Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-10-09 / 41. szám

MOSZKVA Amikor vonatunk befutott a Kijev­­szkaja pályaudvarra és kalauzunk lágy oroszsággal kiejtette a szót: Maszkva, valamennyien izgalommal telve, kiszál­lásra készen szorongtunk az ajtóknál és a folyosókon. Az örömtől megha­tódva léptem az állomás peronjára. Vonatunkra közel fél kilométer hosz­­szú embertömeg várakozott, férfiak és nők, lányok és gyerekek, mosolygós arccal, gyönyörű virágcsokrokkal a kezükben, várták hozzátartozóikat. A mi küldöttségünket, amely csak kis csöpp volt a hullámzó embertenger­ben, szintén várták. A Szovjetunió Földművelésügyi Minisztériumának és a csehszlovák követségnek a képvise­lői szívélyesen és barátságosan fo­gadtak bennünket. Elképzelhető izgalommal és türel­metlenséggel indultunk a szállodába, amely a Kijevszkaja közelében volt. Elhelyezkedtünk, kicsit , felfrissítettük magunkat és máris indultunk Moszk­va megtekintésére. Autóbuszunk Moszkva hatalmas utcáin robogott ve­lünk és mi az úton szinte habzsoltuk a sok látnivalót. A látottak lenyűgözően hatottak mindannyiunkra. Moszkva hatalmas sugár-útjai szélesek, rendezettek és ragyogóan tiszták. Minden utcája zöld fasorral szegélyezett. Az utca két ol­dalán széles járdák és az árnyékadó dúslombú fák mentén kényelmes pa­fogja hasonló hanyag magatartásának kinyilvánítását. Mindezt már az első órákban ész­leltem, még mielőtt megtekintettem volna a szovjet ember alkotó munká­jának büszkeségét, a híres Metrót, a földalatti vasútat. Amikor ráálltam a Metró mozgólépcsőjére, úgy éreztem magam, mint a gyerek, akit a mese világába visznek. A szalag két métert egyenesen fut, aztán lépcsővé formá­lódik és 40—60 méter mélyre visz a föld alá. Amikor leértem, csodálatos kép tárult elém. Mintha valami csil­logó márványpalotában járnék. A fa­lak az oszlopok különböző színű már­ványból készültek. Festmények, szob­rok, csillárok díszítik. A világítás tel­jes nappali fényt ad. A levegő tiszta, mintha fent, a szabad ég alatt járna az ember. A megállók két oldalán szédítő gyorsasággal futnak a villa­mosok két ellenkező irányban, ame­lyek másodpercnyi pontosággal ér­keznek és indulnak. Az ember percek alatt érkezhet el a város bármely részébe. A kényelmes villamoskocsik egyszíntben vannak az állomás már­vány kövezetével és így gyors és köz­vetlen a leszállás. A villanyóra szám­­! lapjának a kigyulladása jelzi a villa­mos közeledését. Ez a csodálatos mü. Moszkva Metrója 62 km hosszú. Négy fővonala és 45 állomása van. Naponta több mint százezer ember hagyományait, nemzeti sajátosságait, képekben, szobrokban és népi motí­vumokban. Ügy érzi az ember, mintha Ukrajnában járna. A Kreml történelmi nevezetességű tornya. letörött. Ez a kis darab pontosan 120 métermázsa. Majd utunk egy múzeummá átala­kított helyiségbe vezet. Ebben a múzeumban a régi cári uralkodók, va­lamint rettenetes Iván és II. Katalin cárnö után maradt műemlékeket őr­zik. A külföldi államok gazdag aján­dékaitól ragyogó egyházi kincsektől, az ezüstből és aranyból készült ér­téktárgyaktól csillog a terem. A szov­jet hatalom megbecsüli és megőrzi a nagy orosz nép történelmi múlt­jának emlékeit. Ezek a tárgyak, drá­gakövek és kincsek arra emlékeztetik az embert, hogy mennyi könny, mennyi emberi verejték hozt3 létre ezeket a felbecsülhetetlen értékű mű­vészi tárgyakat. Nehezen veszünk búcsút a Kreml­től. Még hosszú időre volna szükség, hogy alaposan megtekinthessük. Amint Moszkvával ismerkedünk és egyik csodálkozásból a másikba esünk, a távolból hatalmas, égbenyúló épít­kezés vonja magára a figyelmet Ez a Lenin-hegyen épült Lomonoszov- Egyetem, az emberi alkotó munka és tervezés remekműve. Ahogy a Lenin­­hegy magaslatán ez a kis város uralja az egész látóhatárt, mintha jelképe 'volna a világviszonylatban élre került főiskola. Ez a tudomány vára. A mar­xizmus-leninizmus időt álló gránitjára épült, amely körül 320 hektár terüle­ten egy egész egyetemi város léte­sült. Maga a botanikus kert területe 42 hektár. Az egyetemnek hatezer bentlakó hallgatója van, akiknek az itt létesített legkorszerűbb internátus nyújt kényelmes otthont. Ezenkívül 30 ezer hallgató látogatja az egyete­met. Itt tanulnak a népi demokrati­kus országok és baráti államok kiváló, ösztöndíjas diákjai. Az épületek között elterülő részeken valóságos rózsali­getek illatoznak s a szebbnél szebb virágokkal díszített parkok kényelmes ülőhellyel kínálják a hallgatókat s a környék az elégedett diákok élénksé­gétől és értékes vitáitól hangos. Napunk méltó befejezéséül veze­tőnk, Matejevics elvtárs, csoportunkat elviszi a Gorkij-kultúrparkba. Itt meggyőződtünk arról, hogy a Szov­jetunió Kommunista Pártja és kormá­nya mily nagy gondot fordít Moszkva dolgozóinak kulturális igényeinek kie­légítésére, szórakozására és pihené­sére. Az orosz és a szovjet kultúra legnagyobbjának, Makszim Gorkijnak örökzöld borostyánból formált hatal­mas arcképe fogad bennünket és hir­telen úgy hat, mintha azt mondaná nekünk: „íme, az Októberi Szocialista Gyönyörű verőfényes vasárnap dél­után küldöttségünk kis csoportja, cse­hek, szlovákok és magyarok a hatal­mas Vöröstéren állunk és nézzük a Kremlt. A Metró feletti elragadtatá­somból alighogy magamhoz tértem, elém tárult a történelem annyit em| litett és az irodalomban annyiszor megénekelt Kreml. Tekintetünk a to­rony ötágú csillagán pihen. Az öt vi­lágrész felé irányuió csillagon a nap fénye izzó vörösen verődik vissza annak rubinjáról. Ez a vörös fény a világ öt tája felé sugározza a derű­látást és a reményt. Moszkva csodálatos földalatti' vasútjának — Metrónak — 'a Kijaszkajai állomása. dók sorakoznak. Az autók és autóbu­szok négy-öt sorban zavartalanul szá­guldanak egymás mellett mindkét irányban. Ugyanakkor a gyalogjárók, átkelők biztonságát az utca közepén 2—4 méteres széles sáv szolgálja. Megszámlálhatatlan a park, tele vi­rággal és padokkal. Moszkva terein, utcáin a 20—30 emeletes épületek és épületcsoportok sorakoznak. Káp­rázatosán csillognak az üzletek kira­katai, tele a dolgozók minden szükség­letét kielégítő áruval. Főképp a ragyo­gó tisztaság az, amely az embert azonnal megragadja ebben a csodála­tosan szép városban. Tíz- és száz­ezer ember fordul itt meg naponta az utcákon és a tisztaság mégis olyan kifogástalan, mintha valamennyien, akik itt megfordulnak, csupán erre ügyelnének. Ez a tisztaság szinte kö­telezően hat az emberre. Amikor pél­dául cigarettára gyújtottam, úgy éreztem, hogy már a gyufaszál elha­jításával is megbontanám a tiszta­ságnak ezt az Íratlan szabályát, amely kötelezően hat mindenkire nézve, aki átlépi a város küszöbét. Később ész­revettem, hogy ebben a „zavarban" társaim is osztoznak. A város légkö­re szinte mindenkit átformált, anél­kül, hogy erre külön bárki is figyel­meztetett volna. Az íratlan szabályo­kat figyelembevévők mellett termé­szetesen itt is akadnak rendbontók. Egy esetben tanúja voltam, amikor valaki hanyagul egy cigarettadobozt hajított el, mire egy asszony ezt szó nélkül felemelte és az erre a célra elhelyezett kőkorsóba dobta. Eqy mél­tatlankodó szó sem hagyta el a száját, azonban ahogy rendet teremtett, látni lehetett, hogy súlyos szemrehányással illeti a tett elkövetőjét. Minden bi­zonnyal az érdekelt a jövőben kerülni utazik rajta. Egy kocsiban 186 utas fér el, akik minden tolongás nélkül a legnagyobb kényelemben utaznak. A Metrónak nincs egyetlen állomá­sa, amely stílusban, művészi kivitele­Megrendülten álltam a Kreml tör­ténelmi falai előtt, én a volt kizsák­mányolt arató és urasági cseléd, aki megérte a felszabadulást és kis fa­lujából eljutott álmaim színhelyére. Be­léphetek arra a helyre, ahol az em­beriség legnagyobbjai harcoltak és dolgoztak a népek felszabadulásáért és vezették a szovjet népet, és vezet­tek bennünket is a harc és a munka győzelmének útjára. A Kreml udvarán mindjárt törté­nelmi nevezetesség fogad. Nagy Péter cár híres harangja tűnt fel, amely sú­lyával és nagyságával érzékelteti ezt a korszakot. A harang 200 tonna, az­az 2000 métermázsa súlyú. Ez a ha­zésben egyforma volna. Még a vilá­gítótestek összeállítása is mindenütt más. Minden állomásnak megvan a maga sajátossága. A Kijevszkaja ál­lomás művészi alkotása például vissza­tükröz az ukrán nép történelmének talmas harang, amikor fel akarták húzni a toronyba, lezuhant és olyan mélyen fúródott a földbe, hogy 13U évig nem tudták onnan kiemelni. Mellette a harang egy kis darabját látjuk, amely a zuhanáskor oldalából Moszkva utcája, egy a tízezer közül. szovjet tudománynak és kultúrának. Ma már a szocialista rendszer ellenfe­lei is elismerik a szovjet tudománynak ezt a fejlettségét és magas fokát. Ebben az egyetemi városban neveli a Szovjetunió új tudós nemzedékét. Ezek a fiatalok Lomonoszov, a leg­A Lomonoszov egyetem a Lenin-hegyen. nagyobb orosz matematikus hagyomá­nyaihoz híven még előbbre viszik majd új felfedezéseikkel a szovjet tudo­mány eddigi hatalmas és páratlan eredményeit. A Lomonoszov Egyetem nemcsak Forradalom győzelmének gyümölcse ez is, amit itt láttok.” A Gorkij-kultúrparkban színelőadá­sok, hangversenyek, előadások, és sportrendezvények szórakoztatják a dolgozókat. Azonban, aki könnyebb fajsúlyú vígságra vágyik, az is meg­találja számítását: cirkusz, körhinta, céllövészet... kacagtatja a kultúrpark látogatóit. A 112 hektáron elterülő kuitúrpar­­kot évente közel 6 millió ember láto­gatja. Hétköznap 30 ezer és vasárnap 50 ezer ember. A rokonszenves Fro­­hov igazgató elvtárs 2300 alkalmazot­tat irányít, akik gondoskodnak a kul­túrpark rendben tartásáról és a dol­gozók kulturális igényeinek kielégíté­séről. Frohov eltárs révén ismerke­dünk meg ezekkel a nevezetességekkel, alá mindent megtesz annak érdeké­ben, hogy jól érezzük magunkat, ami sikerült is neki, mert olyan jókedv kerekedett, hogy az est beálltával ne­hezen határoztuk el a szállásunkra való visszatérést. A szokatlan nagy távolságok testi­leg nagyon éreztették hatásukat, azon­ban a sok gyönyörű és felejthetetlen élmény mindezt szinte tova rebben­­tette s a látottakkal gazdagon meg­rakodva elégedetten tértünk vissza szállodánkba. — Moszkva moja — a szovjet nép őszinte és gyönyörű dalát dúdoltam és úgy éreztem, hogy Moszkva, drá­ga Moszkva — az enyém is. MAJOR SÄNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents