Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-07-10 / 28. szám

Földműves

з

1955. július ÍO.

Befejeződött a hatalmas sporttalálkozó

AZ ELMÜLT HÉTEN befejeződtek az I. Országos Spartakiád keretében lefolyt csapat- és egyéni versenyek, amelyek sok szép eredményt hoztak és szombaton július 2-án pedig megkezdődött a felnőttek közös sportbemutatója.

Már a déli órákban úgy zsongott a strahovi stadion, mint a méhkas. Köszönni nem akaró tapssal jutalmazta a színes fellépést.

Még el sem halkult a taps, a bejáratnál már megjénletek a forradalmi Szakszervezet férfi gyakorlatozói. A

16 200 fehér ingbe, fekete nadrágba öltözött gyakorlatozó megtöltötte a

nagy stadiont. Ez a fellépés megmutatta, hogy férfi gyakorlátozóink közel 300 ezer ember sietett a helyére. Szerencse, hogy ebben az új, szinte a földből nőtt városban olyan jő a szervezés, hogy mindent könnyen megtalál még az idegen is. A nézőtéren több mint 200 ezer ember szorongva, izgatottan várta a fellépés megkezdését. De még inkább izgultak azok a sportolók, akik a fellépésre készültek. Egy részük azért, mert nem gyönyörködhetett a sok szép gyakorlatban, másokat pedig a hatalmas nézőközönség látása és a sikerért való izgalom hozott, lázba.

Pontosan fél három órakor valahol a közelben eldördültek az ágyúk, utána felhangzott a Spartakiád harsona jele, a bejáratot takaró függönyök széthúzódtak és viharos taps kíséretében bevonult a nézőtérre a népviseleti együttesek tarkaruhás csoportja. Ezzel a színes látvánnyal a strahovi stadion túltett még a legtöbb színben pompázó réten is.

A MEGNYITÓBESZÉD UTÁN felolvasták Joliot Curie Helsinkiből érkezett levelét, aki üdvözletét küldte az I. Országos Spartakiád részvevőinek és sok sikert kívánt a csehszlovák sport további fejlődéséhez. Utána megkezdődött a népviseleti együttesek bemutatója, amely nemcsak szebbnél szebb mutatványokkal gyönyörködtette a nézőket, hanem egyben népünk kultúrtörténetének bemutatója is volt. Hisz Mezőlaborctól Kar lóvé Vary-ig, Bratislavától Ostraváig minden vidék elküldte ide népviseletbe öltözött küldötteit, hogy bemutassák vidékük dalait, táncait népük kultúráját. A 200 ezer néző

molyán felkészültek. A nehéz gyakorlatokat hiba nélkül végezték. Közben az eső is megeredt, de ez sem a nézőket, sem a gyakorlatozókat nem zavarta. A gyakorlat befejezése után a több mint--16 ezer férfi üdvözölte Antonín Zápotocký köztársasági elnök elvtársat, aki megjelent az emelvényen. A gyakorlatozok a közönség viharos tapsa kíséretében fegyelmezett menetben levonultak a pályáról, hogy helyüket elfoglalják a Testnevelési Iskolák sportolói.

BÁR AZ Ő FELLÉPÉSÜKET már másodszor látta a közönség, de a sokoldalú és gazdag mutatványokban még többször is elgyönyörködnének. Fellépésükkel bebizonyították, hogy testnevelésünk még soha nem látott méretekben fejlődik és az iskolákon keresztül ifjúságunk testi épségének, erejének és a munkára való jó felkészültségnek eszközévé válik. Fellépésüket a Forradalmi Szakszervezet több mint 16 ezer női gyakorlatozó bemutatója követte. Olyan könnyed, friss és életkedvvel teli volt a mozgásuk, hogy szinte hihetetlennek tűnt, hogy a gyakorlatozok egy része már többgyermekes családanya. Talán azért is jutalmazta őket olyan kitörő lelkes tapssal a közönség.

Az első nap a munkaerőtartalékok fellépésével ért véget.

Vasárnap délelőtt a több mint 150 ezer sportoló és külföldi vendég ünnepélyes felvonuláson vett részt. A Vencel téren már a kora reggeli órákban sok százezres tömeg gyűlt össze, akik lelkesen üdvözölték a felvonuló sportolókat, de különösen a külföldi vendégeket.

DÉLUTÁN A STRAHOVI stadionban folytatódott a sportolók fellépése. Üjra felléptek a Forradalmi Szakszervezet férfi és női gyakorlatozói, a Sokol tagjai stb. E nap legszebb látványa a kínai sportolók fellépése volt. Amikor a kínai sportolók megjelentek a bejáratnál, a nézők soraiból felhangzottak a Népi Kínát és a békét üdvözlő kiáltások. A kínai sportolók először közös gyakorlatukkal mutatták be jó felkészültségüket, majd a szabad sportszámokkal nyújtottak olyan szemkápráztató látványt, amilyent a sok ezer néző még nem látott.

Hétfőn kettős műsorban gyönyörködhetett a nézőközönség. Délután a Hadsereggel Együttműködők Szövetségének tagjai léptek fel. Színes tarka öltözetben négy oldalról táncolva vonultak be a stadionba, majd a főbejáraton pályára léptek az egyenruhába öltözött tagok is és a pálya közepén lerakva fegyvereiket együtt táncoltak a többi fiatalokkal. Azután megkezdődtek a gyakorlatok. A fellépők különféle mutatványokkal és harci játékokkal szórakoztatták a közönséget. Ezek után 5 ezer fehérruhás fiatal lépett a pályára, hogy bemutassa a nagy erőfeszítést és ügyességet igénylő gyakorlatát a szurunyvívást. És közben hiába zuhogott az eső, a közönség nem mozdult a helyéről. Az ejtőernyősök és a motorosok bemutatója következett, akik példás, szép gyakorlatukkal megmutatták, hogy mint a jövő katonái jól felkészültek és ha kell bátor, önfeláldozó honvédők lesznek.

ESTE A BARÁTI NEMZETEK sporttalálkozójára került sor. A kedvezőtlen időjárás ellenére is sok néző gyűlt össze. A csúszóssá vált talajon először a lengyel, majd a mongol, magyar, román, bolgár és szovjet sportolók mutatták be gyakorlataikat. A közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a gazdag műsorú fellépéseket. A befejező szám a kínai sportolók bemutatója volt, akik csodálatos mutatványaikkal elragadtatták a közönséget.

Ez a barátság jegyében lefolyt sportbemutató mégjobban hozzájárult ahhoz, hogy a baráti államok megismerjék egymás sportját, továbbá hozzájárul a baráti államok közötti kapcsolat elmélyüléséhez. A nézők pedig feledhetetlen emlékkel hagyták el helyeiket a késő esti órákban.

Kedd a fegyveres erők napja volt, és egyben bemutatója annak a hatalmas erőnek, amelyet néphadseregünk képvisel. S a hadsereg sokoldalú sportbemutatójával kedden befejeződött az a hatalmas sporttalálkozó, amely kifejezte népünk örömteli életét és jó felkészültségét, mind a munkára, mind a haza megvédésére.

Haraszti Gyula

Bodvarendéliben is érlelődik a szövetkezeti gondolat

Déli 12 óra... A nap egyre melegebben árasztja sugarait. A határ/ ban. dolgozó parasztok ebédre a lombos fák árnyékába húzódnak. A bodvavendégi határt iárva, elcsodálkozunk, hogv vitáznak a szorgalmas földművesek pihenés alatt is. Egvesek a szénabegvű.itésrül, mások a növényápolásról. az aratásró1 beszélgetnek. Legtöbbje azonban a közös gazdálkodást emlegeti.

— Már csak szebb és könnyebb a nagv táblákon gazdálkodni — mondogatják.

— Mi miért nem gazdálkodhatnánk úgv. ahogv könnyebb?

— Tovább mi sem maradunk a régi gazdálkodás mellett, újat választunk.

Határozzák el magukat. ä

És amikor mindezt halljuk, akaratlanul is felébred bennünk a bátorság és közelebb megyünk, hogy elbeszélgessünk s még jobban felidézzük a közös munka iránti érzést, a pihenő földművesekben.

Beszélgetés közben tekintetünk a távolba röppen s szemünk a szomszédos községek szövetkezeteinek gabonatengerében, a széles parcellák szépségeiben révedez.

— Talán ott más emberek élnek? Vagy más az időjárás, hogy oly szépek a növények7

Nem! Az emberek egyformák, csak a nézetük változott meg. Az időjárásban szintén nincs különbség.

— Mi tehát a csodatevő? ”

A felelet egyszerű: az úi ember, az új munkamódszer, a gép. Á széles

szövetkezeti parcellákon ott dübörög a traktor, mély barázdát szánt a mesgvék helvén. Utána csörög a borona, sorakozik a vetőgépek s hull a mag. melvből nő az új haitás ...

Amint beszélgetünk, tanácskozunk, az emberek arcán kis változás látható. Egymásra néznek, mintha csak azt akarnák mondani: félretesszük a régit, elég volt belőle' 3

Ezt mondja Magyar József, a bodvavendégi helyi nemzeti bizottság titkára is: *4

— Községünkben már az előző években is szó esett a szövetkezeti gazdálkodásról. Megvalósítani azonban nem tudtuk. De most már megvan minden előfeltétel arra. hogv szövetkezetei létesítsünk. Üi e’Okészítő bizottságot alakítottunk, akiknek a feladata a meggyőző munka. Munkájukat sikerrel végzik. Ezidáig már 13 kis- és középföldművest győztek meg a közös gazdálkodásnak. Hogv még eredményesebb munkát végezzenek, a nemzeti bizottság tagjai is segítségükre sietnek.

Most jutott el Bodvavendégi dolgozó parasztsága arra a pontra, hogy egyszer és mindenkorra véget vessen a régi. elavult munkamódszereknek, s újat. könnyebbet válasszon. Mató Pál,A szepsi járás beadási mérlege

Ha mérlegeljük a szepsi járás múlt évi és idei beadását, megállapíthatjuk: nagy változás történt ezen a téren. Ez a változás különösen annak tulajdonítható, hogy a helyi nemzeti bizottságok tagjai rendszeresen foglalkoznak a földművesekkel.

Legjobb eredmény a húsbeadásnái mutatkozik. Marhahúsból például a járás 96,4 százalékos teljesítményt ért el. Vannak azonban olyan községek is, ahol a földművesek 100 százalékon felül teljesítették húsbeadási tervüket: ilyenek Szádudvarnok, Bodvavendégi, Jánok és még több község.

De -a jólteljesítők mellett vannak olyan községek is, ahol még mindig nem kielégítőek az eredmények. Ezek

közé tartozik Poprocs, Szeleske, Bodoló, Gombos, ahol a nemzeti bizottság tagjai nem veszik komolyan a beadási kötelezettség teljesítését.

Nem lehetünk megelégedve a Szepsi járásban a tejbeadással sem. Igaz, valami kis javulás mutatkozik a téli hónapokkal szemben, az eredmény azonban még mindig csak 75,4 százalék.

A JNB, a helyi nemzeti bizottságok tagjai és az illetékes felvásárlóüze dolgozói fokozottabb figyelemmel kisérjék a beadási terv teljesítését! kézzenek körül olyan községekben is, mint Áj, Szádalmás, Falucska és keressék meg, mi fékezi a beadás -xjesítését. —m. p.-;

SIMON FARADTAN KELT. A szemei beestek és még nyugtalanabbul világítottak. Keze reszketett és nyakán az ütőér láthatóan gyorsabban vert, mint máskor.

— Нот olyan korán — kérdezte még félálomban e felesége.

— Megyek — hümmögte Simon, felhúzta fekete nadrágját, amelyet állandóan hordott. Nem akart neki még választ sem adni.

— Mégy megnézni? Menj csak — mondotta az asszony.

Es Simon ment. Az udvaron tompán visszhangzottak léptei. A kutya nyújtózkodott, a macska most tért vissza éjjeli vadászatról. Az ólban röfögött a disznó, s a tehén lánca is megcsördült.Simon végigment a kerten és a hátsó ajtócskán kibújt. Egy kicsit megrázta a reggeli hideg. Néhány perc múlva a szürkület ködében meglátta a folyót. A víz színe ezüstös, síma volt és úgy tűnt fél, mintha mozdulatlan lenne. Nem szerette a mozdulatlanságot. Balra kanyarodott és sietett végig a parton a szövetkezeti földek felé.

AMIKOR VÉGRE megérkezett, kémlelve nétett szét, nincs-e élői-ny a közelben. Nem látott senkit. Előtte csak a hatalmas, végtelen tarló. Szabályos távolságokban szalmakupacok álltak, mintha támadást indítanának ellene. Simon a tarló ellenőrzésére indult. Már az első pillantásra észrevette, hogy nem magas. Ugyanolyan, mintha kaszával vágták voina. A gép csak akkor hagy maga után magas tarlót, ha a gabona fekszik. Hogy a kombájn csak a kalászokat metszi le, — mint ahogy azt Simon hallotta, — szemen szedett hazugság.

De vajon hogy' állunk a szemekkel? Nem pereg-e ki a földre? Nem

marad-e a kalászban a fele, mint ahogy azt egyes emberek azt előre megmondták?

Simon letérdelt és lassan kotorászott a tarlóban. Felemelte a már learatott kalászokat és kereste a szemeket. Semmit sem talált. Felegyenesedett, majd újra nekilátott a tarlón az elhullott szemeket kutatnt. Hogy nem talált, az még a szép tarlónál is jobban nyugtalanította. Verejték ült ki a homlokára és gyorsabban lélegzett. Hátha mégis csak jó dolog az új gép?

NEM IS VETTE ÉSZRE, hagy közben megvirradt. Már csak egy reménye maradt. Elfelejtett mindén fáradságot, a szalmakupacokhoz sietett. Az üres kalászokat sorra szétmorzsolta a tenyerében. Legalább egyetlen búzaszemet szeretett volna találni. De nem talált.

Mélyen felsóhajtott és visszament a folyóhoz. Nagyon szomorú volt. — Szeme elrévedezett a már élénkülő folyón, végig gondolt egész életén, Látta magát, mint szegény falusi kovács fiát. Nem tanulta ki a mesterséget, mert jobban vonzotta a föld. Milyen is volt az ifjúsága? A parasztoknál dolgozott, káromkodott^ mint a jégeső, a muzsikánál még néha énekelt, míg be nem rekedt. Mikor megházasodott, kezdődött ez a mai élete. Ügy élt, ahogy a régi rendszer arra tanította. Azt kívánta, hogy krumpliföldjére essen az eső, hogy a tehenet

elárasszák tej jel-vajjal, és a disznók elsősorban az ő óljában hízzanak. — Hoau mi a szomszéd sorsa, mi történik a faluban, miből élnek az emberek szerte az országban, az már nem érdekelte.

Simon most már világosan látta, hogy mennyire lekötötte a régi világ. Míg a többi szegényember a janié kell, hogy ki ne húzzák a megkopasztott rothadó levéllel együtt, így volt ez valóban!

Vajon mit csináljon? Az esze megtette a magáét és megmutatta a helyes utat. Mérlegelte a helyes életet és a szövetkezet felé fordította tekintetét. A szovjet kombájn munkája volt a legutolsó érv.

luban nyitott szemmel nézte az ú] vúugot és harcolt érte, ő maga a régihez ragaszkodott, mint hernyó a káposzta levélhez. Es most védékez-BARMERRE NEZETT Simon — rgás kiutat nem látott. Miközben így gondolkodott, érzelmei nem változtak meg. Kezdhet-e új életet? Megtaláljae még az utat az emberekhez? Nem túlságosan öreg-e már?

Felállt és arccal a nap felé fordult. Csak most vette észre, hogy a nap már magasan járt. Sugarai megmelengették Simon fájó lelkét. Uj élet kelt benne erőre. Egyszeriben élni akart, nyugodtan, félelem nélküe Valami vidám dologra igyekezett gondolni. Szép után vágyakozott, ami betölteni egész életét. Ügy érezte, lepergett róla a fáradság és frissen indult haza. A felesége jött elébe a ■házból. Mi történt? Milyen tüzpróbdn esett út?

— Na, mit szólsz hozzá? — kérdezi a felesége fürkészően, mint aki nem hisz a tulajdon szemének.

— Néhány év múlva sok kasza megrozsdásodik — hangzott a väasz és Simon megölelte terebélyes és mégis mozgékony feleségét.

— Csak nem lépünk a szövetkezetbe? — kérdezte ijedten Simonne. Erre nem volt elkészülve.

— Hát talán a szövetkezet küszöbére estünk? — kérdezte Simon és kaszája után nézett.

— Paula ágyban maradt, nem megy ma aratni — mondta Simonné és várta, hogy most kitör a férjéből a düh.

MONDD MEG NEKI, hogy csak jöjjön — ki tudja, talán ez idén már utoljára — felelte Simon és nyugodtan a feleségére nézett. Mély szeme csak иду világított. Aztán megfordult, és kaszával a vállán kifordult a kapun.

— Megmondom neki — szólt utána az asszony. A hangja különösen remegett. Aztán sokáig állt ott mozdulatlanul. Csak nézett az alacsony, gömyedthátú ember után, míg az el nem tűnt az úton.