Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-02-13 / 7. szám

8 [V«S 1955. február 13. Kélaán 23 nappal hamarabb belezték az erőgépek javítását Szombaton, február 5-én nagy volt az öröm a kálnai gépállomáson. E napon fejezték be az évi javítá­sok tervét. Volt is minek örül­niük, hiszen ezzel az előirt javítási határidőt 23 nappal lerövidítették A javítóegyüttes mindjárt a kez­detben vállalást tett, hogy felsza­badulásunk tiszteletére a határidőt 15 nappal lerövidítik. A munka len­dülete oly hatalmas volt, hogy még ezt az ígéretüket is túlteljesítették és kerületi viszonylatban a hetedik helyen végzett. Öbert elvtárs azon­ban ezzel az eredménnyel elége­detlen és úgy nyilatkozik, hogy a kezdet sokkal nagyobb reményeket biztosított. — Hiszen a rádió is bemondotta, hogy a mi indulásunk volt a legjobb. Az aranyosmarótiak azonban rákapcsoltak és egymás után előzték meg a gépállomásain­kat — mondja Öbert elvtárs. Akárhogy is történt, a hetedik he­lyezés sem megvetendő, a 23 nap megtakarítása pedig sokat jelent egy gépállomás életében. Nagy e­lőnyt jelentett az is, hogy a gép­állomás elegendő alkatrésszel ren­delkezett. Jó volt a munkafegye­lem és a munkaszervezés. Sokat lendített a dolgon a szocialista munkaverseny és a felajánlások. Matuska elvtárs például anyag­megtakarításra és munkatervének 14 nappal időelőtti befejezésére tett felajánlást. Igyekezetét meg is tartotta és feladatát 230 száza­lékra teljesítete. Hasonló vállalást tett még Kompan István, Kiss Ká­roly, Trnka István ás Sasi Ferenc és mások. Nagy kár azonban — mondja Verebes elvtárs, hogy az üzemi tanács nem értékelte ki a Nagymánya és köztük folyó munka­versenyt, pedig munkánkon ez is sokat lendített volna. A kálnai gépállomás dolgozói ö­­römmel üdvözlik körükben Zánec­­ký Kornél mérnököt, aki most tért vissza a nehéziparból. Szakképzett­sége s értékes tapasztalatai bizo­nyára nagy nyereséget jelent a gép­állomás dolgozóinak. m-1 Szovjetunióban elkészítették az első atommeghajtású gépkocsit Ufde kezes a radioaktív' fukarak ellen /’lóalala.kírd aromkályka Romandin tanár, a Sztálin-díj tulajdonosa, aki a legnagyobb szovjettu­dósok egyike, nemrég sikerrel befejezte az első atommal hajtatott gépkocsi kísérleteit. A gépkocsi — amelyet „Atomkályhá“-nak neveztek el — csak nagyon kevés üzemanyagot fogyaszt és jelentéktelen mennyiségű urán. il­letve plutón elegendő ahhoz, hogy a gép néhány hétig állandóan üzemben maradjon. Az „Atomkályha“ olyan .erőt fejt ki, amely két és félmilliószor erősebb a rendes benzinmotornál. Hetvenszázalékos időmegtakarítás a csapágyak túrásánál Amikor legutoljára Érsekújváron jártunk, jó darabig kellett gyalogol­nunk, amíg eljutottunk a gépállomás­ra. Ma már örvendetes javulásról számolhatunk be: A város és a tá­voleső gépállomás között autóbuszjá­ratot létesítettek és január 1-e óta óránkénti járat biztosítja a gyors köz­lekedést. Az érsekújvári gépállomás a tavalyi kedvező őszi idők folytán szintén ké­sőn fogott a gépek javításához. A traktorok mind mélyszántással fogla­latoskodtak, ígyhát a javításokat a kitűzött határidőre nem kezdhették meg. Az erőgépek javításával azonban ennek ellenére sem maradnak el. A gépállomás dolgozói ugyanis vállalást tettek, amely szerint a traktorok ja­vítását február 13-ára befejezik. Thököly Károly újítással lepte meg társait. Az újítás lényege az, hogy a motor csapágyait nem fúrják kü­lön az esztergapadon, hanem mindjárt a blokkban. Ennek eredménye nem­csak 70 százalékos időmegtakarítás, hanem az is, hogy sokkal szakszerűbb és pontosabb munkát végeznek. A Földművelésügyi Megbízotti Hivatal is elismeréssel nyilatkozott Thököly elvtárs újításáról és igyekezetét 1.000 koronával jutalmazta. M. L. Ufabb áramfellesztőtelepet helyeztek üzembe A szlovákiai áramfejlesztőtelepek dolgozói az újévet „Nem kapcsolunk ki” jelszóval kezdték. A jó munka­­szervezés lehetővé tette a jelszó be­tartását. Január hónapban a villamos­erő termelését 117.3 százalékra tel­jesítették, úgyhogy ebben a hónapban semmiféle áramkorlátozásra nem ke­rült sor. A kedvező folyamviszonyok, de kü­lönösen az árvái gát megépítésének köszönhető, hogy a Vág vízállása nem apad és hogy az áramfejlesztőtelepek a havi tervüket 146,3 százalékra tel­jesítették. Ennek következtében meg­szüntették az áramtermelést az olyan üzemekben, ahol annak előállítása sokba került és ahol az áramfejlesz­tés céljaira magasértékű szenet hasz­náltak. Az elért eredményekben osztoznak az erőművek dolgozói is, akik a gé­pek műszaki karbantartását alaposan elsajátították. Januárban például sem a gőzzel hajtatott turbináknál, sem a vízzel hajtatott erőműveknél nem for­dult elő üzemzavar. Nemeskosz tolány­­ban, a Szlovákia legnagyobb áramfej­lesztő telepén most újabb turbógene­rátort helyeztek üzembe, ötórai ü­­zemzavarmentes- kísérlet után a gép­csoportot a hálózatba kapcsolták. Értékes A sviti Chemosvit-üzem szakemberei jelentős segítséget nyújtanak gépállo­másainknak. Még tavaly elvállalták a lánctalpas erőgépekhez szükséges acél­­öntvény-kerekek öntését. A gépipari szakemberek vállalásukat példásan teljesítették és valamennyi megrende­lést időben leszállították. A Chemosvit dolgozói a gépállomások számára az idén újabb 2000 darab acélöntvénv­­kereket gyártanak. Az üzem dolgozói a poprádi gépállo­más felett védnökséget vállaltak ég segítség i feladatai teljesítésében hathatósan se- 1 gítik. A poprádi traktorosok számára a multévben egv csomo alkatrészt gyár­tottak és a hernvótalpasokhoz állványt készítettek. A gépek téli javításához pedig három legügyesebb szerelőjüket — Kubka Mihályt. Dzurina Józsefet és Sitnerdák Istvánt — a gépállomás ren­delkezésére bocsátották. Az ö munká­juknak köszönhető hogy a poprádi gépállomás az utolsó helyről a kassai kerület legelső gépállomásai közé küz- 1 dötte fel magát. Nem az a jó gépkocsivezető, aki a kanyarokat 60 kilométeres sebességgel veszi A tornaljaiak mostanában nagy ta­nulási lázba estek. A munkautáni téli tanfolyamokon fiatalok-öregek szor­galmasan tanulnak. Szövetkezeti ta­gok, traktorosok, vezetők egyaránt tisztában vannak a tudás fontosságá­val és minden alkalmat megragadnak, hogy szerzett tapasztalataikat újabb ismeretekkel bővítsék. A téli időszak kiválóan alkalmas erre. A népi szer­vek a tanulásra minden lehetőséget megadtak és annak, aki politikai vagy szakmai tudását fejleszteni akarja, semmi sem áll útjába. Ügylátszik, dolgozóink élnek is ez­zel a lehetőséggel. A tornaijai látoga­tásunk legalább is ezt bizonyítja. Iván elvtársat, a tornaijai EFSz elnökét keressük... — Nincs itt — hangzik a válasz. Éppen most vizsgázik. De, ha nagyon sürgősen óhajtanak ' -le beszélni — mondja a továbbiakban a szövetkezet könyvelője — megtalál­hatják a magyar gimnáziumban. Iván elvtársat tényleg ott találjuk. Beszélni azonban még sem tudunk vele, mert éppen „rajta van a sor“. A szövetkezet elnöke kb. 35 éves. szülei szegények voltak, pénzük nem volt, így hát nem is taníthatták a máskülönben fogékony fiúkat. Iván elvtárs úgyszólván kezdet óta vezeti a szövetkezetét, ami nagy felelőssé­get, de még nagyobb tudást követel tőle... Ezért tanul tehát a szövet­kezet vezetője. Visszafelé ismét megálltunk a szö­vetkezetnél és az agror.őmust keres­tük. — Ö sincs idehaza! Tanfolyamon van — világosítottak fe! bennünket. Dologvégezetlenül távozunk. Sebaj, meglátogatjuk a gépállomást, ahol az újonnan érkezett dolgozókkal szeret­nénk beszélni. — Most éppen előadáson vannak — hangzik az útbaigazítás. — Akkor talán Seres elvtárssal, a gépállomás főgépészével lehetne be­szélni. — Nem lehet — hangzik ismét a felvilágosítás. — Előadáson van. — Akkor talán a gépállomás főag­­ronómusával beszélhetnénk. — Adamovics elvtárs értekezleten van — mondja a gépállomás munka­irányítója. Legjobb lesz, ha visszamegyünk az EFSz-be gondoljuk magunkban. Azóta már bizonyára megérkeztek a szövetkezet vezetői és beszélhetünk velük. Most azonban még rosszabbul járunk. A szövetkezet irodáját zárva találjuk. Érdeklődésünkre azt a vá­laszt kapjuk, hogy a szövetkezet va­lamennyi tagja a vezetőkkel az élen filmbemutatóval egybekötött mező­­gazdasági előadásra ment, ahol az ál­lattenyésztés fokozásáról, a hús és tejtermékek emeléséről tartanak elő­adást, amely két óra hosszat is el­tart. Kissé elkedvetlenedünk. Hát ennyi ember közül senkivel sem beszélhe­tünk. ismét a gépállomás felé vesz­­szük utunkat. Ha törik-szakad be­szélnünk kell azokkal az emberekkel, akik be tudnak számolni a gépállo­más tevékenységéről. Még is csak érthetetlen! Csak nem mindenki tanul és vesz részt az értekezleten. Talán szerencsénk lesz. A gépállomás kapujában végre el­csíptük Sörös elvtársat, a gépállomás főgépészét, — Nincs sok időm — mondja fut­tában — majd később magyarázkodni kezd: — Háromhónapos tanfolyam kere­tében 25 olyan gépállomási dolgozót képezünk, akiknek még nincs meg a gépkocsivezetői jogosítványuk. Erre az előadásra indulok. Nem tehettünk más egyebet, Seres elvtárs mellé szegődtünk és mi is megindultunk a tanterem felé, ahol a hallgatók már valamennyien egybe­gyűltek. Seres elvtárson meglátszik, hogy nem először ad elő. Mondanivalóját egyszerűen, érthetően fogalmazza meg. A hallgatók közben jegyzeteket készítenek és minden szóra figyelme­­sek. A főgépész a műszaki karban­tartás fontosságáról beszél: — Nem az a jó gépkocsivezető, aki a kanyarokat 60 kilométer sebesség­gel veszi és az országúton megelőzi az előtte haladó gépjárműveket, ha­nem az, aki gépét rendbentartja és ha valamilyen üzemzavar előadódik, el is tudja távolítani. Az utolsó sorban egy cigányos kül­sejű, alig húszéves fiatal ember el­mosolyodik. Bizonyára ö is igazat ad a fógépészHek. A jó traktorosnak nemcsak vezetni kell tudni, hanem tisztában kell lenni a motor minden csínja-bínjával. Sörös eivtárs még 1952-ben került a gépállomás élére. Más gépállomáso­kon már azóta 5—6 főgépész is vál­takozott, de ő az eredeti helyén ma­radt. Sörös elvtárs a besztercebányai kerület egyetlen gépállomási fögépé­­sze, aki négy év óta nem változtatta helyét. Azóta a traktorosok zömét képezte ki, akik túlnyomórészben jó szakemberekké váltak. Sörös fögépész különösen az oktatás terén tett nagy gyakorlatra szert. Jó előadóképesség­gel bír és főképpen példákkal, hason­latokkal ragadja meg a hallgatók fi­gyelmét. Oktatás közben jegyeztük fel egyik jellegzetes mondását: — Minden rendes ember felkelés után megmosakodik, rendbehozza ma­gát, felöltözik, megreggelizik és úgy indul a munkába. A beteg ember ad­dig nem megy munkába, amíg az egészsége helyre nem áll. Ugyanez vonatkozik a gépekre is. A gépet is, mielőtt dolgozna, meg kall tisztítani, rendbe kell hozni, megkenni és üze­meltetni. Ha rendellenességet észle­lünk, azt azonnal ki keli küszöböl­nünk. A beteg ember, vagy beteg gép, nem jól dolgozik. A gép munka­­képességének ugyanolyan előfeltételei vannak, mint az embernek ... A további beszélgetés során kitűnik, hogy a tornaljaiak az erőgépek téli javításával elmaradtak. Február 5-ig a tervet mindössze csak 50 százalék­ra teljesítették. A lemaradás a javí­tások késői megkezdésével magyaráz­ható, valamint azzal, hogy nem ren­delkeztek kellő számú szakemberrel. A késés behozására minden intézke­dést megtettek és Ígérik, hogy a tervet február 20-ig teljesítik. A gépállomás gépállománya az 1955. évben 15 százalékkal emelkedik. Fő­képpen erőgépek, sürűsoros vetőgé­pek, műtrágyaszórók, istállószórók, kultivátorok, burgonya-, tengeri- és répakapálógépek, fűkaszálógépek, len­kaszálógépek érkeznek az állomásra és végül 12 kombájn. A tavalyi évvel szemben nagy haladás mutatkozik a gépcsoportok bevetésében. Amíg a múlt évben csak két vetőgépból álló gépcsoportot alkalmaztak, az idén 3—5 vetőgépból álló gépcsoportokat fognak használni, ami minden bizony­nyal nagyban hozzájárul a termelési költségek csökkentéséhez. A szövetkezeti tagok munkájának megkönnyítése céljából 7 darab istál­­lótrágya-rakodógépet osztottak szét a brigádok között. Valamennyi brigádra már nem jutott ebből a nagy segít­séget jelentő gépből, azért a brigád­vezetők megegyeztek abban, hogy a munkát úgy szervezik meg, hogy minden szövetkezetre jusson ebből az értékes gépből. A gépállomás dolgo­zói nagy figyelemmel kisérik a chre­­novai gépállomáson bemutatott ma­gyar találmányú négyzetes-fészkes vetésre szolgáló tengeri ültető-gép működését és elhatározták, hogy ők is ilyen gépeket gyártanak. A tornaijai gépállomás jelenlegi legsürgősebb feladata: a téli gépjaví­tási terv mielőbbi teljesítése. Kissé aggasztó, hogy a gépek fele még mindig megjavítatlan. Amíg a javítás be nem fejeződik, nem lehet sző a tavaszi munkák sikeres megkezdésé­ről. Az idei enyhe tél arra enged: kö­vetkeztetni, hogy a tavaszi munkák a megszokottnál korábban kezdődnek meg. Kövessenek el tehát minden tő­lük telhetőt az erőgépek megjavítá­sának mielőbbi befejezése érdekében, nehogy emiatt a tavaszi munkák megkezdése késedelmet szenvedjen. Füry József Vft Не к : Egy éve versenyeznek a csehszlovák és magyar traktorosok fd nemtörődöm traktoros Jön a tavasz s pár traktoros — szavam feléjük szálljon — így dünnyög: Traktorom biz rossz, meg kéne reparálnom. No de dolgozni nem akar, hát csak legyint: Ráérek, . , Ha bírta valahogy tavaly1, kibír tán még egv évet. Aztán párjához szól: Anyjuk, de lusta vagy te, szentem. A munkaruhám csupa lyuk, foltozd csak meg, de menten! De te ne foltozd azért sem. Mondd: Kedvem most rá nincsen. Jó volt neked így múlt évben, jó lesz idén is, kincsem! Fordította: FÜGEDI ELEK Üj kísérleti televíziós adó Magyarországon A Beloiannisz Híradástechnikai Gyár rádiőfejlesztési osztályán 1954. első negyedében kezdet munkához Sárközi Béla irányításával nyolc magyar szak­ember, hogy elkészítse az 500/250 watt teljesítményű kísérleti adót — amely a Széchényi-hegyen jelenleg működő televíziós adó helyére kerül. Az új kísérleti televíziós adó — amelynek gyári szerelését a napok­ban befejezték — korszerűbb, mint a jelenleg működő Egy antennával sugározza a hangot és a képet, „frek­venciamodulációval“ működik, tehát a környezet elektromos zörejei nem be­folyásolják annyira a hang közvetíté­sét. Jelenleg az adó laboratóriumi vizsgálatán dolgoznak Előreláthatólag február közepén szerelik fel az új a­­dót. A tervek szerint áprilisban már az új., nagyobb teljesítményű televí­ziós adó sugározza műsorát a Sze­­chényi-hegyről. Éppen egy évvel ezelőtt, a téli gépjavítások idején a sárospataki gép­állomás dolgozói levelet küldtek a te­­rebesi gépállomásra. „Versenyre hí­vunk benneteket az egész esztendőre, a téli gépjavítás, tavaszi, nyári, őszi­munkák elvégzésére” — írták. A ver­senypontokban elmagyarázták, mit ho­gyan gondolnak; mikorra és milyen minőségben végzik el a kitűzött fel­adatokat. A magyarországi traktorosok nevében Herkel Károly elvtárs. a gépállomás igazgatója írta alá a leve­let. A terebesiek rövidesen válaszoltak: elfogadták a kihívást. Kvitovszki Mi­hály igazgató és Kunrád József fő­­agronómus szintén kidolgozták a ma­guk versenyvállalásait. Megállapodtak a sárospatakiakkal az értékelések idő- Dont.jában és módjában is. Elhatároz­ták, hogy eg -egy kampány után köl­csönösen ellátogatnak egymáshoz, s személyesen is ellenőrzik a verseny állását. Az első látogatás Először a mieink látogattak el Sá­rospatakra. éspedig a téli gépjavítá­sok befejezése után. Gondosan kija­vított és lezsírozott gépek, jól felsze­relt barátságos műhelyek, tiszta udvar várta a vendégeket. A versenynek ezt a szakaszát a magvar traktorosok nyerték Kvitovszki igazgató elvtárs, a terebesi traktorosok nevében erősen •bgadkozott hogv most aztán maid nem hagvják magukat. Most nekik kell nyerni. S úgy is lett. A sárospatakiak a tavaszi munkák befejezése után, arról értesültek, hogy ezúttal a terebesi gépállomás nyerte meg a versenyt: 105 százalékra teljesítették a tavaszi tervüket, míg a sárospatakiak csak 97 százalékra. Újra élre kerültek a sárospatakiak A verseny most már izgalmassá vált. Ki nyeri meg a nyári versenyt? Igyekeztek Terebesen — de a sáros­patakiak sem kevésbé. S Izgatottan várták az értékelést. — No. hogy álltok? — Kérdezte Herkel elvtárs, az aratás-cséplési ta­lálkozásnál. — Nyári tervünket 101.3 százalékra teljesítettük. És ti? — — Mi 115 százalékra! — mondták diadalmasan a sárospatakiak. Az aratást 105, a cséplést is 105. a t rlóhántást pedig 117 százalékra vé­geztük el. A sárospatakiak visszahódították te­hát az elsőséget Az őszi munkák be­fejeztével ismét ők lettek a nyerte­sek, s remélik, hogy a verseny első évfordulóján a téli gépjavítások be­fejezése után sem vesztik el elsősé­güket. Persze, ez biztos nem lesz könnyű, mert a, mieink aligha nyug­szanak bele a vereségbe. Ez az érdekes és nemes versengés, meg a kölcsönös látogatások sok ;ó eredményt, értékes tapasztalatok < hoztak mind a. két fél =-~ámára.

Next

/
Thumbnails
Contents