Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-09-04 / 36. szám
s FŠMeäves 1955. szeptember 4. \.б iSi A Diószegi Mezőgazdasági Kuiatóállomás segítsége az EFSZ-eknek A gépállomások és a szövetkezetek közötti jó viszony a traktorosok munkájától függ Az Aszi munkák előkészületeinek megemlítése már azért is fontos dolog, mert az idei gabonabetakarítás a kedvezőtlen időjárás miatt jelentős mértékben elhúzódott. A cséplés befejezése után nem sok idő jutott tehát az őszi előkészületekre. Tapasztalatból tudjuk, hogy a g.épek üzemképtelensége, a terv' be nem ta'tá'a főképpen ott fordul elő, ahol a gépek, a terv és a vetőmag előkészítésével egészen a betakarítás befejezéséig vártak. A gépállomások évről-évre nagyobb gondot fordítanak a talaj megművelésére. A traktorosokat, brigádvezetőket, agronőmusokat és a gépállomás többi dolgozóit, a szövetkezeti tagokat is beleértve, egyetlen cél vezérli: minél nagyobb hektárhozamot elérni. Ezt az igyekezetüket az idei termés eredményei is igazolják, amelyekből megállapítható, hogy a köztársaság egyes területein tényleg nagyon jő a termés. _ A CSKP és a SZLKP Központi Bizottságának a szövetkezetek továbbfejlesztéséről és az őszi munkák idejekorán való előkészítéséről szóló határozatai világosán kitűzték a földművesek feladatait. A szövetkezetek megerősítésének egyik útja: a gépállomások és a szövetkezetek közti kapcsolatok elmélyítése és fokozása. A legszorosabb kölcsönös kapcsolatot mindig az a gépállomás éri el, amely a szövetkezet számára minőségileg kifogástalan munkát végez. A traktorosok és szövetkezeti tagok együttműködésének köszönhető, hogy évrőlévre nagyobb hektárhozamokat érünk el és a megelégedettség mindkét oldalon fokozódik. A szövetkezeti tagok és gépállomások dolgozói már sokszor meggyőződték arról, hogy a szocialista nagytermelésben gondosan kidolgozott ' terv nélkül nem boldogulhatnak. Ezen a téren valamennyi agronómus felelősségteljes feladat előtt áll; már most ki kell használniok minden pillanatot a terv kidolgozásénak megkezdésére és még az őszi munkák megkezdése előtt meg kell tárgyálniok és le kell rögzíteniük a tervet. Az őszi munkák tervében különösképpen nagy súlyt kell fektetni a gépállomás és a szövetkezetek munkájának összehangolására. A jövőben már nem engedhetjük •meg, hogy némely gépállomás olyan tcaktorosbrigádtervet készítsen, amely nem felel meg az EFSZ-ek tényleges szükségleteinek. Már most, és az egész év folyamán megmutatkozik, hogy mennyire kifizetődik e nagyfontosságú munkára, vagyis az egész évi termelési tervre fordított fokozott figyelem és gondosság. A szenei gépállomás például — ahol az agoonómusok az évi termelési terv kidolgozására nagy gondot fordítottak, az első eredmény abban mutatkozott meg, hogy egész évi feladatukat szerződésileg biztosították. így természetesen év közben a tervezés jobban halad és a munkában sincs fennakadás. Az őszi munkák főfeladata: időben és jól vetni. És éppen ezért, mivel a betakarításban lemaradás mutatkozik, augusztus végéig elég munka akad a betakarítással és a tarlőhántás elvégzésével. Az ősziek idejében .való elvetésének érdekében, valamint, hogy a kapásnövények betakarítására elég idő jusson, még idejében meg kell kezdeni a vetés alá a szántást, a trágyázást és a föld előkészítését. A gépállomásokon ezekhez a munkához kellő mennyiségű géppel rendelkezünk, és a lánctalpas erőgépek vontatta legkülönbözőbb gépcsoportokat tuaiuk összeállítani. A vetéssel kapcsolatos gépek előkészítése tekintetében idén sokkal jobb a helyzet, mint például 1954-ben. Tavaly július 25-ig a gépállomások a szükséges vetögépek 77 százalékát, míg az idén ugyaneddig a határnapig 80 százalékát készítették elő. Sokkal jobb a helyzet a P5-35-ÖS ekék előkészítésében, illetve megjavításában, amelyekkel leginkább szántunk. Habár a javítások á tavalyinál kielégítőbb mértékben haladnak, mégsem lehetünk elégedettek, Nyilvánvaló ugyanis, hogy az aratás-cséplés idején nagyon kevés időnk jutott a gépek javítására. Jelenleg a gépek ío-A tőketerebesi gép- és traktoráliomás dolgozói az idei aratásra és cséplésre jól felkészültek. A tarlóhántásnak azonban csupán 35 százalékát végezték el. A kellemetlen időjárás munkájukat ugyan alaposan hátráltatta, de nem annyira, hogy a tarlóhántásban való lemaradásuk indokolt lenne. Az elmaradás oka: a traktorosok az egyes központokban — a terebesi I. és II. központok kivételével — nem „132 éve A moszkvai mezőgazdasági kiállítás látogatói között zömök, szélesváltű, idős kolhozparaszt vonja magára a »figyelmet: Mahmut Ajvazov, a Szovjetunió egyik legöregebb állampolgára, 147 esztendős. A hófehér szakállú csaban (juhtenyésztő) érdeklődéssel szemléli a kiállítást. Sokat kérdezősködik a mingecsauri vízműről, az új öniözőszerkezetekröt, s fájlalja, hogy az Azerbejdzsánban épülő öntözőcsatornák nem érik el hegyvidéki szülőfalujának határát. a Mahmut Ajvazev valamikor híres juhtenyésztő volt. De ma is dolgozik. Búzát, burgonyát termeszt az egyik azerbajdzsánt hegyvidéki kolhozban. Külseje, munkabírása meghazudtolja magas korát: tavaly például 270 lyamatos hibáit távolítjuk el. Erőgépeink az idén rendkívül nehéz feltételek között takarították be a termé-t. Éppen ezért minden alkalmas időt meg kell ragadnunk és a javításra váró gépeket minél előbb rendbe kell hoznunk, nehogy az őszi munkák felkészületlenül érjenek. Különösen nagy figyelmet kell szentelni azoknak a földeknek megművelé^pre és vetésére, ahol a jövőben is kombájnokkal akarunk aratni. Hogy a talaj előkészítése mennyire megtérül, azt legjobban a csehországi kombájnosok tudnák megmondani, akik az idén Szlovákiában arattak. A földet sok helyütt nem készítették elő kellőképpen, a kombájn nehezebben aratott és az üzemzavarok is gyakoriak voltak. Ha számot vetünk azokkal a feladatokkal, amelyek reánk a gépesítés terén hárulnak, megállapíthatjuk, hogy a gépek előkészítésében még sok munka vár reánk. Valamennyien egyet akarunk: több kenyeret juttatni a dolgozók asztalára. A jövő év termésének alapját már most, az őszi munkák keretében rakjuk le. Hazafias kötelessége tehát minden traktorosnak és szövetkezeti tagnak, hogy idejében felkészüljön az őszi munkákra. M. Z. használják ki kellőképpen a jó időjárást és csak meghosszabbított műszakban dolgoznak. A gépállomáson való szemle szintén nem mutat semmi biztatót. Szabad ég alatt ázik és rozsdásodik 10 új vetőgép, velük együtt boronák, elevátorok és cséplőgépek. Miért nem gondoskodik a vezetőség a gépek elraktározásáról? M. P. dolgozom“ munkaegységet fizettek ki neki a kolhozban. Ш — Hány éve dolgozik? — kérdeztp tőle a Komszomolszkája Pravda munkatársa. — 132 éve. — Mit gondol, mi a magyarázata ennek a magas kornak és hihetetlen munkabírásának? * — A mi tiszta levegőnk és az egészséges paraszti munka — válaszolta mosolyogva Ajvazov. Mahmut Ajvazovnak igen népes a családja. Ha az egész családot vacsorára hívná, mintegy száznegyvenén ülnének az asztalhoz. A család tagjai között vannak juhtenyésztők, tanítók, olajmunkások, földművesek, katonák, akik valamennyien szeretik és becsülik a tiszteletre méltó családfőt. SZ. N. Szövetkezeti tagok, gépállomási agronómusok, mezőgazdasági és más iskolák tanulói gyakran tesznek tanulmányi kirándulásokat- kutató állomásainkon. A tanulmányi kirándulás részvevőinek javaslatai, megfigyelései, a kísérleti állomás dolgozóival való ismeretek és tapasztalatok kicserélése a legjobb iskola mindkét fél számára. Augusztus 23-án a diószegi mezőgazdasági kutatóintézet — Üj Udvar állomására érkezett egy tanulmányi csoport. Ezen a kiránduláson most a testvéri kutató állomások legjobb dolgozói vettek részt, azzal a céllal, hogy munkamódszereikről beszélgessenek, kicseréljék tapasztalataikat, hogy elsajátítsák egymás legjobb munkamódszerét. Eljöttek, hogy megtudják, hogyan ér el Fojtík Mária fejőnő napi 13,49 literes átlagot tehenenként a 12 gondjára bízott tehénnél, miképpen éri ei Kurie Karolina a borjak rideg nevelésénél az átlagos napi és darabonkénti 0,98 kilogrammos súlygyarapodást, hogyan dolgozik Katona és Horváth elvtársnő, mily módon jegyzik be hízósertéseiknél a napi és darabonkénti átlagos 0,50 kg-os súlygyarapodást és Molnár elvtárs a hízómarháknál hogyan ér el naponta és darabonként 1,25 kilogrammos súlynövekedést stb,. stb. A tanulmányi úton meggyőződtek arról, hogy ez elsősorban a munka iránti szeretetben, a haladó módszerek alkalmazásában és nagy mértékben a szocialista munkaverseny kifejlődésében rejlik, mely az egyes gazdaságok, az állattenyésztési és növénytermelési csoportok és egyének között folyik. A diószegi mezőgazdasági kutatóintézet versenyében 228 dolgozó vesz részt, akik 21 csoport- és 51 egyéni kötelezettségvállalást tettek. A kötelezettségvállalások összértéke 212.955 koronát tesz ki, és az első félévben teljesített vállalások értéke meghaladja a 126.123 koronát. A tanulmányi kirándulás részvevői nem csupán ezért jöttek el Diószegre. A Mezőgazdasági Kutatóintézet dolgozói a bratisiavai Agroprojekt és Priemstav dolgozóival közösen érdekes javaslatot dolgoztak ki: paneltehénistáliókat akarijak építeni. A panel építkezés jóval olcsóbb és míg egy közönséges tehénistálló felépítése kilenc hónapig is eltart, addig a panelből készültet három hónap a’att be lehet fejezni. A panel-istálló to-Jelen akartak lenni a „Tiszteletbeli kitüntetés III. fokozatának" átadásánál, melyet a kutatóintézet dolgozói 11. negyedévi jó eredményeikért értek el. Az egész intézet átlagos 10,25 literes napi és darabonkénti tejhozama, a növendék állatok napi 0,58 kilogrammos súlygyarapodása, a hízóállatok 0,98 kilogrammos és kisbot jak 0,92 kilogrammos napi súlynövekedése, továbbá a tejbeadás 117 százalékos, a marhahúsbeadás 150 százalékos, a borjúhúsbeadás 125 százalékos, a sertéshűsbeadás 106 százalékos és a tojásbeadás 190 százalékos teljesítése, valamint a gondos és jó növényápolással, az új munkamódszerek és agrotechnikai határidők betartásával eiért 34,62 mászás búzahozama, 30,40 mázsás árpahozama és 25,31 mázsás hektáronkénti rozshozama valóban szép eredmények. Különösen értékelni kell a kutató állomás dolgozóinak a mezőgazdasági intézetek részére nyújtott segítségét, 31 Micsurin-körrel való együttműködését, amelyeket vetőmaggal, szaktanáccsal támogatnak. Ezenkívül szorosan együttműködnek 6 népi kutatóval. A diószegi Kutató Intézet dolgozói 14 EFSZ és 1 állami birtok felett vállaltak védnökséget. A védnökség alatt álló szövetkezetek kölcsönös segélynyújtásban ' részesítik egymást. Legalább kétszer havonta meglátogatják az EFSZ-eket, amely alkalommal szaktanácsokkal segítik a szövetkezeteket, megállapítják a szövetkezet vezetőivel a legalkalmasabb agrotechnikai intézkedéseket, mint például a vetés, az ültetés normáját, a trágyázást, a növény ápolását stb. Nem kételkedünk Očenáš József, a Kutató Intézet igazgatójának szavaiban, mely szerint a harmadik negyedév eredményei még jobbak lesznek, ha szélesebb alapokra fektetik a szocialista munkaversenyt, feltárják a fogyatékosságokat és közös erővel minden dolgozó munkahelye jó gazdájává válik. Dr. Belay István vábbi nagy előnye még az is, hogy teljesen száraz. A közeljövőben két új panel istálló építéséhez látnak hozzá. Az egyiket a nagyszombati járásbeli Šelpice község EFSZ-ben, a másikat pedig a Bratislava melletti dvorníki EFSZ-ben, Ha a panelből készült istállók beváltják a hozzájuk fűzött reményeket, akkor a többi EFSZ- ekben is megkezdik építésüket. A tőketerebesi gépé tamás elmaradt a tartéhántássa! Panel-tebénistállók Szlovákiában D. Iszlámov elbeszélése A kozák hangja egyre halkabbá válik, most már suttog. Akárhogy is fülelek, semmit sem értek a beszédéből. — Hát én mit csinálok majd ott? — kérdi váratlanul hangosan Rasida. — Együtt termeljük majd a kubányi búzát. Olyan búza úgysincs a világon: csodálatos termést hoz, néha háromszáz pudot isi — mondja a kozák és már Rosida kezét szorongatja. En behunyom a szememet: semmit sem akarok látni. Hát, ha én lennék Rasida helyében,. rögtön betapasztanám a legény száját! „Elég a dicsekvésből, Andréj! — mondanám neki. — Miért rosszabb az én Ak- Ideiem a te Kubányodnál?" De Rasida csak hallgat, csak figyeli a másik szavát. Végül már Andréj sem beszél. A falu felöl kakaskukorékolás hallatszik. Mindketten felállnak, Rasida kezét nyújtja: — Jóéjszakát, Andréj! De nem olyan legény ám ez a kozák, hogy csakúgy szíre-szóra elbúcsúzzék. Magához vonja Rasidát és a leány nem ellenkezik. A legény karjába kapja, valamit súg a fülébe, hirtelen körbeforog vele, aztán nagyóvatosan talpra állítja: „Hej. szívem, galambocskámt" — mondja és vadul megcsókolja. Erre Rasida kiszakítja magát a karjából és elszalad. En csak annyit érzek, hogy magamba reskadtam. elgyengültem, a fülem ég a szégyentől, mert hallgatóztam. Alig tápászkodom jel a földről, hát látom: ott áll előttem Andréj. Mutatja a holdvilág, milyen határtalan boldogság ragyoa szemében. — Te vagy az, Arszlan? — Én voln k. .. — Mindent láttál? Megmondom az igazat. — Hát öcsém, így állunk, te hogy A KUBÁNIVENDÉG vagy vele, de az én szívem ki akar szakadni a helyéből — mondja ö és halkan nevet. — Gyerünk, öcsém! — Én a folyóhoz jöttem ... — Eh, mit számít most a folyó! Gyerünk! — És karonragad. — Tudod, mit mondok neked, Arszlan? Azon az ösvényen megyünk, amelyiken idejöttem. — No? — Tudd meg — folytatja rövid hallgatás után — hogy én nagyon, de nagyon szeretem ezt a lányt! — Azt látom... Megint hallgatunk. Aztán fütyülni kedz valami nótát. En dühös vagyok — rá is, magamra is. Énekelj velem, öcsém — ajánlja most váratlanul Andréj. — Nem ismerem én a ti nótáitokat. — Annyi baj legyen! Találunk olyan dalt, amit az egész világ ismer... És rákezdi: Drága föld, szülőhazámnak földje .. A csend olyan tompa, amilyen csak ősszel szokott lenni és ebben a csendben csodaszépen cseng az érces hang. — Hát te miért hallgatsz? — kérdezi Andréj és oldalbalök, — Szebb, ha ketten énekelnek!... Az útkereszteződésig együtt megyünk és énekelünk. Egyikünk túláradó örömében — a másikunk (már mint én) eleinte csak udvariasságból kontráz neki. De aztan belőlem is feltör a hang. ügy látszik, a szívfájdalom is dalba kívánkozik... V. Néhány napig kerültem Rasidát. Megloptam mások titkát, éreztem: tolvaj vagyok. Nem tudtam, mit csináljak most: menjek el hozzá, kérjek tőle bocsánatot, vagy — nyújtsam be kérésemet a gépállomáshoz, hogy he, lyezzenek át egy másik kolhozba?... De nem volt időm a töprengésre, hiszen most forrott, most pezsgett legjobban a munka. Olyan vad hévvel dolgoztam, mint még soha. Hogy felejtsek ... Aztán mégis csak találkoztunk. Egyszer munka után megjelent Rasida és közötte, hogy a traklorállomás vörös vándorzászlaját nekünk Ítélték. Még gratulált is a kQmszomotszervezet nevében. Mindnyájan nagyon boldogok voltunk, Sajhulla-agaj pedig egyre ezt hajtogatta: „No, mit mondtam! Most láthatjátok!. . Rasida megkért, kísérjem el az országúiig. Mi tagadás, a lakókocsink elég büdös a gépolajtól. Nagyot lélegzettünk a szabad levegőn, a friss pusztai szélben. — Tudod, Arszlangarej — kezdte Rasida rövid hallgatás után— az idén még jobban megszerettem a kolhozunkat. Néha az az érzésem, hogy sehol a világon nem lehet szebb, jobb, mint itt, minátunk. Nézd, ahányan csak dolgoznak a földeken, egytöl-egyig valamennyien megérdemlik a dicséretet! Már csak azért is örökre emlékezni fogok minden egyes földjmre... — Ez úgy hangzik, mintha búcsúznál — mondtam. El akarsz hagyni bennünket? — Nem ... nem ... Különben .. nem is tudom... — hangzott halkan a felelet. Megértettem, Rasida nem akar hazudni, de az igazat sem akarja bevallani. Ez ingerelt. Megpróbáltam az arcába nézni, de sötét volt. Rasida csak hallgatott, az volt az érzésem, hogy mindjárt kifakad. Gondoltam hát: jobb, ha én kezdem. — Talán bizony haragszol rám? — Ugyan miért? — Hát nem mondta meg Andréj? — Nem. Mit kellett volna megmondaniaI Semmit, semmit. Nem fontos ... — Féltékeny vagy rá, tudom ... — Talán nincs rá okom? — Arszlangarej! — szólt most a lány nagyon komolyan. — Erről ne beszéljünk. Hagyjuk ezt... En azonban éppen erről akartam beszélni, meg a magam szerelméről. — Emlékszel még ... amikor gyerekek voltunk, Rasida? Hányszor volt, hogy az én galambjaim felröppentek, repültek, aztán egyszerre a ti háztetőtökre telepedtek... — Mert betanítottad őket! — Várj csak, ne vágj a szavamba, Rasida ... Emlékszel, hogyan ültünk tíz évig egymás mellett a padban? Te jobban tanultál, mint én és mindig segiiettél nekem. Akkoriban még nyugodtan néztem a szemedbe, de ahogy nőttem, egyre jobban elbátortalanodiam... Bizony, már akkor, régen felébredt bennem az a legdrágább érzés, amely soha, soha nem hányhat ki a szivemben... És emlékszel, Rasida, tavaly télen a sí-túránkra? Én megbetegedtem, te pedig a negyvenkilométeres napi menetelés után egész éjszakán át ott ültél az ágyamnál, le sem hánytad a szemed. És emlékszel, hogy most, az idén nyáron, amikor az aktasevi réteken kaszáltunk, engem senki sem tudott utolérni... Még többet is lekaszáltam volna, de azt akartam, hogy te legyél az első és ezért estefelé egyre jobban lassítottam az iramot. Mindig büszke voltam reád... Te nem vetted észre, de az én szerelmem mindig ott volt veled... Vagy talán nem szerelem-e mindez? — Nem tudom, Arszlangarej! Most semmit sem tudok... — Rasida mélyet sóhajtott. — Miért kínozol? Eredj inkább vissza ... Kezdek félni Riled. Eredj, eredj! Mit mondhattam erref Rtuude elszaladt, én pedig, hogy megrövidítsem az utamat, az erdő mellett baktattam visszafelé. ... Andréjjal egyre gyakrabban találkoztunk. A fiú gyorsan megbarátkozott ■ kolhozunkkal és én már-már azt is elfelejtettem, hogy csak meghatározott időre jött ide. És már az én szememben is éppen úgy hozzátartozott az altiunkhoz, mint Rasida vagy az Ak-ldel. Ma azonban Andréj mégsem állt munkába. Kombájnja nem győzte az utolsó napok lázas ütemét és éppen akkor, amikor a napraforgóra került volna a sor, megmakacsolta magát. Andréj most a parkolóhelyen vesződik a kombájnjával. Balszerencséje engem is elkeserített. Végülis átadtam a gépemet Sajhulla-agajnak és átmentem Andréjhez. A kozák mosolyogva fogadott. — Segíteni jöttem — mondtam. — Helyes! De nehéz lesz. A magtisztító körül van a hiba. Meg a motorban is rossz már a két gyertya. Attól félek, ránksötétedik, mielőtt boldogulnánk vele. A te munkád hogy áll? Mondom, hogy Sajhulla-agaj már ügyesen vezeti a kombájnt. —No jó, talán még rendbeszedjük, mielőtt besötétedik. Próbáld meg a túlsó végénél... Nemsokára odaérkezett a mozgóműhely, de a balszerencse most sem tágított tőlünk: nem hoztak gyertyát. Nekem kellet átadnom tartalék-gyertyáimat. Es akárhogy is igyekeztünk, nem tettünk kész sötétedés 'előtt. Andréj nem engedett el: — Vacsorázz velünk! Vacsora után mindenki lefeküdt aludni, csak Andréj meg én füstölögtettünk még egy kicsit a tűz mellett. Sokáig maradsz nálunk? — kérdeztem. — Már nem. Ha végzünk a napraforgóval, elutazom...
