Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-08-28 / 35. szám

Í955. augusztus 28 11 VADÁSZATI SZEMLE A SZLOVÁKIÁI VADÄSZVÉDEGYLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS MELLÉKLETE. ••umtHiiinruiuHHiiiimiiiimmHiiMmiifiiiiiHiiiiiiiiHininiiniiiiiMHiHiMimiiHiiiHiuiiiMiiniitiiiiiiiiiitiiii iiuitti unit ii»uiiniiinHiiiHiiiiiniiiiiiiHtiHiiimiiit ними hiúi Kérdezz ~ Peleiünk Sürgősen kérek felvilágosítást, hogy köztársaságunk területén lesznek-e még vadászvizsgák augusztusban vagy szeptemberben. A tavaszi vizsgán ta­nítói elfoglaltságom miatt nem ve­hettem részt. Községünk a rimaszombati járáshoz tartozik. A vaddisznó annyira elsza­porodott, hogy az ültetvényeket már most tönkreteszi. A kukorica termés-Válasz: A vadászvizsgákat a Föld­művelésügyi Minisztérium 1953. évi 164. számú hirdetménye szerint min­den év márciusában kell megtartani. Ha rendkívüli körülmények jönnek közbe (pl. sürgős mezőgazdasági mun­kák), a vizsgák később is engedélyez­hetek. Tehát ezek szerint várnia kell a vizsgákkal a jövő év márciusáig. Vizs­gára már januárban kell jelentkeznie, a lakóhelye szerint illetékes Rima­­szombati Járási Vadvédő Egyesületnél. A vadkárok meggátlására azonban vannak a vadászatnál hathatósabb eszközök is. Sok helyen éjjel őrköd­nek, tüzet raknak, trombitálással és kerepeléssel védekeznek a vad ellen. Ez fáradságos és sok időt igénylő módszer. Van ezenkívül egy nagyon olcsó és biztos hatású felszerelés, mely a mezőgazdasági területekre ki­váltó vadat visszariasztja. EZ A RÉMZSINÖR. Azokon a része­ken, ahol a vad bevetett területekre ki szokott váltani, rémzsinórt húzunk. Ez lehet erős zsinór, kötél, esetleg drót, amelyet a földtől 35—40 cm ma­gasságban kell kifeszíteni. A zsinórt fák derekához, bokrokhoz, esetleg ka­ben kb. 80 százalékos vadkár vár­ható. Mint tanító és párttag átérzem a kár súlyosságát, ezért elhatároztam, hogy belépek a vadásztársaságba, (melynek kevés tagja van). Ehhez azonban a vadászvizsga letétele szük­séges. Kérem a szerkesztőséget, le­gyen segítségemre, adjon tanácsot. Bálint Lajos tanító, Détér. rókhoz erősítjük 10—12 méteres sza­kaszonként külön-külön megkötve, ne­hogy az egész zsinór leessék, ha va­lahol a vad beleütközik. A zsinórra különböző bádogdarabokat konzerv­dobozokat, kötözünk párosával, egy­mástól 2 méternyi távolságban. Ha a vad a zsinórt megérinti, a dobozok megcsörrennek, s a kiváltó vad esze­veszetten menekül vissza az erdőbe. Ismételjük, hogy vadászattal a vad­károkat csak csökkenthetjük, de teljesen megakadályozni nem tudjuk. Jövő tavaszig készülhet vizsgára s addig, mint jó tanító és párttag, a tanuló ifjúság és a község dolgozói segítségével szervezze meg a vadkár­elleni védekezést. A szomszédos terü­let vadászati jogának tulajdonosával, illetve bérlőjével is meg keli beszélni a dolgot, s a rémzsinór elhelyezését közhírré kell tenni, hogy a lakosság is tudjon róla. A falu dolgozói is bi­zonyára segítségére lesznek. Munká­jához sikert kívánunk és kérjük, hegy az eredményről értesítse szerkesztő­ségünket. Tudósítását vadászati ro­vatunkban szívesen közöljük. (Szerk.) Vadászat közben belezzük ki a szárnyasvadat A fogolyra nyáron, meleg időben vadászunk. Ilyenkor a vadhús ki van téve a romlásnak. Ezért a lelőtt vad­dal szakszerűen kell bánni, hogy na­pokig is élvezhető állapotban marad­jon. Legtöbbször nem az a baj, hogy a vadász nem ért a fogoly kezelésé­hez, hanem inkább az, hogy a vadá­szat hevében csak a lövésre gondol s elfeledkezik a lelőtt vadról. A hajtők a lelőtt foglyokat rendszerint agga­­tóra fűzik, egyszerűen a vállukon ci­pelik órákhosszat. Az összetömődött vad belső része a nap hevétől bom­lásnak indul. Hogy ez meg ne történ­jék, pihenő időben belezzük ki a szár­nyas vadakat. A pihenést legjobb a kukorica- vagy burgonyaföldeken tar­tani. Ott árnyékos helyen a föld felső meleg rétegét elhúzzuk és a hideg földrétegen a foglyok lehűlnek. Itt vé­gezzük el a kibelezést is. A fogoly belezéséhez kis kampós drótot vagy vesszőcskét használunk, melynek vége szigonyszerűen vissza van hajtva. A belezőpálcát óvatosan betoljuk a fo­goly végbélnyílásába 4—5 centimeter­­nyire s azután csavarunk rajta kettőt­­hármat, hogy a horog megakadjon a bél falában. Azután óvatosan húzzuk kifelé. Amikor a bélnek egy darabja már kint van, a horgot kiakasztjuk belőle, azután mindkét kezünk mutató és hüvelykujjával egymás elébe nyúlva, lassan kihúzzuk a beleket. Ha minden fogoly ki van már be­lezve, s közben a földön szabadon fekve ki is hült egy kicsit, folytathat­juk a vadászatot. A szárnyas vad szál­lítására külön szállítókosarakat is szok­tak készíteni, de ezekkel fölösleges részletesen foglalkozni, mert a jó köz­lekedés lehetővé teszi, hogy a vadat hamar hűvös helyre szállíthassuk. — Vadkacsa- és fácánvadászátokon se feledkezzünk meg a vad kibelezéséről. Itt is hasonló módon történik a bele­­zés mint a fogolynál. Példásan segítettek a vadászok A nagysurányi vadászok segítettek a helyi EFSZ-nek■ az aratási és cséplési munkákban. Vadásztársaink segítsége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az EFSZ első helyen áll a gabonabeadás­ban járási méretben. A vadvédö egye­sület tagjai július SÍ-én (vasárnap) brigádmunkával segítettek az aratás­ban, A kombájnokhoz három munka­­csoportot szerveztek, melyek 380 má­zsa gabonát csépellek ki, a magokat ki is tisztították és elraktározták. Ezzel nemcsak• a szövetkezetnek se­gítettek, hanem a vadászat ügyét is szolgálták, mivel elősegítették a ba­ráti összefogást a földművesekkel. A szövetkezeti dolgozók máris megígér­ték, hogy a vad téli etetésénél segít­ségére lesznek a vadvédö egyesület­nek. Védekezés a kullancsok ellen Majdnem minden vadászkutya kul­lancsot szed fel vadászat közben, kü­lönösen hegyi vadászaton, ahol csül­­kös vadat keresve, mindig szert tesz egynéhányra. Az ilyen kutya aztán nyugtalan, a rátapadt kullancs zavar­ja munkájában. Legjobb védekezés a kullancsok ellen, ha a kutyát vízben feloldott DDT és HCH 'keverékkel (hexachlorycyklohexan) befecskendez­zük vagy bekenjük, főképp olyan he­lyeken, ahová leginkább ragadhat a kullancs. Ne kenjük be azonban azo­kat a helyeket, melyeket a kutya sa­ját maga lenyalhat. A kullancs leg­inkább tavasszal fordul elő, de van egy fajtája, mely ősszel jelenik meg nagyobb mennyiségben. A bélférges kutya gyógyítása A galandférgeket, vagy szalagfér­geket arról lehet megismerni, hogy testük lapos, szalagszerü, s ízekre osz­tott. Minden egyes íz önálló egyed s így a szalagszerű féreg tulajdonképpen sok állat telepe. Az első tag fejrészén kapaszkodó korong van, abban horgok, melyek szívósan tapadnak a bélfalhoz. A kutyában több válfajuk élőskö­­dik. Némelyek csak centiméternyire nőnek meg, de vannak két méter hosszúak is. Szaporodásuk már nem olyan egyszerű, mint az előbbi bél­­féregcsoportoké s ezt tudnunk kell, hogv védekezhessünk ellenük. Az egymáshoz kapcsolódó ízek kö­zül az utolsók egyenként leválnak s a széklethez keveredve, ezzel együtt kijutnak a kutya testéből; hosszabb­­rövidebb idő múltán elpusztulnak u­­gyan, de a testükben (méhükben) le­vő peték életképesek maradnak. Ha azután az ilyen élettelen féreg vala­mely alkalmas állat gyomrába kerül, a külső részek megemésztődnek, a petékből pedig előbújnak az ébrények. Ezek befúródnak a bélfalba, ahonnan a véráram viszi őket a test valamely szervébe, (agy velő be, izomzatba, szív­be, májba). Itt megakadnak, betoko­­zódnak és az úgynevezet hólyagférget alkotják. A hólyagférges hús, máj, tüdő stb. fogyasztása által a belekbe kerülve, felnyílnak a tokok, az eddig betokoződott ébrények fejlődésnek in­dulnak és a bélben megkapaszkodva, új galandférgek keletkeznek. A fertőzés rendesen úgy történik, hogy a beteg kutya székletével szét­szórja férgeit a mezőn. A férgek nö­vényekhez tapadnak, melyeket azután más állat lelegel. Miután a férgek az új állat gyomrába kerültek, úgyne­vezett közti gazdává válik, s szerve­zetében fejlődnek ki azután a hólyag­férgek. Éppen az ilyen hólyagférges szervet szoktak konyhai hulladékként a kutyának odaadni és benne fejlőd­nek ki azután a galandférgek. Meg kell jegyezni, hogy a galandféreg egyik-másik fajtája az emberre is ve­szélyes. A fertőzés rendesen föld­ről felszedett és mosatlanul fogyasz­tott gyümölcs, hiányosan mosott zöld saláta s zöldségfélék okozzák. A kutyánál hasonló zavarokat okoz­nak, mint a többi bélférgek. A galand­­férgesség egyik jele a végbélnyílás környékének viszketegsége. Ez úgy vehető észre, hogy a kutya gyakran nyalogatja végbélnyílását s hátuljára ülve csúszkál a földön. Koplaltató kú­rával kell a galandférgeket elhajtani. Nagyon jó szer a Kamala, 2—8 gram­mos adagokban, a kutya nagysága sze­rint. Ez a szer egyszersmind hashajtó is a ezért nem kell a kutyának kü­lön hashajtót beadni az elhódított férgek kihajtására. Jó szer még az arecolín is. A galandférgek elleni védekezés ab­ban áll, hogy a kutyának nem adunk nyersen olyan hulladékot, mely nö­vényevő állatok húsának feldolgozásá­ból származik. A gyógykezelés idején a kutyát ál­landóan figyelni kell, a bélsárt azon­nal össze kell szedni s elégetni. Ilyen­kor legjobb a kutyát _ külön helyen tartani, mert a gyógyszerek a férgek egy részét nem ölik meg, csak elká­bítják s a petéknek nem ártanak. A kutya ólját s tartózkodási helyét tisztán kell tartani s jó forró lúggal fertőtleníteni. Leginkább až elhanyagolt, piszkos kutyák betegednek meg, mig a jól á­­polt, táplált állatok ritkábban kapják meg a betegséget. Magyarországi hírek A „Magyár Vadász” f. év júniusi száma közli, hogy a Magyar Vadászok Országos Szövetségének sikerült elin­téznie a vadásztársaságok régi jogos kívánságát, hogy csoportos utazás esetén, vasúti utazási kedvezményt kapjanak. Ha legalább 25 személy u­­tazik egy csoportban, 33 százalékos kedvezményben részesülnek a hét bármely napján. Ez nagyon fontos kedvezmény, mert sok vadásztársaság területe elég távol van a székhely­től. A MAVOSZ a vadászok folyamatos oktatását tervezi. Az oktatás tartama alatt a vadásznak három vizsgát kell majd tennie: alap-, közép- és felső­fokú vizsgát. Az alapfokú vizsgákat még ez éven megkezdik, a jövő éven azután a középfokúval folytatják ej a felsőfokú vizsgával fejezik majd be. A tagok oktatását az egyes vadász­­társaságok vezetik. A vizsgát a Va­dász Szövetség megbízottjából, a Me­gyei Tanács vadászati felügyelőjéből és az illetékes erdészeti előadóból ál­ló bizottság előtt kell letenni. Külö­nösen nagy súlyt helyeznek majd a ragadozőmadarak felismerésének 1 el­sajátítására. A vizsgát egyszer lehet ismételni. __ Ezt a vizsgáztatási rendszert mi is figyelemmel fogjuk kísérni, mert ná­lunk már 1949 óta bevezették a va­dászvizsgákat és azóta is igyekszünk javítani a vizsgáztatás módjain. Ezért számunkra is értékes tanulságot je­lentenek majd a Magyarországon be-, vezetett vizsgáztatási mód eredmé­nyei. ★ ★ ★ ív ' -A méhek és rokonaik szerepe a magvak megtermékenyítésében Egyik leghasznosabb házi állatunk a mézelő vagy házi méh. Közel 800 rokonfaja ismeretes. Rokonai, a több­nyire szőrös, bundás testű rovarok, szintén két pár hártyásszárnnyal röp­­dösnek a kert, a mező és az erdő vi­rágain. Nagyságban, színezetben és életmódjuknak megfelelően alakult szervezetükben különböznek egymás­tól. Legkisebbek közülük az ősmé­­hek, nem nagyobbak 4—8 millimé­ternél. A mi házi mellünk középnagy­ságú. Legnagyobb az „óriás“ — 25— 30 milliméternyi — dongóméh. Életmódjuk változatos. Lgtöbbjük magányosan él. Egy kisebb csoport­juk a házi méh, a dongó és az ál­­dongó-méhek társaságában él. Van­nak köztük élősködők is, aminők a kakukkméhek. Ezek petéiket „kakukk módjára“ valamely hártyásszárnyú gazdaállat fészkébe csempészik. Ott aztán utódaik a fészeképítő gazda­állat lárváinak eledeléből cseperednek föl. Nektárral, vagyis virágmézzel és pollennel, azaz virágporral táplálkoz­nak s ivadékaik számára is ezeket halmozzák föl fészkeikben. Egész szervezetük ehhez az életmódhoz ido­mult. A nektár felszürcsölésére kiválóan alkalmasak szájszerveik. Egyes ala­­csonyabbrendü méhfélék könnyen hozzáférhető nektárú virágokat keres­nek föl. Ezeknek a szájszervei. rövi­dek, nyalok. Más méhfélék olyan vi­rágokat látogatnak, amelyek nektá­­riuma a kehely mélyében van elrejt­ve. Ezeknek a szipókája feltűnő hosz­­szúra. olykor testnagyságúra nyúlt. A virágra érkező méh a nektárt fölszívja, fölszedi testére a virágport is, amelyet azután átvisz a követke­ző virág ragadós bibéjére. Vándor­úba közben, röpködése során ilykép porozza meg a virágokat. A megpor­­zás után a virágporszem tartalma a bibeszálon keresztül lehúzódik a ter­mő magházában lévő magkezdemé­nyekhez. Amelyik magkezdeménnyel egyesül, azt meg is termékenyíti. A megtermékenyített magkezdemény ék­ből fejlődnek a magvak. Íme, ezért illatozik, színpompázik a sokfele vi­rág! A máhféléket még aszerint is cso­portosítjuk, hogy testük melyik ré­szével szedik föl a virágport. Így vannak gyűjtőkészülék nélküli méh­félék, továbbá lábszőrökkel és has­szőrökkel gyűjtők. Gyűjtőkészülék nélküliek az ősmé­­hek és az élesködó kakukkméhek. Az ősméhek nektár- és virágpor-táp­lálékukat a begyükben szállítják fész­kükben s ott ivadékaik számára a sejtekbe ürítik. A kakukkméheknek nincs szükségük gvüjtökészülékre, mert ivadékaikról a gazdaáilat gon­doskodik. Legfejlettebb a házi méh A háziméh dolgozójának hátsó lába a legfejlettebb gyűjtőké szülék. A hát­só lábfejtö belső oldala a dús szőrű kefe, a középső rajzón jól látható a lábszár perentszőrökkel körülvett ko­sár, jobboldalon a kosár virágporral megtelt. és a dongóméh gyűjlőkészüléke. Ezeknek a harmadik lábszára lapos, szegélyszőrökkel ellátott kosárkává, lábfejtőjük pedig sürűszörű kefécs­­kévé alakult. Haslemezeik merev sző­reivel gyűjtenek a szabó-méhek, a fali és a pelyhesméhek. (következő számunkban folytatjuk) Nyárvégi serkentő etetés ügy mondják, hogy a méhek a nap gyermekei. Ezt tapasztalhatjuk a méhcsalád fejlődésében és életében az egész méhészeti évben és meg­győződhetünk a tényről, ha az anya petézését figyeljük. A nyári napfordulattól, június 21- től a nappalok rövidebbek, az éjsza­kák hosszabbodnak. Ebben az idő­szakban az anya petézési hajlama csökken. A Hasítás terjedelme nap­­ról-napra kisebb. Már pedig a méh­család áttelelése annál sikeresebb, minél több fiatal méh van a téli fürtben. Csak az ősszel jól felerősö­dött, megfiatalított családok képesek arra, hogy megbirkózzanak a téllel és tavasszal kielégítően fejlődjenek. Ezért még augusztusban (a hegyes vidékeken már júliusban), ha nincs virág és mézhordás, a hiányt mester­séges serkentő etetéssel kell pótol­nunk. Ezt kis adagokban végezzük, maximum 2 del vízzel hígított méz­zel, vagy cukorral (1:1 arányban) és pedig 2 héten keresztül, felbecsüljük a méztartalékot minden családnál. A kereteken lévő 10 dem? A téli készletet inkább korábban, mint későbben biztosítsuk. Először is befedett mézet mindkét oldalon 30 dkg-nak. számítjuk. Az összméztarta­­lékot sziruppal egészítjük ki (cukor — víz 3:2 arányban), úgyhogy csa­ládonként 12—15 kg -eledelt biztosí­tunk télre. Ezt két részletben etet­jük fel, még pedig először kétharmad részét és a fennmaradt részt az utol­só fiasitás kikelése után. Ismételten hangsúlyozom, hogy a méheket időben etessük fel, hogy a szirupot a tél beállta előtt elhulló­­öreg méhek még lesűríthessék és fel­dolgozhassák. UNGER ÁGOSTON méhészeti szaktanító Az utórajok fölsegítése, egyesítése Mint tudjuk, až utőraj mindenkor fiatal, terméketlen anyával, illetve anyákkal vonul ki. Ha tehát a fölös­leges anyák eltávolítása után a meg­maradt anya szerencsésen megtermé­kenyült s megkezdette a petézést: akkor ez a raj értékesebb, mint a meddőn maradt öreg anyás család, vagy a szintén öreg anyás első raj. Mégis azt tapasztaljuk, hogy a leg­több méhtelepen nagyon csekély fi­gyelmet _ fordítanak az utórajokra; holott azok — némi segítséggel — telelőképesekké fejleszthetők. S mint ilyenek, a jövő évben éppen ezek emelkednek ki a többiek közül csodá­latos munkaképességükkel. Megérdem­lik tehát, hogy kész lépekkel, mézzel és fiasítással a nyár folyamán nyújt­sunk nekik biztos alapot a megélhe­tésre. Az első fias lépet néppel, a többit nép nélkül adjuk az utórajnak az ál­tala alkotott fészek közepébe. Az első fölsegítésnél mindenkor csak egy nyílt fias, petés keretet adjunk, a­­melyből szükség esetén anyát is ne­velhetnek. S ha 10—14 nap múlva még két keretet adunk kikelőfélben levő fiasítással: ezzel fel is szaporí­­tattuk a népességét annyira, hogy a további szaporodását már a fiatal a­­nyára bízhatjuk. Kétségtelen, hogy až élelemhiányt is pótolnunk kell — különösen, ha szünetel a hordás — legalább 1—2 keret mézzel: ezeket azonban a fia­­sítás körzetén és a virágporos '.épe­ken kívül — jobb és bal felől — füg­gesszük be, mint takaró lépeket. Ha ekként az utórajok népességét, élelemkészletét és építményét is kel­lőképpen pótoljuk a nyár folyamán, biztosítottnak is tekinthetjük azok további gyarapodását. A méhméreg A méh csípése, mint ismeretes — enyhébb kígyómaráshoz hasonlítható. Érdekes, hogy a méhcsipés nem hat mindenkire egyformán, egyeseknél elég súlyos következményekkel jár, különö­sen akkor, ha egyszerre több méh csípi össze ugyanazt az egyént. Má­soknál ellenben a csípésnek semmi utóhatása sincs. Azt az egyént, akire a méhméreg nincs hatással, f;immu­­nis“-nak nevezzük, vagyis az illető szervezet a méregre nem reagál. Ide tartoznak elsősorban azok a méhé­szek, akiket az előző években a mé­hek már többször összecsíplek. A méhméreg elleni „immunitás“ a do­hányzóval és az alkoholistával hason­lítható össze. Ugyancsak ismert, hogy a méhcsipés régi népi gyógymód, sőt még ma is ajánlható reuma és hasonló betegsé­gek ellen. A méhek mérge állítólag különös módon hat a beteg szerve­zetére. Figyelemreméltó az a tény is, — amit a méhészek már régen meg­figyeltek: _ — hogy világos arcbőrű embereknél, akiknek bőre kevesebb pigmentet tartalmaz, a méhméreg erősebb hatású, mnt a sötétbőrűeknél, akiknek bőrében több a pigment. Drexier Béla, oki. természetkutató

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents