Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-02-27 / 9. szám

4 fííitóim 1955 február 27. A Szovjetunió békepolitikájának újabb megnyilatkozásai Átighoay a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának ülésszaka befejeződött, nyil­vánosságra kerü'i a sajtóban azoknak a beszélgetéseknek a szövege, ame­lyeket N Sz. Hruscsov, N. A. Bulga­­nvin és G. K. Zsukov három ameri­kai újságíróval folytatott. A szovjet államférfiaknak az újság­írók kérdéseire adott sokoldalú vála­szai :smét aláhúzták- a Szovjetunió kü politikája teljesen világos és egy­értelmű. Hruscsov, Zsukov és Bulganyin eiv­­tá-sak nyilatkozatai ismét megerősí­tették az embereknek *-zt a hitét. „A Szovjetunió érdeke a béke fenn­tartása. Kész minden tO!e telhetőt megtenni a kérdés helyes megoldásá­nak és az úi háború elhárításának elősegítésére"'— mondotta Hruscsov e vtárs. „Arra az elvre támaszkodunk, hogv a rossz béke is jobb a jó civa­­kodásnáľ — hangsúlyozta Zsukov e'vtárs „Ni. A. Bulganvin azt vála­szolja — közölt* a harmadik beszél­getésről kiadrtt ie'entés. — hogv Hea'.st. Kingsburv Smith és Connif közö'hetnék saitón Keresztül, vagv egvéb olyan módon, amilyent lehet­ségesnek találnak, hogv a szovjet kor­mány "szintén törekszik a nemzetközi feszü'tség envh’tésére, a népek közti békére, hogy a szovjet kormány meg­javítani óhajtja viszonyát az Egyesült Áramokkal" Ezekben a nyilatkozatokban tehát a szovjet állam vezetői nyomatéko­san hangsúlyozták a Szovjetunió po­litikájának békés céljait. S akit a szavak nem győznének meg, azt győzzék meg a tettek. gvO/zék meg azok a tények, amelvek a begfp’sö Tanács ülésszakán és az azóta e’telt két hét alatt zajlottak le. A ténvek a kővetkezők: Mo'otov elvtárs rend­kívül méltányos javaslatot tesz a sza­bad német választások megtartása és Németország egyes'tése ügyében. Azonnal megvalósítható javaslatot tesz az osztrák kérdésben. A szovjet kor­mány nyilvánosságra hozza nyilatko­zatát, amelyben legrövidebb időn be­­lü' nemzetközi értekezletet javasol a tajvani kérdésben. A Szovjetunió képviselője Japánban nyilatkozatot tesz Hatojama miniszterelnök előtt, amelyben javasolja, hogv mielőbb kezdődjenek tárgyalások a szovjet­­japán viszonv rendezésére Tokióban, vagy Moszkvában. S végül az utóbbi napok eseménye: a Szovjetunió kor­mányának nyilatkozata az ENSz le­szerelési bizottsága albizottságának küszöbén álló munkájával kapcsolat­ban- a Szovjetunió újabb javaslato­kat tesz az atom- és hidrogénfegyve­rek megsemmisítésére, az atomanya • goknak békés célokra való fel haszna­­lására. valamint a fegyveres erők és a fegvverze-t korlátozására. De tettek e vajon ez idő alatt a másik oldalon akárcsak egyetlen po­zitív lépést, egvetlen konkrét javasls tot is a nemzetközi feszültség enyhí­tésére? A Szovjetunió külpolitikájának alapelve mindig a nemzetek békés együttélésének lenini gondolata volt és ma is az. Akik ezt tagadták, akik rágalmaikkal ki akarták kezdeni ezt az elvet — kudarcot vallott jósokként mindannyiszor szégyenletesen levit“z lettek. „Annak, hogy a népeket a Szovjetunió részérül fenyegető ag resszióval rémitgetik, határozottan ross7Szándékú célja van. Ez a cél nem a béke fenntartását, hanem az új há­ború propagandáját szolgálja" — hangsúlyozta Zsukov elvtárs. Ha támaszpont-politikáról, a béke ellen iránvuló fenyegetésekről, a há­ború előkészítésérő' van szó, akkor nyilvánvaló, hogv ezek a törekvések nemcsak a Szovjetuniót, • hanem ugvanúgv a szocialista tábor vala­mennyi országának nvuaalmát. békés építömunkáiát is fenyegetik, Hrus­csov elvtárs nyilatkozatában azt mon­dotta- „a Szovjetunió a maga részé­ről arra törekszik, hogv egészséges­­üzleti és kereskedelmi kapcsolatokat teremtsen más országokkal úgy, hogv ezek az egészséges kapcsolatok erő­södjenek és baráti kapcsolatokká fej­lődjenek." Nem kétséges, hogy a Szovjetunión kívül ugyanerre törekszik a Kínai a Lengvel, a R"mán Nénköztársasá-.' valamint a többi népidemokratikus ország s köztük a m* hazánk ;s Hruscsov élvtárs szavai szerint mind­ezen országok népei ellenzik a hábo­rút, de „те? fogják védeni országu­kat, ha megtámadják és nem kétsé­ges. hogv mindent el foenak követni a támadók szétzúzására." A három amerikai újságíró azért látogatott el a Szovjetunióba, hogy a nemzetközi politika fontos prob'émái­­ról megkérdezze a szovjet áPamfér­­fiak véleményét. Nem tudni: vajon a válaszok kielég;tették-e őket és azo­kat a bizonyara tekintélyes politika és gazdasági köröket, akikkel kapcso­dban állanak Bizonvos azonban hogy a békeszerető emberek millióit nemcsak kielégítették, hanem a szov­jet vezérőférfiak n'i'atkozatai nvomán még tovább erősödött a népek bizal­ma a Szovjetunió őszinte, világos és következetes békepolitikáia iránt. FRAŇO KRAL: 1948 februárja Gátat nem lehetett eléje vetni, meg nem akadályozhatta semmi, nem lehetett semmivé tenni, mit oly sok vér készített elő, mit tengernyi szenvedés érlelt, miért elsorvadt annyi erő. Félrelökték, ki értetlen állt, nemet mondott, vagy fékezett. S ki ellene tett: elveszett. Az új élet árja áttört mindenen, jogot hozva és szebb jövőt. Máskép lesz már, mint ezelőtt. Fordította: FtÍGEDI ELEK Amerikai erőpolitika A bulgár mezőgazdaság a fellendülés útján VLKO CSERVENKOV, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke beszámolót tartott a bolgár mez”gazdasági termelőszövetkezetek negyedik érteke/'étén. Rész'etesen foR- alkozott azokkal az intézkedésekkel amelvekt-t a Bolgár Kommunista Pán és kormány az elmúlt másfél év alatt hozott a mezőgazdaság fe"endítésére, va'amint azokkal a sikerekkel, ame­lyeket a bolgár nép 1954-ban ért e! az iparban és a mezőgazdaságban. Rámutatott arra. hogy a múlt évben megerősödött a mezőgazdaság techni­kai bázisa. HMIIMIIIItlMIIIIIIIIIH Az erő a békeszerető országok oldalán van A nemzetközi kérdések szinte beléptek életünkbe, szobánkba, ba­ráti társasagunkba. Sok-sok kérdés vár választ. Hogyan is kell eliga­zodni a mai nemzetközi helyzet­ben? Mit tesz a Szovjetunió? Mi most a legfontosabb lépés a béke érdekében ? Az emberek most a legilletéke­­sebb helyről, a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsának tagjaitól, a béke legerősebb hatalmának szóvivőitől kaptak választ aggódó kérdéseikre. Miről volt szó a Legfelső Tanács­ban? Egy szóval megmondható: az emberiségről. Ami az emberiség­nek a legkedvesebb: a békéről. Két sebe van a nemzetközi hely­zetnek. A két sebre az amerikai háborús körök sót hintenek, a szovjet politika azonban a gyógyí­tás módját javasolja. Európa tes­tén a seb: a német újrafelfegy­­verzés, melyet a nyugati hatalmak azért erőltetnek, hogy a német hadigyárosok és volt hitleri tábor­nokok revans-éhségét és fegyve­reit a szocializmus tábora ellen szegezzék, abban a balga hiszem­­hen. hogy ezzel is fokozzák úgy­nevezett erőhelyzetüket. Pedig ed­dig is bebizonyosodott, hogy nem diktálhatnak a béketábor országai­nak, s nem diktálhatnak különösen most, amikor — amint V. M. Mo­lotov meggyőzően bebizonyította — az erő minden értelemben a békés országok oldalán van. Mi hát a megoldás? Nem a fegyverkezési verseny, nem az újrafelfegyverzés! Begyógyulhat Európa sebe, megva­lósulhat az egységes, békés Né­metország, ha a nyugati hatalmak figyelembe veszik a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy mondjanak le a német újrafelfegyverzésről. tartsanak még ez évben szabad. demokratikus össznémet választá­sokat. A Szovjetunió amellett van, hogy a négy nagyhatalom közös értekezleten vitassa meg ismét a német kérdést éppen úgy, mint az osztrák államszerződés vajúdó ügyét. Végsőkig türelmes tehát a szov­jet külpolitika, de nem nézi ölhe­tett kezekkel a háborús készülő­dést. Ha az újrafelfegyverzett Né­metország részvételével megala­kulnak a nyugateurópai katonai csoportosulások, a moszkvai érte­kezleten résztvett nyolc európai ország intézkedni fog — hangsú­lyozta Molotov — egyesített kato­nai parancsnokságának megterem­téséről. A német kérdésben kifejtett po­litika — a mi politikánk is. Cseh­szlovákia is ott van a nyolc állam közöt. Olyan tudat ez, amely meg­sokszorozza erőnket. Nem vagyunk egyedül, szoros barátság szálai fűznek a Szovjetunióhoz és a töb­bi békés országhoz. A másik seb, amit gyógyítani kell: Ázsia sebe, az Egyesült. Ál­lamok tajvani támadó politikája. Ez a seb is gyógyítható, ha az Egyesült Államok kivonja fegyve­res erőit Tajvanról. A Szovjetunió mindent elkövet e kérdés békés megoldásáért. Alig néhány napra azután, hogy Molotov és Hruscsov ilyenértelmü kijelentést tett, a Szovjetunió kormánya javasolta, hogy az érdekelt országok, tehát elsősorban a Kínai Népköztársaság és az Amerikai Egyesült Államok, továbbá Anglia, a Szovjetunió, Franciaország, India, Burma, Indo­nézia, Pakisztán és Ceylon részvé­telével értekezleten tárgyalják meg az égető tajvani problémát. Nem egy nyugati lap úgy érté­kelte a felhívást, mint amely „nagyszerű elgondolást“ tartal­maz. Teremtsenek közvetlen kap­csolatokat az egy*s parlamentek között, fejtsék ki a képviselők vé­leményüket más nemzetek parla­mentjében — ezt javasolja a fel­hívás. Béketörekvés, magabiztos erő és rendíthetetlen nyugalom — ez su­gárzik felénk abból a beszédből, amelyben N. A. Bulganyin muta­tott rá a szovjet minisztertanács tevékenységének fő kérdéseire. E beszéd meggyőz bennünket arról, hogy a Szovjetunió ereje nemcsak e pillanatban vezető erő a világon, a gazdasági és a katonai erő te­kintetében egyaránt, hanem roha­mos tempóban nő tovább. Bulga­nyin hangsúlyozta, hogy a nehéz­ipart elsőrendűen fejlesztik, mert csak ez biztosítja a mezőgazdaság, a közszükségleti ipar fejlődését és egyidejűleg az ország védelmi ké­pességének fokozását, tehát az erő és jólét alapja; A gazdagodás, az alkotás és a szépülő élet békéjét a Szovjetunió nemcsak gazdasági és nemzetközi politikájával, hanem védelmi ké­pességének fokozásával is szolgálni kívánja. Akik erővel fenyegetőznek jobb lesz, ha jobban kinyitják fü­lüket és értelmüket, meghallják és megértik Bulganyinnak azokat a szavait, amelyek szerint a szovjet fegyveres erőket teljesen korszerű fegyverzettel, haditechnikával lát­ták el és a hadsereg harcrakész­­ségét továbbra is megfelelő szín­vonalon tartják. így adnak választ az egyszerű embereket foglalkoztató kérdések­re a Legfelső Tanács eseményei. 4 Szovjetunió nem várja meg, hogy az ágyúk torka zengjen: békeja­­vaslatokat tesz, növeli erejét, cse­lekszik a békéért. Olyan cselekvés ez, amely to­vább mélyíti a dolgozó emberben is a Szovjetunió iránti barátságot. Felszabadulásunk 10. évfordulójá­nak küszöbén jólesik látni, hogy felszabadítónk milyen következetes erőfeszítéssel akarja megszabadíta­ni a világot a háborús félelemtől A munkás-parasztszövefcég februári győzelme A dolgozó nép a munkások és pa­rasztok szövetségének februári törté­nelmi diadala a gyakorlatban meg­győzte a dolgozó parasztságot, hogy a munkásosztályban és a Csehszlo­vák Kommunista Pártban van szilárd szövetsége és jogainak igazi megvé­­dője. 1948 februárjában a földműve­sek valóban helyesen értelmezték KI. Gottwald elvtárs szavait, melyeket a Václav-téren a dolgozó parasztság ma­­nifesztációja alkalmával mondott „Munkás a parasztért, paraszt a mun­kásért”. 1948 februárjában a munkásosztály vezetós/erepe azzal is beigazolódott, hogy nem állt ki csupán a munkáso­kért, hanem követelte a mezőgazda­­sági törvények és valamennyi dolgo­zó földműves jogos követelésének tel­jesítését is. A dolgozóknak a Csehszlovák Kom­munista Párt vezetése alatt elért feb­ruári győzelme kiváló bizonyítéka volt a párt Központi Bizottsága fő irány­elvei helyességének, megszilárdította a munkások és földművesek szövet­ségét, megmutatta földműveseinknek azokat a távlatokat, amelyek az egy­séges földművesszövetkezetek előtt állanak, ha kihasználják a mezőgazda­ság gépesítését, ha felhasználják a jól bevált szovjet tapasztalatokat. A dolgozók februári győzelme elsö­pörte a földbirtokosokat és a kapita­listákat Begyógyította azokat a se­beket, melyeket a mágnások és a nagybirtokosok kormánya ejtett a kis- és középföldmüveseken. A földtulaj­don kérdésének igazságos megoldása „Azé a föld, aki dolgozik rajta” elv alapján, valamint a kis- és középföld­művesek érdekében hozott egész sor intézkedés (kölcsönök a földművelés gépesítése) megvalósításáról valameny­­nvi kis- és középföldmúvesnek újból megmutatta, milyen előnyök származ­nak a munkások és földművesek test­véri együttműködéséből. Az 1948. februári győzelem hosszú évekig tartó közös harcnak volt az eredménye. E harcok füzében ková­­esolódott össze a munkás-paraszt­­szövetség, melynek létrehozásáért a munkásosztály a Csehszlovák Kommu­nista Párt vezetésével hosszú éveken keresztül harcolt. Ezt a harcot a Csehszlovák Kommunista Párt KI. Gottwald elvtárs szavainak szellemé­ben vezette: „Mi harcolunk és harcol­­' ni fogunk egy proletár államért, a munkások és földművesek államá­ért . . . Harcolni fogunk a falusi nincs­telenek, kisparasztok érdekeiért. Az­ért, hogy a proletárok kisajátítják a bankokat és gyárakat, hogy a mező­­gazdasági munkások és kisparasztok magukévá tehessék a nagybirtokosok földjeit“ — mondotta Kl. Gottwald elvtárs. Az 1945-ös év után a Kl. Gottwald elvtárs vezette Csehszlovák Kommu­nista Párt a földreformért és a me­zőgazdaságra vonatkozó törvényekért folytatott reakció elleni harcában szi­lárdította meg a munkások és föld­művesek szövetségét, s így meggyőz­te a kis- és középföldműveseket. Megindult a falvakon a széleskörű ak­ció, mely fölnyitotta a földművesek szemeit és megmutatta nekik, ki tu­lajdonképpen a barátjuk s ki az el­lenségük. A párt elérte, hogy a föld­művesek saját tapasztalaikon okulva megismerhették a falusi gazdagok és a kulákok igazi arcát s leleplezhették a nemzeti szocialista és szlovák de­mokrata párt reakciós ténykedéseit. A munkáspárt széleskörű segítsé­get nyújtott a kis- és középparasz­toknak. A munkásosztály adta a föld­műveseknek a legnagyobb segítséget munkájuk megkönnyítése érdekében: a traktorokat, a mezőgazdasági gépe­ket és szerszámokat. Ez volt a szö­vetség megszilárdításának egyik for­mája. Ezenkívül a kormány ismertet­te a Hradec-i programot — mely magába foglalta a kis- és középarasz­tok régi követeléseit, vagyis a nagy­birtokok felosztását, az adók csökken­tését, vagy törlését, olcsó mezőgaz­dasági hitel juttatását, stb. A kis- és középparasztok ezeknek a törvé­nyeknek keresztülviteléért folyó har­cok közben leleplezték a nagybirto­kosokat, a falusi gazdagokat. Ez to­vábbi iskola volt a földművesek szá­mára. Ezért, mikor 1948 februárjában a reakció megkísérelte népi demokra­tikus vívmányaink megdöntését, a Csehszlovák Kommunista Párt vezet­te munkás-paraszt szövetség ereje ezt a fondorlatot meghiúsította. A munkások és földművesek szö­vetsége, mely a szocializmust építő népi demokratikus állam alappillére, lehetővé tette a dolgozó parasztság­nak a kommunista párt irányításával, megszabaduljon a kizsákmányolástól és attól a függőségtől, melyben a falusi gazdagok járma alatt sínylődött. Ez a szövetség teszi lehetővé a földművesnép régi álmainak megva­lósulását, a gazdagabb, boldogabb élet elérését. A párt és a kormány azóta is ál­landóan segíti a falusi dolgozókat é­­letszínvonaluk emelésében. Lépésről­­lépésre vezeti, irányítja azon az úton, mely a szocializmushoz vezet. Ezzel a ténykedésével állandóan szilárdítja a munkások és parasztok szövetségét, amelynél alapul szolgálnak a Szovjet­unió Kommunista Pártjának tapasz­talatai. A város és a falu közötti új árucsere, a munkások és földművesek termelési szövetsége, a földművesek önkéntes áttérése a magasabb szö­vetkezeti formákra, az állandóan fej­lődő gépesítés hathatós segítsége, mind ezt szolgálja. Ne feledjük el, hogy Kl. Gottwald elvtárs mennyire hangoztatta, — hogy a munkások és a dolgozó földművesek szoros szövet­sége kikerülhetetlenül fontos ahhoz, hogy a falu a szocializmus útjára lép­jen. A BRIT KÖZVÉLEMÉNYT métyen megdöbbentette a brit kormánynak az az elhatározása, hogy hozzálát a hidrogénbomba gyártásához. Ezt az újabb lépést úgynevezett Fehér Könyvben jelentette be a brit kor­­mány.A Fehér könyv a hírhedt „béke az erő helyzetéből” — politikára hi­vatkozva az 1955—1956, pénzügyi év­re 1537, 2 millió fontsterlingben álla­pítja meg a katonai kiadások öszegét A Fehér Könyv cinikus nyíltsággal ismerteti az atomháború előkészítésé­nek tervét. Megismétli azokat az el­koptatott rágalmakat, hogy a „Szov­jetunió szárazföldi erűinek fölénye’ veszélyezteti Nyugat-Európát, majd azt hangoztatja, hogy „az atomfegy­ver használata az egvetlen eszköz, amelynek segítségével ki lehet egyen­líteni ezt a hatalmas fölényt." Anglia feladata az, mondja a Fe­hér Könyv. — hogy fokozza katonai erejét „különbözőíaita saját magfegy­­ver-készletek felhalmozásával és a legkorszerűbb magfegyver—gyártási eszközök fejlesztésével.” * * * az Áprilisban az indonéziai BANDUNG BAN tartandó ázsiai-afrikai értekezletre meghívott 25 ország kö­zül nvolc ország már hivatalosan kö­zölte Ruszlán Abdulganival, az érte­kezletet előkészítő titkárság főtitká­rával, hogy a megbízást elfogad ia. Ilyen értelmű beje'entés érkezett Thaiföldtől. Líbiától, a Kínai Népköz- . társaságtól, Afganisztántól, Etiópiától, a Vietnami Demokratikus Köztársa­ságtól, Iraktól és Egyiptomtól. Abdulgani főtitkár kijelentette, hi­vatalos válaszában Japán is elfogadta a meghívást, azonban hozzáfűzte, „a meghívás elfogadása csak ideiglenes," mert a végső döntést csak a japáni országos választások után hozhatják meg. A főtitkár még megállapította, hogv a meghívott oiezágok egvikétől sem futott be lemondó válasz. A töb­bi ország valószínűleg a közeljövőben ad választ a meghívásra. * * * V. OSZIPOV AZ IZVESZTIJÁBANi a legutóbb lezajlott Szíriái kormány­­válság okait fejtegeti. A cikkíró rá­mutat arra, hogy az Egyesült Álla­mok, Anglia és ügynökei, a török kor­mánykörök, fokozott nyomást gyako­rolnak az arab országokra, köztük Szíriára is, hogy csatlakozzanak az iraki-török katonai szerződéshez. A kü földi sajtó rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok és Anglia a Szí­riára gyakorolt nyomás során nem riadt vissza a zsarolástól, kormány­ellenes összeesküvés előkészítésétől és egyéb nemtelen eszközöktől sem, hogy Szíriát az amerikai-angol politika ér­dekeinek szolgálatába állítsa. Nem titok, folytatja a cikkíró, hogy Szíriában vannak olyan elemek, ame­lyek a ielek szerint szívesen elfogad­nák az imperialista terveket, amelyek célja agresszív katonai tömbök szer­vezése a Közel-Keleten és az arab országok bevonása a tömbökbe. A volt Szíriái kormány tagjai is efelé kezd­tek hajlani az utóbbi időben.

Next

/
Thumbnails
Contents