Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-09-04 / 36. szám
12 /babod Földműves W55. szeptember ♦. A atomkorszak első lépései Tíz esztendővel azután, hogy Hirosima felett megvillant az első atombomba halálos fénye — Genfben, a „béke útkereszteződésénél" összegyűlt 73 ország ezernyi tudósa. Azért gyülekeztek ide, hogy legalább elindítsák az emberiséget azon az úion, amely az atomot a legnagyobb lidércnyomásból a legnagyobb reménységgé teszi. Két hétig ülésezett ez a konferencia, melynek munkáját példátlan érdeklődés és rokonszenv kísérte. Ügy éreztük, hogy a jövőbe pillanthatunk. O- lyan látomások tárultak elénk, amelynek nagyszerűsége meghaladja mindazt, amit a legszárnyalóbb fantáziájúak valaha is elképzeltek. Alkotóerejének teljes nagyságában mutatkozott meg az ember, áld behatolt az anyag legrejtettebb titkaiba és eljutott az élet forrásának megmagyarázásáig. Kettős győzelem hatalmas méretei bontakoztak ki: az egyiket a tudomány aratta a természet felett, a másikat pedig a kölcsönös együttműködés eszméje, az elzárkózás, a titkolózás, a hidegháborús gyűlölködés felett. Most először nyúltak kezek az atomerö békés felhasználását takaró titkok nemzetközi függönyéhez. Olyan világ körvonalai bontakoztak ki az „utca emberének” szeme előtt, amelyben gyakorlatilag szinte korlátlanul teljessé válhat az alkotó ember győzelme a természet felett. Az értekezlet legnagyobb sikere azonban ennek ellenére az volt, hogy felidézte az egyetemes béke képét, s hogy a tudomány emberei, akik jó! ismerik az atomerővel végrehajtható tömegpusztítás veszedelmét, teljesen egyetértettek abban, hogy a nukleáris energiát csak békés célokra szabad felhasználni, s nemzetközi ellenőrzés alá kell vetni az egész emberiség érdekében. Az atomkonferencia elsősorban a béke értekezlete volt a szó legnemesebb értelmében, pontosabban kifejezve: a béke lehetőségének értekezlete. Megmutatkozott, milyen életünk lehet. ha tovább haladunk a nemzetközi együttműködés, a kölcsönös megértés útján, ha továbbra is visszaszorítjuk a rombolás, a halál erőit, s ha a kutatások eredményét minden nemzet jólétének szolgálatába állítjuk. Megmutatkozott, milyen hallatlan fejlődés előtt állunk, ha ezentúl rendszeresen közkinccsé teszik a különböző országokban szerzett tudományos tapasztalatokat. S mindeiiekfelett: megmutatkozott, milyen helyes úton jártunk, amikor szívvel-lélekkel támogattuk a lenini békepolitikát, s lépésről lépésre nyomultunk előre a békeharc frontszakaszain. Mindenki előtt világos, hogy az atomértekezlet Sikere a szovjet politika fáradhatatlan, célratörő harcaink egyenes következménye volt. A Szovjetunió sorozatos békekezdeményezései, az a légkör, amely a világpoiitikában a szovjet politika tettei nyomán kialakult, nemcsak előzménye, hanem előidézője volt a tudósok páratlan jelentőségű összejövetelének. Ezen az értekezleten a Szovjetunió képviselői példát mutattak a többi államnak arra, hogyan lehet üzleti számítások mellőzésével segítséget nyújtani más népeknek az atomerő kiaknázásában és ugyanakkor bebizonyosodott, hogy a szocialista társadalmi rend nyitja meg a legszélesebb távútokat az újonnan jelentkező termelőerők, az új ipari forradalom erői előtt, s az emberiség szolgálatába állítja azokat. Az ember végre megtalálta a bölcsek kövét. A bölcsek köve gazdagságot és boldogságot ajándékoz az emberiségnek. Az atomenergia titkát megfejtették, semmi sem áll útjában, hogy a megfejtett titok a népek gazdaggátételét szolgálja. De a boldogsághoz még valami kell, az, hogy a gazdagságot békében élvezhessük. Ezt pedig csak a háború erőinek további visszaszorítása biztosíthatja. A genfi értekezlet megmutatta; van rá lehetőség, hogy a bölcsek köve birtokában, jólétben, biztonságban járhassuk a teremtő élet útjait. S ez rajtunk, békeszerető egyszerű embereken is múlik. Genfhez — e lehetőségek valóraváltásához — a külügyminiszterek tanácskozásához fűzött reményeink csak úgy teljesülnek, hogyha ez az ügy mindnyájunk személyes, nagy feladatává lesz. AZ ATOMERÖ BÉKÉS FELHASZNÁLÁSAVAL foglalkozó genfi nemzetközi értekezleten, a tanácskozás szüneteiben baráti beszélgetésre jöttek össze a szovjet és a nyugati atomtudósok. Baloldali képünk: D. V. Szkobelcin akadémikus, a szovjet küldöttség vezetője és A. V. Palladia akadémikus (középén) Sir John Qockroft, angol atomtudóssal beszélget. — Második kép: Az amerikai Rabi professzor (baloldalt) gratulál D. I. Blohincev szovjet professzornak, a moszkvai atomközpont vezetőjének, aki nagysikerű előadást tartott a szovjet atomerőmű egyéves működéséről. Eisenhower elnök beszéde az amerikai ügyvédek szövetségében Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke augusztus 24-én, John Marshall, ismert amerikai jogász születésének 200. évfordulója alkalmából beszédet mondott az amerikai ügyvédek szövetségében. Eisenhower bizonyos elgondolásokat hangoztatott annak a két társadalmi rendszernek filozófiai alapjára vonatkozólag, amelyek — mint mondotta — most azért harcolnak egymással, hogy melyikük nyeri meg a világ népeinek támogatását. „Békét és a biztonságot — jelentette ki Eisenhower — biztosítani lehet mindenki számára: megfélemlítettek, az elnyomottak, a gyengék és az erősek számára egyaránt. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha megvédjük alapelveinket, a nagy ügyeket aAélkül, hogy kompromisszumokba bocsátkoznánk”. Eisenhower elismerte, hogy a világban nagy történelmi változások mennek végbe. „Nekünk nem úgy kell gondolnunk a békére, mint valamilyen változtathatatlan helyzetre a világ ügyeiben. Ez nem lenne igazi béke és tulajdonképpen semmiféle békét nem lehet fenntartani ily módon. A változás az élet törvénye, és ha a változás nem történik békés úton, akkor erőszakos úton megy végbe“. Ahhoz, hogy Genf szelleme egészséges légkört teremthessen a béke keresésében, ahhoz, hogy a béke igazi, nem pedig hamis béke legyen, ennek a szellemnek mindenkit arra kell buzdítania, hogy jóvátegye az igazságtalanságot, hogy tisztelje az ember jogait és véget vessen a világméretekben megszervezett felforgató tevékenységnek. A jövő mutatja majd meg, virágzik-e majd ez a szellem az emberek egyesült józan belátása és értelme alapján, vagy pedig egyesek kapzsiságának és könyörtelenségének hatására szertefoszlik. Egy dolog azonban vitathatatlan. Ezt a szellemet és azokat a célokat, amelyekre mi törekszünk, sohasem lehet elérni erőszakkal, vagy akkor, ha emberek és országok félelemtől és gyűlölettől áthatva állnak egymással szemben. Genfben arra törekedtünk, hogy elősegítsük a fentemlített szellem kialakulását. Ilyen formán Genf — Amerika véleménye szerint — nem veszteglést jelent, hanem kedvező lehetőséget, lehetőséget népünk és minden más nép számára, hogy elérje igazságos vágyainak megvalósulását”. Eisenhower azután kifejtette az Egyesült Államok külpolitikájának fér ladatait. A következőket mondotta: „Szilárdnak kell lennünk, de barátságosnak. Türelmesnek kell lennünk, de nem szabad közönyt tanúsítanunk. Késznek kell lennünk mások álláspontjának megértésére, ha becsületesen foglalják el ezt az álláspontot. Ezzel szemben sohasem szabad beleegyeznünk a gyengébbekkel s szerencsétlenekkel, kisemmizettekkel szemben elkövetett igazságtalanságba, világosan meg kell értenünk, hogy ha beleegyezünk, hogy megsemmisítsék a mindenkit megillető igazságosság elvét, nem tarthatunk igényt igazságosságra, mint elidegeníthetetlen jogunkra saját magunkkal szemben. A béke, amelyet mi óhajtunk, az országok kölcsönös megértésének, egyetértésének és a viszonyukban fennálló törvényszerűségnek a gyümölcse, olyan szilárd nemzetközi helyzet, amely igazságosságon és biztonságon alapul. Ez a helyzet a felvilágosult egoizmus visszatükröződése. Ez a helyzet elősegíti majd az ember erőinek összpontosítását — egyénileg és szervezetten — az életszínvonal emeléséért folytatott küzdelemben az anyagi, az intellektuális és a szellemi élet minden területén”. Eisenhower kijelentette, hogy nézete szerint az Egyesült Államok elérhet ilyen békét. Példaként az Egyesült Államok létezésére utalt, melynek megalakulásakor sokan bukást jósoltak. Eisenhower elnök beszédének visszhangja Mind az angol, mind az amerikai lapok bőségesen foglalkoznak Eisenhower elnöknek Philadelphiában, az amerikai ügyvédek szövetségében elmondott beszédével. A NEWS CHRONICLE című londoni lap washingtoni tudósítója, Wittmann, kommentárjában ezeket írja: „Az elnök közölte azokat a feltételeket, amelyeket az USA véleménye s*er(»t el kell fogadniök a kommunistáknak, hogy biztosítva legyen a béke.“ A MANCHESTER GUARDIAN című lap írja, hogy Eisenhower elnök úgy látszik szükségesnek tartotta kicsit felrázni a világot, amely Genf után nagyon megnyugodott. Visszatért, ahhoz, amiről előbb beszélt. A DAILY NEWS című amerikai lap tudósítója a többi között ezeket írja: „Eisenhower elnök tudatta Oroszországgal, hogy az Egyesült Államok nem megy bele a hidegháború beszüntetésébe azon az alapon, hogy egyszerűen lerögzítik a világon ma meglévő status quot.“ A tudósító véleménye szerint Eisenhower beszéde „megjelölte a kiindulópontot a négy nagyhatalom külügyminisztereinek októberi tárgyalásaihoz.“ A lap szerkesztőségi cikkben hívja fel a figyelmet arra, hogy az értekezleten „az erőpolitika alapján“ tárgyaljanak és hogy „Moszkvára nyomást gyakoroljanak.“ A NEW YORK TIMES úgy véli, hogy Eisenhower beszéde megőrizte „Genf szellemét“. A NEW YORK POST felveti a kérdést: „Nem kerültünk-e újra szárazra?“, de arra a következtetésre jutott, hogy a Genfben tett lépések mégis előnyösebbek, mint a Kelet és Nyugat között eddig fennállott szakadás. Az United Press hírügynökség szemleírója Stevenson nyilatkozatával foglalkozva azt mondja, hogy ez a nyilatkozat „azt bizonyítja, hogy Stevensont a remény és ugyanakkor a nyugtalanság hatja át“. Eisenhower külpolitikáját kommentálva Stevenson hibáztatta az elnököt „majdnem három éven át folytatott kemény beszédeiért“. Stevenson kijelentette, hogy az elnök „erősen megváltoztatta ezt az irányzatát“. A békés együttélés kérdéseiről tárgyalt az Interparlamentáris Unió konferenciája az inierpariamentans unió 44. Konferenciája augusztus 25-töl 3l-ig ülésezett a finn fővárosban. Negyvenhárom ország parlamenti delegációja gyűlt össze a helsinki parlament épületében, hogy megtárgyalja a nemzetközi politika előtérben álló kérdéseit. A legutóbbi időben megélénkültek a különböző országok törvényhozó testületéinek kapcsolatai, mely az egyes parlamenti küldöttségek kölcsönös látogatásaiban, meghívásaiban és üzenetváltásaiban nyilvánul meg. E kapcsolatok megélénkülése tükrözi azt a folyamatot, amely a nemzetközi légkörben változást eredményezett, s melynek döntő állomása a négy hatalom kormányfőinek történelmi jelentőségű genfi értekezlete volt. A parlamenti kapcsolatok megteremtése és ^fejlesztése azonban maga is hozzájárul a nemzetközi feszültség csökkentéséhez. Annak a fellendülésnek, amely a törvényhozó testületek közti kapcsolatokban kibontakozott, elindítója a Szovjetunió Legbelső Tanácsának február 9-i felhívása volt. „A Legfelső Tanács megállapítja — hangpztatta ez a felhívás —, hogy a parlamentek nagy felelősséggel tartoznak a béke megóvásáé't és megszilárdításáért. Hiszen a parlamentek teszik meg a törvényhozási lépéseket a háború és a béke kérdéseiben.“ Ezért — folytatja a felhívás — „a parlamentek közti közvetlen kapcsolatok megteremtése, a parlamenti küldöttségek cseréje, az egyik ország p írlamenti küldöttségének más állam parlamentjében elhangzó megnyilvánulásai“ alkalmasak a _ népek barétsá *ának és együttműködésének erősítésére.--о----- -------- —............ ...... zatosan fogadták el a különböző országok parlamentjei. A nemzetközi helyzet alakulása a béke erőinek és elsősorban a Szovjetuniónak a nemzetközi feszültség csökkentéséért folyó sikeres küzdelme, magában az Interparlamentáris Unióban is fordulatot hozott. A Szovjetunió ez év júniusában megalakította interparlamentáris csoportját és bejelentette az unióhoz való* csatlakozását. Ugyanezt tették Belorusszia, Ukrajna, a Kínai Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és Albánia népképviseleti testületéi is. A végrehajtó bizottság mostani helsinki ülésén egyhangúlag a Szovjetunió és Albánia felvétele mellett döntött, s ugyanakkor a Kínai Népköztársaság és a felvételét ugyancsak kérő Kuomitang felvételének kérdését függőben hagyta. Belorusszia, Ukrajna és a Német Demokratikus Köztársaság felvételét egyelőre megakadályozta, ami arra utal, hogy a békés együttműködés erőinek előretörése mellett fokozzák tevékenységüket a hidegháborús politika háttérbe szorított, de makacsul tovább intrikáló hívei is. A népek elszánt békeakarata, amely a „genfi szellem“ kialakulásához vezetett, tükröződött a helsinki konferencián is. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok parlamenti küldöttségeinek részvétele az unióban a helsinki konferenciát az Interparlamentáris Unió több mint fél évszázados történetének egyik legjelentősebb eseményévé avatja, s lehetőséget nyújtott, hogy az unió hozzájáruljon a genfi eredmények fejlesztéséhez és a béke további megerősítéséhez. Eden nyilatkozata Géniről és a külügyminiszterek októberi értekezletérői Eden angc|l miniszterelnök a Konzervatív Párt gyűlésén beszédet mondott. Beszédének nagy részében belpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Külpolitikai vonatkozásban Eden kijelentette: „A genfi kormányfői értekezlet után sok kommentár látott napvilágot az értekezlet eredményeiről. Sok dicséret hangzott el és bizonyos bíráló megjegyzéseket is tettek. Én nem látok okot a szélsőségekre sem ebben, sem abban az irányba'n”. Majd a külügyminiszterek értekezletéről a következőket mondotta: „A lehetőség létrejött, a jövő mutatja majd meg, mire tudjuk felhasználni”. „Ha mind a két fél azzal az elhatározással megy majd Genfbe. hogy létrehozza a rendezést — nekünk pedig vitathatatlanul ez a szándékunk — akkor meggyőződésem szerint szűkíteni lehet majd a szakadékot. Ez több annál, ami egy évvel ezelőtt lehetségesnek látszott. Ebben és minden más vonatkozásban — mint önök _tudják — szívósan dolgozunk majd a béke érdekében“ — fejezte be nyilatkozatát Eden. Az Egyesült Államok most tanácskozik Anglia és Franciaország képviselőivel annak az álláspontnak összeegyeztetéséről, amelyet a három hatalom a közelgő külügyminiszteri értekezleten elfoglal majd. * * * A Román N épköztársaság Minisztertanácsa határozatot hozott, hogy 1955 december 1-ig fegyveres erőinek létszámát 40 ezer emberrel csökkenti. * * * Az ENSZ leszerelési albizottsága augusztus 29-én megkezdte tárgyalását. tok közelében horgonyoznak és lövik a lázadók táborait. A táborok lövetése több napig is eltart. * * * Egyiptom kijelentette, hogy az északafrikai francia beavatkozást az arabok elleni ellenséges tettnek tekinti. * * * Londonban augusztus 29-én brilgörög-török tárgyalások kezdődtek a Földközi-tenger keleti körzetében és főleg Ciprus szigete körzetében fennálló katonai és politikait kérdésekről. * * * A Szovjetunió 100 ezer rúpiával járul hozzá az indiai miniszterelnök alapjához az árvízsújtotta lakosság megsegítésére. * * * Nyolc arab ország felkérte az Egyesült Államokat, vesse latba befolyását Franciaországnál az északafrikai megtorló akciók beszüntetése végett. A kérelmet a Szíriái nagykövei tolmácsolta az Arab Liga tagjai nevében. * * * Lemondott Grandval marokkói francia főkormányzó és Leblanc tábornok, a katonai csapatok parancsnoka. * * * Az állami biztonsági szervek Lengyelországban az amerikai kémszolgálat ügynökeit tartóztatták le, akik illegális úton kerültek Lengyelországba. * * * A Reuter hírügynökség — hivatkozva a brit hajóügyi minisztériumra, — közli, hogy az utóbbi hónapokban Malájban a partizánok elleni harcban egyre több brit tengerészeti hajót alkalmaznak. Ezek a hajók a par-Súlyos aszály sújtotta Chile 13 északi és középső tartományát. Az aszály miatt ezeken a vidékeken elpusztult a termés 75 százaléka, a takarmány és víz hiányában pusztul az állatállomány. * * * Szeptemberben a Szovjetunió Legfelső Tanácsának meghívására francia parlamenti küldöttség utazik a Szovjetunióba. * * * Sajtóközlemények szerint az izraeli és egyiptomi csapatok között újabb fegyveres összetűzésekre került sót Gaza térségében. Az izraeli csapatok aknavetőkből és golyószórókból újabb támadást intéztek a Gazától keletre lévő egyiptomi állások ellen. A harc több mint 2 óra hosszat tartott. * * * A szovjet államférfiak meglátogatták a moszkvai Gorkij központi üdülő- és kultúr parkban" megnyílt „A népi demokratikus Csehszlovákia 10 éve"kiállítást. * * * Szeptemberben belga parlamenti küldöttség látogat a Szovjetunióba. SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal, Bratislava, Krížkova 7. — Telefon 332-99. Szerkesztőség Bratislava, Krížkova 7. Tel.: 243-46. — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja a Szlovákiai Mezőgazdasági Kiadó, n. v., Bratislava, Krížkova 7. — Nyomja: Merkantilné tlačiarne n. p.,z. z., Bratislava, Ul. Nár. povstania — Évi előfizetés Kčs 20,80, fél évre Kčs 10,40. — Terjeszti a Posta hírlapszolgálata. — Megrendelhető minden .postahivatalnál és kézbesítőnél D—53477
