Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-09-04 / 36. szám
4 g, s A , Földműves 1955. szeptember A Ratasi kroník a Az aggodalom örömre változott Kapfinger Béla lg. tanító, naponta feljegyezte, hogy a nagylúcsi EFSZ tagjai mily önfelálclozóan aratták le s takarították be a nép kenyerét. A krónikaszerü írás élethűen visszatükrözi a napi eseményeket, bemutatja, a falut, a dolgozó paraszt harcát — a legnagyobb munka — az aratás idején. A tanító azonban nemcsak krónikát vezetett, hanem segített is népének. Egy példa a dicsérettábla, melyen megdicsérte az élenjárókat, ugyanakkor nevelő célzattal ostorozta a lemaradókat. Kérjük olvasóinkat, kísérjék figyelemmel sorozatosan közölt írását, amely az aratás és csépiét 41 napjáról számol be. Falusi tanítóink példát vehetnek Kapfinger Bélától. Június végén és július első napjaiban az EFSZ tagjai komor, gondterhelt arcokkal járnak-kelnek s egymásnak panaszkodják, hogy az idei év a nagy szárazság miatt nagyon silány terméseredménnyel fog zárulni. Különösen a kapások sínylik meg az eső hiányát. A falu népe szomorúan tekintget az elvonuló felhők után. Végre... Az időjelző rohamosan süllyedni kezd s megvan a remény a várvavárt esőre. A bratislavai és budapesti rádió is jelzi a közelgő csapadékot. A tagság arca felderül, mindenki türelmetlenül várja az esőt. Rövid idő múlva megeredtek az ég csatornái s két-három napon át szüntelenül esett az eső. Minden jól megázott, a föld sisteregve nyelte az éltető nedűt. Eső után hűvös idő lett, azonban ez nagyon jó volt a gabonának, mert nem következett be a túl gyors beérés. Július 8-án az EFSZ és az HNB vezetősége közösen bejárták a határt. Az őszi árpához érve megállapították, hogy az árpa várakozáson felül jó termést ad. Másnap megkezdődött az őszi árpa aratása. A három kévekötőgép rövid idő alatt elvégezte munkáját. A traktoristák tiszta és tökéletes munkájukkal erősen fokozták a terméshozam eredményét. Az árpa aratása még be sem fejeződött, máris hozzáláttak a csépléshez. Amikor a tagság meglátta, hogy a zsákok milyen gyorsan telnek a majdnem tojásdadiüjycisv árpaszernekkel, mindenki boldogan mesélte egymásnak, hogy nagyszerű termésük lesz. Az őszi árpa terméshozamánál a legszebb eredményeket Sinógl József, és csoportja érte el. Igazán megérdemli, hogy a dicséret táblájára kerüljön, sőt az úttörő-csoport egy szép dalt is elénekel tiszteletükre. Most már tegyük fel a kérdést, hogy mi is hozta meg ezen örömteljes és kimagasló sikereket? Talán a nép között elterjedt időszerű gazdasági babonák? Nem! Az elért sikert a szovjet tapasztalatok és bevált módszerek helyes és észszerű alkalmazása és az agrotechnikai előírások betartása hozta meg. Továbbá a múltban még gyenge lábon álló munkaerkölcs, amely sok szövetkezeti falu becsületes vezetőinek és dolgozóinak oly sok gondot okozott, ma alaposan megváltozott, megszilárdult. Az elért sikernek ez a második titka. A tagSinógl József I. csoport vezetője ság legnagyobb része ma már rájött arra, hogy amíg • az egyénileg gazdálkodó kis- és középpárasztok termésátlagai gyengék vagy csak közepesek, addig a szövetkezet tagjai, akik munkájuk során felhasználják a gépek segítségét s minden munkájukat gyorsan, ideiében és jól végzik, rendkívül gazdag termésre számíthatnak. A tagság mindenkori jelszava az, hogy minél többet kell kikényszeríteni a természet vasmarkából. Ennek a harcnak diadalmas bajnoka a nagy Micsurin, Tyimirjazef és kiváló tanítványuk Liszenko. \ Az ember csak akkor erősebb a természetnél, ha fegyverét közös erővel kovácsolja ki ellene. Ha a tagság így fog állandóan gondolkodni és cselekedni, akkor a mi szövetkezetünk is nagyon jó szövetkezetté alakulhat s erős és gazdag lesz. Megérkezett két kombájn. A múltban bizony nem valami nagy szeretettel fogadta a tagság egy része. Azonban ma kitörő lelkesedéssel üdvözölték az érkező nagy gépeket. Végre megismerték és tudatára ébredtek annak, hogy a kombájn az ember egyik leghűbb barátja, illetve segítőtársa. A múltban négy hétig tartó aratás ma a kombájn segítségével 6-8 nap alatt lezajlik. A tagság elővette ceruzáját és számítani kezdett. Nagyon rövid számítás után rájöttek, hogy óriási megtakarítást jelent a kombájnnal végzett aratás. Míg aratni nem lehetett, a kombájn parzsétát és más magokat csépelt ki. A tagság örömmel mondogatta, hogy az apró magok cséplésénél is nagy a megta karitás. A magok azelőtt a hordásnál, kazalberakásnál stb., elszóródtak; a kombájn munkájánál ilyesmi nem fordulhat elő. Igaz, hogy a kombájnvezetők is jól képzett szakemberek s munkájukat a tagság elismerése jutalmazza. Július 15-én megindult volna a kombájnok munkája, azonban a hirtelen záporeső mgakadályozta a tervbe vett munkákat. A tagság a mai napon önkéntesen elhatározta, hogy az aratás és a cséplés időtartama alatt vasárnap is dolgozni fog, vagyis arra törekedik, hogy a mag minél hamarabb rendeltetési helyére, az állami és saját megtárba kerüljön. Kapfinger Béla, ig, tanító, Nagylúcs. Régi és új kocsisok Kocsis. Hosszú évszázadokig, sőt a kapitalista országokban még ma is a tőkés osztály legalacsonyabban értékelt társadalmi rétegét jelentették. Ők voltak azok, akik a legnagyobb télben testet dermesztő hideg viharokban is ott ültek a bakon és vártak türelmesen, amíg a nagyságos úr valamelyik mulató meghitt homályában, az éjszaka istennőjének oldalán a kandalló duruzsoló lángjainál ittasan dorbézolt, élvezte a „földi mennyország” minden örömét, nem gondolva a tőkésrendszer poklát átélő kocsisokra. Tehát itt volt a pokol és itt volt a mennyország is, csak az elosztás volt igen aránytalan. A munkásság, szolgák és cselédek, százezrek sínylődtek, nyomorogtak, míg pár léha mágnás az ő verejtékükből dáridórott. Ez volt a régi élet és most ismerjük meg az új embert, az új rend kocsisát. A napokban Káván voltam, ezen az árvfzsújtotta és veszélyeztetett tanyán, s megnéztem, hogy folyik az élet, a békearatás, hogy szívódik fel az élet a búzatábláról a raktárakba és tovább a dolgozók asztalára. A hőmérő 30 fok fölött jár. A nap forró lehelete szinte végigperzsel a lekaszált tarlókon és ebben a tikkasztó hőségben ott áll az új embertípus, a kocsis. Ott állnak az élen, egyének mesterkedése, hogy minden rosszat felsorakoztassanak szocialista munkafejlődésünk vonalán. De nem is fog ez sikerülni, mert a kombájnon Tóth és Szmolka elvtársak ülnek, akik fiatalságukat meghazudtoló öntudatos komolysággal kezelik gépüket. Napról-napra nő azok száma, akiket már nem tud megtéveszteni a Szabad Európa hangja, akik előtt már világosan kíbohtakozott a felszabadulás, a szocialista jövő távlata, a jövőbe vetett bizalom. Már nincs olyan múltat visszasíró reakciós hang, amely le tudná téríteni, a becsületes útról az öntudatos munkást. Megemlítek néhányat a sok közül: Gurányi Zsigmond, aki teljesen összeforrott gépével, aki szeretettel és hozzáértéssel kezeli legjobb segítőtársát, a traktort, Fekete Gyula, szintén egyike azoknak, akinek mindig jó a gépe. Ha .akad is valami hiba rajta, éjjel is megjavítja, csakhogy minél kisebb legyen a késés, mert ilyenkor minden percért kár. Megfigyeltem az elsó csoportban Jobbágy munkacsapatát, amint a csépléssel foglalatoskodtak. A géptől mintegy harminc méterre az orgonabokor árnyékában egy vízzel telt teknőben sörrel és málnával telt üvegek álltak. Ez egész természetes, de mégis meglepett a szövetkezet vezetőségének gondoskodása dolgozó társaikkal szemben. Fekete elvtárs, a szövetkezet elnöke, örökké mozgó ember, nem az irodából irányítja a szövetkezetei, de megjelenik minden munkahelyen, hogy a legcsekélyebb zavar se álljon elő. Mind részesei akarnak lenni annak a nagy munkaversenynek, amelyet a járás maga elé tűzött, hogy a beadási határidőt tizenöt nappal lerövidítsék. Ez sikerült is, járásunk elsőnek végezte el a begyűjtést a kerületben. Ebben pedig nagy része volt Klacsán Istvánnak, Hegedűs Frigyesnek és a többi becsületesen dolgozó szövetkezeti tagnak, akik mindjobban igazolják a közös munka előnyeit. Nem lesznek többé ezüstgombos, libériás és vitézkötésekkel díszített dolmányú, hajbókoló kocsisok. Nem ülnek többé éjszakákon keresztül az üveghintók bakján, mert ezeket rendszerükkel együtt a szennyes múlt lomtárába süllyesztettük. Schlár József A szövetkezetei választotta ahol miňdenkit arról Ítélnek meg, hogyan végzi munkáját. Ezek előtt a kocsisok előtt tisztelettel kalapot emelünk, mert megérdemlik. Itt van például Klacsan István, Hegedűs Frigyes, akik a szövetkezet termésének oroszlánrészét a földekről a raktárakba szállították. Ők már nem a méltóságos úr lenézett kocsisai, ők mar a múlt bűnös világ letűnt rendszerének sírásói. Az egyik mellékúton haladok, a falutól kissé távol megállók és figyelem az egyik kombájn munkáját. Nagy tábla földön dolgozik, amelyen nem is olyan rég még harminc kaszás izzadt. Ma három ember elég learatásához. Figyelem a munka minőségét, hisz tavaly rossz híre volt ennek a béketanknak. Odamegyek, letérdelek és úgy keresem azt a rengeteg elhullajtott gabonaszemet, amelynek a rossz nyelvek szerint ott kellene iennie a tarló között. De hiába nézem, nem találok egyet sem. Tehát nem sikerült a reakció által félrevezetett Kitner Pál 7 hektáros málasi gazdálkodó ért a földművelés minden csíejához-bínjához. Ezt bizonyítja az is, hogy idei gabonabeadását csaknem 30 mázsával lépte túl. Tapasztalt vérbeli földműves. Szabad idejében szakirodalmat, újságokat olvas, hogy tudását még jobban elmélyítse. Nyitott szemmel figyelte a szövetkezeti gazdálkodást és így természetes értékelte a gépek segítségét, amit csakis nagyüzemi gazdálkodásban lehet megfelelően kihasználni. Ezért a közelmúltban elhatározta, hogy ő is áttér a szövetkezeti gazdálkodásra. így ez az év volt magángazdálkodásának utolsó esztendeje. Az ősszel már a közösben fog dolgozni társaival együtt. Az új szövetkezeti tagok a köztiszteletben álló Kitner gazdát elnökül választották. Bízunk abban, hogy az új szövetkezet közös munkával, a gépek segítségével már az első évben szép eredményeket fog felmutatni. Kis szövetkezet a nagy verseny győztese A galántai járás szövetkezetei ezidáig , 140 százalékra teljesítették az idei gabonabeadási tervet. E kimagasló siker elérésében a Járási Nemzeti Bizottság vándorzászlajáért indított i szocialista munkaverseny volt a lendítőkerék. A vándorzászlót annak a : szövetkezetnek szánták, amely leg- I előbb befejezi az aratást, cséplést és j legmagasabb százalékot ér el a gabonabeadásban. A vándorzászlót a palóci szövetkezet nyerte el. A járás szövetkezetei közül itt érték el a legmagasabb hektárhozamokat, mégpedig búzából 34, árpából pedig 31 mázsa átlagos hozamot értek el. A kis szövetkezet ezidáig 12 vagon gabonát adott be terven felül. Ez is hozzásegítette öt a nagy győzelemhez. A MÉRLEG KÉT SERPENYŐJE CSAKNEM UGYANAZON időben, egyazon szorgalommal vetette meg egyik fél is, a másik is a jó magágyat. Az életet jelentő mag kikelt... szárbaszökkent. A csapadékszegény, szokatlanul mostoha időjárás egyformán érte. A kalásztérlelő meleget is ugyanaz a „tüzes golyóbis” árasztotta... Mégis a hektárhozam igen nagy eltérést mutat: tizenegy mázsa. A mérleg egyik serpenyőjébe 28, a másikba csak 17 mázsa gabona jutott. Akinek valami nincs ínyére, kifogást talál. A nyárasdi gazdálkodók mondhatnák: a mérleg rossz... fennakadt az egyik fele. Igen! Fennakadt. Ez határozottan igaz. A nyárasdi szövetkezet már elhányta „gyermekcipőit”, túljutott a kezdeti nehézségeken. Tehát a mérleg két serpenyője között sem lesz többé soha egyensúly . .. Minden esetben a szövetkezet javára billen! Akárhogy is osztanak-szoroznak, csürik-csavarják a dolgot az egyénileg gazdálkodó parasztok, a kétezer mázsa gabona Csöppet sem megvetendő mennyiség. Ezer ember évi kenyérszükségletét teszi ki. Ennyivel termeltek kevesebbet az idén — csupán gabonából. Az érv-patak erecskévé apadt Még egy-két évvel ezelőtt érvek sokasága pergett až egyéni gazdálkodók száján. Ezek legtöbbjét persze a helyi osztályellenség gyártotta. A díszes feltálalás, a negédes szavak megtévesztették a hiszékenyebb gazdálkodókat: „A kódisok közé mennétek... hiszen látjátok, azok sem boldogulnak“, avagy „Nem értenek a gazdálkodáshoz, felfordul a földjük gyommal”, stb. A hamis érvek patakja a szövetkezet gazdasági, pénzügyi megszilárdulása, az évről-évre elért sikerek láttán cse rmellyé, .majd vékony erecskévé apadt. Az idei eredmények: 28 mázsás gabona-hektárhozam, a gabonabeadás 140 százalékos teljesítése, a Tóth Kálmánok, Laky Károlyok, Szabó Lajos к és a többi szövetkezeti tag tele kamrája, a szövetkezet jól jövedelmező állattenyésztése és téglaégetője, a több mint félmillió korona tiszta pénzösszeg a bankban, stb. pedig teljesen kiszárítják a még csordogáló hamis érverecskét is. De csak abban az esetben, ha a siker nem száll a szövetkezet vezetőinek és tagjainak fejébe. A babérokon való nyugvás — önteltség, a szövetkezet továbbfejlődésének akadályozója. Elbizakodásra semmi okuk. Ügy dolgozzanak, hogy szövetkezetük továbbra is példát mutasson az egyént gazdálkodóknak. Ez persze egymagában nem elég ... Ha Mohamed nem megy a hegyhez A szövetkezet tagjai soha ne szűnjenek meg hirdetni elért eredményeiket Bátran, töviről-hegyéig magyarázzák el az egyéni gazdálkodóknak baráti beszélgetés közepette, hogy a kisparcellás gazdálkodással felhagyva, dobják el maguktól a múlt még itt maradt kölöncét, a bizalmatlanságot, amely a maradiság velejárója. Ismertessék meg őket a szövetkezet alapszabályzatával, az újfajta gazdálkodás minden csínjával- binjával. Oszlassák el esetleges kételyeiket, hogy ezek egy percig si gyötörjék gondolataikat. Hogy kételyek itt-ott felbukkannak — egészen biztos. Csak egy példát kell felhozni: a szövetkezetbe való belépés utáni egyéni szabadság kérdését. Ez van most köz-szájon. Beszéljenek a szövetkezet tagjai erről is. öt-hat hektár földdel szövetkezetbe lépő Szabó Lajos, vagy Kliner Dezső és a többiek! Melyik az, amelyiknek egyéni szabadságán valaha is csorba esett? ... Egy biztosra vehető: a becsületesen dolgozó parasztoknak — ha a szövetkezetbe lépnek — az első napok, hetek szokatlanok lesznek. Sokéves, megszokott egyéni gondolkodásmódjuk, előítéleteik a múlt csökevényeiként elő-elő törnek, ezt azonban a szilárd alap, a közös cél, a közös tett elnyomja. Az „enyém” helyett a „miénk” szóra jár lassan a nyelvük. A naplopó. henye gazdálkodónak pedig — aki úgy gondolja, hogy majd a többiek dolgoznak rá — nincs helye a szövetkezetben. Az ilyen, — ha esetleg sikerült is belépnie — a közösség tisztogató rostáján előbb-utóbb ftesik. A még olykor megnyilvánuló torzsalkodást, nézeteltérést váltsa fel a baráti — de soha sem az osztálybéke. Keressék a szövetkezet tagjai az ehljez vezető utat. Kölcsönös látogatás formájában és egyéb módon fűzzék až eddiginél szorosabbra a barátság szálait. Mutassák meg a szövetkezet tagjai a vendégként meghívott egyéni gazdálkodóknak, mennyivel jobban élnek, ruházkodnak, mennyivel teltebb a kamrájuk, amióta a szövetkezetben dolgoznak, ugyanakkor azt is, mennyit apadt gondjuk, bajuk? Ne rejtsék véka alá a sok jót, a hasznosat, amit a szövetkezeti gazdálkodás nyújtott, hanem beszéljenek réla. Ugyanakkor ne hallgassuk el az esetleges hibákat se, ami még nem egyezer előadódik. Ha Így cselekszenek — az eredmény sem marád ei. Kovács I. Asszonyok, akik túlsókat beszélnek Esős idő van. A muzslai Fogyasztási Szövetkezetben tolonganak az asszonyok. A rossz, időt felhasználják a szükséges élelmiszer megvásárlására. Nagy beszédben vannak, s meg $em várják, míg egyik, vagy másik elmond,iá mondanivalóját. Ez éppen nem léimé baj, mert hiszen a közmondás is azt tartja: Szóból ért az ember! Az már nagyobb baj, hogy maguk szemében nem látják a gerendát, máséban meg a szálkát keresik. Az egyik éppen a helybeli EFS2-et szapulja. — Persze, gabonaraktárakat kellett volna építeni, nem pedig dohány szárítót. Látszik, hogy milyen baklövéseket követnek el a szövetkezet vezetői! Nem látták-e, hogy egész kocsi kicsírázott gabonát szállítottak a tyúkfarmra? Látjátok a szövetkezetnek mindent lehet, nekünk bezzeg nem... A többi asszony gondolkodás nélkül helyeslőén bólogatott. Ügy látszott, hogy bizony ez így van... Ez bosszantott! Körülnéztem és látom, hogy csak egyedül vagyok férfi az üzletben! Láttam azt Is, hogy meg kell szólalnom. — Igaz nénikém, hogy az eső által volt csirás árpája, a szövetkezetnek, hiszen saját szememmel láttam, amikor szedték fel földestül az árpát, s elvitték a tyúkfarmra. De ažt vajon tudja-e kedves nénikém, — folytattam tovább — hogy az EFSZ már eddig 108 százalékra eleget tett beadási kötelezettségének, a magángazdálkodók pedig ugyanerre az időre csupán 34 százalékra. Ugye, nem úgy áll a bál, ahogy ezt maga mondja. Nem csodálkoznék azon, ha szövetkezeti tag lenne, ha az említett kisebb kárt bírálná, mert hiszen akkor azzal maga is rendelkezne. Maga ne féltse a szövetkezetei. Ök a kárt helyrehozzák. Ha nem tudná, megmondom, hogy a szövetkezet őszi árpájának hektérhozama 29—30 mázsa volt és búzából mégegyszer annyit várnak, mint a tavalyi évben volt! A rtén.ke elhallgatott és rövid időn belül elhagyta az üzletet. Remélem, cikkemet ő Is elolvassa és gondolkozni fog azon, hogy mégsem érdemes szajkó módra fecsegni. Ha van is hiányosság egy fejlődésben lévő szövetkezetnél, azt ne ilyen módon akarjuk bírálni. Álljunk soraiba és ott mutassuk meg, hogy mit tudunk és hogyan tudjuk saját munkánkkal a híányossságokat kiküszöbölni. Ondrö Ernő, ig. tanító, Muzsla. Gyors eljárás a kotlás megszüntetésére A nyitrai állami birtokok bodoki fajbaromfi farmja Szlovákia legnagyobb ilyen telepe; 4000 R. I. fajta tyúkja van. Sokéves baromfitenyésztői gyakorlatom alatt többféle módszert próbáltam ki a tyúkok kotlási idejének megrövidítésére. Eljárásommal a kotlás 40—49 órán belül teljesen megszüntethető. Volt már rá több példa, hogy módszerem alkalmazása után 18—20 napra a tyúkok újból megkezdték a tojásrakást. A módszer igen egyszerű. A kotlók mindkét lábát szorosan összekötjük puhább spárgával (ronggyal) és így hagyjuk 40—48 órán keresztül. Az összekötött lábú kotlákat elengedhetjük az ólban, vagy olyan helyen, ahol nincsenek kakasok. Lehetőleg két éjjel és 1 nap kössük meg őket, hogy minél rövidebb ideig zavarhassák őket a többi tyúkok. Farmunkon például szombat délután kötjük össze a köttök lábait és hétfőn reggel oldjuk ki ismét. A kotlók kiengedése után 94— 96 százalékban azonnal abbahagyják a kotlást és nem is keresik fel a fészkeket. Baromfiudvarunkon már a múlt évben és idén is sikerrel alkalmaztuk az itt leírt eljárást. Péterfalvi László a bodoki fajbaromfi tenyészet vezetője.
