Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-02-27 / 9. szám

1:955. február 27. A felszabadulás jubileumi évében előre az EFSz-ek további fejlődéséért Marek Smida földművelésügyi miniszter beszéde a szövetkezetek II. országos kongresszusán Szövetkezeti tagok, elvtársak! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy köezöntsem önöket, mint szövetkezeti parasztságunk legjobb képviselőit, akik áldozatosan és kitartóan harcol­nak hazánk felvirágzásáért, előreha­ladásáért és boldogságáért, falvaink jobb életéért és üdvözöljem önö­ket az EFSz-ek mai nagyfontosságú H. országos kongresszusán. II. kongresszusunk olyan időben ül össze, amikor pártunk és kormányunk országos feladatul tűzte ki a mező­­gazdasági termelés lényeges növelé­sét. Ismeretes, hogy az ötéves terv során a mezőgazdaság fejlődése je­lentősen elmaradt az ipar fejlődése mögött. Míg ipari termelésünk a há­ború előtti színvonalhoz képest két­szeresére emelkedett, mezőgazdasági I termelésünk nagyjából a háború előtti j színvonalon mozog. A CsKP Központi i Bizottságának a közelmúltban megtar- I tott ülése teljes nyíltsággal elemez- I te mezőgazdaságunk fogyatékosságait, i A leghatározottabban hangsúlyozta azt a nagy feladatunkat, hogy már az idén kedvező fordulatot érjünk el és biztosítsuk ezzel a mezőgazdasági termelés fejlesztése hároméves ter­vének teljesítését. Smida miniszter elvtárs ezután fog­lalkozott a nemzetközi helyzettel, megemlékezett tízéves szabad életünk sikereiről és áttért a szocialista falu építésében elért sike ink mérlegé­nek ismertetésére. Az EFSz-ek építésében és fejlesztésében az EFSz-ek I. kongresszusa óta elért eredmények Ahhoz, hogy helyesen megállapít­hassuk, mi a teendő egységes föld­művesszövetkeze teink további meg­szilárdítása és temetésük gyarapítá­sa érdekében, elsősorban értékelnünk kell munkájuk eddigi eredményeit. A szövetkezetek 1955-ban megtar­tott I, kongresszusa óta eltelt idő­szakot elsősorban az jellemzi, hogy tovább nőtt a III. és IV típusú egy­séges fold müvesszö vetkezetek szá­ma. 1953 elején 5848 magasabbtípusú egységes földművesszövetketünk volt. 1955 januárjában a III. és IV. típusú egységes földművesszövetke­zetek száma 6502-re emelkedett, vagyis 11 százalékkal gyarapodott az 1953. évi állapothoz képest. Nem kevés azoknak a földmüvesszö­­vetkezeteknek a száma, amelyek már leküzdötték a kezdeti nehézségeket és jelentős sikereket értek el a nö­vénytermesztésben és az állattenyész­tési termelésben. 1954-ben szövet­kezeteink búzában 3.7 százalékkal, rozsban 4,3 százalékkal, árpában 10,1 seázalékkal, zabban 12 százalékkal nagyobb átlagos hektárhozamokat ér­tek el, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok. Különösen jó eredménye­ket értek el szövetkezeteink a cu­korrépa termesztésben. i A múlt évben4 emelkedett a gazőa­­ségi állatok átlagos állománya is- Ez az emelkedés a termelés gyarapodá­sában, különösen a piaci termelés nö­vekedésében is megmutatkozott. így például bár a szövetkezetek termelése az országos tejtermelésnek csupán 16 százalékát teszi ki, a tej egész beadá­sában a szövetkezetek részesedése 1954 folyamán 25 százaléknál több volt. Lényegesen emelkedett az EFSz-ek részesedése a növényi termékek be­adásában is. Míg 1952-ben szövet­kezeteink az összes kenyérgabona mennyiségének csupán 16,3 százalékát szolgáltatták. 1954-ben már 30,7 szá­zalékot tett ki részesedésük a be­adásban, burgonyában pedig a beadott mennyiség 20,7 százalékot az 1952 évi 10 százalékkal szemben. A szövetkezeti termelés legfőbb szakaszain és a szövetkezeti gazdál­kodásban elért jó eredmények, a szö­vetkezetek egyre nagyobb részesedé­se a piaci termelésben azt mutatják, hogy az egységes földművesszövetke­zetek nemcsak mezőgazdaságunkban, hanem egész népgazdaságunkban is jelentős erőt képviselnek. Az egységes földművesszövetkeze­teknek azonban nagy részük van a egység értéke, ahol jelentős fogyaté­kosságok tapasztalhatók a növényter­mesztésben és az állattenyésztési ter­melésben, Bár a szövetkezetek állat­állománya emelkedett, még mindig nem éri el az egyénileg gazdálkodó parasztok állattállományának színvo­nalát. Semmiesetre sem mondhatjuk azonban, hogy az egységes földműves­szövetkezetek nem rendelkeznének minden, a termelés gyarapításához szükséges előfeltétellel. A nehézségek oka a lemaradó szövetkezetekben ab­ban keresendő, hogy nem tartják be az alapszabályzatot, helytelenül szer­vezik meg és irányítják a munkát nem használják ki a termelés gyara­pításának óriási lehetőségeit. A hiányok megszüntetésének és a termelés lényeges gyarapításának út­ját a meglévő óriási tartalékok ki­használása jelenti. Az elért jó ered­mények nem csodás jelenségek, ha­nem az olyan szövetkezeti tagok be­csületes munkájának' az eredményei, akik meg akarják és meg tudják szer­vezni a munkát és növelni a termelést Fokozzuk az EFSz-ek mezőgazdasági termelésének intenzitását tartalékföldek megművelésében is — folytatta Smida elvtárs földműve­lésügyi miniszter és rámutatott arra. hogy az EFSz-ék által megművelt földek 65 százaléka a tagok révén ke­rült a szövetkezeti gazdálkodásba 35 százaléka pedig másképpen Ez azt jelenti, hogy EFSz-eink a gépállomá­sok segítségével nagy földterületeket müveinek meg. amelyeknek máskü­lönben nem lenne gazdájuk. Ennek következtében egy állandóm dolgozó szövetkezeti tagra több mint 6 hek­tár megművelendő föld jut. egy egyé­nileg gazdálkodó parasztra pedig nem egészen 4 hektár. Természetes, hogy a kistermelés jelentősen elmarad a nagytermeiés mögött. Hála a gépesítés és a haladó mezőgazdasági tudomány támogatá­sának. a szövetkezeti tagok munká­jának termelékenysége különösen a növénytermesztésben lényegesen na­gyobb, mint az egyénileg gazdálkodó parasztoké. A nagyobb termelés az egyre nö­vekvő jövedelemben is kifejezésre jut. 1951-ben a szövetkezetek tiszta jö­vedelme egy hektár termőterületről 253 korona volt. Ez a jövedelem 1954- ben 981 koronára nőtt. Ugyanabban az időben az EFSz-ek anyagi alapjainak értéke 1 milliárd j084 millió koronáról 3 milliárd 141 millió koronára nőtt A termelés gyarapodásával és a szö­vetkezeti gazdálkodás megszilárdulásá­val emelkedik a szövetkezeti tagok életszínvonala is. Előzetes becslés szerint a cseh országrészekben 1954 folyarrtán az egységes földművesszö­vetkezeteknek már 39 százaléka ért el 16 koronánál nagyobb értékű mun­kaegységet. Az élenjáró egységes földműves­­szövetkezetek által elért sikerek elvá­laszthatatlanul összefüggnek az EFSz­­ek I. országos kongresszusán jóvá­­nagyott mintaalapszabályzat alkal­mazásával, amely az elmúlt időben teljesen bevált és hathatósad előse­gítette a szövetkezetek belső meg­szilárdulását. Az elért sikerek nemcsak a munka jobb megszervezésének, hanem jelen­tős mértékben annak a fokozott tá­mogatásnak az eredményei, amelyben államunk a gépállomások útján, hi­telekkel és más módon részesíti az egységes földművesszövetkezeteket. Smida elvtárs földművelésügyi mi-, niszter ezután arról szólott, bogy az elért sikerek ellenére sem lehetünk megelégedettek, mert még számos EFSz akad, ahol alacsony a munka­Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak X. kongresszusa meggyőzően rá­mutatott, hogy a mezőgazdasági ter­melés lényeges fokozásának feladata teljesen reális, nemcsak azért, mi­vel a mezőgazdaság további fejlesz­tésében hatalmas ipari bázisro támasz­kodhatunk, hanem azért is, mivel a mezőgazdaságban óriási tartalékok ál­nak rendelkezésünkre, amelyek ki­használása lehetővé teszi a wjezögaz­­dasági termelés rohamos fellen'ejtését Ezek a tartalékok elsősorban annak le­hetőségében vannak, hogy lényegesen növeljük a hektárhozamokat és az ál­latok hasznosságát és teljesen kihasz­náljuk az egész szántó- és mezőgaz­dasági termőterületet. A földművelésügyi miniszter ezután szólott a parlagon heverő, vagy kielé­gítetlenül megművelt földek kihasz­nálásának fontosságáról, amelyek meg­művelése egyben jelentős beadási és adókönnyítéseket is biztosit a szövet­kezetnek növeli bevételeit. a Maly-Malachov-i PFSz például 6') hektár tartalékföld megművelését vál­lalta. A szövetkezet ezá'tal elsős"! • ban takarmányalapját növelte Ezái л a természetbeni juttatásokon kívül a munkaegység értéke a tervbevett. 10 koronáról 22.90 koronára emelkedett. A mezőgazdasági termelés növelésé­nek legfőbb útja a mi viszonyaink közt a be!terjesebb gazdálkodás Ez azt jelentig hogy minden hektár termő­területről minél több növényi fes/ál­­'ati terméket kell termelnünk EF Sz­elüknek megvan mind'-n. fettételük ah­hoz, hogy lényegesen gyarapítsák föld­jeik hektárhozamát. Nagy összefüggő területeken gazdálkodnak, amelyeken teljesen kihasználhatják a gépi esz­közöket. Rendelkezésükre áll a gép­állomások hatalmas gépparkja, elegen­dő műtrágyát, vetőmagot és ültető­­anyagot kapnak és élvezi!; a haladó mt zögazdasági tudomány segítségét is. Smida elvtárs földművelésugv. minisz­ter ezzel kapcsolatban rámutatott az agrotechnikai határidők és elvek be­tartásának szükségére és a megfelelő trágyázás jelentőségére. A trágya elégtelen kihasználása je­lentősen csökkenti a szövetkezet jöve­delmét, amint azt a Kutná Hora-i EFSz példája is tanúsítja. Ez a szövet­kezet nem gazdálkodik rosszul. Már az 1953. gazdasági évben a munkaegység értékét a tervbevett 17.20 koronáról 27 koronára növelte. De ennél sokkal .jobb eredményeket is elérhetett volna a szövetkezet, ha megfelelő gondot for­dítottak volna a trágya kezelésére. A szövetkezetnek 80 tehene, 90 üszője, 12 borja, 12 lova és 230 sertése van. Az állatállomány évente 2074 tonna trá gyát termel. A helytelen kezelés követ keztében a trágyából a nitrogén 60 százaléka, a foszforsav 10 százaléka, s a kálium 20 százaléka ment veszendő­be, ami mennyiségben 6210 kilogramm nitrogént, 414 kg. foszforsavat és 2484 kilogramm káliumot jelent. Műtrá­gyákra átszámítva ez 310 mázsa salét­romot, 25 mázsa szuperfoszfátot és 62 mázsa 40 százalékos kálisót jelent. A műtrágyák árát tekintetbe véve a szö­vetkezet vesztesége csaknem 28 ezer koronát tesz ki. A földművelésügyi miniszter a to­vábbiakban rámutatott arra, hogy a belterjes mezőgazdálkodás érdekében szövetkezeteinknek már az idei tavaszi munkák során a gépállomások agronó­­musainak vezetésével alkalmazniuk kell a fejlett agrotechnikát. Ehhez hozzátartozik az is, hogy megfelelően egybehangclják a műtrágya és az Is­tállótrágya alkalmazását. Nézzük pél­dául a sazenai EFSz (Kralupy járás) példáját. A szövetkezeti tagok a cukor­répa vetésterületének 40 százalékát istállótrágyával trágyázták (hektáron­ként 380 mázsás mennyiségben) és ezt 370 kilogramm műtrágyával egészítet­ték ki. A vetésterület többi részét csak műtrágyával szórták be. Azon a terü­leten, amelyet műtrágyával és istálló­trágyával trágyáztak. 345 mázsás hek­tárhozamot értek el, a vetésterület többi részén csak 152,6 mázsa cukor­répa termett hektáronként, A kombi­nált trág.yázású terület hektáronként 5154 korona jövedelmet hajtott, az a terület pedig, amelyet csak műtrágyá­val trágyáztak, 1885 koronát hozott hektáronként. Ha a műtrágyát az egész termőterü­leten istállótrágyával is kombináltak volna, akkor a cukorrépatermés 3675 mázsával, a jövedelem pedig 102 ezer koronával több lett volna. Gondoskodnunk kell arról is, hogy az egész termést veszteségmentesen takarítsuk be. A belterjesebb gazdálkodáshoz tar­tozik az is, hogy egész évre biztosítjuk saját takarmányalapunkat. A hektár­hozamok növelését elősegíti á jő minő­ségű vetőmag és ültetöanyag használa­ta. Ezért egyetlen szövetkezetnek sem szabad elhanyagolnia azt a feladatot, hogy magtermő parcellákon jő minősé­gű vetőmagot termeljen. Ezzel egyrészt csökkenti a nemesített vetőmag be­szerzésével kapcsolatos költségeket, másrészt pedig a helyi viszonyoknak megfelelő jó minőségű vetőmagot és ültetöanyagot termel. Különös gondot kell fordítani a gabonavetőmagok, here és takarmányfűmagok termesztésére. A négyzetes fészkes ültetés jelentősége А Тешц&шшш, ünnepélyes pillanata: a szavazás. A szövetkezeti tagok gyakran panasz­kodnak amiatt, hogy kevés a takar­mány, nincsenek megfelelő gazdasági épületeik, nem kielégítő az állatte­nyésztési termelés gépesítése, stb. De honnan szerezzünk takarmányt? A ta­­karmányálap biztosításának helyes út­ját nemcsak a takarmánytermő terü­let kiszélesítésében kell látnunk, ha­nem abban is, hogy a helyi viszonyok­nak megfelelő értékes takarmányfélé­­ket termelünk és növeljük a takarmá­nyok hektárhozamát a szántóföldeken, a réteken, a legelőkön. Hasonlítsuk össze például a rétek átlagos hektár­­hozamát a legjobb szövetkezetekben elért hozamokkal. Az átlagos hektár­hozam 27 mázsa körül mozog. De hogy ez mennyire növelhető, azt megmutat­ták a slémenói szövetkezet (Nová Рака járás) tagjai, akik 1954-ben 40 hektár­nyi területen átlag 115 mázsa széni.: termeltek hektáronként. Növelni kell a burgonya és a szemestakarmányok termesztését is, hogy kielégítsük egyre növekvő sertésállomány takar­mányszükségletét. A burgonya termés­hozamát tekintve EFSz-eink jelentő­sen elmaradnak az egyénileg gazdál­kodó parasztok mögött. A silözás ugyan egyre inkább elterjed, de még mindig esetenkénti jellegű és a silótakarmány .ninősége sem kielégítő. Minden EFSz­­oen előre ki.kell dolgozni a silózás ter­vét és gondoskodni kell arról, hogy az egész év folyamán készíthessenek siló­takarmányt. Marek Smida földművelésügyi mi­niszter beszéde további részében rá­mutatott a kapás takarmánynövények, elsősorban a burgonya és a kukorica nagy jelentőségére. Az Ifjúság Fal­­vában az első évek során a szövet­kezeti tagoknak komoly gondoka: okozou a szükséges takarmánymeny­­nyiség biztosítása. Hektáronként csak 22 mázsás kukoricatermést értek el Az agrotechnika tökéletesítésével azonban az eredmények ts megja­vultak bevezették kukorica ülteté­sének .légyve-. :: vizk inov - "ét. Ennek következtében fokozott mér tékben alkalmazhatták a gépesítést, kevesebb munkaerőre volt szükség, és mégis sokkal nagyobb hektárhoza­mokat értek el, mint barmikor az­előtt. Egyúttal betartották az agro­technikai elveket is, alkalmazták a haladó munkamódszereket és csak jó minőségű vetőmagot használtak. Az eredmény is ennek megfelelő volt. 1954- ben 35 hektáron 90 mázsa csö­ves kukoricát termeltek hektáron­ként, sőt egy 15 hektáros parcellán az átlagos hektárhozam elérte a 100 és fél métermázsát. Milyen agrotech­nikai eljárást követnek a tavaszi munkák során? Boronálás után újból műtrágyát szórnak el a földön és ve­tésig gyommentesen, tisztán tartják a talajt. Nyolc-tíz Celsius fokra fel­melegedett földbe vetik el a magot, csakis a négyzetes-fészkes módszer­rel, 70x70 centiméteres fészektávol­ságban, vetés után a földet lehen­­gerlik és mihelyt megkérgesedik a felülete, a sorokat néhányszor ke­resztben megboronálják, míg a ku­korica nem nö 15 centiméter magas­ra. Akkor azután kiegyelik a parcel­lát és a fészkekben csak két-két tö-. vet hagynak meg. A növény körül porhanyosítják a talajt és az első sa­­rabolás előtt póttrágyázzák a soro­kat. Két irányban sarabolnak, foko­zatosan tíz centiméter mélységig. Vi­rágzás előtt eltávolítják az üszkösödő hajtásokat, esetleg egész töveket is. Ennek az agrotechnikai módszernek a betartásával érték el a nagy hek­tárhozamot. A sertések takarmányszükségleté­nek biztosításában a burgonyater­mesztés fontos kihasználatlan tarta­lék. Az egységes földmüvesszövetke­­zetek 1954-ben csak 137,7 mázsa át­lagos hektárhozamot értek el. Az egyénileg gazdálkodó parasztok pedig 148,7 mázsát. Csupán ez a különbö­zet kereken 175.500 tonna burgonyá­val csökkentette a szövetkezetek ta­karmányalapját, ami élősúlyban 10 500 tonna sertéshúsnak felel meg. Ha 1955- ben a földművesszövetkezetek csupán 10 százalékkal., haladják meg a magánszektor terméshozamát, to­vábbi 12 300 tonna sertéshús terme­lését biztosíthatják. A földművelésügyi miniszter rámu­tatott arra, hogy a termesztett bur­gonyával lelkiismeretesen . kell gaz­dálkodni és a tárolásnál bekövetke­zett veszteségeket a legkisebb mér­tékre kell korlátozni. Nem alkalmaz­zák eléggé a burgonya párolását és silózását, bár a silózott burgonyánál a veszteség legfeljebb 5 százalék, vermelt burgonyánál eléri a 20 szá­zalékot is. Éghajlati és talajviszonyaink igen kedvezőek a takarmánykáposzta ter­mesztésére. Ez a növény különösen fe­jősteheneink számára alkalmas takar­mány. Nagy terméshozamokat biztosit és lehetővé teszi, hogy télen sokáig zöldtakarmánnyal etethessük az álla­tokat. A dubickói EFSz (olomouci ke­rület) két hektáron 1200 mázsás hek­táronkénti hozamot ért el, a rohoz­­nai EFSz (jihlavai kerület) egy hek­táron. 1100 mázsa takarmánykáposz­tát termesztett. Smida elvtárs földművelésügyi mi­niszter foglalkozott a szövetkezetek közös gazdálkodását szolgáló létesít­mények építésével, ami sok helyütt nem mondható kielégítőnek. Elsősor­ban arról van sző, hogy a szövetke­zeti tagok kedvvel és lelkesedéssel fogjanak hozzá az építés munkájához, hisz a toužimi EFSz tagjai a maguk erejéből építették • telv minden közös gazdálkodási létesítményüket és en­nek alapján j^entösen gyarapíthat­­ták állatállományukat és 350 hektár tartalékföld megművelését vállalhat­ták. Sok helyütt a szövetkezeti tagok azért nem építkeznek, mert félnek az adósságtól. A célszerűen felhasznált hitel azonban nagyon is kifizetődik, a szövetkezet könnyen törleszti és egyszersmind megnő a tagok jövedel­me is. Nem kielégítő az istállói munkák gé­pesítése. Elsősorban a takarmány el­osztásának, a trágya kihordásának és rakodásának gépesítéséről, a gépi fe­jes és az önműködő itatás kihaszná­lásáról van szó. A gépállomások se [ordítanak erre a kérdésre elég gon­dot. A szövetkezetek azonban sok he­lyütt maguk is segíthetnének a mun­kában. Az állattenyésztési termelés gépesítése nem oldható meg máról (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents