Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-02-13 / 7. szám

2 1965. február 13. Népgazdaságunk fejlődésének 1954. évi eredményei népünk szorgalmas munkáját bizonyítják Az állami statisztikai hivatal közleményt adott ki a Csehszlovák köztársaság népgazdasági fejlődését célzó állami terv teljesítésének eredményeiről az 1954. évben. A mezőgazdaságunk szempontjából fontos üzemek jól teljesítették az elmúlt évben tervfeladataikat. Ez külö­nösképpen abban mutatkozik meg, hogy néhány traktor­­vontatású mezőgazdasági gép gyártásának tervét, mint amilyenek az ekék, a vető- és ültetőgépek, arató- és kévekötőgépek, valamint a Zetor 25-ös traktorok, túl­lépték. Az ipari termelés fejlődése 1954-ben 1955-hoz viszo­nyítva több termékben emelkedett. A villanyáram ter­melése 110 százalékra, a kőszéné 106 százalékra, a me­zőgazdasági gépeké összesen 2.5-szeresére, a traktor­­vontatású aratógépeké 3.4 szeresére, a traktoroké 127 a motorkerékpároké 120, a nitrogéntartalmú trágyáké 110, a foszfortartalmú trágyáké 121, a cementé 110, a mészé 111, az égetett tégláé 119, a tetőfedőcserepé 120 százalékra növekedett. A gépiparban, melynek általános A gabonafélék vetési tervét 101 százalékra és a zöldség vetési tervét 109 százalékra teljesítettük. A kapás­növényeknél és takarmányféléknél azonban nem tartottuk be a tervezett vetésterületeket. A tervezett terüle­teknek csupán 98 százalékát vetettük be és a kedvezőtlen tavaszi időjárás következtében a vetés az 1953. évvel szemben késedelmet szenvedett. 1954-ben a hektárhozamok maga­sabbak voltak, mint 1953-ban éspedig a cukorrépában, 3.8 százalékkal, a ci­kóriában 8.2 százalékkal, a repcében 5.4 százalékkal, a lenszárban 4.2 szá­zalékkal, a komlóban 5.2 százalékkal, a zabban 9.6 százalékkal, stb. Az őszi gabonafélék és a burgonya hektárhozamai némelyik körzetben a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt alacsonyabbak voltak, mint ahogy a terv feltételezte. Emiatt a növényi termelés összter­­jedelme alacsonyabb volt. mint 1953- ban. Az 1953-as évvel szemben 1954-ben 10 százalékkal nagyobb terüle­ten végeztük el a tarlóhántást. A tavaszi vetéshez szükséges mély­szántást is nagyobb mértékben vé­geztük 1954-ben, mint 1953 ugyan­azon időszakában; mindazonáltal az idei szántásnál nem tartottuk be az agrotechnikai határidőket és a szán­tási tervet 93 százalékra teljesítettük. A növényi termelés további fokozá­sa érdekében a mezőgazdasági üze­mek 1954-ben 31 százalékkal több nitrogéntartalmú, 12 százalékkal több foszforos és 22 százalékkal több ká­­liumos műtrágyát kaptak, mint 1953- r ban. A mezei munkák gépesítése növe­kedett. Gépiparunk és külkereskedel­münk, 1954-ben a mezőgazdaságnak 8900 traktort (15 lőerőre átszámítva) 748 gabonakombájnt, 485 répakom­­bánjt, 25 burgonyakombájnt, 115 len­kombájnt, több mint 400 önműködő cséplőgépet, továbbá traktorvontatásű felszereléseket szállított, még pedig 657 kévekötőgépet, mintegy 5800 ve­tő. gépet. 3900 aratógépet, több mint 3170 ekét, mintegy 8500 boronát, 2700 előhántót, 3750 kultivátort, stb. 1954-ben a gépállomások által el­végzett munkák összterjedelme 1953- mal szemben több mint egy millió átlaghektárral volt nagyobb úgy, hogy fejlődése az előző évekkel szemben lassúbb volt, jelen­tős változás állott be a termelés tartalmát illetően. Az új technika bevezetésével kapcsolatban megálla­píthatjuk, hogy 1954-ben népgazdaságunk összes ágaza­taiban az új technika bevezetésén és továbbfejlesztésén dolgozunk. Az ipar összes ágazataiban fellendült a dol­gozók újító mozgalma. Az 1954-ben alkalmazott újító javaslatok száma az iparban elérte a 40 ezret. A közlekedési és távösszekötetés terén jelentős emel­kedés tapasztalható. A szállított áruk összterjedelme 8 százalékkal emelkedett. A távösszekötetés teljesítményei az 1954-es évben a főmutatókban túllépték ciklusos tervüket. A rádióengedéllyel bírók száma az 1953-as évvel szemben 2.5 százalékkal növekedett. Gyarapodott a televíziós készülékek tulajdonosainak és e vezetéses rádiók hallgatóinak száma A gép- és traktorállomások, silami gazdaságok és EFSz-ek telefonnal való ellátásába, a múlt év végéig traktorállomásaink 70, az állami gaz­daságok 78, míg az EFSz-ek 25 százalékát kapcsoltuk be. , a gép- és traktorállomások a tervet 104 százalékra teljesítették. A kapás­növények kultivációs munkáit négy­szerié nagyobb területen végeztük el, mint tavaly; 52 százalékkal nagyobb területen arattuk le a gabonát kom­bájnokkal és 64 százalékkal nagyobb területen végeztük el a répa kiszán­tását, mint az 1953-as évben. A trak­torok üzemzavarai « múlt évben csökkentek és a munka termelékeny­sége növekedett. A gép- és traktor­állomások gépei azonban ennek elle­nére nem voltak teljesen kihasználva. Az egy 15 lóerős traktorra eső át­lagteljesítmény az 1953-as évvel szemben 5 százalékkal emelkedett. A gép- és traktoréllomások főleg az EFSz-eknek dolgoztak, ahol munká­juk a gép- és. traktorállomások össz­­munká iának 75 százalékát teszi ki. Az állattenyésztési termelés térfo­gata 1954-ben nyers értékben 50 szá­zalékkal volt magasabb mint 1953- ban, a tervezett emelkedést azonban nem érte el. A háziállatok állománya az 1954-es év végéig, az előző év ugyanezen idő­szakával szemben, a macaloknál 570.000 darabbal és a tyúkoknál több mint egy millióval volt magasabb. A szarvasmarha- és a juhállomány az 1953- as év színvonalán maradt. Az 1954- es év folyamán növekedett a háziállatok hasznossága és a vágóál­latok, főleg a sertések átlagsúlya. Mivel a begyűjtési normákat leszál­lítottuk. lényegesen növekedett a magasabb árakon való állami begyűjtés, főképp az állattenyésztési termékek terén. Ez a szövetkezetek és az egyé­nileg gazdálkodó parasztok jövedel­mének emelkedését jelentette. 1954-ben a begyűjtési terVet vágó­marhákban 100 százalékra és vágó­­bóráikban 110 százalékra teljesítet­tük; a vágósertésekben annak ellené­re, hogy átlagos vágósúlyuk emelke­dett, nem értük el a tervezett ma­gasságot. A gabona, burgonya, zöldség, gyü­mölcs és néhány más ne vény alacso­nyabb össztermelése következtében nem teljesítettük a begyűjtési tervet sem. A szocialista szektor részaránya az 1954. évi összes beadásokban je­lentősen emelkedett, a húsbeadásban 51 százalékot ért el, ebből a vágóser­tések beadásában 59 százalékot, a tejbeadásban pedig 44 százalékot. 1954-ben Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusának irányelvei alapján jelentős intézkedések valósul­tak meg a mezőgazdasági termelés fokozására; ismét felemeltük némely mezőgazdasápi termék begyűjtési árát és csökkentettük a begyűjtési normá­kat, csökkentek a mütrágyaárak, a gép- és traktorállomások díjszabásai, stb. Az egységes földművesszövetkeze­teknek és azoknak az egyénileg gaz­dálkodó parasztoknak, akik teljesítet­ték a növényi termékek begyűjtési normáit, leírtuk 1953. évi beadási hátralékait. 1954-ben az egységes földművesszövetkezetek számára to­vábbi beruházásokat és hiteleket nyújtottunk. 1954. október 1-én az összes szán­tóföldek 44 százaléka a szocialista szektor birtokában volt. A szocialista szektor üzemeinek, vagyis az állami gazdaságok és egységes földműves­szövetkezetek gazdálkodásának ered­ményeiben 1954-ben bizonyos javulás állott be 1953-mal szemben. Az állami gazdaságok gyorsabban végezték el a vetést, szá­mos gabonafélénél, magasabb hektár­­hozamokat értek el, fokozták a tehe­nek tejhozamát és a vágómarha át­lagos súlyát. Az egységes földműves­szövetkezetek gazdálkodása átlagosan megjavult, számos növényben maga-, sabb hektárhozamokat értek el, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok és emelték a munkaegység értékét. Az erdészeti gazdálkodásban tovább folytattuk az erdősítést a puszta és ritkásterületeken, valamint az elemi károk területén. A vegyes erdők fel­újításában jó eredményeket értünk el, a fásítást az erdei területeken mintegy 5000 hektárral nagyobb te­rületen végeztük el, mint az 1953-as évben. í 420 hektárnyi területen mezövédő erdősávot létesítettünk. 1954-ben ösz­­szesen mintegy 95.000 hektárnyi te­rületet fásítottunk be és így az évi tervet 98 százalékra teljesítettük. Az erdei kultúrák létesítésére 1954-ben 12.000 hektárral nagyobb területen készítettük elő a talajt, mint 1953- ban. Mezőgazdasági dolgozóink jó munkája legszebb ajándék a II. országos szövetkezeti kongresszusra (Folyta tár a sorosan végzik, míg a kukoricánál, burgonyánál négyzetes-fészkes ül­tetési módszert alkalmaznak. A szepsi járásban ugyancsak ha­talmas lépést tettek szövetkeze­teink a fejlődés útján. A péderi szövetkezet az utóbbi évek során igen feljavult, s ma már komoly vetélvtársa a többi példás szö­vetkezetnek, mint a jánoki EFSz­­nek is, amely bár kicsiny — de Tuzsi János vezetése alatt olyan eredményeket könyvelhet el, ame­lyek páratlanok országos viszony­latban is. A jó munka eredményei arra is mutatnak, hogy az elmúlt évben minden tag 30—35 méter­mázsa természetbeni járulékban részesült. A tavalyi munkaegysé­gek értéke csaknem 5 koronával emelkedett a szövetkezetekben. Az elmúlt évben e szövetkezet terven felül 66 mázsa marba- és 50 má­zsa sertéshúst, továbbá több mint II ezer liter tejet adott el előnyös felárak mellett. A növénytermelés fokozása érdekében alkalmazni fogják a sűrűsoros vetési eljárást. Ezzé! elérik, hogy hektáronként 21.5 mázsa árpát, 20.40 mázsa zabtermést biztosíthatnak. A II. országos kongresszus tiszteletére pedig vállalták, hogy az év végéig 15 ezer lfter tejet és 100 mázsa sertéshúst adnak el közellátásunk­nak A mikolcsányi szövetkezet az­által hívta fel magára a figyelmet, hogy ebben az évben 35 mázsa sertéshús, 20 ezer darab tojás és 1J ezer liter tervenfelül kifejt tej beadását irányozta elő. Jánokon ugyancsak sokat be­szélnek a II. országos kongresz­­szusról. A közös gazdálkodás meg­alakulása óta ebben a faluban is megváltozott a dolgozó parasztok élete. A kastélyban, ahol ezelőtt a földesúr lakott, most a szövet­kezet gazdálkodását irányítják én teszik egyre gazdagabbá a szövet­kezetét, valamint tagjait. Ebben a a szövetkezetben kiváló munka­­csoportok működnek, a munkák elvégzésében kölcsönös verseny fejlődött ki. A jánoki szövetkezet eredményeit főleg annak köszön­heti, hogy a községben jól műkö­dik a szövetkezeti munkaiskola, amelynek állandóan több mint 50 látogatója van.” A jobb munka és az elért ered­mények megnövelték szövetkezeti mozgalmunk vonzóerejét, amit 1. oldalról) konkrét példákkal is alátámasz­tunk. A kisgéresi szövetkezetben, ahol tavaly több mint 80-an ad­ták be kilépésüket, ma 28-an visz­­szajelentkeztek a szövetkezetbe. A párkányi járásban 2 új szövetkezet van alakulóban. Ezek a földműve­sek az élet iskolájában tanulták meg, hogy a dolgozó parasztok fel­­emelkedésére összehasonlíthatatla­­núl nagyobb a lehetőség a szövet­kezetben, mint a kisgazdaságokban — ha ezt a lehetőséget a szövet­kezet tagjai kellően kihasználják. Célkitűzéseink eléréséhez nem elegendő az a munka, amit szö­vetkezeteink megszilárdítása szem­pontjából eddig végeztünk. Ne nyugtasson meg bennünket szö­vetkezeti gazdaságaink múlt évi erősödése; népi szerveink és gép­állomásaink minden erejüket moz­gósítsák arra, hogy az eddig el­mulasztottakat mielőbb behozzák. A megoldásra váró feladat nagyon sokoldalú. Az eddiginél jóval na­gyobb erőfeszítéseket kell kifej­teni, hogy necsak szövetkezeteink egyrésze legyen példamutató, ha­nem mindenütt magasabb legyen a termelési színvonal. Végét járja a tél, tavaszodik az idő. A tapasztalt öregek közül so­kan azt mondják, hogy az idén korán köszönt ránk a tavasz, s amint kitavaszodik, rögtön ezer­nyi dolga a parasztembernek. Ar­ról van szó, hogy a sok feladat közül is legfontosabb: a vetések­kel való törődés, A jó gazda tavaly az őszi munkák időszakát a búza és a rozs elvetésével, az őszi mély­szántással zárta. Most, amikor a tavaszi munkákra készülődik első útja, ismét az ősszel elvetett föl­dekre vezet. Latolgatja: miként gondozza a zsenge növényeket, hogy minél gazdagabb legyen majd az aratás. Ne halogassuk tehát a tavaszi munkákra való felkészülést és az őszi vetések ápolásával sem késlekedjünk. A II. országos kongresszus ok­mányai mind a termelés emelésé­nek lehetőségével foglalkoznak. — Nyilvánvalóan szövetkezeteink gaz­daságilag erősebbek lesznek, ha emelkedik a tagság életszínvonala és a szövetkezeteink egyre javuló eredményeiről az egyénileg dolgo­zó parasztok is tudomást szerez­nek — nem kétséges, hogy már az idén jelentősen növekedni fog a szövetkezeti parasztok tábora. A szövetkezeti elnökök feladatairól Á vezető káderek kiválasztása a szövetkezeti gazdálkodás döntő tényezője. Tőlük függ, mi­lyen gyorsan szilárdul a szövetkezeti tagság fegyelmezettsége. Ez magától értetődő. Hiszen több száz hektáros területen gazdálkodni nem kis dolog. Egyre jobban megköveteli, hogy a szövetkezet vezetői a legképzettebb földműve­sekből kerüljenek ki, akikben minden képesség megvan arra, hogy jó szervezőkké váljanak Emellett azonban a vezetőknek szüntelenül arra kell törekedniük, hogy tudásukat üj tapaszta­latokkal, új agro- és zootechnika! tudományos módszerekkel gazdagítsák. Mi jellemzi a jó szövetkezeti vezetőt? Hogy kifinomult _ érzéke van minden iránt, ami új és helyes. Ezért nem elégedhetik meg csupán azzal, hogy az űj ag­ro- és zootechnika! módszereket személyében elfogadja, de kötelességének kell tartania, hogy azokat az egész tagság átvegye és harcoljon gyakorlati megvalósításukért. Az EFSz vezető­ségi tagjai tehát nem lehetnek megcsontosodott konzervatív emberek, hanem olyanok, akik előtt világos, milyen hatalmas távlatok nyíl­nak meg a közös gazdálkodás bevezetésével. A szövetkezeti vezetőség lehető legjobb ösz­­szeválogatása mellett más ok is szól. Amikor a földműves elhagyja kis parcelláit és tagja lesz az EFSz-nek, a hatalmas táblákon való gazdál­kodásért minden felelősséget a vezetőségre igyekszik hárítani. Ez érthető, hiszen a kispa­­raszt egész életében mindössze néhány hek­tár földön dolgozott, melyen a tervezés igen könnyű volt, a munka megszervezése pedig saját idejének beosztására korlátozódott. Ámde a szövetkezetben minden megváltozott. Itt a tervezés bonyolultabb és többszáz szövetkezeti tag munkáját kell irányítani, amiért a vezetőség felel. A vezetőség felelőssége azonban nemcsak ál­talánosságban vett, hanem a szövetkezet tevé­kenységének részleteire is kiterjed, így a szö­vetkezeti vagyon megőrzésére, az állami köte­lezettségek betartására, az egyesek és a mun­kacsoportok munkájának megszervezésére Nem utolsó sorban felel a vezetőség a szövet­kezet pénzéért és gazdálkodásáért is. A szövetkezet vezetősége persze mindezeket a feladatokat csak akkor tudja megoldani, ha az egyes munkaszakaszok ellenőrzését és irá­nyítását felosztja a vezetőség tagjai között, ami előfeltétele annak, hogy állandóan meg legyen az áttekintése a szövetkezet mindennapi munkájáról. Ezenkívül szükséges, hogy a vezetőségi tagok naponta legyenek kapcsolatban az állandó munkacsoportok vezetőivel és ma­gával a tagsággal is. Mindezen feladatok megoldása nagyban függ attól, ki áll a vezetőség élén, milyen a szö­vetkezet elnökének szervező képessége és szaktudása. Míg az °qyes munkacsoport veze­tőinek elégséges, hogy csak saját munkaterü­letükön specializálják magukat, addig a szö­vetkezet elnökének sokoldalú képzettséggel kell bírnia. Jól kell ismernie mind a növényi termesztés, mind az állattenyésztés részletkér­déseit. Mindebből nyilvánvaló, hogy a szövet­kezetben az elnök áll a legfelelősségteljesebb poszton. — Irányítja a szövetkezet munkáját, figyelemmel kíséri a munkacsoportok és a szö­vetkezeti vezetőség munkáját, utasításokat ad a csoportvezetőknek, ellenőrzi a könyvelést stb A törvények értelmében az EFSz-ek jogi személyt képeznek. Ebből kifolyólag tehát о mintaalapszabályzat 24-ik cikkelye olyan jog­körrel ruházza fel a szövetkezeti elnököt, melynél fogva képviseli az EFSz-et és annak nevében lép fel a hivataloknál, bíróságon és a nyilvánosság előtt. A szövetkezet minden pénz­ügyi levelezése és megrendelése megköveteli a szövetkezet elnökének aláírását. Ezáltal az EFSz-ek mintaalapszabályzata közvetlen fele­lősséget rö az elnökre a szövetkezet pénzügyi gazdálkodásáért és a pénz gazdaságos felhasz­nálásáért. Ezért tehát a szövetkezeti elnöknek állandóan figyelemmel kell kísérnie a szövet­kezet pénzállományát az állami banknál és sze­mélyesen kell azt ellenőriznie. Röviden, a szö­vetkezeti elnök felelős az egész szövetkezet zavartalan munkájáért. Az EFSz elnökének funkciója olyan magasra van értékelve, hogy az elnök funkciójánál fogva nem végezhet semmiféle mezei munkát, kivéve a kisebb földterületekkel rendelkező szövetke­zeteket. Fizetségét aszerint kapja, hogy a szö­vetkezet milyen földterületekkel rendelkezik. Például, legfeljebb 150 hektáron gazdálkodó EFSz havonta 20 munkaegységet, 1000 hek­tárnyi gazdasággal bíró EFSz 40 munkaegységet ismerhet el neki havonta díjazás címen. A szövetkezeti elnök munkaegysége azonban nem mindig egyforma Kaphat pótiutalmat is, ha az EFSz túllépte a hektárhozamot és ha u­­gyanakkor nem lépte tű! a vetőmagszükségle­tet. így tehát a szövetkezet elnöke közvetle­nül is érdekeltté válik a termelésben és az a feladat hárul rá, hogy élenjáró harcosa legyen azoknak az agro- és zootechnikai eljárásoknak, (sűrűsoros és keresztsoros vetés, Malinyina­­módszer, stb.), melyek bevezetése emeli a hektárhozamok nagyságát és az állati termékek termelését. A szövetkezeti elnök feladataihoz tartozik az is, hogy állandóan figyelemmel kísérje a szövet­kezeti tagság, különösen az állandó munkacso­portok vezetőinek szakmai nevelését: gondos­kodnia kell arról, hogy a szövetkezet költség­­vetése biztosítsa a szövetkezet tagságának is­kolázását is, aminek elsőrendű célja a szövet­kezet üdvös fejlődését előmozdítani. A szövet­kezet elnökének törődnie kell azzal is, hogy a vezetőség a legfontosabb, időszerű feladatok szemelőttartásával alaposan átgondolt tervet dolgozzon ki a taggyűlésekre, (tavaszi munka, őszi munka, aratás stb.), A jó! előkészített terv nagyban elősegíti a termelés irányítását, mert az egész szövetkezeti tagság figyelmét egyi­­rányba lehet összpontosítani és ezzel fejleszteni kezdeményezését is. A szövetkezet elnökének mindennapi felada­ta, hogy harcoljon az F,FS?-ek mintaalapsza­­bályzatának betartásáért Felelős különösen a munkafegyelem megszilárdításáért. Ennél a kér­désnél kiváltképpen fontos, hogy a szövetke­zeti elnök jól példával járjon elől. Munkalen­dülete és kezdeményezőképessége szolgáljon pélkaképül a szövetkezeti dolgozók előtt. A szövetkezeti elnökök tekintélyét nagyban nö­veli, ha időnként, különösen a csúcsmunkák időszakában minden elfoglaltságuk ellenére rö­­videbb időre bekapcsolódnak a mezei munkába és nem ragaszkodnak mereven ahhoz az elvhez, hogy nekik nem kell fizikai munkát végezniök. E tekintetben is vegyünk példát a szovjet kolhozok elnökeitől, akik a csúcsmunkák idején, különösen pedig, mikor az aratás gyors el­végzéséről van szó, fáradságot nem kímélve, vesznek részt a fizikai munkában is. A szövetkezeti elnök feladata, hogy állandó­an szoros kapcsolatot tartson fenn a helyi nemzeti bizottsággal, az álamhatalom képvise­lőjével: szükséges, hogy rendszeresen tanács­kozzon a nemzeti bizottság tagjaival a szövet­kezet problémáiról és ha kell, kérje ki véle­ményüket és segítségüket az egyes kérdések megoldására. Mint látjuk, a szövetkezeti elnökre nagy fel­adatok hárulnak. Ezek a feladatok azonban nem a szövetkezeti elnök önhatalmú határoza­taiból, hanem a taggyűlés döntéseiből adódnak, ami azt jelenti, hogy az elnök működése fo­lyamán nem lépheti túl azt a jogkört, amelyet a mintaalapszabályzat meghatározott számára. A szövetkezeti elnök kezdeményezőképességé­nek szükségét nem szabad összetéveszteni a diktátorkodással. A kezdeményezés annyit je­lent, hogy következetesen harcol a taggyűlés határozatainak és a mintaalapszabályzatnak gya­korlati megvalósításáért, továbbá, hogy intéz­kedéseket tesz a munka jobb megszervezése és a termelékenység elérése érdekében. Az elnök a taggyűlés színe előtt teljes felelősséggel tar­tozik azoknak a határozatoknak megvalósítá­sáért, amelyeket a taggyűlésen elfogadtak. Te­hát a szövetkezeti elnök egyéni rendelkezései­vel nem helyettesítheti sem a taggyűlés, sem pedig a vezetőség határozatait. VARGA JÁNOS i

Next

/
Thumbnails
Contents