Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-09-04 / 36. szám
10 Sbtfcd FtiMSIlIWSS 1955. saeptember 4 VADÁSZATI SZEMLE A SZLOVÁKIÁI VADÄSZVÉDEGYLEXEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS MELLÉKLETE. """"............................................................................и..........mil............................................................ mtMimitiHMiiiHiiiHuniHHMfOMfii Golyólövés sörétes csőből Sok vadásztársunk van, különösen Dél-Szlovákiában, akik egyáltalán nem tartanak golyósfegyvert, mert leginkább csak apró vadra vadásznak és erre a célra csak sörétes puskával rendelkeznek. De a sík vidéken is előfordulhat pagonyszarvas, őzvad, sőt vaddisznó is. A vadbeadást teljesíteni kell. Le kell lőni az előírt mennyiségű esülkösvadat is, s mivel nincs golyósfegyver, sörétes puskából lőnek. Ma már a régi öntött ólomgolyó egyáltalán nem fordul elő, csak a „Brenecke” és az „Ideál” járja. A „Brenecke“ ólomhenger, melynek tetejére kis csúcs, oldalaira pedig ferde ólombordák' vannak sajtolva. Alsó felében mély gyűrűs hézag látható s az egész golyóra alul jó lőporfojtás van csavarva, így tehát a lövedék a fojtással egy darabot alkot. _ Az „Ideál” lövedék egészen más szerkezetű, egy darabból öntött ólomhenger. Ennél a lövedéknél a külső öldal síma és a lövedéket megpergető bordázat a lövedék hosszában van. A „Brenecke” lövedék lágy ólomból készült, s rendesen csak a hegye kemény. Viszont az „Ideál” lövedékek kemény ólomból készülnek. Ezt a két lövedékfajtát még a legerősebb szűkítésű csövekből is bátran kilőhetjük, mert átmérőjük kisebb, mint a legszűkebb csőszáj, s a rajtuk lévő ó-_ lombordák, illetve gyűrűk könnyen engednek. Így még a leggyöngébb csövet sem sértik meg s ellenállásuk gyengébb a söréttöltés ellenállásánál. A Brenecke-lövedék fojtása már csavarral van a lövedék alá erősítve. Ezért ezt a lövedéket a sörét helyébe nyomjuk a küvelybe, s egyszerűen leperemezzük a töltényt. Az Ideál-lövedéknél a lőporra először jó fojtást teszünk, aztán nyomjuk belé a hüvelybe a lövedéket, vékonyabb részével lefelé. Utána a töltényt leperemezzük. Nem minden puska lövi jól ki a golyós lövedéket. A sörétes puskák azonban legtöbbnyire pontosan lövik mindkét fajta golyós lövedéket. Mit értünk jó lövés alatt? Ha körülbelül 60—65 lépésnyire 16— 18 cm átmérőjű körbe találunk, akkor ez jól hordó puska. Nem szabad megfeledkezni a sörétes csövek találati pontjáról sem. Ez sokszor nem egyezik a golyós lövés találati pontjával, s ha ez nem egyezik, akkor nincs értelme a golyószórásnak. Lehet a dolgon segíteni, ha a csősínbe süllyeszthető irányzékot szereltetünk. Futóvadra való lövésnél azonban a megszokott, kapásból való lövés a fontos. Ilyenkor nem az irányzék, hanem a megszokott célmozdulat. szabja meg a lövedék irányát. Sok vadász még erdei vadászaton is hajtásban lőtte a vadat. Ilyenkor félretette a golyósfegyverét s a megszokott sörétespuskából, kapásból lőtt „Brenecke”-vel vagy „Ideál“-lal. Hajtóvadászaton, ahol a vad mozog — gyorsan kell célozni, -s ilyenkor bizony a jó kapásból való lövés előnyösebb. Hiszen itt nem kell lőni nagyobb távolságból, be lehet .rni a vadat akár 30—40 lépésre is. A fent ismertetett két fajta golyó közös nagy előnye a hatalmas átütőképesség, rögzítő tulajdonság, melynek következtében a csak valamiképpen eltalált vad a látókörön belül lerogy s keresése igen rövid ideig tart. Egy körülmény azonban sok vadászt arra kényszerít, hogy sörétes puskáját ne használja golyós lövésre. Vannak olyan csőpárok, esetleg egyes csövek, melyek nem bírják el a golyós lövést, s idők folyamán sokkal rosszabbul lőnek golyós lövések után söréttel, mint azelőtt. Ezért a golyóslövéssel vigyázni kell, mert vannak puskák, amelyeket a golyós lövés elront, s szórásuk ezáltal egészen más lesz, mint azelőtt volt. Előfordult már, hogy a 70 százalékos szórású puskák golyóslövések után 45— 50 százalékra romlottak le. Ez azonban ne -okozzon senkinek túl nagy gondot, mert hiszen évente talán csak öt-hat golyós lövésről van szó, és ezzel nem nagyon romlik a sörétes-cső. Módjával lehet tehát használni a jó „Brenecké”-t vagy az „Ideál”-t Jó és olcsó szer a szúnyogok ellen _______________________________________ ★ __ (Forst und Jagd 1955. augusztusi számából) A „Landolt“~fé!e karikák Sok vadász hiába igyekszik jól célozni, mégsem sikerül. Egyesek a cél fölé találnak, mások viszont a cél alá lőnek. Ezeknek a hibáknak több oka van. Elsősorban a puska agyát szokták megsérteni, s ha nem testhezálló, — hosszabb vagy rövidebb, vagy más alaki hibája van — megjavítják. Előfordulhat, hogy a célzó-berendezés eltolódott, vagy hogy a távolság nincs jól bemérve. Ezekre a körülményekre minden esetben gondolnak a vadászok és a szakemberek is, de a vadász szemére, látására nem, ami pedig a legfontosabb dolog. Nagyon sok embernek gyenge a látása, vagy a két szeme i közötti különbség elég nagy. Munka közben az ilyen csekélyebb hibákat nem veszik észre vagy legalább is nem törődnek vele. Amint azonban a szemnek pontosabb, finomabb munkát kell végeznie, már megvan a baj. Ilyen munkát kíván a szemtől a lövészet. Ezért, ha valaki vadászni akar, előbb vizsgáltassa meg a szemét, s aztán, ha ez rendben van, nyugodt lelkiismerettel vehet puskát a kezébe. Általában három csoportra lehet osztani az emberek látását. Az éles-, rendes- és gyengeszeműkre. Egyszer hárman álltunk az erdő szélén és figyeltük a rét túlsó szélén legelésző 3 őzet. Az őzeket mind a hárman láttuk. Én három darab őzvadat láttam, de hogy volt-e köztük bak, azt nem vettem ki. Egyik vadásztársam azt is meglátta, hogy az egyik őz elég szép bakocska, másik társam azt is észrevette, hogy a bak erős hatos. Ez már az agancsot is látta. Tehát különböző szemünk és látásunk volt. Hogy gyorsan és megbízhatóan meg tudjuk állapítani milyen a látásunk, rajzoljunk fehér papírra fekete tussal 4 karikát. A karikákat keresztalakban (az összeadás jeléhez hasonlóan) kell elhelyezni. A középső karikától a négy szélső 33 milliméternyire legyen. A karikák nagysága: belső átmérőjük 5 mm, a karikák szélessége, feketén rajzolva, 1 mm legyen. A karikákat egy helyin meg kell szaki-О oco о tani, hogy X mih,méteres köz keletkezzék. A köz minden karikán más oldalon legyen, egyiken fent, a másikon alul, aztán jobboldalt, és így tovább. Az így megszerkesztett fehér táblácskát jól megvilágított helyen függesszük ki. Ha 5 méter távolságról meglátjuk a karikán kihagyott közöket, akkor szemünk rendes. Ha közelebb kell mennünk a táblához, már gyengébb a látásunk, viszont ha távolabbról is meglátjuk, szemünk a rendesnél erősebb. Nem elegendő azonban egyszerre mindkét szemmel nézni, külön-külön meg kell vizsgálunk mindkét szemindkét szemmel nézni, külön-külön zünk, nem is vesszük észre, hogy a két szem nem egyforma, vagyis, hogy az egyik erősebb, a másik gyengébb. A vadréce-vadászaton és az őzbaklesen nagyon zavarják a vadászt a szúnyogra jók, melyek mindenütt ott vannak, úgy a víz mentén, mint a berkek sűrűjében s körülzümmögik a vadász fülét, Hiába való a hadonászás, nem tágítanak, s mivel lehetőleg mozdulatlanul, csendben kell ilyenkor állni, vagy ülni, nem lehet kapkodni. Vannak azonban különféle bevált szerek, melyek megóvják az embert a szunyogcsípéstől. Amelyik vadász bekeni kezét, arcát az ilyen szerrel, egy darabig békében leshet őzbakra, vadrécére. Megesik azonban, hogy otthonfelejtette a csodaszert, s ilyenkor pótszer után kell nézni kint a természetben. A vizek mentén mindenütt ott van a jó illatos levelű vízimenta, s vadréce-vadászat közben ezt is használhatjuk. Ugyanígy van ez a kakukfűvel az őzbaklesen. Ezeket. Sokan petróleumot használnak, szétdörzsölve használjuk, bedörzsöljük velük arcunkat, nyakunkat, kezünket. Sokan petróleumot használnak, de ennek átható szaga elriasztja a vadat s kellemetlen, mivel vadászat után sokáig kitartóan bűzlik. Viszont az említett jószagú növényfajták természetes illatukkal ellensúlyozzák az ember testszagát. Aki tehát nyugodtan akar vadászni vadrécére, vagy őzbakra, használja ezeket a füveket. Igaz, hogy mire vége a vadászatnak, olyan zöld lesz a képe, mint valami víziemberé, de hát ezen egy jó mosakodással segíteni lehet. Egy-egy bedörzsölés hatása ugyanis csak 14—15 percig tart, s ezért jónéhányszor be kell dörzsölni arcunkat. A vizsla szerepe a fogolyvadászaton A fogolyvadászat nagyon szórakoztató és sok változatosságot nyújt. Különösen élvezetes a vadászat, ha jó vizslával foglyászunk. Sokszor a fiatal, alig idomított vizslák is természetadta tehetségük révén jó munkát végeznek. Hát a még jól elökészitettek, melyeket a szárnyasvad vadászatára idomítottak! Ezek valóságos mestc- a fogolyvadászatnak. Ne törődjünk azzal, hogy fiatal vagy öreg vizslánk van. Megtanulja ezt bármelyik, csak egy kicsit foglalkozni kell vele. Legfőbb dolog a vizsla idomításánál a • türelem. Első feladatunk legyen, hogy a vizslát a fogollyal megismertessük. Erre az az idő a legalkalmasabb, amikor a foglyok párokra szakadnak és fészkelni készülnek, tehát a február végétől április elejéig tartó időköz. Ilyenkor a foglyok nem bújnak el, könnyen megtalálhatók és elég könynyen megközelíthetők. Mivel a terep nincs még benőve, figyelhetjük a foglyokat és a vizsla mozgását. Ezeken az iskolasétákon használjunk ki minden alkalmat, vizslánkat fogjuk minden alkalmi munkára, elsősorban a káros vad megfojtására. A foglyok keresésére, megállására nagyon könynyü rászoktatni a vizsát. Ha a vizsla kissé szertelen, vagy kapkodó, úgy nyugodtan addig gyakoroltatjuk vele a felvett szimat előtti fektetést, amíg megszokja, hogy nem szabad a vadat felvernie. Előfordul, hogy a vizsla nem elég kitartó, és ha hosszabb ideig kell állni a vad előtt, egyszerűen hozzánkfut, mintha visszahívtuk volna. Ezért vigyázni kell, a vadat őrző vizslánk visszahívását nem szabad túlságba vinnünk. A lövéshez való szoktatás nagyon fontos. Tegyünk vaklövést a felrebbenő fogolypárra, s a vizslát hasaltassuk. A vizslának hasalnia kell, amig fel nem szabadítjuk. Sokan riasztópisztolyt használnak, de jobb a vaklövés rendes sörétes puskából, mert a vizsla megszokja a fegyveremelést és erre már lehasal. Sokan kifogásolják, hogy a párban levő foglyokat az ilyen iskoláztatással zavarjuk és ezért sokat ártunk a vadnak. Ezen nagyon könnyű segíteni. Minden vadászterületen van olyan rész, amelyet éppen akkor kaszálnak U amikor a fogoly költ, s egész fészkét pusztulás fenyegeti. Ha ilyen helyeken gyakoroljuk vizslánkkal a fogolyvadászatot, akkor egyúttal ki is zavarjuk ezekről a helyekről a fogolypárokat és más hely keresésére kényszerítjük őket, ahol a gabonaérésig nyugalmat találnak és ahol a íogolycsibék is kikelhetnek. _MÉHÉSZET_ Rovarcsábító virágtulajdonsá gok Nemcsak a rovarok szervezete idomult a virágokhoz. Á virágoknak is vannak különleges tulajdonságaik, amelyekkel mintegy magukra hívják a figyelmet, s elősegítik a rovarok látogatását és megporzó munkáját. Ilyenek elsősorban a már említett nektá-A háziméh dolgozójának feje és kissé szétválasztott szájszervei. rium, vagy mézfejtö, a virágillat, továbbá a feltűnőség. A nektárium csak a rovarporozta virágok sajátsága. Igen sok esetben olyan helyen van a virágban, hogy csakis az a látogató juthat hozzá, amelyik a megporzását is biztosítja. Szemléltető például szolgál a zsálya, vagy a árvacsalán ajakos virága. Az ajakos név arra vonatkozik, hogy öt virágszirma két, egymással szemben álló ajakká nőtt össze. A felső ajak boltozatos, és a porzókat rejti magában. de egyúttal védi is őket az eső ellen. Az alsó ajak kissé szétterül, s A zsálya ajakon virága. A képen a méh mézszívás közben a megporzást is elvégzi. nemcsak kényelmes ülőhelyül szolgál a látogatóknak, hanem még a lábfej ízeinek és karmainak kapaszkodására alkalmas öblösödéseket is biztosít. A bibe olyan helyzetű, hogy amikor a hosszú szipókájú látogató az igen mélyen fekvő nektárt szürcsöli, a szőrein magával hozott virágporszemekbői néhányat okvetlenül hozzáken. Rövid szipókájú látogatók nem juthatnák a virágmézekhez. Néha azonban némely, erős rágóval ellátott látogató akkora lyukat rág a mézfejtő falán, amelyen át már hozzáférhet a mézhez s méztolvajként elrabolja. A virágillat a rovar számára az egyik legbiztosabb tájékoztató, hogy a táplálékot nyújtó virágot könnyen megtalálja. E sorok írójának tapasztalata szerint a virágok illatát és a nektár szagát a méhfélék már meszsziről megérzik. A puszta szikeseken virító infűt, vagy más néven kalinát A nagybajuszt! méh szipókája hosszú, alkalmas a pillangós virágok nektárjának felszívására (Ajuga) teljesen szagtalannak találtuk, mégis azt tapasztaltuk, hogy a díszes bundásméh%k 200—300 méternyi távolságból megérezték illatát és nyílegyenest ráröpültek. A virág feltűnősége több formában mutatkozik. Például a kicsiny virágok nagyobb virágzatokba tömörülnek (lóhere). Vagy az apró termős virágokat nagy meddő, rikító virágok veszik körül (napraforgó). Máskor meg a szemérmesebb színű virágok mellett rikítóbb fellevelek ékeskednek (csormolya). Virágnyífáskor a virágok elhelyezkedése a száron olyannyira szembeszökő, hogy a röpödő rovar hamar meglátja. (köv. számunkban folytatjuk) A gyomorvész leküzdése A bratislavai Štát. vedecký veterinárny ústav-ban (Állami Tudományos Állategészségügyi Intézet) január 1- től június 30-ig befutott méhminták kivizsgálása alapján Nyitra megyében a méhcsaládok több mint 20 százaléka gyomorvésszel (nozéma-betegséggel) fertőzött. Ennek következménye a családok legyöngülése és kipusztulása. Mivel a méhészek gyakran nem veszik elég komolyan e betegség veszélyét, szükségesnek tartjuk rámutatni e betegség keletkezésének és elterjedésének módjára és a védekezés lehetőségeire. A nozémabetegség spóra formájában az étellel (méz, cukorszirup) és a beteg méh ürülékével kerül a méh gyomrába. A gyomorhám (gyomorfal) sejtjeiben gyorsan elszaporodik és fölemészti a sejtekben lévő tápanyagokat, Ezen hiánya következtében ismét spórává változik s a kedvezőtlen körülmények ellen kitinburkolatával védekezik. A gyomorsejtek szétesése után az ürülékkel ismét eltávozik a méh szervezetéből és így további fertőzésre alkalmas. A nozémával fertőzött méhek, tönkretett gyomorfaluk következtében sok eledelt használnak fel, amit természetesen nem képesek tökéletesen megemészteni és ez pusztulásukhoz vezet. A betegségre jellemző tünetek: a méhek feltűnően duzzadt potroha, a tejszínű gyomor és híg ürülék. A beteg családok tavaszi fejlődése jóval későbbi, mint az egészségeseké. A fiasítást csak kevés méh lepi el, ezek is többnyire fiatalok, mert a fertőzött méhek idöelőtt elpusztulnak. A betegség forrása lehet a beteg méhek ürüléke, a mézben a kaptárok és a lép falán, továbbá az álló pocsolyákban, nem higiénikus itatókban, a méhész fertőzött kezén, méhészszerszámain, stb. Nincs kizárva, hogy a komáromi méhészek e példához hasonlóan szedték fel vándorlásuk közben a nozémát Liptóban, ahol az utolsó években a nozémabetegség nagyon elterjedt. E betegség gyógyszerekkel való gyógyítása nálunk még ismeretlen. Gondoskodnunk kell tehát elsősorban arról, hogy a méhcsaládokat a lehető legjobb erőben találja a szigorú tél. Ne gyöngítsük a családokat a létszám bővítésével (t. i. műrajokkal), különösen a kedvezőtlen években. Ne teleltessünk soha gyönge családokat. A gyomorvész ellen fokozott higiénikus eljárással és fertőtlenítéssel védekezzünk. Az erősen fertőzött családokat lekénezzük. A kaptárt alaposan kikaparjuk, a lekapart ürüléket elégetjük, a kaptárt 10 százalékos forró mosószóda-oldattal kisúroljuk és benzinlámpával kiégetjük. A mézet 2:1 arányban felhígítjuk vízzel, fölfőzzük és mézborra használjuk fel. Az üres lépeket viaszolvasztóban kiolvasztjuk. A gyöngébben fertőzött családoknál, hordás idején a költőtér kereteit — egy kivételével, melyen az anya éppen petézik — fölrakjuk a mézkamrába. A költő teret kitöltjük új műlépes keretekkel. Pergetés alkalmával a volt költőtér esetleg fertőzött kereteit a viaszolvasztóban kiolvasztjuk. Ha van termékeny, egészséges fiatal anyánk, leváltjuk vele az előző anyát, mely esetleg fertőzött lehet és terjesztheti a betegséget. A gyanús méhcsaládokból küldjünk el kivizsgálásra 30 mehet különkülön gyufaskatulyában, pontosan megjelölve a kaptár számét és a feladó címét. Csatoljunk hozzá kisérő levelet, melyben a méhész saját megfigyeléseit közli. Felkérjük méhésztársainkat, hogy a vizsgálatra beküldendő méhmintákat az alábbiakban megjelölt vizsgálati intézetek címére küldjék: A bratislavai kerület méhészei: Štát. vedecký veterinárny ústav, vysuň práčov. Trnava, Stalinova ul. é. 11. A nyitrai kerület méhészei: Štát. vedecký veterinárny ústav, Bratislava, Karloveská č. 4j49. Az eperjesi kerület méhészei: Štát. vedecký veterinárny ústav, pobočka, Prešov, Stavy č. 6. A kassai kerület méhészei: Štát. vedecký, veterinárny ústav, pobočka Košice, Palackého č. 36. Unger Ágoston méhészeti szaktanító. /
