Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-02-27 / 9. szám
4 fííitóim 1955 február 27. A Szovjetunió békepolitikájának újabb megnyilatkozásai Átighoay a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka befejeződött, nyilvánosságra kerü'i a sajtóban azoknak a beszélgetéseknek a szövege, amelyeket N Sz. Hruscsov, N. A. Bulganvin és G. K. Zsukov három amerikai újságíróval folytatott. A szovjet államférfiaknak az újságírók kérdéseire adott sokoldalú válaszai :smét aláhúzták- a Szovjetunió kü politikája teljesen világos és egyértelmű. Hruscsov, Zsukov és Bulganyin eivtá-sak nyilatkozatai ismét megerősítették az embereknek *-zt a hitét. „A Szovjetunió érdeke a béke fenntartása. Kész minden tO!e telhetőt megtenni a kérdés helyes megoldásának és az úi háború elhárításának elősegítésére"'— mondotta Hruscsov e vtárs. „Arra az elvre támaszkodunk, hogv a rossz béke is jobb a jó civakodásnáľ — hangsúlyozta Zsukov e'vtárs „Ni. A. Bulganvin azt válaszolja — közölt* a harmadik beszélgetésről kiadrtt ie'entés. — hogv Hea'.st. Kingsburv Smith és Connif közö'hetnék saitón Keresztül, vagv egvéb olyan módon, amilyent lehetségesnek találnak, hogv a szovjet kormány "szintén törekszik a nemzetközi feszü'tség envh’tésére, a népek közti békére, hogy a szovjet kormány megjavítani óhajtja viszonyát az Egyesült Áramokkal" Ezekben a nyilatkozatokban tehát a szovjet állam vezetői nyomatékosan hangsúlyozták a Szovjetunió politikájának békés céljait. S akit a szavak nem győznének meg, azt győzzék meg a tettek. gvO/zék meg azok a tények, amelvek a begfp’sö Tanács ülésszakán és az azóta e’telt két hét alatt zajlottak le. A ténvek a kővetkezők: Mo'otov elvtárs rendkívül méltányos javaslatot tesz a szabad német választások megtartása és Németország egyes'tése ügyében. Azonnal megvalósítható javaslatot tesz az osztrák kérdésben. A szovjet kormány nyilvánosságra hozza nyilatkozatát, amelyben legrövidebb időn belü' nemzetközi értekezletet javasol a tajvani kérdésben. A Szovjetunió képviselője Japánban nyilatkozatot tesz Hatojama miniszterelnök előtt, amelyben javasolja, hogv mielőbb kezdődjenek tárgyalások a szovjetjapán viszonv rendezésére Tokióban, vagy Moszkvában. S végül az utóbbi napok eseménye: a Szovjetunió kormányának nyilatkozata az ENSz leszerelési bizottsága albizottságának küszöbén álló munkájával kapcsolatban- a Szovjetunió újabb javaslatokat tesz az atom- és hidrogénfegyverek megsemmisítésére, az atomanya • goknak békés célokra való fel hasznalására. valamint a fegyveres erők és a fegvverze-t korlátozására. De tettek e vajon ez idő alatt a másik oldalon akárcsak egyetlen pozitív lépést, egvetlen konkrét javasls tot is a nemzetközi feszültség enyhítésére? A Szovjetunió külpolitikájának alapelve mindig a nemzetek békés együttélésének lenini gondolata volt és ma is az. Akik ezt tagadták, akik rágalmaikkal ki akarták kezdeni ezt az elvet — kudarcot vallott jósokként mindannyiszor szégyenletesen levit“z lettek. „Annak, hogy a népeket a Szovjetunió részérül fenyegető ag resszióval rémitgetik, határozottan ross7Szándékú célja van. Ez a cél nem a béke fenntartását, hanem az új háború propagandáját szolgálja" — hangsúlyozta Zsukov elvtárs. Ha támaszpont-politikáról, a béke ellen iránvuló fenyegetésekről, a háború előkészítésérő' van szó, akkor nyilvánvaló, hogv ezek a törekvések nemcsak a Szovjetuniót, • hanem ugvanúgv a szocialista tábor valamennyi országának nvuaalmát. békés építömunkáiát is fenyegetik, Hruscsov elvtárs nyilatkozatában azt mondotta- „a Szovjetunió a maga részéről arra törekszik, hogv egészségesüzleti és kereskedelmi kapcsolatokat teremtsen más országokkal úgy, hogv ezek az egészséges kapcsolatok erősödjenek és baráti kapcsolatokká fejlődjenek." Nem kétséges, hogy a Szovjetunión kívül ugyanerre törekszik a Kínai a Lengvel, a R"mán Nénköztársasá-.' valamint a többi népidemokratikus ország s köztük a m* hazánk ;s Hruscsov élvtárs szavai szerint mindezen országok népei ellenzik a háborút, de „те? fogják védeni országukat, ha megtámadják és nem kétséges. hogv mindent el foenak követni a támadók szétzúzására." A három amerikai újságíró azért látogatott el a Szovjetunióba, hogy a nemzetközi politika fontos prob'émáiról megkérdezze a szovjet áPamférfiak véleményét. Nem tudni: vajon a válaszok kielég;tették-e őket és azokat a bizonyara tekintélyes politika és gazdasági köröket, akikkel kapcsodban állanak Bizonvos azonban hogy a békeszerető emberek millióit nemcsak kielégítették, hanem a szovjet vezérőférfiak n'i'atkozatai nvomán még tovább erősödött a népek bizalma a Szovjetunió őszinte, világos és következetes békepolitikáia iránt. FRAŇO KRAL: 1948 februárja Gátat nem lehetett eléje vetni, meg nem akadályozhatta semmi, nem lehetett semmivé tenni, mit oly sok vér készített elő, mit tengernyi szenvedés érlelt, miért elsorvadt annyi erő. Félrelökték, ki értetlen állt, nemet mondott, vagy fékezett. S ki ellene tett: elveszett. Az új élet árja áttört mindenen, jogot hozva és szebb jövőt. Máskép lesz már, mint ezelőtt. Fordította: FtÍGEDI ELEK Amerikai erőpolitika A bulgár mezőgazdaság a fellendülés útján VLKO CSERVENKOV, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke beszámolót tartott a bolgár mez”gazdasági termelőszövetkezetek negyedik érteke/'étén. Rész'etesen foR- alkozott azokkal az intézkedésekkel amelvekt-t a Bolgár Kommunista Pán és kormány az elmúlt másfél év alatt hozott a mezőgazdaság fe"endítésére, va'amint azokkal a sikerekkel, amelyeket a bolgár nép 1954-ban ért e! az iparban és a mezőgazdaságban. Rámutatott arra. hogy a múlt évben megerősödött a mezőgazdaság technikai bázisa. HMIIMIIIItlMIIIIIIIIIH Az erő a békeszerető országok oldalán van A nemzetközi kérdések szinte beléptek életünkbe, szobánkba, baráti társasagunkba. Sok-sok kérdés vár választ. Hogyan is kell eligazodni a mai nemzetközi helyzetben? Mit tesz a Szovjetunió? Mi most a legfontosabb lépés a béke érdekében ? Az emberek most a legilletékesebb helyről, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának tagjaitól, a béke legerősebb hatalmának szóvivőitől kaptak választ aggódó kérdéseikre. Miről volt szó a Legfelső Tanácsban? Egy szóval megmondható: az emberiségről. Ami az emberiségnek a legkedvesebb: a békéről. Két sebe van a nemzetközi helyzetnek. A két sebre az amerikai háborús körök sót hintenek, a szovjet politika azonban a gyógyítás módját javasolja. Európa testén a seb: a német újrafelfegyverzés, melyet a nyugati hatalmak azért erőltetnek, hogy a német hadigyárosok és volt hitleri tábornokok revans-éhségét és fegyvereit a szocializmus tábora ellen szegezzék, abban a balga hiszemhen. hogy ezzel is fokozzák úgynevezett erőhelyzetüket. Pedig eddig is bebizonyosodott, hogy nem diktálhatnak a béketábor országainak, s nem diktálhatnak különösen most, amikor — amint V. M. Molotov meggyőzően bebizonyította — az erő minden értelemben a békés országok oldalán van. Mi hát a megoldás? Nem a fegyverkezési verseny, nem az újrafelfegyverzés! Begyógyulhat Európa sebe, megvalósulhat az egységes, békés Németország, ha a nyugati hatalmak figyelembe veszik a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy mondjanak le a német újrafelfegyverzésről. tartsanak még ez évben szabad. demokratikus össznémet választásokat. A Szovjetunió amellett van, hogy a négy nagyhatalom közös értekezleten vitassa meg ismét a német kérdést éppen úgy, mint az osztrák államszerződés vajúdó ügyét. Végsőkig türelmes tehát a szovjet külpolitika, de nem nézi ölhetett kezekkel a háborús készülődést. Ha az újrafelfegyverzett Németország részvételével megalakulnak a nyugateurópai katonai csoportosulások, a moszkvai értekezleten résztvett nyolc európai ország intézkedni fog — hangsúlyozta Molotov — egyesített katonai parancsnokságának megteremtéséről. A német kérdésben kifejtett politika — a mi politikánk is. Csehszlovákia is ott van a nyolc állam közöt. Olyan tudat ez, amely megsokszorozza erőnket. Nem vagyunk egyedül, szoros barátság szálai fűznek a Szovjetunióhoz és a többi békés országhoz. A másik seb, amit gyógyítani kell: Ázsia sebe, az Egyesült. Államok tajvani támadó politikája. Ez a seb is gyógyítható, ha az Egyesült Államok kivonja fegyveres erőit Tajvanról. A Szovjetunió mindent elkövet e kérdés békés megoldásáért. Alig néhány napra azután, hogy Molotov és Hruscsov ilyenértelmü kijelentést tett, a Szovjetunió kormánya javasolta, hogy az érdekelt országok, tehát elsősorban a Kínai Népköztársaság és az Amerikai Egyesült Államok, továbbá Anglia, a Szovjetunió, Franciaország, India, Burma, Indonézia, Pakisztán és Ceylon részvételével értekezleten tárgyalják meg az égető tajvani problémát. Nem egy nyugati lap úgy értékelte a felhívást, mint amely „nagyszerű elgondolást“ tartalmaz. Teremtsenek közvetlen kapcsolatokat az egy*s parlamentek között, fejtsék ki a képviselők véleményüket más nemzetek parlamentjében — ezt javasolja a felhívás. Béketörekvés, magabiztos erő és rendíthetetlen nyugalom — ez sugárzik felénk abból a beszédből, amelyben N. A. Bulganyin mutatott rá a szovjet minisztertanács tevékenységének fő kérdéseire. E beszéd meggyőz bennünket arról, hogy a Szovjetunió ereje nemcsak e pillanatban vezető erő a világon, a gazdasági és a katonai erő tekintetében egyaránt, hanem rohamos tempóban nő tovább. Bulganyin hangsúlyozta, hogy a nehézipart elsőrendűen fejlesztik, mert csak ez biztosítja a mezőgazdaság, a közszükségleti ipar fejlődését és egyidejűleg az ország védelmi képességének fokozását, tehát az erő és jólét alapja; A gazdagodás, az alkotás és a szépülő élet békéjét a Szovjetunió nemcsak gazdasági és nemzetközi politikájával, hanem védelmi képességének fokozásával is szolgálni kívánja. Akik erővel fenyegetőznek jobb lesz, ha jobban kinyitják fülüket és értelmüket, meghallják és megértik Bulganyinnak azokat a szavait, amelyek szerint a szovjet fegyveres erőket teljesen korszerű fegyverzettel, haditechnikával látták el és a hadsereg harcrakészségét továbbra is megfelelő színvonalon tartják. így adnak választ az egyszerű embereket foglalkoztató kérdésekre a Legfelső Tanács eseményei. 4 Szovjetunió nem várja meg, hogy az ágyúk torka zengjen: békejavaslatokat tesz, növeli erejét, cselekszik a békéért. Olyan cselekvés ez, amely tovább mélyíti a dolgozó emberben is a Szovjetunió iránti barátságot. Felszabadulásunk 10. évfordulójának küszöbén jólesik látni, hogy felszabadítónk milyen következetes erőfeszítéssel akarja megszabadítani a világot a háborús félelemtől A munkás-parasztszövefcég februári győzelme A dolgozó nép a munkások és parasztok szövetségének februári történelmi diadala a gyakorlatban meggyőzte a dolgozó parasztságot, hogy a munkásosztályban és a Csehszlovák Kommunista Pártban van szilárd szövetsége és jogainak igazi megvédője. 1948 februárjában a földművesek valóban helyesen értelmezték KI. Gottwald elvtárs szavait, melyeket a Václav-téren a dolgozó parasztság manifesztációja alkalmával mondott „Munkás a parasztért, paraszt a munkásért”. 1948 februárjában a munkásosztály vezetós/erepe azzal is beigazolódott, hogy nem állt ki csupán a munkásokért, hanem követelte a mezőgazdasági törvények és valamennyi dolgozó földműves jogos követelésének teljesítését is. A dolgozóknak a Csehszlovák Kommunista Párt vezetése alatt elért februári győzelme kiváló bizonyítéka volt a párt Központi Bizottsága fő irányelvei helyességének, megszilárdította a munkások és földművesek szövetségét, megmutatta földműveseinknek azokat a távlatokat, amelyek az egységes földművesszövetkezetek előtt állanak, ha kihasználják a mezőgazdaság gépesítését, ha felhasználják a jól bevált szovjet tapasztalatokat. A dolgozók februári győzelme elsöpörte a földbirtokosokat és a kapitalistákat Begyógyította azokat a sebeket, melyeket a mágnások és a nagybirtokosok kormánya ejtett a kis- és középföldmüveseken. A földtulajdon kérdésének igazságos megoldása „Azé a föld, aki dolgozik rajta” elv alapján, valamint a kis- és középföldművesek érdekében hozott egész sor intézkedés (kölcsönök a földművelés gépesítése) megvalósításáról valamenynvi kis- és középföldmúvesnek újból megmutatta, milyen előnyök származnak a munkások és földművesek testvéri együttműködéséből. Az 1948. februári győzelem hosszú évekig tartó közös harcnak volt az eredménye. E harcok füzében kováesolódott össze a munkás-parasztszövetség, melynek létrehozásáért a munkásosztály a Csehszlovák Kommunista Párt vezetésével hosszú éveken keresztül harcolt. Ezt a harcot a Csehszlovák Kommunista Párt KI. Gottwald elvtárs szavainak szellemében vezette: „Mi harcolunk és harcol' ni fogunk egy proletár államért, a munkások és földművesek államáért . . . Harcolni fogunk a falusi nincstelenek, kisparasztok érdekeiért. Azért, hogy a proletárok kisajátítják a bankokat és gyárakat, hogy a mezőgazdasági munkások és kisparasztok magukévá tehessék a nagybirtokosok földjeit“ — mondotta Kl. Gottwald elvtárs. Az 1945-ös év után a Kl. Gottwald elvtárs vezette Csehszlovák Kommunista Párt a földreformért és a mezőgazdaságra vonatkozó törvényekért folytatott reakció elleni harcában szilárdította meg a munkások és földművesek szövetségét, s így meggyőzte a kis- és középföldműveseket. Megindult a falvakon a széleskörű akció, mely fölnyitotta a földművesek szemeit és megmutatta nekik, ki tulajdonképpen a barátjuk s ki az ellenségük. A párt elérte, hogy a földművesek saját tapasztalaikon okulva megismerhették a falusi gazdagok és a kulákok igazi arcát s leleplezhették a nemzeti szocialista és szlovák demokrata párt reakciós ténykedéseit. A munkáspárt széleskörű segítséget nyújtott a kis- és középparasztoknak. A munkásosztály adta a földműveseknek a legnagyobb segítséget munkájuk megkönnyítése érdekében: a traktorokat, a mezőgazdasági gépeket és szerszámokat. Ez volt a szövetség megszilárdításának egyik formája. Ezenkívül a kormány ismertette a Hradec-i programot — mely magába foglalta a kis- és középarasztok régi követeléseit, vagyis a nagybirtokok felosztását, az adók csökkentését, vagy törlését, olcsó mezőgazdasági hitel juttatását, stb. A kis- és középparasztok ezeknek a törvényeknek keresztülviteléért folyó harcok közben leleplezték a nagybirtokosokat, a falusi gazdagokat. Ez további iskola volt a földművesek számára. Ezért, mikor 1948 februárjában a reakció megkísérelte népi demokratikus vívmányaink megdöntését, a Csehszlovák Kommunista Párt vezette munkás-paraszt szövetség ereje ezt a fondorlatot meghiúsította. A munkások és földművesek szövetsége, mely a szocializmust építő népi demokratikus állam alappillére, lehetővé tette a dolgozó parasztságnak a kommunista párt irányításával, megszabaduljon a kizsákmányolástól és attól a függőségtől, melyben a falusi gazdagok járma alatt sínylődött. Ez a szövetség teszi lehetővé a földművesnép régi álmainak megvalósulását, a gazdagabb, boldogabb élet elérését. A párt és a kormány azóta is állandóan segíti a falusi dolgozókat életszínvonaluk emelésében. Lépésrőllépésre vezeti, irányítja azon az úton, mely a szocializmushoz vezet. Ezzel a ténykedésével állandóan szilárdítja a munkások és parasztok szövetségét, amelynél alapul szolgálnak a Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztalatai. A város és a falu közötti új árucsere, a munkások és földművesek termelési szövetsége, a földművesek önkéntes áttérése a magasabb szövetkezeti formákra, az állandóan fejlődő gépesítés hathatós segítsége, mind ezt szolgálja. Ne feledjük el, hogy Kl. Gottwald elvtárs mennyire hangoztatta, — hogy a munkások és a dolgozó földművesek szoros szövetsége kikerülhetetlenül fontos ahhoz, hogy a falu a szocializmus útjára lépjen. A BRIT KÖZVÉLEMÉNYT métyen megdöbbentette a brit kormánynak az az elhatározása, hogy hozzálát a hidrogénbomba gyártásához. Ezt az újabb lépést úgynevezett Fehér Könyvben jelentette be a brit kormány.A Fehér könyv a hírhedt „béke az erő helyzetéből” — politikára hivatkozva az 1955—1956, pénzügyi évre 1537, 2 millió fontsterlingben állapítja meg a katonai kiadások öszegét A Fehér Könyv cinikus nyíltsággal ismerteti az atomháború előkészítésének tervét. Megismétli azokat az elkoptatott rágalmakat, hogy a „Szovjetunió szárazföldi erűinek fölénye’ veszélyezteti Nyugat-Európát, majd azt hangoztatja, hogy „az atomfegyver használata az egvetlen eszköz, amelynek segítségével ki lehet egyenlíteni ezt a hatalmas fölényt." Anglia feladata az, mondja a Fehér Könyv. — hogy fokozza katonai erejét „különbözőíaita saját magfegyver-készletek felhalmozásával és a legkorszerűbb magfegyver—gyártási eszközök fejlesztésével.” * * * az Áprilisban az indonéziai BANDUNG BAN tartandó ázsiai-afrikai értekezletre meghívott 25 ország közül nvolc ország már hivatalosan közölte Ruszlán Abdulganival, az értekezletet előkészítő titkárság főtitkárával, hogy a megbízást elfogad ia. Ilyen értelmű beje'entés érkezett Thaiföldtől. Líbiától, a Kínai Népköz- . társaságtól, Afganisztántól, Etiópiától, a Vietnami Demokratikus Köztársaságtól, Iraktól és Egyiptomtól. Abdulgani főtitkár kijelentette, hivatalos válaszában Japán is elfogadta a meghívást, azonban hozzáfűzte, „a meghívás elfogadása csak ideiglenes," mert a végső döntést csak a japáni országos választások után hozhatják meg. A főtitkár még megállapította, hogv a meghívott oiezágok egvikétől sem futott be lemondó válasz. A többi ország valószínűleg a közeljövőben ad választ a meghívásra. * * * V. OSZIPOV AZ IZVESZTIJÁBANi a legutóbb lezajlott Szíriái kormányválság okait fejtegeti. A cikkíró rámutat arra, hogy az Egyesült Államok, Anglia és ügynökei, a török kormánykörök, fokozott nyomást gyakorolnak az arab országokra, köztük Szíriára is, hogy csatlakozzanak az iraki-török katonai szerződéshez. A kü földi sajtó rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok és Anglia a Szíriára gyakorolt nyomás során nem riadt vissza a zsarolástól, kormányellenes összeesküvés előkészítésétől és egyéb nemtelen eszközöktől sem, hogy Szíriát az amerikai-angol politika érdekeinek szolgálatába állítsa. Nem titok, folytatja a cikkíró, hogy Szíriában vannak olyan elemek, amelyek a ielek szerint szívesen elfogadnák az imperialista terveket, amelyek célja agresszív katonai tömbök szervezése a Közel-Keleten és az arab országok bevonása a tömbökbe. A volt Szíriái kormány tagjai is efelé kezdtek hajlani az utóbbi időben.
