Az ilyen kereteket a Hasítás kikelése után mézes keretekkel cseréljük ki. Telelésre legalkalmasabbak a közepeskor» lépek. A nem teljesen kiépített műlépeket a fészekből ki kell venni. A gyenge családokat az anyatartalékoló családok kivételével egyesíteni kell. Ha most nem végezzük el az egyesítést, tavasszal leszünk kénytelenek azt megtenni, mert a gyenge népességű család úgy sem tud rendesen fejlődni. Atteleltetésük pedig kockázatos és sok mézfogyasztással jár. Különös gondot kell fordítanunk a telelőbe menő család anyjának minőségére. A hibás öreganyát cseréljük ki gyenge utórajok, vagy gyenge lerajzott családok fiatal anyjával. A hűvös időjárás már megkívánja, hogy a fészkeket ugyanúgy melegen takarjuk, mint koratavasszal. A kijárónyílást is szűkítsük. A betelelt családokat pedig már teljes téli nyugalomban hagyjuk. kárt azért a maroknyi méhért, ha el is pusztul. Tavasszal egy anya egy családot jelent Ezeknek a kevésbé értékelt utórajoknak az anyjuk nagyon is értékes és ezért érdemes őket megmenteni. Ha eddig nem teleltük volna be, mert anyásításra akartuk felhasználni őket, úgy most itt az ideje, hogy élelmüket pótoljuk. Az utolsó átvizsgálást már meg kellett ejtenünk. A hibás, vagy öreg anyákat cseréljük ki. a megmaradt tartalék-anyákat és az utórajokat, kettőt-hármat is egy kaptárba helyezzük és etetjük. A kaptárt alulról, felülről és oldalról betakarjuk. Ezek a kis családok melegen takarva, egymást melegítve jól áttelelnek. Sokszor túl tesznek az ősszel erősnek vélt családokon. Tavasszal, ha nem kell őket felhasználni anyásításra, akkor meghagyjuk őket tenyésztésre. Akácról rendszerint felerősödnek és nyáron a mézűrt kiépítik és meghordják mézzel. Fáradságunkért ilyenkor bőséges jutalmat nyerünk. Világhy Árpád a cukorbeteg? zürichi egyetem cukorbeteg-tanácsadójának vezetője két évi kísérletezései azt állapította meg, hogy a cukorbetegek háromnegyed részében nőtt a vércukor százaléka mézfogyasztás után és a vizelet cukortartalma is fokozódott. A betegek 30— 40 g mézet fogyasztottak. Ezek szerint a méz nem igen ajánlatos cukorbetegek részére. alakját elpusztítja. Érdekes, hogy a bakteriofág hatása a különböző helyekről származó bacilusokra nem ugyanolyan: egyiket megöli, másikat nem. A nyúlós költésrothadást okozó Bacillus larvae tulajdonságai különfélék. Ez a betegség aagy elterjedtségét tekintve nem meglepő. Október 3-án a brnói gépipari kij állítást ismét sok) külföldi vendég : és küldött látogatta meg. A hazai dolgozók körében sem csökken —• sőt állandóan emelkedik az érdeklődés a csehszlovák technikusok és tudományos dolgozók munkája iránt. Hétfőn, október 3-án a délelőtti órákban, a I kiállítás kapuját átlépte az ötszázezredik látogató. A szerencsés látogató Jaroslav Pila, a brnói hegesztőgépek fejlesztési osztályának dolgozója volt, akit értékes ajándékkal — egy Jawa ČZ-150-es géppel jutalmaztak. A brnói gépipari kiállítást hétfőn a CSKP KB titkárságának 35 tagja lés a Közlekedési Minisztérium szak-Eddig félmillió látogató a brnói gépipari kiállításon Tartalékanyák beteldése
