Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-10-09 / 41. szám
MOSZKVA Amikor vonatunk befutott a Kijevszkaja pályaudvarra és kalauzunk lágy oroszsággal kiejtette a szót: Maszkva, valamennyien izgalommal telve, kiszállásra készen szorongtunk az ajtóknál és a folyosókon. Az örömtől meghatódva léptem az állomás peronjára. Vonatunkra közel fél kilométer hoszszú embertömeg várakozott, férfiak és nők, lányok és gyerekek, mosolygós arccal, gyönyörű virágcsokrokkal a kezükben, várták hozzátartozóikat. A mi küldöttségünket, amely csak kis csöpp volt a hullámzó embertengerben, szintén várták. A Szovjetunió Földművelésügyi Minisztériumának és a csehszlovák követségnek a képviselői szívélyesen és barátságosan fogadtak bennünket. Elképzelhető izgalommal és türelmetlenséggel indultunk a szállodába, amely a Kijevszkaja közelében volt. Elhelyezkedtünk, kicsit , felfrissítettük magunkat és máris indultunk Moszkva megtekintésére. Autóbuszunk Moszkva hatalmas utcáin robogott velünk és mi az úton szinte habzsoltuk a sok látnivalót. A látottak lenyűgözően hatottak mindannyiunkra. Moszkva hatalmas sugár-útjai szélesek, rendezettek és ragyogóan tiszták. Minden utcája zöld fasorral szegélyezett. Az utca két oldalán széles járdák és az árnyékadó dúslombú fák mentén kényelmes pafogja hasonló hanyag magatartásának kinyilvánítását. Mindezt már az első órákban észleltem, még mielőtt megtekintettem volna a szovjet ember alkotó munkájának büszkeségét, a híres Metrót, a földalatti vasútat. Amikor ráálltam a Metró mozgólépcsőjére, úgy éreztem magam, mint a gyerek, akit a mese világába visznek. A szalag két métert egyenesen fut, aztán lépcsővé formálódik és 40—60 méter mélyre visz a föld alá. Amikor leértem, csodálatos kép tárult elém. Mintha valami csillogó márványpalotában járnék. A falak az oszlopok különböző színű márványból készültek. Festmények, szobrok, csillárok díszítik. A világítás teljes nappali fényt ad. A levegő tiszta, mintha fent, a szabad ég alatt járna az ember. A megállók két oldalán szédítő gyorsasággal futnak a villamosok két ellenkező irányban, amelyek másodpercnyi pontosággal érkeznek és indulnak. Az ember percek alatt érkezhet el a város bármely részébe. A kényelmes villamoskocsik egyszíntben vannak az állomás márvány kövezetével és így gyors és közvetlen a leszállás. A villanyóra szám! lapjának a kigyulladása jelzi a villamos közeledését. Ez a csodálatos mü. Moszkva Metrója 62 km hosszú. Négy fővonala és 45 állomása van. Naponta több mint százezer ember hagyományait, nemzeti sajátosságait, képekben, szobrokban és népi motívumokban. Ügy érzi az ember, mintha Ukrajnában járna. A Kreml történelmi nevezetességű tornya. letörött. Ez a kis darab pontosan 120 métermázsa. Majd utunk egy múzeummá átalakított helyiségbe vezet. Ebben a múzeumban a régi cári uralkodók, valamint rettenetes Iván és II. Katalin cárnö után maradt műemlékeket őrzik. A külföldi államok gazdag ajándékaitól ragyogó egyházi kincsektől, az ezüstből és aranyból készült értéktárgyaktól csillog a terem. A szovjet hatalom megbecsüli és megőrzi a nagy orosz nép történelmi múltjának emlékeit. Ezek a tárgyak, drágakövek és kincsek arra emlékeztetik az embert, hogy mennyi könny, mennyi emberi verejték hozt3 létre ezeket a felbecsülhetetlen értékű művészi tárgyakat. Nehezen veszünk búcsút a Kremltől. Még hosszú időre volna szükség, hogy alaposan megtekinthessük. Amint Moszkvával ismerkedünk és egyik csodálkozásból a másikba esünk, a távolból hatalmas, égbenyúló építkezés vonja magára a figyelmet Ez a Lenin-hegyen épült Lomonoszov- Egyetem, az emberi alkotó munka és tervezés remekműve. Ahogy a Leninhegy magaslatán ez a kis város uralja az egész látóhatárt, mintha jelképe 'volna a világviszonylatban élre került főiskola. Ez a tudomány vára. A marxizmus-leninizmus időt álló gránitjára épült, amely körül 320 hektár területen egy egész egyetemi város létesült. Maga a botanikus kert területe 42 hektár. Az egyetemnek hatezer bentlakó hallgatója van, akiknek az itt létesített legkorszerűbb internátus nyújt kényelmes otthont. Ezenkívül 30 ezer hallgató látogatja az egyetemet. Itt tanulnak a népi demokratikus országok és baráti államok kiváló, ösztöndíjas diákjai. Az épületek között elterülő részeken valóságos rózsaligetek illatoznak s a szebbnél szebb virágokkal díszített parkok kényelmes ülőhellyel kínálják a hallgatókat s a környék az elégedett diákok élénkségétől és értékes vitáitól hangos. Napunk méltó befejezéséül vezetőnk, Matejevics elvtárs, csoportunkat elviszi a Gorkij-kultúrparkba. Itt meggyőződtünk arról, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és kormánya mily nagy gondot fordít Moszkva dolgozóinak kulturális igényeinek kielégítésére, szórakozására és pihenésére. Az orosz és a szovjet kultúra legnagyobbjának, Makszim Gorkijnak örökzöld borostyánból formált hatalmas arcképe fogad bennünket és hirtelen úgy hat, mintha azt mondaná nekünk: „íme, az Októberi Szocialista Gyönyörű verőfényes vasárnap délután küldöttségünk kis csoportja, csehek, szlovákok és magyarok a hatalmas Vöröstéren állunk és nézzük a Kremlt. A Metró feletti elragadtatásomból alighogy magamhoz tértem, elém tárult a történelem annyit em| litett és az irodalomban annyiszor megénekelt Kreml. Tekintetünk a torony ötágú csillagán pihen. Az öt világrész felé irányuió csillagon a nap fénye izzó vörösen verődik vissza annak rubinjáról. Ez a vörös fény a világ öt tája felé sugározza a derűlátást és a reményt. Moszkva csodálatos földalatti' vasútjának — Metrónak — 'a Kijaszkajai állomása. dók sorakoznak. Az autók és autóbuszok négy-öt sorban zavartalanul száguldanak egymás mellett mindkét irányban. Ugyanakkor a gyalogjárók, átkelők biztonságát az utca közepén 2—4 méteres széles sáv szolgálja. Megszámlálhatatlan a park, tele virággal és padokkal. Moszkva terein, utcáin a 20—30 emeletes épületek és épületcsoportok sorakoznak. Káprázatosán csillognak az üzletek kirakatai, tele a dolgozók minden szükségletét kielégítő áruval. Főképp a ragyogó tisztaság az, amely az embert azonnal megragadja ebben a csodálatosan szép városban. Tíz- és százezer ember fordul itt meg naponta az utcákon és a tisztaság mégis olyan kifogástalan, mintha valamennyien, akik itt megfordulnak, csupán erre ügyelnének. Ez a tisztaság szinte kötelezően hat az emberre. Amikor például cigarettára gyújtottam, úgy éreztem, hogy már a gyufaszál elhajításával is megbontanám a tisztaságnak ezt az Íratlan szabályát, amely kötelezően hat mindenkire nézve, aki átlépi a város küszöbét. Később észrevettem, hogy ebben a „zavarban" társaim is osztoznak. A város légköre szinte mindenkit átformált, anélkül, hogy erre külön bárki is figyelmeztetett volna. Az íratlan szabályokat figyelembevévők mellett természetesen itt is akadnak rendbontók. Egy esetben tanúja voltam, amikor valaki hanyagul egy cigarettadobozt hajított el, mire egy asszony ezt szó nélkül felemelte és az erre a célra elhelyezett kőkorsóba dobta. Eqy méltatlankodó szó sem hagyta el a száját, azonban ahogy rendet teremtett, látni lehetett, hogy súlyos szemrehányással illeti a tett elkövetőjét. Minden bizonnyal az érdekelt a jövőben kerülni utazik rajta. Egy kocsiban 186 utas fér el, akik minden tolongás nélkül a legnagyobb kényelemben utaznak. A Metrónak nincs egyetlen állomása, amely stílusban, művészi kiviteleMegrendülten álltam a Kreml történelmi falai előtt, én a volt kizsákmányolt arató és urasági cseléd, aki megérte a felszabadulást és kis falujából eljutott álmaim színhelyére. Beléphetek arra a helyre, ahol az emberiség legnagyobbjai harcoltak és dolgoztak a népek felszabadulásáért és vezették a szovjet népet, és vezettek bennünket is a harc és a munka győzelmének útjára. A Kreml udvarán mindjárt történelmi nevezetesség fogad. Nagy Péter cár híres harangja tűnt fel, amely súlyával és nagyságával érzékelteti ezt a korszakot. A harang 200 tonna, azaz 2000 métermázsa súlyú. Ez a hazésben egyforma volna. Még a világítótestek összeállítása is mindenütt más. Minden állomásnak megvan a maga sajátossága. A Kijevszkaja állomás művészi alkotása például visszatükröz az ukrán nép történelmének talmas harang, amikor fel akarták húzni a toronyba, lezuhant és olyan mélyen fúródott a földbe, hogy 13U évig nem tudták onnan kiemelni. Mellette a harang egy kis darabját látjuk, amely a zuhanáskor oldalából Moszkva utcája, egy a tízezer közül. szovjet tudománynak és kultúrának. Ma már a szocialista rendszer ellenfelei is elismerik a szovjet tudománynak ezt a fejlettségét és magas fokát. Ebben az egyetemi városban neveli a Szovjetunió új tudós nemzedékét. Ezek a fiatalok Lomonoszov, a legA Lomonoszov egyetem a Lenin-hegyen. nagyobb orosz matematikus hagyományaihoz híven még előbbre viszik majd új felfedezéseikkel a szovjet tudomány eddigi hatalmas és páratlan eredményeit. A Lomonoszov Egyetem nemcsak Forradalom győzelmének gyümölcse ez is, amit itt láttok.” A Gorkij-kultúrparkban színelőadások, hangversenyek, előadások, és sportrendezvények szórakoztatják a dolgozókat. Azonban, aki könnyebb fajsúlyú vígságra vágyik, az is megtalálja számítását: cirkusz, körhinta, céllövészet... kacagtatja a kultúrpark látogatóit. A 112 hektáron elterülő kuitúrparkot évente közel 6 millió ember látogatja. Hétköznap 30 ezer és vasárnap 50 ezer ember. A rokonszenves Frohov igazgató elvtárs 2300 alkalmazottat irányít, akik gondoskodnak a kultúrpark rendben tartásáról és a dolgozók kulturális igényeinek kielégítéséről. Frohov eltárs révén ismerkedünk meg ezekkel a nevezetességekkel, alá mindent megtesz annak érdekében, hogy jól érezzük magunkat, ami sikerült is neki, mert olyan jókedv kerekedett, hogy az est beálltával nehezen határoztuk el a szállásunkra való visszatérést. A szokatlan nagy távolságok testileg nagyon éreztették hatásukat, azonban a sok gyönyörű és felejthetetlen élmény mindezt szinte tova rebbentette s a látottakkal gazdagon megrakodva elégedetten tértünk vissza szállodánkba. — Moszkva moja — a szovjet nép őszinte és gyönyörű dalát dúdoltam és úgy éreztem, hogy Moszkva, drága Moszkva — az enyém is. MAJOR SÄNDOR
