Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-02-20 / 8. szám

Földműves

1955. február 20.

Mezőgazdaságunk jelenlegi helyzetéről és továbbfejlesztéséről

céltudatosan és rendszeresen az egyes termények hektárhozamainak és az állatállomány hasznosságának növelésére. Ezért hagyjuk kihasználatlanul vagy csak csekély mértékben használjuk ki azokat a nagy lehetőségeket, unelyeket nép) demokratikus rend szerünk, fejlett szocialista iparunk és a szovjet mezőgazdaság bőséges tapasztalatai nyújtanak nekünk.

Gondoskodjunk a takarmányalap lényeges kibővítéséről

A mi feladatunk az, hogy a szavakről áttérjünk a tettekre, valóban szervezetten törekedjünk a hPktárhozamoV növelésére és ezt a feladatot minden egyes terményre konkrétan megszabjuk továbbá, hogy megszervezzük az állatállomány hasznosságára irányuló törekvéseinket Munkánk sikere tőlünk függ. A mezőgazdasági dolgozók kezdeményezésétől. gazdasági szervezőmunkánk rendszerességétől, szívósságától és kézzelfoghatőságától függ Mindez ideig igen elégtelenül oldjuk meg állattenyésztésünk komoly problémáit és ezért ki nem elégltően fejlődik a dolgozók ellátása hússal, tejjel tejtermékekkel és zsiradékokkal. Csehszlovákia Kommunista Párja X. kongresszusának irányelvei nagy súlyt fektetnek a takarmánynövények termesztésének növelésére, hogy minél előbb biztosíthassuk a takarmányalap lényeges kibővítését, ami állattenyésztésünk kulcsproblémája, Tény, hogy a takarmánynövényeket hanyagoljuk el még mindig a legjobban. Az árpától eltekintve a takarmánynövények hektárhozamai mélyen a valós lehetőségek 4 alatt maradnak, sőt nem érik el a háború előtti évek átlagos színvonalát sem Emellett közismert tény, hogy a háború előtt is nagyon kevés gondot fordítottunk a rétekre. Kedvezőtlenül alakul a legelők hozama is. Ezzel kapcsolatban újfent rá kell mutatni arra a tényre, hogy az egyik legfontosabb takarmánynövény, a sertéshlzlalást szolgáló burgonya hozamai a szocialista szektorban kisebbek, mint az egyénileg gazdálkodó parasztoknál Nagyon kevés gondot fordítunk a kukoricára, az egyik legkiadčsabb és legértékesebb takarmánynövényre. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem. hogy a négyzetes-fészkes vetés, amely éppen a takarmánynövények hektárhozamainak növelésében nagyjelentőségű, nálunk még csak á kezdet kezdeténél tart és hogy ezeknek a növényeknek a termesztésénél az agrotechnika és a gépesítés színvonala egyaránt tg^n alacsony.

Kevés haladást értünk el a takarmánysilőzás terén is. 1954-ben 15 százalékkal több silőtakarmányt készítettünk, mint 1953-ban és 1955-ben a silőzás mennyiségének ismét jelentősen emelkednie kell.. Komoly fogyatékosságok tapasztalhatók azonban a sllótakarmány minőségét illetőleg és keveset fejlődik a sertéshízlalást szolgáló különlog s silótakarmányok készítése. Bár közismert tény, hogy nincs elég szemes takarmányunk, mégis lemaradás tapasztalható a másodnövények és tarlóleverékek vetésében amelyekben pedig igen fontos takormányforrást kell látnunk. Fölösleges hangsúlyozni, hogy a takarmányhiány és a takarmányokkal való rossz gazdálkodás komoly gazdasági károkat okoz, pazarlásra vezet, mert a takarmányok túlnyomó nagy részét veszik igénybe a fenntartáshoz szükséges adagok és ezzel aránytalanul megnőnek az állattenyésztés önköltségei Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusának irányelvei azt az elvet hangsúlyozták továbbá, hogy meg kell teremtenünk saját takarmányalapunkat A hiba azonban abban van, hogy a mezőgazdasági igazgatás nem biztosította ennek az elvnek a konkretizálását minden járásban, minden egységes földmüvesszövetkezetben. minden faluban Ezért még igen sok egységes földmű vesszövetkezet. falu és járás akad ahol az elvtársaknak nincs világos elképzelésük arról, hogyan is biztosítsák a takarmányalapoi. A takarmányok számbavétele ezért sok járásban nem kielégítő, nem veszi tekintetbe megfelelően a helyi tartalékok mozgósítását és nem szolgálja gyakorlatilag és hathatósan az elégséges takarmányalap biztosítását Még mindig sok a tisztázatlan kérdés a központi tarta 1*кн1врок megteremtésével és azoknak a- elveknek a megállapításával kapcsolatban amelyek szerint a központi

szólva a takarmányellátásban tapasztható rendetlenségekről és fogyatékosságokról. mivel a takarmányellátas még mindig improvizált jellegű és sok esetben lehetetlenné teszt a haladó etető- és hlzlalómődszerek alkalmazását.

Mezőgazdasági igazgatásunknak igen felelős szerepe van a saját takarmányalapunk megteremtése elvének érvényesítésében. Lehetővé kell tennie hogy teljes mértékben érvényesüljön a helyi kezdeményezés, hogy az elegendő takarmány biztosításának problémáját mindenütt a helyi viszonyok szerint oldják meg és ugyanakkor szigorúan érvényesítsék azt az elvet, hegy az egyes takarmányfajtákat járási méretben az «llattenyésztés feladatainak megfelelő mennyiségben termesszék.

Nagyon elégtelen állatállományunk, különösen szarvasmarhaállományunk helyzete és még mindig igen nagy a fiatal állatok elhullásának százaléka. Ezért nem érjük el az állatállomány tervbevett kicserélődését és a hasznosság mutatőszámai továbbra is alacsonyak. Báj- ebben nagy része van a takarmán.yhiánynak is, sokban okozza az a tény is, hogy a mezőgazdasági szervek általában elégtelen figyelmet fordítanak az állatorvosi szolgálatra, amelynek Igen nagy a jelentősége, különösen a szocialista szektor állattenyésztésének szempontjából és amelyben megtűrik az állategészségügyi alapelvek durva megsértését. Kevés gondot fordítanak az zootechnika! káderek nevelésére és szakmai oktatására, a? inszemináciős állomások jó és operatív munkájára, valamint állattenyésztésünk alapvető problémáinak tudományos vizsgálatára.

Az állattenyésztés fejlesztése és lényegesen magasabb színvonalra emelése érdekében

minden talpalatnyi földet ki kell használni a takarmánytermesztés gyarapítására ;

végleg le kell számolni a takarmánynövények lebecsülésével és különösen nagy gondot kell fordítani a kukorica és burgonyatermesztésre, az 1955. évre tervbevett hektárhozamokat minimálisaknak kell tekinteni, és a takarmánynövények rendszeres ápolásával és gondozásával biztosítani kell a hektárhozamok elérését és túlteljesítését;

feltétlenül biztosítani kell a rétek és legelők gondozásával és trágyázásával kapcsolatos feladatok teljesítését, mégpedig nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is;

következetesen életbe kell léptetni a saját takarmányalap megteremtésének elvét minden egységes földmüvesszóvetkezetben, minden faluban, minden állami gazdaságban, amennyiben nem bíztak rájuk különleges feladatokat a sertéshizlalás terén és rendet kell teremteni a központi alapokkal való gazdálkodásban .

biztosítani kell a silózás tervszerű kibővítését és minőségének megjavítását, valamint a másodnövények és tarlókeverékek vetési tervének teljesítését;

a téli időszakra elegendő takarmánykészletet kell biztosítani és rossz termés esetére takarmánytartalékról kell gondoskodni;

szemestakarmányokban külön tartalékokat kell létesíteni;

gondoskodni keli arról, hogy minél jobban kihasználjuk a takarmányokat és következetesen érvényesítsük a helyes etetési és hizlalási módszereket.

fokozott gondot kell fordítani a zootechnikai káderek nevelésére és szakmai képzésére, rá kell vezetni őket arra, hogy kitartó és céltudatos igyekezettel törekedjenek az állatállomány hasznosságának növelésére;

lényegesen emelni kell az állatorvosi szolgálat színvonalát;

ki kell bővíteni és el kel! mélyíteni az állattenyésztés alapvető kérdéseinek tudományos vizsgálatát és gondoskodni kell arról, hogv minél jobban elterjesszük a gyakorlatban a tudományos kutatómunka eredményeit

(Folytatás a 2. oldalról)

kezeti szocialista nagytermelés útjára vezeti, — a gép- és traktorállomások Ezeknek feladata biztosítani a mezőgazdasági növények hozamainak min den téren való fokozását, az állatállomány hasznosságának növelését, ezek feladata állandóan fokozni a meze1 munkák gépesítését és széles alapokra fektetni az állattenyésztési termelésben Is a fáradságos munkák gépesítését. Feladatuk bevezetni a tudományos technika vívmányait a mezőgazdasági termelési gyakorlatba, törekedni a szövetkezetek gazdasági-szervezési megszilárdítására és megnyerni az egyénileg gazdálkodó földműveseket a szövetkezeti gazdálkodásnak Feladatuk, hogy a mezőgazdasági termelés állandó növekedésének útján biztosítsák a dolgozó parasztok anyagi jólétének állandó emelkedését

А X. pártkongresszus a gép- és traktorállomásoknak egész mezőgazdaságunk további fejlődése szempontjából eme alapvető jelentőségéből -elindulva egész sor konkrét feladatot szabott meg munkájuk lényeges megjavítására. Meg kell azonban állapítani, hogy mostanáig nem következett be alapvető fordulat és hogy a gép- és traktorállomások nagy és fontos küldetésüket mostanáig sem teljesítik kielégítően vagy távolról sem úgy ahogyan kellene és ahogyan az már ma lehetséges volna.

Igaz, hogy az 1954. évben a gép- Ss traktorállomások munkájában több jelentős sikert értünk el. Hála munkásaink és technikusaink munkájának, gép- és traktorállomásainknak gépesítési eszközökkel való ellátása fokozódott. lényegesen kibővült a traktorpark főleg a hemyótalpas traktorok szakaszán. A gép- és traktorállomások több száz gabonakombájnt, kévekötő-gépet, répakombájnt, több ezer

műtrágya- és istállótrágyaszóró-gópet, vetőgépet, ötsoros ekét és más jóminőségü gépeket kaptak. Növekedett a gép- és traktorállomások által végrehajtott munkák terjedelme. A gép- és traktorállomások összteljesítménye hektárokban a 1953. évhe2 viszonyítva körülbelül egyhatodávai emelkedett. Az 1953. évhez viszonyítva a gép- és traktorállomások csaknem ötször nagyobb területen végezték el a kapásnövények sorok közötti megművelését, a burgonyaülteiést 18,7 százalékkal, a tavaszi vetést 19,3 zázalékkal. a tarlóhántást 18,5 százalékkal, az ősziek vetését pedig 11 százalékkal nagyobb területen végezték el; a répaszántásnál a gép- és traktorállomások 63,7 százalékkal emelték teljesítményüket.

Tehetséges traktoros, kombájnkeze- 16, gépesítő, a mezőgazdaság gépesítését szervező káderek fejlődtek, amelyek szeretettel és áldozatkészséggé1 teljesítik fontos küldetésüket.

De ezek az eredmények még távolról sem kielégítők. A mezőgazdasági termelésben, mégpedig nemcsak az állattenyésztésben, hanem a növényi termelésben is egészen nagy szakaszok vannak, ahol a munka gépesítése még a kezdet kezdetén van és ahol még mindig a fáradságos fizikai munkára s Tltkozunk. Amint ismeretes, főleg a kapásnövényei- éj az ipari növények gondozásával és .begyűjtésével kapcsolatos munkák gépesítéséről van sző. Nem elégedhetünk meg a gabonatermelés begyűjtésének gépesítésével sem. A kombájnok a begyűjtésben még mindig kis mértékben vesznek részt. A kombájnok átlagteljesítményei sem mutatják azt, hogy gép- és traktorállomásaink tökéletesen ismernék a ki mbájnnal való komplex begyűjtés technikáját.

Gépállomásaink soronlévő feladatai

alapokból részesein- lebet nem Is

és traktorállomások ielentoseqe

Г.рр-A legf. intiisabb eszköz, amellyel a népi demokratikus állam a mezőgazdaság' termelés fejlődését iránvitja a legtöbb eszköz, amellyel a munkásosztály termelési segítséget nvújt a dolgozó parasztságnak atflelyek a mezőgazdaságot a termelés minden terén való növelésére -irányítja és a szövet-Gyakran joggal bíráljuk a gépiparunk munkájában előforduló nem csekély hiányosságokat, mely iparág még mindig lemarad a szállítások szakaszán, de főként az új, nagy teljesítőképességű mezőgazdasági gépek fejlődésének szakaszán, amelyeknek segítségével akarjuk elérni, hogy mezőgazdaságunk r vid időn belül a szovjet mezőgazdaság után a világ legjobban gépeSitett mezőgazdaságává váljék. De mit érne, ha lenne is többezer új, nagyszerű gépünk, ha továbbra ’s ily komoly helyzet állana fenn, ami kihasználásukat illeti? így 1954. október 10-én — tehát abban az időben, amikor minden gépesítési eszközt be kellett kapcsolni az őszi munkák gyors ütemben való elvégzésébe — 1757 búrt, nyaásógép vesztegelt, a mezőn csak a traktorok 71,8 %-a dolgozott és a második műszakban csak a tr ktorok 13.3%-a vett részt Szükséges, hogy főleg a földművelésügyi minisztérium és a nemzeti bizottságok egyszer már világosan tudatára ébredjenek annak, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez nem elegendők csupán a gépek. hanem szükség van szakképzett traktorosokra, akik a gépeket teljes mértékben ki tudják használni és biztosítani tudják minél ritkább üzemzavarukat. Szükség van szakképzett karbantartókra. akik biztosítanák a javasoknál a minimális időveszteségeket, szükség van szakképzett mesterekre, mérnökökre és az egész gép- és traktorállomás példás munkaszervezésére.

A gép- és traktorállomások munkájában továbbra is fennállanak az alapvető hiányosságok.

Elsősorban arról van sző. hogy gép- és traktorállomásaink ugyan vetnek, szántanak é$ begyűjtik a termést, de távolról sem teljesítik fő politikai küldetésüket — azt. hogy a mezőgazdaság szocialista kerékvágásba való átállításának eszközévé váljanak A gép- és traktorállomások munkáját még nem hatja át az a tudat, hogy ők a falu szocialista átépítésének szervezői. Csak azok a gép- és traktorállomások tudják bebizonyítani a gyakorlatban a szocializmus előnyeit és tudják megnyerni a szocializmus számára a dolgozó parasztok tömegeit amelyeknél a magas technikai színvonal a gép- és traktorállomások dolgozóinak kezdeményezésével és politikai fejlettségével kapcsolódik egybe A gép- és traktorállomások azonban mindez ideig nem nyújtanak megfelelő segítséget az egyénileg gazdálkodó földműveseknek és ezért van hogy a földművesekre gyakorolt befolyásuk eddig gyenge. Vannak végül olyan gép- és traktorállomások is, amelyek különféle ürügyekkel kitérnek az egyénileg gazdálkodó földművesek részére nyújtandó munka elől és Inkább vesztigelnt hagyják a gépiket, vagy pedig a sürgős mezőgazdasági munkák idején fuvarozással foglalkoznak.

Másodsor an arról van szó, I így gép- és traktorállomásaink nem állanak az agrotechnikai alapelvek és határidők következetes betartásáért, az új. haladó agrotechnikai módszerek bevezetéséért és terjesztéséért folytatott harc élén, hogy nem terjesztik és nem propagálják a mező' gazdasági tudomány haladó ismereteit.

A gép- és traktorállomások további alapvető hiányossága. — nem tekintve azt a nagy jelentőséget, amit ennek a dolognak joggal tulajdonítanak а X kongresszus irányelvei. — hogy mindeddig nem fogtak hozzá komolyan az egységes földművesszövetkezetek állattenyésztési termelése gépesítésének megvalósításához.

A földművelésügyi minisztérium nem támaszt megfelelő igényeket a gép- és traktorállomásokkal szemben, gyakran megelégszik a mennyiségi eredményekkel, nem hatol mélyebben a gép- és traktorállomások munkájának lényegébe gazdaságpolitikai küldetésük szemszögéből és nem irányítja tevékenységüket a mai követelmények és szükségletek szerint.

A gép- és traktorállomások munkájának lényeges javítása megköveteli a szervezési-technikai és politikai intézkedések sürgős megvalósítását Ezen Intézkedések közül legfontosabb a gép és traktorállomások megerősítése traktoros, karbantartó. agronőmus káderekkel és mérnökökkel. F- nélkül nem lehet komolyan beszélni a gép- és traktorállomások munkájának lényeges megjavításáról.

Lényeges javulást követel a gép- és traktorállomások agronómus tisztsége Is, amit lényegesen meg kell erősireni és szakképzett dolgozók kezébe kell adni. akik a tudomány vlvmánvait a legnagvobb mértékben érvényesíteni tudják a mezőgazdasági termelés gyakorlatában. »

A mai állapot megjavítására а X kongresszus irányelvei következetes rwgvalósltftsa érdekében szükséges

l az összes gép- és traktorállomájokon rendszeresen emelni a munkaszervezés színvonalát, biztosítani a magasfokú ipari kultúrát a gépek

minden fajtájáról való gondoskodás

útján;

2. megszervezni a gép- és traktorállomások munkáját, főleg a tavaszi munkákat úgy, hogy a traktorok két nü*zakban dolgozzanak;

3. bővíteni az egyénileg gazdálkodó kís- és középparasztok számára nyújtandó segítséget, a munkákat jól, agrotechnikai Iffetáridókben elvégezni;

4. a partszervek és a Forradalmi Szakszervezeti M izgalom segítségével biztosítani a szakképzett emberednek. traktorosoknak, karbantartóknak, agronómusoknak és mérnököknek áthelyezését a gép- és traktorállomásokra.

Szántóterületeink bővítésével lényegesen fokozzuk termelésünket

Pártunk X. kongresszusának a mezőgazdasági termelés lényeges emelésére vonatkozó irányelvei meghagy iák, hogy az 1957 évig a szántóterület kiterjedését legkevesebb 200 000 hektárral növeljük az 1954. évi tervhez viszonyítva és minden talpalatnyi földet a lehető legnagyobb mértékben kihasználjunk a mezőgazdasági termelés érdekében.

A szántóterülettel való gazdálkodás súlyos állapotára már Gottwald elvtárs teljes komolysággal hívta fel a figyelmet az 1952 decemberi országos pártkonferenctán. Annak ellenére, hogy azóta már több mint két év telt el es annak ellenére, hogy а X. pártkongresszus tavaly konkrét feladatokat tűzött ki a szántóterület teljes kihasználására és bővítésére, nem következett be fordulat ebben az alapvető kérdésben. Az 1955. évre tervezett szántóterület szétirásának eredményei azt mutatják, hogy nem sikerült a szétírással biztosítani a szántóterület tervezett növekedését. Az 1955 évre még nincs biztosítva a termelés 145.000 hektárnyi szántóterületen. Ezenkívül csaknem 50.000 hektárnyi szántóterületen a nemzeti bizottságoknak kellene gazdálkodniuk, ami nagyon kényszerű intézkedés. A nemzeti bizottságoknak állattenyésztési termelés nélküli területen való gazdálkodása nemcsak termelési ésr pénzügyi veszteségeket idéz elő, hanem csökkenti a talaj termőképességét, is. *

A párt központi bizottságának fel kell hívnia az összes pártszervek és szervezetek, az egész párt és állami igazgatás figyelmét arra. hogv az ilyen fejlődés a legélesebb ellentétben van annak feltétlen szükségességével, hogy már ebben az évben jelentős emelkedést kell elérnünk a mezőgazdasági termelés szakaszán és követelnie kell azt, hogy a pártszervezetek és a nemzeti bizottságok minden áron biztosítsák a tervezett szántóterület megművelését.

Ügy vélem, hogy ezt a feladatot nem lehet megoldani abban az esetben. ha ennek megoldását a nemzeti bizottságok, az állami gazdaságok, valamint gép- és traktorállomások nem tekintik elsőrendű feladatuknak. Hiszen megoldani ezt a feladatot csak a helyzet és a lehetőségek konkrét elemzésével lehetséges minden községben, minden járásban a talaj megmunkálási módjának megszabásával a színhelyen a „konkrét feltételek alapján. A szántóterületnek felülről jövő sablonos, bürokratikus szétlrasával a helyzet ismerete nélkül, az egységes földmüvesszövetkezetekkel és a földművesekkel való megegyezés nfiikül nem lehet megoldani ezt a feladatot. Nincs kétség afelől, hogyhe a szántóterület bővítésének kérdését a mmzeti bizottságok megtárgyalják az egységes földmüvesszövetkezetekkel és a többi földművesekkel, ha kihasználják az ily területen való gazdálkodással és földműveléssel kapcsolatos előnyöket és kedvezményeket, ha biztosítják a gép- és traktorállomások segítségét, akkor a probléma lényegében meg lesz oldva.

De a feladatok alapvető részét tőként a határvidéken az állami gazdaságoknak kel! magukra vállarnok és ahol ez nem lesz lehetséges, ott a gép- és traktorállomásoknak saját rezsijükben

Ott, ahol a megműveletlen földterületeket nem tudják átvenni az aú„rni gazdaságok, az egységes földműjes■izövetl zetek vagy az egyénileg gazdálkodó földművesek, a nemzeti bizottságoknak az ipari üzemekhez kell for(Folytatás az 5. oldalon)