Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-02-13 / 7. szám
pSídÉBÜves 1955 február 13. Tapasztalatcsere a hektárhozamok fokozásáért! Négyzetes-fészkes ültetéssel - 330 mázsás burgonyatermés A kapásnövények termelésének kérdése különösen az olyan szövetkezetben áll a tagok figyelmének a középpontjában, ahol hiány van munkaerőben. így van ez nálunk Csánkon is. Noha a kapásnövényeket jókor, helyes agrotechnikai határidőben ültettük vagy vetettük, hektárhozamuk mégsem volt kielégítő, mert ápolásukat nem tudtuk időre elvégezni. így a növényeket többnyire ellepte a gyom, mely elvonta tőlük a tápanyagot és gátolta fejlődésüket. 1954. februárjában és márciusában részt vettem a növénytermelők pruszkői oktatásán, ahol megismerkedtünk a burgonya és a kukorica négyzetesfészkes ültetési eljárásával is. Amikor az iskolázásról hazatértem, elhatároztam. hogy kísérletképpen egy hektáron négyzetes-fészkes módon ültetjük el a burgonyát. A TALAJT A KŐVETKEZŐKÉPPEN KÉSZÍTETTÜK EL: 1953 őszén lánctalpas traktorral elvégeztük a mélyszántást. Istállótrágyát 1953 tavaszán kapott a kijelölt terület Tavasszal, nyomban a felső talajréteg megszikkadása után, a szántóföldet kultivátoroztuk és megboronáltuk. Ugyanakkor műtrágyát is szórtunk, mégpedig 300 kiló kálisót és 100 kiló szuperfoszfátot. Boronálás után a talajt hengereztük. A fészkek helyének kijelölését vetőgépoel végeztük 70x70 centiméteres kötésben. Ott, ahol a vonalak keresztezték egymást, fészkeket készítettünk, amelyekbe egymástól 10—15 centiméternyi távolságra Kraszavafajta ültetőgumót helyeztünk. Mindez természetesen nem ment könnyen. Micsoda riadalom támadt és menynyi megjegyzés hangzott el, amikor a szövetkezet asszonyaival hozzáláttunk ehhez a munkához Méltatlankodtak, hogy mi mindent ki nem találunk a négyzetes-fészkes ültetés előnyeiről. A kísérleti hektáron 32 métermázsa gumót ültettünk el. A munkacsoport vezetőjével együtt állandó figyelmet szentelünk ennek a hektárnak. Alighogy a burgonya itt-ott kibújt a földből, nyomban hozzáfogtunk a saraboláshoz, mégpedig hosszában és keresztirányban is. Mikor elérkezett a töltögetés ideje, a növényzet már olyan dús volt, hogy csak hosszirányban tudtuk feltöltögetni. Minden tekintet, amit a burgonyára vetettünk, örömmel és megnyugvással töltött el bennünket. Gyomnak nyoma sem volt. Még egy parányi dudvát sem lehetett látni. Beköszöntött az ősz, s az eredmény olyan meglepő volt, hogy az asszonyok nem engedték meg a burgonya kiszántását. Azt mondták, hogy inkább kézikapával kapálják ki. Ilyen gyönyörű és bőséges burgonyatermést még sohasem takarítottak be. A termés mázsálása után megállapítottuk, hogy a kísérleti hektárhozam 330 mázsa. Pártunk X. kongresszusa olyan irányelveket tűzött ki a mezőgazdaság számára, amelyek a hektárhozamok növelésére köteleznek bennünket. Ugyanakkor pártunk és kormányunk minden segítséget megad ahhoz, hogy ezeket a feladatokat sikeresen teljesíthessük. Lehetőséget nyújt arra, hogy tanuljunk. Munkásosztályunk elegendő mennyiségű gépet és műtrágyát gyárt számunkra. Most már rajtunk a sor, hogy a hektárhozamok növelése és az állatok hasznosságának fokozása érdekében mindezt jól fel is tudjuk használni. Benkó Géza, a csánki EFSz agronómusa (lévai járás) Tersánszky Józsi Jenó: Rózsit elsiratom Az idén Г0 hektáron alkalmazzuk . . * A múlt évben mi is megpróbálkoztunk a burgonya négyzetes-fészkes ültetésével. A legjobb eredményt a Rózsa-majorban értük el, ahol 5 hektár területről 1750 mázsa termést takarítottunk be, — vagyis 350 métermázsát hektáronként. Ez volt a mi csűcstermésünk Az ültetést, növényápolást és a termés betakarítását Kmecko István és csoportja végezte. A Rózsa-major 300 méterre a tenger szintje fölött fekszik. -- talaja agyagos. A föld összetétele gyengén savanykás. Előveteményként őszi búzát termesztettünk. Hogyan készítettük elő a talajt? A búza betakarítása után nyomban tarlóhántást végeztünk. Ősszel hektáronként 300 mázsa istállótrágyával megtrágyáztuk a földeket. ugyanakkor Thomasz-salakot , szórtunk szét, éspedig 3 métermázsát I hektáronként. Az így megtrágyázott szántóföldet felszántottuk és görön: gyösen hagytuk tavaszig. Mikor az idő í kedvezett a tavaszi munkáknak, I mindjárt simítóztunk és boronáltunk, j hogy a talajban visszatartsuk a ned- 1 vességet s elősegítsük a gyommagvak ! kikelését. ! Április közepén a talajt újból msg' boronáltuk, felültrágyáztuk mütrágyá- i val, mégpedig 1 métermázsa szuper, foszfáttal és 3 mázsa kálisóval. Az így elkészített talajon kijelöltük a 60x60 centiméteres sor- és tőtávolságot. Hosszában barázdát szántottunk, s abban haránt két sor találkozásába kézzel két gumót tettünk. Az elültetés után a talajt hengereztük. Amint a burgonya 4—5 cm-re nőtt, a talajt megboronáltuk, háromszor megsaraboltuk, méghozzá két irányban — hosszában és keresztben!' A burgonya betakarítását szeptember második felében ejtettük meg. A Hatiny-majorban 8 hektáron ültettük <*ľ a burgonyát négyzetesfészkes ültetéssel. Itt a hektárhozam 120 métermázsa volt. A négyzetes-fészkes ültetés magasabb hozamot adott. Meg kell említenem, hogy a régi módon beültetett burgonyaföldek hozama átlagosan kevesebb volt 100 métermázsánál. Ebben az évben tervünk szerint 70 hektár földön négyzetes-fészkes ültetési módszerrel ültetünk burgonyát. Kormos János, tornai állami gazdaság agronómusa. MEGGYŐZŐDTÜNK RÓLA Ez évben kezembe került Hlaváč lérnök „385 métermázsa burgoya hektáronként” című kézikönyэ. Nagy érdeklődést keltett benem és arra ösztönzött, hogy szöstkezetünkben mi is megpróbálozhatnánk a burgonya négyzetesíszkes ültetésével. Természetesen szövetkezetesek eleinte hallani 5tn akartak az új módszer bevetéséről. Maga a szövetkezet élőké volt az egyetlen, aki javaslatinál támogatta. Bár ö is segített tagság meggyőzésében a burgoya négyzetes-fészkes ültetésének evezetését illetően, a tagság vála- 1Э sokáig elutasító volt. A sok kertelen , meggyőzési kísérlet tán már mi is letettünk arról a ondolatról, hogy bevezetjük a urgonya négyzetes-fészkes ülteti módszerét. Egyszerre azonban z a gondolatunk támadt, hogy mi :nne, ha családtagjainkkal próbálánk megvalósítani az új módiért. Időközben meglátogatott ennünket Szentiványi elvtárs, a agylomnici Kísérleti Intézet dolozója, aki szakszerűen megmayarázta, az új ültetési módszert lőnyeit. Ma már nem is emlékzem pontosan, hogyan sikerült íeggyözni szántóföldi munkacsoortunk vezetőjét, aki azután telesen hozzáfogott a többiek megyözéséhez. Végül a többi tag is, abár kétkedve, beleegyezett az új ltetési mód bevezetésébe. Az ületést meglehetősen későn, körűiéiül június 15-ke körül kezdtük ieg. A tervezett 18 hektár területből ij módszerrel csak két hektárt ül-Stircinger Teodor, a kézsmárki járás holutnnicai EFSz-énék könyvelője. tettünk be, mivel a szövetkezetesek bizalmatlansága nagy, készsége azonban igen csekély volt. Főképp az a cél vezetett, hogy meggyőzzük a tagokat a burgonya ezen ültetési módjának rendkívüli nagy előnyeiről. Őszi talajelőkészítést úgyszólván nem is végeztünk. Gépállomás csupán a középmélyszántást végezte el ezen a területen. Ugyanis 1953-ban nem számítottunk még a burgonya négyzetesfészkes ültetésével. A kijelölt terület talaja jobbára agyagos és nagyrészt kavicsos jellegű, és azon előveteményként zabot termeltünk. A tavaszi talajelőkészítés szintén elégtelen volt. Az istállótrágya kihordása és középmély beszántása után megkezdtük az ültetést. — Trium burgonyafajtát ültettünk. Boronálás után hozzáfogtunk a fészkek helyének kijelöléséhez. — Ennél a műveletnél az elnökkel együtt nem egy csípős megjegyzést kellett zsebrevágnunk. Két napon át öt asszony ültette a burgonyát. Az elnökkel együtt mind a két nap mellettük voltunk, hogy megmutathassuk nekik, hová kell a burgonyát elhelyezni. Természetesen ez némileg hátráltatta az ültetés menetét. Végül is elültettük a burgonyát és kíváncsian vártuk fáradozásunk eredményét. A tenyészidő alatt háromszor megkapáltuk, feltöltöttük a burgonyát. Ezt megelőzőleg műtrágyáztunk, éspedig a sorokba körülbelül 2.5 métermázsa kálisóval és 2 mázsa szuperfoszfáttal hektáronként. — Már a tenyészidő alatt is megmutatkozott a régi és új ültetési módszer közötti lényeges különbség. Ugyanis háromféle módon ültettünk: eke után, ď gépállomás gépcsoportjával és négyzetes-fészkes ültetéssel. Ami a sorközök művelését illeti, legsikeresebb volt a négyzetes-fészkes ültetésnél. A sorok szélesek, a kötés 65-ször 70 cm volt, ami sokkal szabadabb mozgási lehetőséget biztosított s nem kellett félni, hogy a lovak letapossák a burgonyát; a legnagyobb előnyt pedig a kétirányú megművelés lehetősége jelenti. Igen kiváncsiak voltunk munkánk eredményére s ezért mindjárt az elvirágzás után kimentünk az elnökkel a földekre meggyőződni a valóságról. Meglepetésünk nagy volt. Kiszedtünk néhány burgonyafészket és a következő eredményt láttuk. A négyzetes módszerrel ültetett fészekben 21.—24 gumót, a géppel ültetett fészekben 17—20 gumót s az eke után ültetett fészekben csak 8—12 gumót találtunk. A négyzetes-fészes ültetési módszer győzött. Október végén, a termés betakarítása után megállapítottuk, hogy a hozam hektáronként elérte a 320 métermázsát. Ennek a kiváló eredménynek mindnyájan nagyon örültünk és elhatároztuk, hogy 1955-ben már 10 hektár burgonyát ültetünk négyzetes-fészkes módszerrel. Rózsival való ismeretségem a következőleg zajlott le. Téli hajnalon vizet hozok a Déli-vasút rommá-lőtt teherpályaudvarán at. Két nagy vödör húzza alá a karomat. A jobbkarom már béna ettől a nap, nap-melletti vízhordástól. Inrándulás, tetejébe még mégis csípte a fagy a jobbkfzemet. De drága kincs, ez a két vödör víz Inni és főzni kell. Sőt mosdani és mosni is esetleg. Vízvezeték pedig rég nem szuperál ezen a környéken. Villany? Gáz? El is feledtük, hogy volt. Buda ostroma folyik. A végső szakasznál tart. Csak ezt mi, a benne vergődők nem tudjuk. Legföljebb számítgatjuk. Az oroszok már a Sashegy alatt vennak, három utcával odább. A repülőgépeik úgy jelennek meg naponta, akár gyakorlótér fölött berregnének és süvöltenének veszélytelenül. Német, vagy magyar elhárítás rég nincs. A Naphegy romhalmaz. A pályaudvar romhalmaz. Most is ropogva ég egyik raktár a túlsó végében. Sínek között esetiek-botlok tova a piszkos, koromlepte, lövedéktúrta hóban. Ekkor jön velem szemben Bakó Pál szekerésztizedes. Bakó hatodmagával, a mi bérházunkban szállásolódott el. Hatvan lovuk sínylődik a pályudvaron. A raktárakba zárták ezeket a szerencsétlen állatokat. Minő sorsa? Még a leqirgalmasább e boldogtalan lovakhoz a bomba. Azután pedig a szúrókés és a revolver volna. Mert az legalább gyors halál. Másként a gyötrelmek gyötrelme környékezi :neg őket. Éhen, szomian pusztulnak, vagy benn égnek elevenen egy-egy raktárzugban. Már hetek óta szűkölködnek ezek a szegény párák. Most тагпарок óta sem egy szem takarmányt, sem vizet nem kaptak. ÍGY TALÁLKOZTAM BAKÓVAL a sínek között. Bakó föl dim. Odahaza hentes. Tudom, azért jött le a pályudvarra, hogy egy lónak megadja a kegyelemdöfést. Aztán a húsa javát, máját fölszámítsa az óvóhelyeknek. Megbecsülhetetlen ember most ez a Bakó Pál. Egy falat hús az életet jelenti itt most akárkinek. Akik legjobban finnyáskodtak etó"ob, hogy lóhúst nem ízlelnek meg, inkább éhenhalnak, mostmár kidülledő szemmel falják. — Hahó Pali! — jóreggelt! — Jóreggelt, hadnagy úr! Meg akar embereim ezzel a titulussal a földim. Hallotta, hogy tartalékos tiszti rangom van. Mindig dühbe gurít. Ezzel örülök, hogy elszabotáltam a behívásomat. Nemhogy most itt, ahol a nifilasok házról-házra járnak gyilkolni, fosztogatni, igazoltatni, katonaszökevényt vadászni, nagyon dobra verjem katonai rangomat. Éppen mérgesen fogalmazom magamban, hogyan reccsintek rá földimre: ne hadnagy urazzon! De elállítja szavam valami. A reggeli párában néhány lépésre Bakó háta mögött egy lónak körvonalai bukkannak ki a vasúti kocsisor mögül. Jó alakú msderes, hóka is, karmantyúja is van. Azaz, fehér csillag fénylik a homloka közepén és a két mellső lába csüke szintén fehér. Csinos jószág. Alig támolyog a kimerültségtől. Félő, hogy a sínek közt elvágódik az árva. hogy az itteni sok szép halálnem közül a fagy végezzen vele. — Ahol ni Pali! Itt a vágóbarom a kése után szalad. Tudja szegény, még a legjobb, ha megöli őt. — Ahá! — fordul vissza Bakó: — ег Rózsi. Hová tartasz te szamár? Itt is csak azt kapod, amit a raktárban. OTT ÁLL RÓZSI, a csinos lómenyecske előttünk. Rövideket horkantgat, szagolgat felénk, halvány sugarakban fújja a téli párába gyöngülő lélegzetét. És bízóan. könyörgően veti ránk két barna szemét: segítsünk rajta! Bakó, a hentes, borongóan. komoran vonja össze szemöldökét rám: — Hát már ezért is külön istenverése kell érje a mi gazember hadvezetésünket, mi történik ezekkel az állatokkal. Rózsi, a vasderes, gebévé aszott, fiatal kanca közben lesúnyta nyakát és nyújtogatja a földnek felém. Persze, két oldalt ott áll a havon mellettem a két vödör víz Bennem valóságos vad viaskodás foli/ik: föláldozzam-e az egyik vödör vizet a szenvedő állat utolsó qyötrelmes óráinak enyhítésére és fosszam meg feleségemet és magamat a drága víztől? — Odaadom neki az egyik vödröt! — döntök. De Bakó tiltóan tartja mellemnek tenyerét, — Hát, hogy tetszik gondolni? Főzni kell otthon ebből máma. — És nem biztos, holnap ki lehet-e mozdulni vízért. A kút is elapadhat. — De nem tudom nézni, hogyan rimánkodik, figyelje csak! — utalok Rózsira, aki majdnem feldől, ahogy nyakát nyújtogatja a sóvárgott folyadék felé. — Na várjon — szól erre Bakó. — Majd tartom a tenyerem Löttyintsen bele a vödörből. Azzal megitatjuk Rózsit, amit úgyis Icilötyögetne a vödörből hazáig. megitattuk Rózsit a víz kevés fölöslegéből. És aztán, úgy könyvelem el magamban szegényt mint aki odaveszett sok más társával együtt a pályaudvar gyehennájában. Nem kérdeztem meg Bakót sem később felőle, hogy talán le szúrta-e és mi is lakmároztuhk a Rózsi húsából pörköltet? Lovaik pusztulása után Bakóék parancsot kaptak a távozásra. Bevetették őket a tűzvonaXba,. Az orosz felszabadítókat megelőző napon egy csöndesebb férórát arra használok, hogy levegözzem körülnézzek a ház közvetlen környékén. Vannak afféle felejthetetlen, filmszerüleg visszapergethető emlékképeink. Ilyen ez. Amint az alkonyaiban egy falrésből mászom elő. hogy körülnézzek, a levegő a sugártöréstő' valahogy giccsesen rémes. Lúngo és lobog a piszkos hó, a bombalyukakkal tele fal, a szürke téh ég, a házromok. . . Gyönyörű ez és közönséges is. Borzalmas délután befejezése ez a gyönyörű alkony. Egyszerre csak az udvar végeben Rózsi, a vasderes, hóka, fiata kancát veszem észre. Valami szalmakötegel szimatol a havon és kiöntött krumphnéjat 'szemerkéli Lám, élelmesen ide kirakodott bérház oltalmába, nyomorultul elpusztult társai közül. AZ ÁM, DEHÁT MOST LÁTOM hogy a nyakából vastag sugárban ömlik a vér a hóra. Ugyancsak farának egyik részén lyuk tátong Aludt vér száradt benne. így w ott és eszi a krumplihéjat a téi csípősödet fagyban. Mégiscsak elérte a végzete szegényt! Elvérzik itt Nem tudom, va]on, ez érzékenyít-e el? Vagy már az általános elbírhatatlan lelki vigasztalanság keserűség, testi-lelki leromlottság életutálat késztet rá, hogy sím, fogjon el, sokat próbált keménylegény létemre? Ott állok és sírok. Agyamban pedig csak az ismétlődik: óh, bt kegyetlen, nyomorult, átkozott u,l élet és benne az ember! Nyári kánikulában verejtékezve kutyagolok át a Szabadság-hídon A púpjánál elakad előttem egy kocsi. Többen jóakaratú emberek, nekivetemedünk hátulról és táljuk a kocsit. Amint már ott tart, hogy a kocsis a szekér fékjét kallantyúzza, le ne rontson a híd púpjának túlsó felére a szekere, mert már fel érkeztünk és közben hálál kodik nekünk a segítségünkért. . . . . rápillantok a lovára. SEMMI KÉTSÉG! A ló az én Rózsim. Ott van a sérülés nyoma a nyakán, ott van a farán is. Nem lehet még egy vasderes, hóka karmantyús kanca két ilyen ismertető sebhellyel más. Ejnye az irgalmát! Rózsi te, , átvészelted, átvészeltük mégis sok borzalmat. Mégis csak szí az élet, hagyjuk a csüggedést. i átkot! hú
