Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-10-02 / 40. szám

i

MÉHÉSZÉT

„Gyakorlati szakcikkeket kérünk“

__8______________________________________

Több olvasónk fordult ezzel a kéréssel szerkesztőségünkhöz. A kérésük alapos és annak teljesítését kell, hogy kötelességünknek tekintsük. Ezt kérik tőlünk az olvasók, mi is hasonló kéréssel fordulunk levelezőinkhez. Felhívjuk figyelmüket, hogy tartsák szem előtt olvasóink jogos kérését. Levelezőink válasza erre az, hogy ezt a munkát szívesen vállalják, de szeretnék, ha olvasóink megírnák azt is, hogy miről szóljon a szakkcikk. (Pergetés, etetés, anyacsere, dobolás, szédítés, stb.) Ezt olvasóinknak kell megírni, mert a gyakorlatban mindenütt más és más problémák adódnak.

Mikor otthon járok, mindig átvizsgálom méheimet, legtöbbször csak kaptárbontás nélkül. A múlt héten is ezt tettem, és a jól beteleltnek vélt családok között rendellenésséget tapasztaltam. Egy családom, amelyik ebben az évben kétszer behordta a mézkamrát és múlt évi fiatal anyával bír, illetve bírt, még csak most öldöste a heréket. A kaptárbontáskor — ami nem volt már szükséges — csak igazolódott előzetes megállapításom, hogy a család anyát váltott.

A tanyáról éppen hazafelé tartottam, mikor Orbán Józsi bácsi megállított.

— Jóska! A te méheidet nem rabolják?

— Nem. Miért is rabolnák, hiszen nem etetek.

— En sem etetek, még a kaptárokat sem bontottam ki és mégis rabolnak. Es az a legérdekesebb, hogy se tegnap, se azelőtt még egy rabló méh sem jelent meg, ma meg anynyian vannak, hogy elborítják a kaptáraimat.

Valóban úgy volt, ahogy Orbán méhésztársam mondta, a kaptárok elejét elterítették az idegen és a kizajló méhek. De nem rablás ütött ki, hanem éhraj röpült oda, hogy menedéket keressen.

— Ilyenről írjatok — jegyezte meg méhésztársam, mikor távozni akartam.

Nem nagy dolog és nem is nagy szaktudás szükséges ahhoz, hogy a méheket füsttel égyformaszaguakká tegyük, esetleg az anyát elfogjuk, ha azt a méhek addig meg nem ölték. A kérdés felvetése nélkül azonban nem tudjuk, hogy valaki éppen ezt a műveletet akarja-e megtanulni. Ezért szükséges, hogy méhésztársaink a kérdésekben pontosan jelöljék meg, hogy milyen szakcikkre van szükségük.

Gsuriila Józset

Szedjük el a mézkamrából kereteket

Ez éven a nyárvégi mézhordás tisztesfűről, mézharmatröl, stb. sokáig tartott. Több helyen a méhek még most is hordanak annyit, ami a napi fogyasztásukhoz elegendő. Ezért sokan a mézkamrás kereteket még mostan is a méheknél tartogatják. Az éjszakák a méhekre nézve már hidegek. A mézkamrában főleg a fedődeszka alatt, csak azért tartózkodnak, hogy a fészek felé beáramló hideget megakadályozzák. Akármennyién is lennének a mézűrben olyan hordásra már nem számíthatunk, amiből fölösleget gyűjthetnek. Ezért a mézkamrás kereteket feltétlenül szedjük el a méhektől. A melegebb fészek a méhek kelésének jobb környezetet biztosít és a fiatal anyákat még petézésre is serkentheti.

A felső mézkamrával bíró családoknál tovább szokták hagyni a mézűri kereteket, hogy onnan a méhek a teleléshez szükséges mézet fokozatosan behordják oda, ahonnan a méhek kikeltek. Az őszi hűvös időjárás miatt tovább nem tarthatjuk a méheknél a mézkamrás kereteket még akkor sem, azokban elegendő méz van és örülnénk, 1)3 egy részük minden beavatkozás nélkül’ a költőtérbe kerülne. Ha a mézkdfnrás keret mérete a költőtéri keret méretétől különbözik (rendszerint magasságban), akkor az ilyen

keretekkel nem pótolhatjuk a mézhiányt úgy, hogy a keret télre is a költőtérben maradjon. Ebben az esetben a mézűri keretet a költőtérbe az üres keretek mellé szélsőnek teszük és fedelezéséből fedelező-villa segítségével fokozatosan felbontjuk. Ehhez a művelethez azonban kaptárbontás szükséges és ilyenkor már vagy a hideg, vagy a rablás veszélye fenyegeti a családot.. Ezért inkább ballonok segítségével etessünk hígított, langyos mézet. A felső mézkamrás családoknál, ahol rendszerint a késői etetés nem ritkaság, az üres mézkamrát ruhadarabokkal megtöltjük, esetleg meleg téglát is teszünk, hogy a méhek a mézet egy éjszaka is lehordják.

Egy méhésztársam azzal dicsekedett, hogy a múlt évben egy családján télen is rajta hagyta a mézkamarát, ez évben mégis ez a család lett a legjobb. Ez elhihető. De bizonyos, hogy a család még jobb lehetett volna, ha mézkamara nélkül telel.

A mézkamrás keretek korai elszedésének csupán annyi hátránya lehet, hogy az elszedett kereteket kénezni kell a viaszmolyok ellen. Ettől a kis munkától azonban ne riadjunk vissza, mert a inéheknek jót teszünk vele.

Cs.

Kcll-c irtani a heréket?

Sok méhésznél láttam, hogy nyáron, mielőtt a méhek még megkezdenék a herék kiűzését, a méhész már öldösi őket. Amikor kaptárt bont, lefejezi vagy fölhasogatja a födött herefiasítást. Van-e ennek célja és értelme? És van-e a heréknek más szerepük is az anyák megtermékenyítésén kívül (fiasítás gondozása, hőmérséklet szabályozása) a méhcsaládban? Kár őket pusztítani addig, amíg maguk a méhek meg nem kezdték ezek kiszorítását.

A herék egyetlen feladata az új anyák megtermékenyítése. Semmiféle „munkát“ nem végeznek. A lakás hőmérsékletének szabályozásában

nincs szerepük. Kifejlett korukban is részben a dolgozók táplálják őket. És mégis kár őket pusztítani, amíg a méhek megtűrik az „ingyenélőket“.

Nyárutón és ősszel, amikor általánossá vált a here üldözése és ennek ellenére valamely család nemhogy üldözné, hanem a más családokból kiűzött heréket is befogadja, arra vall, hogy a család nincs rendben. Terméketlen anyával, vagy álanyával rendelkezik.

A másod- és harmadéves anyával bíró család a fejlődés időszakában minden mesterkedésünk ellenére is igyekszik heréket nevelni, _ ez arra vall, hogy a család teljességéhez és jó érzéséhez ezek is hozzátartoznak.

Viszont az sem kívánatos, hogy

nagyon elszaporodjanak. A méhész — érthetően — kártékony néppusztítókat lát bennük, s igyekszik számukat csökkenteni.

Régi tanács, hogy a felesleges herefiasítást le kell nyakazni. Pedig ezzel éppen az ellenkezőjét érjük el annak, mit a művelet célozna. Magunk kényszerítjük a méheket a pazarlásra. Az elpusztított herefiasítás sejtjeit az anya újra bepetézi. Az új fiasítás felneveléséhez pedig sokkal több méz kell, mint amennyit a kifejlett herék elfogyasztottak. Amellett igen sok dajkaméhet köt le, amelyek ezalatt munkásfiasitást nevelhetnének ugyanazzal az eleséggel és munkával.

A herék túlságos elszaporodását nem herefog^kkal és nyakazással kell megakadályoznunk, hanem a herelépek korlátozásával.

De ahogyan a család teljességéhez szükséges bizonyos számú here is, ugyanúgy szükséges az is, hogy azok felnevelésére alkalmas sejtek is rendelkezésre álljanak. Mai tudásunk szerint a herék kívánatos aránya egy—másfél százalék. Tehát elegendő, ha például körülbelül 100 dnR- nyi lépet tartalmazó fészekben egymásfél dm2 herelép van. Ebben a család kiélheti herenevelő ösztönét, s nem fog torz sejtekben, vagy tökéletlen zúgépítményekben még tökéletlenebb hímeket nevelni.

Földműves

lűőöj^októberJ^

Befejeződött a brnói gépipari dolgozók háromnapos országos értekezlete

Prágában, a Kongresszus-palotában pénteken, szeptember 25-án kezdődött meg a gépipari dolgozók háromnapos országos értekezlete. A párt és a kormány által összehívott értekezletnek fontos feladata volt. A csehszlovák gépipari termelésnek legnagyobb része van az ipar és egész népgazdaságunk további fejlesztésében, tőle függ a szénfejtés és a villanyáram-termelés növekedése, a geológiai kutatás fejlesztése, a vasérc és más nyersanyagok bányászásának növelése, valamint mezőgazdaságunk további gépesítésének megjavítása.

Az értekezleten részt vettek a gépipari üzemek igazgatói, főmérnökei, technikusai, szerelői; újítói, a pártszervezetek funkcionáriusai, hogy megtárgyalják gépiparunk fejlesztésének fontos kérdéseit. Figyelmük középpontjában főleg a gépipari gyártmányok technikai színvonalának rendszeres emelése, a termelési folyamatok gépesítésének és automatizálásának folyamata, az új gépek és berendezések kísérletezésének és gyártásának kérdése, a minőség javítása, a gépipari gyártmányok tartósságának és megbízhatóságának kérdése állt.

„A technika fejlesztésével és kihasználásával a magasabb munkatermelékenységért, az állami terv feladatainak teljesítéséért és túlteljesítéséért“ jelszó jegyében az értekezletet a csehszlovák és szovjet állami himnuszokkal kezdték meg. Az értekezletet Václav Pašek, a CSKP KB titkára nyitotta meg. Üdvözölte a jelenlévőket s röviden vázolta a gépipari dolgozók országos értekezletének feladatait.

A gépipar munkásosztályunk büszkesége

A gépipari dolgozók értekezletének első napján a főbeszámolót Karel Poláöek gépipari miniszter tartotta Bevezetőjében megemlítette, hogy a gépipari termelés 1948-tól már három és félszeresére emelkedett és hogy a gépipar a népgazdaságunk döntő ágazata lett.

Beszámolójának nagyrészét a gépipar fontossága kérdésének szentelte amely a többi iparágakat gyártmányaival ellátja. Megjegyezte, hogy a mérnökök, technikusok és munkások magasfokú szakképzettsége és áldozatkészsége tette lehetővé számunkra, hogy számos műszaki és technológiai problémát megoldjunk. „Sikereink nagyobbak lehetnének, — mondotta — ha a technikai színvonalnak, és termékeink minőségének emelésére nagyobb gondot fordítanánk. A második ötéves tervben nagy feladatok állanak előttünk. Ezek a feladatok teljesíthetők, ha minden erőfeszítésünket, anyagi és pénzeszközeinket á népgazdaság eme döntő részére összpontosítjuk.”

Poláček miniszter ezután kifejtette azokat a feladatokat, amelyeket a gépiparban mindeddig nem oldottak meg, majd Így folytatta:

„Široký elvtárs miniszterelnök a gépipart munkásosztályunk büszkeségének nevezte. Büszkék vagyunk efre ahhoz, hogy sikeresen folytassuk a harcot, a műszaki és technológiai színvonal további lényeges emelését, a leghaladóbb technika elsajátításáért, nyíltan foglalkoznunk kell a műszaki és szervezési munkák módszereiben levő hiányosságokkal, amelyek fékezik a műszaki színvonal emelését."

A munkatermelékenység nagy tartalékai

A gépipari technológia lemaradása elsősorban abban nyilvánul meg, hogy túlságosan sok még a kézzel végzett munka. Számos gépipari termék gyártásában. Néhány gyár sajtoló gépállománya elavult. A gépek kihasználása alacsony fokon áll, mert az üzemek technológusai nem szentelnek elég figyelmet a gépesítésnek. Poláček miniszter azután számos példát sorol fel, amelyekkel megmutatta, hogyan kell tökéletesíteni a gépipari termelésünket:

„A munkatermelékenység növelésének nagy tartalékai rejlenek a szerszámok minőségének színvonalában és a szerszámokkal való gazdálkodásban is” — mondotta. „Ezen a szakaszon is számos komoly hiányosság mutatkozik. A legtöbb üzemünkben nincs összpontosítva a szerszámok élesítése. Azok az üzemek,, amelyek maguk készítenek szerszámokat, nem tartják i be a szerszámgyártás általánosan ismert technológiai elveit sem. Az üzemek technológiai alakulatainak elsőrendű feladata, hogy megoldják a termelési folyamat szervezésének kérdéseit. A legtöbb közép- és nagy gépipari üzemben senki sem foglalkozik a tértervezés kérdésének rendszeres megoldásával. Ezért a műhelyek berendezését és a gépek elhelyezését is gyakran egész véletlenül végzik, az új gépeket odaállítják, ahol éppen szabad hely van.”

Ne becsüljük le a technológia jelentőségét

„Néhány részlétsikeren kívül, amelyeket e téren elértünk — jelentette ki Poláček miniszter — számos új termelési módszert és újítási javaslatot még mindig elégtelenül használnak ki. Vonatkozik ez elsősorban az egyesített, többszerszámú és gyors megművelésre. A pontos nyomással és elválasztó öntéssel végzett módszerekre, a pontos kovácsolásra, a hidegen való nyújtásra és átnyomásra, az önműködő és félönműködö hegesztésre és ellenállási hegesztésre,' a felületi lánggal történő acélozásra és továbbá más nagy termelékenységű technológiai eljárásokra." Példaképpen felhozta Poláček miniszter a Hamr elvtárs által kidolgozott köszörülési módszert és Vlach elvtárs Klemerrt Gottwald áliamdíjas és Köztársasági Renddel kitüntetett dolgozó munkamódszerét.

„Komoly hiányosságok mutatkoznak a -gépipari termelésben az új technika és technológia bevezetésének szakaszán. Ezekre a hiányosságokra azért kerül sor, mert a technológia jelentőségét általában lebecsültük, elhanyagoltuk a gépállomány felújítását, roszszul szerveztük meg az új technológiai eljárásoknak, valamint az újítók tapasztalatainak bevezetését a termelésben. Ezeket a hiányosságokat erélyesen ki kell küszöbölni — folytatta Poláček miniszter — és lényegesen emelnünk kell a termelés technológiájának színvonalát. E feladat teliesltéséhez két feltételünk van: 1. Vállalatainkban számos magas szakképzettségű munkás, tehetséges újító és termelési javító dolqozik. 2. Képesek vagyunk a technológia korszerűsítéséhez szükséges, úgyszólván valamennyi gépet és berendezést magunk gyártani.

A munkatermelékenység növeléséért

A munkatermelékenységének növelésében és az önköltségek csökkentésében különösen fontos feladat hárul a gépiparra. Ez hatással van ugyanis országunk technikai haladására. A termelékenység biztosításában döntő kérdés a munkánormák megállapítása. Poláček miniszter rámutatott, hogy a normák többsége nem felel meg a technika jelenlegi fejlődési fokának és a termelés haladó megszervezésének.

„Általában lágyabbak a normák a kézzel végzett munkáknál, mint a gépi munkánál — mondotta. — A kézzel végzett munkák részaránya nálunk még mindig 15 sőt 25 százalékkal magasabb, mint amennyi megfelel a termelés és a haladó megszervezésnek. A munkatermelékenység fejlődésének szüntelenül túl kell szárnyalnia a bérek fejlődését. Annak ellenére, hogy a munkatermelékenység növekedése az idei év első felében gyorsabb, mint a bérek átlpgos növekedése, minisztériumi vállalataink egész sora nem teljesíti a tervben kitűzött feladatokat.” Poláček miniszter példaként rámutatott a modfanyi MEOPTA-üzemre és a Lipník vállalatra, ahol a munkatermelékenység csökkent, míg az általános bérek növekedtek. Megállapította, hogy több ilyen eset is van.

Az újítások bevezetésére nagyobb figyelmet szenteljünk

Roláček miniszter a továbbiakban az újító- és a feltaláló mozgalom fontosságáról beszélt: — „Jó lehet, az idei év első felében a termelésben 11417 újítási javaslatot vezettek be, de több ezer javaslat eddig megoldatlan maradt. Komoly akadály, hogy még mindig nehézkesek az újítások bevezetésében, és néhány vezető dolgozó nem mutat készséget megvalósításukra. Némelyik vállalat, mint a TOS Hronov, a TOS Slatina, a Prakovcei Gépgyár, az Üstí nad Labem-i Hajógyár, a Brnói Ján Šverma Üzem, a Dubnica nad Váhom-i Általános Gépipari Üzem, a Trencséni Kubra Üzem és a Považská Bystrica-i Gépipari Üzem nem vezetett be egyetlen újítást sem.

Az új technika a termelés gazdaságossátételének föf"- -Ча és ezáltal íz önköltségek állandó csökkentésének állandó forrása.

„Mindenegyes termék önköltségei fontos közgazdasági mutatőszámot jelentenek, amelybe visszatükröződik a műszaki fejlettség, a termelés színvonala, a munka, valamint az alap- és forgalmi eszközök kihasználása. A munka termelékenységének szüntelen növekedését úgy biztosítjuk, ha minden egyes vállalatban harcot folytatunk a leghaladóbb technika és technológia bevezetéséért a termelési folyamatokban. Különösen figyelmet kell

szentelnünk a gépesítésnek, amely a munkatermelékenység fokozásának, a munka megszervezés megjavításának és a normák szerinti rend bevezetésének fő irányadója. ,

Nagyobb önállóságot a részlegvezetőknek

Poláček miniszter beszédében foglalkozott a vállalatok irányításának megjavításával is és ami gyakran megköveteli, hogy fokozzuk a vezetők személyi felelősségét.” Főleg a vállalatok igazgatóit döntésükben különféle előírások korlátozzák, amelyek bonyolult eljárást követelnek .Giyegtelen dolgokban is és megbénítják az igazgató önállóságát és kezdeményezését. Az igazgatók mellett vannak itt más dolgozók is, akiknek nagyobb önállóságot kell nyújtani, felelős feladataik teljesítésében. A részlegvezetőkről és mesterekről van főleg szó. Hogy a vezetőknek nincs kellő önállóságuk és jogaikat kevésbé érvényesíthetik, ebben a minisztérium dolgozói is hibásak."

Poláček miniszter továbbá a bírálat

szükségességéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy a dolgozókat viszszahívják tisztségükből a legcsekélyebb munkasikertelenség miatt is. A vezetőket segíteni kell s hibáik bíráltával kell nekik utat mutatni. A bírálatot azonban nem szabad úgy értelmezni, hogy például a vállalati igazgatót bírálják, abból azt a következtetést vonják le, hogy hogyan és mikor fogják őt leváltni.” Ä dolgozót csak akkor kell leváltanunk, ha közömbös a bírálattal szemben, ha nem végez önbírálatot, a bírálatot elutasítja, olyan embernek tünteti fel magát, akit igazságtalanul bántottak. Az ilyen embert aztán gyorsan le kell váltani, mert nincs rá semmilyen biztosíték, hogy hibáit megjavítja és a hiányosságokat kiküszöböli.

Poláček miniszter végezetül annak a reménynek adott kifejezést, hogy az értekezlet valóban bíráló lesz, hogy segítségével kiküszöbölhesse a hiányosságokat és biztosíthassák a gépipari termelés továbbfejlődését a következő ötéves tervben.

Növelni kell a tudósok, technikusok és munkások felelősségét

A gépipari dolgozók szombati értekezletén Dr. Jaromír Dolanský, a miniszterelnök első helyettese beszélt. A miniszter az új technikáról, a tudományok és a legutóbbi vívmányok érvényesítésének fontosságáról, a technika és a gazdaság szoros összefüggéséről beszélt. Meg kell érteni, — mondotta — hogy az új technika kihasználására, tökéletesítésére és bevezetésére irányuló törekvés nem valami kampányszerű feladat, sem pedig másodrendű feladat, hanem elsősorban az összes gazdasági szervezési dolgozók alapvető feladata, és munkánk minőségének fokmérője. Mindenekelőtt a minisztériumok és az összes mérnökiműszaki káderek figyelmét a technikai haladás kérdéseire kell fordítani, véget kell vetni az eddigi olyan funkcionalizálásnak, hogy a technika kérdései csupán a műszaki osztályok ügyévé váljanak, kifejezetten meg kell követelni, hogy a gazdasági dolgozók személyes felelősséget érezzenek munkaszakaszukon a technika állapotáért. Támogatni kell azokat a fontos dolgozókat, amilyenek a kutatóintézetekben a szerelők, a tudományos szakemberek. Dolanský miniszterelnökhelyettes végül beszéde befejező részében annak a németének adott kifejezést, hogy nincs kétség affelől, hogy az építő hadsereg a kommunistákkal az élen biztosítani tudja azt, hogy gépiparunk, iparunk szíve, teljesíti azt a nagy feladatot, amely népgazdaságunk minden ágazatában a techniky állandó fejlesztésének és tökéletesítésének szakaszán reá -ár.

roí Pé‘u- ,A Vita befeíezése után Karel Poláček gépipari miniszter érté-3 ľí!a gazdag anyagát és magas színvonalat. Az értekezlet végén a résztvevők felhívást intéztek а аШ ЧР«г összes dolgozóihoz,