Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-09-04 / 36. szám

1955. szeptember 4. Virágzik Gömörbena kultúra iája Kettesben ballagtunk az elnök lakó­háza felé. Előttünk az úton szövet­kezeti asszonyok szaporázták a lépést — szintén hazafelé siettek ... Ott­honában hellyel kínált ez a kultú­ráért rajongó ember, majd levetette kőműves-ruháját, megmosdott... Nem sokat váratott magára. Vasalt nad­rágban, tiszta ingben ült az asztal­hoz. Csendesen beszélgettünk... A nyári • tizenhárom fellépés élményeit sorolta volna talán reggelig is az elnök. Az egész helyicsoport nevében beszélt, Szavaiból kiéreztük az ösz­­szekovácsolódott, lelkes népiegyüttes nagy tettrekészségét, jövő terveit, azt a szeretelet, amellyel az ötezerhetven néző fogadta vendégfellépéseiket... Gömöri tánccsoport szabadban mutatja be a gömöri népi táncot. a felszabadulás vetett véget. Az úri bitangokat ebből a Sajó-menti község­ből is kisöpörte a történelem szabad­ságot hozó vihara. Gömör népe az új élet lehetőségeit kihasználva a szövetkezeti gazdálko­dás útjára lépett, л. Szorgalmas mun­kája révén egyre gondtalanabb, meg­­elégedettebb az egykori jobbágyok megannyi déd- és ükunokája. A régi főúri kastélyban — mély az­előtt a sötétség, a kíméletlen népel­nyomás fellegvára volt — ma jól be­rendezett népkönyvtár, olvasóterem és nagy rádió a világosságot, a kultúra fényét sugározza. Itt tanul, művelő­dik a gömöri lakosság. Elismeréssel emlegetik a járásban, a gömöri CSE­­MADOK helyi szervezetének tényke­dést. Ez a helyicsoport egyre maga­sabbra emeli a kultúra fáklyáját. Ez év tavaszán alakították meg a népiegyüttest, hogy működésükkel ápolják, terjesszék és továbbfejlesz­­szék Gömör és környéke haladó népi hagyományait. Az együttes megszer­­- -evezése után nemsokára nagy dologra szánták el magukat: versenyre hívták pbfa járás összes CSEMADOK helyi cso­portjának aratási kultúrbrigádjait.... * CSALA JÁNOST, a gömöri CSE­MADOK elnökét újonnan épülő házá­ban éppen munka közben találtuk. Kőműves-kanállal verte a habarcsot a falra — csak úgy csattogott. Vidám hangulata elárulta, hogy örül a talál­kozásnak. Keményen kezet fogott... — Mi újság? — igyekezett a kér­végignézte napi munkája eredményét. — Szép munka volt — ismertük el kultúrtevékenységüket. — De nem maradtak el ám a szár­­nyaiak se — jegyezte meg az elnök. Sajószórnyai — Azok is tíz alkalommal léptek fel a járás falvaiban szép sikerrel. — Méltó versenytársak a szárnyfii­ak — toldottuk meg a beszéd fona­lát. Csala elnök közben összeszedte szerszámait. Jó ideje elbújt már a nap a hegyek mögé. A legnagyobb sikert a „Gömöri­­tánc“-cal aratta az együttes. A szíves megvendégelésből is kijutott nekik mindenütt, amerre jártak. Méhiben például a szövetkezetesek finom, pá­rolgó borjúpörköltet tálaltak fel ré­szükre a fellépés után. Sikereik további jó munkára serken­tik a gömörieket. Gazdaggá teszi őket a sok-sok siker. Fáradozásuk nem hiábavaló: jólvégzett kult úr munkáju­kat elismerik. Erről tanúskodik a négy dicsérő oklevél, melyhez sok szép em­lék és öröm is fűződik. A GÖMÖRI EGYÜTTES nem áll meg félúton..-. Máris lázasan ké­szülődik a CSEMADOK járási kultúr­­szemléjére. Szeretné megszerezni a járási vándorzászlót... A Rimaszombatban megrendezett kultúrszemlén a gömöriek és szár­versenytársak nyaiak mellett ott lesznek a tornaijai járás többi CSEMADOK-kultúrcsoport­­jai is ... Bízunk abban, hogy a kul­túra fája még sok szép gyümölcsöt terem majd a hírneves Gömörben. Rados Pál, Losonc. A TORNAU AI JÁRÁS legrégibb és leggazdagabb történelmi múltú köz­sége: Gömör. Bőven termő földjei és a környező vidék valamikor mind a grófoké volt. A kastélyban Cinka Pan­na hegedűje mellett hetekig dőzsöltek, mulattak az urak a nép verejtékgs munkájának gyümölcséből. Szolgasors — ez volt a rend ezer évig, melynek déssel, de választ sem várva, foly­tatta. — Mit szólsz hozzá? — akadt versenytársunk! — S melyik helyicsoport? — Hát a szárnyai! — Majd el­újságolta, hogy a járás községeiben tizenhárom esetben léptek fel az ara­tás idején. Beszéd közben elsimította a falra vetett habarcsot. Elégedetten IVAN NYEHODA: A TANÍTÓNŐ (Részlet) A tanítónő szeme — jóság és vidámság Kitüntetése csillog, mint a színarany. Hazánk térképén lassan vonja át a pálcát És változó, szép szovjet tájainkat látják, Kik hallgatják meséjét némán, boldogan. A barna rajzú hegyek mind életre kelnek, A kék folyók is mind s a tenger végtelen . .. — Tanulj, Iván, tanulj csak, bontsd ki szárnyad gyermek Motort szerkesztesz majd még s megvalósul terved, Mikor magasba röppensz búgó gépeden ... Tanított engem is, Jevgényija Petrovna! Ön híven teljesíti, amit kér hazánk: Kertésze Ön a tájnak s ők megannyi rózsa, Tanítja ifjainkat á-ra, í-re, ó-ra S hogy védjék ezt a földet, bárki tör reánk. Ö, tiszta gyermek-álmok! Mennyi sok merész szem! Reménnyel telt, ábrándos, nyugtalan szívek! Ivánnak minden vágya: bajnokság az égen, Petrusz — kombájnt vezet majd hullámzó vetésben, Jegor — tudós lesz s győz a zord halál felett! Hét hétre gyorsan múlik, tűnnek sorra évek S egy napon újra látja mindenik fiát: Iván kemény harcosként gépmadáron tér meg, Petrusz — ágasbúzával, mely sárgára érett, Jegor — halált-pusztító gyógyszert nyújtva át. S mind szól: — Köszönjük, jó Jevgényija Petrovna! Öntől tanultuk meg, hogy milyen a világ, Hogy edzenünk kell izmunk, mert ha hív az óra, Csak így taposhatunk rá minden támadóra, így nyerhetünk felettük győzelmes csatát. — Köszönjük — szólnak újra halkan, meghatottan, Hogy álmaik valóra válnak könnyedén! Világos útra léptünk végtelen sorokban ... Hazám, szívünk szíveddel együtt dobban! Magasba törhet itt fel minden vágy s remény! A holnap hősei, kik Önnél nevelődnek, Csapongva képzelődő, lázas tervezők. Tanítsa álmodozni és alkotni őket, Nevelje mindet hűnek, hazaszeretőnek, Hogy Sztálin útját járva vívják a jövőt! Mosolygó, tarka térkép. Hajnal pírja rajta — Hazánk aranyló napja dúsan önti el. Őrségbe lép a harcos; mélyül, zúg az akna, Megyünk a biztos úton s nincs, ki elmaradna. A kommunizmust látjuk — itt van már közel! Polgár István fordítása ★ ★ * De szeretnék gyermek lenni Az iskola udvarába’ Viháncolás, vidám lárma. Megállók és el-el nézem; Sütkéreznek a napfényen. Habár köztük nem lehetek, Velük együtt felnevetek. Gondtalan mind a sok gyerek, Az arcuk szép, pufók-kerek. Szemük élet, kedves szájuk, Barna kislány vigyáz rájuk. Óvja, inti őket jóra, Hallgatnak is mind a szóra. De szeretnék gyermek lenni, üjabb iskolába menni. Tanítónő kézen fogna, Enreám is mosolyogna. Tóth Gyula, Farkasd Az ARANYEMBER a komáromi szabadtéri színpadon... alakítás volt Husvár Ferenc Sándoro­­vics pópája. A másik legjobb alakítás Király Dezső AU Csorbadzsija volt. Turner Zsigmond úgy látszik nem tud kivetkőzni Figaróból. Fekete Gyula Rózsás János nevéhez fűződnek. Az első szabadtéri előadás szép idő­ben pergett le. A langyos nyári éj sötétjének bársonyát terítette Komá­romra és egész a színpadig hangzott Tímea (Udvardi Anna), Brazovics (Fazekas Imre) és Tímár Mihály (Kon­­rád József) a Dunaparti, második jelenetben. HENRI BARBUSSE Pár nappal ezelőtt múlt húsz éve annak (1935. augusztus 31), hogy el­hunyt 62 éves korában Henri Barbus­se, „A tűz“ írója. Döbbenetes erejű, háborús regényéből a XX. század egyjk legnagyobb könyvsikere lett, több mint 50 külföldi kiadásban je­lent meg. Az átélt valóság erejével vádoló regény milliók előtt leplezte le az imperialista háborút, s megmu­tatta a véres-szennyes tömeggyilkos­ság igazi arcát. De az író nem állott meg a szenvedélyes költői tiltakozás­nál: azt hirdette, hogy a mérhetetlen öldöklésből új, tisztult, szocialista világnak kell kiemelkednie. Húsz, megpróbáltatásokkal teli esz­tendőn át beteg testének és lángoló lelkének minden erejével küzdött a békéért és a szocializmusért. Egymás után írta regényeit, útleírásait, lapo­kat szerkesztett.. Megalakította a volt frontharcosok szövetségét, később a frontharcos Internacionálét, harcba szólította, Romain Rolland oldalán, a világ valamennyi haladó íróját a há­ború és a fasizmus ellen, felemelte szavát a fehér terror ellen. 1927-ben Moszkvában résztvesz a Forradalmi Írók Nemzetközi Szövetsége megala­kításában, megismerkedik a Szovjet­unió népeivel, melynek ettől fogva harcos, nagy barátja lesz. 1932-ben egyik elindítója az ún. Amszterdam- Pleyel-mozgalomnak, beválasztják a Háború és Fasizmus Elleni Harc Vi­lágbizottságába. Utolsó leheletéig küz­dött a fenyegető háború ellen, s pél­dát mutatott minden írónak, minden értelmiségnek: hogyan lehet és kell harcos egységbe kovácsolni tettet és gondolatot. (MN.) A Komáromi Magyar Területi Szín­ház augusztus 4-én új darabot mu­tatott be, Jókai Aranyemberének szín­padi változatát. Jókai ezt a regényét tartotta a legnépszerűbbnek s azt ír­ta róla, hogy angolul két kiadásban is megjelent. Németországban pedig per folyt a tulajdonjog miatt két kiadó között. „Színdarabot is írtam belőle — jegyezte fel Jókai, — s ez egyetlen színművem, mely húsz éven át fenntartotta magát s a német színpadon is sikert aratott”. Jókain kívül a regénynek még két dramati­­zálása ismert: a Hevesi és a Kárpáti- Faragó féle. A színház azonban új dramatizálásában mutatta be, amely, ha általában igazodik is Kárpáti-Fa­ragó kompozíciójához, több eltérést mutat. Bár a dramatizálás még sok munkát és csiszolást igényel, a be­mutató ebben a formában is fénye­sen sikerült. Ehhez a sikerhez csak a győri Kisfaludy Színház sikerét le­het hasonlítani, amely Komáromban a „Kőszívű ember fiait“ játszotta. Meg vagyunk győződve arról, hogy ez a siker a darab újabb átdolgozása után még fokozódni fog. Az új MATESZ-darabban sok szép színészi teljesítményt láttunk Lőrinc Magda gőgös Atháliája és Buday Má­ria Teréziája a Senki szigetéről — megállják helyüket a legkényesebb kritika tükrében is. Noémi igényes szerepében Cséffalvay Kató mutatko­zott be, aki a Népesből lépett új erő­ként a színház kötelékébe. Udvardy Anna különösen Tímea imádkozó je­lenetében fogott meg. Lelkes Magda Brazovichné szerepében nein volt a „régi”. A férfi szereplők között az I .gyík legsikerültebb alakítást Fazekas Imre nyújtotta Brazovich szerepében. Konrád József Tímár Mihály szerepé­ben kissé nehezen „engedett” fel. Jó Fabulája sem hagyott kívánni valót maga után. A rendezés nehéz mun­káját Martin Gregor, a bratislavai Nemzeti Színház művésze végezte, mint vendég, aki a „Kiváló munkáért" érdemrend viselője. Segítőtársai Šte­fan Munk és Riszdorfer László vol­tak. A díszletek Vécsey József és a dunai hajók kürtölése. Az Arany­emberben Brazovich hajói kizsákmá­nyoló üzleteket bonyolítottak le, ahol, a szegény Fabula még a megszolgált bérét sem kapta meg, ezek a hajók pedig a szocialista kereskedelmet szol- I gálják, hogy minden ember boldogan I és jólétben éljen. Mártonvölgyi L. Külföldi KULTÚRHÍREK A Szovjetunió kalinyink területén élő 75 esztendős Vaszili Ivanovics Szimakov rendkívüli szorgalommal százernyi orosz népi csasztuskát gyűj­tött össze élete folyamán. Körülbelül hatvan gyűjteményt adott ki, a ré­gebben megjelentek már a bibliográ­fiái ritkaságok közé tartoznak. * * * BETILTOTTÁK Egyiptomban a „SAADIYAH“ című amerikai filmet. Az arab sajtó véleménye szerint ez a film sérti az arabok nemzeti önérze­tét, megrágalmazza a marokkói népet, szokásait és vallását és ugyanakkor a gyarmati uralom fenntartását nép­szerűsíti. * * * Havonta megjelenő új folyóiraloi adnak ki Münchenben, a Jugendlitera­­túr-t, amely Németország mindkét ré­szének fiatal íróitól közöl cikkeket és szépirodalmi müveket. * * * ♦ VERES PETER „Próbatétel“ című elbeszélését francia szöveg alapján koreai nyelvre fordítja Cső Dong Hjap koreai író, aki már régóta fog­lalkozik Veres Péter irodalmi munkás­ságával. * * * A NARODNA KULTÚRA bulgáriai könyi siadó Lazar Cvetkov fordításá­ban kiadta Jókai Mór „Az aranyem­ber" című regényét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents